A múlt képei, a jelen rémei? - 14. fejezet

Jongin

Egy alagsorban kialakított bárba kerültünk elegáns de sötét hangulattal. Eléggé rémisztő volt így elsőre, mégis tetszett valamiért. Baek tátott szájjal figyelte és ott volt az a furcsa csillogás a szemében, ami akkor jelenik meg mikor bejön neki valami elvont dolog. Az elrendezés hasonló volt a másik helyhez mégis teljesen más. Itt egy folyosón kellett végigjönni, hogy beléphess a központi részbe, ami jóval nagyobb volt. Több tucat asztal, hatalmas bárpult a terem végén, mellette pedig egy halvány fénnyel kivilágított folyosó. Mi mégis egy majdnem láthatatlan ajtó felé mentünk, ami teljesen beleolvadt a sötétvörös falba. A kidobó kétszer ütött az ajtóra, kopogása rémítően erőteljes volt. Aztán az ajtó kinyílt mi pedig ott találtuk magunkat... egy Disney mesés szobában.

A múlt képei, a jelen rémei? - 13. fejezet

Jongin

Reggel megint a csengő hangjára keltünk, és mire kimentem már egy morcos Baek állt az ajtóban, egy Oh Sehunnal.

- Á hello neked is. Csak szólni akartam, hogy Luhan szeretne meghívni titeket egy késői reggelire, hogy jobban megismerkedhessünk.

Baekhyun magyarázott neki valamit, míg én azon gondolkodtam, mit takarhat a kései reggeli. Ráadásul valahonnan az rémlett, hogy ha vendégségbe megyünk oda illik vinni valamit, de nekünk nem volt semmi olyanunk...

Mikor ezt megkérdeztem Baektől, Sehun távozása után csak vállat vont, hogy majd veszünk nekik máskor valamit. Amúgy is most költöztünk ide sejthetik, hogy káosz az életünk.

Jelenés - Baekyeol

Néha elég egy pillanat, hogy minden a feje tetejére álljon. Egy kicsúszott szó, egy meggondolatlan mozdulat, és a lavina elindul. Apróságokkal kezdődik minden. Egy csepp víz, ami a végén az óceán maga. Ő is ilyen volt. Elsőnek semmi, később nevetséges gondolat, mára egy reménytelen érzés.

Nem tudta eldönteni, mikor vált a semmi mindenné, és az egykori minden mikor tűnt el a semmibe. Nem értette, hogyan fordulhatott meg vele a világ, ő sosem akarta ezt. Jól érezte magát úgy ahogy volt, aztán megjelent ő.

15 perc - Baekyeol

Chanyeol idegesen igazgatta a szemét eltakaró kendőt, miközben próbált nem csalni. Bár aztán édes mindegy volt, hisz állítólag egy vaksötét szobába kerül ezek után.

Osztálytársai szerint ez egy bevett beavatás volt, amit ő legszívesebben kihagyott volna, de ha már ennyire akarták, nem hátrálhatott meg.

Hallotta, ahogy nyílik az ajtó, két újdonsült haverja, Jongdae és Yixing pedig belökték őt a szobába, majd már csak a kulcs hangját hallotta.

A múlt képei, a jelen rémei? - 12,5. fejezet

Sehun

Luhan végre hosszú idő után kinőtte magát a legjobb barát szerepből, és egy egészen más körbe került. Legjobb barát maradt, ám a barátság extrákkal helyett, párnak mondhattuk magunkat.

Én elégedett voltam, nem tagadtam a dolgot, ám ő a kezdetben bizonytalan volt, és félt felvállalni a kapcsolatunkat. Nem lepett meg.

A múlt képei, a jelen rémei? - 12. fejezet

Jongin

- Ya Kim Jongin! - kiabált utánam Baekhyun a folyóson, de nem foglalkoztam vele. Nevetve kerülgettem az utamba eső dolgokat és próbáltam talpon maradni.

Életem első fizetését a host klubból természetesen mindenféle szarra költöttem. Ezek között volt egy mp3 lejátszó, amit két hét múlva elhagytam, egy drága sapka, ami az első eső után szétment, egy rahedli édesség, meg még egy csomó dolog. A görkori is ide tartozott.

A múlt képei, a jelen rémei? - 11. fejezet

Jongin

Meglepő volt, hogy nem veszekedtünk, csatáztunk vagy akármi. Egész egyszerűen minden olyan volt, mintha nem tűnt volna el.

Bár Baek megjegyezte, hogy kimoshattam volna az ágyneműjét, én csak vállat vontam, mondván ismer és tudja, hogy rühellem a mosógépeket. El nem ismertem volna, hogy a végletekig ragaszkodtam hozzá.

Egész éjszaka csomagoltunk, aminek egy része azzal ment el, hogy random a nyakába borultam, és agyonölelgettem, hogy pótoljam Baekhyun hiányomat. Ő pedig egyszer sem ellenkezett, csak vigyorogva szorított magához.