Észveszejtő - 10. fejezet

Sziasztok^^ Nem szoktam belekontárkodni a fejezetek elejébe de most egy picike kivételt teszek. Szóval pár napja lett egy éves a blog, és közben átlépte a kicsikém a 30.000. megtekintését is, amiért nagyon hálás vagyok minden olvasónak. Szóval csak szerettem volna megköszönni, hogy idetévedtek néhanapján olvasni engem, azoknak meg akik írnak is külön hála és köszönet, nagyon örülök nektek <3 Ugyan próbálkoztam valami apróságot összehozni az évfordulóra, de csúfos kudarcot vallottam, mert mindkét ötletemben megakadtam, de a közeljövőben az egyiket biztosan befejezem.
Szóval csak köszönöm mindenkinek ^^

Taemin elgondolkodva hallgatta rövid összefoglalómat és látszott rajta, hogy tényleg jó tanácsot szeretett volna adni, de a helyzetemet tekintve nem tudom mi lett volna a jó.

- Ha a feladat végén szimplán ki akarsz lépni, akkor semmi érzelem. Élvezni élvezheted de nem keverhetsz bele érzelmet.

Énekesmadár - VII. szárnycsapás (vége)

Minseok elgondolkodva nézte a mellette lihegő fiút, aki lassan két hete minden nap vele gyakorolt szünet nélkül. Baekhyun minden programját lemondták, hivatalos tájékoztatást adtak ki a félreértésről, de a balhé, ami körülvette nem akart csitulni ennyi idővel sem. Úgy tűnt ez a csoda nem csak három napig tart.

Észveszejtő - 9. fejezet

Hirtelen ezernyi feladat szakadt a nyakamba, ellenben én csak elmélázva bámultam Chanyeol vigyorgó alakját, ahogy a kamerába mosolygott, mikor készült a kép. Nem voltam normális, hogy a beadandó helyett a közösségi oldalait böngésztem, de ezerszer jobb szórakozás volt, mint egy már rég nem élő nyelvet elemezgetni.

Észveszejtő - 8. fejezet

Sehun szerint nem kellett volna semmit bánnom és csak bele kellett volna vetni magam a dolgokba, de hétfőn reggel, amikor Chanyeol üzenete fogadott, hogy ebédidőben találkozhatnánk, mert van ideje legszívesebben visszatáncoltam volna mindentől.