Megkésett gyermekkor - 2. kanál

Chanyeol unottan bámult ki az ablakon, miközben a tanár épp az egyik matematikai modellt véste fel a táblára. Baekhyun más specializációt választott, mint ő, így bár még voltak közös óráik, már nem minden tárgynál boldogították egymást. A munka is másfelé sodorta őket, Baekhyun bejutott egy irodába gyakornoknak, míg ő maga egy kávézóban és néha egy hangszerüzletben dolgozott részmunkaidőben, bár neki ez inkább felüdülés volt semmint bánat. Nem volt rossz Gazdasági diplomát kapni, bár még mindig inkább a szülői elvárás, semmint a saját vágya hozta erre a pályára. A kávézóban szeretett a munkatársaival bohóckodni, a hangszerbolt pedig az apró lakásukon kívül a másik titkos kis békeszigete volt. Amikor csak leült behangolni a gitárokat szépen sorban, vagy megmutathatta melyik, hogy szól, az volt számára az igazi menyország. De nyilván a milliónyi idol országában nem reménykedhetett a biztos befutásban, így nem bánta, hogy ide került. Meg aztán hitt abban, hogy mindennek oka van, ha nem ezen a szakon, nem ebben az iskolában, nem ebben az időben kerül ide, talán sosem ismeri Baekhyunt. Milyen furcsa is volt a sors. 

 

Az óra vége után, már épp szedte a sátorfáját, amikor szaktársa kissé bizonytalanul elé állt ujjait birizgálva.
- Szia Nayeon.
- Szia, izé... nagyon sietsz haza?
- Baj van?
- Igazából csak egy szívességet szeretnék kérni tőled. Te eléggé otthon vagy az ilyen zenei cuccokba. Az öcsém nagyon szeretne egy gitárt, és a szüleim küldtek rá pénzt, de én elvesztem.
- Ha gondolod elmehetünk és mutatok neked pár darabot - mosolygott a lányra, aki enyhén elpirulva szaladt vissza cuccaiért. 

 

Míg a hangszerboltba tartottak, oldódott közöttük a hangulat, ami a fiú számára nem volt meglepő, elvégre ő elég jól kijött másokkal, Nayeonnal sem volt sosem gondja, régebben csomószor ültek be közös társasággal inni, így nem értette teljesen a lány feszengését. Sok magyarázat és keresgélés után, végül ráleltek a minden téren megfelelő darabra, így Chanyeol miután ezerszer elmondta, hogy szívesen akár haza is kíséri a lányt, hogy ne neki kelljen cipekednie, végül csak a közeli buszmegállóig tartott vele. Pár perc várakozás és a sokadik köszönet után végül búcsút intettek egymásnak, Chanyeol pedig egy hátraarc után döbbenten bámult vissza Baekhyunra, aki a falnak dőlve nézett szembe vele.

 

- Hát te?
- Eljöttem bakancsot nézni, mert fázott a lábam, és rájöttem, hogy a tavalyi a kukában landolt a lépcsős zúgáson után.

Chanyeol akaratlanul szisszent fel az emlékre, amikor Baekhyun majdnem betört fejjel hívta őt a házuktól nem messze. Mondhatni szerencsésen megúszta, mostanra már nyoma sem volt, de abban a pillanatban a magas alak szeme előtt sokféle rémkép játszódott le. Baekhyunt mentővel vitték kórházba, ahol keresztül kasul megröntgenezték és egy bordarepedéssel meg egy lábujjtöréssel hazaengedték. Míg Chanyeol majd belehalt az aggodalomba, és már azon gondolkodott hogyan juttassa haza Baekhyunt, vagy épp apját hogyan szerválja fel Szöulba, és ki hol aludna, addig az alacsony, csak elgondolkodva nézegette belilult, pár helyen sebekkel borított lábát, és közölte, még sosem tört el semmije. Ráadásul milyen szerencsétlen, hogy olyan csontot sikerült találnia, amire még gipszet se kaphat, így látszata sincs annak, hogy nyomorék a tanárok tuti csesztetni fogják. 

- És jutottál valamire?
- Ja, megláttam az árukat és egyik se tetszett. Holnap majd elnézek itt a közelben lévő boltba, ott némileg reálisabb áraktól szoktam sokkot kapni. Jaj, ne nézz így - szisszent fel, ahogy a magas kissé sajnáló tekintettel meredt rá. - Nem a világvége. Menjünk haza, hulla vagyok. 

 A buszon Baekhyun az idegesítő nőről mesélt, aki a könyvelésen dolgozott, és a fiút hitte személyes szolgájának, ezzel az őrületbe kergetve őt, míg Chanyeol az óráról és az unalomról, majd a Nayeonnal közös kiruccanásáról. Kissé belefeledkezve beszélt már a negyedik gitárról, amit megmutatott és játszott is rajta, és épp teljes lelkesedéssel ecsetelte a hangzását, amikor végre hazaértek.

 - Amúgy, miért nem hívod el randizni?
- Kit? A gitárt? Ennyire azért nem vagyok kétségbeesett - viccelte el a hirtelen kényessé váló témát.
- De most komolyan. Tetszel neki.
- Nayeonnak? Minek kezdene velem?
- Őszintén? - nézett fel rá Baekhyun, mire kissé elbizonytalanodott. - Ha nem vesszük a Yoda füleidet, meg a csodálkozó boci szemeidet, egész helyes vagy - vigyorgott rá pimaszul, majd kabátját felakasztva a konyhába lépett, maga mögött hagyva a magas alakot.
Lekapta a polcról a lisztet, majd az edényét, és már nyúlt is a kanálért, mikor Chanyeol is belépett.
- Hé!
- Mi az?
- Mi volt a mai jócselekedeted?
- Mire fel ez a gonosz hangsúly? Nem nézed ki belőlem, hogy kedves is tudok lenni?
- Az előbbi beszólásod után megérdemelnéd, hogy azt mondjam, nem.
- Segítettem a sárkány nőnek, még a hibáit is kijavítottam, de ettől tekintsünk el, mert ezt mindig megteszem. Viszont ma beteg lett annak a nőnek a gyereke, akit birok, így haza kellett mennie. Mivel csak olyan papírmunkája volt, amit én is meg tudok oldani, megcsináltam neki a mai feladatait, hogy ne maradjon rá holnapra.
- Ez kedves volt tőled, megérdemled a lisztet.
- Ez még mindig groteszk. Amúgy mi lesz ezzel? Meddig kell ezt gyűjteni és minek?
- Mi karácsonyig csináltuk és huszonnegyedikén sütöttünk belőle sütit
- És más íze lett, mint a többinek?
- Nem tudom, anya mindig finomakat süt.
- Szóval akkor a szeretetnek nincs íze.