Megkésett gyermekkor - 1. kanál

Baekhyun teljes döbbenettel nézett a konyhában. Két lezárható tetejű tál, amikben alapjáraton az egyetemre, vagy munkába vittek magukkal ételt egy zacskó liszt, és egy evőkanál.

- Na jó, amikor a karácsonyi hangolódással jöttél, nem éppen erre gondoltam. 
- Hagyd már a cinikus éned, csak érdekel a téma, ha már most itthon vagy - intette le Chanyeol.
- Miről beszélsz? Már végeztem! 
- Ja, de sosem érsz haza ilyen korán, általában addigra esel haza, mire sikerül majdnem leégetnem a lakást, de ma még a pizzát se volt időm kivenni a fagyasztóból. 
- Talán mert... - egy pillanatra elakadt, ahogy nézte az asztalon sorakozó cuccokat. - Tulajdonképpen mit is csinálsz most? 
- A karácsonyi hagyományunkat.
- Aha. Nagyon érdekes. Szerintem most hagyjuk abba, ha az a terved, hogy kiszórod a földre, és hamupipőkét játszunk, kösz nem. Inkább me...
- Állj már meg - kapott Chanyeol a kezéhez, mielőtt elmenekülhetett volna a konyhából. - Ezt anyával csináltuk kiskorunktól kezdve. Annyi a lényege, hogy minden nap teszünk valami jót.
- Nem értem - rázta meg a fejét Baekhyun teljesen elvesztve a fonalat. 
- Nem tudom pontosan minek van ez, honnan ered, vagy van-e bármi értelme, de nekem sokat jelentett gyerekként. 
- Jó - sóhajtott Baekhyun lemondóan, mert megint nyert a bánatos kutyaszem, és elmélázó hang. - Figyelek.
- Oké - vidult fel rögtön a nagyfülű, mintha nem is merült volna el világában ezelőtt tíz másodperccel. - Szóval feltétlen nem is kell, hogy jót tegyünk. Legyen inkább az, hogy minden napban legyen valami jó. 
- Mondjuk az, hogy nem öntöd ki a lisztet
- Esküszöm beragasztom a szád...
- Oké, szóval jó dolog. Hm... mondjuk... nem... a mosogatás nem jó, ma nem is mosogattam.
- Baekhyun!
- Adj valami ihletet, tudod, hogy nem vagyok jótét lélek, az ég áldjon meg. Magyarázol itt jóságról, még háláról meg isten se tudja miről! Ismersz te nálam hálátlanabb embert, hát nézz már rám! Múltkor még azt az öreg nénit se engedtem előre a zöldségesnél! 
- Annyira hülye vagy - adta fel a harcot Chanyeol és hangosan nevetett a bolondos apró alakon. - Nem vagy se rossz, se hálátlan, akkor nem lennénk jóba.
- Iga...
- Ne szólalj meg - fogta be a száját, ezzel vészesen közel kerülve egymáshoz, ami mintha Baekhyunnak fel sem tűnt volna, de Chanyeol egy pillanatra elbizonytalanodott. Hatalmas szemei elgondolkodva meredtek Baekhyunra egészen addig amíg... - Fúj, te megnyaltál! Az istenit Baekhyun veled nem lehet komolyan csinálni semmit. Fúj!
- Hallod... bármikor, bárhol beleiszol a poharamba, eszel a kajámból, mi bajod van a nyálammal?
- Miért vagyok veled jóban? - törölte nadrágjába kezét Chanyeol, és látszott rajta, kezdte megbánni ötletét. Baekhyun, aki nem túl érzelmes, mégis mit tudna ezzel az egésszel kezdeni? - Ha...
- Maradj csendben! Épp gondolkodom, hogy ma mi jót tettem - vágott szavába Baekhyun. - Mit szólsz ahhoz, hogy azért a kanál lisztért, csinálok neked vacsorát? 
- Ma én vagyok a soros.
- Ezért hívják jó cselekedetnek, nem? Önzetlenül, vagyis majdnem, de ha azt nézzük érted teszem.
- Oké.
- Ha el is mosogatok, két kanállal kapok?
- Ennyire azért nem vagyok jófej - nevetett fel. 

 

Míg Baekhyun a konyhában főzőcskézett Chanyeol a kis kétszemély étkezőasztalnál ülve nyomogatta telefonját. Maga sem tudta pontosan, mit is várt ettől az egésztől, vagy miért jutott eszébe éppen most. Már évek óta ismerték egymást, a főiskola első pár napjában találkoztak, azóta pedig egymás mellé láncolta őket az élet, ha belegondolt meglepően hasonlóak voltak Baekhyunnal. Legalábbis egy részről biztosan. Ugyanúgy voltak a katonaságnál rögtön középiskola után, aztán ugyanarra a szakra mentek, később kolis társak lettek, majd össze is költöztek. Bár volt, amiben ennél eltérőbbek nem is lehettek volna. 

 

A vacsora maradványai a tűzhelyen pihentek, Baekhyun pedig meglepő lelkesedéssel rakta át az edényébe az első púpozott kanál lisztet. 
- Neked mi volt a mai jócselekedeted? 
- Rávettelek, hogy készülj velem az ünnepekre.