Sokszor látta már Baekhyunt aludni, elvégre a koliban szobatársak voltak, de sosem aludt még vele. Mondjuk ezt sosem bánta különösebben, mivel reggelente mindig csak a széttúrt ágyat és őskáoszt látta, benne Baekhyunnal valami nyakatekert pozícióban. Rosszabb éjszakáin volt olyan, hogy a vaksötétben káromkodásra kelt, felkapcsolva a kislámpát pedig a földön ülve látta a másikat, aki a forgolódások közepette egyszerűen kiesett az ágyból.
Mindezek után az összebújás számára elképzelhetetlen volt, az pedig még inkább, hogy sérülések nélkül jusson ki esetleg a kisebb ágyából. Ám az egyetlen probléma az a kis nyálfolt volt, ami mellkasához közel helyezkedett el, ezzel pedig együtt tudott élni. Talán még viccesnek is tartotta mennyire ellazult a kisebb a karjai között.
Egy nagyobb sóhajtás után úgy gondolta egy kis pihenés még nem árthat, ha már vasárnap volt, és szorosabban magához ölelve Baekhyunt kóválygott vissza az álmok birodalmába.
- Jó reggelt - rántotta ki az álmok világából végleg Baekhyun kissé keléstől rekedtes hangja, mire egy pillanatra megmerevedett. Oké, hogy ő nagyon jól érezte magát ezzel az éjszakával, de valahogy a szembe találkozásra nem készült fel.
- Neked is - üdvözölte őt halkan még lehunyt szemekkel. Akarta, hogy egy picit elnyúljon a pillanat, mielőtt végé szakad örökre.
- Hogy tetszett a dekoráció? - kérdezte halkan Baekhyun és egy millimétert sem távolodott a magastól, még mindig nyakába bújva kezdeményezett beszélgetést, ez pedig Chanyeolt még inkább összezavarta. Érezte ahogy pulzusa az egekbe szökik, és a hideg rázta minden egyes pillanatban, amikor Baekhyun kifújva a levegőt felhevítette bőrét.
- Csodás lett, mikor szerezted őket?
- Amikor mérges voltam, és elmentem Kyungsooval vásárolni.
- Miért voltál mérges? Nem értettem aznap mi bajod volt - mosolyodott el Chanyeol, miközben Baekhyun kicsit ficergett kezei között, de nem húzódott el.
- Mert semmi kedvem nem volt ehhez. Aztán ott álltam a boltba és csak te jártál a fejembe, és nem tudtam elengedni a dolgot. Szerintem úgy néztem ki, mint valami őrült, ahogy dobáltam be a cuccokat a kosárba. A végén úgy felcsesződtem, hogy Kyungsoot is szó nélkül faképnél hagytam.
- Egy konok kis pukkancs vagy - nevetett fel végül Chanyeol, mert tökéletesen el tudta képzelni a helyzetet. Egy karácsonyi csomagokkal megpakolt durcás Baekhyun pedig a képzeletében halál cuki volt.
- Csak te tudsz így kihozni a sodromból...
Baekhyun kissé bosszúsan vette magára a kabátját, mert a magas bár programot tervezett annak mibenlétét nem volt hajlandó elmondani. Úgy érezte magát, mint valami rossz gyerek, amikor Chanyeol másodszorra is visszaküldte átöltözni, majd feljogosítva magát kezdett kutakodni a ruhái között. Végül egy farmer vastag pulcsi és új bakancsa megfelelőnek tűnt a magas számára. Baekhyun pedig csak fintorgott, mert nem tudta feldolgozni az előző szereléseivel mi volt a gond.
A reggeli kis jelenet még mindig ott volt a fejében. Amikor elsőnek felébredt hirtelen azt sem tudta mi történt, azon kívül, hogy olyan nyugodt volt, mint nagyon régen már. Aztán megérezte Chanyeol ölelését, ahogy mellkasához szorította, és érezte szívét eszméletlen mértékben száguldozni. Majd húsz percet feküdt úgy, hogy közben Chanyeol hátát cirógatta, teljesen elfeledve a külvilágot, és csak arra eszmélt fel, ahogy gyengéd puszit nyomott a magas nyakába, aki erre elégedetten szusszanva ölelte még szorosabban. Ő meg csak tovább szenvedett zavarában némán nem megtörve a pillanatot.
- Korcsolya... ehhez kellett ennyit szenvedned, hogy mibe jöjjek? - cövekelt le Baekhyun a pálya szélén és sütött róla, hogy hülyének gondolja a magasat.
- Ez csak az első állomás.
- Szóval állomások során akarsz jégcsappá fagyasztani, jó tudni - morgolódott tovább, de Chanyeol már magára sem vette. Ismerte már Baekhyunt, tudta, hogy a gonosz megjegyzések, és morgás mögött boldog volt. Ha nem lett volna az, akkor nem állt volna már a sorban, azon gondolkodva, hogy fekete vagy fehér korcsolyát kérjen.
Az első fél óra maga volt a szenvedés. A kicsi, amint jégre lépett seggre ült, Chanyeolból pedig kiszakadt a nevetés, amin persze vérig sértődött. Duzzogása akkor maradt alább, amikor tíz perccel később a magas is zakózott egy szépet, és ő volt az, aki nevetve próbálta felhúzni a földről. Aztán fél óra csetlés-botlás után Baekhyun kezdett belejönni a dologba, ami mosolyt csalt hidegtől piros arcára, és már bolondozva szelte a jeget, Chanyeolt cikizve, hogy a magas bár tud korcsolyázni sokkal esetlenebb, mint ő. Hülyéskedve fogócskáztak, majd segítették fel a másikat a földről, Baekhyunnak pedig az sem szegte kedvét, amikor egy fiatal lány elvesztve egyensúlyát nyakába kapaszkodva rántotta őt is a földre. Mosolyogva beszélgetett pár percet a lánnyal, míg Chanyeol a pálya másik részén méregette a számára flörtölő párost. Egészen addig uralkodott rajta a rosszkedv, míg Baekhyun mellé csúszva ragadta meg a kezét, és húzta vissza a forgatagba további mókázó pillanatokért.
Ahogy a szilárd talajt érezték lábuk alatt az első pár lépés kissé ingoványosnak tűnt, amin továbbra is jól szórakoztak, majd Chanyeol ismét kezébe véve az irányítást munkahelye felé vette az irányt. Baekhyun egyik helyre sem járt be sokszor, de tudta, hogy a kávézó a közelben volt, ő pedig egyáltalán nem bánt némi meleget.
Mindezek után az összebújás számára elképzelhetetlen volt, az pedig még inkább, hogy sérülések nélkül jusson ki esetleg a kisebb ágyából. Ám az egyetlen probléma az a kis nyálfolt volt, ami mellkasához közel helyezkedett el, ezzel pedig együtt tudott élni. Talán még viccesnek is tartotta mennyire ellazult a kisebb a karjai között.
Egy nagyobb sóhajtás után úgy gondolta egy kis pihenés még nem árthat, ha már vasárnap volt, és szorosabban magához ölelve Baekhyunt kóválygott vissza az álmok birodalmába.
- Jó reggelt - rántotta ki az álmok világából végleg Baekhyun kissé keléstől rekedtes hangja, mire egy pillanatra megmerevedett. Oké, hogy ő nagyon jól érezte magát ezzel az éjszakával, de valahogy a szembe találkozásra nem készült fel.
- Neked is - üdvözölte őt halkan még lehunyt szemekkel. Akarta, hogy egy picit elnyúljon a pillanat, mielőtt végé szakad örökre.
- Hogy tetszett a dekoráció? - kérdezte halkan Baekhyun és egy millimétert sem távolodott a magastól, még mindig nyakába bújva kezdeményezett beszélgetést, ez pedig Chanyeolt még inkább összezavarta. Érezte ahogy pulzusa az egekbe szökik, és a hideg rázta minden egyes pillanatban, amikor Baekhyun kifújva a levegőt felhevítette bőrét.
- Csodás lett, mikor szerezted őket?
- Amikor mérges voltam, és elmentem Kyungsooval vásárolni.
- Miért voltál mérges? Nem értettem aznap mi bajod volt - mosolyodott el Chanyeol, miközben Baekhyun kicsit ficergett kezei között, de nem húzódott el.
- Mert semmi kedvem nem volt ehhez. Aztán ott álltam a boltba és csak te jártál a fejembe, és nem tudtam elengedni a dolgot. Szerintem úgy néztem ki, mint valami őrült, ahogy dobáltam be a cuccokat a kosárba. A végén úgy felcsesződtem, hogy Kyungsoot is szó nélkül faképnél hagytam.
- Egy konok kis pukkancs vagy - nevetett fel végül Chanyeol, mert tökéletesen el tudta képzelni a helyzetet. Egy karácsonyi csomagokkal megpakolt durcás Baekhyun pedig a képzeletében halál cuki volt.
- Csak te tudsz így kihozni a sodromból...
Baekhyun kissé bosszúsan vette magára a kabátját, mert a magas bár programot tervezett annak mibenlétét nem volt hajlandó elmondani. Úgy érezte magát, mint valami rossz gyerek, amikor Chanyeol másodszorra is visszaküldte átöltözni, majd feljogosítva magát kezdett kutakodni a ruhái között. Végül egy farmer vastag pulcsi és új bakancsa megfelelőnek tűnt a magas számára. Baekhyun pedig csak fintorgott, mert nem tudta feldolgozni az előző szereléseivel mi volt a gond.
A reggeli kis jelenet még mindig ott volt a fejében. Amikor elsőnek felébredt hirtelen azt sem tudta mi történt, azon kívül, hogy olyan nyugodt volt, mint nagyon régen már. Aztán megérezte Chanyeol ölelését, ahogy mellkasához szorította, és érezte szívét eszméletlen mértékben száguldozni. Majd húsz percet feküdt úgy, hogy közben Chanyeol hátát cirógatta, teljesen elfeledve a külvilágot, és csak arra eszmélt fel, ahogy gyengéd puszit nyomott a magas nyakába, aki erre elégedetten szusszanva ölelte még szorosabban. Ő meg csak tovább szenvedett zavarában némán nem megtörve a pillanatot.
- Korcsolya... ehhez kellett ennyit szenvedned, hogy mibe jöjjek? - cövekelt le Baekhyun a pálya szélén és sütött róla, hogy hülyének gondolja a magasat.
- Ez csak az első állomás.
- Szóval állomások során akarsz jégcsappá fagyasztani, jó tudni - morgolódott tovább, de Chanyeol már magára sem vette. Ismerte már Baekhyunt, tudta, hogy a gonosz megjegyzések, és morgás mögött boldog volt. Ha nem lett volna az, akkor nem állt volna már a sorban, azon gondolkodva, hogy fekete vagy fehér korcsolyát kérjen.
Az első fél óra maga volt a szenvedés. A kicsi, amint jégre lépett seggre ült, Chanyeolból pedig kiszakadt a nevetés, amin persze vérig sértődött. Duzzogása akkor maradt alább, amikor tíz perccel később a magas is zakózott egy szépet, és ő volt az, aki nevetve próbálta felhúzni a földről. Aztán fél óra csetlés-botlás után Baekhyun kezdett belejönni a dologba, ami mosolyt csalt hidegtől piros arcára, és már bolondozva szelte a jeget, Chanyeolt cikizve, hogy a magas bár tud korcsolyázni sokkal esetlenebb, mint ő. Hülyéskedve fogócskáztak, majd segítették fel a másikat a földről, Baekhyunnak pedig az sem szegte kedvét, amikor egy fiatal lány elvesztve egyensúlyát nyakába kapaszkodva rántotta őt is a földre. Mosolyogva beszélgetett pár percet a lánnyal, míg Chanyeol a pálya másik részén méregette a számára flörtölő párost. Egészen addig uralkodott rajta a rosszkedv, míg Baekhyun mellé csúszva ragadta meg a kezét, és húzta vissza a forgatagba további mókázó pillanatokért.
Ahogy a szilárd talajt érezték lábuk alatt az első pár lépés kissé ingoványosnak tűnt, amin továbbra is jól szórakoztak, majd Chanyeol ismét kezébe véve az irányítást munkahelye felé vette az irányt. Baekhyun egyik helyre sem járt be sokszor, de tudta, hogy a kávézó a közelben volt, ő pedig egyáltalán nem bánt némi meleget.
Követte a célirányosan lavírozó magas alakot, és egy eldugott radiátor melletti asztalhoz leülve bújt ki kabátjából.
- Mit kérsz?
- Rád bízom magam, ismered az ízlésem - vont vállat, és nedves tincseit rendezgette. Chanyeol pár perc múlva egy tálcával sétált vissza, Baekhyun tekintetét pedig nem kerülte el, ahogy páran utána fordultak.
- Karamellás, áfonyás kávé.
- Visszavonom, nem ismered az ízlésemet.
- Csak kóstold meg, tuti, hogy a kedvenced lesz - mosolygott rá a magas, mire pár asztallal arrébb egy lány hallhatóan felsikkantott.
- Elég sok rajongód van - nevetett fel, amikor látta a magas kínos mosolyát.
- Törzsvendégek. Még dolgozni is be akartak fogni.
- Mondanám, hogy menj csak, de önző vagyok és nincs kedvem unatkozni.
