Talán
tudnom kellett volna... sőt biztosan. Látni a tipikus kis jeleket,
észrevenni, hogy más lett, de hát Baekhyun számomra csak Baekhyun
volt.
A
srác, akit nyakig sarasan ismertem meg, amikor pár Sunbae belökte
első nap az egész éjszaka zuhogó eső vájta sártengerbe, az a
srác, aki nyakig mocskosan is képes volt rám vigyorogni.
Ő
volt az, akinek félelem nélkül el mertem mondani, hogy biszex
vagyok, és ugyancsak ő volt, aki nem sajnálkozó, undorodó
tekintettel méregetett. Baekhyun volt a legjobb barátom, már évek
óta.
Ő
volt az, aki alhatott a szobámban, akinek elviseltem, ha mellettem
hányt és nekem kellett hazacipelnem, aki a szárnysegédemmé vált
néha egy buliban, akivel minden hülyeséget meg tudtam beszélni.
Tényleg mindenben ő volt az első...
Kivéve
egy valamit, valamit amit sosem hittem volna, hogy figyelembe kellene
venni.
Persze
a jelek... de hát észre sem vettem őket, mintha nem is lettek
volna ott.
Aztán
jött Ő. Ő akire sosem
vágytam és, aki egy pillanat alatt elcsavarta a fejem. Sosem hittem
az online randizásban, ilyen hosszú ideig pedig pláne nem.
És
akkor sem vettem észre...
Nem
láttam, hogy Ő és
Ő... pontosan milyenek.
Egy
évvel ezelőtt még minden nyugodt volt, most pedig azért álltam
remegő lábakkal a lift ajtajában, hogy rendbe hozzak mindent, amit
elrontottunk mi ketten.
Elhagyni
Baekhyunt és Ő-t
választani... éltem legjobb
és legrosszabb döntése volt egyben. Már csak Rá vártam...
