2015. október 27., kedd

A múlt képei, a jelen rémei? - 13. fejezet



Jongin
Reggel megint a csengő hangjára keltünk, és mire kimentem már egy morcos Baek állt az ajtóban, egy Oh Sehunnal.
- Á hello neked is. Csak szólni akartam, hogy Luhan szeretne meghívni titeket egy késői reggelire, hogy jobban megismerkedhessünk.
Baekhyun magyarázott neki valamit, míg én azon gondolkodtam, mit takarhat a kései reggeli. Ráadásul valahonnan az rémlett, hogy ha vendégségbe megyünk oda illik vinni valamit, de nekünk nem volt semmi olyanunk...
Mikor ezt megkérdeztem Baektől, Sehun távozása után csak vállat vont, hogy majd veszünk nekik máskor valamit. Amúgy is most költöztünk ide sejthetik, hogy káosz az életünk.

Kilenc óra volt, és tízre hozta össze a HunHan páros az ismerkedős hamizást. Nem volt sok kedvem hozzá, de nem tudtuk mivel vághattuk volna ki magunkat, túl hirtelen jött a meghívás. Így nekiálltunk készülni és végül Baekhyun a szokásához hívem kreatívan felkapott egy kaspós virágot majd vigyorogva vállat vont és elindult lakásunkból. Sose szerette túlreagálni az ilyen dolgokat.
Csengettem, ő pedig még néhány igazítást végzett hajamon. A hajlakk biztosan valamelyik doboz aljára került, mással pedig nem tudtam rendbe szedni rakoncátlan tincseimet.

- Sziasztok! - nyitott ajtót mosolyogva Luhan és kikapta Baek kezéből a virágot. - De szép! Luhan vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Byun Baekhyun – nyújtott kezet neki barátom. Észrevettem Luhan szemében valami érdekes kis csillanást, de nem volt időm figyelmeztetni Baekhyunt, mert be lettünk terelve, és a cipőlevétel után a nappaliban találtuk magunkat... Sooval és Chanyeollal együtt.
- Jongin? - sápadt el Soo, mire bizonytalanul pillantottam Baekre. Most mi van? Egyáltalán, hogy kerültek ők ide? Luhan másokat is meghívott volna? Összeszedte az egész csapatot vagy mi?
- Ti ismeritek egymást? - robbant be Luhan, maga után vonszolva az unott Sehunt. - Honnan?
Még mindig nem tudtam megszólalni, de Soonak sem sikerült kinyögni semmit.
- Jongin és Kyungsoo ugyanoda jártak iskolába, mielőtt Kyungsoo Amerikába költözött volna.
- Á értem. Nem is tudtam, hogy akkor végül is ismerősök költöztek ide.
- A szemed csillogásából én arra következtetek, hogy hazudsz – mosolygott Baek Luhanra. - Chanyeol és én pedig gyerekkorunkban közel laktunk egymáshoz, így mi is ismerjük egymást.
- Igazából csak ezt tudtam... - jegyezte meg Luhan minden bűntudat nélkül, ami belőlem egy döbbent nyögést, Baekből pedig egy vidám mosolyt csal ki.
- És jobban szereted átélni a dolgokat, mint megbeszélni.
- Úgy valahogy – hagyta rá. Nem érezte magát zavarban, sem kényelmetlenül.
Én ellenben teljes padlón voltam, mint ahogy a két gazdag madár is. Viszont Baekhyun és a vendéglátó páros teljesen toppon volt. Bár Sehunt nem tudtam volna meghatározni... ő olyan unottnak tűnt.
- És ti együtt vagytok? - bökött felénk végül az unott.
- Nem! - vágtuk rá egyszerre.
- De tegnap...
- Verekedtünk. Mondtam már – szólt közbe Baek. - Köszönjük a sütit finom volt – villantott mosolyt Luhanra, amire már én is reagáltam és bólogattam.
- Menjetek be nyugodtan a nappaliba addig mi előkészítjük a reggelit – lökdöste ki Luhan Sehunt a látóterünkből.
Hát négyesben maradtunk.
Baekhyun nem zavartatta magát, a nappali felé indult, és miután felmérte azt, levágódott a kanapé közepére, ezzel feladva mindenkinek a leckét, hogy hogyan viszonyuljon hozzá. Gyorsan mellé somfordáltam, és a sarokba húzódva meredtem némán előre. Kyungsoo a hozzám közelebb eső fotelt célozta be. Chanyeol pedig a falnak dőlve állt.
Néma percek következtek. Én nem mertem senkire se nézni, de éreztem magamon Soo tekintetét. Végül Baek törte meg a csendet.
- Köszönöm a lakáshoz a segítséget, Chanyeol.
Nem volt gúnyos vagy lenéző, hálás sem. Egész egyszerűen a bombarobbantás céljából dobta be. Elérte, amit akart, mindenki rá figyelt.
- Nem tudom mi...
- Nem kell tagadni, nem vagyok mérges miatta- vágott közbe. - Igazából egész sokat gondolkodtam mostanában... talán tudni szeretném, hogy mi történt régen – nézett fel a mondata végén a szemébe.
- Mi? - akadt meg Chanyeol. Erre biztosan nem számított. Én se gondoltam volna, hogy békejobbot nyújt neki csak úgy hirtelen. Néztem a magas srácot, és láttam a kezdeti megdöbbenést átváltani valami egészen másba. Keze megremegett, arca pedig alig de vörösebb árnyalatot vett fel. Nem tudott semmit reagálni.
- Még nem most persze – tette hozzá Baek. - Idő kell amíg legyőzöm azt a kényszert, hogy utáljalak, de már nem érzem azt amit régebben veled kapcsolatban, így arra jutottam, talán egyszer újra barátok lehetünk.
Soo gyilkosul pillantott az ártatlan mosolyú Baekhyunra, én pedig ledöbbentem.
- Mit csinálsz? - suttogtam, olyan halkan, hogy a többiek ne hallják.
- Én... megnézem Luhanékat – lökte el magát Chanyeol a faltól. Soo valami érthetetlen indokkal tűnt el hirtelen a közelünkből.
- Ez mi volt? - estem neki. Tegnap beszéltük, hogy lehet szerelmes belé Chanyeol, erre ő kegyetlenséggel benyögte ezt a mondatot. Láttam a magas arcán átsuhanni a fájdalmat, ami sokkal erősebb volt a vágynál, hogy barátok lehessenek. Baek még csak rám sem nézett.
- Mi rosszat tettem? - kérdezte az asztalt.
- Elégtételt akarsz? Elégedetté tesz, hogy látod a fájdalmát?
- Igen! - vágta rá indulatosan. - Mocskosul élvezem, nem látszik? - mered rám gyilkosul.
- Ne velem veszekedj ha elcseszed a dolgaidat – háborodtam fel. - Nem én mondtam, hogy baszd pofán az ostoba bosszúddal.
- Mégis mit kellene tennem? Jaj Chan semmi vész, hogy eltűntél és utána tönkrement minden. Ne is foglalkozzunk vele, játszunk megint úgy mint régen – szinte már kiabált, így biztosra vettem, hogy a lakásba mindenki hallotta.
- Szerinted az ő hibája az, ami történt? Hyung! - pattantam fel, mire ő is felugrott. - Normális vagy? - kiabáltam már én is vele. - Neki semmi köze nincs ahhoz, ami...
- Jongin... - mordult rám, hogy fogjam be.
- Akkor is kimondom ha megütsz Hyung! Nem az ő hibája, ami a családoddal történt. Lehet könnyű mindent ráfogni, de hihetetlen gyávaság.
- Jongin...
- Gyáva vagy hyung ha mindent az ő számlájára írsz!
- Hagyd abba...
- Ő csak egy gyerek volt, akinek nem volt beleszólása az életbe. Nem foghatod rá anyukád ha...
- Jongin az isten bassza meg fogd már be! - üvöltött rám, de nem érdekelt. El kellett fogadnia, hogy nem hibáztathatja a másikat.
- Nem! Egyik se az ő hibája!
Hallottam, hogy valaki megjelent mögöttünk a boltív alatt, de nem foglalkoztam vele.
- Se az ami veled történt, se az ami apáddal, vagy anyukáddal vagy...
- Ha rá nem foghatom akkor kire? - meredt rá könnyes szemmel. - Kit kellene utálnom ha nem őt? Bassza meg tudom, hogy nem az ő hibája, de nincs más... - elvesztette lendületét és minden erő kiszállt belőle.
- Baek... hé... - léptem hozzá közel. - Ami történt senki hibája sem volt... - suttogtam neki.
- De ha ott lett volna akkor könnyebb lett volna – nézett a semmibe. - Az ő hibája. Kell, hogy legyen valaki, akit gyűlölhetek, vagy elvesztem mindenem... - mondta halkan.
- Ez nem...
- Akkor utálj – vágott szavamba az említett. - Elfogadom – jegyezte meg halkan, de nem tudott Baek szemébe nézni, pedig ő döbbenten meredt rá.
- Chanyeol...
- Ha utálni akarsz utálj, de akkor ne mondj ilyeneket! Leszarod, hogy mi volt régen, csak bűnbakot akarsz csinálni belőlem.
- Ez nem... - nyögte Baek bizonytalanul.
- Nem igaz? - nézett vele végül farkasszemet Soo. - Akkor mit csinálsz vele? Direkt oda szúrsz ahol fáj.
- Ó te csak fogd be! - mordult rá Bakehyun gyilkosul, és tudtam a téma irányt váltott. Sose mondta ki ugyan, de nagyon utálta Soot, azért ami történt. - Te... - befogtam a száját így csak artikulálatlan hangok szöktek ki kezem közül, amit senki nem tudott értelmezni.
- Egy pillanat – mosolyogtam kínosan, és bevonszoltam a fürdőbe.
- Ez most miért? - veszekedett tovább, én pedig belementem. A vita mindig megnyugtatta, már csak nekem nem volt szabad elvesztenem az eszem.
- Hülye vagy? Mégis mit csinálsz? -adtam alá a lovat, de komolyan érdekelt a kérdés.
- Ya! Kim Jongin! Hogy beszélsz?
- Hyung... eszement vagy! - vigyorogtam rá gúnyosan. Ez a cselekedetem mindig elvette az eszét és elterelte figyelmét. Most sem tévedtem.
- Ezért most kapsz...

Baekhyun
Luhan értetlen tekintetével néztünk szembe.
- Ti furák vagytok – jegyezte meg mire Jongin felnevetett de orrában még víz volt így prüszkölni kezdett.
- Ez... - kezdtem volna de elakadtam. - valószínűleg igaz – hagytam végül rá.
Mi mást mondhattam volna? Tíz perce még üvöltöztünk a nappaliban, bevonva a másik kettőt is, most meg csurom vizesen álltunk az előszoba közepén.
- Talán jobb lenne ha most elcsöpögnétek átöltözni, és utána visszajönnétek – jegyezte meg Sehun vigyorogva.
Jongin végre abbahagyta a prüszkölést, és könnyes szemekkel nézett körbe. Szőke haja arcába tapadt, szeme pedig bánatosan csillogott, mint valami kivert kutya. Ázott kivert kutya.
- Legközelebb pedig medence közelbe gyártsunk vizes póló versenyt rendben? - folytatta Luhan a kioktatást. - Mennyi idősek is vagytok amúgy? Vagy ez a viselkedés nem korhoz kötött?
- Te mennyi idős vagy? - kérdezett vissza Jongin morcosan, amiért legyerekesezték. Persze a viselkedése sem volt másmilyen.
- Huszonöt lettem mikor találkoztunk – ismerte be Luhan. Tátott szájjal lestünk rá.
- Komolyan? - kérdezte Jongin sokkosan, és közelebb lépett hozzá, hogy alaposan végigmérje. Mikor hozzáért volna Sehun ellökte a kezét. - Akkor Hyung vagy – nevetett fel elégedetten.
- És te mennyi idős vagy? - vakkantotta a féltékeny barát.
- Huszonegy múltam a télen.
- És te? - bökött felém.
- Huszonhárom.
Luhan méregetett egy kicsit.
- Azt hittem középiskolás vagy... - jegyezte meg végül, mire fintort vágtam. Utáltam azokat az időket.
- Tényleg elég gyerekképed van... - ismerte el Sehun.
- A legfiatalabb csak ne kötekedjen – nyomott Luhan puszit Sehun arcára.
Kárörvendőn elvigyorodtam, mire Sehun felém indult, hogy meggyepáljon.
- Megyünk öltözni! - ragadta meg Jongin a kezem, és kihúzott a lakásból. Végigcsepegtük az utat.

A fürdőbe törölközőt szereztünk félig megszárítottuk a hajunkat, majd tiszta ruhát kerestünk.
- Sajnálom Jongin... - szólaltam meg. - igazad volt. Nem is tudom mi ütött belém. Igazából komolyan gondoltam, hogy érdekel, mi történt, csak aztán megijedtem ezért vágtam a fejéhez. Kötődni... még mindig bizonytalan dolog – magyarázkodtam.
- Belement a víz a fülembe miattad... - morgott mosolyogva, majd mint egy kutyának megpaskolta a fejem. - Semmi gond Baek. Talán nem ártana bo...
- Lehet – vágtam közbe. Nem akartam, hogy kimondja azt a szót.

Bő fél óra múlva már megint a baba-papa ajtó előtt álltunk bebocsátásra várva. Kyungsoo nyitotta ki. Nagy szemeivel végigmért minket, és arrébb állt, hogy bemenjünk. Megálltam előtte.
- Bocs. Bunkó voltam... - ismertem el kelletlenül, majd tovább is mentem mielőtt reagálhatott volna. Finom illatok terjengtek a lakásban. Luhan és Sehun a konyhában ültek, ám Chanyeol sehol sem volt.
- Az erkélyen van – jegyezte meg Sehun mire hálásan biccentettem egyet.
Csendben léptem ki a hatalmas erkélyre. Chan a távolabbi részén állt, és épp mélyet szívott cigijéből. Letüdőzte és elgondolkodva engedte útjára a fehér füstöt.
- Régen mindig azt mondtad, hogy sose fogsz cigizni – jegyeztem meg mire felém kapta a fejét. Vállat rántott, és pár másodperc hezitálás után felém nyújtotta a dobozt. Elvettem egy szálat.
- Sok minden változott azóta nem? Hisz eltelt tizenkét év, mint már mondtad – nézett el a semmibe.
- Igaz... - gyújtottam én is rá. Hallgattam kicsit, és élveztem a furcsa légkört, amit párosunk alkotott. Ő sem akart megszólalni, én pedig nem tudtam elkezdeni, pedig nem kellett volna sokat mondanom. - Sajnálom – szólaltam meg végül. - Tudom, hogy nem téged kellene utálnom, de egész egyszerűen muszáj volt valaki. Tudom, hogy semmi közöd nem volt a történt dolgokhoz, hülyeség lenne mást állítani, de...
- Elfogadom ha utálsz – vágott közbe. - tényleg szó nélkül elmentem.
Beharaptam számat, hogy megálljam a kérdést, de nem ment.
- Miért? - pillantottam fel rá, és szembetaláltam magam tekintetével.
- Talán jobb ha sosem beszéljük ezt meg, nem?
- Jobb lenne? - meredtem rá döbbenten.
- Úgy tűnik mi csak bántani tudjuk egymást, nem?
Mélyet szívtam a cigiből.
- Most nem érzek irántad semmit – mondtam ki. - Nem érzem a haragot, a gyűlöletet, a mérget, de a gyerekkori köteléket sem. Csak Chanyeol vagy.
- És ez milyen? - fordult felém, ahogy a cigit a mögöttem lévő hamutartóba pöckölte.
- Olyan fura. Kiállt azért, hogy elbillenjen valamerre a mérleg.
- És merre fog? - távolodott el tőlem.
- A sors majd eldönti nem? Úgy döntöttem bízom benne – mosolyodtam el és cserébe egy Channies mosolyt kaptam. Azt, ami régen mindig felderített akármi is történt velem. Úgy tűnik mégsem változott meg minden.

Egész sokáig ott maradtunk, hála Jonginnak, aki teljesen belejött a Sehunnal való veszekedésbe. Az a kettő mindenen összekapott. Ki hova ül, ki mit eszik, ki mikor szólal meg. Sehun majd felrobbant a féltékenységtől, ami igencsak adta Jongin alá a lovat. Sosem tett egyértelmű megjegyzést, és tudta tojáshéjon táncolt, mert Kyungsoo is jelen volt, őt pedig nem akarta bántani.
Én leginkább csendbe burkolóztam, és igyekeztem megemészteni a mai napi dolgokat. A kirohanásomat, amiből mindenki kapott valamilyen formában, bár ez a cselekedet nem volt ilyen téren jellemző rám. Egy kicsit sajnáltam, hogy a mókusképűnek már nem tudtam beolvasni, de úgy voltam vele biztosan lesz még rá alkalmam. Mégis jobban lekötött Chanyeol.
Nem szóltunk jóformán többet egymáshoz, ő is elvolt a saját kis világában és én is. Megbántam, hogy elvesztettem az eszem, és hálás voltam Jonginnak, hogy kivételesen teljesen tudta uralni a helyzetet.
Végül három körül közöltük, hogy nekünk mennünk kell. Luhan persze rögtön faggatózni kezdett, az a gyerek néha elveszti a magánélet fogalmát, de legalább cukin csinálja ezt el kellett ismerni. Fél négy felé csak sikerült elszabadulni, hogy összekaphassuk magunkat.
Új munka.

Fel hét körül elindultunk, úgy számítottam, hogy fél óra lehetett az út, és fél nyolcra rendelt be minket. A hely nyolckor nyitott, addig gondolom el akar intézni velünk néhány dolgot. A hely nem a belváros szívében volt, ám egy igen fontos csomópont vette körül, így itt is nyüzsögtek az emberek.
Jongin mellettem haján siránkozott, mert még mindig nem sikerült fellelnünk a hajlakkot, az pedig, hogy vegyünk egy másikat ciki vagy sem eszünkbe sem jutott, csak mikor már elindultunk.
Még világos volt mikor beértünk, kocsinkat a hely mögötti parkolóba hagytuk.

- Ti vagytok az új arcok? - nézett ránk egy benga állat, mire Jongin automatikusan kihúzta magát.
- Igen. Kai és Baekkie – válaszoltam. Ijesztő pacák volt, de ha ő volt az aki vigyáz ránk akkor tökéletes. Az ellensége nem szívesen lennék.

2 megjegyzés:

  1. Ez a második kedvenc részem. Az első az, amikor még a régi helyen Chanyeol megint egész napra "kibérelte" Baekhyunt, és csak beszélt és beszélt neki, Baekhyun persze próbálta tettetni, hogy nem figyel rá, közben pedig minden szavát itta.
    Itt pedig az erkélyes jelenet érintett meg igazán. Nem is tudom miért, olyan emberi jelenet volt, mindennapi, egy átlagos beszélgetés, mégis közli az olvasóval, hogy itt több van a levegőben a cigifüstön kívül. Hozzáteszem, én durván vizuális típus vagyok, nem nehéz elképzelnem egyetlen jelenetet sem egy történet olvasása közben, de itt annyira király minden, mintha egy filmet néznék. És Chanyeolt elképzelni cigizni...:D Amúgy tudni rólam, hogy gyűlölöm a cigit, még a szagjától is rosszul vagyok, valahogy mégis vonzódom a rosszfiúkhoz. Nem érzem Chanyeolt rossznak, de a cigi az egyik tipikus jele a rosszfiúknak, nem?:D
    Amúgy miért nem mondja el? Elmondhatná neki az igazat, Baekhyun tutira kiakadna, de legalább megtudná, hogy Chanyeol még gyerekként dugópajtásként gondolt rá:D
    A másik kedvenc Sehun és Jongin. Beszarás, amit azok ketten leművelnek. Mintha csak a két osztálytársamat látnám, akik egyébként nagyon bírják egymást, de mindig vitatkoznak valamin. Persze csak órákon, szünetbe meg eltűnnek valahova, általában ketten:D Lehet, hogy melegek.
    Na, ne kínozz minket tovább! Gyorsan tedd fel az új részt;;

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Amikor mondtad, hogy ez az egyik kedvenc részed esküszöm nem értettem, de utána leesett.
      Ha lenne türelmem átírni - és nem lenne már meg ezután sokkal is a történet - akkor teljesen másképp írnám meg.
      Az erkélyes jelenetet én is szeretem, mert végre előrelépés kettejük között, bár még mindig semmi, de majd nem soká xd
      Tényleg ennyire el lehetett képzelni? :O ennek annyira örülök, nekem is a szemem előtt volt minden mozdulatuk. Még valami romantikusabb lépésen is gondolkodtam, de az nem illett volna bele.
      A cigi rossz fiús? Nekem nem függ össze a kettő, inkább a motorosokat mondanám "rossz fiúknak" vagy a tetováltakat, bár ez se igaz. Chanyeol jó fiú ^^
      Nem tudom. Csak nem akar veszekedni, ráadásul elismerni, hogy szerelmes volt belé, miután megcsókolta még régebben, amit Baek elutasított, az necces. Valamiért ez nagyon a végére fog maradni ><
      A két kis idióta ellesz egymással, ki tudja Sehun még Baeket és Jongint is ráveheti dolgokra xd (de ha ilyen lesz is, az csak miattad lenne)
      Ó az osztálytársaid... olyan perverz vagy, hogy ilyeneket nézel ki belőlük, bár aztán ki tudja xd

      Te már tudod mi lesz egy csomó ideig, mást meg annyira nem érdekel, de hallgatok rád ><
      köszönöm, hogy írtál<3

      Törlés