2021. december 22., szerda
18. kanál
Baekhyun még mindig a tegnap estétől sokkosan kuporgott az ágyában. El sem hitte, hogy mekkora bolond volt. Mégis mi ment ennyire az agyára az elmúlt napokban, hogy csak úgy random letámadja Chanyeolt? A legjobb barátját az ég áldja meg! Az egyetlen embert, akiben teljes mértékben megbízott. Oké még neki sem mert elmondani mindent, de az nem azért volt mert nem bízott benne, hanem mert nem látta értelmét mondjuk a gyerekkorán siránkozni. Semmi pluszt nem adott volna a kapcsolatukba az a tudat, hogy Baekhyun néha milyen nyomorúságos pillanatokat élt át. Már ő sem gondolt rá túl sokszor. Néha ugyan eszébe jutott és elkapta egy kis bánatos nosztalgia, de a mostani élete már fényévekre volt attól, amikor elveszetten sírdogált az ágyában.
"Persze, ha gondolod gyere át, Jongin lelépett Sehunnal valamerre."
"Egy óra és ott vagyok."
Mint, akit puskából lőttek ki rohant a fürdőbe gyorsan összeszedni magát, majd, ahogy kész lett Tobent felöltöztetve vágott neki az útnak barátja felé. Eszébe sem jutott ugyan rákérdezni, hogy viheti-e de hát náluk is voltak kutyák, és mindig mesélte Kyungsoo, hogy ez meg az az ismerősük ment át kutyával és milyen jól szórakoztak, szóval nem félt különösebben a kiakadástól. Belegondolva még nem is említette neki, hogy lett egy kutyájuk. Nem tartotta Tobent a saját kedvencének, mert Chanyeol is pont ugyanannyira odavolt érte, mint ő, és a kutya is teljes szerelemmel nézte mindkettőjüket.
- Hát ő? - meredt Kyungsoo a fekete gombócra, aki Baekhyun kabátjába bújva pislogott rá bizalmatlanul.
- Chanyeoltól kaptam. Toben a neve. Elfelejtettem mondani. Bocsi - hadarta a legszükségesebb információkat, és türelmetlenül toporgott, hogy bejusson végre a lakásba.
- Cuki - lépett félre, és rögtön átvette a kutyát, amíg Baekhyun levetkőzött. - A mieink nincsenek itthon, szerencsére Jongin elvitte őket. Néha jó kicsit elszabadulni a bolondok házából, amit ők hárman tudnak alkotni. De úgy tűnik ő elég kis nyugis.
- Ha Chanyeol otthon van ő is meg tud bolondulni, vele sokkal jobban szeret játszani, mint velem. Én a mellé kuporodó pajti vagyok a kanapén, meg aki enni ad.
- Látom a gyereknevelési szerepeket már leosztottátok - nevetett fel, majd a konyhába lépve érdeklődött, mit szeretne a másik inni, és pár perc múlva két hatalmas bögre forró teával tért be a nappaliba. - Na halljam, mi történt, amihez én kellek.
- Honnan veszed, hogy történt valami?
- Félre ne értsd, tökre szeretlek, de alapjáraton teljes boldogságban elvagy a saját világodban, és inkább felőlem érdeklődsz, ha találkozunk, nem magadról akarsz mesélni. Így, ha ennyire sosbe írsz, biztos, hogy történt valami.
- Oh... nem tudtam, hogy ilyen bunkó vagyok - túrt hajába Baekhyun kissé szégyenkezve.
- Nem vagy az. Ha rólam van szó mindig figyelsz és jó tanácsot adsz, vagy csak meghallgatsz, ha arra van szükségem. Csak magadról nem szeretsz mesélni. De ahogy látom ez a legtöbb ember felé így van. Szóval most mégis kitüntetettnek érzem magam.
- Ne csináld már, így is rettentő kínos ez az egész, azt se tudom mit kéne mondanom, de muszáj veled megbeszélnem.
- Csak bökd ki.
- Oké... - nyögte szenvedősen, majd pár perc felkészülés után próbálta kinyögni mi baja. Legalább háromszor kezdett bele, de egy hang se jött ki a száján, ellenben Kyungsoo türelmesen várta ki a pillanatot. - Szóval, nekem asszem... hát, lehet, hogy... nem is tudom, nem biztos, hogy...
- Baekhyun... - szólt rá kis fegyelmeztető éllel a hangjában, mire a másik szenvedősen sóhajtott egy nagyot.
- Tetszik Chanyeol.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de már a koliban sem értettem, hogy ti miért is nem jártok.
- Mi van?
- Tetszel neki, ő is tetszik neked, ez már évek óta világos.
- Dehogy az! Én csak most kezdek érezni valamit iránta. Mármint nem is tudom, hogy mit érzek. Az egész ezzel a hülye karácsonyos dologgal kezdődött, hogy minden napba legyen valami jó, meg mit tudom én, aztán teljesen kifordultam magamból. Még a lakást is kidíszítettem. Én! El tudod ezt hinni?
- Nem lehet, hogy most kezded elfogadni az érzéseidet? Múltkor mondtad, hogy már gondoltál Chanyeolra pasiként, csak nem akarod elveszteni a barátságotokat.
- Hát ez az! Azt most se akarom!
- És mi van, ha ez az egész már most több, mint barátság. Az egyetlen, ami változna, hogy nem két szerencsétlen kis tini szintjén lennétek titokban oda a másikért.
- Egy, nem tudom ő mit érez. Már megfordult a fejemben, hogy esetleg neki is ez több lehet, de tökre nem egyértelmű. Kettő, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy én mit érzek. Tudod, hogy nem mennek nekem ezek a kapcsolatos dolgok. Eddig akárkivel próbálkoztam elég gáz lett a vége.
- Akartad te azokat a kapcsolatokat? Őszintén elég elbaszott párokat választottál magadnak. Mármint, nem volt egyikük sem rossz arc félre ne értsd, de annyira nem illettetek össze. Ott volt az a csaj az egyetem második évében, nem volt közös témátok!
- Pedig mielőtt összejöttünk rohadt sokat tudtunk beszélgetni bármiről.
- Aztán - hagyta figyelmen kívül - az utolsó évben ott volt az a srác. Baekhyun egy kigyúrt állat volt, akinek az értelmi képessége egy 14 éves szintjén megállt. Folyton a szádban volt, és arra ment, hogy minél hamarabb benned legyen!
- Hát... de nem volt rossz vele.
- Miről beszélgettetek ti egyáltalán?
- A játékokról... meg a szexről, és hát... a szexjátékokról? Jézusom, így belegondolva, el sem hiszem, hogy három hónapig jártam vele - szorította össze a szemét.
- Az összes, akivel jártál, külsőleg szép volt, de belül semmivel sem fogott meg.
- Akkor felszínes vagyok? - döntötte oldalra elgondolkodva a fejét.
- Nem hiszem. Csak, hogy is mondjam. Szerintem tudat alatt nem is akartál velük lenni. Direkt olyanokkal kezdtél, akikkel semmi esélyeteket nem volt. Bezzeg, amikor Heechul mozdult rád, észre se vetted.
- De hát ő nem is mozdult rám!
- Dehogynem! Szerencsétlen csávó folyton próbált a közeledbe férkőzni, te meg csak angyali mosollyal küldted el őt mindig. Már én éreztem magam gázul a végén. Pedig vele, na látod vele lehetett volna valami.
- És akkor Chanyeol, ő mi?
- Vele kéne járnod idestova két éve, ha engem kérdezel.
- De hát ő nem is a zsánerem...
- Kezdem érteni miért jöttél ki azzal a pasival, te sem vagy túl érett...
Majd három óra fejtágítás után kissé kóvályogva távozott Kyungsoo lakásáról, azon gondolkodva, hogy tényleg beszélnie kellene-e erről Chanyeollal. Barátja egy csomó dolgot mesélt, amik neki fel sem tűntek. Chanyeol tényleg mindig figyelt rá, ha olyan volt elmagyarázta neki az anyagot - bár ez álltalában fordítva történt - ha esetleg a hónap végén megszorult anyagilag tényleg mindig észrevétlenül kisegítette, mindezt úgy, hogy neki fel sem tűnt, és így kínosnak sem érezte a dolgot. Hopsz két adag kaját vett, úgy esett, hogy neki az most épp nem kellett, de hát kár lenne kidobni, elhívta magával programokra, amik ingyenesek, de érdekesek voltak.
Ha belegondolt Chanyeolnak futotta volna egy jobb lakásra is, de tudta, hogy Baekhyun oda nem tudott volna vele költözni. Amikor beteg volt, hozott neki gyógyszert, másnaposan pedig emlékezett, hogy mindig lepisszegte a többieket a koliban, hogy ő pihenni tudjon. Amikor rossz napja volt és csak duzzogva gubbasztott az ágyba, a magas fülest vett fel, ha sorozatot nézzen, hogy ne zavarja Baekhyun mélázását, majd egy idő után mindig rábeszélte, hogy nézzék együtt, mert az a sorozat éppen a világon a legjobb, és azt mindenképp látnia kell, ő pedig ilyenkor mindig morcos tekintettel nézte végig az első részt, hogy utána hajnalba nyúlóan folytassák a történetet.
Megkésett gyermekkor - 17. kanál
- Szia - bukkant elő a szőke feje a kanapén egy hatalmas pléd alól.
- Megvárhattál volna a péntek esti lazulással - játszott a sértettet, de közben mosolyogott Baekhyun félálomban lévő tekintettén.
- Le kell vinni Tobent...
- Ez most azt jelenti, hogy menjek le vele?
- Gyere le velem. Legalább beugrunk a boltba még.
- Este kilenc múlt.
- A kisbolt két utcával odébb tízig nyitva van - bújt ki az ágyból és ásítva túrt hajába.
- És mi a nagy terv?
- Éhes vagyok. És sütit akarok.
- Király, mit sütünk? - vette máris vissza a kabátját, mintha az öt perccel ezelőtti fáradt énje sose létezett volna.
- Valamit - vont vállat, mert igazából ötlete sem volt, egyszerűen csak kedve támadt valamit csinálni.
Már a futtató mellett járt, amikor észrevette Chanyeolt és Tobent vígan rohangálni bent. Elmosolyodva figyelte a magas alakot, ahogy a sötétben telefonja fényénél futott a kutya elől, közben vigyázva rá, nehogy véletlen lába alá kerüljön.
Várta a karácsonyt. Ez pedig szinte már ismeretlen érzéssé fakult szívében. Nem érdekelte az ajándék, amit esetleg kapni fog, a karácsonyi menü vagy program, egyedül Chanyeol érdekelte. Itt maradt, miatta. Tegnap a beszélgetés után nem is nagyon foglalkozott a témával, mert annyira meglepte, hogy gondolkodni sem tudott. Napok óta motoszkált a fejében, hogy azért mégsem lesz olyan jó egyedül tölteni a szentestét, pedig nem tartotta túl különleges napnak, csak azért na. Karácsonykor az sem szeret egyedül maradni, akinek alapjáraton nincs baja a magánnyal. De ez az egész túl álomszerű volt.
Miért teszi ezt érte Chanyeol? Egy barátért még ha jóban is vagytok nem tesz ilyet az ember. Szíve megzavarodva dobbant, ahogy kezdet többet látni a helyzetbe. Abba a két napba, amikor együtt aludtak, sokkal kipihentebben kelt, ráadásul nagyon is kereste a másik közelségét. Megnyugtatta, miközben teljesen össze is zavarta.
Amikor Kyungsooval beszélt komolyan gondolta, hogy nem akarja a barátságát kockáztatni Chanyeollal. Nem akarta őt elveszíteni. Viszont kezdte egyre biztosabban azt érezni, hogy szeretne többet ennél.
- Mit kukkolsz itt? - lépett elé gondolatai tárgya, mire megugrott és elejtette az eddig szorongatott zacskót. - Jól vagy? - hajolt le Chanyeol összeszedegetni a cuccokat.
- Bocs, csak elgondolkodtam - térdelt le ő is összeszedni a cuccokat.
- Na és min?
- Mindegy. Kiszaladgáltátok magatokat? - terelte el inkább a témát.
- Hihetetlen mennyi ereje van ennek a kis dögnek. Hulla vagyok - döntötte fejét egy pillanatra Baekhyun vállára. Tudatlanul nyúlt a magas hajához és borzolta fel kicsit, mintegy vigasztalásként.
- Menjünk. Úgy tűnik Toben is kipurcant nem csak te - bökött a kutya felé, aki kissé lihegve heveredett le a lábukhoz.
Egy csere következtében Baekhyunhoz került a kutya, akinek már eszében sem volt rohangálni vagy húzni, lustán ballagott gazdája mellett, miközben Chanyeol érdeklődve kukkantott a szatyorba. Nézte az alapanyagokat, de nem sikerült rájönnie, mit tervez a másik, rákérdezni pedig nem akart ugyanis Baekhyun pont ugyanolyan elrévedt tekintettel bandukolt mellette, mint mikor meglepte. Meglepte a másik szótlansága elvégre elég sokat tudott beszélni, ha meg rossz kedve volt akkor pár szóval legalább csipkelődni, most viszont némán ballagott mellette.
- Hát te?
- Eddig fel sem tűnt, hogy itt vagyok?
- Azt hittem bent vagy a kanapén Tobennel - vont vállat. - Arra gondoltam pudingos sütit csinálok, ha jól rémlik pudingpor van itthon, a tésztája pedig egyszerű.
- Oké - bólogatott boldogan Chanyeol, már előre örülve a sütinek. - Karácsonyra milyen sütit csináljunk?
- Passz. Ha hazamegyünk akkor alapból se kell sok, szóval... nem tudom?
- Ha hazamegyünk? - pattant fel izgatottan a másik. - Hazajössz velem? - lépett elé.
- Hát... - pislogott sűrűn Baekhyun kissé megilletődve. - Azt mondtad, hogy anyukádat nem zavarnám.
- Persze, hogy nem, tudod mennyire szeret, Yoora is hiányolt már, pedig velem se találkozott sokkal többet. Féltékenynek kéne lennem?
- Nem hiszem - nevetett fel.
Sütés közben semmiségekről csacsogtak, míg az alacsonyabb a tésztával szöszmötölt, a magas minden figyelmét a pudingra fordította, de így is csak másodszorra sikerült csomómentesre kikeverni, és csak kissé leégetni. Mikor minden készen állt, Baekhyun épp a megfelelő tepsit kereste, de sehogy nem érte fel, a magas pedig mögé lépve, hozzásimulva vette le azt, ami kellett a süteményhez. Észre sem vette Baekhyun mikor fordult meg, hogy vele szemben legyen annyira a feladatra koncentrált, de a tepsi a következő pillanatban a pulton csattant, ahogy Baekhyun egy leheletnyi puszit nyomot a nyakára. Pár pillanatig hozzá simulva várt, majd, mint akibe villám csapott lökte el magától Chanyeolt.
- Ez csak véletlen volt. Bocsi! Esküszöm nem akartam csak... csak nem tudom, olyan jó illatod volt, vagy nem is tudom - hadart Baekhyun ész nélkül mindenféle dolgot, majd ahogy rájött miket beszél égő arccal hallgatott el.
- Semmi gond - motyogta Chanyeol hozzá hasonlóan sokkos állapotban, de nem mozdult el a másik elől. Néma másodpercek peregtek köztük, ahogy próbáltak megoldást találni a kínos helyzetre, de egyikük sem tudott gondolkodni a pillanatban.
2021. december 20., hétfő
Megkésett gyermekkor - 16. kanál
Az úton végig Tobent ajnározták, mindenki odavolt a fekete szőrgombócért, amit ő csak néma elfogadással tudott le, mert semmi kedve nem volt tök idegen emberekkel beszélgetni, Chanyeolnak viszont fülig ért a szája, mint valami büszke szülő.
A magas ment be leadni a csomagokat, ő pedig kint várta, miközben a kihelyezett kis információkat olvasgatta. Mi legyen a csomagba, mi ne, hogyan csomagold - szerencsére ezeket ő mind elolvasta és betartotta - aztán pedig egy felhívás önkéntes munkára szenteste.
Elgondolkodtatta a dolog, mivel eddig a koliban mindig maradt rajta kívül pár srác, nem volt egyedül karácsonyra. Velük összeült, dumáltak, néha iszogattak, aztán mindenki ment a maga dolgára, de idén már nem volt a kollégium biztos falai között. Most pedig, hogy már nem utálta annyira ezt az egész dolgot, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egyedül üljön az agyoncicomázott lakásukban.
- Na kész vagyok, mit nézel? - lépett mellé Chanyeol, mire csak vállat vont.
- Lehet jelentkezem erre az önkéntes cuccra. Ételosztás - bökött a plakátra. A másik közelebb hajolva olvasta el az infókat.
- De hát az szenteste - csodálkozott el.
- Pont ezért. Nincs kedvem otthon ülni egyedül.
- Mi van?
- Jól van már, tudom, hogy nem vagyok az ünneplések szentje, de azért nekem is vannak érzéseim - kapta fel a vizet, mire Chanyeol meglepetten lépett egyet hátra.
- De én fent maradok szentestére. Nem leszel egyedül - közölte, mintha ez annyira egyértelmű lett volna. Pedig rohadtul nem volt az. Chanyeol volt az első, aki, amint lehetett hazament az ünnepekre, és az utolsó, aki visszatért.
- Mi? Miért?
- Hogy ne legyél egyedül - vont vállat. Baekhyun csak döbbenten pislogott, hirtelen teljesen elvesztve a hangját. Miatta maradna le Chanyeol arról a sok jóról, amit utána mindig napokig mesél?
- Dehogy maradsz. Imádod otthon tölteni az ünnepeket, nem kell miattam lemondanod róla.
- Veled is szeretek lenni, szóval nem veszítek semmit.
- De Chanyeol... Te minden egyes áldott évben teljesen bezsongva várod, hogy hazamehess a családodhoz. És ez természetes. Anyukád tuti kiakadna miatta.
- Már mondtam neki, annyit kért, hogy utána menjek haza, és ha van kedved te is gyere.
- Én? Minek?
- Hát ünnepelni, mi másnak? Olyan hülye kérdéseid vannak néha Baek. Ilyenkor elgondolkodom, hogy lehetsz diplomás, miközben érettségit sem adnék neked - csúfolódott.
- Hé! Tök nem egyértelmű, hogy miről hadoválsz itt öt perce! Persze, hogy sokkos vagyok.
- Akkor egyértelművé teszem. Itthon leszek veled karácsonykor. Szóval nem kellenek holmi pótcselekvések, bár marha megható, hogy erre gondoltál, valami idióta buli helyett mondjuk. És utána, ha szeretnéd örülnék, illetve örülne az egész család, ha hazajönnél velem mondjuk a többi napra. Vagy valameddig. Anyám elég kikészítő, szóval lehet nem húznád sokáig, de visszajöhetünk bármikor.
Baekhyun tényleg Chanyeolt érezte az otthonának. A biztonságnak, a szívmelengető pillanatoknak és a nyugalomnak.
- Utállak - vágott hátraarcot faképnél hagyva a hirtelen kitöréstől meglepett óriást.
- Akkor hazajössz utána velem? - lépett túl a döbbeneten és vigyorogva érte be Baekhyunt pár lépéssel.
- Haza - morogta, miközben sálját szeméig húzta, hogy semmi ne látszódjon arcából.
2021. december 16., csütörtök
Megkésett gyermekkor - 15. kanál
Minden második szava a nem volt, így már a magas is kezdte megbánni, hogy mindenáron magával akarta hozni őt.
- De nézd már milyen cuki!
- Chanyeol, ez egy kutya, nem egy gyerek, hogy naponta két ruha kelljen rá minimum. Akartál neki cuki ruhát, még egy ruhát, majd még egyet, vastagabbat, eső ellen, kis cipőcskét, most meg tündérszárnyakat. Máshol ezt állatkínzásnak nevezik nem cukinak!
- Olyan ünneprontó vagy - vágta be a sértett fejét, de persze ezzel sem ért célba.
- Tudom, mindig az vagyok. Választhatsz neki még egyet, mondom egyet - emelte ki a darabszámot. - Addig én keresek neki minden mást, téged úgy se lehet innen elrángatni.
Míg a magas azt az egyetlen plusz megengedett ruhácskát nézte, Baekhyun igyekezett elgondolása szerint minden fontos dolgot beszerezni. Tálból vett neki hármat, úgy gondolván annak több, mint elégnek kell lennie, a játékokon túlsétált, mert sejtette, hogy a magas ott is el akar szabadulni, helyette nézet kutyakaját, pórázat, hámot, és nyakörvet, kutyapelenkát, meg levitelhez szükséges zacskót. Épp a fekhelyeket nézte, amikor megérkezett a magas, Baekhyun nagy meglepetésére tényleg csak egy ruhával.
- Na mi kell még neki? - érdeklődött.
- Játékokat majd még nézhetünk, illetve azon gondolkodom milyen ágy kéne neki. Engem nem zavarna, ha ágyba aludna, de tegnap este olyan célirányosan ment a plédre, amit adtál, hogy szerintem neki nincs szüksége a mi ágyunkra.
- A miénkre? Közös ágyunk lett? - vigyorodott el Chanyeol, mire kissé elvörösödött.
- Idióta...
- Amúgy szerintem vehetnénk neki egy ilyet, úgy rémlik Jongin azt mondta az ő kutyájának hasonló van és szereti, meg ha mégis velünk akarna aludni, akkor ilyet az ágy mellé.
- Oké... - bólintott rá Baekhyun, ami meglepte a másikat. Sehol egy ellenkezés, vagy csípős beszólás. Milyen ritka pillanat. - Akkor szerintem még játék kéne neki.
- Király! Már ki is néztem párat.
- Sejtettem.
Miután Baekhyun sokkot kapott, hogy mennyibe kerülnek a cuccok - mire kiheverte volna addigra Chanyeol fizetett, mintha ez egyértelmű lett volna - még elmentek bevásárolni maguknak és a csomagba egy-két dolgot.
Cseppet sem bánta, hogy reggel passzolta a munkát, az igazat megvallva semmi kedve nem volt a benti légkörhöz, pedig tavaly semmi gondja nem volt a komor sivársággal.
Az irodában egy szerencsétlen kis műfenyőt állítottak fel már tavaly is néhány olcsó dísszel, amit szó szerint csak rádobáltak. Előző évben mégis kirázta a hideg, amikor meglátta, annyira feleslegesnek tartotta. Egy-két lelkesebb kolleganője vitt be sütit az utolsó napon, de minden más karácsonyi programot hanyagoltak, aminek ő kifejezetten örült. Sem húzás és felesleges ajándékozás, sem megjátszott jópofizás egy karácsonyi bulin. Maga a megtestesült álom volt Baekhyun számára az a hely.
Otthon előturtak négy dobozt, és míg Chanyeol Tobennek mutogatta az új szerzeményeket, és lement vele pisilni Baekhyun minden tudását bevetve próbált valami épkézláb csomagolást összehozni. Vettek még ceruzákat és tollakat, egy-két füzetet meg néhány nassolnivalót, így egész kis pofás csomagok jöttek össze a végére. Chanyeol suttyomban még mini társas játékokat is vett, de már meg sem lepődött rajta. A magasban mindig túltengett a nagy adni akarás, mindenkinek a legjobbat akarta.
- Azta, ezek nagyon jól néznek ki Baek, nem is tudtam, hogy ilyen királyul csomagolsz.
- Szerencsére nem gyakran kell bevetnem ezt a tudásom - vont vállat, miközben mindent ellenőrzött, hogy ne maradjon rajta árcimke.
- Én teljesen elfelejtettem, hogy be is kell őket csomagolni.
- Elvette az eszedet az a temérdek kutyaruha.
- Csak úgy mondom, hogy mindenki Tobent csodálta az új szerzeményében - vigyorgott büszkén, míg a kutya lustán méregette őket a kanapéról. - Na mit segítsek?
Fél óra múlva a csomagok szépen sorakoztak az ajtóban, de már egyiküknek sem volt kedve nekiindulni és elvinni. Baekhyun terve az volt, hogy másnap munka előtt leadja őket, de persze a magas mindenképpen menni akart vele, mert hát milyen hangulatosan vannak kialakítva azok a kis helyek, ahol le lehet adni. Így más választás nem lévén, a következő délutánjukra is megvolt a program.
- Amúgy nem csak a gyerekeknek vettem társast, magunknak is, gyere játszunk!
Így esett meg, hogy a kanapén ültek összekucorodva Tobennel hárman, miközben forró csokit szürcsölgetve szórakozták végig a nap hátralévő részét.
2021. december 14., kedd
Mégkésett gyermekkor - 14. kanál
Fejében a legrosszabb képek éltek, rosszul lett, leégett a ház, kidobták őket, vagy ellopták mindenüket.
Ahogy az épülethez ért, legalább nyugtázta magában, hogy nem égett az rommá. Legalább ez. Chanyeol 5 perce ráírt, így ő is élt, szóval már csak reménykedett, hogy nagy baj nem lehet.
- Mi történt? Baj van?
- Nem! - vigyorgott, és izgágasága teljes mértékben megnyugtatta Baekhyunt. - Gyere, imádni fogod!
Ahogy belépett a nappaliba, egy fekete gombolyag rohant a lábának, mire lesokkodva állt vagy egy percig. A kutya vidáman rohangált mindenfelé, a magas ölébe szinte belevetődött, ahogy a kanapéra ült.
- Mi ez?
- A kutyánk.
- A mi? Honnan? Mikor? A tulaj?
- Nyugi, mindent elintéztem és megoldottam. Toben a neve, egy kartondobozban találtam, amikor mentem reggel dolgozni, és nem tudtam otthagyni. Felhívtam a tulajt, és megengedte, hogy maradjon, feltéve egy kis szerződés módosítást. Elvittem állatorvoshoz, minden rendben van vele, szóval, üdvözöld a családban.
Most viszont itt volt ez a törpe cirkáló, aki úgy cseppent az életébe, mint valami csoda.
- Nagyon cuki - makogta, miközben bizonytalanul ért hozzá. - Tényleg a miénk?
- Persze. Mivel én vittem le a dokihoz, így az én nevemre került, de ha szeretnéd átirathatjuk a tiédre.
- Szerintem ez tök felesleges - rázta meg a fejét. Rohadtul nem számított, hogy kinek a nevén szerepel, úgy is itt lakik velük.
- Viszont neked hoztam őt, te jutottál eszembe, amikor megláttam, hogy mennyire szerettél volna mindig kutyát.
- Mikor hangoztattam én ezt ennyire?
- Amikor iszol, elég beszédes leszel. Akkor sok mindenről mesélsz, aztán másnapra elfelejted.
- Ezt komolyan nem tudtad volna korábban megemlíteni? - sokkolódott le, belegondolva hányszor ázott el Chanyeol mellett az elmúlt években.
- Általában előjön egy titkos cuki éned, ami halál édes, így gondoltam nem vonom meg magamtól a cukiságod.
- Hülye - lökte meg. - Szóval Toben... - ölelte magához az apró kutyát. - Mennyi idős lehet?
- A doki szerint egy éves múlt. Azt mondta egész jó formában van, szóval szerinte nem volt utcakutya, csak nemrég szabadulhattak meg tőle.
- Szegény... milyen rossz lehet neki. Volt egy családja és most nincs senkije...
- De már van, szóval csak annyi a dolgunk, hogy jobbak legyünk, mint a nyomik, akik kirakták.
- Én nem értek a kutyákhoz.
- Szerintem megoldjuk a dolgot - borzolta össze Chanyeol a haját.
Megkésett gyermekkor - 13. kanál
Baekhyun szinte sokkot kapott
reggel, amikor félálomban telefonját keresgélte. Azon már meg sem lepődött,
hogy a kanapén aludt - nem véletlen mondta Chanyeolnak, hogy nézzék csak
nyugodtan a karácsonyi filmet - azon már viszont kicsit igen, hogy Chanyeol is
mellette durmolt. Ráadásul a vékony pléd helyett a magas vastag takarója vette
kerül őket.
Na de amikor még laposakat pislogva
az órára nézett máris éberen pattant ki az ágyból. Próbált átbukdácsolni a
magas lábain, hogy a fürdőbe jusson, de véletlen elég erősen megrúgta a
másikat, aki csak feljajdulva tért magához.
- Bocsi, tényleg, de rohannom kell,
fél nyolc múlt - hadarta és már a fürdő felé vette az irányt, hogy a reggeli
teendőit minimalista stílusban elvégezze.
- Mi van? - fúrta fejét a párnába a
magas, majd fél percen belül összerakta ő is az információk jelentését. -
Francba! Baekhyun siess, nekem is kell a fürdő!
Míg Chanyeol a haját lőtte be,
Baekhyun előtte súrolta fogait, aztán majdnem egymásba rohanva tért vissza
mindenki a saját zugába, hogy felöltözhessen. Baekhyun gyorsabb volt - neki
messzebbre kellett mennie - így míg ő már a cipőjét vette Chanyeol még csak az
ingje gombjaival szenvedett.
- Ötkor.
- Én négykor, elmegyek eléd, és
elmehetnénk elintézni a bevásárlást. Itthonra is kell cucc, meg akkor az
adományozáshoz is vehetnénk pár dolgot - magyarázott az alacsonyabb, már
kabátját felvéve.
- Öhm... oké. A kávézóba leszek.
- Jó sietek, szia!
- Szi - ajtócsapódás - a! Ez gyors
volt - jegyezte meg már csak magának a magas, aztán észbe kapva szedte ő is
össze magát.
Chanyeol kissé elvarázsolt
hangulatban lépdelt az asztalok között, ahogy a tegnapra gondolt. Baekhyun jól
érezte magát csak a szokásos kis hisztijeit hozta, amik személyiségéhez
tartoztak. Bolondozva korcsolyázott, és a kávézóban is felengedve dumált vele.
Mintha nem is lett volna a közös alvásuk, ami mára virradóan
megismétlődött.
Igazából becipelhette volna az
alacsonyabbat az ágyába, vagy legalább kihozhatta volna neki a takarót, ő pedig
kényelmesen elvonulhatott volna aludni, de túl csábító volt az együtt alvás
gondolata.
Baekhyunnak a film kezdetétől negyedóra
sem kellett, hogy elaludjon - talán ezért is kampányolt a kanapé kinyitása mellett
- és még a film vége előtt odakuckózott Chanyeol mellé. Orrát a magas karjához
nyomta, aztán bal keze átsiklott a derekán, és ott szorongatta pólóját. Amikor
a film vége után el akart még menni mosdóba és a paplanját összeszedni alig
tudta levakarni magáról Baekhyunt.
- Ki volt az a tegnapi srác veled Chanyeol?
- kérdezte Eunha, az egyik részmunkaidős pincérnő.
- A barátom és lakótársam. Miért?
- Kár érte, pedig már szurkoltam,
hogy tényleg randi legyen.
- Mi?
- Halál cukik voltatok együtt, még
sose láttam, hogy így néztél volna valakire.
Ennyire nyilvánvalóak az
érzései?
Baekhyun öt előtt pár perccel esett
be, arcát kicsípte a hideg, a magas pedig csak akkor vette észre, amikor már
egy bögrével a kezében telepedett le az egyik asztalhoz. Volt még pár perc a
munkaidejéből, de nem voltak sokan a váltás már megérkezett, így pihenőt
engedve meg magának mellé telepedett ő is egy kávéval, és két sütivel.
- Az a terved, hogy az ünnepek
végére gombócot csinálsz belőlem? - mosolyodott el Baek, ahogy az édességekre
pillantott.
- Eddig se láttam volna, hogy
elhíznál, ártani nem ártanak.
- Ha tudnád mennyit ártanak -
sóhajtott szenvedősen Baekhyun, de azért már villa volt a kezében a
falatozáshoz. - Nem baj, hogy lógsz?
- Nem igazán, a többiek már itt
vannak, és nincs sok ember. A főnök is jó fej.
- Féltékeny vagyok...
Nagy hévvel vágtak neki a bevásárló
túrának, megbeszélték, hogy a saját szükségleteik maradnak másnapra, most
inkább az adományozós dologra fekszenek rá. Baekhyun sejtette, hogy nem lesz
egyszerű dolga a másikkal, de nem gondolta, hogy már az első boltban
megbolondul a magas.
- De nézd már milyen aranyos az a
pulcsi, és cipő. Meg a...
- Négy csomag, négy ruhadarab.
- De hát karácsony van.
- Én ezt értem és halál cuki vagy,
hogy ennyire sok mindent akarsz adni, de pont te mondtad, hogy nem erről szól
az ünnep. Amúgy is nekünk is élnünk kell valamiből a hó végén - tette hozzá
mintegy mellékesen. A magas duzzogva rakta vissza a hatodik felsőt, és
elgondolkodva meredt a kínálatra. - Lehet jobban járnánk, ha méret nélküli
dolgokat vennénk.
- Olyan ünneprontó vagy...
- Realista Chanyeol, azt akartad
mondani, hogy realista.
- De hát, ha veszünk egy bizonyos
korosztálynak, akkor stimmelnek a méretek.
- Dehogy stimmelnek. Csak
elkeseredik, amikor meglátja a menő új pólóját, ami nem megy rá.
- Jól van... honnan tudsz egyáltalán
ennyit erről? Utána olvastál?
- Is... - nyögte megszeppenve, majd
félrenézett. - és volt olyan év, hogy kaptam is ilyet - tette hozzá halkan.
