Megkésett gyermekkor - 4. kanál

Chanyeol cseppet sem volt jó állapotban. Reggelre a láza nem ment le, így Baekhyun megint elkezdte belé parancsolni a gyógyszereket, majd egy reggeli után a kanapén kötöttek ki, a magas agyonbugyolálva legalább három pokróccal. 

- Mit csináljunk ma? 
- Nem tudom, úgy érzem bármelyik pillanatban el tudnék aludni. 
- Nem akarsz bemenni aludni akkor? Meg szólni, hogy nem mész be dolgozni holnap se?
- Holnap már muszáj leszek, tudod, hogy a hétvégék mindig neccesebbek a beosztásban - sóhajtott Chanyeol. - Nem nézünk valami filmet? 
- De ha elalszol valami karácsonyi szar film közben, és nekem végig kell néznem...
- Ez azt jelenti, hogy hajlandó vagy velem karácsonyi filmet nézni? 
- Hidd el nekem is fura. Biztos csak azért, mert beteg vagy. 

 

Persze Baekhyun megjósolta a közeli jövőt. Chanyeol a film negyedénél elaludt, kissé nyitott szájjal szuszogott mellette, és áldotta az eszét, hogy a kényelmük érdekében kihúzták a kanapét, mert így legalább nem valami idióta pózban aludt, és talán pihenni is tudott. 
Miután vége lett a filmnek, amiből semmit nem jegyzett meg lustán mászott ki az ágyból és nézte meg telefonját, ami fél órával előtte jelzett. 
Jongdae írt rá, valami hülye számolós feladattal kapcsolatban, és persze perceken belül kiderült, hogy haverja rohadtul nem tudta azóta sem megváltani a világot. Visszakuckózva a kanapéra vette ölébe a laptopját, és tartott írásban statisztika korrepetálást.

 

- Mérges vagy? - kérdezett rá Chanyeol, amikor órákkal később magához tért, és ráébredt, hogy kint már sötét van. A tévében épp Baekhyun egyik kedvenc youtubere ment, miközben valami idióta kihívást csinált meg. 
- Dehogy, jobban vagy? 
- Sokkal, szerintem már lázam sincs - tapogatta saját homlokát, és félresöpört néhány nedves tincset. 
- Az egyetlen szerencse veled, hogy még ha bele is halsz a betegségbe, legalább egy-két nap alatt túljutsz rajta - jegyezte meg Baekhyun, miközben az asztalról felvett egy bögre meleg teát, és Chanyeolnak nyújtotta. 
- Ahhoz képest milyen gonosz tudsz lenni, mindig te kaparsz össze ilyenkor - mosolyodott el a magas.
- Mivel nem lakik itt más...
- A koliban is te vigyáztál mindig rám.
- Te is vigyázol rám - vont vállat Baekhyun. - Nincs ebben semmi. 
- Emlékszel, amikor mindketten az ágyat nyomtuk? - jutott eszébe Chanyeolnak a két évvel ezelőtti ősz.
- Szegény Kyungsoo, szerintem a végén már albérletet keresett Yifannal együtt - nevetett fel az alacsonyabb. 
- Nem tettem ma semmi jót...
- Jobban lettél, ha engem kérdezel ez egész jó. De ha jót akarsz tenni és tényleg jobban vagy gitározhatnál nekem egy kicsit.