Nagyjából másfél órát maradtak a kávézóban, ami alatt Baekhyun elismerte, hogy a kávé nem rossz, mire Chanyeol elkezdte bombázni őt a hely sütijeivel, mondván azok is isteniek. Nevetgélve falatoztak, miközben kibeszélték, hogy melyik édesség milyen, és a második kávé sem volt Baekhyun ellenére. Chanyeol miközben lelkesen vált személyes pincérévé néha leállt váltani pár szót a vendégekkel, akik szinte nyomon követték minden lépését.
Baekhyun az irodában sosem érezte ilyen jól magát. Néha váltott pár szót a többiekkel, de a sárkány nőszemély javarészt megkeserítette napjait. Ha tehette szabadult a munkából, és esze ágában sem volt korábban bemenni sose. Gondolkodott rajta, hogy vált, de sokkal jobban mutatott az önéletrajzában egy gyakorlati munkahely, mint egy kávézó. Ez pedig fontos volt, ha később jó munkát akart találni. Vagy akár, ahogy elsőnek tervei között szerepelt, a cégnél szépen fentebb lépkedni.
- Kajakómás vagyok - szusszant Baekhyun az asztalra dőlve.
- Amennyi sütit felzabáltál nem csodálom.
- Te hoztál ide ennyit, hagytam volna kárba veszni?
- Dehogy. Egy mozi még belefér?
- Mi? - emelte fel fejét álomkórosan a kisebb.
- Azt hiszem ez egy nem. Na gyere menjünk haza.
- Otthon nézhetünk filmet. Valamikor mondtad azt a karácsonyi izét.
- Byun Baekhyun karácsonyi mese nézést ajánl fel? Hova fajul a világ? - ironizált Chanyeol, minek hála lustán boxolt a másik kezébe.
- Tíz perccel a kezdés után úgy is aludni fogok. Win-win szitu mindkettőnknek.
- Mit kérsz?
- Rád bízom magam, ismered az ízlésem - vont vállat, és nedves tincseit rendezgette. Chanyeol pár perc múlva egy tálcával sétált vissza, Baekhyun tekintetét pedig nem kerülte el, ahogy páran utána fordultak.
- Karamellás, áfonyás kávé.
- Visszavonom, nem ismered az ízlésemet.
- Csak kóstold meg, tuti, hogy a kedvenced lesz - mosolygott rá a magas, mire pár asztallal arrébb egy lány hallhatóan felsikkantott.
- Elég sok rajongód van - nevetett fel, amikor látta a magas kínos mosolyát.
- Törzsvendégek. Még dolgozni is be akartak fogni.
- Mondanám, hogy menj csak, de önző vagyok és nincs kedvem unatkozni.
Nagyjából másfél órát maradtak a kávézóban, ami alatt Baekhyun elismerte, hogy a kávé nem rossz, mire Chanyeol elkezdte bombázni őt a hely sütijeivel, mondván azok is isteniek. Nevetgélve falatoztak, miközben kibeszélték, hogy melyik édesség milyen, és a második kávé sem volt Baekhyun ellenére. Chanyeol miközben lelkesen vált személyes pincérévé néha leállt váltani pár szót a vendégekkel, akik szinte nyomon követték minden lépését.
Baekhyun az irodában sosem érezte ilyen jól magát. Néha váltott pár szót a többiekkel, de a sárkány nőszemély javarészt megkeserítette napjait. Ha tehette szabadult a munkából, és esze ágában sem volt korábban bemenni sose. Gondolkodott rajta, hogy vált, de sokkal jobban mutatott az önéletrajzában egy gyakorlati munkahely, mint egy kávézó. Ez pedig fontos volt, ha később jó munkát akart találni. Vagy akár, ahogy elsőnek tervei között szerepelt, a cégnél szépen fentebb lépkedni.
- Kajakómás vagyok - szusszant Baekhyun az asztalra dőlve.
- Amennyi sütit felzabáltál nem csodálom.
- Te hoztál ide ennyit, hagytam volna kárba veszni?
- Dehogy. Egy mozi még belefér?
- Mi? - emelte fel fejét álomkórosan a kisebb.
- Azt hiszem ez egy nem. Na gyere menjünk haza.
- Otthon nézhetünk filmet. Valamikor mondtad azt a karácsonyi izét.
- Byun Baekhyun karácsonyi mese nézést ajánl fel? Hova fajul a világ? - ironizált Chanyeol, minek hála lustán boxolt a másik kezébe.
- Tíz perccel a kezdés után úgy is aludni fogok. Win-win szitu mindkettőnknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése