Chanyeol idegesen igazgatta a szemét eltakaró kendőt, miközben próbált nem csalni. Bár aztán édes mindegy volt, hisz állítólag egy vaksötét szobába kerül ezek után.
Osztálytársai
szerint ez egy bevett beavatás volt, amit ő legszívesebben
kihagyott volna, de ha már ennyire akarták, nem hátrálhatott meg.
Hallotta, ahogy
nyílik az ajtó, két újdonsült haverja, Jongdae és Yixing pedig
belökték őt a szobába, majd már csak a kulcs hangját hallotta.
- Ne feledd, nem
szólalhatsz meg, vagy veszítesz. Tizenöt perc mostantól –
vigyorgott Jongdae, majd elhalt minden zaj.
Lassan fújta ki a
levegőt, miközben azon gondolkodott, a kendőt leveheti-e vagy
azzal is csalna. Bár ha tényleg sötét van... Már nyúlt volna a
csomóért, mikor valami hozzáért.
Rémülten ugrott
hátra, de csak annyit ért el, hogy háta az ajtónak ütközött, a
könyökét pedig jól bevágta. Szájába harapott, hogy lenyelje a
káromkodást, és idegesen szusszant fel. Mi a fene ez?
Próbált fülelni,
de semmit nem hallott. Olyan volt minden, mintha nem lett volna itt
senki, pedig valaki egyértelműen hozzáért.
Néhány pillanat
múlva ismét megérezte az érintést, de most csak kissé
összerándult az ismeretlen érzésre, nem mozdult. Amúgy sem
tudott volna hova menekülni, a többiek pedig biztosan tudták, hogy
valaki lesz itt rajta kívül. Egy pszichopatával pedig majdcsak nem
zárják össze...
A vékony ujjak
végigcirógatták az arcát, átugrottak a kendőn, majd már azt
érezte, ahogy valaki épphogy testének simul, és lassan bontogatni
kezdi a szemét fedő vékony sálat.
Pár másodperc
mozdulatlanság után a kendő eltűnt, ő pedig rögtön kíváncsian
pillantott körbe, ám csalódna kellett. A sötétben még a másik
körvonalait sem tudta kivenni, nem hogy bármi konkrétat
megállapítani róla.
Bizonytalanul nyúlt
előre, lassan, puhatolózva, hisz fogalma sem volt a másik
kilétéről, neméről, magasságáról, semmiről. Kezei hamar egy
puha hajkoronába tévedtek, ami rettenetesen közel volt hozzá.
Sarokba szorítva érezte magát, de még mindig nyugtatta a tudat,
hogy a kintiek erről tudnak, így semmi gond nem lehet.
A másik egy
pillanat múlva már fulladás szorosan préselődött hozzá. Ilyen
közelségből még jobban érezte a magasságkülönbséget, a haj
hossza pedig arra engedte követeztetni, hogy egy fiú állt vele
szemben. Ez pedig nem volt normális.
Milyen srác áll
ilyen közel egy másikhoz?
Egy egészen aprót
jobbra próbált lépni, ám még csak be sem fejezte mozdulatát, a
másik máris ugyanúgy előtte állt. Talán ezzel próbálták
szóra bírni? Megbeszélték, hogy ezt csinálják vele? Alattomos
bandának gondolta haverjait, amiért ilyen kényelmetlen helyzetbe
hozták.
Lassan fújta ki a
levegőt, ám az benne akadt, mikor a másik alak kezeit nyaka köré
fonta, szinte érezte a távolság csökkenését, majd már egymás
elől szívták a levegőt.
Meg kellett volna
rémülnie és undorítónak tartania a dolgot, de nem ment neki.
Valamiféle ismeretlen izgalom járta át a testét, hogy egy
vadidegennel került ilyen helyzetbe. Persze az agya valahova távolra
űzte a tényt, hogy az idegen fiú. Azonos nemű vele, ez pedig
egyet jelentett azzal, hogy...
Megcsókolta. Jobban
mondva ezernyi kisebb apró puszit nyomott szájára, hol a felső
ajkát kényeztetve, hol az alsót, hol csak az orcáját érintve
puha ajkaival.
Chanyeolban benne
rekedt a levegő, majd szíve értelmetlen ritmusba kezdett, ahogy
próbált túljutni az első sokkon. Érezte, ahogy átjárta a vágy,
pedig nem történt köztük több néhány kósza puszinál.
