Megkésett gyermekkor - 6. kanál

 Mikor Chanyeol felkelt reggel, tudta, hogy már a magány várja, mert hétfőnként Baekhyun korán kezdett, hogy délután kényelmesen be tudjon menni órára. Ahogy kissé még álmosan vánszorgott ki a nappaliba fel sem tűnt neki a kis csomag, de amikor már a fürdőből egy zuhany után frissen lépett ki megakadt a szeme a nappali asztalon lévő piros ajándéktasakon.
- Mi a...? 
Körbekémlelt, és egy pillanatra megfordult a fejében, hogy a mikulás létezik. Felnőtt lét ide vagy oda, hirtelen ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. 

 
Reggeli döbbenete az egész napját végig kísérte, ahogy felfogta Baekhyun volt az ő manója, nem pedig holmi mikulás, ez pedig az eddig elnyomott érzéseit felszínre hozta. Nem emlékezett pontosan mikor lett Baekhyunból a srác, aki tetszik neki, de már évek teltek el azóta. Mondjuk bevallani sosem merte volna neki, és el is raktározta magában ezeket az érzéseket, de ez a cselekedett megint kicsit jobban megszerettette magát vele. 

Nem volt ez igazságos, de hát mit lehetett volna tenni. 
Egész nap földöntúli mámorban szaladgált az asztalok között és a hely törzsvendégeinek is feltűnt Chanyeol kissé túlpörgött mivolta. Sok lány járt be remélve hátha egyszer a magas srác észreveszi őt, de nem tudták, hogy erre sosem kerülhetett sor. Az egy dolog volt, hogy tetszett neki valaki - a szerelmes szót nem volt hajlandó használni - de még ha nem is így lett volna a hosszú női haj, és a bájos szempillarebegtetések, esetleg formás női test sosem hozta lázba. 

 
Mikor végre ötöt ütött az óra, szinte szélvészként szelte át a boltot, hogy perceken belül elkészülve hagyja maga mögött a helyet és a nem messze levő cukrászdába igyekezzen. Egész nap azon gondolkodott mivel hálálhatná meg Baekhyunnak az ajándékot, de tudta, hogy a fiú holmi mikuláscsomagtól nem lágyul meg. Baekhyun ennél bonyolultabb és sérültebb volt. Valahogy a fiúnak az ajándékok sosem jelentettek sokat, és Chanyeol sejtette, hogy ennek gyerekkorához van köze, ezért nem akart ilyen szép napon, mint a mai, régi sebeket feltépni. 

Olyan meglepetést akart, ami kifejezi háláját, de semmi többre nem utal. Se a vonzalmára, se a karácsonyra, bár tudta, hogy ő témát ő hozta fel, és ő hajszolta bele Baekhyunt ebbe az egészbe az ünnep imádatával. 
 

Félretette a csokikat és egyéb giccses ajándékötleteket, egyedül egy közepes mikulást volt hajlandó venni, hogy mégiscsak nyoma legyen a mai jeles dátumnak. A sütemények szépen elcsomagolva pihentek már a szatyorba a vacsorát a közeli kifőzdéből gondolta beszerezni, de az ajándékkal még problémája volt. Aztán ahogy nézelődött megakadt a szeme egy állványon, ahol olyan hatalmas bögrék sorakoztak melyeket Baekhyun imádott. 
A lány, aki a pult mögött állt érdeklődve mosolygott rá, Chanyeol pedig, ahogy alaposabban megnézte a bögréket tudta, hogy megtalálta a legjobb ajándékot. 
Bár a szavakat rá nem találta. 

 
A vacsora az asztalon volt, a süti a hűtőbe Chanyeol fején ott díszelgett hatalmas mosolya, és a sapka, amit Baekhyun rejtett el neki reggel. Erre a képre lépett be a várt alak, aki meg is torpant az ajtóban egy pillanatra. 

Szeme gyorsan cikázott körbe a lakáson, ahogy pedig megérezte az illatokat hasa éhesen kordult meg. 
- El vagyok ájulva - jegyezte meg mosolyogva, mire Chanyeol kissé zavartan vállat vont. 
- Ha ez megnyugtat én is. Sosem gondoltam volna, hogy te leszel az, aki ajándékot ad nekem mikulásra.
- Az csak... - nézett félre az alacsonyabb kipirulva. - Kyungsoo mondta, hogy illene vennem valamit - hazudott szemlesütve, így nem vette észre, hogy a kanapé mellett álló alak, lassan felé sétált. Már csak a gyengéd kezeket érezte meg derekán, és a mostanság túl jól ismert mellkast, ahogy feje nekidőlt. 
- Köszönöm Baekhyun. 
- Azért annyira nem nagy cucc - motyogta egyre jobban zavarba jőve, miközben visszaölelt. Mostanság jól estek neki ezek a gesztusok, pedig sosem volt különösebben oda azért, hogy bármilyen pozitív érzelmet mutasson ki. 
- Megtaláltam neked a legideálisabb ajándékot - mosolygott Chanyeol, majd egy puszit nyomva Baekhyun hajára eltávolodott tőle. - Sosem gondoltam volna, hogy nehéz lehet neked venni valamit - ismerte el őszintén.
- Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset, ne vedd magadra - meredt a magasra ajkába harapva. - Mit kapok? 

Chanyeol csak felé nyújtotta a tasakot, melyben a két bögre pihent. Eszébe jutott a gravírozó lány, aki érdeklődve kérdezgetett Baekhyunról, mikor Chanyeol nem találta a szavakat rá. Rettentő zavarba ejtő negyedóra volt az életéből, de úgy gondolta Baekhyunnak szüksége van a pozitív dolgokra, ez pedig egy szirupos öntettel meglocsolt pozitív tenger volt. 

- Beautiful, angel, kind, heavenly, yummi? - döntötte oldalra a fejét, miközben majdnem felnevetett - Unstoppable, naughty... Naughty? Szóval csintalan vagyok Chanyeol? - nevetett fel a végére Baekhyun, miközben nézte az egymás alá gravírozott szavakat, amik kezdőbetűi a nevét adták ki. - Mondd, hogy a másik a tiéd, kérlek mondd, Chanyeol! - kapott a másik bögre után.
- Ki másé lenne? 
- Childish, happy, adorable, noisy, Yoda, kész, ez nagyon jó! Energetic, original, lovely.
- Na, találó lett? 
- Nagyon! Imádom! Köszönöm! - ölelte meg Chanyeolt hatalmas mosollyal az arcán. - Életem legjobb ajándéka. Olyan, mint egy páros bögre, mindig akartam ilyet, de sose volt senki, akivel lehetett volna - szökött ki akaratlanul ajkain titkos vágya, mire megint érezte, ahogy arca kissé felforrósodott. - Mármint...
- Én is mindig akartam ilyet - borzolta össze Chanyeol a kisebb haját, miközben a szíve majd kiugrott a helyéről. 

Erre nem volt felkészülve. Nagyon nem...