A péntek reggel nem
indult Baekhyun számára túl jól. Elaludt így nem volt ideje beugrani a közelben
lévő üzletbe cipőt nézni, ráadásul félő volt az órájára sem ér be. Az email
pedig, amire kelt reggel a főnőkétől még jobban elvette a kedvét a mai naptól,
mert be kellett mennie dolgozni egy határidős feladat miatt.
Ilyenkor bezzeg a sárkány
nő, nem harcolt érte, hogy Baekhyun az ő személyes csicskája. Ugyan dehogy.
Ekkor ő csak a kis gyakornok volt, aki az iskolai órák miatt amúgy is
kedvezményeket kapott, nyilván vissza kellett adnia valahol.
A zuhogó eső, ami miatt
pedig a cipője két perc alatt tocsogott a vízben, mondhatni már csak hab volt a
tortán.
Órán Chanyeolon
gondolkodott, és a fiú mindig pozitív hozzáállásán. Egymástól eltérőbbek ilyen
téren nem is lehettek volna. Chanyeol csupaszív srác volt, aki mindig gondolt
másokra, és kedves mosolyával megnyerte az embereket, akik mégsem akarták
kihasználni. Ezzel szemben Baekhyun néha hallgatag és konok volt, cserébe
bármikor tett jót valakinek, az vagy természetesnek vette onnantól kezdve, vagy
egyre több mindent akart.
Baekhyun ezért nem volt
oda különösebben az emberekért.
Emlékezett a második
félévre, amikor ő minden hétfő reggel bent ült az órán és jegyzetelt, míg a
többiek bulitól másnaposan fetrengtek otthon - igen néha Chanyeol is közéjük
tartozott, de ő meg Baekhyun számára volt más téma. És emlékezett arra is,
ahogy a vizsga előtt szépen sorban mindenki természetesnek vette, hogy megkapja
a jegyzeteit.
Tulajdonképpen ezek az
apró húzások voltak azok, amiért Baekhyun nem hitt igazán a jóságban és
önzetlenségben.
Amikor neki volt
szüksége esetleg segítségre hirtelen mindenki eltűnt és valami eszméletlen
fontos dolga akadt, fiatalabb korában ő mindenkit meghallgatott, de az már
senkit nem érdekelt, hogy neki milyen problémai voltak.
Pedig akadt pár
dolog.
Aztán jött Chanyeol, a
mosolyával, meg lelkesedésével, és valahogy Baekhyunt is magával rángatta. Első
félévben még nem voltak túl jóban, néha együtt ettek, esetleg Chanyeol mellé
telepedett egy-egy órán, akkor váltottak pár szót, de többre nem futotta. Aztán
második félévben volt egy csoportmunka, ahol közösen dolgoztak. Míg a harmadik
srác már az elején eltűnt, Chanyeol nem hagyta magára és együtt végig
szenvedték a félévet átívelő beadandót. Nagyjából ez volt Baekhyun első pozitív
megtapasztalása az egyetemről, pedig ennek is természetesnek kellett volna
lennie.
Az egész napos robot
után este hatkor már semmi kedve nem volt elmenni cipőt nézni, csak az ágyát
akarta, esetleg egy sorozattal karöltve. Aztán eszébe jutott Chanyeol délutáni
üzenete, hogy lemondta a mai munkát mert belázasodott, így a gyógyszertár felé
vette az irányt. Pár vitamin, a patikus tanácsára néhány gyógyszer, majd még a
nem messze levő boltot is felkereste, hogy némi kajával életben tartsa
Chanyeolt.
- Megjöttem! - lökte be
az ajtót, ahogy hazaért. Nem kellett csalódnia. Chanyeol a kanapén feküdt
legalább olyan ábrázattal, mint, aki mindjárt meghal. - Ne szenvedj hoztam
neked gyógyszert, meg vettem néhány dolgot, hogy egyél.
Gyorsan ledobta a
hozzávalókat a konyhába, majd egy pohár vízzel felszerelkezve vonult a
nappaliba. A poharat Chanyeol kezébe nyomta, majd szépen sorozta neki a
pirulákat, előtte átfutva, mit hogyan kell szedni.
- Mennyi a lázad?
- 37,8 - motyogta a
magas rekedtes hangon, és lehunyta szemeit, ahogy Baekhyun megszokásból a
homlokára simított.
- Menj el fürdeni, addig
összedobok neked valamit enni, addigra hat a gyógyszer is. Hoztam torok fertőtlenítőt,
bár nem mondtad, hogy fájna, de a hangodból ítélve jól tettem.
- Angyal vagy -
tápászkodott fel Chanyeol, és kómásan ejtette Baekhyun vállára a fejét,
miközben magához ölelte.
Mire Chanyeol kiáztatta
magát a kádban ő kész lett a vacsorával, illetve rendrakással is, a magas alak
pedig ahogy kilépett szobájából ismét Baekhyun vállába temetve a fejét
szusszant párat.
Az alacsonyabb már
ismerte a másik nyűgös természetét, így csak gyengéden visszaölelve hagyta,
hogy kipihenje minden fáradalmát.
- Tényleg köszönöm Baek.
- Nincs mit, tudod, hogy
neked bármikor.
- Tudom. Ezért
köszönöm.
- Na elég a csöpögésből,
mert nem szeretném elkapni tőled - távolodott el gyengéden. - Edd meg a
vacsorát, aztán menj aludni.
- Mivel velem vagy
kedves ma két kanál lisztet is érdemelsz.
- Aha. Szóval az
elejétől kezdve így kellett volna játszanom! - vigyorodott el. - Mit szeretnél
holnap enni?
- Hé, ez már nem
önzetlen, visszavonom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése