A múlt képei, a jelen rémei? - 27. fejezet

Baekhyun

Fáradhatatlanul sétáltunk fel a kíméletlen emelkedőn, az elhanyagolt utakon, nekem pedig akaratlan mosoly játszott számon.

- Emlékszel? - pillantottam oldalra, mire Jongin csak fújtatva rázta meg a fejét.

- Nem kellene – csóválta a fejét, de én már rá is csaptam vállára és kissé hátra is löktem.

- Te vagy a fogó! - kiabáltam és megindultam.

A múlt képei, a jelen rémei? - 26. fejezet

Jongin

Szó nélkül sétáltam Soo mellett, miközben az elmúlt pár percet próbáltam feldolgozni. Baekhyun annyira más volt. Más volt, mint eddig bármikor. Nyoma sem volt az erőnek benne, egy kisfiúnak láttam, aki visszakapott valamit amit rég elvesztett. Borzalmasnak tűnt a kép, de reménykedtem benne, hogy jóra fordulnak a dolgok.

A múlt képei, a jelen rémei? - 25. fejezet

Baekhyun

Chanyeol halvány mosollyal az arcán lépett ki a hajnalba. Még alig világosodott mégsem éreztem a fáradtságot, ami negyed órával ezelőtt még maga alá tudott volna temetni. Most boldog voltam, mosolyogtam, mint egy bolond kisfiú, miközben hatalmas kezét szorongattam.

- Hova menjünk? - pislogott rám.

A múlt képei, a jelen rémei? - 24. fejezet

Baekhyun

- Felvétel! Jongin, felvétel! - ripakodtam rá még mindig döbbenten. Megráztam fejem, hogy a múlni nem akaró kis fájdalom eltűnjön.

Szöuli egyetem. Felvettek. Nem értettem. Fogalmam sem volt mi történt.

A múlt képei, a jelen rémei? - 23. fejezet

Baekhyun

Július közepén jártunk, nekem pedig fogalmam sem volt, mi a fészkes fene történt körülöttem. Minden a feje tetejére állt, azt se tudjam merre kapjam kobakom döbbenetemben.

Jongin nyaka folyton ki volt szívva. De komolyan! Amint eltűnt volna az egyik folt, megjelent a másik. Volt, hogy nem is egy! Ugyanez volt a helyzet a Mókusképűvel. Ráadásul akárhányszor meglátták a másikat vigyorogtak, mint a tejbetök.

A múlt képei, a jelen rémei? - 22,5. fejezet

Sehun

Döbbenten meredtem a magából kikelt Luhanra.

A múlt képei, a jelen rémei? - 22. fejezet

Baekhyun

Olyan gyorsan maradtam kettesben Chanyeollal, hogy jóformán feleszmélni sem időm, nem hogy menekülési tervet kieszelni és kivitelezni.

Szar dolog volt, hogy egy részem mindennél jobban vágyott a társaságára a másik viszont menekült volna. Nem értettem... nem értettem őt, nem értettem magam, nem értettem a helyzetet.