18. kanál

"Kyungsoo, tudnánk ma találkozni?"
Baekhyun még mindig a tegnap estétől sokkosan kuporgott az ágyában. El sem hitte, hogy mekkora bolond volt. Mégis mi ment ennyire az agyára az elmúlt napokban, hogy csak úgy random letámadja Chanyeolt? A legjobb barátját az ég áldja meg! Az egyetlen embert, akiben teljes mértékben megbízott. Oké még neki sem mert elmondani mindent, de az nem azért volt mert nem bízott benne, hanem mert nem látta értelmét mondjuk a gyerekkorán siránkozni. Semmi pluszt nem adott volna a kapcsolatukba az a tudat, hogy Baekhyun néha milyen nyomorúságos pillanatokat élt át. Már ő sem gondolt rá túl sokszor. Néha ugyan eszébe jutott és elkapta egy kis bánatos nosztalgia, de a mostani élete már fényévekre volt attól, amikor elveszetten sírdogált az ágyában.
"Persze, ha gondolod gyere át, Jongin lelépett Sehunnal valamerre."
"Egy óra és ott vagyok."


Mint, akit puskából lőttek ki rohant a fürdőbe gyorsan összeszedni magát, majd, ahogy kész lett Tobent felöltöztetve vágott neki az útnak barátja felé. Eszébe sem jutott ugyan rákérdezni, hogy viheti-e de hát náluk is voltak kutyák, és mindig mesélte Kyungsoo, hogy ez meg az az ismerősük ment át kutyával és milyen jól szórakoztak, szóval nem félt különösebben a kiakadástól. Belegondolva még nem is említette neki, hogy lett egy kutyájuk. Nem tartotta Tobent a saját kedvencének, mert Chanyeol is pont ugyanannyira odavolt érte, mint ő, és a kutya is teljes szerelemmel nézte mindkettőjüket.


- Hát ő? - meredt Kyungsoo a fekete gombócra, aki Baekhyun kabátjába bújva pislogott rá bizalmatlanul.
- Chanyeoltól kaptam. Toben a neve. Elfelejtettem mondani. Bocsi - hadarta a legszükségesebb információkat, és türelmetlenül toporgott, hogy bejusson végre a lakásba.
- Cuki - lépett félre, és rögtön átvette a kutyát, amíg Baekhyun levetkőzött. - A mieink nincsenek itthon, szerencsére Jongin elvitte őket. Néha jó kicsit elszabadulni a bolondok házából, amit ők hárman tudnak alkotni. De úgy tűnik ő elég kis nyugis.
- Ha Chanyeol otthon van ő is meg tud bolondulni, vele sokkal jobban szeret játszani, mint velem. Én a mellé kuporodó pajti vagyok a kanapén, meg aki enni ad.
- Látom a gyereknevelési szerepeket már leosztottátok - nevetett fel, majd a konyhába lépve érdeklődött, mit szeretne a másik inni, és pár perc múlva két hatalmas bögre forró teával tért be a nappaliba. - Na halljam, mi történt, amihez én kellek.
- Honnan veszed, hogy történt valami?
- Félre ne értsd, tökre szeretlek, de alapjáraton teljes boldogságban elvagy a saját világodban, és inkább felőlem érdeklődsz, ha találkozunk, nem magadról akarsz mesélni. Így, ha ennyire sosbe írsz, biztos, hogy történt valami.
- Oh... nem tudtam, hogy ilyen bunkó vagyok - túrt hajába Baekhyun kissé szégyenkezve.
- Nem vagy az. Ha rólam van szó mindig figyelsz és jó tanácsot adsz, vagy csak meghallgatsz, ha arra van szükségem. Csak magadról nem szeretsz mesélni. De ahogy látom ez a legtöbb ember felé így van. Szóval most mégis kitüntetettnek érzem magam.
- Ne csináld már, így is rettentő kínos ez az egész, azt se tudom mit kéne mondanom, de muszáj veled megbeszélnem.
- Csak bökd ki.
- Oké... - nyögte szenvedősen, majd pár perc felkészülés után próbálta kinyögni mi baja. Legalább háromszor kezdett bele, de egy hang se jött ki a száján, ellenben Kyungsoo türelmesen várta ki a pillanatot. - Szóval, nekem asszem... hát, lehet, hogy... nem is tudom, nem biztos, hogy...
- Baekhyun... - szólt rá kis fegyelmeztető éllel a hangjában, mire a másik szenvedősen sóhajtott egy nagyot.
- Tetszik Chanyeol.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de már a koliban sem értettem, hogy ti miért is nem jártok.
- Mi van?
- Tetszel neki, ő is tetszik neked, ez már évek óta világos.
- Dehogy az! Én csak most kezdek érezni valamit iránta. Mármint nem is tudom, hogy mit érzek. Az egész ezzel a hülye karácsonyos dologgal kezdődött, hogy minden napba legyen valami jó, meg mit tudom én, aztán teljesen kifordultam magamból. Még a lakást is kidíszítettem. Én! El tudod ezt hinni?
- Nem lehet, hogy most kezded elfogadni az érzéseidet? Múltkor mondtad, hogy már gondoltál Chanyeolra pasiként, csak nem akarod elveszteni a barátságotokat.
- Hát ez az! Azt most se akarom!
- És mi van, ha ez az egész már most több, mint barátság. Az egyetlen, ami változna, hogy nem két szerencsétlen kis tini szintjén lennétek titokban oda a másikért.
- Egy, nem tudom ő mit érez. Már megfordult a fejemben, hogy esetleg neki is ez több lehet, de tökre nem egyértelmű. Kettő, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy én mit érzek. Tudod, hogy nem mennek nekem ezek a kapcsolatos dolgok. Eddig akárkivel próbálkoztam elég gáz lett a vége.
- Akartad te azokat a kapcsolatokat? Őszintén elég elbaszott párokat választottál magadnak. Mármint, nem volt egyikük sem rossz arc félre ne értsd, de annyira nem illettetek össze. Ott volt az a csaj az egyetem második évében, nem volt közös témátok!
- Pedig mielőtt összejöttünk rohadt sokat tudtunk beszélgetni bármiről.
- Aztán - hagyta figyelmen kívül - az utolsó évben ott volt az a srác. Baekhyun egy kigyúrt állat volt, akinek az értelmi képessége egy 14 éves szintjén megállt. Folyton a szádban volt, és arra ment, hogy minél hamarabb benned legyen!
- Hát... de nem volt rossz vele.
- Miről beszélgettetek ti egyáltalán?
- A játékokról... meg a szexről, és hát... a szexjátékokról? Jézusom, így belegondolva, el sem hiszem, hogy három hónapig jártam vele - szorította össze a szemét.
- Az összes, akivel jártál, külsőleg szép volt, de belül semmivel sem fogott meg.
- Akkor felszínes vagyok? - döntötte oldalra elgondolkodva a fejét.
- Nem hiszem. Csak, hogy is mondjam. Szerintem tudat alatt nem is akartál velük lenni. Direkt olyanokkal kezdtél, akikkel semmi esélyeteket nem volt. Bezzeg, amikor Heechul mozdult rád, észre se vetted.
- De hát ő nem is mozdult rám!
- Dehogynem! Szerencsétlen csávó folyton próbált a közeledbe férkőzni, te meg csak angyali mosollyal küldted el őt mindig. Már én éreztem magam gázul a végén. Pedig vele, na látod vele lehetett volna valami.
- És akkor Chanyeol, ő mi?
- Vele kéne járnod idestova két éve, ha engem kérdezel.
- De hát ő nem is a zsánerem...
- Kezdem érteni miért jöttél ki azzal a pasival, te sem vagy túl érett...



Majd három óra fejtágítás után kissé kóvályogva távozott Kyungsoo lakásáról, azon gondolkodva, hogy tényleg beszélnie kellene-e erről Chanyeollal. Barátja egy csomó dolgot mesélt, amik neki fel sem tűntek. Chanyeol tényleg mindig figyelt rá, ha olyan volt elmagyarázta neki az anyagot - bár ez álltalában fordítva történt - ha esetleg a hónap végén megszorult anyagilag tényleg mindig észrevétlenül kisegítette, mindezt úgy, hogy neki fel sem tűnt, és így kínosnak sem érezte a dolgot. Hopsz két adag kaját vett, úgy esett, hogy neki az most épp nem kellett, de hát kár lenne kidobni, elhívta magával programokra, amik ingyenesek, de érdekesek voltak.

Ha belegondolt Chanyeolnak futotta volna egy jobb lakásra is, de tudta, hogy Baekhyun oda nem tudott volna vele költözni. Amikor beteg volt, hozott neki gyógyszert, másnaposan pedig emlékezett, hogy mindig lepisszegte a többieket a koliban, hogy ő pihenni tudjon. Amikor rossz napja volt és csak duzzogva gubbasztott az ágyba, a magas fülest vett fel, ha sorozatot nézzen, hogy ne zavarja Baekhyun mélázását, majd egy idő után mindig rábeszélte, hogy nézzék együtt, mert az a sorozat éppen a világon a legjobb, és azt mindenképp látnia kell, ő pedig ilyenkor mindig morcos tekintettel nézte végig az első részt, hogy utána hajnalba nyúlóan folytassák a történetet.

Megkésett gyermekkor - 17. kanál

- Hulla vagyok - sóhajtott Chanyeol, amikor végre hazaért. Mivel variált a beosztásával, pénteken egész napra be kellett mennie, ráadásul Baekhyun is írt, hogy neki is elhúzódott a munka, így sejtette, hogy ő is hasonló véleményen volt a mai napról.
- Szia - bukkant elő a szőke feje a kanapén egy hatalmas pléd alól.
- Megvárhattál volna a péntek esti lazulással - játszott a sértettet, de közben mosolyogott Baekhyun félálomban lévő tekintettén.
- Le kell vinni Tobent...
- Ez most azt jelenti, hogy menjek le vele?
- Gyere le velem. Legalább beugrunk a boltba még.
- Este kilenc múlt.
- A kisbolt két utcával odébb tízig nyitva van - bújt ki az ágyból és ásítva túrt hajába.
- És mi a nagy terv?
- Éhes vagyok. És sütit akarok.
- Király, mit sütünk? - vette máris vissza a kabátját, mintha az öt perccel ezelőtti fáradt énje sose létezett volna.
- Valamit - vont vállat, mert igazából ötlete sem volt, egyszerűen csak kedve támadt valamit csinálni.

Míg Chanyeol levált és a közeli kutyafuttatóba sétált Tobennel, Baekhyun elgondolkodva meredt a kínálatra. Nem volt túl sok ötlete, ehhez a sütés dologhoz, ereje meg még kevesebb a mai nap után, kedve viszont annál több. Mivel nem jutott dűlőre, vett pár nasit, meg alap dolgokat a valamihez, és megegyezett magával, hogy majd improvizál aztán lesz, ami lesz.



Már a futtató mellett járt, amikor észrevette Chanyeolt és Tobent vígan rohangálni bent. Elmosolyodva figyelte a magas alakot, ahogy a sötétben telefonja fényénél futott a kutya elől, közben vigyázva rá, nehogy véletlen lába alá kerüljön.

Várta a karácsonyt. Ez pedig szinte már ismeretlen érzéssé fakult szívében. Nem érdekelte az ajándék, amit esetleg kapni fog, a karácsonyi menü vagy program, egyedül Chanyeol érdekelte. Itt maradt, miatta. Tegnap a beszélgetés után nem is nagyon foglalkozott a témával, mert annyira meglepte, hogy gondolkodni sem tudott. Napok óta motoszkált a fejében, hogy azért mégsem lesz olyan jó egyedül tölteni a szentestét, pedig nem tartotta túl különleges napnak, csak azért na. Karácsonykor az sem szeret egyedül maradni, akinek alapjáraton nincs baja a magánnyal. De ez az egész túl álomszerű volt.
Miért teszi ezt érte Chanyeol? Egy barátért még ha jóban is vagytok nem tesz ilyet az ember. Szíve megzavarodva dobbant, ahogy kezdet többet látni a helyzetbe. Abba a két napba, amikor együtt aludtak, sokkal kipihentebben kelt, ráadásul nagyon is kereste a másik közelségét. Megnyugtatta, miközben teljesen össze is zavarta.
Amikor Kyungsooval beszélt komolyan gondolta, hogy nem akarja a barátságát kockáztatni Chanyeollal. Nem akarta őt elveszíteni. Viszont kezdte egyre biztosabban azt érezni, hogy szeretne többet ennél.



- Mit kukkolsz itt? - lépett elé gondolatai tárgya, mire megugrott és elejtette az eddig szorongatott zacskót. - Jól vagy? - hajolt le Chanyeol összeszedegetni a cuccokat.
- Bocs, csak elgondolkodtam - térdelt le ő is összeszedni a cuccokat.
- Na és min?
- Mindegy. Kiszaladgáltátok magatokat? - terelte el inkább a témát.
- Hihetetlen mennyi ereje van ennek a kis dögnek. Hulla vagyok - döntötte fejét egy pillanatra Baekhyun vállára. Tudatlanul nyúlt a magas hajához és borzolta fel kicsit, mintegy vigasztalásként.
- Menjünk. Úgy tűnik Toben is kipurcant nem csak te - bökött a kutya felé, aki kissé lihegve heveredett le a lábukhoz.

Egy csere következtében Baekhyunhoz került a kutya, akinek már eszében sem volt rohangálni vagy húzni, lustán ballagott gazdája mellett, miközben Chanyeol érdeklődve kukkantott a szatyorba. Nézte az alapanyagokat, de nem sikerült rájönnie, mit tervez a másik, rákérdezni pedig nem akart ugyanis Baekhyun pont ugyanolyan elrévedt tekintettel bandukolt mellette, mint mikor meglepte. Meglepte a másik szótlansága elvégre elég sokat tudott beszélni, ha meg rossz kedve volt akkor pár szóval legalább csipkelődni, most viszont némán ballagott mellette.

A lakásba felérve Toben már a kanapén volt, amint megszabadult a hámtól, és ivott pár kortyot, Chanyeol pedig kuktának gondolván magát telepedett le a konyhaasztalhoz. A másik még mindig a maga világában élve, meredt telefonjára a pultnak dőlve, miközben valami receptet keresett. Chanyeol figyelte, ahogy felvillant ajkain egy halvány mosoly, majd kis fejrázás következtében nyomogatott valamit. Máskor a homloka szaladt kicsit ráncba, és harapta be ajkát egy pillanatra. Onnan tudta, hogy meglett a megfelelő recept, hogy Baekhyun egy nagy sóhaj keretgében, egy másodpercre kidugva nyelvét nedvesítette be ajkait. Aztán kissé meglepetten pillantott le rá.


- Hát te?
- Eddig fel sem tűnt, hogy itt vagyok?
- Azt hittem bent vagy a kanapén Tobennel - vont vállat. - Arra gondoltam pudingos sütit csinálok, ha jól rémlik pudingpor van itthon, a tésztája pedig egyszerű.
- Oké - bólogatott boldogan Chanyeol, már előre örülve a sütinek. - Karácsonyra milyen sütit csináljunk?
- Passz. Ha hazamegyünk akkor alapból se kell sok, szóval... nem tudom?
- Ha hazamegyünk? - pattant fel izgatottan a másik. - Hazajössz velem? - lépett elé.
- Hát... - pislogott sűrűn Baekhyun kissé megilletődve. - Azt mondtad, hogy anyukádat nem zavarnám.
- Persze, hogy nem, tudod mennyire szeret, Yoora is hiányolt már, pedig velem se találkozott sokkal többet. Féltékenynek kéne lennem?
- Nem hiszem - nevetett fel.


Sütés közben semmiségekről csacsogtak, míg az alacsonyabb a tésztával szöszmötölt, a magas minden figyelmét a pudingra fordította, de így is csak másodszorra sikerült csomómentesre kikeverni, és csak kissé leégetni. Mikor minden készen állt, Baekhyun épp a megfelelő tepsit kereste, de sehogy nem érte fel, a magas pedig mögé lépve, hozzásimulva vette le azt, ami kellett a süteményhez. Észre sem vette Baekhyun mikor fordult meg, hogy vele szemben legyen annyira a feladatra koncentrált, de a tepsi a következő pillanatban a pulton csattant, ahogy Baekhyun egy leheletnyi puszit nyomot a nyakára. Pár pillanatig hozzá simulva várt, majd, mint akibe villám csapott lökte el magától Chanyeolt.
- Ez csak véletlen volt. Bocsi! Esküszöm nem akartam csak... csak nem tudom, olyan jó illatod volt, vagy nem is tudom - hadart Baekhyun ész nélkül mindenféle dolgot, majd ahogy rájött miket beszél égő arccal hallgatott el.
- Semmi gond - motyogta Chanyeol hozzá hasonlóan sokkos állapotban, de nem mozdult el a másik elől. Néma másodpercek peregtek köztük, ahogy próbáltak megoldást találni a kínos helyzetre, de egyikük sem tudott gondolkodni a pillanatban.

Megkésett gyermekkor - 16. kanál

Baekhyun Toben pórázát tartva várta míg Chanyeol kiszerencsétlenkedi magát az ajtón a dobozokkal. Nem volt hajlandó akár egyet is átadni, hősies küldetésének tartotta a célba érkeztetni őket saját kezűleg. A másik csak mosolyogva ballagott mellette a kutyát figyelve, akin nyilván ruha volt. Ugyan nem volt oda a gondolattól, de amikor hajnalban ő hozta le pisilni ruha nélkül, látta, hogy majd megfagy, így kénytelen volt elfogadni a jogosultságát a dolognak.
Az úton végig Tobent ajnározták, mindenki odavolt a fekete szőrgombócért, amit ő csak néma elfogadással tudott le, mert semmi kedve nem volt tök idegen emberekkel beszélgetni, Chanyeolnak viszont fülig ért a szája, mint valami büszke szülő.


A magas ment be leadni a csomagokat, ő pedig kint várta, miközben a kihelyezett kis információkat olvasgatta. Mi legyen a csomagba, mi ne, hogyan csomagold - szerencsére ezeket ő mind elolvasta és betartotta - aztán pedig egy felhívás önkéntes munkára szenteste.
Elgondolkodtatta a dolog, mivel eddig a koliban mindig maradt rajta kívül pár srác, nem volt egyedül karácsonyra. Velük összeült, dumáltak, néha iszogattak, aztán mindenki ment a maga dolgára, de idén már nem volt a kollégium biztos falai között. Most pedig, hogy már nem utálta annyira ezt az egész dolgot, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egyedül üljön az agyoncicomázott lakásukban.

- Na kész vagyok, mit nézel? - lépett mellé Chanyeol, mire csak vállat vont.
- Lehet jelentkezem erre az önkéntes cuccra. Ételosztás - bökött a plakátra. A másik közelebb hajolva olvasta el az infókat.
- De hát az szenteste - csodálkozott el.
- Pont ezért. Nincs kedvem otthon ülni egyedül.
- Mi van?
- Jól van már, tudom, hogy nem vagyok az ünneplések szentje, de azért nekem is vannak érzéseim - kapta fel a vizet, mire Chanyeol meglepetten lépett egyet hátra.
- De én fent maradok szentestére. Nem leszel egyedül - közölte, mintha ez annyira egyértelmű lett volna. Pedig rohadtul nem volt az. Chanyeol volt az első, aki, amint lehetett hazament az ünnepekre, és az utolsó, aki visszatért.
- Mi? Miért?
- Hogy ne legyél egyedül - vont vállat. Baekhyun csak döbbenten pislogott, hirtelen teljesen elvesztve a hangját. Miatta maradna le Chanyeol arról a sok jóról, amit utána mindig napokig mesél?
- Dehogy maradsz. Imádod otthon tölteni az ünnepeket, nem kell miattam lemondanod róla.
- Veled is szeretek lenni, szóval nem veszítek semmit.
- De Chanyeol... Te minden egyes áldott évben teljesen bezsongva várod, hogy hazamehess a családodhoz. És ez természetes. Anyukád tuti kiakadna miatta.
- Már mondtam neki, annyit kért, hogy utána menjek haza, és ha van kedved te is gyere.
- Én? Minek?
- Hát ünnepelni, mi másnak? Olyan hülye kérdéseid vannak néha Baek. Ilyenkor elgondolkodom, hogy lehetsz diplomás, miközben érettségit sem adnék neked - csúfolódott.
- Hé! Tök nem egyértelmű, hogy miről hadoválsz itt öt perce! Persze, hogy sokkos vagyok.
- Akkor egyértelművé teszem. Itthon leszek veled karácsonykor. Szóval nem kellenek holmi pótcselekvések, bár marha megható, hogy erre gondoltál, valami idióta buli helyett mondjuk. És utána, ha szeretnéd örülnék, illetve örülne az egész család, ha hazajönnél velem mondjuk a többi napra. Vagy valameddig. Anyám elég kikészítő, szóval lehet nem húznád sokáig, de visszajöhetünk bármikor.

Baekhyun tényleg Chanyeolt érezte az otthonának. A biztonságnak, a szívmelengető pillanatoknak és a nyugalomnak.
- Utállak - vágott hátraarcot faképnél hagyva a hirtelen kitöréstől meglepett óriást.
- Akkor hazajössz utána velem? - lépett túl a döbbeneten és vigyorogva érte be Baekhyunt pár lépéssel.
- Haza - morogta, miközben sálját szeméig húzta, hogy semmi ne látszódjon arcából.

Megkésett gyermekkor - 15. kanál

Bár Baekhyun kételkedett az ötletben végül a másik hajszolására belement a dologba és szabadságot vett ki, mondván nincs jól. Chanyeol már tegnap elcserélte a műszakját, és fix elhatározása volt, hogy ma bevásárolnak mindenféle kutyás dolgot. Persze az alacsonyabb megint nem volt oda az ötletért.
Minden második szava a nem volt, így már a magas is kezdte megbánni, hogy mindenáron magával akarta hozni őt.

- De nézd már milyen cuki!
- Chanyeol, ez egy kutya, nem egy gyerek, hogy naponta két ruha kelljen rá minimum. Akartál neki cuki ruhát, még egy ruhát, majd még egyet, vastagabbat, eső ellen, kis cipőcskét, most meg tündérszárnyakat. Máshol ezt állatkínzásnak nevezik nem cukinak!
- Olyan ünneprontó vagy - vágta be a sértett fejét, de persze ezzel sem ért célba.
- Tudom, mindig az vagyok. Választhatsz neki még egyet, mondom egyet - emelte ki a darabszámot. - Addig én keresek neki minden mást, téged úgy se lehet innen elrángatni.


Míg a magas azt az egyetlen plusz megengedett ruhácskát nézte, Baekhyun igyekezett elgondolása szerint minden fontos dolgot beszerezni. Tálból vett neki hármat, úgy gondolván annak több, mint elégnek kell lennie, a játékokon túlsétált, mert sejtette, hogy a magas ott is el akar szabadulni, helyette nézet kutyakaját, pórázat, hámot, és nyakörvet, kutyapelenkát, meg levitelhez szükséges zacskót. Épp a fekhelyeket nézte, amikor megérkezett a magas, Baekhyun nagy meglepetésére tényleg csak egy ruhával.
- Na mi kell még neki? - érdeklődött.
- Játékokat majd még nézhetünk, illetve azon gondolkodom milyen ágy kéne neki. Engem nem zavarna, ha ágyba aludna, de tegnap este olyan célirányosan ment a plédre, amit adtál, hogy szerintem neki nincs szüksége a mi ágyunkra.
- A miénkre? Közös ágyunk lett? - vigyorodott el Chanyeol, mire kissé elvörösödött.
- Idióta...
- Amúgy szerintem vehetnénk neki egy ilyet, úgy rémlik Jongin azt mondta az ő kutyájának hasonló van és szereti, meg ha mégis velünk akarna aludni, akkor ilyet az ágy mellé.
- Oké... - bólintott rá Baekhyun, ami meglepte a másikat. Sehol egy ellenkezés, vagy csípős beszólás. Milyen ritka pillanat. - Akkor szerintem még játék kéne neki.
- Király! Már ki is néztem párat.
- Sejtettem.


