Baekhyun szinte kipattant az ágyból péntek reggel. Elsőnek még motoszkált agyában a gondolat, hogy el fog késni, aztán rájött, hogy ma már egyáltalán nem kellett bemennie az egyetemre. El sem hitte... végre nem kellett a hidegbe mászkálnia, ráadásul maradt még szabadsága, így mára azt is kivette, mondván egy kis pihenést megérdemelt. És még mennyire megérdemelte.
Elsőnek arra jutott, hogy ő majd egész nap csak henyél és semmit nem csinál, aztán eszébe jutott Chanyeol, és a meglepetés, amit neki szánt. Hálás volt a fiú törődéséért, ami mostanság egyre biztosabb alapokon állt, és ő is akart adni cserébe valamit.
Ráadásul, valami gyenge kis remény éledt benne, hogy ez az ünnepes dolog nem is olyan rossz. Talán. De még nem remélt sokat a dologból.
Kiskorából még voltak halvány emlékei a karácsonyaikról. Mármint arról amikor még ünnepeltek. Mikulás napján az ablakban ott pihent a piros kis csomag, mindenféle finomsággal megtöltve, ők pedig Baekbeommal versenyeztek, hogy ki kel fel aznap korábban, mert az vitte a másiknak ágyba az ajándékot. Aztán arra is emlékezett, ahogy anyja dúdolva pakolta le a színes díszekkel teli dobozokat, majd ahogy hazaért az oviból, már ünnepi hangulatban úszott az egész lakás. Girlandok lógtak az ablakban, a korláton, azokról apró kis díszek, Baekhyun még emlékezett is a kedvenceire.
Egy apró piros kis autó, egy kézzel festett hintaló, a törékeny kisvonat és mind közül a legjobb, egy fehér ruhás angyalka, aki egy apró csillagot tartott a kezébe.
Aztán egyik pillanatról a másikra ez az egész megszűnt. Ott volt ő és az apja, aki folyton dolgozott, annyira menekült a valóság elől, hogy néha még Baekhyunról is megfeledkezett. A reggeli közbeni vidám csacsogások, a finom falatok, a friss illatú ruhák, az arcra puszi az óvoda kapujába, mind a fájdalmas homályba veszett.
Maradt a rémület, amikor rájött, hogy az apja elfelejtett érte menni, amikor ő volt az egyetlen, aki a teremben ült, a magány, ahogy a többiek elmehettek a kirándulásra, csak neki kellett felügyeletre beülnie az iskolába, és a fájdalom, amikor megérkezett az első december, és az ünnep sivár maradt és színtelen. Az első évben az akkor még csak elsős Baekhyun megpróbálkozott a lakás díszítésével. Elővette a megfogyatkozott díszeket, kissé ügyetlenül tekerte a korlátra a zöld girlandot, remegő kezekkel akasztotta a karnisra az égősort, és rettentő boldog volt, még akkor is, ha a dekor messze volt attól, amit anyukája összehozott. De apja észre se vette, csak befásulva telepedett a kanapéra, a megszokott doboz sörrel kezében.
Baekhyun még ekkor sem adta fel. Elővette az apró műfenyőt, nagy gonddal próbálta rendezgetni ágait, nézte a kusza szálakat, és bár addig sosem díszitett fát, tudta, hogy a jézuska már nem fog eljönni, neki kell megtennie. A kedvenc díszét nézte a fehér ruhás angyalkát, fentre akarta rakni, hogy biztonságba legyen, ám apró lábai megcsúsztak az angyalka kiesett kezéből, ő pedig döbbenten nézte az ezernyi kis üvegdarabot a földön, míg apja magából kikelve ordibált vele.
Másnapra minden dísz a kukában landolt. Apja kegyetlenül vált meg mindentől, Baekhyun pedig a megmaradt három kedvencét a szekrénye mélyére rejtette.
Következő évben már elő sem vette.
- Hát... nem lesz a legszebb, de reméljük értékeli.... - sóhajtott bizonytalanul, ahogy végignézett a lakáson és kicipelte szobájából a dekorációt. - Még mindig nem hiszem el, hogy ezt megteszem.
Egész nap ugrált a lakás egyik pontjából a másikba. Miután feltette az első girlandot rájött, hogy bölcs gondolat lenne először inkább kitakarítani, így meglepő lelkesedéssel vetette bele magát a dologba. Pedig álltalában a felosztás az volt, hogy ő főzött Chanyeol pedig takarított, mert így mindketten jól jártak. Éhen se maradtak és a dolgok sem tűntek el a ház legkülönbözőbb részeibe.
Most mégis élvezte. Eszébe jutott anyja lelkesedése, amikor az ünnepek közeledtével az egész házat rendbe tette.
Aztán gyorsan meg is rázta a fejét, mert nem akart ezekre gondolni. Ő most új hagyományt teremtett, ami már nem a régi Baekhyunhoz tartozott, hanem ahhoz, aki Chanyeol mellett volt. A fiú mellett, aki nem adta fel, és próbálta megismertetni vele az ünnep szépségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése