A tegnap este furcsa hangulata ott élt Baekhyun szívében, ahogy reggel kinyitotta szemét. Ismeretlen érzések voltak ezek, amiket nem tudott hova tenni. Bár gyerekkora nem volt felhőtlen, nem volt idegen számára a szeretet, a béke vagy család fogalma, egyszerűen csak valahogy most mintha valami átfogalmazódott volna benne. Olyan romantikusnak tűnt. Ez pedig ismeretlen volt számára.
Baekhyun számára a romantikus kapcsolat egyértelműen kívül esett a komfortzónáján. Volt, hogy tetszett neki valaki, randizni is járt el, kapcsolata is volt már fiúval és lánnyal egyaránt, mert kereste önmagát, ám ezek sosem működtek jól. Barátként sok emberrel tudott kapcsolatot teremteni, legtöbb esetben ebből is lépett tovább az adott partnerével, ám, amint valami romantikus irányt vett onnantól kezdve elhalt a dolog. Az addig fesztelen beszélgetések, nehézkessé váltak, a közös témák mintha kihaltak volna, és bár előtte minden jól ment, abban a pillanatban, hogy többé kellett volna válnia megszűnt létezni a dolog.
Ez pedig rémisztő volt.
Chanyeol helyes volt, ezt már rég nyugtázta magának, még azt is elismerte, hogy tetszett neki, ám sosem hagyta, hogy ezek az érzések akár csak egy kicsit is erősödjenek benne. Vagy csak eddig nem tudott róla. Nem akart holmi elhaló dolgot a magassal, nem akarta elveszíteni, épp ezért úgy tett mindig mintha nem is érzett volna iránta semmit. Ám ez most a tegnap estével végképp kibillent a megszokott medréből. Ez pedig felbojgatta kényelmes életét.
Sosem látott jól működő társas kapcsolatot. A szülei kisebb korában elváltak, közös megegyezéssel a bátyja anyjánál maradt ő pedig szedte a sátorfáját és apjával ment, és ismét ment, majd megint. A családi fészek, az otthon biztonsága, mindez ismeretlen volt számára addig, amíg Chanyeol az utolsó félévben rá nem kérdezett, hogy szeretne-e vele lakni.
A mostani kis lakás volt Baekhyun számára az első hely, amit tényleg otthonának tudott mondani, pedig nem a sajátja volt. Nem is a hely számított, sokkal inkább a tudat. A tudat, hogy este a másik mellé ült le az apró konyha asztalához, vagy épp a kanapéra, együtt ették meg a vacsorát, miközben átbeszélték a napot.
- Kyungsoo, lehet egy kérdésem? - hagyott fel a lapok bámulásával Baekhyun, és barátjához fordult az asztal másik oldalán.
- Hm?
- Szóval... te és Jongin már elég régóta együtt vagytok.
- Igen - értett egyet barátja és sejtve a nyögvenyelős témát, becsúsztatta a könyvjelzőt a helyére, mielőtt becsukta volna könyvét.
- Nem is tudom. Mindegy.
- Gyerünk Baekhyun nyögd ki mit akarsz.
- Én... tegnap fura érzésem volt Chanyeollal kapcsolatban. Reggel odaadtam neki, az ajándékot, aztán este mikor hazaértem vacsorával várt, mármint nem a megszokott szétégett pizzával, hanem rendes kajával, még sütit is hozott és kaptam tőle bögrét, vagyis bögréket ajándékba, amik olyanok mintha páros bögrék lennének.
- Eddig is adtatok egymásnak ajándékot szülinapra meg ilyenek nem?
- De... de nem is az hanem hogy... jaj, Kyungsoo nem tudom megfogalmazni, olyan furcsa.
- Én se szerettem bele Jonginba az első pillanatban, sőt mikor megismertem kifejezetten idegesített, és én is őt. Nincs ebben semmi.
- De én nem akarom kedvelni Chanyeolt.
- Miért?
- Mert nekem ez a kapcsolatosdi nem megy. Ismersz, tudod, hogy mindig mi lesz a vége. Chanyeolt nem akarom egy hülye fura érzés miatt elveszíteni.
- És ha vele másként menne?
- Nem fogok egy talánért elengedni egy biztost, ami tökéletes. - Legalábbis könnyebb volt ezt mondani, mint így érezni. - Este átmehetek hozzátok?
- Baek... persze, ott alszol?
- Aha.
Halkan osont be a lakásba, hogy összeszedjen magának pár cuccot másnapra. Terve egyszerű és nagyszerű mivolta abban rejlett, hogy szépen eloson, és üzenetben közli Chanyeollal, hogy nagy tanulások közepette Kyungsoonál alszik ma. Épp a szekrényből szedte ki másnapi ruháját, amikor kiborult az egyik díszekkel teli zacskó a földre.
Teljesen elveszve a gondolataiban nézte az arany színben csillogó kis gömböket.
Nem lehet, hogy ez csak egy fellángolás? Talán nem is olyan fajta érzések, elvégre honnan is tudhatná milyen is szer... nem, ez biztosan nem az. Igaz is, nem kell ezzel riogatnia magát, ez csak valami karácsonyi hablaty, amit Chanyeol lelkesedése ragasztott át rá.
Gyorsan dobálta vissza a szatyorba a kellékeket, majd a farmer is repült a szekrénybe, mert úgy döntött nincs rá szükség. Egyszerűen csak túlreagált egy olyan érzést, ami nem is valóságos.
- Megjöttem! - hallotta Chanyeol hangját, majd a kulcs zörgését, ahogy ledobta az ajtó melletti kosárba. Nagy levegőt vett, miközben elküldte Kyungsoonak az üzenetet, melyben lemondta ma esti találkájukat.
- Szia - kukkantott ki ajtaján, mire Chanyeol meleg mosollyal nézett vissza rá. - Mi az?
- Azt hittem ma nem alszol itthon. De örülök, hogy nem mentél el.
A francba azokkal az érzésekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése