Reggel megint a
csengő hangjára keltünk, és mire kimentem már egy morcos Baek
állt az ajtóban, egy Oh Sehunnal.
- Á hello neked is.
Csak szólni akartam, hogy Luhan szeretne meghívni titeket egy késői
reggelire, hogy jobban megismerkedhessünk.
Baekhyun magyarázott
neki valamit, míg én azon gondolkodtam, mit takarhat a kései
reggeli. Ráadásul valahonnan az rémlett, hogy ha vendégségbe
megyünk oda illik vinni valamit, de nekünk nem volt semmi
olyanunk...
Mikor ezt
megkérdeztem Baektől, Sehun távozása után csak vállat vont,
hogy majd veszünk nekik máskor valamit. Amúgy is most költöztünk
ide sejthetik, hogy káosz az életünk.
Kilenc óra volt, és
tízre hozta össze a HunHan páros az ismerkedős hamizást. Nem
volt sok kedvem hozzá, de nem tudtuk mivel vághattuk volna ki
magunkat, túl hirtelen jött a meghívás. Így nekiálltunk
készülni és végül Baekhyun a szokásához hívem kreatívan
felkapott egy kaspós virágot majd vigyorogva vállat vont és
elindult lakásunkból. Sose szerette túlreagálni az ilyen
dolgokat.
Csengettem, ő pedig
még néhány igazítást végzett hajamon. A hajlakk biztosan
valamelyik doboz aljára került, mással pedig nem tudtam rendbe
szedni rakoncátlan tincseimet.
- Sziasztok! -
nyitott ajtót mosolyogva Luhan és kikapta Baek kezéből a virágot.
- De szép! Luhan vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Byun Baekhyun –
nyújtott kezet neki barátom. Észrevettem Luhan szemében valami
érdekes kis csillanást, de nem volt időm figyelmeztetni Baekhyunt,
mert be lettünk terelve, és a cipőlevétel után a nappaliban
találtuk magunkat... Sooval és Chanyeollal együtt.
- Jongin? - sápadt
el Soo, mire bizonytalanul pillantottam Baekre. Most mi van?
Egyáltalán, hogy kerültek ők ide? Luhan másokat is meghívott
volna? Összeszedte az egész csapatot vagy mi?
- Ti ismeritek
egymást? - robbant be Luhan, maga után vonszolva az unott Sehunt. -
Honnan?
Még mindig nem
tudtam megszólalni, de Soonak sem sikerült kinyögni semmit.
- Jongin és
Kyungsoo ugyanoda jártak iskolába, mielőtt Kyungsoo Amerikába
költözött volna.
- Á értem. Nem is
tudtam, hogy akkor végül is ismerősök költöztek ide.
- A szemed
csillogásából én arra következtetek, hogy hazudsz – mosolygott
Baek Luhanra. - Chanyeol és én pedig gyerekkorunkban közel laktunk
egymáshoz, így mi is ismerjük egymást.
- Igazából csak
ezt tudtam... - jegyezte meg Luhan minden bűntudat nélkül, ami
belőlem egy döbbent nyögést, Baekből pedig egy vidám mosolyt
csal ki.
- És jobban
szereted átélni a dolgokat, mint megbeszélni.
- Úgy valahogy –
hagyta rá. Nem érezte magát zavarban, sem kényelmetlenül.
Én ellenben teljes
padlón voltam, mint ahogy a két gazdag madár is. Viszont Baekhyun
és a vendéglátó páros teljesen toppon volt. Bár Sehunt nem
tudtam volna meghatározni... ő olyan unottnak tűnt.
- És ti együtt
vagytok? - bökött felénk végül az unott.
- Nem! - vágtuk rá
egyszerre.
- De tegnap...
- Verekedtünk.
Mondtam már – szólt közbe Baek. - Köszönjük a sütit finom
volt – villantott mosolyt Luhanra, amire már én is reagáltam és
bólogattam.
- Menjetek be
nyugodtan a nappaliba addig mi előkészítjük a reggelit –
lökdöste ki Luhan Sehunt a látóterünkből.
Hát négyesben
maradtunk.
Baekhyun nem
zavartatta magát, a nappali felé indult, és miután felmérte azt,
levágódott a kanapé közepére, ezzel feladva mindenkinek a
leckét, hogy hogyan viszonyuljon hozzá. Gyorsan mellé
somfordáltam, és a sarokba húzódva meredtem némán előre.
Kyungsoo a hozzám közelebb eső fotelt célozta be. Chanyeol pedig
a falnak dőlve állt.
Néma percek
következtek. Én nem mertem senkire se nézni, de éreztem magamon
Soo tekintetét. Végül Baek törte meg a csendet.
- Köszönöm a
lakáshoz a segítséget, Chanyeol.
Nem volt gúnyos
vagy lenéző, hálás sem. Egész egyszerűen a bombarobbantás
céljából dobta be. Elérte, amit akart, mindenki rá figyelt.
- Nem tudom mi...
- Nem kell tagadni,
nem vagyok mérges miatta- vágott közbe. - Igazából egész sokat
gondolkodtam mostanában... talán tudni szeretném, hogy mi történt
régen – nézett fel a mondata végén a szemébe.
- Mi? - akadt meg
Chanyeol. Erre biztosan nem számított. Én se gondoltam volna, hogy
békejobbot nyújt neki csak úgy hirtelen. Néztem a magas srácot,
és láttam a kezdeti megdöbbenést átváltani valami egészen
másba. Keze megremegett, arca pedig alig de vörösebb árnyalatot
vett fel. Nem tudott semmit reagálni.
- Még nem most
persze – tette hozzá Baek. - Idő kell amíg legyőzöm azt a
kényszert, hogy utáljalak, de már nem érzem azt amit régebben
veled kapcsolatban, így arra jutottam, talán egyszer újra barátok
lehetünk.
Soo gyilkosul
pillantott az ártatlan mosolyú Baekhyunra, én pedig ledöbbentem.
- Mit csinálsz? -
suttogtam, olyan halkan, hogy a többiek ne hallják.
- Én... megnézem
Luhanékat – lökte el magát Chanyeol a faltól. Soo valami
érthetetlen indokkal tűnt el hirtelen a közelünkből.
- Ez mi volt? -
estem neki. Tegnap beszéltük, hogy lehet szerelmes belé Chanyeol,
erre ő kegyetlenséggel benyögte ezt a mondatot. Láttam a magas
arcán átsuhanni a fájdalmat, ami sokkal erősebb volt a vágynál,
hogy barátok lehessenek. Baek még csak rám sem nézett.
- Mi rosszat tettem?
- kérdezte az asztalt.
- Elégtételt
akarsz? Elégedetté tesz, hogy látod a fájdalmát?
- Igen! - vágta rá
indulatosan. - Mocskosul élvezem, nem látszik? - mered rám
gyilkosul.
- Ne velem veszekedj
ha elcseszed a dolgaidat – háborodtam fel. - Nem én mondtam, hogy
baszd pofán az ostoba bosszúddal.
- Mégis mit kellene
tennem? Jaj Chan semmi vész, hogy eltűntél és utána tönkrement
minden. Ne is foglalkozzunk vele, játszunk megint úgy mint régen –
szinte már kiabált, így biztosra vettem, hogy a lakásba mindenki
hallotta.
- Szerinted az ő
hibája az, ami történt? Hyung! - pattantam fel, mire ő is
felugrott. - Normális vagy? - kiabáltam már én is vele. - Neki
semmi köze nincs ahhoz, ami...
- Jongin... -
mordult rám, hogy fogjam be.
- Akkor is kimondom
ha megütsz Hyung! Nem az ő hibája, ami a családoddal történt.
Lehet könnyű mindent ráfogni, de hihetetlen gyávaság.
- Jongin...
- Gyáva vagy hyung
ha mindent az ő számlájára írsz!
- Hagyd abba...
- Ő csak egy gyerek
volt, akinek nem volt beleszólása az életbe. Nem foghatod rá
anyukád ha...
- Jongin az isten
bassza meg fogd már be! - üvöltött rám, de nem érdekelt. El
kellett fogadnia, hogy nem hibáztathatja a másikat.
- Nem! Egyik se az ő
hibája!
Hallottam, hogy
valaki megjelent mögöttünk a boltív alatt, de nem foglalkoztam
vele.
- Se az ami veled
történt, se az ami apáddal, vagy anyukáddal vagy...
- Ha rá nem
foghatom akkor kire? - meredt rá könnyes szemmel. - Kit kellene
utálnom ha nem őt? Bassza meg tudom, hogy nem az ő hibája, de
nincs más... - elvesztette lendületét és minden erő kiszállt
belőle.
- Baek... hé... -
léptem hozzá közel. - Ami történt senki hibája sem volt... -
suttogtam neki.
- De ha ott lett
volna akkor könnyebb lett volna – nézett a semmibe. - Az ő
hibája. Kell, hogy legyen valaki, akit gyűlölhetek, vagy elvesztem
mindenem... - mondta halkan.
- Ez nem...
- Akkor utálj –
vágott szavamba az említett. - Elfogadom – jegyezte meg halkan,
de nem tudott Baek szemébe nézni, pedig ő döbbenten meredt rá.
- Chanyeol...
- Ha utálni akarsz
utálj, de akkor ne mondj ilyeneket! Leszarod, hogy mi volt régen,
csak bűnbakot akarsz csinálni belőlem.
- Ez nem... - nyögte
Baek bizonytalanul.
- Nem igaz? - nézett
vele végül farkasszemet Soo. - Akkor mit csinálsz vele? Direkt oda
szúrsz ahol fáj.
- Ó te csak fogd
be! - mordult rá Bakehyun gyilkosul, és tudtam a téma irányt
váltott. Sose mondta ki ugyan, de nagyon utálta Soot, azért ami
történt. - Te... - befogtam a száját így csak artikulálatlan
hangok szöktek ki kezem közül, amit senki nem tudott értelmezni.
- Egy pillanat –
mosolyogtam kínosan, és bevonszoltam a fürdőbe.
- Ez most miért? -
veszekedett tovább, én pedig belementem. A vita mindig
megnyugtatta, már csak nekem nem volt szabad elvesztenem az eszem.
- Hülye vagy? Mégis
mit csinálsz? -adtam alá a lovat, de komolyan érdekelt a kérdés.
- Ya! Kim Jongin!
Hogy beszélsz?
- Hyung... eszement
vagy! - vigyorogtam rá gúnyosan. Ez a cselekedetem mindig elvette
az eszét és elterelte figyelmét. Most sem tévedtem.
- Ezért most
kapsz...
Baekhyun
Luhan értetlen
tekintetével néztünk szembe.
- Ti furák vagytok
– jegyezte meg mire Jongin felnevetett de orrában még víz volt
így prüszkölni kezdett.
- Ez... - kezdtem
volna de elakadtam. - valószínűleg igaz – hagytam végül rá.
Mi mást mondhattam
volna? Tíz perce még üvöltöztünk a nappaliban, bevonva a másik
kettőt is, most meg csurom vizesen álltunk az előszoba közepén.
- Talán jobb lenne
ha most elcsöpögnétek átöltözni, és utána visszajönnétek –
jegyezte meg Sehun vigyorogva.
Jongin végre
abbahagyta a prüszkölést, és könnyes szemekkel nézett körbe.
Szőke haja arcába tapadt, szeme pedig bánatosan csillogott, mint
valami kivert kutya. Ázott kivert kutya.
- Legközelebb pedig
medence közelbe gyártsunk vizes póló versenyt rendben? -
folytatta Luhan a kioktatást. - Mennyi idősek is vagytok amúgy?
Vagy ez a viselkedés nem korhoz kötött?
- Te mennyi idős
vagy? - kérdezett vissza Jongin morcosan, amiért legyerekesezték.
Persze a viselkedése sem volt másmilyen.
- Huszonöt lettem
mikor találkoztunk – ismerte be Luhan. Tátott szájjal lestünk
rá.
- Komolyan? -
kérdezte Jongin sokkosan, és közelebb lépett hozzá, hogy
alaposan végigmérje. Mikor hozzáért volna Sehun ellökte a kezét.
- Akkor Hyung vagy – nevetett fel elégedetten.
- És te mennyi idős
vagy? - vakkantotta a féltékeny barát.
- Huszonegy múltam
a télen.
- És te? - bökött
felém.
- Huszonhárom.
Luhan méregetett
egy kicsit.
- Azt hittem
középiskolás vagy... - jegyezte meg végül, mire fintort vágtam.
Utáltam azokat az időket.
- Tényleg elég
gyerekképed van... - ismerte el Sehun.
- A legfiatalabb
csak ne kötekedjen – nyomott Luhan puszit Sehun arcára.
Kárörvendőn
elvigyorodtam, mire Sehun felém indult, hogy meggyepáljon.
- Megyünk öltözni!
- ragadta meg Jongin a kezem, és kihúzott a lakásból.
Végigcsepegtük az utat.
A fürdőbe
törölközőt szereztünk félig megszárítottuk a hajunkat, majd
tiszta ruhát kerestünk.
- Sajnálom
Jongin... - szólaltam meg. - igazad volt. Nem is tudom mi ütött
belém. Igazából komolyan gondoltam, hogy érdekel, mi történt,
csak aztán megijedtem ezért vágtam a fejéhez. Kötődni... még
mindig bizonytalan dolog – magyarázkodtam.
- Belement a víz a
fülembe miattad... - morgott mosolyogva, majd mint egy kutyának
megpaskolta a fejem. - Semmi gond Baek. Talán nem ártana bo...
- Lehet – vágtam
közbe. Nem akartam, hogy kimondja azt a szót.
Bő fél óra múlva
már megint a baba-papa ajtó előtt álltunk bebocsátásra várva.
Kyungsoo nyitotta ki. Nagy szemeivel végigmért minket, és arrébb
állt, hogy bemenjünk. Megálltam előtte.
- Bocs. Bunkó
voltam... - ismertem el kelletlenül, majd tovább is mentem mielőtt
reagálhatott volna. Finom illatok terjengtek a lakásban. Luhan és
Sehun a konyhában ültek, ám Chanyeol sehol sem volt.
- Az erkélyen van –
jegyezte meg Sehun mire hálásan biccentettem egyet.
Csendben léptem ki
a hatalmas erkélyre. Chan a távolabbi részén állt, és épp
mélyet szívott cigijéből. Letüdőzte és elgondolkodva engedte
útjára a fehér füstöt.
- Régen mindig azt
mondtad, hogy sose fogsz cigizni – jegyeztem meg mire felém kapta
a fejét. Vállat rántott, és pár másodperc hezitálás után
felém nyújtotta a dobozt. Elvettem egy szálat.
- Sok minden
változott azóta nem? Hisz eltelt tizenkét év, mint már mondtad –
nézett el a semmibe.
- Igaz... -
gyújtottam én is rá. Hallgattam kicsit, és élveztem a furcsa
légkört, amit párosunk alkotott. Ő sem akart megszólalni, én
pedig nem tudtam elkezdeni, pedig nem kellett volna sokat mondanom. -
Sajnálom – szólaltam meg végül. - Tudom, hogy nem téged
kellene utálnom, de egész egyszerűen muszáj volt valaki. Tudom,
hogy semmi közöd nem volt a történt dolgokhoz, hülyeség lenne
mást állítani, de...
- Elfogadom ha
utálsz – vágott közbe. - tényleg szó nélkül elmentem.
Beharaptam számat,
hogy megálljam a kérdést, de nem ment.
- Miért? -
pillantottam fel rá, és szembetaláltam magam tekintetével.
- Talán jobb ha
sosem beszéljük ezt meg, nem?
- Jobb lenne? -
meredtem rá döbbenten.
- Úgy tűnik mi
csak bántani tudjuk egymást, nem?
Mélyet szívtam a
cigiből.
- Most nem érzek
irántad semmit – mondtam ki. - Nem érzem a haragot, a gyűlöletet,
a mérget, de a gyerekkori köteléket sem. Csak Chanyeol vagy.
- És ez milyen? -
fordult felém, ahogy a cigit a mögöttem lévő hamutartóba
pöckölte.
- Olyan fura. Kiállt
azért, hogy elbillenjen valamerre a mérleg.
- És merre fog? -
távolodott el tőlem.
- A sors majd
eldönti nem? Úgy döntöttem bízom benne – mosolyodtam el és
cserébe egy Channies mosolyt kaptam. Azt, ami régen mindig
felderített akármi is történt velem. Úgy tűnik mégsem
változott meg minden.
Egész sokáig ott
maradtunk, hála Jonginnak, aki teljesen belejött a Sehunnal való
veszekedésbe. Az a kettő mindenen összekapott. Ki hova ül, ki mit
eszik, ki mikor szólal meg. Sehun majd felrobbant a féltékenységtől,
ami igencsak adta Jongin alá a lovat. Sosem tett egyértelmű
megjegyzést, és tudta tojáshéjon táncolt, mert Kyungsoo is jelen
volt, őt pedig nem akarta bántani.
Én leginkább
csendbe burkolóztam, és igyekeztem megemészteni a mai napi
dolgokat. A kirohanásomat, amiből mindenki kapott valamilyen
formában, bár ez a cselekedet nem volt ilyen téren jellemző rám.
Egy kicsit sajnáltam, hogy a mókusképűnek már nem tudtam
beolvasni, de úgy voltam vele biztosan lesz még rá alkalmam. Mégis
jobban lekötött Chanyeol.
Nem szóltunk
jóformán többet egymáshoz, ő is elvolt a saját kis világában
és én is. Megbántam, hogy elvesztettem az eszem, és hálás
voltam Jonginnak, hogy kivételesen teljesen tudta uralni a
helyzetet.
Végül három körül
közöltük, hogy nekünk mennünk kell. Luhan persze rögtön
faggatózni kezdett, az a gyerek néha elveszti a magánélet
fogalmát, de legalább cukin csinálja ezt el kellett ismerni. Fél
négy felé csak sikerült elszabadulni, hogy összekaphassuk
magunkat.
Új munka.
Fel hét körül
elindultunk, úgy számítottam, hogy fél óra lehetett az út, és
fél nyolcra rendelt be minket. A hely nyolckor nyitott, addig
gondolom el akar intézni velünk néhány dolgot. A hely nem a
belváros szívében volt, ám egy igen fontos csomópont vette
körül, így itt is nyüzsögtek az emberek.
Jongin mellettem
haján siránkozott, mert még mindig nem sikerült fellelnünk a
hajlakkot, az pedig, hogy vegyünk egy másikat ciki vagy sem
eszünkbe sem jutott, csak mikor már elindultunk.
Még világos volt
mikor beértünk, kocsinkat a hely mögötti parkolóba hagytuk.
- Ti vagytok az új
arcok? - nézett ránk egy benga állat, mire Jongin automatikusan
kihúzta magát.
- Igen. Kai és
Baekkie – válaszoltam. Ijesztő pacák volt, de ha ő volt az aki
vigyáz ránk akkor tökéletes. Az ellensége nem szívesen lennék.
Ez a második kedvenc részem. Az első az, amikor még a régi helyen Chanyeol megint egész napra "kibérelte" Baekhyunt, és csak beszélt és beszélt neki, Baekhyun persze próbálta tettetni, hogy nem figyel rá, közben pedig minden szavát itta.
VálaszTörlésItt pedig az erkélyes jelenet érintett meg igazán. Nem is tudom miért, olyan emberi jelenet volt, mindennapi, egy átlagos beszélgetés, mégis közli az olvasóval, hogy itt több van a levegőben a cigifüstön kívül. Hozzáteszem, én durván vizuális típus vagyok, nem nehéz elképzelnem egyetlen jelenetet sem egy történet olvasása közben, de itt annyira király minden, mintha egy filmet néznék. És Chanyeolt elképzelni cigizni...:D Amúgy tudni rólam, hogy gyűlölöm a cigit, még a szagjától is rosszul vagyok, valahogy mégis vonzódom a rosszfiúkhoz. Nem érzem Chanyeolt rossznak, de a cigi az egyik tipikus jele a rosszfiúknak, nem?:D
Amúgy miért nem mondja el? Elmondhatná neki az igazat, Baekhyun tutira kiakadna, de legalább megtudná, hogy Chanyeol még gyerekként dugópajtásként gondolt rá:D
A másik kedvenc Sehun és Jongin. Beszarás, amit azok ketten leművelnek. Mintha csak a két osztálytársamat látnám, akik egyébként nagyon bírják egymást, de mindig vitatkoznak valamin. Persze csak órákon, szünetbe meg eltűnnek valahova, általában ketten:D Lehet, hogy melegek.
Na, ne kínozz minket tovább! Gyorsan tedd fel az új részt;;
Sziaa :)
TörlésAmikor mondtad, hogy ez az egyik kedvenc részed esküszöm nem értettem, de utána leesett.
Ha lenne türelmem átírni - és nem lenne már meg ezután sokkal is a történet - akkor teljesen másképp írnám meg.
Az erkélyes jelenetet én is szeretem, mert végre előrelépés kettejük között, bár még mindig semmi, de majd nem soká xd
Tényleg ennyire el lehetett képzelni? :O ennek annyira örülök, nekem is a szemem előtt volt minden mozdulatuk. Még valami romantikusabb lépésen is gondolkodtam, de az nem illett volna bele.
A cigi rossz fiús? Nekem nem függ össze a kettő, inkább a motorosokat mondanám "rossz fiúknak" vagy a tetováltakat, bár ez se igaz. Chanyeol jó fiú ^^
Nem tudom. Csak nem akar veszekedni, ráadásul elismerni, hogy szerelmes volt belé, miután megcsókolta még régebben, amit Baek elutasított, az necces. Valamiért ez nagyon a végére fog maradni ><
A két kis idióta ellesz egymással, ki tudja Sehun még Baeket és Jongint is ráveheti dolgokra xd (de ha ilyen lesz is, az csak miattad lenne)
Ó az osztálytársaid... olyan perverz vagy, hogy ilyeneket nézel ki belőlük, bár aztán ki tudja xd
Te már tudod mi lesz egy csomó ideig, mást meg annyira nem érdekel, de hallgatok rád ><
köszönöm, hogy írtál<3