Miután Baekhyun sokkot kapott, hogy mennyibe kerülnek a cuccok - mire kiheverte volna addigra Chanyeol fizetett, mintha ez egyértelmű lett volna - még elmentek bevásárolni maguknak és a csomagba egy-két dolgot.
Cseppet sem bánta, hogy reggel passzolta a munkát, az igazat megvallva semmi kedve nem volt a benti légkörhöz, pedig tavaly semmi gondja nem volt a komor sivársággal.
Az irodában egy szerencsétlen kis műfenyőt állítottak fel már tavaly is néhány olcsó dísszel, amit szó szerint csak rádobáltak. Előző évben mégis kirázta a hideg, amikor meglátta, annyira feleslegesnek tartotta. Egy-két lelkesebb kolleganője vitt be sütit az utolsó napon, de minden más karácsonyi programot hanyagoltak, aminek ő kifejezetten örült. Sem húzás és felesleges ajándékozás, sem megjátszott jópofizás egy karácsonyi bulin. Maga a megtestesült álom volt Baekhyun számára az a hely.
Otthon előturtak négy dobozt, és míg Chanyeol Tobennek mutogatta az új szerzeményeket, és lement vele pisilni Baekhyun minden tudását bevetve próbált valami épkézláb csomagolást összehozni. Vettek még ceruzákat és tollakat, egy-két füzetet meg néhány nassolnivalót, így egész kis pofás csomagok jöttek össze a végére. Chanyeol suttyomban még mini társas játékokat is vett, de már meg sem lepődött rajta. A magasban mindig túltengett a nagy adni akarás, mindenkinek a legjobbat akarta.

- Azta, ezek nagyon jól néznek ki Baek, nem is tudtam, hogy ilyen királyul csomagolsz.
- Szerencsére nem gyakran kell bevetnem ezt a tudásom - vont vállat, miközben mindent ellenőrzött, hogy ne maradjon rajta árcimke.
- Én teljesen elfelejtettem, hogy be is kell őket csomagolni.
- Elvette az eszedet az a temérdek kutyaruha.
- Csak úgy mondom, hogy mindenki Tobent csodálta az új szerzeményében - vigyorgott büszkén, míg a kutya lustán méregette őket a kanapéról. - Na mit segítsek?

Fél óra múlva a csomagok szépen sorakoztak az ajtóban, de már egyiküknek sem volt kedve nekiindulni és elvinni. Baekhyun terve az volt, hogy másnap munka előtt leadja őket, de persze a magas mindenképpen menni akart vele, mert hát milyen hangulatosan vannak kialakítva azok a kis helyek, ahol le lehet adni. Így más választás nem lévén, a következő délutánjukra is megvolt a program.

- Amúgy nem csak a gyerekeknek vettem társast, magunknak is, gyere játszunk!
Így esett meg, hogy a kanapén ültek összekucorodva Tobennel hárman, miközben forró csokit szürcsölgetve szórakozták végig a nap hátralévő részét.

Mégkésett gyermekkor - 14. kanál

Baekhyun szinte rohant haza, maga sem tudta pontosan miért, de kissé megijesztette Chanyeol üzenete, amit még délután kettőkor küldött neki. Azóta pedig nem volt hajlandó válaszolni.
Fejében a legrosszabb képek éltek, rosszul lett, leégett a ház, kidobták őket, vagy ellopták mindenüket.
Ahogy az épülethez ért, legalább nyugtázta magában, hogy nem égett az rommá. Legalább ez. Chanyeol 5 perce ráírt, így ő is élt, szóval már csak reménykedett, hogy nagy baj nem lehet.

- Na végre! - fogadta őt a magas, mire szemforgatva bújt ki cipőjéből.
- Mi történt? Baj van?
- Nem! - vigyorgott, és izgágasága teljes mértékben megnyugtatta Baekhyunt. - Gyere, imádni fogod!
Ahogy belépett a nappaliba, egy fekete gombolyag rohant a lábának, mire lesokkodva állt vagy egy percig. A kutya vidáman rohangált mindenfelé, a magas ölébe szinte belevetődött, ahogy a kanapéra ült.
- Mi ez?
- A kutyánk.
- A mi? Honnan? Mikor? A tulaj?
- Nyugi, mindent elintéztem és megoldottam. Toben a neve, egy kartondobozban találtam, amikor mentem reggel dolgozni, és nem tudtam otthagyni. Felhívtam a tulajt, és megengedte, hogy maradjon, feltéve egy kis szerződés módosítást. Elvittem állatorvoshoz, minden rendben van vele, szóval, üdvözöld a családban.

Nem igazán jutott szóhoz, miközben gondolatok százai cikáztak a fejében. Mindig akart kutyát, de amíg kicsi volt nem engedték, utána pedig apja közölte, hogy ha hazahoz egy dögöt, akkor nem csak az állat, de ő is mehet a háztól. Más választás nem lévén, állat sose ment, ahogy pedig elszabadult otthonról, nem volt esélye rá, hogy örökbefogadjon. A koliba nyilván nem vihette volna, albérletet találni pedig ugyancsak nehéz lett volna állattal, így nem is gondolkodott ilyenbe.

Meg aztán nem is volt rá anyagi kerete. Egy állat rengetegbe került, ő pedig hiába kapott egész jó fizetést, nem igazán tudta volna kigazdálkodni, hogy mindenre jusson. Persze rakhatott volna félre kevesebbet - bár így sem sokat tudott - de az anyagi biztonság mindig fontos volt számára.
Most viszont itt volt ez a törpe cirkáló, aki úgy cseppent az életébe, mint valami csoda.

- Gyere már ide - ragadta meg Chanyeol a karját, és maga mellé húzta a kanapéra, mire a kiskutya rögtön átmászott az ölébe. - Bír téged, nézd, hogy csóválja a farkát.
- Nagyon cuki - makogta, miközben bizonytalanul ért hozzá. - Tényleg a miénk?
- Persze. Mivel én vittem le a dokihoz, így az én nevemre került, de ha szeretnéd átirathatjuk a tiédre.
- Szerintem ez tök felesleges - rázta meg a fejét. Rohadtul nem számított, hogy kinek a nevén szerepel, úgy is itt lakik velük.
- Viszont neked hoztam őt, te jutottál eszembe, amikor megláttam, hogy mennyire szerettél volna mindig kutyát.
- Mikor hangoztattam én ezt ennyire?
- Amikor iszol, elég beszédes leszel. Akkor sok mindenről mesélsz, aztán másnapra elfelejted.
- Ezt komolyan nem tudtad volna korábban megemlíteni? - sokkolódott le, belegondolva hányszor ázott el Chanyeol mellett az elmúlt években.
- Általában előjön egy titkos cuki éned, ami halál édes, így gondoltam nem vonom meg magamtól a cukiságod.
- Hülye - lökte meg. - Szóval Toben... - ölelte magához az apró kutyát. - Mennyi idős lehet?
- A doki szerint egy éves múlt. Azt mondta egész jó formában van, szóval szerinte nem volt utcakutya, csak nemrég szabadulhattak meg tőle.
- Szegény... milyen rossz lehet neki. Volt egy családja és most nincs senkije...
- De már van, szóval csak annyi a dolgunk, hogy jobbak legyünk, mint a nyomik, akik kirakták.
- Én nem értek a kutyákhoz.
- Szerintem megoldjuk a dolgot - borzolta össze Chanyeol a haját.

Megkésett gyermekkor - 13. kanál

Baekhyun szinte sokkot kapott reggel, amikor félálomban telefonját keresgélte. Azon már meg sem lepődött, hogy a kanapén aludt - nem véletlen mondta Chanyeolnak, hogy nézzék csak nyugodtan a karácsonyi filmet - azon már viszont kicsit igen, hogy Chanyeol is mellette durmolt. Ráadásul a vékony pléd helyett a magas vastag takarója vette kerül őket. 
Na de amikor még laposakat pislogva az órára nézett máris éberen pattant ki az ágyból. Próbált átbukdácsolni a magas lábain, hogy a fürdőbe jusson, de véletlen elég erősen megrúgta a másikat, aki csak feljajdulva tért magához.
- Bocsi, tényleg, de rohannom kell, fél nyolc múlt - hadarta és már a fürdő felé vette az irányt, hogy a reggeli teendőit minimalista stílusban elvégezze.
- Mi van? - fúrta fejét a párnába a magas, majd fél percen belül összerakta ő is az információk jelentését. - Francba! Baekhyun siess, nekem is kell a fürdő!

 

Míg Chanyeol a haját lőtte be, Baekhyun előtte súrolta fogait, aztán majdnem egymásba rohanva tért vissza mindenki a saját zugába, hogy felöltözhessen. Baekhyun gyorsabb volt - neki messzebbre kellett mennie - így míg ő már a cipőjét vette Chanyeol még csak az ingje gombjaival szenvedett.

 - Hánykor végzel ma? 
- Ötkor.
- Én négykor, elmegyek eléd, és elmehetnénk elintézni a bevásárlást. Itthonra is kell cucc, meg akkor az adományozáshoz is vehetnénk pár dolgot - magyarázott az alacsonyabb, már kabátját felvéve.
- Öhm... oké. A kávézóba leszek.
- Jó sietek, szia!
- Szi - ajtócsapódás - a! Ez gyors volt - jegyezte meg már csak magának a magas, aztán észbe kapva szedte ő is össze magát. 

 

Chanyeol kissé elvarázsolt hangulatban lépdelt az asztalok között, ahogy a tegnapra gondolt. Baekhyun jól érezte magát csak a szokásos kis hisztijeit hozta, amik személyiségéhez tartoztak. Bolondozva korcsolyázott, és a kávézóban is felengedve dumált vele. Mintha nem is lett volna a közös alvásuk, ami mára virradóan megismétlődött. 
Igazából becipelhette volna az alacsonyabbat az ágyába, vagy legalább kihozhatta volna neki a takarót, ő pedig kényelmesen elvonulhatott volna aludni, de túl csábító volt az együtt alvás gondolata. 
Baekhyunnak a film kezdetétől negyedóra sem kellett, hogy elaludjon - talán ezért is kampányolt a kanapé kinyitása mellett - és még a film vége előtt odakuckózott Chanyeol mellé. Orrát a magas karjához nyomta, aztán bal keze átsiklott a derekán, és ott szorongatta pólóját. Amikor a film vége után el akart még menni mosdóba és a paplanját összeszedni alig tudta levakarni magáról Baekhyunt.

 

- Ki volt az a tegnapi srác veled Chanyeol? - kérdezte Eunha, az egyik részmunkaidős pincérnő. 
- A barátom és lakótársam. Miért?
- Kár érte, pedig már szurkoltam, hogy tényleg randi legyen. 
- Mi? 
- Halál cukik voltatok együtt, még sose láttam, hogy így néztél volna valakire. 
Ennyire nyilvánvalóak az érzései? 

 

Baekhyun öt előtt pár perccel esett be, arcát kicsípte a hideg, a magas pedig csak akkor vette észre, amikor már egy bögrével a kezében telepedett le az egyik asztalhoz. Volt még pár perc a munkaidejéből, de nem voltak sokan a váltás már megérkezett, így pihenőt engedve meg magának mellé telepedett ő is egy kávéval, és két sütivel.

- Az a terved, hogy az ünnepek végére gombócot csinálsz belőlem? - mosolyodott el Baek, ahogy az édességekre pillantott.
- Eddig se láttam volna, hogy elhíznál, ártani nem ártanak. 
- Ha tudnád mennyit ártanak - sóhajtott szenvedősen Baekhyun, de azért már villa volt a kezében a falatozáshoz. - Nem baj, hogy lógsz?
- Nem igazán, a többiek már itt vannak, és nincs sok ember. A főnök is jó fej. 
- Féltékeny vagyok...

 

Nagy hévvel vágtak neki a bevásárló túrának, megbeszélték, hogy a saját szükségleteik maradnak másnapra, most inkább az adományozós dologra fekszenek rá. Baekhyun sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolga a másikkal, de nem gondolta, hogy már az első boltban megbolondul a magas. 

 - Chanyeol, nem kell mindent megvennünk, nem erről szól. 
- De nézd már milyen aranyos az a pulcsi, és cipő. Meg a...
- Négy csomag, négy ruhadarab. 
- De hát karácsony van.
- Én ezt értem és halál cuki vagy, hogy ennyire sok mindent akarsz adni, de pont te mondtad, hogy nem erről szól az ünnep. Amúgy is nekünk is élnünk kell valamiből a hó végén - tette hozzá mintegy mellékesen. A magas duzzogva rakta vissza a hatodik felsőt, és elgondolkodva meredt a kínálatra. - Lehet jobban járnánk, ha méret nélküli dolgokat vennénk.
- Olyan ünneprontó vagy...
- Realista Chanyeol, azt akartad mondani, hogy realista. 
- De hát, ha veszünk egy bizonyos korosztálynak, akkor stimmelnek a méretek.
- Dehogy stimmelnek. Csak elkeseredik, amikor meglátja a menő új pólóját, ami nem megy rá. 
- Jól van... honnan tudsz egyáltalán ennyit erről? Utána olvastál? 
- Is... - nyögte megszeppenve, majd félrenézett. - és volt olyan év, hogy kaptam is ilyet - tette hozzá halkan. Chanyeol megdermedt egy pillanatra, és döbbenten meredt a másikra. 
- Kaptál?
- Ja... na menjünk. - vágta el gyorsan a témát, és inkább a kiegészítők felé vette az irányt. Nézegette a sapkákat, és sálakat, majd leakasztott két szettet, amit ő megfelelőnek talált, hogy megmutassa Chanyeolnak, de a másiknak hűlt helye volt. - Megölöm, ha ész nélkül vásárol - morogta magában és keresésére indult. 
- Gondoltam csinálhatnánk lányos meg fiús dolgokat. Azt mondtad a méret nélküli cuccok nyerőbbek, nézd!

A kezében rózsaszín kis kesztyű volt, hozza illő sapkával, a másikban pedig egy jégvarázsos kistáska, ami nagyon menő darabnak számított mostanság. Amikor Baekhyun rábólintott a dologra gyorsan belecsempészett még 1-2 lányos kis apróságot, de az alacsonyabb már nem állt neki veszekedni. 
Egyikük sem számított rá, hogy órák hosszat fognak bóklászni a plázában, bár erre rátett az embertömeg, ami Baekhyunt kezdte kihozni a sodrából. Amikor Chanyeol még be akart menni magának is nézelődni, ő inkább a közelben lévő erkélyt választotta, hogy kicsit kiszabaduljon a zsúfolt térből. A hidegben már látszott lehelete, azzal szórakozott, miközben várakozott és cseppet sem bánta, hogy elmenekült kicsit, inkább a fagypont, mint az a sok ember ott bent. Oké, ő nyitott a dolgokra, de azért mindennek megvolt a határa. 
Alapból sem szeretett vásárolni, új ruháit is álltalában a colosnak köszönhette, mert muszáj volt elmenni vele néha. De míg Chanyeol akár órák hosszát tudott nézelődni, ő bement és kijött néha fel sem próbálva az adott darabot. Tudta éppen mire volt szüksége, így feleslegesnek gondolta, hogy vegyen mellé még hat darabot. Emellett volt egy kis különbség a bevételeik között. Míg Chanyeol otthonról is kapott támogatást, Baekhyunnak az apja hitelét kellett fizetnie, emellett ott volt a tandíja egy része is, bár kapott szociális támogatást meg ösztöndíjat, de nem mindig futotta mindenre, pláne, hogy minden hónapban keményen félrerakott egy kisebb összeget vész esetére. 

 

- Hogy nem fagytál meg? - lépett mellé a magas egy zacskóval a kezében. 
- Elegem volt már kicsit az emberekből, itt meg nyugi van, mert csak a cigisek jönnek ki, vagy a hozzám hasonló antiszoc emberek. 
- Menjünk haza?
- Aha. Holnap a bevásárlásnál majd veszünk még csokit, mára szerintem épp elég volt. 
- Még elnézhetnénk valahova - mosolygott cukin Chanyeol, ő pedig csak hagyta magát. 

 

A sok fa között a magas vidáman rohangált, olyan volt, mint a nem messze álmélkodó kisgyerek, Baekhyun pedig csak állt és várt. 
- Neked melyik tetszik? Milyen legyen? Mekkora? Az legyen? Vagy az? A lucnak nagyon jó illata van, de nem bírja olyan sokáig, de a Normand az nagyon szép! 
- Csak válassz egyet - sóhajtott. 
- De így nem buli! Ezt közösen kell!
- Akkor legyen ez - bökött az előtte állóra.
- Túl nagy az alja, nem tudnánk tőle normálisan közlekedni. 
- Ez?
- Nagyon pici.
- Az? 
- Nézd már milyen ferde a törzse.
- Akkor ez?
- Mire belevágjuk a talpba nem marad rajta ág. 
- Chanyeol, megöllek! - vesztette el a türelmét. 
- Jó, jó csak válassz egyet, nem szólok bele.

Baekhyun borús tekintettel indult neki a nagy választásnak, mert ez a fél óra jobban kiidegelte, mint a plázában töltött idő. Ráadásul míg Chanyeol rohangált, nála volt az összes szatyor és nem hozott kesztyűt. 

Végül lecövekelt az egyik hátra kirakott fa elé, és némán bökött rá, Chanyeol pedig elvarázsolódva szaladt az eladóhoz, hogy azt kérik. 

Megkésett gyermekkor - 12. kanál

Egy pillanatra elfelejtette az éjszakát, és azt hitte a tegnap hajnali meglepetése és beszélgetése az alacsonyabbal csak valami spicces álom volt, de Baekhyun ugyanúgy csimpaszkodott belé, mint hajnalban, ahogy elaludt. Békés szuszogása megmosolyogtatta Chanyeolt, aki közelebb hajolva a másik fejéhez puszit nyomott a homlokára.

Sokszor látta már Baekhyunt aludni, elvégre a koliban szobatársak voltak, de sosem aludt még vele. Mondjuk ezt sosem bánta különösebben, mivel reggelente mindig csak a széttúrt ágyat és őskáoszt látta, benne Baekhyunnal valami nyakatekert pozícióban. Rosszabb éjszakáin volt olyan, hogy a vaksötétben káromkodásra kelt, felkapcsolva a kislámpát pedig a földön ülve látta a másikat, aki a forgolódások közepette egyszerűen kiesett az ágyból.
Mindezek után az összebújás számára elképzelhetetlen volt, az pedig még inkább, hogy sérülések nélkül jusson ki esetleg a kisebb ágyából. Ám az egyetlen probléma az a kis nyálfolt volt, ami mellkasához közel helyezkedett el, ezzel pedig együtt tudott élni. Talán még viccesnek is tartotta mennyire ellazult a kisebb a karjai között.
Egy nagyobb sóhajtás után úgy gondolta egy kis pihenés még nem árthat, ha már vasárnap volt, és szorosabban magához ölelve Baekhyunt kóválygott vissza az álmok birodalmába.


- Jó reggelt - rántotta ki az álmok világából végleg Baekhyun kissé keléstől rekedtes hangja, mire egy pillanatra megmerevedett. Oké, hogy ő nagyon jól érezte magát ezzel az éjszakával, de valahogy a szembe találkozásra nem készült fel.
- Neked is - üdvözölte őt halkan még lehunyt szemekkel. Akarta, hogy egy picit elnyúljon a pillanat, mielőtt végé szakad örökre.
- Hogy tetszett a dekoráció? - kérdezte halkan Baekhyun és egy millimétert sem távolodott a magastól, még mindig nyakába bújva kezdeményezett beszélgetést, ez pedig Chanyeolt még inkább összezavarta. Érezte ahogy pulzusa az egekbe szökik, és a hideg rázta minden egyes pillanatban, amikor Baekhyun kifújva a levegőt felhevítette bőrét.
- Csodás lett, mikor szerezted őket?
- Amikor mérges voltam, és elmentem Kyungsooval vásárolni.
- Miért voltál mérges? Nem értettem aznap mi bajod volt - mosolyodott el Chanyeol, miközben Baekhyun kicsit ficergett kezei között, de nem húzódott el.
- Mert semmi kedvem nem volt ehhez. Aztán ott álltam a boltba és csak te jártál a fejembe, és nem tudtam elengedni a dolgot. Szerintem úgy néztem ki, mint valami őrült, ahogy dobáltam be a cuccokat a kosárba. A végén úgy felcsesződtem, hogy Kyungsoot is szó nélkül faképnél hagytam.
- Egy konok kis pukkancs vagy - nevetett fel végül Chanyeol, mert tökéletesen el tudta képzelni a helyzetet. Egy karácsonyi csomagokkal megpakolt durcás Baekhyun pedig a képzeletében halál cuki volt.
- Csak te tudsz így kihozni a sodromból...


Baekhyun kissé bosszúsan vette magára a kabátját, mert a magas bár programot tervezett annak mibenlétét nem volt hajlandó elmondani. Úgy érezte magát, mint valami rossz gyerek, amikor Chanyeol másodszorra is visszaküldte átöltözni, majd feljogosítva magát kezdett kutakodni a ruhái között. Végül egy farmer vastag pulcsi és új bakancsa megfelelőnek tűnt a magas számára. Baekhyun pedig csak fintorgott, mert nem tudta feldolgozni az előző szereléseivel mi volt a gond.
A reggeli kis jelenet még mindig ott volt a fejében. Amikor elsőnek felébredt hirtelen azt sem tudta mi történt, azon kívül, hogy olyan nyugodt volt, mint nagyon régen már. Aztán megérezte Chanyeol ölelését, ahogy mellkasához szorította, és érezte szívét eszméletlen mértékben száguldozni. Majd húsz percet feküdt úgy, hogy közben Chanyeol hátát cirógatta, teljesen elfeledve a külvilágot, és csak arra eszmélt fel, ahogy gyengéd puszit nyomott a magas nyakába, aki erre elégedetten szusszanva ölelte még szorosabban. Ő meg csak tovább szenvedett zavarában némán nem megtörve a pillanatot.


- Korcsolya... ehhez kellett ennyit szenvedned, hogy mibe jöjjek? - cövekelt le Baekhyun a pálya szélén és sütött róla, hogy hülyének gondolja a magasat.
- Ez csak az első állomás.
- Szóval állomások során akarsz jégcsappá fagyasztani, jó tudni - morgolódott tovább, de Chanyeol már magára sem vette. Ismerte már Baekhyunt, tudta, hogy a gonosz megjegyzések, és morgás mögött boldog volt. Ha nem lett volna az, akkor nem állt volna már a sorban, azon gondolkodva, hogy fekete vagy fehér korcsolyát kérjen.

Az első fél óra maga volt a szenvedés. A kicsi, amint jégre lépett seggre ült, Chanyeolból pedig kiszakadt a nevetés, amin persze vérig sértődött. Duzzogása akkor maradt alább, amikor tíz perccel később a magas is zakózott egy szépet, és ő volt az, aki nevetve próbálta felhúzni a földről. Aztán fél óra csetlés-botlás után Baekhyun kezdett belejönni a dologba, ami mosolyt csalt hidegtől piros arcára, és már bolondozva szelte a jeget, Chanyeolt cikizve, hogy a magas bár tud korcsolyázni sokkal esetlenebb, mint ő. Hülyéskedve fogócskáztak, majd segítették fel a másikat a földről, Baekhyunnak pedig az sem szegte kedvét, amikor egy fiatal lány elvesztve egyensúlyát nyakába kapaszkodva rántotta őt is a földre. Mosolyogva beszélgetett pár percet a lánnyal, míg Chanyeol a pálya másik részén méregette a számára flörtölő párost. Egészen addig uralkodott rajta a rosszkedv, míg Baekhyun mellé csúszva ragadta meg a kezét, és húzta vissza a forgatagba további mókázó pillanatokért.


Ahogy a szilárd talajt érezték lábuk alatt az első pár lépés kissé ingoványosnak tűnt, amin továbbra is jól szórakoztak, majd Chanyeol ismét kezébe véve az irányítást munkahelye felé vette az irányt. Baekhyun egyik helyre sem járt be sokszor, de tudta, hogy a kávézó a közelben volt, ő pedig egyáltalán nem bánt némi meleget.

Követte a célirányosan lavírozó magas alakot, és egy eldugott radiátor melletti asztalhoz leülve bújt ki kabátjából.
- Mit kérsz?
- Rád bízom magam, ismered az ízlésem - vont vállat, és nedves tincseit rendezgette. Chanyeol pár perc múlva egy tálcával sétált vissza, Baekhyun tekintetét pedig nem kerülte el, ahogy páran utána fordultak.
- Karamellás, áfonyás kávé.
- Visszavonom, nem ismered az ízlésemet.
- Csak kóstold meg, tuti, hogy a kedvenced lesz - mosolygott rá a magas, mire pár asztallal arrébb egy lány hallhatóan felsikkantott.
- Elég sok rajongód van - nevetett fel, amikor látta a magas kínos mosolyát.
- Törzsvendégek. Még dolgozni is be akartak fogni.
- Mondanám, hogy menj csak, de önző vagyok és nincs kedvem unatkozni.


Nagyjából másfél órát maradtak a kávézóban, ami alatt Baekhyun elismerte, hogy a kávé nem rossz, mire Chanyeol elkezdte bombázni őt a hely sütijeivel, mondván azok is isteniek. Nevetgélve falatoztak, miközben kibeszélték, hogy melyik édesség milyen, és a második kávé sem volt Baekhyun ellenére. Chanyeol miközben lelkesen vált személyes pincérévé néha leállt váltani pár szót a vendégekkel, akik szinte nyomon követték minden lépését.
Baekhyun az irodában sosem érezte ilyen jól magát. Néha váltott pár szót a többiekkel, de a sárkány nőszemély javarészt megkeserítette napjait. Ha tehette szabadult a munkából, és esze ágában sem volt korábban bemenni sose. Gondolkodott rajta, hogy vált, de sokkal jobban mutatott az önéletrajzában egy gyakorlati munkahely, mint egy kávézó. Ez pedig fontos volt, ha később jó munkát akart találni. Vagy akár, ahogy elsőnek tervei között szerepelt, a cégnél szépen fentebb lépkedni.

- Kajakómás vagyok - szusszant Baekhyun az asztalra dőlve.
- Amennyi sütit felzabáltál nem csodálom.
- Te hoztál ide ennyit, hagytam volna kárba veszni?
- Dehogy. Egy mozi még belefér?
- Mi? - emelte fel fejét álomkórosan a kisebb.
- Azt hiszem ez egy nem. Na gyere menjünk haza.
- Otthon nézhetünk filmet. Valamikor mondtad azt a karácsonyi izét.
- Byun Baekhyun karácsonyi mese nézést ajánl fel? Hova fajul a világ? - ironizált Chanyeol, minek hála lustán boxolt a másik kezébe.
- Tíz perccel a kezdés után úgy is aludni fogok. Win-win szitu mindkettőnknek.

Megkésett gyermekkor - 11.kanál

Amikor Chanyeol előző nap ráírt Baekhyunra, hogy nem megy haza, nem értette a fiú kissé sértett válaszát, majd utána a némaságát. Megfordult a fejében, hogy hagyja a bulit Jonginnal, és inkább Baekhyun mellett marad, de a kreol bőrű addig nyaggatta, amíg vele nem tartott.
Most pedig, ahogy belépett a lakásba valamivel hajnali három előtt, a kulcs hangosan csapódott a fölre, miközben a magas kővé dermedve nézett maga elé. Nem értette mi történt. 
A kopár, kissé személytelen falak helyett megcsapta az az ünnepi hangulat, amit otthon szokott érezni. Girlandok futottak körbe a nappaliban, az ablakban fényfűzér lógott a tévé mellett apró kis figurák sorakoztak. 
Az egész túl tökéletes volt. Ő pedig meg sem tudott mozdulni. 
percekig állt szótlanul, és csak arra tért magához, hogy szipognia kell. Észre sem vette mikor csordult ki szeméből az első könnycsepp, utána pedig még egy pár. Amióta Baekhyunt rávette erre az ünnepi készülődésre azóta olyan volt, mint valami kisgyerek, akit újra és újra elragadnak az érzelmek. 
A meghatottság közben szívét elkezdte mardosni a bűntudat, hogy nem jött haza a másikhoz. 
Ő akarta ezt az egészet, és amikor Baekhyun végre nyit a dolog felé, magára hagyta...
 
Egy gyors zuhany és fogmosás után már pizsamában tért vissza a nappaliba, és mérte végig újra az egész szobát. Nem holmi gyors munkának tűnt, minden szépen a helyén volt, a színek harmonizáltak, olyan érzés fogta el, mint mikor otthon volt. Ki se nézte volna a fiúból, aki folyton azt hajtogatta, hogy neki mennyire nem számít a karácsony, sőt néha rosszabb napjain kerek perec közölte, hogy ő utálja az ünnepeket, hogy ilyet hoz össze. 
Ő pedig holmi buliért, amiben még különösebben jól sem érezte magát, csak iszogatott pár haverjával, akik utána leléptek csajozni, hagyta, hogy Baekhyun ezt az egészet egyedül csinálja meg. 
Akaratlanul indult meg az alacsonyabb szobája felé, maga sem tudta pontosan miért, amikor a kanapén észrevett egy kissé megviselt dobozt. 
 
Kíváncsian ment közelebb és pár díszt fedezett fel benne körülötte néhány megsárgult újságpapírral, amibe csomagolva voltak valószínűleg. Lehajtotta a doboz tetejét, és elmosolyodott a kissé kusza gyermeki írásra. "Baekhyun díszei". 
Egy fából készült már kopott festésű hintaló volt az első, amit a kezébe vett, aztán meglátott egy piros kisautót, aminek a tetején egy fenyő pihent. Régen valószínű élénk zöldben játszott, mostanra viszont már pár helyen lepattogzott róla a festék. Az utolsó egy aranyos vonat volt, melynek tetején aranyszál lógott, hogy fel lehessen akasztani a fára. Egyik sem tűnt mai darabnak így Chanyeol rájött, hogy ezek olyan kincsek, amik Baekhyunt hosszú évek óta kísérhették, ám ő ezeket sosem látta még. 
Kellemetlen érzés volt ráébrednie, hogy mennyi mindent nem tudott még a fiúról. Azt sem tudta pontosan, miért is nem szerette az ünnepeket, meg úgy alapjáraton az egész ajándékozós érzelmet kifejező pillanatokat. Persze a szülinapokat megünnepelte a fiú, arra odafigyelt, de jószerivel minden más alkalmat mellőzött az életéből. 
Ahogy ezeket a díszeket is, ki tudja mennyi ideje. De most újra elővette őket. 
 
Halkan nyitott be a szobába, ahol Baekhyun az igazat álmát aludta paplanjába burkolódzva, és csak akkor riadt fel, mikor megérezte besüppedni maga mellett az ágyat. 
 
- Hé - köszönt neki halkan Chanyeol.
- Mi a franc? Mit csinálsz itt? 
- Bocsánat, hogy nem jöttem haza... - suttogott a magas halkan, bűnbánó hangon.
- Jesszusom - szusszant fel és hajába túrva hunyta vissza a szemeit. - Tök mindegy, nem volt nagy cucc. 
- De tényleg sajnálom.
- De tényleg nem számít csak pár idióta dísz volt, nincs ebbe semmi, hagyj aludni - vackolta össze magát, és a fal felé fordult.
Chanyeol egy pillanatra tényleg elhitte, hogy az egész nem számított, aztán egy halk szipogást hallott. Baekhyun, aki sosem sírt, aki nem akadt ki, jószerivel a nyugalom és érzéketlenség minta példánya volt, halkan szipogott, mert ő konokul, ment a maga feje után. Pedig, ha belegondolt volna Baekhyun még megsértődni sem volt hajlandó. 
Azon gondolkodott mivel tudná megolvasztani a fiú szívét, hogy ne legyen rossz kedve, de nem jutott semmi eszébe, így meggondolatlanul folytatta a már lezárt beszélgetést.
- Láttam a díszeket.
- Jó neked... - morgott Baekhyun a paplanba, semmi figyelmet nem fordítva rá. 
- Keresünk majd nekik valami különleges helyet. 
- Jó... - ugyancsak nulla lelkesedés. - Mi a? - fordult hirtelen hátra, amikor megérezte, hogy Chanyeol bebújt az ágyba. 
- Feltehetnénk majd a fára őket - húzta magához a kisebbet, aki csak beletörődve sorsába bújt hozzá. 
- Még fát is akarsz? - mormogta elégedetlenül a magas pólójába bújva. 
- Naná! Plafonig érőt, te rakhatod rá majd a csúsz díszt. 
- Bolond vagy - szipogott Baekhyun, mire Chanyeol elmosolyodva kezdte simogatni a fejét. 
- Te nagy gyerek, ne sírj - borzolta meg a haját. 
- Nem sírok. Hagyjál! 
Nem moccant, pedig Chanyeol, azt hitte ez annyit jelent, hogy menjen a fenébe, ám Baekhyun pár perc múlva békésen szuszogott szorosan ölelve a magas alakot. 
 

Megkésett gyermekkor - 10. kanál

Baekhyun szinte kipattant az ágyból péntek reggel. Elsőnek még motoszkált agyában a gondolat, hogy el fog késni, aztán rájött, hogy ma már egyáltalán nem kellett bemennie az egyetemre. El sem hitte... végre nem kellett a hidegbe mászkálnia, ráadásul maradt még szabadsága, így mára azt is kivette, mondván egy kis pihenést megérdemelt. És még mennyire megérdemelte.
Elsőnek arra jutott, hogy ő majd egész nap csak henyél és semmit nem csinál, aztán eszébe jutott Chanyeol, és a meglepetés, amit neki szánt. Hálás volt a fiú törődéséért, ami mostanság egyre biztosabb alapokon állt, és ő is akart adni cserébe valamit.
Ráadásul, valami gyenge kis remény éledt benne, hogy ez az ünnepes dolog nem is olyan rossz. Talán. De még nem remélt sokat a dologból.


Kiskorából még voltak halvány emlékei a karácsonyaikról. Mármint arról amikor még ünnepeltek. Mikulás napján az ablakban ott pihent a piros kis csomag, mindenféle finomsággal megtöltve, ők pedig Baekbeommal versenyeztek, hogy ki kel fel aznap korábban, mert az vitte a másiknak ágyba az ajándékot. Aztán arra is emlékezett, ahogy anyja dúdolva pakolta le a színes díszekkel teli dobozokat, majd ahogy hazaért az oviból, már ünnepi hangulatban úszott az egész lakás. Girlandok lógtak az ablakban, a korláton, azokról apró kis díszek, Baekhyun még emlékezett is a kedvenceire.
Egy apró piros kis autó, egy kézzel festett hintaló, a törékeny kisvonat és mind közül a legjobb, egy fehér ruhás angyalka, aki egy apró csillagot tartott a kezébe.



Aztán egyik pillanatról a másikra ez az egész megszűnt. Ott volt ő és az apja, aki folyton dolgozott, annyira menekült a valóság elől, hogy néha még Baekhyunról is megfeledkezett. A reggeli közbeni vidám csacsogások, a finom falatok, a friss illatú ruhák, az arcra puszi az óvoda kapujába, mind a fájdalmas homályba veszett.
Maradt a rémület, amikor rájött, hogy az apja elfelejtett érte menni, amikor ő volt az egyetlen, aki a teremben ült, a magány, ahogy a többiek elmehettek a kirándulásra, csak neki kellett felügyeletre beülnie az iskolába, és a fájdalom, amikor megérkezett az első december, és az ünnep sivár maradt és színtelen. Az első évben az akkor még csak elsős Baekhyun megpróbálkozott a lakás díszítésével. Elővette a megfogyatkozott díszeket, kissé ügyetlenül tekerte a korlátra a zöld girlandot, remegő kezekkel akasztotta a karnisra az égősort, és rettentő boldog volt, még akkor is, ha a dekor messze volt attól, amit anyukája összehozott. De apja észre se vette, csak befásulva telepedett a kanapéra, a megszokott doboz sörrel kezében.
Baekhyun még ekkor sem adta fel. Elővette az apró műfenyőt, nagy gonddal próbálta rendezgetni ágait, nézte a kusza szálakat, és bár addig sosem díszitett fát, tudta, hogy a jézuska már nem fog eljönni, neki kell megtennie. A kedvenc díszét nézte a fehér ruhás angyalkát, fentre akarta rakni, hogy biztonságba legyen, ám apró lábai megcsúsztak az angyalka kiesett kezéből, ő pedig döbbenten nézte az ezernyi kis üvegdarabot a földön, míg apja magából kikelve ordibált vele.

Másnapra minden dísz a kukában landolt. Apja kegyetlenül vált meg mindentől, Baekhyun pedig a megmaradt három kedvencét a szekrénye mélyére rejtette.
Következő évben már elő sem vette.

- Hát... nem lesz a legszebb, de reméljük értékeli.... - sóhajtott bizonytalanul, ahogy végignézett a lakáson és kicipelte szobájából a dekorációt. - Még mindig nem hiszem el, hogy ezt megteszem.

Egész nap ugrált a lakás egyik pontjából a másikba. Miután feltette az első girlandot rájött, hogy bölcs gondolat lenne először inkább kitakarítani, így meglepő lelkesedéssel vetette bele magát a dologba. Pedig álltalában a felosztás az volt, hogy ő főzött Chanyeol pedig takarított, mert így mindketten jól jártak. Éhen se maradtak és a dolgok sem tűntek el a ház legkülönbözőbb részeibe.
Most mégis élvezte. Eszébe jutott anyja lelkesedése, amikor az ünnepek közeledtével az egész házat rendbe tette.
Aztán gyorsan meg is rázta a fejét, mert nem akart ezekre gondolni. Ő most új hagyományt teremtett, ami már nem a régi Baekhyunhoz tartozott, hanem ahhoz, aki Chanyeol mellett volt. A fiú mellett, aki nem adta fel, és próbálta megismertetni vele az ünnep szépségét.

Megkésett gyermekkor - 9. kanál

- Nem anya, nincs senki a képbe, nem azért mondtam, ne értsd félre - próbálta Chanyeol elmagyarázni a helyzetet, de nem igazán talált megértő fülekre a magyarázata.
- Nekem csak ne próbálj hazudni fiam. Te, aki teljesen odáig vagy a karácsonyért, nem holmi semmiségért, próbálod a tudtomra adni, hogy nem akarsz hazajönni.
- Azt nem mondtam, hogy semmiség - jegyezte meg halkan.
- Akkor ki vele! Mégis miért kéne az egyetlen fiam nélkül tölteni az ünnepeket?
- Baekhyunért.
- Ő nem megy haza?
- Anya, ő sosem megy haza. Baekhyun.... ő, nem igazán értékeli ezeket a dolgokat. Nem szokta megtartani az ünnepeket, eddig mindig a koliban maradt, és inkább plusz műszakokat vállalt be, ezért gondoltam, hogy idén vele maradnék.
- Miért nem hozod el hozzánk? Együtt lehetnénk, biztos nagyon boldog lenne!
- Szerintem meg még ha rá is veszem, hogy hazautazzon velem, meglátja a kerti dekorációt és még tömegközlekedés nélkül is elmenekül - nevetett fel, ahogy lejátszódott szeme előtt a kép.

Chanyeol nem saját magától szerette ennyire az ünnepeket. A családja teljesen odáig volt a karácsonyért, anyja december első napján, már nekiállt dekorálni az otthonukat, ami nem merült ki abban, hogy a lakást belül feldíszítette. Az egész kert fényárban úszott, a kerítésen az oszlopok kedves kis mikulássapkákat kaptak, ha lett volna ereje hozzá, meg olyan magas létra, még a kéményt is kidekorálta volna.

- És akkor mi lesz velünk? Értem, hogy kedveled a barátodat, de...
- Anya... én nem barátként kedvelem őt. Mármint nyilván barátok vagyunk, és annak az esélye, hogy ez több legyen inkább negatív tartományba tart, de... most úgy tűnik kicsit nyitottabb lett, és szeretném neki megmutatni, hogy attól, hogy régen valami rossz volt, ez az idővel változhat - az anyja hallgatott pár percig, Chanyeol szinte látta maga előtt, ahogy vívódott.
- De az ünnepek után vagy akár az ünnepek alatt haza kell jönnöd, ha úgy érzed, hozd el őt is. Rendben huszonnegyedikén nem leszel itthon, de... de valamikor igen. Tudom, hogy már felnőtt vagy és...
- Ne aggódj anya, haza fogok menni, sosem hagynám ki a karácsonyi szokásainkat, csak arra kérlek, hogy egy kicsit toljuk el.

Most, hogy a szülői áldást megkapta, már csak Baekhyunt kellett rávennie, hogy töltse vele a szentestét. És valamiért ez sokkal nehezebb dolognak tűnt, mint a család kisfiának szerepéből kilépés.

Megkésett gyermekkor - 8. kanál

Kissé megváltozott a hangulat, legalábbis Chanyeol próbálta így felfogni a dolgot, és nem belelátni semmit az elmúlt pár napba. Talán a mikulásos húzása kicsit sok volt és túl nyilvánvaló. Igen, ezt el kellett fogadnia, de végül Baekhyun nem menekült el tegnap, pedig arra számított, hogy az üres lakás fogja fogadni.
Baekhyun és az érzelmek... hát szépen fogalmazva nem voltak túl jóban. Általában, ha valami nagyobb érzelmi sokk jött Baekhyun életébe akkor bezárkózott, és megesett, hogy napokra eltűnt, vagy beköltözött a szobájába, és akkor szó szerint látni sem lehetett.
Ám most nem ez történt, ez pedig két dologra engedte következtetni Chanyeolt. Vagy túlreagálta a dolgot, ahogy utólag belegondolt, vagy pedig Baekhyun érettebben tudta kezelni a helyzetet.


Ma reggel is már hallotta csörtögni a konyhába, míg kivételesen Chanyeol lett az, aki kissé félve lépett ki a nappaliba.
Gondolatai személye ott ült a kanapén, épp abból a bögréből kortyolt, amit tőle kapott két nappal ezelőtt, és a tévére meredt valami idióta műsornak szentelve minden figyelmét.

- Minden oké? - kapta Chanyeolra tekintetét, ahogy észrevette és halvány mosollyal jutalmazta a magasat.
- Aha, persze, miért ne lenne? - hadarta kissé zavartam és a fürdőbe menekült.

Ez a Baekhyun nem volt a megszokott személyiség. Hétfőn rettentő furán viselkedett miközben vacsoráztak, nyögvenyelősen kommunikált érezte Chanyeol a feszültséget, ami áradt belőle. Most viszont úgy mosolygott, mintha aznap nem is történt volna semmi.
Ennyire nem érdekli, ami akkor volt? Mármint oké, nyilván nem történt semmi egetrengető dolog, de az az ölelés számára is teljesen más volt, mint az addigiak. Az addig elnyomott érzései ott egy pillanatra előtörtek, ha akkor nem fogja vissza magát még meg is csókolta volna Baekhyunt tönkretéve a barátságukat.
- Mindegy. Felejtsd el Chanyeol, egy idióta vagy, hogy azon parázol, hogy nincs min parázni.

Gyorsan lezuhanyzott, fogat mosott és rendbe szedte magát, miközben néha megpaskolta arcát, hogy tényleg ne foglalkozzon felesleges dolgokkal. Minden rendben volt és csak ez számított.


- Hagytam neked kávét, bár nem tudtam, hogy ma, hogy dolgozol és lesz-e időd inni.
- Imádlak - szökött ki ajkain észre se véve magát, és Baekhyun reakcióját, miközben már készítette is magának a reggeli nap indítót.
- Figyelj csak, néztem a suli faliújságján, hogy van ilyen manó akció. Szegény gyerekeknek gyűjtenek, arra gondoltam, mi is vihetnénk be pár cuccot - ecsetelte Baekhyun a tervét.
- Mi? - nyelt félre a magas, és döbbenten huppant le mellé a kanapéra. - Idáig mindig kihúztad magad.
- Hát igen... de most csináljuk ezt a lisztes cuccot, és igazából eddig nem tűnik olyan rossznak, szóval gondoltam, nem is tudom... megpróbálok kicsit nyitottabban állni a dologhoz.
- Ha tudtam volna, hogy ez ilyen hatással van rád, már évekkel ezelőtt bedobom.
- Nem hiszem, hogy akkor célt értél volna. Tudod, hogy nekem ezek az ünnepes, meg érzelmes dolgok nem mennek túl jól, kicsit még most is a hideg ráz tőle, de... nem olyan rossz.
- Nem kell követnünk a sablonos dolgokat Baek. Nem azért találtam ki ezt az egészet, hogy beállj a sorba, hanem azért, hogy te találd meg azt, hogy neked miért jó az ünnep.
- Eddig csak miattad. Mármint maga az ünnepi csicsa hidegen hagy és tök feleslegesnek tartom, de, amikor mosolyogsz, úgy tűnik, mintha lenne értelme.
Chanyeol majdnem könnyes szemekkel nézett rá, mire két pillanat sem kellett, hogy Baekhyun felpattanjon a kanapéról, és valami késésről, meg feladatról beszélve meneküljön a helyzetből. Tíz perccel később, már az ajtó csapódott utána, de a magas tekintetét nem kerülte el az a frusztrált kis szájrángás, és enyhén kipirult orca.

Ahogy az sem, milyen izgatottan vert a szíve, ahogy felfogta, Baekhyunnak a karácsony ő maga.

Megkésett gyermekkor - 7. kanál

A tegnap este furcsa hangulata ott élt Baekhyun szívében, ahogy reggel kinyitotta szemét. Ismeretlen érzések voltak ezek, amiket nem tudott hova tenni. Bár gyerekkora nem volt felhőtlen, nem volt idegen számára a szeretet, a béke vagy család fogalma, egyszerűen csak valahogy most mintha valami átfogalmazódott volna benne. Olyan romantikusnak tűnt. Ez pedig ismeretlen volt számára.

Baekhyun számára a romantikus kapcsolat egyértelműen kívül esett a komfortzónáján. Volt, hogy tetszett neki valaki, randizni is járt el, kapcsolata is volt már fiúval és lánnyal egyaránt, mert kereste önmagát, ám ezek sosem működtek jól. Barátként sok emberrel tudott kapcsolatot teremteni, legtöbb esetben ebből is lépett tovább az adott partnerével, ám, amint valami romantikus irányt vett onnantól kezdve elhalt a dolog. Az addig fesztelen beszélgetések, nehézkessé váltak, a közös témák mintha kihaltak volna, és bár előtte minden jól ment, abban a pillanatban, hogy többé kellett volna válnia megszűnt létezni a dolog.
Ez pedig rémisztő volt.
Chanyeol helyes volt, ezt már rég nyugtázta magának, még azt is elismerte, hogy tetszett neki, ám sosem hagyta, hogy ezek az érzések akár csak egy kicsit is erősödjenek benne. Vagy csak eddig nem tudott róla. Nem akart holmi elhaló dolgot a magassal, nem akarta elveszíteni, épp ezért úgy tett mindig mintha nem is érzett volna iránta semmit. Ám ez most a tegnap estével végképp kibillent a megszokott medréből. Ez pedig felbojgatta kényelmes életét.

Sosem látott jól működő társas kapcsolatot. A szülei kisebb korában elváltak, közös megegyezéssel a bátyja anyjánál maradt ő pedig szedte a sátorfáját és apjával ment, és ismét ment, majd megint. A családi fészek, az otthon biztonsága, mindez ismeretlen volt számára addig, amíg Chanyeol az utolsó félévben rá nem kérdezett, hogy szeretne-e vele lakni.
A mostani kis lakás volt Baekhyun számára az első hely, amit tényleg otthonának tudott mondani, pedig nem a sajátja volt. Nem is a hely számított, sokkal inkább a tudat. A tudat, hogy este a másik mellé ült le az apró konyha asztalához, vagy épp a kanapéra, együtt ették meg a vacsorát, miközben átbeszélték a napot.


- Kyungsoo, lehet egy kérdésem? - hagyott fel a lapok bámulásával Baekhyun, és barátjához fordult az asztal másik oldalán.
- Hm?
- Szóval... te és Jongin már elég régóta együtt vagytok.
- Igen - értett egyet barátja és sejtve a nyögvenyelős témát, becsúsztatta a könyvjelzőt a helyére, mielőtt becsukta volna könyvét.
- Nem is tudom. Mindegy.
- Gyerünk Baekhyun nyögd ki mit akarsz.
- Én... tegnap fura érzésem volt Chanyeollal kapcsolatban. Reggel odaadtam neki, az ajándékot, aztán este mikor hazaértem vacsorával várt, mármint nem a megszokott szétégett pizzával, hanem rendes kajával, még sütit is hozott és kaptam tőle bögrét, vagyis bögréket ajándékba, amik olyanok mintha páros bögrék lennének.
- Eddig is adtatok egymásnak ajándékot szülinapra meg ilyenek nem?
- De... de nem is az hanem hogy... jaj, Kyungsoo nem tudom megfogalmazni, olyan furcsa.
- Én se szerettem bele Jonginba az első pillanatban, sőt mikor megismertem kifejezetten idegesített, és én is őt. Nincs ebben semmi.
- De én nem akarom kedvelni Chanyeolt.
- Miért?
- Mert nekem ez a kapcsolatosdi nem megy. Ismersz, tudod, hogy mindig mi lesz a vége. Chanyeolt nem akarom egy hülye fura érzés miatt elveszíteni.
- És ha vele másként menne?
- Nem fogok egy talánért elengedni egy biztost, ami tökéletes. - Legalábbis könnyebb volt ezt mondani, mint így érezni. - Este átmehetek hozzátok?
- Baek... persze, ott alszol?
- Aha.


Halkan osont be a lakásba, hogy összeszedjen magának pár cuccot másnapra. Terve egyszerű és nagyszerű mivolta abban rejlett, hogy szépen eloson, és üzenetben közli Chanyeollal, hogy nagy tanulások közepette Kyungsoonál alszik ma. Épp a szekrényből szedte ki másnapi ruháját, amikor kiborult az egyik díszekkel teli zacskó a földre.
Teljesen elveszve a gondolataiban nézte az arany színben csillogó kis gömböket.
Nem lehet, hogy ez csak egy fellángolás? Talán nem is olyan fajta érzések, elvégre honnan is tudhatná milyen is szer... nem, ez biztosan nem az. Igaz is, nem kell ezzel riogatnia magát, ez csak valami karácsonyi hablaty, amit Chanyeol lelkesedése ragasztott át rá.
Gyorsan dobálta vissza a szatyorba a kellékeket, majd a farmer is repült a szekrénybe, mert úgy döntött nincs rá szükség. Egyszerűen csak túlreagált egy olyan érzést, ami nem is valóságos.


- Megjöttem! - hallotta Chanyeol hangját, majd a kulcs zörgését, ahogy ledobta az ajtó melletti kosárba. Nagy levegőt vett, miközben elküldte Kyungsoonak az üzenetet, melyben lemondta ma esti találkájukat.
- Szia - kukkantott ki ajtaján, mire Chanyeol meleg mosollyal nézett vissza rá. - Mi az?
- Azt hittem ma nem alszol itthon. De örülök, hogy nem mentél el.


A francba azokkal az érzésekkel.

Megkésett gyermekkor - 6. kanál

 Mikor Chanyeol felkelt reggel, tudta, hogy már a magány várja, mert hétfőnként Baekhyun korán kezdett, hogy délután kényelmesen be tudjon menni órára. Ahogy kissé még álmosan vánszorgott ki a nappaliba fel sem tűnt neki a kis csomag, de amikor már a fürdőből egy zuhany után frissen lépett ki megakadt a szeme a nappali asztalon lévő piros ajándéktasakon.
- Mi a...? 
Körbekémlelt, és egy pillanatra megfordult a fejében, hogy a mikulás létezik. Felnőtt lét ide vagy oda, hirtelen ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. 

 
Reggeli döbbenete az egész napját végig kísérte, ahogy felfogta Baekhyun volt az ő manója, nem pedig holmi mikulás, ez pedig az eddig elnyomott érzéseit felszínre hozta. Nem emlékezett pontosan mikor lett Baekhyunból a srác, aki tetszik neki, de már évek teltek el azóta. Mondjuk bevallani sosem merte volna neki, és el is raktározta magában ezeket az érzéseket, de ez a cselekedett megint kicsit jobban megszerettette magát vele. 

Nem volt ez igazságos, de hát mit lehetett volna tenni. 
Egész nap földöntúli mámorban szaladgált az asztalok között és a hely törzsvendégeinek is feltűnt Chanyeol kissé túlpörgött mivolta. Sok lány járt be remélve hátha egyszer a magas srác észreveszi őt, de nem tudták, hogy erre sosem kerülhetett sor. Az egy dolog volt, hogy tetszett neki valaki - a szerelmes szót nem volt hajlandó használni - de még ha nem is így lett volna a hosszú női haj, és a bájos szempillarebegtetések, esetleg formás női test sosem hozta lázba. 

 
Mikor végre ötöt ütött az óra, szinte szélvészként szelte át a boltot, hogy perceken belül elkészülve hagyja maga mögött a helyet és a nem messze levő cukrászdába igyekezzen. Egész nap azon gondolkodott mivel hálálhatná meg Baekhyunnak az ajándékot, de tudta, hogy a fiú holmi mikuláscsomagtól nem lágyul meg. Baekhyun ennél bonyolultabb és sérültebb volt. Valahogy a fiúnak az ajándékok sosem jelentettek sokat, és Chanyeol sejtette, hogy ennek gyerekkorához van köze, ezért nem akart ilyen szép napon, mint a mai, régi sebeket feltépni. 

Olyan meglepetést akart, ami kifejezi háláját, de semmi többre nem utal. Se a vonzalmára, se a karácsonyra, bár tudta, hogy ő témát ő hozta fel, és ő hajszolta bele Baekhyunt ebbe az egészbe az ünnep imádatával. 
 

Félretette a csokikat és egyéb giccses ajándékötleteket, egyedül egy közepes mikulást volt hajlandó venni, hogy mégiscsak nyoma legyen a mai jeles dátumnak. A sütemények szépen elcsomagolva pihentek már a szatyorba a vacsorát a közeli kifőzdéből gondolta beszerezni, de az ajándékkal még problémája volt. Aztán ahogy nézelődött megakadt a szeme egy állványon, ahol olyan hatalmas bögrék sorakoztak melyeket Baekhyun imádott. 
A lány, aki a pult mögött állt érdeklődve mosolygott rá, Chanyeol pedig, ahogy alaposabban megnézte a bögréket tudta, hogy megtalálta a legjobb ajándékot. 
Bár a szavakat rá nem találta. 

 
A vacsora az asztalon volt, a süti a hűtőbe Chanyeol fején ott díszelgett hatalmas mosolya, és a sapka, amit Baekhyun rejtett el neki reggel. Erre a képre lépett be a várt alak, aki meg is torpant az ajtóban egy pillanatra. 

Szeme gyorsan cikázott körbe a lakáson, ahogy pedig megérezte az illatokat hasa éhesen kordult meg. 
- El vagyok ájulva - jegyezte meg mosolyogva, mire Chanyeol kissé zavartan vállat vont. 
- Ha ez megnyugtat én is. Sosem gondoltam volna, hogy te leszel az, aki ajándékot ad nekem mikulásra.
- Az csak... - nézett félre az alacsonyabb kipirulva. - Kyungsoo mondta, hogy illene vennem valamit - hazudott szemlesütve, így nem vette észre, hogy a kanapé mellett álló alak, lassan felé sétált. Már csak a gyengéd kezeket érezte meg derekán, és a mostanság túl jól ismert mellkast, ahogy feje nekidőlt. 
- Köszönöm Baekhyun. 
- Azért annyira nem nagy cucc - motyogta egyre jobban zavarba jőve, miközben visszaölelt. Mostanság jól estek neki ezek a gesztusok, pedig sosem volt különösebben oda azért, hogy bármilyen pozitív érzelmet mutasson ki. 
- Megtaláltam neked a legideálisabb ajándékot - mosolygott Chanyeol, majd egy puszit nyomva Baekhyun hajára eltávolodott tőle. - Sosem gondoltam volna, hogy nehéz lehet neked venni valamit - ismerte el őszintén.
- Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset, ne vedd magadra - meredt a magasra ajkába harapva. - Mit kapok? 

Chanyeol csak felé nyújtotta a tasakot, melyben a két bögre pihent. Eszébe jutott a gravírozó lány, aki érdeklődve kérdezgetett Baekhyunról, mikor Chanyeol nem találta a szavakat rá. Rettentő zavarba ejtő negyedóra volt az életéből, de úgy gondolta Baekhyunnak szüksége van a pozitív dolgokra, ez pedig egy szirupos öntettel meglocsolt pozitív tenger volt. 

- Beautiful, angel, kind, heavenly, yummi? - döntötte oldalra a fejét, miközben majdnem felnevetett - Unstoppable, naughty... Naughty? Szóval csintalan vagyok Chanyeol? - nevetett fel a végére Baekhyun, miközben nézte az egymás alá gravírozott szavakat, amik kezdőbetűi a nevét adták ki. - Mondd, hogy a másik a tiéd, kérlek mondd, Chanyeol! - kapott a másik bögre után.
- Ki másé lenne? 
- Childish, happy, adorable, noisy, Yoda, kész, ez nagyon jó! Energetic, original, lovely.
- Na, találó lett? 
- Nagyon! Imádom! Köszönöm! - ölelte meg Chanyeolt hatalmas mosollyal az arcán. - Életem legjobb ajándéka. Olyan, mint egy páros bögre, mindig akartam ilyet, de sose volt senki, akivel lehetett volna - szökött ki akaratlanul ajkain titkos vágya, mire megint érezte, ahogy arca kissé felforrósodott. - Mármint...
- Én is mindig akartam ilyet - borzolta össze Chanyeol a kisebb haját, miközben a szíve majd kiugrott a helyéről. 

Erre nem volt felkészülve. Nagyon nem...

Megkésett gyermekkor - 5. kanál

 Baekhyun unottan ült a nappaliban, míg Chanyeol bár még mindig kicsit beteg volt, de munkába készülődött. Valami idióta karácsonyi dalt dúdolgatott, miközben haját igazgatta az előszobai hatalmas tükörben. 

- Zárásig leszel bent? - dőlt el az alacsonyabb szenvedve a kanapén. Annyira unalmas volt minden.
- Aha. Holnap meg megyek vissza délelőttre. 
- De jó neked.
- Mi a terved mára?
- Nem tudom... sorozatozok, meg lehet ránézek a könyveléses tárgyamra. Abból még lesz egy teszt mielőtt kezdődne a vizsgaidőszak. 
- Hát akkor jó szórakozást, este jövök, útközben szerzek valami kaját magunknak, holnapra elvinni.

 

Átpörgette a netflix kínálatát, de nem talált semmi érdekeset, a tanulás pedig annyira sem vonzotta, hogy kihozza szobájából a laptopot, így maradt az unalmas szenvedés egyedül, miközben rohadtul nem volt kedve magányosan lézengeni egész nap. De ahhoz még kevésbé látta magában az erőt, hogy bármelyik haverjára ráírjon és programot szervezzen magának. 
Aztán csipogott a telefonja, és félhalálban rápillantva olvasta Kyungsoo üzenetét, aki kiakadva írta neki, hogy az anyja rásózta, hogy mikulásra vegyen ajándékot a kistestvéreinek. 
Baekhyun el is felejtette, hogy másnap már mikulás van. Az igazat bevallva, neki ezek az ünnepek nem jelentettek semmit. Chanyeol persze más volt, ő minden decemberben meggajdult és bezsongva várta az ünnepeket. Baekhyunban pedig néha felpislákolt a féltékenység szikrája, ahogy hallgatta a gyermekkori történeteit. 
Neki ezek sosem adódtak meg, és bár régen minden vágya volt, ahogy osztálytársai vidáman mesélték ki mit kapott, egy idő után ez a vágy elhalt benne, és kiirtotta magában az érzelmeket. 
Most mégis valami rávette arra, hogy Kyungsoo kiakadására reagálva találkozót beszéljen meg vele. 

 

- Baekhyun-ah, te voltál az utolsó ember, akire gondoltam volna, hogy eljön velem vásárolni - fogadta őt barátja, ahogy a közelben lévő buszmegállóban találkoztak. Baekhyun maga is így volt ezzel.
- Csak unatkoztam - vont vállat, mintha semmiség lenne. Kyungsoo szerencsére csak ráhagyta a dolgot, majd betértek a közeli mindenes üzletbe. 

 

Baekhyunnak eszébe sem volt semmit venni egy mikulást ábrázoló ehetetlen csokin kívül, mégis megállt a dekorációk előtt, míg barátja eltűnt valahol az édességek hadában. Fintorral az arcán nézte a rengeteg színes girlandot, és csicsás dekorációt. Tényleg nem értette mi értelme volt ennek az egész ünnepléses dolognak. 
Durcásan fordult el, és indult neki a világnak, ha már itt volt gondolta pár nasit vesz, ám maga sem tudta megmondani, mikor keveredett vissza a dekorációk elé. 

 

- Minden rendben? Én kész vagyok. 
- Hál istennek, már rázott a hideg ettől a sok csicsás szartól - vágott hátra arcot és indult a kasszák felé, mégis megtorpant egy pillanatra. - Ó, hogy én mennyire utállak Park Chanyeol... - morogta halkan sötét tekintettel, amitől még Kyungsoo is megtorpant egy pillanatra. 
- Baekhyun?
- Hülye makacs, Yoda fülű borzalom... - folytatta tovább a morgást.
Azokban a pillanatokban senki nem tudta volna eldönteni mi járt Baekhyun fejében. Az arca vörösödött a dühtől, ahogy szinte dühöngve dobálta a különböző karácsonyi díszeket a kosárba, miközben folyton motyogott valamit az orra alatt. 
Barátja csak döbbenten nézte a másik kiakadását, mégis melegség öntötte el a szívét. Az a Baekhyun, aki hosszú évek óta a barátja volt, magától sosem nyúlt volna ezekhez a számára puccos szarokhoz. Már ahogy ő nevezte. Most mégis tömve volt a kosár, és úgy tűnt még nem végzett a rombolással. 
- Ezekután már legalább megnézem magamnak a bakancsokat is - vonult el a bolt másik részébe duzzogva.
Nemsokára egy cipős dobozzal és egy sapkával tért vissza, amit ugyancsak soha az életben nem vett volna fel.
- Komolyan Baekhyun kezdek aggódni érted, mi ez a sapka? 
- Holnap Mikulás lesz... Chanyeol kapja... De megveszem azt a rohadt nagy virgácsot is a kirakatból, mert fel tudnám gyújtani az alakot...

 

Végül annyira felhúzta magát a vásárláson, hogy szinte szó nélkül hagyta faképnél az egyáltalán nem megsértődött, sőt mosolygó Kyungsoot. Három hatalmas szatyorral bandukolt haza, amiket hanyag mozdulattal száműzött is a szekrényébe, hogy Chanyeol véletlenül se lássa meg. 
A boltban magára vett duzzogó arca az egész hátralévő napra megmaradt, akkor sem enyhült, amikor pár csokit szórt a mikulás csomagba, és rákötözte az oldalára a sapkát. 

 

Chanyeol pedig este ugyanebben a méregzsák állapotban találta, ahogy hazaért. Egy pillanatra megtorpant a nappaliban, ahogy végig mérté Baekhyunt, miközben próbálta némán kitalálni mi baja lehet az alacsonynak. 
- Mizu? - kérdezett rá végül. 
- Csak, hogy tudd utállak...
- Mi? Itthon se voltam!
- Akkor is, a te hibád minden - morgott tovább. 
- Szóval nem volt jó napod? - puhatolózott óvatosan, miközben kissé szerencsétlenül igyekezett megválni szűk nyakú pulcsijától. 
- Elmentünk Kyungsooval vásárolni. 
- És az nem jó? 
- Mindenhol sokan voltak, és minden tele volt giccses szarokkal. Ott van az asztalon a mai jócselekedetem. Ahhoz képest, hogy te vagy karácsony buzi, nem is vettél adventi koszorút...
Chanyeol döbbenten nézett a kanapé előtti asztalra, amin tényleg ott hevert egy adventi koszorú. Őszintén bevallva az elhelyezése nem jelentett sok jót, pont úgy nézett ki, mintha a duzzogó pukkancs, csak ledobta volna az asztalra. Mégis meghatottan meredt az ajándékra. 
- Köszönöm - suttogta teljesen döbbenten. 
- Ez most furán fog hangzani, de a mai nap után szükségem van egy ölelésre - motyogta Baekhyun lehajtott fejjel, nem is értve magát, nem is várva el, hogy Chanyeol csak úgy megölelje. 
- Gyere ide, te nagy gyerek - húzta magához a magas.  

A mai nap fénypontja mindkettőjük számára az a pár perc volt, míg ölelkezve álltak a sötét nappali közepén. 

Megkésett gyermekkor - 4. kanál

Chanyeol cseppet sem volt jó állapotban. Reggelre a láza nem ment le, így Baekhyun megint elkezdte belé parancsolni a gyógyszereket, majd egy reggeli után a kanapén kötöttek ki, a magas agyonbugyolálva legalább három pokróccal. 

- Mit csináljunk ma? 
- Nem tudom, úgy érzem bármelyik pillanatban el tudnék aludni. 
- Nem akarsz bemenni aludni akkor? Meg szólni, hogy nem mész be dolgozni holnap se?
- Holnap már muszáj leszek, tudod, hogy a hétvégék mindig neccesebbek a beosztásban - sóhajtott Chanyeol. - Nem nézünk valami filmet? 
- De ha elalszol valami karácsonyi szar film közben, és nekem végig kell néznem...
- Ez azt jelenti, hogy hajlandó vagy velem karácsonyi filmet nézni? 
- Hidd el nekem is fura. Biztos csak azért, mert beteg vagy. 

 

Persze Baekhyun megjósolta a közeli jövőt. Chanyeol a film negyedénél elaludt, kissé nyitott szájjal szuszogott mellette, és áldotta az eszét, hogy a kényelmük érdekében kihúzták a kanapét, mert így legalább nem valami idióta pózban aludt, és talán pihenni is tudott. 
Miután vége lett a filmnek, amiből semmit nem jegyzett meg lustán mászott ki az ágyból és nézte meg telefonját, ami fél órával előtte jelzett. 
Jongdae írt rá, valami hülye számolós feladattal kapcsolatban, és persze perceken belül kiderült, hogy haverja rohadtul nem tudta azóta sem megváltani a világot. Visszakuckózva a kanapéra vette ölébe a laptopját, és tartott írásban statisztika korrepetálást.

 

- Mérges vagy? - kérdezett rá Chanyeol, amikor órákkal később magához tért, és ráébredt, hogy kint már sötét van. A tévében épp Baekhyun egyik kedvenc youtubere ment, miközben valami idióta kihívást csinált meg. 
- Dehogy, jobban vagy? 
- Sokkal, szerintem már lázam sincs - tapogatta saját homlokát, és félresöpört néhány nedves tincset. 
- Az egyetlen szerencse veled, hogy még ha bele is halsz a betegségbe, legalább egy-két nap alatt túljutsz rajta - jegyezte meg Baekhyun, miközben az asztalról felvett egy bögre meleg teát, és Chanyeolnak nyújtotta. 
- Ahhoz képest milyen gonosz tudsz lenni, mindig te kaparsz össze ilyenkor - mosolyodott el a magas.
- Mivel nem lakik itt más...
- A koliban is te vigyáztál mindig rám.
- Te is vigyázol rám - vont vállat Baekhyun. - Nincs ebben semmi. 
- Emlékszel, amikor mindketten az ágyat nyomtuk? - jutott eszébe Chanyeolnak a két évvel ezelőtti ősz.
- Szegény Kyungsoo, szerintem a végén már albérletet keresett Yifannal együtt - nevetett fel az alacsonyabb. 
- Nem tettem ma semmi jót...
- Jobban lettél, ha engem kérdezel ez egész jó. De ha jót akarsz tenni és tényleg jobban vagy gitározhatnál nekem egy kicsit. 

Megkésett gyermekkor - 3. kanál

A péntek reggel nem indult Baekhyun számára túl jól. Elaludt így nem volt ideje beugrani a közelben lévő üzletbe cipőt nézni, ráadásul félő volt az órájára sem ér be. Az email pedig, amire kelt reggel a főnőkétől még jobban elvette a kedvét a mai naptól, mert be kellett mennie dolgozni egy határidős feladat miatt. 
Ilyenkor bezzeg a sárkány nő, nem harcolt érte, hogy Baekhyun az ő személyes csicskája. Ugyan dehogy. Ekkor ő csak a kis gyakornok volt, aki az iskolai órák miatt amúgy is kedvezményeket kapott, nyilván vissza kellett adnia valahol. 
A zuhogó eső, ami miatt pedig a cipője két perc alatt tocsogott a vízben, mondhatni már csak hab volt a tortán. 

 

Órán Chanyeolon gondolkodott, és a fiú mindig pozitív hozzáállásán. Egymástól eltérőbbek ilyen téren nem is lehettek volna. Chanyeol csupaszív srác volt, aki mindig gondolt másokra, és kedves mosolyával megnyerte az embereket, akik mégsem akarták kihasználni. Ezzel szemben Baekhyun néha hallgatag és konok volt, cserébe bármikor tett jót valakinek, az vagy természetesnek vette onnantól kezdve, vagy egyre több mindent akart. 
Baekhyun ezért nem volt oda különösebben az emberekért. 
Emlékezett a második félévre, amikor ő minden hétfő reggel bent ült az órán és jegyzetelt, míg a többiek bulitól másnaposan fetrengtek otthon - igen néha Chanyeol is közéjük tartozott, de ő meg Baekhyun számára volt más téma. És emlékezett arra is, ahogy a vizsga előtt szépen sorban mindenki természetesnek vette, hogy megkapja a jegyzeteit. 
Tulajdonképpen ezek az apró húzások voltak azok, amiért Baekhyun nem hitt igazán a jóságban és önzetlenségben. 
Amikor neki volt szüksége esetleg segítségre hirtelen mindenki eltűnt és valami eszméletlen fontos dolga akadt, fiatalabb korában ő mindenkit meghallgatott, de az már senkit nem érdekelt, hogy neki milyen problémai voltak. 
Pedig akadt pár dolog. 
Aztán jött Chanyeol, a mosolyával, meg lelkesedésével, és valahogy Baekhyunt is magával rángatta. Első félévben még nem voltak túl jóban, néha együtt ettek, esetleg Chanyeol mellé telepedett egy-egy órán, akkor váltottak pár szót, de többre nem futotta. Aztán második félévben volt egy csoportmunka, ahol közösen dolgoztak. Míg a harmadik srác már az elején eltűnt, Chanyeol nem hagyta magára és együtt végig szenvedték a félévet átívelő beadandót. Nagyjából ez volt Baekhyun első pozitív megtapasztalása az egyetemről, pedig ennek is természetesnek kellett volna lennie. 

 

Az egész napos robot után este hatkor már semmi kedve nem volt elmenni cipőt nézni, csak az ágyát akarta, esetleg egy sorozattal karöltve. Aztán eszébe jutott Chanyeol délutáni üzenete, hogy lemondta a mai munkát mert belázasodott, így a gyógyszertár felé vette az irányt. Pár vitamin, a patikus tanácsára néhány gyógyszer, majd még a nem messze levő boltot is felkereste, hogy némi kajával életben tartsa Chanyeolt.

 - Megjöttem! - lökte be az ajtót, ahogy hazaért. Nem kellett csalódnia. Chanyeol a kanapén feküdt legalább olyan ábrázattal, mint, aki mindjárt meghal. - Ne szenvedj hoztam neked gyógyszert, meg vettem néhány dolgot, hogy egyél. 
Gyorsan ledobta a hozzávalókat a konyhába, majd egy pohár vízzel felszerelkezve vonult a nappaliba. A poharat Chanyeol kezébe nyomta, majd szépen sorozta neki a pirulákat, előtte átfutva, mit hogyan kell szedni. 
- Mennyi a lázad? 
- 37,8 - motyogta a magas rekedtes hangon, és lehunyta szemeit, ahogy Baekhyun megszokásból a homlokára simított. 
- Menj el fürdeni, addig összedobok neked valamit enni, addigra hat a gyógyszer is. Hoztam torok fertőtlenítőt, bár nem mondtad, hogy fájna, de a hangodból ítélve jól tettem. 
- Angyal vagy - tápászkodott fel Chanyeol, és kómásan ejtette Baekhyun vállára a fejét, miközben magához ölelte. 

 

Mire Chanyeol kiáztatta magát a kádban ő kész lett a vacsorával, illetve rendrakással is, a magas alak pedig ahogy kilépett szobájából ismét Baekhyun vállába temetve a fejét szusszant párat. 
Az alacsonyabb már ismerte a másik nyűgös természetét, így csak gyengéden visszaölelve hagyta, hogy kipihenje minden fáradalmát.

 

- Tényleg köszönöm Baek.
- Nincs mit, tudod, hogy neked bármikor. 
- Tudom. Ezért köszönöm. 
- Na elég a csöpögésből, mert nem szeretném elkapni tőled - távolodott el gyengéden. - Edd meg a vacsorát, aztán menj aludni.
- Mivel velem vagy kedves ma két kanál lisztet is érdemelsz.
- Aha. Szóval az elejétől kezdve így kellett volna játszanom! - vigyorodott el. - Mit szeretnél holnap enni? 
- Hé, ez már nem önzetlen, visszavonom!