Chanyeol megdermedt egy pillanatra, és döbbenten meredt a másikra.
- Kaptál?
- Ja... na menjünk. - vágta el
gyorsan a témát, és inkább a kiegészítők felé vette az irányt. Nézegette a
sapkákat, és sálakat, majd leakasztott két szettet, amit ő megfelelőnek talált,
hogy megmutassa Chanyeolnak, de a másiknak hűlt helye volt. - Megölöm, ha ész
nélkül vásárol - morogta magában és keresésére indult.
- Gondoltam csinálhatnánk lányos meg
fiús dolgokat. Azt mondtad a méret nélküli cuccok nyerőbbek, nézd!
A kezében rózsaszín kis kesztyű
volt, hozza illő sapkával, a másikban pedig egy jégvarázsos kistáska, ami
nagyon menő darabnak számított mostanság. Amikor Baekhyun rábólintott a dologra
gyorsan belecsempészett még 1-2 lányos kis apróságot, de az alacsonyabb már nem
állt neki veszekedni.
Egyikük sem számított rá, hogy órák
hosszat fognak bóklászni a plázában, bár erre rátett az embertömeg, ami
Baekhyunt kezdte kihozni a sodrából. Amikor Chanyeol még be akart menni magának
is nézelődni, ő inkább a közelben lévő erkélyt választotta, hogy kicsit
kiszabaduljon a zsúfolt térből. A hidegben már látszott lehelete, azzal
szórakozott, miközben várakozott és cseppet sem bánta, hogy elmenekült kicsit,
inkább a fagypont, mint az a sok ember ott bent. Oké, ő nyitott a dolgokra, de
azért mindennek megvolt a határa.
Alapból sem szeretett vásárolni, új
ruháit is álltalában a colosnak köszönhette, mert muszáj volt elmenni vele
néha. De míg Chanyeol akár órák hosszát tudott nézelődni, ő bement és kijött
néha fel sem próbálva az adott darabot. Tudta éppen mire volt szüksége, így
feleslegesnek gondolta, hogy vegyen mellé még hat darabot. Emellett volt egy
kis különbség a bevételeik között. Míg Chanyeol otthonról is kapott támogatást,
Baekhyunnak az apja hitelét kellett fizetnie, emellett ott volt a tandíja egy
része is, bár kapott szociális támogatást meg ösztöndíjat, de nem mindig
futotta mindenre, pláne, hogy minden hónapban keményen félrerakott egy kisebb
összeget vész esetére.
- Hogy nem fagytál meg? - lépett
mellé a magas egy zacskóval a kezében.
- Elegem volt már kicsit az
emberekből, itt meg nyugi van, mert csak a cigisek jönnek ki, vagy a hozzám
hasonló antiszoc emberek.
- Menjünk haza?
- Aha. Holnap a bevásárlásnál majd
veszünk még csokit, mára szerintem épp elég volt.
- Még elnézhetnénk valahova -
mosolygott cukin Chanyeol, ő pedig csak hagyta magát.
A sok fa között a magas vidáman
rohangált, olyan volt, mint a nem messze álmélkodó kisgyerek, Baekhyun pedig
csak állt és várt.
- Neked melyik tetszik? Milyen
legyen? Mekkora? Az legyen? Vagy az? A lucnak nagyon jó illata van, de nem
bírja olyan sokáig, de a Normand az nagyon szép!
- Csak válassz egyet -
sóhajtott.
- De így nem buli! Ezt közösen kell!
- Akkor legyen ez - bökött az előtte
állóra.
- Túl nagy az alja, nem tudnánk tőle
normálisan közlekedni.
- Ez?
- Nagyon pici.
- Az?
- Nézd már milyen ferde a törzse.
- Akkor ez?
- Mire belevágjuk a talpba nem marad
rajta ág.
- Chanyeol, megöllek! - vesztette el
a türelmét.
- Jó, jó csak válassz egyet, nem
szólok bele.
Baekhyun borús tekintettel indult
neki a nagy választásnak, mert ez a fél óra jobban kiidegelte, mint a plázában
töltött idő. Ráadásul míg Chanyeol rohangált, nála volt az összes szatyor és
nem hozott kesztyűt.
Végül lecövekelt az egyik hátra
kirakott fa elé, és némán bökött rá, Chanyeol pedig elvarázsolódva szaladt az
eladóhoz, hogy azt kérik.
2021. december 12., vasárnap
Megkésett gyermekkor - 12. kanál
Mindezek után az összebújás számára elképzelhetetlen volt, az pedig még inkább, hogy sérülések nélkül jusson ki esetleg a kisebb ágyából. Ám az egyetlen probléma az a kis nyálfolt volt, ami mellkasához közel helyezkedett el, ezzel pedig együtt tudott élni. Talán még viccesnek is tartotta mennyire ellazult a kisebb a karjai között.
Egy nagyobb sóhajtás után úgy gondolta egy kis pihenés még nem árthat, ha már vasárnap volt, és szorosabban magához ölelve Baekhyunt kóválygott vissza az álmok birodalmába.
- Jó reggelt - rántotta ki az álmok világából végleg Baekhyun kissé keléstől rekedtes hangja, mire egy pillanatra megmerevedett. Oké, hogy ő nagyon jól érezte magát ezzel az éjszakával, de valahogy a szembe találkozásra nem készült fel.
- Neked is - üdvözölte őt halkan még lehunyt szemekkel. Akarta, hogy egy picit elnyúljon a pillanat, mielőtt végé szakad örökre.
- Hogy tetszett a dekoráció? - kérdezte halkan Baekhyun és egy millimétert sem távolodott a magastól, még mindig nyakába bújva kezdeményezett beszélgetést, ez pedig Chanyeolt még inkább összezavarta. Érezte ahogy pulzusa az egekbe szökik, és a hideg rázta minden egyes pillanatban, amikor Baekhyun kifújva a levegőt felhevítette bőrét.
- Csodás lett, mikor szerezted őket?
- Amikor mérges voltam, és elmentem Kyungsooval vásárolni.
- Miért voltál mérges? Nem értettem aznap mi bajod volt - mosolyodott el Chanyeol, miközben Baekhyun kicsit ficergett kezei között, de nem húzódott el.
- Mert semmi kedvem nem volt ehhez. Aztán ott álltam a boltba és csak te jártál a fejembe, és nem tudtam elengedni a dolgot. Szerintem úgy néztem ki, mint valami őrült, ahogy dobáltam be a cuccokat a kosárba. A végén úgy felcsesződtem, hogy Kyungsoot is szó nélkül faképnél hagytam.
- Egy konok kis pukkancs vagy - nevetett fel végül Chanyeol, mert tökéletesen el tudta képzelni a helyzetet. Egy karácsonyi csomagokkal megpakolt durcás Baekhyun pedig a képzeletében halál cuki volt.
- Csak te tudsz így kihozni a sodromból...
Baekhyun kissé bosszúsan vette magára a kabátját, mert a magas bár programot tervezett annak mibenlétét nem volt hajlandó elmondani. Úgy érezte magát, mint valami rossz gyerek, amikor Chanyeol másodszorra is visszaküldte átöltözni, majd feljogosítva magát kezdett kutakodni a ruhái között. Végül egy farmer vastag pulcsi és új bakancsa megfelelőnek tűnt a magas számára. Baekhyun pedig csak fintorgott, mert nem tudta feldolgozni az előző szereléseivel mi volt a gond.
A reggeli kis jelenet még mindig ott volt a fejében. Amikor elsőnek felébredt hirtelen azt sem tudta mi történt, azon kívül, hogy olyan nyugodt volt, mint nagyon régen már. Aztán megérezte Chanyeol ölelését, ahogy mellkasához szorította, és érezte szívét eszméletlen mértékben száguldozni. Majd húsz percet feküdt úgy, hogy közben Chanyeol hátát cirógatta, teljesen elfeledve a külvilágot, és csak arra eszmélt fel, ahogy gyengéd puszit nyomott a magas nyakába, aki erre elégedetten szusszanva ölelte még szorosabban. Ő meg csak tovább szenvedett zavarában némán nem megtörve a pillanatot.
- Korcsolya... ehhez kellett ennyit szenvedned, hogy mibe jöjjek? - cövekelt le Baekhyun a pálya szélén és sütött róla, hogy hülyének gondolja a magasat.
- Ez csak az első állomás.
- Szóval állomások során akarsz jégcsappá fagyasztani, jó tudni - morgolódott tovább, de Chanyeol már magára sem vette. Ismerte már Baekhyunt, tudta, hogy a gonosz megjegyzések, és morgás mögött boldog volt. Ha nem lett volna az, akkor nem állt volna már a sorban, azon gondolkodva, hogy fekete vagy fehér korcsolyát kérjen.
Az első fél óra maga volt a szenvedés. A kicsi, amint jégre lépett seggre ült, Chanyeolból pedig kiszakadt a nevetés, amin persze vérig sértődött. Duzzogása akkor maradt alább, amikor tíz perccel később a magas is zakózott egy szépet, és ő volt az, aki nevetve próbálta felhúzni a földről. Aztán fél óra csetlés-botlás után Baekhyun kezdett belejönni a dologba, ami mosolyt csalt hidegtől piros arcára, és már bolondozva szelte a jeget, Chanyeolt cikizve, hogy a magas bár tud korcsolyázni sokkal esetlenebb, mint ő. Hülyéskedve fogócskáztak, majd segítették fel a másikat a földről, Baekhyunnak pedig az sem szegte kedvét, amikor egy fiatal lány elvesztve egyensúlyát nyakába kapaszkodva rántotta őt is a földre. Mosolyogva beszélgetett pár percet a lánnyal, míg Chanyeol a pálya másik részén méregette a számára flörtölő párost. Egészen addig uralkodott rajta a rosszkedv, míg Baekhyun mellé csúszva ragadta meg a kezét, és húzta vissza a forgatagba további mókázó pillanatokért.
Ahogy a szilárd talajt érezték lábuk alatt az első pár lépés kissé ingoványosnak tűnt, amin továbbra is jól szórakoztak, majd Chanyeol ismét kezébe véve az irányítást munkahelye felé vette az irányt. Baekhyun egyik helyre sem járt be sokszor, de tudta, hogy a kávézó a közelben volt, ő pedig egyáltalán nem bánt némi meleget.
- Mit kérsz?
- Rád bízom magam, ismered az ízlésem - vont vállat, és nedves tincseit rendezgette. Chanyeol pár perc múlva egy tálcával sétált vissza, Baekhyun tekintetét pedig nem kerülte el, ahogy páran utána fordultak.
- Karamellás, áfonyás kávé.
- Visszavonom, nem ismered az ízlésemet.
- Csak kóstold meg, tuti, hogy a kedvenced lesz - mosolygott rá a magas, mire pár asztallal arrébb egy lány hallhatóan felsikkantott.
- Elég sok rajongód van - nevetett fel, amikor látta a magas kínos mosolyát.
- Törzsvendégek. Még dolgozni is be akartak fogni.
- Mondanám, hogy menj csak, de önző vagyok és nincs kedvem unatkozni.
Nagyjából másfél órát maradtak a kávézóban, ami alatt Baekhyun elismerte, hogy a kávé nem rossz, mire Chanyeol elkezdte bombázni őt a hely sütijeivel, mondván azok is isteniek. Nevetgélve falatoztak, miközben kibeszélték, hogy melyik édesség milyen, és a második kávé sem volt Baekhyun ellenére. Chanyeol miközben lelkesen vált személyes pincérévé néha leállt váltani pár szót a vendégekkel, akik szinte nyomon követték minden lépését.
Baekhyun az irodában sosem érezte ilyen jól magát. Néha váltott pár szót a többiekkel, de a sárkány nőszemély javarészt megkeserítette napjait. Ha tehette szabadult a munkából, és esze ágában sem volt korábban bemenni sose. Gondolkodott rajta, hogy vált, de sokkal jobban mutatott az önéletrajzában egy gyakorlati munkahely, mint egy kávézó. Ez pedig fontos volt, ha később jó munkát akart találni. Vagy akár, ahogy elsőnek tervei között szerepelt, a cégnél szépen fentebb lépkedni.
- Kajakómás vagyok - szusszant Baekhyun az asztalra dőlve.
- Amennyi sütit felzabáltál nem csodálom.
- Te hoztál ide ennyit, hagytam volna kárba veszni?
- Dehogy. Egy mozi még belefér?
- Mi? - emelte fel fejét álomkórosan a kisebb.
- Azt hiszem ez egy nem. Na gyere menjünk haza.
- Otthon nézhetünk filmet. Valamikor mondtad azt a karácsonyi izét.
- Byun Baekhyun karácsonyi mese nézést ajánl fel? Hova fajul a világ? - ironizált Chanyeol, minek hála lustán boxolt a másik kezébe.
- Tíz perccel a kezdés után úgy is aludni fogok. Win-win szitu mindkettőnknek.
2021. december 11., szombat
Megkésett gyermekkor - 11.kanál
Most pedig, ahogy belépett a lakásba valamivel hajnali három előtt, a kulcs hangosan csapódott a fölre, miközben a magas kővé dermedve nézett maga elé. Nem értette mi történt.
A kopár, kissé személytelen falak helyett megcsapta az az ünnepi hangulat, amit otthon szokott érezni. Girlandok futottak körbe a nappaliban, az ablakban fényfűzér lógott a tévé mellett apró kis figurák sorakoztak.
Az egész túl tökéletes volt. Ő pedig meg sem tudott mozdulni.
percekig állt szótlanul, és csak arra tért magához, hogy szipognia kell. Észre sem vette mikor csordult ki szeméből az első könnycsepp, utána pedig még egy pár. Amióta Baekhyunt rávette erre az ünnepi készülődésre azóta olyan volt, mint valami kisgyerek, akit újra és újra elragadnak az érzelmek.
A meghatottság közben szívét elkezdte mardosni a bűntudat, hogy nem jött haza a másikhoz.
Ő akarta ezt az egészet, és amikor Baekhyun végre nyit a dolog felé, magára hagyta...
Ő pedig holmi buliért, amiben még különösebben jól sem érezte magát, csak iszogatott pár haverjával, akik utána leléptek csajozni, hagyta, hogy Baekhyun ezt az egészet egyedül csinálja meg.
Akaratlanul indult meg az alacsonyabb szobája felé, maga sem tudta pontosan miért, amikor a kanapén észrevett egy kissé megviselt dobozt.
Egy fából készült már kopott festésű hintaló volt az első, amit a kezébe vett, aztán meglátott egy piros kisautót, aminek a tetején egy fenyő pihent. Régen valószínű élénk zöldben játszott, mostanra viszont már pár helyen lepattogzott róla a festék. Az utolsó egy aranyos vonat volt, melynek tetején aranyszál lógott, hogy fel lehessen akasztani a fára. Egyik sem tűnt mai darabnak így Chanyeol rájött, hogy ezek olyan kincsek, amik Baekhyunt hosszú évek óta kísérhették, ám ő ezeket sosem látta még.
Kellemetlen érzés volt ráébrednie, hogy mennyi mindent nem tudott még a fiúról. Azt sem tudta pontosan, miért is nem szerette az ünnepeket, meg úgy alapjáraton az egész ajándékozós érzelmet kifejező pillanatokat. Persze a szülinapokat megünnepelte a fiú, arra odafigyelt, de jószerivel minden más alkalmat mellőzött az életéből.
Ahogy ezeket a díszeket is, ki tudja mennyi ideje. De most újra elővette őket.
- Mi a franc? Mit csinálsz itt?
- Bocsánat, hogy nem jöttem haza... - suttogott a magas halkan, bűnbánó hangon.
- Jesszusom - szusszant fel és hajába túrva hunyta vissza a szemeit. - Tök mindegy, nem volt nagy cucc.
- De tényleg sajnálom.
- De tényleg nem számít csak pár idióta dísz volt, nincs ebbe semmi, hagyj aludni - vackolta össze magát, és a fal felé fordult.
Chanyeol egy pillanatra tényleg elhitte, hogy az egész nem számított, aztán egy halk szipogást hallott. Baekhyun, aki sosem sírt, aki nem akadt ki, jószerivel a nyugalom és érzéketlenség minta példánya volt, halkan szipogott, mert ő konokul, ment a maga feje után. Pedig, ha belegondolt volna Baekhyun még megsértődni sem volt hajlandó.
Azon gondolkodott mivel tudná megolvasztani a fiú szívét, hogy ne legyen rossz kedve, de nem jutott semmi eszébe, így meggondolatlanul folytatta a már lezárt beszélgetést.
- Láttam a díszeket.
- Jó neked... - morgott Baekhyun a paplanba, semmi figyelmet nem fordítva rá.
- Keresünk majd nekik valami különleges helyet.
- Jó... - ugyancsak nulla lelkesedés. - Mi a? - fordult hirtelen hátra, amikor megérezte, hogy Chanyeol bebújt az ágyba.
- Feltehetnénk majd a fára őket - húzta magához a kisebbet, aki csak beletörődve sorsába bújt hozzá.
- Még fát is akarsz? - mormogta elégedetlenül a magas pólójába bújva.
- Naná! Plafonig érőt, te rakhatod rá majd a csúsz díszt.
- Bolond vagy - szipogott Baekhyun, mire Chanyeol elmosolyodva kezdte simogatni a fejét.
- Te nagy gyerek, ne sírj - borzolta meg a haját.
- Nem sírok. Hagyjál!
Nem moccant, pedig Chanyeol, azt hitte ez annyit jelent, hogy menjen a fenébe, ám Baekhyun pár perc múlva békésen szuszogott szorosan ölelve a magas alakot.
2021. december 10., péntek
Megkésett gyermekkor - 10. kanál
Elsőnek arra jutott, hogy ő majd egész nap csak henyél és semmit nem csinál, aztán eszébe jutott Chanyeol, és a meglepetés, amit neki szánt. Hálás volt a fiú törődéséért, ami mostanság egyre biztosabb alapokon állt, és ő is akart adni cserébe valamit.
Ráadásul, valami gyenge kis remény éledt benne, hogy ez az ünnepes dolog nem is olyan rossz. Talán. De még nem remélt sokat a dologból.
Kiskorából még voltak halvány emlékei a karácsonyaikról. Mármint arról amikor még ünnepeltek. Mikulás napján az ablakban ott pihent a piros kis csomag, mindenféle finomsággal megtöltve, ők pedig Baekbeommal versenyeztek, hogy ki kel fel aznap korábban, mert az vitte a másiknak ágyba az ajándékot. Aztán arra is emlékezett, ahogy anyja dúdolva pakolta le a színes díszekkel teli dobozokat, majd ahogy hazaért az oviból, már ünnepi hangulatban úszott az egész lakás. Girlandok lógtak az ablakban, a korláton, azokról apró kis díszek, Baekhyun még emlékezett is a kedvenceire.
Egy apró piros kis autó, egy kézzel festett hintaló, a törékeny kisvonat és mind közül a legjobb, egy fehér ruhás angyalka, aki egy apró csillagot tartott a kezébe.
Aztán egyik pillanatról a másikra ez az egész megszűnt. Ott volt ő és az apja, aki folyton dolgozott, annyira menekült a valóság elől, hogy néha még Baekhyunról is megfeledkezett. A reggeli közbeni vidám csacsogások, a finom falatok, a friss illatú ruhák, az arcra puszi az óvoda kapujába, mind a fájdalmas homályba veszett.
Maradt a rémület, amikor rájött, hogy az apja elfelejtett érte menni, amikor ő volt az egyetlen, aki a teremben ült, a magány, ahogy a többiek elmehettek a kirándulásra, csak neki kellett felügyeletre beülnie az iskolába, és a fájdalom, amikor megérkezett az első december, és az ünnep sivár maradt és színtelen. Az első évben az akkor még csak elsős Baekhyun megpróbálkozott a lakás díszítésével. Elővette a megfogyatkozott díszeket, kissé ügyetlenül tekerte a korlátra a zöld girlandot, remegő kezekkel akasztotta a karnisra az égősort, és rettentő boldog volt, még akkor is, ha a dekor messze volt attól, amit anyukája összehozott. De apja észre se vette, csak befásulva telepedett a kanapéra, a megszokott doboz sörrel kezében.
Baekhyun még ekkor sem adta fel. Elővette az apró műfenyőt, nagy gonddal próbálta rendezgetni ágait, nézte a kusza szálakat, és bár addig sosem díszitett fát, tudta, hogy a jézuska már nem fog eljönni, neki kell megtennie. A kedvenc díszét nézte a fehér ruhás angyalkát, fentre akarta rakni, hogy biztonságba legyen, ám apró lábai megcsúsztak az angyalka kiesett kezéből, ő pedig döbbenten nézte az ezernyi kis üvegdarabot a földön, míg apja magából kikelve ordibált vele.
Másnapra minden dísz a kukában landolt. Apja kegyetlenül vált meg mindentől, Baekhyun pedig a megmaradt három kedvencét a szekrénye mélyére rejtette.
Következő évben már elő sem vette.
- Hát... nem lesz a legszebb, de reméljük értékeli.... - sóhajtott bizonytalanul, ahogy végignézett a lakáson és kicipelte szobájából a dekorációt. - Még mindig nem hiszem el, hogy ezt megteszem.
Egész nap ugrált a lakás egyik pontjából a másikba. Miután feltette az első girlandot rájött, hogy bölcs gondolat lenne először inkább kitakarítani, így meglepő lelkesedéssel vetette bele magát a dologba. Pedig álltalában a felosztás az volt, hogy ő főzött Chanyeol pedig takarított, mert így mindketten jól jártak. Éhen se maradtak és a dolgok sem tűntek el a ház legkülönbözőbb részeibe.
Most mégis élvezte. Eszébe jutott anyja lelkesedése, amikor az ünnepek közeledtével az egész házat rendbe tette.
Aztán gyorsan meg is rázta a fejét, mert nem akart ezekre gondolni. Ő most új hagyományt teremtett, ami már nem a régi Baekhyunhoz tartozott, hanem ahhoz, aki Chanyeol mellett volt. A fiú mellett, aki nem adta fel, és próbálta megismertetni vele az ünnep szépségét.
2021. december 9., csütörtök
Megkésett gyermekkor - 9. kanál
- Nekem csak ne próbálj hazudni fiam. Te, aki teljesen odáig vagy a karácsonyért, nem holmi semmiségért, próbálod a tudtomra adni, hogy nem akarsz hazajönni.
- Azt nem mondtam, hogy semmiség - jegyezte meg halkan.
- Akkor ki vele! Mégis miért kéne az egyetlen fiam nélkül tölteni az ünnepeket?
- Baekhyunért.
- Ő nem megy haza?
- Anya, ő sosem megy haza. Baekhyun.... ő, nem igazán értékeli ezeket a dolgokat. Nem szokta megtartani az ünnepeket, eddig mindig a koliban maradt, és inkább plusz műszakokat vállalt be, ezért gondoltam, hogy idén vele maradnék.
- Miért nem hozod el hozzánk? Együtt lehetnénk, biztos nagyon boldog lenne!
- Szerintem meg még ha rá is veszem, hogy hazautazzon velem, meglátja a kerti dekorációt és még tömegközlekedés nélkül is elmenekül - nevetett fel, ahogy lejátszódott szeme előtt a kép.
Chanyeol nem saját magától szerette ennyire az ünnepeket. A családja teljesen odáig volt a karácsonyért, anyja december első napján, már nekiállt dekorálni az otthonukat, ami nem merült ki abban, hogy a lakást belül feldíszítette. Az egész kert fényárban úszott, a kerítésen az oszlopok kedves kis mikulássapkákat kaptak, ha lett volna ereje hozzá, meg olyan magas létra, még a kéményt is kidekorálta volna.
- És akkor mi lesz velünk? Értem, hogy kedveled a barátodat, de...
- Anya... én nem barátként kedvelem őt. Mármint nyilván barátok vagyunk, és annak az esélye, hogy ez több legyen inkább negatív tartományba tart, de... most úgy tűnik kicsit nyitottabb lett, és szeretném neki megmutatni, hogy attól, hogy régen valami rossz volt, ez az idővel változhat - az anyja hallgatott pár percig, Chanyeol szinte látta maga előtt, ahogy vívódott.
- De az ünnepek után vagy akár az ünnepek alatt haza kell jönnöd, ha úgy érzed, hozd el őt is. Rendben huszonnegyedikén nem leszel itthon, de... de valamikor igen. Tudom, hogy már felnőtt vagy és...
- Ne aggódj anya, haza fogok menni, sosem hagynám ki a karácsonyi szokásainkat, csak arra kérlek, hogy egy kicsit toljuk el.
Most, hogy a szülői áldást megkapta, már csak Baekhyunt kellett rávennie, hogy töltse vele a szentestét. És valamiért ez sokkal nehezebb dolognak tűnt, mint a család kisfiának szerepéből kilépés.
2021. december 8., szerda
Megkésett gyermekkor - 8. kanál
Baekhyun és az érzelmek... hát szépen fogalmazva nem voltak túl jóban. Általában, ha valami nagyobb érzelmi sokk jött Baekhyun életébe akkor bezárkózott, és megesett, hogy napokra eltűnt, vagy beköltözött a szobájába, és akkor szó szerint látni sem lehetett.
Ám most nem ez történt, ez pedig két dologra engedte következtetni Chanyeolt. Vagy túlreagálta a dolgot, ahogy utólag belegondolt, vagy pedig Baekhyun érettebben tudta kezelni a helyzetet.
Ma reggel is már hallotta csörtögni a konyhába, míg kivételesen Chanyeol lett az, aki kissé félve lépett ki a nappaliba.
Gondolatai személye ott ült a kanapén, épp abból a bögréből kortyolt, amit tőle kapott két nappal ezelőtt, és a tévére meredt valami idióta műsornak szentelve minden figyelmét.
- Minden oké? - kapta Chanyeolra tekintetét, ahogy észrevette és halvány mosollyal jutalmazta a magasat.
- Aha, persze, miért ne lenne? - hadarta kissé zavartam és a fürdőbe menekült.
Ez a Baekhyun nem volt a megszokott személyiség. Hétfőn rettentő furán viselkedett miközben vacsoráztak, nyögvenyelősen kommunikált érezte Chanyeol a feszültséget, ami áradt belőle. Most viszont úgy mosolygott, mintha aznap nem is történt volna semmi.
Ennyire nem érdekli, ami akkor volt? Mármint oké, nyilván nem történt semmi egetrengető dolog, de az az ölelés számára is teljesen más volt, mint az addigiak. Az addig elnyomott érzései ott egy pillanatra előtörtek, ha akkor nem fogja vissza magát még meg is csókolta volna Baekhyunt tönkretéve a barátságukat.
- Mindegy. Felejtsd el Chanyeol, egy idióta vagy, hogy azon parázol, hogy nincs min parázni.
- Hagytam neked kávét, bár nem tudtam, hogy ma, hogy dolgozol és lesz-e időd inni.
- Imádlak - szökött ki ajkain észre se véve magát, és Baekhyun reakcióját, miközben már készítette is magának a reggeli nap indítót.
- Figyelj csak, néztem a suli faliújságján, hogy van ilyen manó akció. Szegény gyerekeknek gyűjtenek, arra gondoltam, mi is vihetnénk be pár cuccot - ecsetelte Baekhyun a tervét.
- Mi? - nyelt félre a magas, és döbbenten huppant le mellé a kanapéra. - Idáig mindig kihúztad magad.
- Hát igen... de most csináljuk ezt a lisztes cuccot, és igazából eddig nem tűnik olyan rossznak, szóval gondoltam, nem is tudom... megpróbálok kicsit nyitottabban állni a dologhoz.
- Ha tudtam volna, hogy ez ilyen hatással van rád, már évekkel ezelőtt bedobom.
- Nem hiszem, hogy akkor célt értél volna. Tudod, hogy nekem ezek az ünnepes, meg érzelmes dolgok nem mennek túl jól, kicsit még most is a hideg ráz tőle, de... nem olyan rossz.
- Nem kell követnünk a sablonos dolgokat Baek. Nem azért találtam ki ezt az egészet, hogy beállj a sorba, hanem azért, hogy te találd meg azt, hogy neked miért jó az ünnep.
- Eddig csak miattad. Mármint maga az ünnepi csicsa hidegen hagy és tök feleslegesnek tartom, de, amikor mosolyogsz, úgy tűnik, mintha lenne értelme.
Chanyeol majdnem könnyes szemekkel nézett rá, mire két pillanat sem kellett, hogy Baekhyun felpattanjon a kanapéról, és valami késésről, meg feladatról beszélve meneküljön a helyzetből. Tíz perccel később, már az ajtó csapódott utána, de a magas tekintetét nem kerülte el az a frusztrált kis szájrángás, és enyhén kipirult orca.
Ahogy az sem, milyen izgatottan vert a szíve, ahogy felfogta, Baekhyunnak a karácsony ő maga.
2021. december 7., kedd
Megkésett gyermekkor - 7. kanál
Baekhyun számára a romantikus kapcsolat egyértelműen kívül esett a komfortzónáján. Volt, hogy tetszett neki valaki, randizni is járt el, kapcsolata is volt már fiúval és lánnyal egyaránt, mert kereste önmagát, ám ezek sosem működtek jól. Barátként sok emberrel tudott kapcsolatot teremteni, legtöbb esetben ebből is lépett tovább az adott partnerével, ám, amint valami romantikus irányt vett onnantól kezdve elhalt a dolog. Az addig fesztelen beszélgetések, nehézkessé váltak, a közös témák mintha kihaltak volna, és bár előtte minden jól ment, abban a pillanatban, hogy többé kellett volna válnia megszűnt létezni a dolog.
Ez pedig rémisztő volt.
Chanyeol helyes volt, ezt már rég nyugtázta magának, még azt is elismerte, hogy tetszett neki, ám sosem hagyta, hogy ezek az érzések akár csak egy kicsit is erősödjenek benne. Vagy csak eddig nem tudott róla. Nem akart holmi elhaló dolgot a magassal, nem akarta elveszíteni, épp ezért úgy tett mindig mintha nem is érzett volna iránta semmit. Ám ez most a tegnap estével végképp kibillent a megszokott medréből. Ez pedig felbojgatta kényelmes életét.
Sosem látott jól működő társas kapcsolatot. A szülei kisebb korában elváltak, közös megegyezéssel a bátyja anyjánál maradt ő pedig szedte a sátorfáját és apjával ment, és ismét ment, majd megint. A családi fészek, az otthon biztonsága, mindez ismeretlen volt számára addig, amíg Chanyeol az utolsó félévben rá nem kérdezett, hogy szeretne-e vele lakni.
A mostani kis lakás volt Baekhyun számára az első hely, amit tényleg otthonának tudott mondani, pedig nem a sajátja volt. Nem is a hely számított, sokkal inkább a tudat. A tudat, hogy este a másik mellé ült le az apró konyha asztalához, vagy épp a kanapéra, együtt ették meg a vacsorát, miközben átbeszélték a napot.
- Kyungsoo, lehet egy kérdésem? - hagyott fel a lapok bámulásával Baekhyun, és barátjához fordult az asztal másik oldalán.
- Hm?
- Szóval... te és Jongin már elég régóta együtt vagytok.
- Igen - értett egyet barátja és sejtve a nyögvenyelős témát, becsúsztatta a könyvjelzőt a helyére, mielőtt becsukta volna könyvét.
- Nem is tudom. Mindegy.
- Gyerünk Baekhyun nyögd ki mit akarsz.
- Én... tegnap fura érzésem volt Chanyeollal kapcsolatban. Reggel odaadtam neki, az ajándékot, aztán este mikor hazaértem vacsorával várt, mármint nem a megszokott szétégett pizzával, hanem rendes kajával, még sütit is hozott és kaptam tőle bögrét, vagyis bögréket ajándékba, amik olyanok mintha páros bögrék lennének.
- Eddig is adtatok egymásnak ajándékot szülinapra meg ilyenek nem?
- De... de nem is az hanem hogy... jaj, Kyungsoo nem tudom megfogalmazni, olyan furcsa.
- Én se szerettem bele Jonginba az első pillanatban, sőt mikor megismertem kifejezetten idegesített, és én is őt. Nincs ebben semmi.
- De én nem akarom kedvelni Chanyeolt.
- Miért?
- Mert nekem ez a kapcsolatosdi nem megy. Ismersz, tudod, hogy mindig mi lesz a vége. Chanyeolt nem akarom egy hülye fura érzés miatt elveszíteni.
- És ha vele másként menne?
- Nem fogok egy talánért elengedni egy biztost, ami tökéletes. - Legalábbis könnyebb volt ezt mondani, mint így érezni. - Este átmehetek hozzátok?
- Baek... persze, ott alszol?
- Aha.
Halkan osont be a lakásba, hogy összeszedjen magának pár cuccot másnapra. Terve egyszerű és nagyszerű mivolta abban rejlett, hogy szépen eloson, és üzenetben közli Chanyeollal, hogy nagy tanulások közepette Kyungsoonál alszik ma. Épp a szekrényből szedte ki másnapi ruháját, amikor kiborult az egyik díszekkel teli zacskó a földre.
Teljesen elveszve a gondolataiban nézte az arany színben csillogó kis gömböket.
Nem lehet, hogy ez csak egy fellángolás? Talán nem is olyan fajta érzések, elvégre honnan is tudhatná milyen is szer... nem, ez biztosan nem az. Igaz is, nem kell ezzel riogatnia magát, ez csak valami karácsonyi hablaty, amit Chanyeol lelkesedése ragasztott át rá.
Gyorsan dobálta vissza a szatyorba a kellékeket, majd a farmer is repült a szekrénybe, mert úgy döntött nincs rá szükség. Egyszerűen csak túlreagált egy olyan érzést, ami nem is valóságos.
- Megjöttem! - hallotta Chanyeol hangját, majd a kulcs zörgését, ahogy ledobta az ajtó melletti kosárba. Nagy levegőt vett, miközben elküldte Kyungsoonak az üzenetet, melyben lemondta ma esti találkájukat.
- Szia - kukkantott ki ajtaján, mire Chanyeol meleg mosollyal nézett vissza rá. - Mi az?
- Azt hittem ma nem alszol itthon. De örülök, hogy nem mentél el.
A francba azokkal az érzésekkel.
2021. december 6., hétfő
Megkésett gyermekkor - 6. kanál
Mikor Chanyeol felkelt
reggel, tudta, hogy már a magány várja, mert hétfőnként Baekhyun korán kezdett,
hogy délután kényelmesen be tudjon menni órára. Ahogy kissé még álmosan
vánszorgott ki a nappaliba fel sem tűnt neki a kis csomag, de amikor már a fürdőből
egy zuhany után frissen lépett ki megakadt a szeme a nappali asztalon lévő
piros ajándéktasakon.
- Mi a...?
Körbekémlelt, és egy
pillanatra megfordult a fejében, hogy a mikulás létezik. Felnőtt lét ide vagy
oda, hirtelen ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak.
Nem volt ez igazságos,
de hát mit lehetett volna tenni.
Egész nap földöntúli
mámorban szaladgált az asztalok között és a hely törzsvendégeinek is feltűnt
Chanyeol kissé túlpörgött mivolta. Sok lány járt be remélve hátha egyszer a
magas srác észreveszi őt, de nem tudták, hogy erre sosem kerülhetett sor. Az
egy dolog volt, hogy tetszett neki valaki - a szerelmes szót nem volt hajlandó
használni - de még ha nem is így lett volna a hosszú női haj, és a bájos
szempillarebegtetések, esetleg formás női test sosem hozta lázba.
Olyan meglepetést akart,
ami kifejezi háláját, de semmi többre nem utal. Se a vonzalmára, se a
karácsonyra, bár tudta, hogy ő témát ő hozta fel, és ő hajszolta bele Baekhyunt
ebbe az egészbe az ünnep imádatával.
Félretette a csokikat és
egyéb giccses ajándékötleteket, egyedül egy közepes mikulást volt hajlandó
venni, hogy mégiscsak nyoma legyen a mai jeles dátumnak. A sütemények szépen
elcsomagolva pihentek már a szatyorba a vacsorát a közeli kifőzdéből gondolta
beszerezni, de az ajándékkal még problémája volt. Aztán ahogy nézelődött
megakadt a szeme egy állványon, ahol olyan hatalmas bögrék sorakoztak melyeket
Baekhyun imádott.
A lány, aki a pult
mögött állt érdeklődve mosolygott rá, Chanyeol pedig, ahogy alaposabban
megnézte a bögréket tudta, hogy megtalálta a legjobb ajándékot.
Bár a szavakat rá nem
találta.
Szeme gyorsan cikázott
körbe a lakáson, ahogy pedig megérezte az illatokat hasa éhesen kordult
meg.
- El vagyok ájulva -
jegyezte meg mosolyogva, mire Chanyeol kissé zavartan vállat vont.
- Ha ez megnyugtat én
is. Sosem gondoltam volna, hogy te leszel az, aki ajándékot ad nekem mikulásra.
- Az csak... - nézett
félre az alacsonyabb kipirulva. - Kyungsoo mondta, hogy illene vennem valamit -
hazudott szemlesütve, így nem vette észre, hogy a kanapé mellett álló alak,
lassan felé sétált. Már csak a gyengéd kezeket érezte meg derekán, és a
mostanság túl jól ismert mellkast, ahogy feje nekidőlt.
- Köszönöm
Baekhyun.
- Azért annyira nem nagy
cucc - motyogta egyre jobban zavarba jőve, miközben visszaölelt. Mostanság jól
estek neki ezek a gesztusok, pedig sosem volt különösebben oda azért, hogy
bármilyen pozitív érzelmet mutasson ki.
- Megtaláltam neked a
legideálisabb ajándékot - mosolygott Chanyeol, majd egy puszit nyomva Baekhyun
hajára eltávolodott tőle. - Sosem gondoltam volna, hogy nehéz lehet neked venni
valamit - ismerte el őszintén.
- Tudom, hogy nem vagyok
egyszerű eset, ne vedd magadra - meredt a magasra ajkába harapva. - Mit
kapok?
Chanyeol csak felé
nyújtotta a tasakot, melyben a két bögre pihent. Eszébe jutott a gravírozó
lány, aki érdeklődve kérdezgetett Baekhyunról, mikor Chanyeol nem találta a
szavakat rá. Rettentő zavarba ejtő negyedóra volt az életéből, de úgy gondolta
Baekhyunnak szüksége van a pozitív dolgokra, ez pedig egy szirupos öntettel
meglocsolt pozitív tenger volt.
- Beautiful, angel,
kind, heavenly, yummi? - döntötte oldalra a fejét, miközben majdnem felnevetett
- Unstoppable, naughty... Naughty? Szóval csintalan vagyok Chanyeol? - nevetett
fel a végére Baekhyun, miközben nézte az egymás alá gravírozott szavakat, amik
kezdőbetűi a nevét adták ki. - Mondd, hogy a másik a tiéd, kérlek mondd,
Chanyeol! - kapott a másik bögre után.
- Ki másé lenne?
- Childish, happy,
adorable, noisy, Yoda, kész, ez nagyon jó! Energetic, original, lovely.
- Na, találó lett?
- Nagyon! Imádom!
Köszönöm! - ölelte meg Chanyeolt hatalmas mosollyal az arcán. - Életem legjobb
ajándéka. Olyan, mint egy páros bögre, mindig akartam ilyet, de sose volt
senki, akivel lehetett volna - szökött ki akaratlanul ajkain titkos vágya, mire
megint érezte, ahogy arca kissé felforrósodott. - Mármint...
- Én is mindig akartam
ilyet - borzolta össze Chanyeol a kisebb haját, miközben a szíve majd kiugrott
a helyéről.
Erre nem volt
felkészülve. Nagyon nem...
Megkésett gyermekkor - 5. kanál
Baekhyun unottan ült a nappaliban, míg Chanyeol bár még mindig kicsit beteg volt, de munkába készülődött. Valami idióta karácsonyi dalt dúdolgatott, miközben haját igazgatta az előszobai hatalmas tükörben.
- Zárásig leszel bent? - dőlt el az
alacsonyabb szenvedve a kanapén. Annyira unalmas volt minden.
- Aha. Holnap meg megyek vissza
délelőttre.
- De jó neked.
- Mi a terved mára?
- Nem tudom... sorozatozok, meg
lehet ránézek a könyveléses tárgyamra. Abból még lesz egy teszt mielőtt
kezdődne a vizsgaidőszak.
- Hát akkor jó szórakozást, este
jövök, útközben szerzek valami kaját magunknak, holnapra elvinni.
Átpörgette a netflix kínálatát, de
nem talált semmi érdekeset, a tanulás pedig annyira sem vonzotta, hogy kihozza
szobájából a laptopot, így maradt az unalmas szenvedés egyedül, miközben
rohadtul nem volt kedve magányosan lézengeni egész nap. De ahhoz még kevésbé
látta magában az erőt, hogy bármelyik haverjára ráírjon és programot szervezzen
magának.
Aztán csipogott a telefonja, és
félhalálban rápillantva olvasta Kyungsoo üzenetét, aki kiakadva írta neki, hogy
az anyja rásózta, hogy mikulásra vegyen ajándékot a kistestvéreinek.
Baekhyun el is felejtette, hogy
másnap már mikulás van. Az igazat bevallva, neki ezek az ünnepek nem
jelentettek semmit. Chanyeol persze más volt, ő minden decemberben meggajdult
és bezsongva várta az ünnepeket. Baekhyunban pedig néha felpislákolt a
féltékenység szikrája, ahogy hallgatta a gyermekkori történeteit.
Neki ezek sosem adódtak meg, és bár
régen minden vágya volt, ahogy osztálytársai vidáman mesélték ki mit kapott,
egy idő után ez a vágy elhalt benne, és kiirtotta magában az érzelmeket.
Most mégis valami rávette arra, hogy
Kyungsoo kiakadására reagálva találkozót beszéljen meg vele.
- Baekhyun-ah, te voltál az utolsó
ember, akire gondoltam volna, hogy eljön velem vásárolni - fogadta őt barátja,
ahogy a közelben lévő buszmegállóban találkoztak. Baekhyun maga is így volt
ezzel.
- Csak unatkoztam - vont vállat,
mintha semmiség lenne. Kyungsoo szerencsére csak ráhagyta a dolgot, majd
betértek a közeli mindenes üzletbe.
Baekhyunnak eszébe sem volt semmit
venni egy mikulást ábrázoló ehetetlen csokin kívül, mégis megállt a dekorációk
előtt, míg barátja eltűnt valahol az édességek hadában. Fintorral az arcán
nézte a rengeteg színes girlandot, és csicsás dekorációt. Tényleg nem értette
mi értelme volt ennek az egész ünnepléses dolognak.
Durcásan fordult el, és indult neki
a világnak, ha már itt volt gondolta pár nasit vesz, ám maga sem tudta
megmondani, mikor keveredett vissza a dekorációk elé.
- Minden rendben? Én kész
vagyok.
- Hál istennek, már rázott a hideg
ettől a sok csicsás szartól - vágott hátra arcot és indult a kasszák felé,
mégis megtorpant egy pillanatra. - Ó, hogy én mennyire utállak Park Chanyeol...
- morogta halkan sötét tekintettel, amitől még Kyungsoo is megtorpant egy
pillanatra.
- Baekhyun?
- Hülye makacs, Yoda fülű
borzalom... - folytatta tovább a morgást.
Azokban a pillanatokban senki nem
tudta volna eldönteni mi járt Baekhyun fejében. Az arca vörösödött a dühtől,
ahogy szinte dühöngve dobálta a különböző karácsonyi díszeket a kosárba,
miközben folyton motyogott valamit az orra alatt.
Barátja csak döbbenten nézte a másik
kiakadását, mégis melegség öntötte el a szívét. Az a Baekhyun, aki hosszú évek
óta a barátja volt, magától sosem nyúlt volna ezekhez a számára puccos
szarokhoz. Már ahogy ő nevezte. Most mégis tömve volt a kosár, és úgy tűnt még
nem végzett a rombolással.
- Ezekután már legalább megnézem
magamnak a bakancsokat is - vonult el a bolt másik részébe duzzogva.
Nemsokára egy cipős dobozzal és egy
sapkával tért vissza, amit ugyancsak soha az életben nem vett volna fel.
- Komolyan Baekhyun kezdek aggódni
érted, mi ez a sapka?
- Holnap Mikulás lesz... Chanyeol
kapja... De megveszem azt a rohadt nagy virgácsot is a kirakatból, mert fel
tudnám gyújtani az alakot...
Végül annyira felhúzta magát a
vásárláson, hogy szinte szó nélkül hagyta faképnél az egyáltalán nem
megsértődött, sőt mosolygó Kyungsoot. Három hatalmas szatyorral bandukolt haza,
amiket hanyag mozdulattal száműzött is a szekrényébe, hogy Chanyeol véletlenül
se lássa meg.
A boltban magára vett duzzogó arca
az egész hátralévő napra megmaradt, akkor sem enyhült, amikor pár csokit szórt
a mikulás csomagba, és rákötözte az oldalára a sapkát.
Chanyeol pedig este ugyanebben a
méregzsák állapotban találta, ahogy hazaért. Egy pillanatra megtorpant a
nappaliban, ahogy végig mérté Baekhyunt, miközben próbálta némán kitalálni mi
baja lehet az alacsonynak.
- Mizu? - kérdezett rá végül.
- Csak, hogy tudd utállak...
- Mi? Itthon se voltam!
- Akkor is, a te hibád minden -
morgott tovább.
- Szóval nem volt jó napod? -
puhatolózott óvatosan, miközben kissé szerencsétlenül igyekezett megválni szűk
nyakú pulcsijától.
- Elmentünk Kyungsooval
vásárolni.
- És az nem jó?
- Mindenhol sokan voltak, és minden
tele volt giccses szarokkal. Ott van az asztalon a mai jócselekedetem. Ahhoz
képest, hogy te vagy karácsony buzi, nem is vettél adventi koszorút...
Chanyeol döbbenten nézett a kanapé
előtti asztalra, amin tényleg ott hevert egy adventi koszorú. Őszintén bevallva
az elhelyezése nem jelentett sok jót, pont úgy nézett ki, mintha a duzzogó
pukkancs, csak ledobta volna az asztalra. Mégis meghatottan meredt az
ajándékra.
- Köszönöm - suttogta teljesen
döbbenten.
- Ez most furán fog hangzani, de a
mai nap után szükségem van egy ölelésre - motyogta Baekhyun lehajtott fejjel,
nem is értve magát, nem is várva el, hogy Chanyeol csak úgy megölelje.
- Gyere ide, te nagy gyerek - húzta
magához a magas.
A mai nap fénypontja mindkettőjük
számára az a pár perc volt, míg ölelkezve álltak a sötét nappali közepén.
Megkésett gyermekkor - 4. kanál
Chanyeol cseppet sem volt jó állapotban.
Reggelre a láza nem ment le, így Baekhyun megint elkezdte belé parancsolni a
gyógyszereket, majd egy reggeli után a kanapén kötöttek ki, a magas
agyonbugyolálva legalább három pokróccal.
- Mit csináljunk ma?
- Nem tudom, úgy érzem bármelyik pillanatban
el tudnék aludni.
- Nem akarsz bemenni aludni akkor?
Meg szólni, hogy nem mész be dolgozni holnap se?
- Holnap már muszáj leszek, tudod,
hogy a hétvégék mindig neccesebbek a beosztásban - sóhajtott Chanyeol. - Nem
nézünk valami filmet?
- De ha elalszol valami karácsonyi
szar film közben, és nekem végig kell néznem...
- Ez azt jelenti, hogy hajlandó vagy
velem karácsonyi filmet nézni?
- Hidd el nekem is fura. Biztos csak
azért, mert beteg vagy.
Persze Baekhyun megjósolta a közeli
jövőt. Chanyeol a film negyedénél elaludt, kissé nyitott szájjal szuszogott
mellette, és áldotta az eszét, hogy a kényelmük érdekében kihúzták a kanapét,
mert így legalább nem valami idióta pózban aludt, és talán pihenni is
tudott.
Miután vége lett a filmnek, amiből
semmit nem jegyzett meg lustán mászott ki az ágyból és nézte meg telefonját,
ami fél órával előtte jelzett.
Jongdae írt rá, valami hülye
számolós feladattal kapcsolatban, és persze perceken belül kiderült, hogy
haverja rohadtul nem tudta azóta sem megváltani a világot. Visszakuckózva a
kanapéra vette ölébe a laptopját, és tartott írásban statisztika korrepetálást.
- Mérges vagy? - kérdezett rá
Chanyeol, amikor órákkal később magához tért, és ráébredt, hogy kint már sötét
van. A tévében épp Baekhyun egyik kedvenc youtubere ment, miközben valami idióta
kihívást csinált meg.
- Dehogy, jobban vagy?
- Sokkal, szerintem már lázam sincs
- tapogatta saját homlokát, és félresöpört néhány nedves tincset.
- Az egyetlen szerencse veled, hogy
még ha bele is halsz a betegségbe, legalább egy-két nap alatt túljutsz rajta -
jegyezte meg Baekhyun, miközben az asztalról felvett egy bögre meleg teát, és
Chanyeolnak nyújtotta.
- Ahhoz képest milyen gonosz tudsz
lenni, mindig te kaparsz össze ilyenkor - mosolyodott el a magas.
- Mivel nem lakik itt más...
- A koliban is te vigyáztál mindig
rám.
- Te is vigyázol rám - vont vállat
Baekhyun. - Nincs ebben semmi.
- Emlékszel, amikor mindketten az
ágyat nyomtuk? - jutott eszébe Chanyeolnak a két évvel ezelőtti ősz.
- Szegény Kyungsoo, szerintem a
végén már albérletet keresett Yifannal együtt - nevetett fel az
alacsonyabb.
- Nem tettem ma semmi jót...
- Jobban lettél, ha engem kérdezel
ez egész jó. De ha jót akarsz tenni és tényleg jobban vagy gitározhatnál nekem
egy kicsit.
2021. december 3., péntek
Megkésett gyermekkor - 3. kanál
A péntek reggel nem
indult Baekhyun számára túl jól. Elaludt így nem volt ideje beugrani a közelben
lévő üzletbe cipőt nézni, ráadásul félő volt az órájára sem ér be. Az email
pedig, amire kelt reggel a főnőkétől még jobban elvette a kedvét a mai naptól,
mert be kellett mennie dolgozni egy határidős feladat miatt.
Ilyenkor bezzeg a sárkány
nő, nem harcolt érte, hogy Baekhyun az ő személyes csicskája. Ugyan dehogy.
Ekkor ő csak a kis gyakornok volt, aki az iskolai órák miatt amúgy is
kedvezményeket kapott, nyilván vissza kellett adnia valahol.
A zuhogó eső, ami miatt
pedig a cipője két perc alatt tocsogott a vízben, mondhatni már csak hab volt a
tortán.
Órán Chanyeolon
gondolkodott, és a fiú mindig pozitív hozzáállásán. Egymástól eltérőbbek ilyen
téren nem is lehettek volna. Chanyeol csupaszív srác volt, aki mindig gondolt
másokra, és kedves mosolyával megnyerte az embereket, akik mégsem akarták
kihasználni. Ezzel szemben Baekhyun néha hallgatag és konok volt, cserébe
bármikor tett jót valakinek, az vagy természetesnek vette onnantól kezdve, vagy
egyre több mindent akart.
Baekhyun ezért nem volt
oda különösebben az emberekért.
Emlékezett a második
félévre, amikor ő minden hétfő reggel bent ült az órán és jegyzetelt, míg a
többiek bulitól másnaposan fetrengtek otthon - igen néha Chanyeol is közéjük
tartozott, de ő meg Baekhyun számára volt más téma. És emlékezett arra is,
ahogy a vizsga előtt szépen sorban mindenki természetesnek vette, hogy megkapja
a jegyzeteit.
Tulajdonképpen ezek az
apró húzások voltak azok, amiért Baekhyun nem hitt igazán a jóságban és
önzetlenségben.
Amikor neki volt
szüksége esetleg segítségre hirtelen mindenki eltűnt és valami eszméletlen
fontos dolga akadt, fiatalabb korában ő mindenkit meghallgatott, de az már
senkit nem érdekelt, hogy neki milyen problémai voltak.
Pedig akadt pár
dolog.
Aztán jött Chanyeol, a
mosolyával, meg lelkesedésével, és valahogy Baekhyunt is magával rángatta. Első
félévben még nem voltak túl jóban, néha együtt ettek, esetleg Chanyeol mellé
telepedett egy-egy órán, akkor váltottak pár szót, de többre nem futotta. Aztán
második félévben volt egy csoportmunka, ahol közösen dolgoztak. Míg a harmadik
srác már az elején eltűnt, Chanyeol nem hagyta magára és együtt végig
szenvedték a félévet átívelő beadandót. Nagyjából ez volt Baekhyun első pozitív
megtapasztalása az egyetemről, pedig ennek is természetesnek kellett volna
lennie.
Az egész napos robot
után este hatkor már semmi kedve nem volt elmenni cipőt nézni, csak az ágyát
akarta, esetleg egy sorozattal karöltve. Aztán eszébe jutott Chanyeol délutáni
üzenete, hogy lemondta a mai munkát mert belázasodott, így a gyógyszertár felé
vette az irányt. Pár vitamin, a patikus tanácsára néhány gyógyszer, majd még a
nem messze levő boltot is felkereste, hogy némi kajával életben tartsa
Chanyeolt.
- Megjöttem! - lökte be
az ajtót, ahogy hazaért. Nem kellett csalódnia. Chanyeol a kanapén feküdt
legalább olyan ábrázattal, mint, aki mindjárt meghal. - Ne szenvedj hoztam
neked gyógyszert, meg vettem néhány dolgot, hogy egyél.
Gyorsan ledobta a
hozzávalókat a konyhába, majd egy pohár vízzel felszerelkezve vonult a
nappaliba. A poharat Chanyeol kezébe nyomta, majd szépen sorozta neki a
pirulákat, előtte átfutva, mit hogyan kell szedni.
- Mennyi a lázad?
- 37,8 - motyogta a
magas rekedtes hangon, és lehunyta szemeit, ahogy Baekhyun megszokásból a
homlokára simított.
- Menj el fürdeni, addig
összedobok neked valamit enni, addigra hat a gyógyszer is. Hoztam torok fertőtlenítőt,
bár nem mondtad, hogy fájna, de a hangodból ítélve jól tettem.
- Angyal vagy -
tápászkodott fel Chanyeol, és kómásan ejtette Baekhyun vállára a fejét,
miközben magához ölelte.
Mire Chanyeol kiáztatta
magát a kádban ő kész lett a vacsorával, illetve rendrakással is, a magas alak
pedig ahogy kilépett szobájából ismét Baekhyun vállába temetve a fejét
szusszant párat.
Az alacsonyabb már
ismerte a másik nyűgös természetét, így csak gyengéden visszaölelve hagyta,
hogy kipihenje minden fáradalmát.
- Tényleg köszönöm Baek.
- Nincs mit, tudod, hogy
neked bármikor.
- Tudom. Ezért
köszönöm.
- Na elég a csöpögésből,
mert nem szeretném elkapni tőled - távolodott el gyengéden. - Edd meg a
vacsorát, aztán menj aludni.
- Mivel velem vagy
kedves ma két kanál lisztet is érdemelsz.
- Aha. Szóval az
elejétől kezdve így kellett volna játszanom! - vigyorodott el. - Mit szeretnél
holnap enni?
- Hé, ez már nem
önzetlen, visszavonom!