Márpedig egy ismeretlen érzés arra sarkallta, hogy vigye tovább
az eseményeket. Eddig tétlen kezei lassan simultak a másik
derekára. Egyik mancsa máris gyengéd cirógatásba kezdett a felső
anyagán keresztül, másik keze viszont az idegen hátán
végigzongorázva jutott fel a kicsi nyakához. A céltudatos puszik
egy pillanatra sem szűntek meg, de érezte, hogy a másik is többre
vágyik, ám nem volt hajlandó átlépni a határt. Ez egyértelműen
Chanyeol feladata volt.
Gondolkodhatott
volna, hogy mégis hogyan tegye ezt, de szerencséjére esze
lelassult, így fejében nem cikáztak a kétségekkel teli
gondolatok. Ez pedig annyit jelentett, hogy élvezhette az adott
pillanatot.
Egy tétova, kissé
elnyúlt puszi után pedig le is csapott. A másik fejét közelebb
húzta magához, ujjai a tincsekbe vándoroltak, biztosítva őt,
hogy a kicsi nem húzódhat el tőle, majd lassú mély csókot
kezdeményezett.
Az első pillanat
után az apró test szorosabban simult hozzá, a nyakában lógó
laza kezek akaratosan csimpaszkodtak belé, és minden kapkodóvá
vált.
A finom ujjak haját
tépték, többet és többet akarva, a testéhez egy felhevült test
simult, keze ellenállás nélkül szoríthatta magához a másikat.
Perceken át csak
falták egymás ajkait egy pillanat szabadságot sem hagyva a
másiknak, hiába is lett volna szükségük levegőre. Abban a
pillanatban Chanyeol úgy érezte, ezerszer inkább pusztul bele a
csókba, semmint elváljon az idegentől, aki ismeretlen érzések
kavalkádját robbantotta testében.
Sosem érzett vágy
uralkodott rajta, érezni akarta a másik testét, bátorsága mégsem
volt a vékony szövet alá nyúlni, csak azt markolászta
minduntalan szorosabban és erősebben.
- Egy perc! –
hallott az ajtón kívülről egy hangot, mire megrebbent, de ereje
nem volt elszakadni a másiktól. A kicsi, ha lehetett egyáltalán,
még vadabbul csókolta, majd ujjai kicsúsztak tincsei közül.
Chanyeol a csóktól
kábultam észre sem vette, mikor került vissza szemére a vékony,
ám jól takaró kendő.
Az egyik pillanatban
még elképzelhetetlen vággyal cibálták egymás ajkait, a
következő pillanatban pedig már csak kapkodta a levegőt.
Észre sem vette,
mennyire szomjazott rá, addig, amíg tüdejébe nem áramlott az
első adag. Lihegve szorította magához még mindig a másikat, akin
érezte ugyanazt a kapkodást. A kicsi még egyszer lábujjhegyre
állt, és ajkait az övére simította, ám nem csókolta meg újra.
Egymás elől kapkodták a levegőt, majd egy alig érezhető puszit
kapott.
- Lejárt az idő! –
kopogtattak az ajtón.
A kicsi megragadta
kezét, és elrántotta onnan.
- Még találkozunk
– suttogta borzongatóan csábító hangján, majd eltűnt a
semmibe. Chanyeolnak két pillanat kellett, hogy felfogja a dolgokat.
Idegesen tépte le fejéről a kendőt, ám a nyitott ajtón át
beáradó fény megvakította egy pillanatra.
- Ez mi az Isten
volt? – kérdezte öt perccel később, mikor már szeme
visszaszokott a rendes fényhez, ő pedig képes volt rendesen venni
a levegőt. Hajában még mindig érezte a másik kutakodó ujjait,
és fejben újra és újra lejátszódott a csók elképesztő
varázsa.
- Ne aggódj –
röhögött Jongdae, miközben megveregette a vállát. – Baekhyun
mindenkit megcsókol.
Chanyeol csak
döbbenten pislogott haverjára, miközben gondolatban jóval
melegebb éghajlatra küldte.
Arról pedig mélyen
hallgatott, hogy a csókot nem Baekhyun kezdte. Hanem ő.
És hogy ki is az a
Baekhyun? Chanyeol ezen kattogott napok óta, de senki nem volt
hajlandó elmondani neki. Yixing csak mosolyogva megpaskolta a fejét,
majd közölte, hogy felejtse el őt, mert Baekhyun csak azzal kezd
másodszorra, akitől akar valamit. Ilyet pedig még a kínai
állítólag nem látott. A napok múltával pedig
Chanyeol kezdte elhinni a kósza meséket.
Rengeteget fülelt,
és az így szerzett információk nem tetszettek neki. Ráadásul az
iskolában mindenki, de tényleg mindenki tudta, ki Baekhyun, csak ő
nem.
- Szia – huppant
mellé egy fiú a könyvtárban, mikor magányosan üldögélt a
matekházija felett.
- Szia –
pillantott rá, majd inkább füzetébe temetkezett, de az egyenlet
nem oldotta meg magát, ő pedig nem értette.
- Segítsek? – A
magas csak furán pislogott rá, majd bizalmatlanul bólintott. A
házi az házi, és mindennél jobb, ha kész van. Főleg kissé
agyament matektanáránál. – Akkor mutasd – mosolyodott el a
kicsi alak, majd egészen picit közelebb húzódott.
Chanyeol orrát
megcsapta a kellemes illat, és ismeretlen szimpátia vonzotta a
másik felé, de próbált inkább a matekra koncentrálni.
Egy órával később
madarat lehetett volna fogatni vele, hiszen életében először
sikerült egyedül helyesen megoldania egy ilyen típusú példát. A
srác nem csak a házijában segített neki, hanem utána
felajánlotta, hogy elmagyarázza az anyagot, és mikor már
esküdözött, hogy nincs jobb dolga ennél, Chanyeol nem leplezett
örömmel egyezett bele a korrepetálásba.
Másnap reggel
félálomban feküdt a padján, mikor Jongdae berobbant a terembe.
- Nézz ide! –
csapott a padra, mire Chanyeol felugrott ijedtében.
- Mi az? –
pislogott bambán a kíváncsi tekintet kereszttüzében, de választ
nem kapott. Barátja csak két kezébe fogta arcát, majd alaposan,
minden szögből megfigyelte.
- Ki hitte volna...
– mosolyodott el.
- Mit? Mi van? –
értetlenkedett, de természetesen ismét válasz nélkül maradt.
Az ismeretlen srác
egyre gyakrabban bukkant fel a közelében, mindig kedves mosollyal,
ami tetszett Chanyeolnak. Barátságosnak tartotta a másikat, akivel
jól el tudott beszélgetni, ráadásul bármi gondja volt, segített
neki. Olyan volt, mint egy titkos kis figyelő, aki mindig akkor
jelenik meg, ha szüksége van rá.
Lassan eszébe se
jutott Baekhyun, annyira lefoglalta az új srác, ám furcsa mód
ahányszor odajutott volna, hogy megkérdezze, ki is ő, az
ismeretlen lelépett. Naponta összefutottak, az ebédlő elhalkult,
amikor a fiú belépett, mindenki néma fegyelemmel figyelte komor
arcát, ami abban a pillanatban kivirult, ahogy észrevette őt.
Mindig hozzájuk ült, mosolyogva beszélgetett velük, pedig a
felettük levő évfolyamba járt, vagyis végzős volt, ám őt ez
cseppet sem zavarta.
- Nem értem... –
sóhajtotta lemondón, és a padra ejtette a fejét.
- Nem tanultál?
- De... de a fizika
és én nem vagyunk jóban.
Yixing csak
felnevetett, majd elé dobott egy puskát, ami az utolsó reményt
jelentette volna neki. Ám mielőtt belemélyedhetett volna az apró
papírba, valaki elkapta azt előle.
- Puskázni botor
dolog, Chanyeol... – paskolta meg a fejét nem túl régi haverja.
- Add vissza, kérlek
– pislogott rá kérlelőn, és legnagyobb meglepetésére a kis
fecni tényleg visszakerült a tulajdonába.
- Ha szóltál
volna, segítek.
- Rendben, Hyung –
mosolygott rá.
Miután váltott pár
szót az időközben beérkező tanárral, a fiú eltűnt, csak ő
maradt, a fizika puska és Jongdae hitetlenkedő arca.
- Komolyan nem
értem.
Szerdán reggel az
iskola előtt találkozott össze Hyungjával, aki kissé remegve
álldogált a kapuban.
- Jó reggelt –
mosolygott rá a kisebbre, akinek az arca rögtön felderült.
- Szia.
- Minden rendben?
Eléggé hideg van, te pedig...
- Csak otthon
felejtettem a sálam – vont vállat, mintha mindegy lenne, de csak
fázósan húzta össze magát.
- Tessék, én úgyse
szeretem – tekerte le a sajátját, majd pár mozdulattal
eltüntette a kisebb fél arcát a sál mögé.
- Chanyeol illata
van... – jegyezte meg halkan a másik, ami megmosolyogtatta a
magasat.
Hetek teltek el
ebben a furcsa kis játékban, Chanyeol pedig egyre biztosabb lett.
Ahogy alaposabban figyelte a fiút, a vonásait, az ujjait, egyre
inkább tudta, hogy ő Baekhyun. Ez pedig egyszerre borzolta fel
idegeit és nyugtatta meg őt.
A srác, aki
senkivel sem foglalkozik újra egy csók után, mellé szegődött
minden mozdulatát óvva.
- Hé Chanyeol... –
ült mellé apró kezeit kabátja zsebébe száműzve.
- Szia Baekhyun.
- Hát rájöttél?
– mosolyodott el az apró alak.
- Nem volt nehéz.
- Igazad lehet –
fordult előre, és dőlt hátra ő is a padnak. – Bár mondtam,
hogy még találkozunk...
- Nem hittem benne
már a végén – ismerte el halkan Chanyeol, mire a kicsi
elmosolyodott.
- Szép idő van,
nem? – dőlt a másik vállának.
- Majd’
megfagysz...
Hosszú ideig ültek
egymás mellett néma csendben, de valahogy egyikük sem bánta.
Izgatott pusmogás
szaladt végig az egész évfolyamon, amikor kiderült, hogy Chanyeol
osztályába új diák érkezik. Meglehetősen mozgalmasnak számított
ez az év, hisz már a második új diák érkezett az osztályba, az
évfolyamba pedig már talán a hetedik.
- Szervezzünk neki
is beavatást? – pislogott Yixing nagy szemekkel, és fejben már
tervezte is a próba helyszínét és a csínyt, amivel ráveszik az
áldozatot a csókra.
- Erre semmi szükség
Yixing – lépett be a terembe Baekhyun. Chanyeol felé gyengéd
mosolyt villantott, majd a kínai felé fordult, aki döbbenten
pislogott rá.
- Nem kell?
- Nem.
- De hát eddig... –
hablatyolt összezavarodva – és a negyed órás összezárás meg
a...
- Már tetszik
valaki. Nem érdekel más.
Chanyeol unottan
lapozgatta matekkönyvét, miközben Baekhyunra várt, aki öt
perccel ezelőttre ígérte magát, ám még sehol sem volt.
- Ne haragudj –
futott be az emlegetett. Kabátját gyorsan ledobta magáról, és
szorosan Chanyeol mellé ült. Testéből áradt a hideg.
- Mi ez a negyed óra
összezárva valakivel? – nehezen szánta rá magát a kérdésre,
ami már hosszú ideje csiklandozta fantáziáját .
- Negyed óra alatt
eldől, hogy valaki érdekel-e vagy sem. Hiszek abban, hogy így
megtalálom a párom – mosolygott töretlenül.
- És az új diákkal
miért nem csinálod ezt? – Úgy volt vele, ha már elkezdte, nem
hagyja félbe. Kíváncsi volt, és tudni akarta a válaszokat.
- Mennyit hallottál
rólam?
- Sok mindent –
fújta ki a levegőt. – Baekhyun, aki valaki különleges, akit
mindenki ismer...
- De senki nem kerül
a közelébe.
- Pontosan –
bólintott. – Olyan vagy a többiek szemében, mint valami drága,
de elérhetetlen kincs.
- És a te
szemedben? Neked ki vagyok?
- Nem tudom... Nekem
nem tűnsz elérhetetlennek.
- Ez így van
rendjén – mosolygott elégedetten.
- Miért?
- Mert megcsókoltál
– jelentette ki a kicsi, mire Chanyeol döbbenten pislogott rá.
- De te kez... –
Baekhyun ujjai egy mozdulattal betapasztották a száját, így
kénytelen volt elhallgatni.
- És
egy csókkal magadba bolondítottál.
- Én? Téged?
- Nem érezted? –
meredt oldalra döntött fejjel Chanyeolra, aki nem tudott reagálni.
– Tényleg nem? – biggyesztette le száját kisfiúsan, majd
közelebb hajolt. – Figyelj... – suttogta a másik ajkaira már
lehunyt szemekkel.
És Chanyeol újra
érezhette azokat a kábító ajkakat.
Jongdae ledöbbenve
pislogott a kissé kelekótya Baekhyun felé, aki halkan dúdolgatva
állt a kapu előtt, sálját orráig felhúzva.
- Nem hiszem el,
hogy így elcsavartad a fejét... – háborgott halkan a magasnak.
- Szerintem aranyos
– motyogott halkan Chanyeol, ahogy mosolyogva figyelte a kisebbet.
Bár teljesen új és ismeretlen volt még ez az egész, az érzés
tetszett neki.
- Jól vigyázz,
mert sosem szabadulsz meg tőle – figyelmeztette haverja, mire csak
vállat vont és elindult a kicsi felé.
- Yeol –
lelkesedett rögtön Baekhyun, ahogy észrevette a magasat. – Neked
biztos nem fázik a nyakad? Leveszem és...
- Jó ez így –
ölelte át a vállát, mire a kicsi rögtön közelebb simult hozzá.
Apró keze átsiklott Chanyeol hátán, majd cselesen a távolabbi
zsebébe férkőzött keze.
A magas csak
mosolyogva figyelte az attrakciót, majd Jongdae felé fordult.
- Nem is akarok.
- Helyes. Én
megyek, sziasztok!
- Nincs kedved
tizenöt percre bezárkózni valahova?
- Az csak egyszer
működött – nevetett fel Baek.
- Hátha még jobban
belém esel...
- Ennél jobban már
nehéz lenne – ágaskodott fel, és gyengéd puszit nyomott a magas
szájára.
- Egy próbát
megérne – vigyorgott Chanyeol.
- El akarsz
csábítani?
- Nem. Csak meg
akarlak csókolni.
Szia :)
VálaszTörlésOké...ez hihetetlenül édes volt :3 Nagyon tetszett ez a beavatós dolog, ezek valahogy mindig jók. Mondjuk én biztos gonosz lettem volna és elküldtem volna Baeket az új gyereket is beavatni, persze ezt Chanyeol csak később tudta volna meg, mikor már be vannak zárva, de te nem én vagy, és ez nagyon jól van így, mert így sokkal édesebb volt :3 És BaekYeol *~* Túl aranyos ez a páros...
Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon-nagyon tetszett, ez kellett nekem így vizsga előtt (még jó hogy elvileg bioszt tanulok épp xd) feldobtad vele kicsit, az amúgy borzalmas hangulatom :3 Remélem olvashatok majd még ilyeneket tőled ^^
Köszönöm, hogy olvashattam (annyira édes~ ><)
Szia :))
TörlésKöszönööm^^
Haha nem akartam gonosz lenni, és bár nem fejtettem ki eléggé a beavatós dolog végig Baek akarata szerint ment, hogy találjon valakit, aki magával ragadja ennyi idő alatt, és ez ugye Chanyeol lett. Márpedig ha már megvan, akkor minek neki más? :D Ezért nem volt több beavatás,na meg mert ez egy cukorszirup történet xD
Ahh én is imádom ezt a párost, annyira tökéletesek és cukik és... lenyugodtam xD Tényleg túl aranyosak :)
Ó Zh hét előtt átérzem a a fájdalmad és hozzáállásod :D az írás alatt én is épp tanultam mindenre :D
Előre is sok sikert hozzá, biztosan menni fog ;) Remélem jobb kedved lett utána :D
Köszönöm, hogy írtál és nagyon örülök, hogy tetszett ^^
Liti ^^
Itt vagyoook ;;
VálaszTörlésIgazából nem tudom, hogy mit kellene írnom, a véleménykifejtésben sosem voltam jó.
Általában én nem a jeleneteketre szoktam ráirányulni, hanem a karakterekre. Mert karakterek nélkül a jelenet elmehetnek a ... jó messzire. És szeretem azt a felállást, ahol az egyik törődő, a másik meg csak élvezi, főleg Baekyeolban, és amit észrevettem nálad, hogy úgymond ez a felállás változott. Alapvetően azt szeretem, ha Chanyeol a törődő típus, Baekhyun pedig a kis szerelmes, de itt most annyira fordítva éreztem.
Chanyeolt minden történetben erős karakternek írják, de ez nálad valahogy nem igaz. Te mindig Baekhyunt írod meg annak, de ez gondolom köszönhető a Baekhyun imádatodnak is. Mindenesetre, nekem egyáltalán nem furcsa, mert simán reális, de valahol, valamilyen szinten azért mégis csak furcsa. De remélem olvasni fogok tőled valaha olyat, ahol Chanyeol igazi belevaló csávó lesz:D
Az ötletről annyit, hogy ez nem Hét perc a mennyország? Vagy valami ilyesmi, de nem vagyok benne biztos, még nagyon kiskoromban láttam egy ilyet egyszer a tévében, azt hiszem a sorozat címe Tökéretlenek volt, de nem biztos, hogy abban volt. Lényegtelen:D
Ó, a csók! Nagyon királyul leírtad, féltékeny vagyok rád, amiért ilyen jól írsz csókjeleneteket. Meg olyan szépen levezeted az érzéseket is.
Na végre élek ><
TörlésNagyjából végighisztiztem neked a hetet, szóval bocsánat.
Én szeretem a véleményeidet, és ebben is sokat segítettél, szóval nem hiszem el, hogy nem tudsz véleményt írni.
Haha nem tudom miért fordulnak meg a szerepek nálam, nekem valahogy ez a felállás sokkal természetesebb. Számomra Chanyeol egy rém édes, kissé még gyermeki ember - persze ettől még baromi férfias!
Baek pedig egy erős jellem, határozottsággal és komolysággal. Oké, láttam róla videókat, ahol ez teljesen másképp van, és persze fogalmam sincs milyenek is lehetnek a valóságban, de szeretem így képzelni őket.
Ha tényleg lenne a Baekyeolban bármi reális, én inkább Baeket képzelném a határozott komolyabb szerepbe, bár a törődést pont Chanyeoltól tudnám elképzelni, szóval fogalmam sincs. Az tuti, hogy halálosan szeretnék egymást és az a lényeg xd
Iiigen a Baekhyun imádatom befolyásol, de hát lehet nem szeretni azt az idiótát, most komolyan? Annyira aranyos meg minden és tényleg van benne számomra valami, ami határozottan erősebbnek mutatja, mint Chanyeol. Haha én is furcsa vagyok szóval a karaktereim is azok xd
Egyszer írni fogok egy olyat! Chanyeol le fogja tarolni Baeket a határozottságával és férfiasságával és Baek csak csöpögni fog a szerelemtől ( durván megfogalmazva xd) Neem, nem tudom igazából, de majd megpróbálok valami neked tetsző Chanyeol karaktert összehozni :D
Rémlik valami ilyesmi játék, szóval mondhatni annak az alapjának, de azt nem akartam mert, nem rémlett pontosan a dolog lényege, és mert nem akartam xd Az túl egyszerű lett volna, emellett negyed óra csókolózás egy idegennel sokkal jobb, mint hét perc xd
Ah *.* örülök, hogy tetszett, nekem még mindig nem az igazi, de már erről is rinyáltam neked, hogy nem tudok jó leírásokat csinálni. Ez afféle gyakorlás volt, hogy na valami legyen, de még mindig nem vagyok vele elégedett.
Fogalmam sincs, hogy te, hogyan tudsz olyan eszméletlen gondolatokat írni minden fejezet elején, amik teljesen kifacsarják az ember szívét, mert tökéletesen átérzi. Szeretnék ha nem is ugyanúgy de hasonlóan hatni az emberekre de ezt még gyakorolni kell és úgy sem biztos a siker xd
Mindegy is, ahogy írtam, ha nem szeretném ahogy írsz, és nem kedvelnélek, tényleg féltékeny lennék és morognék, hogy nekem miért nem, de így marad az elismerés, hogy de jól csinálod.
Köszönöm, hogy írtál nekem <3