Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - II. felvonás

 - Majd én! - kapta fel a kezét talán túl lelkesen is Baekhyun, mire a többiek értetlenül néztek rá.

- Biztos vagy te ebben? - pislogott Suho döbbenten. Az a Baekhyun, akit ismert, előbb mond le a kedvenc szemceruzájáról, minthogy önként és dalolva elmosogasson.

- Persze! - vigyorgott teli szájjal.

Fejben már ezernyi terv körvonalazódott benne.

A mosogatás közben véletlen összeér a kezük. Egyszerre nyúlnak egy tányérért, és akkor végre Chanyeolon is végigszalad az a ravasz kis bizsergés... esetleg véletlenül, és teljesen véletlenül megcsapja a... - ahh már a gondolatba is belepirult...

Gyorsan megrázta kobakját, hogy kitisztuljanak gondolatai, de fejében még mindig az a kép játszott, ahogy Chanyeol formás hátsójára csap a konyharuhával. Milyen szép is lenne...

- Hát rendben... -egyezett végül bele a leader. Igazából hidegen hagyta a mosogatás kérdése, egész egyszerűen nem akart reggel egy romhalmaz kinézetű konyhával találkozni.

Lassan szállingózott ki mindenki a konyhából, és mire Baek magához tért már kettesben álltak ott. Kedves mosolyt villantott Chanyeol felé, aki viszonozta.

- Köszi, hogy megcsinálod helyettem, igazán kedves tőled – vigyorgott a magas, majd felkapta a telefonját és eltűnt mint a kámfor.

- Mi van? - pislogott Baekhyun mikor egyedül maradt a konyhába. Kellett pár másodperc mire leesett neki, hogy bizony alaposan melléfogott. - ne mááááááár... - nyafogott.

Az edényhalomra pillantott, majd Chanyeol hűlt helyére.

Nekik most ott kellene állniuk a mosogató előtt, édes kis semmiségekről beszélgetni, miközben lopva a másikat figyelnék! Aztán a hangulat megváltozna, ahogy ő egy egészen kicsit közelebb araszolna, és... és... És nem egyedül kellene mosogatnia!

Toporzékolva nyúlt az első mocskos tányér után, és halkan szitkozódva engedte meg a vizet. Magában szépen és cifrán megfogalmazva küldte melegebb éghajlatra a gyagyás magas alakot.

De te így szeretsz... - Baekris

Baekhyun amikor elsőnek találkozott Yifannal egy egoista faszfejnek nézte. Órát tartott nekik, mert a professzor nem ért rá, és a legjobb diákját küldte be helyettesíteni. Nagyon utálta a kínai alakot, aki nem elég, hogy saját anyanyelvét hibátlanul beszélte, mellette tudott angolul, és koreaiul is jól kommunikált.

Rettentő féltékeny volt rá, elvégre ő hiába küzdött évek óta az angollal, az írásnál mindig a hangul jött kezére, beszédnél pedig hiába is koncentrált koreai szavak csúsztak csak ki a száján.

A bakfis és a sátán - Chansoo

Kyungsoo félve pillantott át a könyve felett, hisz tudta, ha arra néz, el fog veszni azokba a tökéletes vágású szemekbe. Hiába próbálta kontrollálni magát, szüksége volt azokra az érzésekre melyeket a másik tekintete vetített felé. Olyan szintű vágyakozást érzett, mint még soha. Fel akart állni, oda akart sétálni a másikhoz, megcsókolni, majd karon ragadni és elvonszolni innen.

De nem mozdult.

Sose mozdult.

Hangtalan sóhajjal temetkezett vissza könyvébe, de még hosszú ideig érezte magán a sóvárgó pillantásokat.

Park Chanyeol egy drog volt. Csak épp egy baj volt a vele. A függőséget okozó, függő volt. Kyungsoo tudta nem sétálhat bele a kelepcébe. Tudta, hogy távol kell a másiktól maradnia különben ugyanarra a sorsra jut.

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - I. felvonás

- Hyung... - nyögött nagyot Chanyeol, mikor megérezte maga mellett besüppedni az ágyat. Hulla fáradt volt, alig egy órája értek haza, ő pedig az utolsók között jutott a zuhany alá.

- Nem tudok aludni... - motyogta a kisebb, és közelebb fészkelődött hozzá. Chanyeol nem értette minek ez a közelség elvégre nyár volt, majd megsült egy szál pléd alatt is.

- Mi a gond? - nyammogta félálomban. Alig várta, hogy visszaaludhasson.

Baekhyun tovább mocorgott, még kisebb távolságot hagyva maguk között már ha ez lehetséges volt.

- Félek a sötétben...

- De hát reggel hét van! - pillantott a falon kattogó órára. - és süt a nap.

Baekhyun csak morcosan fújtatott egyet, magában már a következő indokot keresve.

- Fázom – motyogta és elégedett volt válaszával. Ám a magasnak erre is volt kifogása.

- Huszonnyolc fok van!

A kicsi most már érezhetően morcosan simult a másikhoz.

- Rémálmom volt!

- De hát még...

- Akkor cseszd meg te dög, hogy nem aludhatok veled! - vesztette el a türelmét, és egy minitorpedóként lőtt ki a magasabb ágyából, bosszúból pedig a plédet is magával vitte.

- Baek... - kapkodott csukott szemmel utána Chanyeol - jobban mondva a plédje után - de már csak az ajtó csukódását hallotta. - Ah... - esett vissza a feje a párnára, és alig pár pillanat múlva az igazak álmát aludta.

Baekhyun mérgesen vágta le magát a kanapéra, és dühösen szuggerálta a szerencsétlen takarót.

- Mindig csak azok a hülye Yoda-kifogások! - puffogott halkan, de annál morcosabban magában, de lassan bevackolta magát az ülőalkalmatosságra. Az egyik díszpárnát feje alá gyömöszölte, az ellopott pléddel pedig betakarózott. Markába szorította az anyag egy részét és orrához emelve, mélyet szippantott belőle.

- De olyan jó illata van...

A bronz bőrű baba - Sekai

Kai egy baba. Sehun megveszi őt. Ám az élet és a létezés két külön fogalom ebben a világban, és mire ezt mindketten megértik, már nem tudnak a másik nélkül meglenni.

***