Egy alagsorban
kialakított bárba kerültünk elegáns de sötét hangulattal.
Eléggé rémisztő volt így elsőre, mégis tetszett valamiért.
Baek tátott szájjal figyelte és ott volt az a furcsa csillogás a
szemében, ami akkor jelenik meg mikor bejön neki valami elvont
dolog. Az elrendezés hasonló volt a másik helyhez mégis teljesen
más. Itt egy folyosón kellett végigjönni, hogy beléphess a
központi részbe, ami jóval nagyobb volt. Több tucat asztal,
hatalmas bárpult a terem végén, mellette pedig egy halvány
fénnyel kivilágított folyosó. Mi mégis egy majdnem láthatatlan
ajtó felé mentünk, ami teljesen beleolvadt a sötétvörös falba.
A kidobó kétszer ütött az ajtóra, kopogása rémítően
erőteljes volt. Aztán az ajtó kinyílt mi pedig ott találtuk
magunkat... egy Disney mesés szobában.
- Főnök itt
vannak.
- Áh! - fordult meg
székében tipikusan rossz fiús mozdulattal a főnök...vagy mi... -
Kim Heechul vagyok.
- Baekhyun vagyok, ő
pedig Jongin.
- Vagyis Baekkie és
Kai, jól sejtem? - mosolygott ránk. Aprót bólintottam és
meghajoltam.
- Örülök, hogy
itt vagytok. Sosem árt ha több a helyes pofi és ti lefeditek a
hiányt. Ráadásul betanítással sem kell különösebben vesződni,
aminek felettébb örülök. Mondtam a telefonban, hogy kicsit más a
rendszer, de most kifejtem. Nem kell megijedni.
- A mai próbanap
vagy véglegesek vagyunk – kérdeztem kicsit elbizonytalanodva.
- Ha nem követtek
el orbitális hibát végleges. Jó helyről jöttetek, és csak jót
hallottam rólatok, így hülye lennék valami mondvacsinált
indokkal elküldeni titeket. Szóval, mint láttátok a hely vagy
négyszer akkora, ami azt jelenti, hogy sokkal többen dolgoznak itt.
Nem várok nagy csapatmunkát, sőt kifejezetten utálni fognak
titeket, hisz itt mindenki a pénzre hajt.
Ezzel egyet
értettünk, mikor a másik helyre mentünk ott is a kezdetben nem
voltunk szívesen látottak. Utána egészen belerázódtunk a
dologba.
- Az előtérben
fogadtok mindig vendéget, a welcome drinket csak ott ihatjátok meg.
Inni ihattok alkoholt, de lerészegedni tilos. Felőlem akár
hánytathatjátok is magatokat, nem érdekel, de a részegséget nem
tűröm el. Sokak maradnak elöl, hisz nem mindenki vágyik intim
kapcsolatra, vagy nincs rá pénze agy kit érdekel. A lényeg, hogy
mindig a lehető legtöbb pénzt csikarjátok ki belőle. Órákra
lehet bérelni egy hostot a borravaló zsebbe megy, nem kell
elszámolni vele. Ha a vendég többet akar, amibe ti belementek a
pult mellett lévő folyosón vannak a szobák. Mivel egy elég nagy
üzlet vagyunk így a lehetőségek szélesebbek, mint más helyeken.
És ez az, ami eltér az előző munkahelyetektől. MA körbenéztek,
és ha maradtok eldöntitek, hogy mi az, amiben enne vagytok, és mi
az, ami ellenetekre van. Minden hostról készül egy ilyen – nyom
mindkettőnk kezébe egy papírt, ami tele van adatokkal. - ez
alapján választhatnak a vendégek. Ma mint próbaidősek vesztek
részt, ilyen is csak a véglegesítés után készül. Kérdés?
- Mit takar a
szélesebb lehetőség? - vonja fel a szemöldökét Baek. - Oh...
megtaláltam.
Átfutottam a papírt
és elborzadtam. Kötözés, kínzás... Jézusom!
- Én semmi ilyenbe
nem egyezek bele – jelentettem ki, mire a főnök felnevetett.
- Ezzel nincs is
semmi gond. Mindenkinek más beállítottságai vannak. A folyosó
végén van még egy terem, ami sokkal fülledtebb hangulatot kínál
mint a főhelység. Mindjárt jön valaki, aki körbevezet titeket.
Kai, Baekkie – tekintette lezártnak a beszélgetést.
Meghajoltunk, és
kiléptünk az ajtón, mondván majd összeszednek minket. Baek szeme
kíváncsian csillogott, alig várta, hogy mindent megmutassanak
nekünk.
- Hyung, kötözés?
Mik ezek szadisták? - kérdeztem elborzadva, mire felém fordult.
- Vagy mazoisták –
vont vállat vigyorogva, mire elsápadtam. Hogy tudja ilyen lazán
kezelni a helyzetet?
- Baekkie! Ez nem
vicces – ütöttem meg, mire felnevetett.
- Dehogynem –
nevetgélt elégedetten, és a falnak dőlt. - Az az érzésem, hogy
itt minden nap olyanná válhat, mint a másik helyen a durvák.
- Kizárt! -
sápadtam el még inkább.
- Hello skacok. Kai
és Baekkie? - nézett ránk egy pacák. Fura volt... valahogy nem
illett ide. - Shin DongHee de csak Shindongnak hívnak. A főnök
egyik segítője vagyok, gyertek megmutatom a helyet.
Szó nélkül
követtük egy gyors összenézés után. Visszatértünk a
bárpulthoz, de nem mentünk a folyosóra, hanem bementünk a pult
mögé, hogy ott egy ajtón keresztül jussunk valahova.
- Ezt minden dolgozó
használhatja. Itt vannak az öltözők a fürdő, szekrények,
minden. Ide nem jöhet be idegen. Innen nyílik a hátsó kijárat,
általában, azt használjuk.
Körbemutatott
mindent, kész labirintusnak éreztem ezt a helyet, mai idegesített.
Baek véletlen meglökött mire kijózanodtam és próbáltam minden
fontos infót megjegyezni. Baromi sokat beszélt az arc.
Jóval nyitás után
fejeztük be a körbenézést, de még utána sem engedett el minket,
mondván nézzük még meg a szobákat, hogy melyik milyen. Már
amelyik nem foglalt... gondoltam magamban ám tévedtem. Némelyikhez
külön kis helység tartozott ahonnan végig lehetett nézni, hogy
mi történik a szobában.
- Van, aki erre
bukik – vont vállat döbbent arcom láttán. - A hátsó részhez
nagyon észnél kell lenni, mert ha oda bemerészkedsz hostként, az
nagyjából annyit tesz, hogy kapható vagy mindenre.
Nos igen... ezt
megtapasztaltam.
Kilenc körül
maradtunk magunkra az egyik öltözőben.
- Hova hoztál te? -
estem neki Baekhyunnak. Ő egyáltalán nem tűnt meglepettnek. - Ez
nem egy host klub hanem valami szexbarlang – sopánkodtam.
- Nem tetszik?
- Neked igen? -
sokkolódtam le még inkább.
- Mondjuk úgy, hogy
van benne lehetőség, persze bizonyos szűrőkkel. Belepusztulnék
ha valaki tűket szurkálna belém vagy akármi, mondván ez élvezet.
Megborzongtam, és
védekezőn öleltem át magam. Hál istennek ilyen jelenetet nem
láttunk, de volt több szoba is, ami ilyen brutális eszközökkel
volt felszerelve.
- Próbáljuk ma ki,
ha nem akkor nem, ennyi, nem igaz?
Komolyan nem
értettem honnan a francból szedte ezt a mentalitását. Elsőnek
azt hittem nem érti a dolgokat, aztán leesett, hogy de érti, sőt
érdekli is. Én legszívesebben visítva rohantam volna ki az ajtón,
de ő?! Ő majdhogynem mosolyogva járta be a helyet. Nem tudtam
eldönteni, hogy csak próbál pozitív maradni, vagy tényleg
belemenne akár a hátsó helységbe is. Mert én biztos, hogy nem!
Itt tényleg olyan volt egy átlagos nap, mint a másik helyen a
durva. Hát akarta a franc!
- Jongin nyugi –
pöckölte meg a homlokom. - Csak egy esély. Ha nem jön be megyünk,
oké?
- Oké... - hagytam
rá kedvtelenül. Aztán belevetettük magunkat az éjszakába.
Durvább munkaidő
volt, mint megszoktam. Este nyolctól hajnali négyig. Ha a vendég
maradni akart, akkor maximum hatig. Mikor előmerészkedtem az
öltözőből, már zajlott az élet. Rengetegen voltak, szinte az
összes boksz foglalt volt, a legtöbb szobát elfoglalták, és
rengeteg host munkálkodott. Volt, aki egyszerre öt vendéget
szórakoztatott, és nem is akárhogy. Bele se mertem gondolni, hogy
mi lehetett hátul.
Hamar bekerültünk
mi is a körforgásba. Érdekes módon nekem meg se kottyant, hogy
szórakoztassam vendégem, de Baek tőlem alig pár méterre
feszengett, és nem egyszer bakizott aprókat. Elfelejtette
újratölteni a poharat, „véletlen” elhajolt a csók elöl.
Másnak fel sem tűnt volna mert gyorsan korrigálta őket, de nekem
majd kiégette a retinámat. És ezt ő is tudta. Így eshetett meg,
hogy már aznap estére bevállalt egy szobát.
Mérges volt rá.
Nem kellett volna ezt tennie. Ráadásul egész éjszaka kerülni
próbált.
Fél négykor már
fáradtan támasztottam a pultot vendég híján, mikor megragadott a
körbevezetős srác. Shingdong vagy ki a fene, és a főnökhöz
vitt. Baek már bent ült az egyik fotelba, és egy papírhalmot
lapozgatott elmélyedt tekintettel. Egy kártya hevert előtte az
asztalon, olyan, amit a többi host is kapott, és mellette hevert az
enyém is.
- Á Kai! Foglalj
helyet.
Lehuppantam Baek
mellé, aki végre felnézett és rám mosolygott. Ki volt szívva a
nyaka, és még csak eltüntetni se próbálta. Haja kusza volt, ami
még inkább idegesített.
- Baekkievel már
beszéltünk a dologról, de azt mondta nélküled nem dönt
semmiről, szóval tessék itt egy példány neked is a szerződésből.
Részemről elégedett voltam veletek, mindenki pozitív véleményt
mondott rólatok, szóval ha rajtam múlik fel vagytok véve.
Gondoljátok végig. A szerződésben minden benne van.
Baekhyun
Figyeltem Jongin
reakcióját hátha rájövök, hogyan érezte magát, de semmit nem
tudtam leolvasni arcáról. A bő másfél hónap kihagyás
meglátszott rajtam, ami idegesített, így belementem a vendég
kérésébe hiába is nem akartam elsőnek.
Hogy jobban
éreztem-e magam? Nem. Megbántam? Igen...
De hiába volt
szánom bánom, ha egyszer a pénz az pénz volt. Nem kevés. A
borravaló zsebbe ment. A kibérlésünk negyven százaléka zsebbe
ment. Rengeteg pénzről volt szó. Ezen nem léphettem csak úgy át.
Jongin ellenben csak
elvette a papírokat, és rezzenéstelenül figyelte Heechult.
- Ha nincs más
akkor mehettek is. Holnaputánig van időtök eldönteni a dolgot. Ha
nem jelentkeztek úgy veszem, hogy ma se dolgoztatok és elbukjátok
a pénzt, amit kerestetek. Válasz esetén, legyen az igen vagy nem a
pénzt rögtön utalom, rendben?
Bólintottunk és
felálltunk, majd egy köszönés után leléptünk. A hátsó
kijáraton távoztunk ahonnan szinte rögtön a garázshoz jutottunk.
- Jongin? - néztem
oldalra.
- Majd otthon. Még
végig kell gondolnom... - morogta és bezuttyant a kocsiba.
Szó nélkül
indítottam, és navigáltam magunkat haza, majd szó nélkül
mentünk fel a lakásba, és szó nélkül ültünk a kanapén majd
fél órát.
- Nem biztos, hogy
akarom, de tudom, hogy kell. Csináljuk. De van, amibe soha nem
egyezem bele, jó?
- Rendben –
bólintottam.
- Semmiképp nem
megyek a hátsó szobába – hallgatott pár másodpercig. - És te
sem.
- Oké.
- Nincs kínzás,
kötözés, alázás, rabszolgaság se semmi ilyen beteg perverzitás.
- Oké.
- Kifizetem a lakás
felét, vagy albérlőként minden hónapba adok neked pénzt, és
felezzük a rezsit.
- Ezt még
megbeszéljük – hagytam rá.
- És megpróbáljuk
a főiskolát.
- Rendben.
- Mindenbe belemész?
- nézett rám csodálkozva.
- Igazad van, minek
ellenkeznék?
- Egyikbe se mentél
volna bele? - lepődött meg még inkább.
- Nem! - vágtam rá.
- betegesnek tartom ezeket.
- Már kezdtem
félni, hogy másfél hónap alatt megzakkantál... - jegyezte meg
vigyorogva, mire fejbe vágtam a kezem ügyébe kerülő első
párnával.
- Ya! Nem vagyok
hülye!
- Akkor hostok
maradunk? - kérdezte miközben feje alá tette a párnát, és
kidőlt a kanapén.
- Úgy tűnik.
- De csak egy ideig
– tette még hozzá.
- Mit akarsz
tanulni?
- Nem tudom. Még
sosem gondolkodtam rajta. Valami olyat, amit élvezek, és amiből
lesz pénzem. És te?
- Hm... -
gondolkodtam el. - Talán elmehetnék írónak.
- Micsoda? -
hahotázott, és hozzám vágta a párnát, fejét pedig ölembe
ejtette. - Hyung te még egy levelet se vagy képes megírni, nem,
hogy valami történetet.
- Ez nem is igaz!
- Szánalmasan
fogalmazol...
- Akkor elmegyek
tanárnak!
- Utáltad az
iskolai tanárokat. Utálni fognak téged.
- Majd jó fej
leszek!
- Maximum akkor ha
nem tanítasz semmit, de akkor megbuknak és azért utálnak.
- Akkor nem tudom –
vontam vállat. Persze egyik ötletem sem volt komoly. - Szerettem
angolt tanulni a suliba, de már teljesen elfelejtettem.
- Én utáltam.
- Ahhoz képest
évfolyamelső voltál – jegyeztem meg morogva.
Jongin sose volt
jófiú mégis lepipálta az osztály strébereit, és mindig jobb
volt mindenkinél. Nem tudom, hogy csinálta hisz kevesebbet tanult,
mint én. Ha beültünk a könyvtárba akkor is vagy miattam jött,
mert nekem kellett mennem, vagy a meleg miatt, hogy télen ne
fagyjunk meg az aktuális kis lyukunkba, ahol éltünk. Igazából
nem voltam rá féltékeny, mert megérdemelte, és megesett, hogy
láttam egész éjszaka tanulni. Egész egyszerűen hamar meglátta
az összefüggéseket, és képes volt megjegyezni a bonyolult
sokszor értelmetlen dolgokat is.
- Lehet tanulnék
biológiát... - szólalt meg. - Tetszettek a kutatások, amiket
csinálnunk kellett. A kémia sem volt rossz... - morfondírozott.
- Nehéz elképzelni,
de illene hozzád – ismertem el. Kim Jongin fehér köpenyben
miközben valami semmilyen nagyságú dolgot vizsgál mikroszkópon.
- Szerintem el
tudnám viselni. És egész jól lehet vele keresni, nem?
- Fogalmam sincs...
majd utána nézünk valamikor.
Őszintén bevallva
az egész oktatásról fogalmam sem volt. Mármint, hogy meddig kell
jelentkezni, hova, hogyan, minek és a többi. Az iskolában már nem
is figyeltünk ezekre, mert tudtuk, hogy esélytelen volt a
bekerülés. Mondjuk a jegyeink nem voltak rosszak, ami most egész
hasznosnak bizonyulhat.
Egy pár óra alvás
után felhívtuk Heechult, hogy ma este bemegyünk egyeztetni vele,
hogy mi fogadható el számunkra. Örült nekünk és nem kezdett
kötekedni, hogy ezt meg azt kell vállalnunk, hanem azt mondta
megbeszéljük.
Éjfélkor úgy
jöttünk el, hogy hostok voltunk. Hivatalosan. Megint. Jongin nem
volt tőle boldog, de a pénz, ami szinte rögtön a számlánkra
ugrott a hír után feldobta. Jobban kerestünk még így is, mint a
másik helyen. A próbanapunkon. És lazább életünk lett.
Azt mondta Heechul,
hogy van olyan hét, amikor elég négy napot dolgozni, máskor
maximum hat, heti egy szabadnap mindenképp volt mindenkinek.
Tetszett, hogy nem
akarta agyonhajszolni a dolgozóit, és rájött, hogy ha szabadságot
ad, akkor többet kap vissza. Hisz egy kisimult arcú, vidám mosolyú
kevésbé megjátszós host, több pénzt hozott, mint egy nyúzott
búval baszott.
Szerdán délután
munka előtt elmentünk telefont venni. Olyat akartam, mint előző
készülékem, de az már kifutott. Nem volt elég menő a mai
társadalomnak. Jongin is vett magának egyet, mert belezúgott az
egyik legújabb modellbe. Az a hülye csak azért módon is vett
magának egy Iphonet bár nem értetem mi szüksége volt rá. Én
egy Samsung telefon mellett voksoltam, aminek végül az ára
vetekedett Jongin kütyüjével.
A bankszámlánknak
meg se kottyant...
- Ez a kép
kibaszott jó! - vigyorgott Jongin, ahogy végigmérte új hostos
adatlapját. Imádta szőke haját, ráadásul a képen lévő
mosolyával állítom mindenkit magába tudott bolondítani.
A feladatkörünk
hasonló maradt, mint a másik helyen. Egy fővel bármit, többel
kellemes kis leitatós beszélgetés.
Ellenben hamarosan
akadt egy igen komoly problémánk, amivel egyikünk sem számolt. Az
alkohol. Az előző helyen nem volt ekkora szerepe, ám itt sok
vendég várta el, hogy a host teljes mértékben vele igyon. Heechul
megmondta, hogy ez őt nem érdekli, oldjuk meg.
Három napja
dolgoztunk ott hivatalosan, mikor elsőnek kellett hánytatnom magam,
hogy rövid távon megszabaduljak az alkoholtól. Az egyik srác
mondta, hogy ez bevett szokás, és senki nem nézett rá furán,
hanem rábólintottak.
Két hét után
azonban Jongin szervezete felmondta a szolgálatot. Mindkettőnkön
meglátszott a napi részegedés, fogytunk, a bőrünk sápadtabb
lett, ám ő rosszabbul viselte. Rendszeresen rosszul volt tőle, és
egy szombati napon nem bírta tovább. Nagyjából két hét után
kórházba kötött ki.
Nem érdekelt a
munka mentem vele a mentőbe, és végig mellette voltam, amíg nem
pakoltak ki mellőle. Kiszáradt. Két hét alatt majdnem nyolc kilót
fogyott. Borzalmas látvány volt.
Adtak neki infúziót,
ami két óra alatt lecsepegett majd kibasztak minket a kórházból.
Ott ültem a folyosón egy félig ájult Jonginnal és fogalmam sem
volt mit kellene tennem. Végül félve hívtam fel a pár számközül
az egyiket.
- Mi a franc van
hajnali háromkor? - szólt bele egy kómás hang mérgesen.
- Segítened
kellene, Sehun.
- Baj van? -
változott meg rögtön. Lehet, hogy egy kicsit furcsa stílusú srác
volt, de tudtam, hogy rá számíthatok.
- Kellene egy fuvar
– elmagyaráztam a helyzetet, a kórház címét, mire közölte,
hogy fél óra és itt vannak.
Nem kellett fél
óra, hogy ideérjenek. Luhan elvette cuccainkat, Sehun pedig
segített kivinni a félájult Jongint a kocsiba. Betuszkoltuk hátra,
és rögtön mellé másztam, hogy ne dőlhessen el vagy akármi. Nem
fenyegette végül semmi veszély a biztonsági öv teljesen tartotta
kómás testét.
- Mi a franc
történt? - nézett hátra Sehun, míg Luhan lassan kifordult a
parkolóból.
- Kiszáradt. Túl
sokszor hányt.
- Hányt? Mi baja? -
értetlenkedett Lu, és hátrapillantott. Sikerült elkapnia a
fintorom, amiből leszűrte a lényeget. - a munka miatt...
- A hostoskodás? -
értetlenkedett Sehun. Nem reagáltam.
Jongin mire
hazaértünk egészen magához tért. Azt az utasítást kaptam, hogy
pár napig pihenjen és igyon rengeteget. Az orvos szerint a helyzet
nem volt annyira súlyos, mint kinézett, így elengedték. Szerintem
csak szartak a dologra...
A liftben, míg nem
figyeltünk egy pillanatra benyomta az összes gombot, így az
alapból két perces út, nagyjából tíz percet vett igénybe. A
folyosón elhatározta, hogy csíkra lépni tilos játékot játszik,
minek hála majdnem pofára esett úgy egy tucatszor. Az ajtónál
mindenképpen ő akarta beírni a kódot, ám hiába mondtam meg
neki, hogy mi az, csak azért is rosszul írta be, így három
pittyegés után ki lettünk zárva, a pót kódot pedig egyikünk se
tudta.
- Szólok
Chanyeolnak. Vele már volt hasonló – szedte elő telefonját
Luhan.
És még nem volt
vége az éjszakának...
Nagyon jó.Tetszik,ahogy írsz.Jelölhetsz..😆
VálaszTörlésKöszönöm, örülök, hogy tetszik :) A jelölés már meg van:3
Törlés