2021. december 22., szerda

18. kanál

"Kyungsoo, tudnánk ma találkozni?"
Baekhyun még mindig a tegnap estétől sokkosan kuporgott az ágyában. El sem hitte, hogy mekkora bolond volt. Mégis mi ment ennyire az agyára az elmúlt napokban, hogy csak úgy random letámadja Chanyeolt? A legjobb barátját az ég áldja meg! Az egyetlen embert, akiben teljes mértékben megbízott. Oké még neki sem mert elmondani mindent, de az nem azért volt mert nem bízott benne, hanem mert nem látta értelmét mondjuk a gyerekkorán siránkozni. Semmi pluszt nem adott volna a kapcsolatukba az a tudat, hogy Baekhyun néha milyen nyomorúságos pillanatokat élt át. Már ő sem gondolt rá túl sokszor. Néha ugyan eszébe jutott és elkapta egy kis bánatos nosztalgia, de a mostani élete már fényévekre volt attól, amikor elveszetten sírdogált az ágyában.
"Persze, ha gondolod gyere át, Jongin lelépett Sehunnal valamerre."
"Egy óra és ott vagyok."


Mint, akit puskából lőttek ki rohant a fürdőbe gyorsan összeszedni magát, majd, ahogy kész lett Tobent felöltöztetve vágott neki az útnak barátja felé. Eszébe sem jutott ugyan rákérdezni, hogy viheti-e de hát náluk is voltak kutyák, és mindig mesélte Kyungsoo, hogy ez meg az az ismerősük ment át kutyával és milyen jól szórakoztak, szóval nem félt különösebben a kiakadástól. Belegondolva még nem is említette neki, hogy lett egy kutyájuk. Nem tartotta Tobent a saját kedvencének, mert Chanyeol is pont ugyanannyira odavolt érte, mint ő, és a kutya is teljes szerelemmel nézte mindkettőjüket.


- Hát ő? - meredt Kyungsoo a fekete gombócra, aki Baekhyun kabátjába bújva pislogott rá bizalmatlanul.
- Chanyeoltól kaptam. Toben a neve. Elfelejtettem mondani. Bocsi - hadarta a legszükségesebb információkat, és türelmetlenül toporgott, hogy bejusson végre a lakásba.
- Cuki - lépett félre, és rögtön átvette a kutyát, amíg Baekhyun levetkőzött. - A mieink nincsenek itthon, szerencsére Jongin elvitte őket. Néha jó kicsit elszabadulni a bolondok házából, amit ők hárman tudnak alkotni. De úgy tűnik ő elég kis nyugis.
- Ha Chanyeol otthon van ő is meg tud bolondulni, vele sokkal jobban szeret játszani, mint velem. Én a mellé kuporodó pajti vagyok a kanapén, meg aki enni ad.
- Látom a gyereknevelési szerepeket már leosztottátok - nevetett fel, majd a konyhába lépve érdeklődött, mit szeretne a másik inni, és pár perc múlva két hatalmas bögre forró teával tért be a nappaliba. - Na halljam, mi történt, amihez én kellek.
- Honnan veszed, hogy történt valami?
- Félre ne értsd, tökre szeretlek, de alapjáraton teljes boldogságban elvagy a saját világodban, és inkább felőlem érdeklődsz, ha találkozunk, nem magadról akarsz mesélni. Így, ha ennyire sosbe írsz, biztos, hogy történt valami.
- Oh... nem tudtam, hogy ilyen bunkó vagyok - túrt hajába Baekhyun kissé szégyenkezve.
- Nem vagy az. Ha rólam van szó mindig figyelsz és jó tanácsot adsz, vagy csak meghallgatsz, ha arra van szükségem. Csak magadról nem szeretsz mesélni. De ahogy látom ez a legtöbb ember felé így van. Szóval most mégis kitüntetettnek érzem magam.
- Ne csináld már, így is rettentő kínos ez az egész, azt se tudom mit kéne mondanom, de muszáj veled megbeszélnem.
- Csak bökd ki.
- Oké... - nyögte szenvedősen, majd pár perc felkészülés után próbálta kinyögni mi baja. Legalább háromszor kezdett bele, de egy hang se jött ki a száján, ellenben Kyungsoo türelmesen várta ki a pillanatot. - Szóval, nekem asszem... hát, lehet, hogy... nem is tudom, nem biztos, hogy...
- Baekhyun... - szólt rá kis fegyelmeztető éllel a hangjában, mire a másik szenvedősen sóhajtott egy nagyot.
- Tetszik Chanyeol.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de már a koliban sem értettem, hogy ti miért is nem jártok.
- Mi van?
- Tetszel neki, ő is tetszik neked, ez már évek óta világos.
- Dehogy az! Én csak most kezdek érezni valamit iránta. Mármint nem is tudom, hogy mit érzek. Az egész ezzel a hülye karácsonyos dologgal kezdődött, hogy minden napba legyen valami jó, meg mit tudom én, aztán teljesen kifordultam magamból. Még a lakást is kidíszítettem. Én! El tudod ezt hinni?
- Nem lehet, hogy most kezded elfogadni az érzéseidet? Múltkor mondtad, hogy már gondoltál Chanyeolra pasiként, csak nem akarod elveszteni a barátságotokat.
- Hát ez az! Azt most se akarom!
- És mi van, ha ez az egész már most több, mint barátság. Az egyetlen, ami változna, hogy nem két szerencsétlen kis tini szintjén lennétek titokban oda a másikért.
- Egy, nem tudom ő mit érez. Már megfordult a fejemben, hogy esetleg neki is ez több lehet, de tökre nem egyértelmű. Kettő, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy én mit érzek. Tudod, hogy nem mennek nekem ezek a kapcsolatos dolgok. Eddig akárkivel próbálkoztam elég gáz lett a vége.
- Akartad te azokat a kapcsolatokat? Őszintén elég elbaszott párokat választottál magadnak. Mármint, nem volt egyikük sem rossz arc félre ne értsd, de annyira nem illettetek össze. Ott volt az a csaj az egyetem második évében, nem volt közös témátok!
- Pedig mielőtt összejöttünk rohadt sokat tudtunk beszélgetni bármiről.
- Aztán - hagyta figyelmen kívül - az utolsó évben ott volt az a srác. Baekhyun egy kigyúrt állat volt, akinek az értelmi képessége egy 14 éves szintjén megállt. Folyton a szádban volt, és arra ment, hogy minél hamarabb benned legyen!
- Hát... de nem volt rossz vele.
- Miről beszélgettetek ti egyáltalán?
- A játékokról... meg a szexről, és hát... a szexjátékokról? Jézusom, így belegondolva, el sem hiszem, hogy három hónapig jártam vele - szorította össze a szemét.
- Az összes, akivel jártál, külsőleg szép volt, de belül semmivel sem fogott meg.
- Akkor felszínes vagyok? - döntötte oldalra elgondolkodva a fejét.
- Nem hiszem. Csak, hogy is mondjam. Szerintem tudat alatt nem is akartál velük lenni. Direkt olyanokkal kezdtél, akikkel semmi esélyeteket nem volt. Bezzeg, amikor Heechul mozdult rád, észre se vetted.
- De hát ő nem is mozdult rám!
- Dehogynem! Szerencsétlen csávó folyton próbált a közeledbe férkőzni, te meg csak angyali mosollyal küldted el őt mindig. Már én éreztem magam gázul a végén. Pedig vele, na látod vele lehetett volna valami.
- És akkor Chanyeol, ő mi?
- Vele kéne járnod idestova két éve, ha engem kérdezel.
- De hát ő nem is a zsánerem...
- Kezdem érteni miért jöttél ki azzal a pasival, te sem vagy túl érett...



Majd három óra fejtágítás után kissé kóvályogva távozott Kyungsoo lakásáról, azon gondolkodva, hogy tényleg beszélnie kellene-e erről Chanyeollal. Barátja egy csomó dolgot mesélt, amik neki fel sem tűntek. Chanyeol tényleg mindig figyelt rá, ha olyan volt elmagyarázta neki az anyagot - bár ez álltalában fordítva történt - ha esetleg a hónap végén megszorult anyagilag tényleg mindig észrevétlenül kisegítette, mindezt úgy, hogy neki fel sem tűnt, és így kínosnak sem érezte a dolgot. Hopsz két adag kaját vett, úgy esett, hogy neki az most épp nem kellett, de hát kár lenne kidobni, elhívta magával programokra, amik ingyenesek, de érdekesek voltak.

Ha belegondolt Chanyeolnak futotta volna egy jobb lakásra is, de tudta, hogy Baekhyun oda nem tudott volna vele költözni. Amikor beteg volt, hozott neki gyógyszert, másnaposan pedig emlékezett, hogy mindig lepisszegte a többieket a koliban, hogy ő pihenni tudjon. Amikor rossz napja volt és csak duzzogva gubbasztott az ágyba, a magas fülest vett fel, ha sorozatot nézzen, hogy ne zavarja Baekhyun mélázását, majd egy idő után mindig rábeszélte, hogy nézzék együtt, mert az a sorozat éppen a világon a legjobb, és azt mindenképp látnia kell, ő pedig ilyenkor mindig morcos tekintettel nézte végig az első részt, hogy utána hajnalba nyúlóan folytassák a történetet.

Megkésett gyermekkor - 17. kanál

- Hulla vagyok - sóhajtott Chanyeol, amikor végre hazaért. Mivel variált a beosztásával, pénteken egész napra be kellett mennie, ráadásul Baekhyun is írt, hogy neki is elhúzódott a munka, így sejtette, hogy ő is hasonló véleményen volt a mai napról.
- Szia - bukkant elő a szőke feje a kanapén egy hatalmas pléd alól.
- Megvárhattál volna a péntek esti lazulással - játszott a sértettet, de közben mosolyogott Baekhyun félálomban lévő tekintettén.
- Le kell vinni Tobent...
- Ez most azt jelenti, hogy menjek le vele?
- Gyere le velem. Legalább beugrunk a boltba még.
- Este kilenc múlt.
- A kisbolt két utcával odébb tízig nyitva van - bújt ki az ágyból és ásítva túrt hajába.
- És mi a nagy terv?
- Éhes vagyok. És sütit akarok.
- Király, mit sütünk? - vette máris vissza a kabátját, mintha az öt perccel ezelőtti fáradt énje sose létezett volna.
- Valamit - vont vállat, mert igazából ötlete sem volt, egyszerűen csak kedve támadt valamit csinálni.



Míg Chanyeol levált és a közeli kutyafuttatóba sétált Tobennel, Baekhyun elgondolkodva meredt a kínálatra. Nem volt túl sok ötlete, ehhez a sütés dologhoz, ereje meg még kevesebb a mai nap után, kedve viszont annál több. Mivel nem jutott dűlőre, vett pár nasit, meg alap dolgokat a valamihez, és megegyezett magával, hogy majd improvizál aztán lesz, ami lesz.



Már a futtató mellett járt, amikor észrevette Chanyeolt és Tobent vígan rohangálni bent. Elmosolyodva figyelte a magas alakot, ahogy a sötétben telefonja fényénél futott a kutya elől, közben vigyázva rá, nehogy véletlen lába alá kerüljön.

Várta a karácsonyt. Ez pedig szinte már ismeretlen érzéssé fakult szívében. Nem érdekelte az ajándék, amit esetleg kapni fog, a karácsonyi menü vagy program, egyedül Chanyeol érdekelte. Itt maradt, miatta. Tegnap a beszélgetés után nem is nagyon foglalkozott a témával, mert annyira meglepte, hogy gondolkodni sem tudott. Napok óta motoszkált a fejében, hogy azért mégsem lesz olyan jó egyedül tölteni a szentestét, pedig nem tartotta túl különleges napnak, csak azért na. Karácsonykor az sem szeret egyedül maradni, akinek alapjáraton nincs baja a magánnyal. De ez az egész túl álomszerű volt.
Miért teszi ezt érte Chanyeol? Egy barátért még ha jóban is vagytok nem tesz ilyet az ember. Szíve megzavarodva dobbant, ahogy kezdet többet látni a helyzetbe. Abba a két napba, amikor együtt aludtak, sokkal kipihentebben kelt, ráadásul nagyon is kereste a másik közelségét. Megnyugtatta, miközben teljesen össze is zavarta.
Amikor Kyungsooval beszélt komolyan gondolta, hogy nem akarja a barátságát kockáztatni Chanyeollal. Nem akarta őt elveszíteni. Viszont kezdte egyre biztosabban azt érezni, hogy szeretne többet ennél.



- Mit kukkolsz itt? - lépett elé gondolatai tárgya, mire megugrott és elejtette az eddig szorongatott zacskót. - Jól vagy? - hajolt le Chanyeol összeszedegetni a cuccokat.
- Bocs, csak elgondolkodtam - térdelt le ő is összeszedni a cuccokat.
- Na és min?
- Mindegy. Kiszaladgáltátok magatokat? - terelte el inkább a témát.
- Hihetetlen mennyi ereje van ennek a kis dögnek. Hulla vagyok - döntötte fejét egy pillanatra Baekhyun vállára. Tudatlanul nyúlt a magas hajához és borzolta fel kicsit, mintegy vigasztalásként.
- Menjünk. Úgy tűnik Toben is kipurcant nem csak te - bökött a kutya felé, aki kissé lihegve heveredett le a lábukhoz.

Egy csere következtében Baekhyunhoz került a kutya, akinek már eszében sem volt rohangálni vagy húzni, lustán ballagott gazdája mellett, miközben Chanyeol érdeklődve kukkantott a szatyorba. Nézte az alapanyagokat, de nem sikerült rájönnie, mit tervez a másik, rákérdezni pedig nem akart ugyanis Baekhyun pont ugyanolyan elrévedt tekintettel bandukolt mellette, mint mikor meglepte. Meglepte a másik szótlansága elvégre elég sokat tudott beszélni, ha meg rossz kedve volt akkor pár szóval legalább csipkelődni, most viszont némán ballagott mellette.



A lakásba felérve Toben már a kanapén volt, amint megszabadult a hámtól, és ivott pár kortyot, Chanyeol pedig kuktának gondolván magát telepedett le a konyhaasztalhoz. A másik még mindig a maga világában élve, meredt telefonjára a pultnak dőlve, miközben valami receptet keresett. Chanyeol figyelte, ahogy felvillant ajkain egy halvány mosoly, majd kis fejrázás következtében nyomogatott valamit. Máskor a homloka szaladt kicsit ráncba, és harapta be ajkát egy pillanatra. Onnan tudta, hogy meglett a megfelelő recept, hogy Baekhyun egy nagy sóhaj keretgében, egy másodpercre kidugva nyelvét nedvesítette be ajkait. Aztán kissé meglepetten pillantott le rá.


- Hát te?
- Eddig fel sem tűnt, hogy itt vagyok?
- Azt hittem bent vagy a kanapén Tobennel - vont vállat. - Arra gondoltam pudingos sütit csinálok, ha jól rémlik pudingpor van itthon, a tésztája pedig egyszerű.
- Oké - bólogatott boldogan Chanyeol, már előre örülve a sütinek. - Karácsonyra milyen sütit csináljunk?
- Passz. Ha hazamegyünk akkor alapból se kell sok, szóval... nem tudom?
- Ha hazamegyünk? - pattant fel izgatottan a másik. - Hazajössz velem? - lépett elé.
- Hát... - pislogott sűrűn Baekhyun kissé megilletődve. - Azt mondtad, hogy anyukádat nem zavarnám.
- Persze, hogy nem, tudod mennyire szeret, Yoora is hiányolt már, pedig velem se találkozott sokkal többet. Féltékenynek kéne lennem?
- Nem hiszem - nevetett fel.


Sütés közben semmiségekről csacsogtak, míg az alacsonyabb a tésztával szöszmötölt, a magas minden figyelmét a pudingra fordította, de így is csak másodszorra sikerült csomómentesre kikeverni, és csak kissé leégetni. Mikor minden készen állt, Baekhyun épp a megfelelő tepsit kereste, de sehogy nem érte fel, a magas pedig mögé lépve, hozzásimulva vette le azt, ami kellett a süteményhez. Észre sem vette Baekhyun mikor fordult meg, hogy vele szemben legyen annyira a feladatra koncentrált, de a tepsi a következő pillanatban a pulton csattant, ahogy Baekhyun egy leheletnyi puszit nyomot a nyakára. Pár pillanatig hozzá simulva várt, majd, mint akibe villám csapott lökte el magától Chanyeolt.
- Ez csak véletlen volt. Bocsi! Esküszöm nem akartam csak... csak nem tudom, olyan jó illatod volt, vagy nem is tudom - hadart Baekhyun ész nélkül mindenféle dolgot, majd ahogy rájött miket beszél égő arccal hallgatott el.
- Semmi gond - motyogta Chanyeol hozzá hasonlóan sokkos állapotban, de nem mozdult el a másik elől. Néma másodpercek peregtek köztük, ahogy próbáltak megoldást találni a kínos helyzetre, de egyikük sem tudott gondolkodni a pillanatban.

2021. december 20., hétfő

Megkésett gyermekkor - 16. kanál

Baekhyun Toben pórázát tartva várta míg Chanyeol kiszerencsétlenkedi magát az ajtón a dobozokkal. Nem volt hajlandó akár egyet is átadni, hősies küldetésének tartotta a célba érkeztetni őket saját kezűleg. A másik csak mosolyogva ballagott mellette a kutyát figyelve, akin nyilván ruha volt. Ugyan nem volt oda a gondolattól, de amikor hajnalban ő hozta le pisilni ruha nélkül, látta, hogy majd megfagy, így kénytelen volt elfogadni a jogosultságát a dolognak.
Az úton végig Tobent ajnározták, mindenki odavolt a fekete szőrgombócért, amit ő csak néma elfogadással tudott le, mert semmi kedve nem volt tök idegen emberekkel beszélgetni, Chanyeolnak viszont fülig ért a szája, mint valami büszke szülő.


A magas ment be leadni a csomagokat, ő pedig kint várta, miközben a kihelyezett kis információkat olvasgatta. Mi legyen a csomagba, mi ne, hogyan csomagold - szerencsére ezeket ő mind elolvasta és betartotta - aztán pedig egy felhívás önkéntes munkára szenteste.
Elgondolkodtatta a dolog, mivel eddig a koliban mindig maradt rajta kívül pár srác, nem volt egyedül karácsonyra. Velük összeült, dumáltak, néha iszogattak, aztán mindenki ment a maga dolgára, de idén már nem volt a kollégium biztos falai között. Most pedig, hogy már nem utálta annyira ezt az egész dolgot, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egyedül üljön az agyoncicomázott lakásukban.

- Na kész vagyok, mit nézel? - lépett mellé Chanyeol, mire csak vállat vont.
- Lehet jelentkezem erre az önkéntes cuccra. Ételosztás - bökött a plakátra. A másik közelebb hajolva olvasta el az infókat.
- De hát az szenteste - csodálkozott el.
- Pont ezért. Nincs kedvem otthon ülni egyedül.
- Mi van?
- Jól van már, tudom, hogy nem vagyok az ünneplések szentje, de azért nekem is vannak érzéseim - kapta fel a vizet, mire Chanyeol meglepetten lépett egyet hátra.
- De én fent maradok szentestére. Nem leszel egyedül - közölte, mintha ez annyira egyértelmű lett volna. Pedig rohadtul nem volt az. Chanyeol volt az első, aki, amint lehetett hazament az ünnepekre, és az utolsó, aki visszatért.
- Mi? Miért?
- Hogy ne legyél egyedül - vont vállat. Baekhyun csak döbbenten pislogott, hirtelen teljesen elvesztve a hangját. Miatta maradna le Chanyeol arról a sok jóról, amit utána mindig napokig mesél?
- Dehogy maradsz. Imádod otthon tölteni az ünnepeket, nem kell miattam lemondanod róla.
- Veled is szeretek lenni, szóval nem veszítek semmit.
- De Chanyeol... Te minden egyes áldott évben teljesen bezsongva várod, hogy hazamehess a családodhoz. És ez természetes. Anyukád tuti kiakadna miatta.
- Már mondtam neki, annyit kért, hogy utána menjek haza, és ha van kedved te is gyere.
- Én? Minek?
- Hát ünnepelni, mi másnak? Olyan hülye kérdéseid vannak néha Baek. Ilyenkor elgondolkodom, hogy lehetsz diplomás, miközben érettségit sem adnék neked - csúfolódott.
- Hé! Tök nem egyértelmű, hogy miről hadoválsz itt öt perce! Persze, hogy sokkos vagyok.
- Akkor egyértelművé teszem. Itthon leszek veled karácsonykor. Szóval nem kellenek holmi pótcselekvések, bár marha megható, hogy erre gondoltál, valami idióta buli helyett mondjuk. És utána, ha szeretnéd örülnék, illetve örülne az egész család, ha hazajönnél velem mondjuk a többi napra. Vagy valameddig. Anyám elég kikészítő, szóval lehet nem húznád sokáig, de visszajöhetünk bármikor.

Baekhyun tényleg Chanyeolt érezte az otthonának. A biztonságnak, a szívmelengető pillanatoknak és a nyugalomnak.
- Utállak - vágott hátraarcot faképnél hagyva a hirtelen kitöréstől meglepett óriást.
- Akkor hazajössz utána velem? - lépett túl a döbbeneten és vigyorogva érte be Baekhyunt pár lépéssel.
- Haza - morogta, miközben sálját szeméig húzta, hogy semmi ne látszódjon arcából.

2021. december 16., csütörtök

Megkésett gyermekkor - 15. kanál

Bár Baekhyun kételkedett az ötletben végül a másik hajszolására belement a dologba és szabadságot vett ki, mondván nincs jól. Chanyeol már tegnap elcserélte a műszakját, és fix elhatározása volt, hogy ma bevásárolnak mindenféle kutyás dolgot. Persze az alacsonyabb megint nem volt oda az ötletért.
Minden második szava a nem volt, így már a magas is kezdte megbánni, hogy mindenáron magával akarta hozni őt.

- De nézd már milyen cuki!
- Chanyeol, ez egy kutya, nem egy gyerek, hogy naponta két ruha kelljen rá minimum. Akartál neki cuki ruhát, még egy ruhát, majd még egyet, vastagabbat, eső ellen, kis cipőcskét, most meg tündérszárnyakat. Máshol ezt állatkínzásnak nevezik nem cukinak!
- Olyan ünneprontó vagy - vágta be a sértett fejét, de persze ezzel sem ért célba.
- Tudom, mindig az vagyok. Választhatsz neki még egyet, mondom egyet - emelte ki a darabszámot. - Addig én keresek neki minden mást, téged úgy se lehet innen elrángatni.


Míg a magas azt az egyetlen plusz megengedett ruhácskát nézte, Baekhyun igyekezett elgondolása szerint minden fontos dolgot beszerezni. Tálból vett neki hármat, úgy gondolván annak több, mint elégnek kell lennie, a játékokon túlsétált, mert sejtette, hogy a magas ott is el akar szabadulni, helyette nézet kutyakaját, pórázat, hámot, és nyakörvet, kutyapelenkát, meg levitelhez szükséges zacskót. Épp a fekhelyeket nézte, amikor megérkezett a magas, Baekhyun nagy meglepetésére tényleg csak egy ruhával.
- Na mi kell még neki? - érdeklődött.
- Játékokat majd még nézhetünk, illetve azon gondolkodom milyen ágy kéne neki. Engem nem zavarna, ha ágyba aludna, de tegnap este olyan célirányosan ment a plédre, amit adtál, hogy szerintem neki nincs szüksége a mi ágyunkra.
- A miénkre? Közös ágyunk lett? - vigyorodott el Chanyeol, mire kissé elvörösödött.
- Idióta...
- Amúgy szerintem vehetnénk neki egy ilyet, úgy rémlik Jongin azt mondta az ő kutyájának hasonló van és szereti, meg ha mégis velünk akarna aludni, akkor ilyet az ágy mellé.
- Oké... - bólintott rá Baekhyun, ami meglepte a másikat. Sehol egy ellenkezés, vagy csípős beszólás. Milyen ritka pillanat. - Akkor szerintem még játék kéne neki.
- Király! Már ki is néztem párat.
- Sejtettem.


Miután Baekhyun sokkot kapott, hogy mennyibe kerülnek a cuccok - mire kiheverte volna addigra Chanyeol fizetett, mintha ez egyértelmű lett volna - még elmentek bevásárolni maguknak és a csomagba egy-két dolgot.
Cseppet sem bánta, hogy reggel passzolta a munkát, az igazat megvallva semmi kedve nem volt a benti légkörhöz, pedig tavaly semmi gondja nem volt a komor sivársággal.
Az irodában egy szerencsétlen kis műfenyőt állítottak fel már tavaly is néhány olcsó dísszel, amit szó szerint csak rádobáltak. Előző évben mégis kirázta a hideg, amikor meglátta, annyira feleslegesnek tartotta. Egy-két lelkesebb kolleganője vitt be sütit az utolsó napon, de minden más karácsonyi programot hanyagoltak, aminek ő kifejezetten örült. Sem húzás és felesleges ajándékozás, sem megjátszott jópofizás egy karácsonyi bulin. Maga a megtestesült álom volt Baekhyun számára az a hely.
Otthon előturtak négy dobozt, és míg Chanyeol Tobennek mutogatta az új szerzeményeket, és lement vele pisilni Baekhyun minden tudását bevetve próbált valami épkézláb csomagolást összehozni. Vettek még ceruzákat és tollakat, egy-két füzetet meg néhány nassolnivalót, így egész kis pofás csomagok jöttek össze a végére. Chanyeol suttyomban még mini társas játékokat is vett, de már meg sem lepődött rajta. A magasban mindig túltengett a nagy adni akarás, mindenkinek a legjobbat akarta.

- Azta, ezek nagyon jól néznek ki Baek, nem is tudtam, hogy ilyen királyul csomagolsz.
- Szerencsére nem gyakran kell bevetnem ezt a tudásom - vont vállat, miközben mindent ellenőrzött, hogy ne maradjon rajta árcimke.
- Én teljesen elfelejtettem, hogy be is kell őket csomagolni.
- Elvette az eszedet az a temérdek kutyaruha.
- Csak úgy mondom, hogy mindenki Tobent csodálta az új szerzeményében - vigyorgott büszkén, míg a kutya lustán méregette őket a kanapéról. - Na mit segítsek?

Fél óra múlva a csomagok szépen sorakoztak az ajtóban, de már egyiküknek sem volt kedve nekiindulni és elvinni. Baekhyun terve az volt, hogy másnap munka előtt leadja őket, de persze a magas mindenképpen menni akart vele, mert hát milyen hangulatosan vannak kialakítva azok a kis helyek, ahol le lehet adni. Így más választás nem lévén, a következő délutánjukra is megvolt a program.

- Amúgy nem csak a gyerekeknek vettem társast, magunknak is, gyere játszunk!
Így esett meg, hogy a kanapén ültek összekucorodva Tobennel hárman, miközben forró csokit szürcsölgetve szórakozták végig a nap hátralévő részét.

2021. december 14., kedd

Mégkésett gyermekkor - 14. kanál

Baekhyun szinte rohant haza, maga sem tudta pontosan miért, de kissé megijesztette Chanyeol üzenete, amit még délután kettőkor küldött neki. Azóta pedig nem volt hajlandó válaszolni.
Fejében a legrosszabb képek éltek, rosszul lett, leégett a ház, kidobták őket, vagy ellopták mindenüket.
Ahogy az épülethez ért, legalább nyugtázta magában, hogy nem égett az rommá. Legalább ez. Chanyeol 5 perce ráírt, így ő is élt, szóval már csak reménykedett, hogy nagy baj nem lehet.

- Na végre! - fogadta őt a magas, mire szemforgatva bújt ki cipőjéből.
- Mi történt? Baj van?
- Nem! - vigyorgott, és izgágasága teljes mértékben megnyugtatta Baekhyunt. - Gyere, imádni fogod!
Ahogy belépett a nappaliba, egy fekete gombolyag rohant a lábának, mire lesokkodva állt vagy egy percig. A kutya vidáman rohangált mindenfelé, a magas ölébe szinte belevetődött, ahogy a kanapéra ült.
- Mi ez?
- A kutyánk.
- A mi? Honnan? Mikor? A tulaj?
- Nyugi, mindent elintéztem és megoldottam. Toben a neve, egy kartondobozban találtam, amikor mentem reggel dolgozni, és nem tudtam otthagyni. Felhívtam a tulajt, és megengedte, hogy maradjon, feltéve egy kis szerződés módosítást. Elvittem állatorvoshoz, minden rendben van vele, szóval, üdvözöld a családban.

Nem igazán jutott szóhoz, miközben gondolatok százai cikáztak a fejében. Mindig akart kutyát, de amíg kicsi volt nem engedték, utána pedig apja közölte, hogy ha hazahoz egy dögöt, akkor nem csak az állat, de ő is mehet a háztól. Más választás nem lévén, állat sose ment, ahogy pedig elszabadult otthonról, nem volt esélye rá, hogy örökbefogadjon. A koliba nyilván nem vihette volna, albérletet találni pedig ugyancsak nehéz lett volna állattal, így nem is gondolkodott ilyenbe.
Meg aztán nem is volt rá anyagi kerete. Egy állat rengetegbe került, ő pedig hiába kapott egész jó fizetést, nem igazán tudta volna kigazdálkodni, hogy mindenre jusson. Persze rakhatott volna félre kevesebbet - bár így sem sokat tudott - de az anyagi biztonság mindig fontos volt számára.
Most viszont itt volt ez a törpe cirkáló, aki úgy cseppent az életébe, mint valami csoda.

- Gyere már ide - ragadta meg Chanyeol a karját, és maga mellé húzta a kanapéra, mire a kiskutya rögtön átmászott az ölébe. - Bír téged, nézd, hogy csóválja a farkát.
- Nagyon cuki - makogta, miközben bizonytalanul ért hozzá. - Tényleg a miénk?
- Persze. Mivel én vittem le a dokihoz, így az én nevemre került, de ha szeretnéd átirathatjuk a tiédre.
- Szerintem ez tök felesleges - rázta meg a fejét. Rohadtul nem számított, hogy kinek a nevén szerepel, úgy is itt lakik velük.
- Viszont neked hoztam őt, te jutottál eszembe, amikor megláttam, hogy mennyire szerettél volna mindig kutyát.
- Mikor hangoztattam én ezt ennyire?
- Amikor iszol, elég beszédes leszel. Akkor sok mindenről mesélsz, aztán másnapra elfelejted.
- Ezt komolyan nem tudtad volna korábban megemlíteni? - sokkolódott le, belegondolva hányszor ázott el Chanyeol mellett az elmúlt években.
- Általában előjön egy titkos cuki éned, ami halál édes, így gondoltam nem vonom meg magamtól a cukiságod.
- Hülye - lökte meg. - Szóval Toben... - ölelte magához az apró kutyát. - Mennyi idős lehet?
- A doki szerint egy éves múlt. Azt mondta egész jó formában van, szóval szerinte nem volt utcakutya, csak nemrég szabadulhattak meg tőle.
- Szegény... milyen rossz lehet neki. Volt egy családja és most nincs senkije...
- De már van, szóval csak annyi a dolgunk, hogy jobbak legyünk, mint a nyomik, akik kirakták.
- Én nem értek a kutyákhoz.
- Szerintem megoldjuk a dolgot - borzolta össze Chanyeol a haját.

Megkésett gyermekkor - 13. kanál

Baekhyun szinte sokkot kapott reggel, amikor félálomban telefonját keresgélte. Azon már meg sem lepődött, hogy a kanapén aludt - nem véletlen mondta Chanyeolnak, hogy nézzék csak nyugodtan a karácsonyi filmet - azon már viszont kicsit igen, hogy Chanyeol is mellette durmolt. Ráadásul a vékony pléd helyett a magas vastag takarója vette kerül őket. 
Na de amikor még laposakat pislogva az órára nézett máris éberen pattant ki az ágyból. Próbált átbukdácsolni a magas lábain, hogy a fürdőbe jusson, de véletlen elég erősen megrúgta a másikat, aki csak feljajdulva tért magához.
- Bocsi, tényleg, de rohannom kell, fél nyolc múlt - hadarta és már a fürdő felé vette az irányt, hogy a reggeli teendőit minimalista stílusban elvégezze.
- Mi van? - fúrta fejét a párnába a magas, majd fél percen belül összerakta ő is az információk jelentését. - Francba! Baekhyun siess, nekem is kell a fürdő!

 

Míg Chanyeol a haját lőtte be, Baekhyun előtte súrolta fogait, aztán majdnem egymásba rohanva tért vissza mindenki a saját zugába, hogy felöltözhessen. Baekhyun gyorsabb volt - neki messzebbre kellett mennie - így míg ő már a cipőjét vette Chanyeol még csak az ingje gombjaival szenvedett.

 - Hánykor végzel ma? 
- Ötkor.
- Én négykor, elmegyek eléd, és elmehetnénk elintézni a bevásárlást. Itthonra is kell cucc, meg akkor az adományozáshoz is vehetnénk pár dolgot - magyarázott az alacsonyabb, már kabátját felvéve.
- Öhm... oké. A kávézóba leszek.
- Jó sietek, szia!
- Szi - ajtócsapódás - a! Ez gyors volt - jegyezte meg már csak magának a magas, aztán észbe kapva szedte ő is össze magát. 

 

Chanyeol kissé elvarázsolt hangulatban lépdelt az asztalok között, ahogy a tegnapra gondolt. Baekhyun jól érezte magát csak a szokásos kis hisztijeit hozta, amik személyiségéhez tartoztak. Bolondozva korcsolyázott, és a kávézóban is felengedve dumált vele. Mintha nem is lett volna a közös alvásuk, ami mára virradóan megismétlődött. 
Igazából becipelhette volna az alacsonyabbat az ágyába, vagy legalább kihozhatta volna neki a takarót, ő pedig kényelmesen elvonulhatott volna aludni, de túl csábító volt az együtt alvás gondolata. 
Baekhyunnak a film kezdetétől negyedóra sem kellett, hogy elaludjon - talán ezért is kampányolt a kanapé kinyitása mellett - és még a film vége előtt odakuckózott Chanyeol mellé. Orrát a magas karjához nyomta, aztán bal keze átsiklott a derekán, és ott szorongatta pólóját. Amikor a film vége után el akart még menni mosdóba és a paplanját összeszedni alig tudta levakarni magáról Baekhyunt.

 

- Ki volt az a tegnapi srác veled Chanyeol? - kérdezte Eunha, az egyik részmunkaidős pincérnő. 
- A barátom és lakótársam. Miért?
- Kár érte, pedig már szurkoltam, hogy tényleg randi legyen. 
- Mi? 
- Halál cukik voltatok együtt, még sose láttam, hogy így néztél volna valakire. 
Ennyire nyilvánvalóak az érzései? 

 

Baekhyun öt előtt pár perccel esett be, arcát kicsípte a hideg, a magas pedig csak akkor vette észre, amikor már egy bögrével a kezében telepedett le az egyik asztalhoz. Volt még pár perc a munkaidejéből, de nem voltak sokan a váltás már megérkezett, így pihenőt engedve meg magának mellé telepedett ő is egy kávéval, és két sütivel.

- Az a terved, hogy az ünnepek végére gombócot csinálsz belőlem? - mosolyodott el Baek, ahogy az édességekre pillantott.
- Eddig se láttam volna, hogy elhíznál, ártani nem ártanak. 
- Ha tudnád mennyit ártanak - sóhajtott szenvedősen Baekhyun, de azért már villa volt a kezében a falatozáshoz. - Nem baj, hogy lógsz?
- Nem igazán, a többiek már itt vannak, és nincs sok ember. A főnök is jó fej. 
- Féltékeny vagyok...

 

Nagy hévvel vágtak neki a bevásárló túrának, megbeszélték, hogy a saját szükségleteik maradnak másnapra, most inkább az adományozós dologra fekszenek rá. Baekhyun sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolga a másikkal, de nem gondolta, hogy már az első boltban megbolondul a magas. 

 - Chanyeol, nem kell mindent megvennünk, nem erről szól. 
- De nézd már milyen aranyos az a pulcsi, és cipő. Meg a...
- Négy csomag, négy ruhadarab. 
- De hát karácsony van.
- Én ezt értem és halál cuki vagy, hogy ennyire sok mindent akarsz adni, de pont te mondtad, hogy nem erről szól az ünnep. Amúgy is nekünk is élnünk kell valamiből a hó végén - tette hozzá mintegy mellékesen. A magas duzzogva rakta vissza a hatodik felsőt, és elgondolkodva meredt a kínálatra. - Lehet jobban járnánk, ha méret nélküli dolgokat vennénk.
- Olyan ünneprontó vagy...
- Realista Chanyeol, azt akartad mondani, hogy realista. 
- De hát, ha veszünk egy bizonyos korosztálynak, akkor stimmelnek a méretek.
- Dehogy stimmelnek. Csak elkeseredik, amikor meglátja a menő új pólóját, ami nem megy rá. 
- Jól van... honnan tudsz egyáltalán ennyit erről? Utána olvastál? 
- Is... - nyögte megszeppenve, majd félrenézett. - és volt olyan év, hogy kaptam is ilyet - tette hozzá halkan. Chanyeol megdermedt egy pillanatra, és döbbenten meredt a másikra. 
- Kaptál?
- Ja... na menjünk. - vágta el gyorsan a témát, és inkább a kiegészítők felé vette az irányt. Nézegette a sapkákat, és sálakat, majd leakasztott két szettet, amit ő megfelelőnek talált, hogy megmutassa Chanyeolnak, de a másiknak hűlt helye volt. - Megölöm, ha ész nélkül vásárol - morogta magában és keresésére indult. 
- Gondoltam csinálhatnánk lányos meg fiús dolgokat. Azt mondtad a méret nélküli cuccok nyerőbbek, nézd!

A kezében rózsaszín kis kesztyű volt, hozza illő sapkával, a másikban pedig egy jégvarázsos kistáska, ami nagyon menő darabnak számított mostanság. Amikor Baekhyun rábólintott a dologra gyorsan belecsempészett még 1-2 lányos kis apróságot, de az alacsonyabb már nem állt neki veszekedni. 
Egyikük sem számított rá, hogy órák hosszat fognak bóklászni a plázában, bár erre rátett az embertömeg, ami Baekhyunt kezdte kihozni a sodrából. Amikor Chanyeol még be akart menni magának is nézelődni, ő inkább a közelben lévő erkélyt választotta, hogy kicsit kiszabaduljon a zsúfolt térből. A hidegben már látszott lehelete, azzal szórakozott, miközben várakozott és cseppet sem bánta, hogy elmenekült kicsit, inkább a fagypont, mint az a sok ember ott bent. Oké, ő nyitott a dolgokra, de azért mindennek megvolt a határa. 
Alapból sem szeretett vásárolni, új ruháit is álltalában a colosnak köszönhette, mert muszáj volt elmenni vele néha. De míg Chanyeol akár órák hosszát tudott nézelődni, ő bement és kijött néha fel sem próbálva az adott darabot. Tudta éppen mire volt szüksége, így feleslegesnek gondolta, hogy vegyen mellé még hat darabot. Emellett volt egy kis különbség a bevételeik között. Míg Chanyeol otthonról is kapott támogatást, Baekhyunnak az apja hitelét kellett fizetnie, emellett ott volt a tandíja egy része is, bár kapott szociális támogatást meg ösztöndíjat, de nem mindig futotta mindenre, pláne, hogy minden hónapban keményen félrerakott egy kisebb összeget vész esetére. 

 

- Hogy nem fagytál meg? - lépett mellé a magas egy zacskóval a kezében. 
- Elegem volt már kicsit az emberekből, itt meg nyugi van, mert csak a cigisek jönnek ki, vagy a hozzám hasonló antiszoc emberek. 
- Menjünk haza?
- Aha. Holnap a bevásárlásnál majd veszünk még csokit, mára szerintem épp elég volt. 
- Még elnézhetnénk valahova - mosolygott cukin Chanyeol, ő pedig csak hagyta magát. 

 

A sok fa között a magas vidáman rohangált, olyan volt, mint a nem messze álmélkodó kisgyerek, Baekhyun pedig csak állt és várt. 
- Neked melyik tetszik? Milyen legyen? Mekkora? Az legyen? Vagy az? A lucnak nagyon jó illata van, de nem bírja olyan sokáig, de a Normand az nagyon szép! 
- Csak válassz egyet - sóhajtott. 
- De így nem buli! Ezt közösen kell!
- Akkor legyen ez - bökött az előtte állóra.
- Túl nagy az alja, nem tudnánk tőle normálisan közlekedni. 
- Ez?
- Nagyon pici.
- Az? 
- Nézd már milyen ferde a törzse.
- Akkor ez?
- Mire belevágjuk a talpba nem marad rajta ág. 
- Chanyeol, megöllek! - vesztette el a türelmét. 
- Jó, jó csak válassz egyet, nem szólok bele.

Baekhyun borús tekintettel indult neki a nagy választásnak, mert ez a fél óra jobban kiidegelte, mint a plázában töltött idő. Ráadásul míg Chanyeol rohangált, nála volt az összes szatyor és nem hozott kesztyűt. 

Végül lecövekelt az egyik hátra kirakott fa elé, és némán bökött rá, Chanyeol pedig elvarázsolódva szaladt az eladóhoz, hogy azt kérik. 


2021. december 12., vasárnap

Megkésett gyermekkor - 12. kanál

Egy pillanatra elfelejtette az éjszakát, és azt hitte a tegnap hajnali meglepetése és beszélgetése az alacsonyabbal csak valami spicces álom volt, de Baekhyun ugyanúgy csimpaszkodott belé, mint hajnalban, ahogy elaludt. Békés szuszogása megmosolyogtatta Chanyeolt, aki közelebb hajolva a másik fejéhez puszit nyomott a homlokára.
Sokszor látta már Baekhyunt aludni, elvégre a koliban szobatársak voltak, de sosem aludt még vele. Mondjuk ezt sosem bánta különösebben, mivel reggelente mindig csak a széttúrt ágyat és őskáoszt látta, benne Baekhyunnal valami nyakatekert pozícióban. Rosszabb éjszakáin volt olyan, hogy a vaksötétben káromkodásra kelt, felkapcsolva a kislámpát pedig a földön ülve látta a másikat, aki a forgolódások közepette egyszerűen kiesett az ágyból.
Mindezek után az összebújás számára elképzelhetetlen volt, az pedig még inkább, hogy sérülések nélkül jusson ki esetleg a kisebb ágyából. Ám az egyetlen probléma az a kis nyálfolt volt, ami mellkasához közel helyezkedett el, ezzel pedig együtt tudott élni. Talán még viccesnek is tartotta mennyire ellazult a kisebb a karjai között.
Egy nagyobb sóhajtás után úgy gondolta egy kis pihenés még nem árthat, ha már vasárnap volt, és szorosabban magához ölelve Baekhyunt kóválygott vissza az álmok birodalmába.


- Jó reggelt - rántotta ki az álmok világából végleg Baekhyun kissé keléstől rekedtes hangja, mire egy pillanatra megmerevedett. Oké, hogy ő nagyon jól érezte magát ezzel az éjszakával, de valahogy a szembe találkozásra nem készült fel.
- Neked is - üdvözölte őt halkan még lehunyt szemekkel. Akarta, hogy egy picit elnyúljon a pillanat, mielőtt végé szakad örökre.
- Hogy tetszett a dekoráció? - kérdezte halkan Baekhyun és egy millimétert sem távolodott a magastól, még mindig nyakába bújva kezdeményezett beszélgetést, ez pedig Chanyeolt még inkább összezavarta. Érezte ahogy pulzusa az egekbe szökik, és a hideg rázta minden egyes pillanatban, amikor Baekhyun kifújva a levegőt felhevítette bőrét.
- Csodás lett, mikor szerezted őket?
- Amikor mérges voltam, és elmentem Kyungsooval vásárolni.
- Miért voltál mérges? Nem értettem aznap mi bajod volt - mosolyodott el Chanyeol, miközben Baekhyun kicsit ficergett kezei között, de nem húzódott el.
- Mert semmi kedvem nem volt ehhez. Aztán ott álltam a boltba és csak te jártál a fejembe, és nem tudtam elengedni a dolgot. Szerintem úgy néztem ki, mint valami őrült, ahogy dobáltam be a cuccokat a kosárba. A végén úgy felcsesződtem, hogy Kyungsoot is szó nélkül faképnél hagytam.
- Egy konok kis pukkancs vagy - nevetett fel végül Chanyeol, mert tökéletesen el tudta képzelni a helyzetet. Egy karácsonyi csomagokkal megpakolt durcás Baekhyun pedig a képzeletében halál cuki volt.
- Csak te tudsz így kihozni a sodromból...


Baekhyun kissé bosszúsan vette magára a kabátját, mert a magas bár programot tervezett annak mibenlétét nem volt hajlandó elmondani. Úgy érezte magát, mint valami rossz gyerek, amikor Chanyeol másodszorra is visszaküldte átöltözni, majd feljogosítva magát kezdett kutakodni a ruhái között. Végül egy farmer vastag pulcsi és új bakancsa megfelelőnek tűnt a magas számára. Baekhyun pedig csak fintorgott, mert nem tudta feldolgozni az előző szereléseivel mi volt a gond.
A reggeli kis jelenet még mindig ott volt a fejében. Amikor elsőnek felébredt hirtelen azt sem tudta mi történt, azon kívül, hogy olyan nyugodt volt, mint nagyon régen már. Aztán megérezte Chanyeol ölelését, ahogy mellkasához szorította, és érezte szívét eszméletlen mértékben száguldozni. Majd húsz percet feküdt úgy, hogy közben Chanyeol hátát cirógatta, teljesen elfeledve a külvilágot, és csak arra eszmélt fel, ahogy gyengéd puszit nyomott a magas nyakába, aki erre elégedetten szusszanva ölelte még szorosabban. Ő meg csak tovább szenvedett zavarában némán nem megtörve a pillanatot.


- Korcsolya... ehhez kellett ennyit szenvedned, hogy mibe jöjjek? - cövekelt le Baekhyun a pálya szélén és sütött róla, hogy hülyének gondolja a magasat.
- Ez csak az első állomás.
- Szóval állomások során akarsz jégcsappá fagyasztani, jó tudni - morgolódott tovább, de Chanyeol már magára sem vette. Ismerte már Baekhyunt, tudta, hogy a gonosz megjegyzések, és morgás mögött boldog volt. Ha nem lett volna az, akkor nem állt volna már a sorban, azon gondolkodva, hogy fekete vagy fehér korcsolyát kérjen.

Az első fél óra maga volt a szenvedés. A kicsi, amint jégre lépett seggre ült, Chanyeolból pedig kiszakadt a nevetés, amin persze vérig sértődött. Duzzogása akkor maradt alább, amikor tíz perccel később a magas is zakózott egy szépet, és ő volt az, aki nevetve próbálta felhúzni a földről. Aztán fél óra csetlés-botlás után Baekhyun kezdett belejönni a dologba, ami mosolyt csalt hidegtől piros arcára, és már bolondozva szelte a jeget, Chanyeolt cikizve, hogy a magas bár tud korcsolyázni sokkal esetlenebb, mint ő. Hülyéskedve fogócskáztak, majd segítették fel a másikat a földről, Baekhyunnak pedig az sem szegte kedvét, amikor egy fiatal lány elvesztve egyensúlyát nyakába kapaszkodva rántotta őt is a földre. Mosolyogva beszélgetett pár percet a lánnyal, míg Chanyeol a pálya másik részén méregette a számára flörtölő párost. Egészen addig uralkodott rajta a rosszkedv, míg Baekhyun mellé csúszva ragadta meg a kezét, és húzta vissza a forgatagba további mókázó pillanatokért.


Ahogy a szilárd talajt érezték lábuk alatt az első pár lépés kissé ingoványosnak tűnt, amin továbbra is jól szórakoztak, majd Chanyeol ismét kezébe véve az irányítást munkahelye felé vette az irányt. Baekhyun egyik helyre sem járt be sokszor, de tudta, hogy a kávézó a közelben volt, ő pedig egyáltalán nem bánt némi meleget.


Követte a célirányosan lavírozó magas alakot, és egy eldugott radiátor melletti asztalhoz leülve bújt ki kabátjából.
- Mit kérsz?
- Rád bízom magam, ismered az ízlésem - vont vállat, és nedves tincseit rendezgette. Chanyeol pár perc múlva egy tálcával sétált vissza, Baekhyun tekintetét pedig nem kerülte el, ahogy páran utána fordultak.
- Karamellás, áfonyás kávé.
- Visszavonom, nem ismered az ízlésemet.
- Csak kóstold meg, tuti, hogy a kedvenced lesz - mosolygott rá a magas, mire pár asztallal arrébb egy lány hallhatóan felsikkantott.
- Elég sok rajongód van - nevetett fel, amikor látta a magas kínos mosolyát.
- Törzsvendégek. Még dolgozni is be akartak fogni.
- Mondanám, hogy menj csak, de önző vagyok és nincs kedvem unatkozni.


Nagyjából másfél órát maradtak a kávézóban, ami alatt Baekhyun elismerte, hogy a kávé nem rossz, mire Chanyeol elkezdte bombázni őt a hely sütijeivel, mondván azok is isteniek. Nevetgélve falatoztak, miközben kibeszélték, hogy melyik édesség milyen, és a második kávé sem volt Baekhyun ellenére. Chanyeol miközben lelkesen vált személyes pincérévé néha leállt váltani pár szót a vendégekkel, akik szinte nyomon követték minden lépését.
Baekhyun az irodában sosem érezte ilyen jól magát. Néha váltott pár szót a többiekkel, de a sárkány nőszemély javarészt megkeserítette napjait. Ha tehette szabadult a munkából, és esze ágában sem volt korábban bemenni sose. Gondolkodott rajta, hogy vált, de sokkal jobban mutatott az önéletrajzában egy gyakorlati munkahely, mint egy kávézó. Ez pedig fontos volt, ha később jó munkát akart találni. Vagy akár, ahogy elsőnek tervei között szerepelt, a cégnél szépen fentebb lépkedni.

- Kajakómás vagyok - szusszant Baekhyun az asztalra dőlve.
- Amennyi sütit felzabáltál nem csodálom.
- Te hoztál ide ennyit, hagytam volna kárba veszni?
- Dehogy. Egy mozi még belefér?
- Mi? - emelte fel fejét álomkórosan a kisebb.
- Azt hiszem ez egy nem. Na gyere menjünk haza.
- Otthon nézhetünk filmet. Valamikor mondtad azt a karácsonyi izét.
- Byun Baekhyun karácsonyi mese nézést ajánl fel? Hova fajul a világ? - ironizált Chanyeol, minek hála lustán boxolt a másik kezébe.
- Tíz perccel a kezdés után úgy is aludni fogok. Win-win szitu mindkettőnknek.