Baekhyun szinte sokkot kapott
reggel, amikor félálomban telefonját keresgélte. Azon már meg sem lepődött,
hogy a kanapén aludt - nem véletlen mondta Chanyeolnak, hogy nézzék csak
nyugodtan a karácsonyi filmet - azon már viszont kicsit igen, hogy Chanyeol is
mellette durmolt. Ráadásul a vékony pléd helyett a magas vastag takarója vette
kerül őket.
Na de amikor még laposakat pislogva
az órára nézett máris éberen pattant ki az ágyból. Próbált átbukdácsolni a
magas lábain, hogy a fürdőbe jusson, de véletlen elég erősen megrúgta a
másikat, aki csak feljajdulva tért magához.
- Bocsi, tényleg, de rohannom kell,
fél nyolc múlt - hadarta és már a fürdő felé vette az irányt, hogy a reggeli
teendőit minimalista stílusban elvégezze.
- Mi van? - fúrta fejét a párnába a
magas, majd fél percen belül összerakta ő is az információk jelentését. -
Francba! Baekhyun siess, nekem is kell a fürdő!
Míg Chanyeol a haját lőtte be,
Baekhyun előtte súrolta fogait, aztán majdnem egymásba rohanva tért vissza
mindenki a saját zugába, hogy felöltözhessen. Baekhyun gyorsabb volt - neki
messzebbre kellett mennie - így míg ő már a cipőjét vette Chanyeol még csak az
ingje gombjaival szenvedett.
- Ötkor.
- Én négykor, elmegyek eléd, és
elmehetnénk elintézni a bevásárlást. Itthonra is kell cucc, meg akkor az
adományozáshoz is vehetnénk pár dolgot - magyarázott az alacsonyabb, már
kabátját felvéve.
- Öhm... oké. A kávézóba leszek.
- Jó sietek, szia!
- Szi - ajtócsapódás - a! Ez gyors
volt - jegyezte meg már csak magának a magas, aztán észbe kapva szedte ő is
össze magát.
Chanyeol kissé elvarázsolt
hangulatban lépdelt az asztalok között, ahogy a tegnapra gondolt. Baekhyun jól
érezte magát csak a szokásos kis hisztijeit hozta, amik személyiségéhez
tartoztak. Bolondozva korcsolyázott, és a kávézóban is felengedve dumált vele.
Mintha nem is lett volna a közös alvásuk, ami mára virradóan
megismétlődött.
Igazából becipelhette volna az
alacsonyabbat az ágyába, vagy legalább kihozhatta volna neki a takarót, ő pedig
kényelmesen elvonulhatott volna aludni, de túl csábító volt az együtt alvás
gondolata.
Baekhyunnak a film kezdetétől negyedóra
sem kellett, hogy elaludjon - talán ezért is kampányolt a kanapé kinyitása mellett
- és még a film vége előtt odakuckózott Chanyeol mellé. Orrát a magas karjához
nyomta, aztán bal keze átsiklott a derekán, és ott szorongatta pólóját. Amikor
a film vége után el akart még menni mosdóba és a paplanját összeszedni alig
tudta levakarni magáról Baekhyunt.
- Ki volt az a tegnapi srác veled Chanyeol?
- kérdezte Eunha, az egyik részmunkaidős pincérnő.
- A barátom és lakótársam. Miért?
- Kár érte, pedig már szurkoltam,
hogy tényleg randi legyen.
- Mi?
- Halál cukik voltatok együtt, még
sose láttam, hogy így néztél volna valakire.
Ennyire nyilvánvalóak az
érzései?
Baekhyun öt előtt pár perccel esett
be, arcát kicsípte a hideg, a magas pedig csak akkor vette észre, amikor már
egy bögrével a kezében telepedett le az egyik asztalhoz. Volt még pár perc a
munkaidejéből, de nem voltak sokan a váltás már megérkezett, így pihenőt
engedve meg magának mellé telepedett ő is egy kávéval, és két sütivel.
- Az a terved, hogy az ünnepek
végére gombócot csinálsz belőlem? - mosolyodott el Baek, ahogy az édességekre
pillantott.
- Eddig se láttam volna, hogy
elhíznál, ártani nem ártanak.
- Ha tudnád mennyit ártanak -
sóhajtott szenvedősen Baekhyun, de azért már villa volt a kezében a
falatozáshoz. - Nem baj, hogy lógsz?
- Nem igazán, a többiek már itt
vannak, és nincs sok ember. A főnök is jó fej.
- Féltékeny vagyok...
Nagy hévvel vágtak neki a bevásárló
túrának, megbeszélték, hogy a saját szükségleteik maradnak másnapra, most
inkább az adományozós dologra fekszenek rá. Baekhyun sejtette, hogy nem lesz
egyszerű dolga a másikkal, de nem gondolta, hogy már az első boltban
megbolondul a magas.
- De nézd már milyen aranyos az a
pulcsi, és cipő. Meg a...
- Négy csomag, négy ruhadarab.
- De hát karácsony van.
- Én ezt értem és halál cuki vagy,
hogy ennyire sok mindent akarsz adni, de pont te mondtad, hogy nem erről szól
az ünnep. Amúgy is nekünk is élnünk kell valamiből a hó végén - tette hozzá
mintegy mellékesen. A magas duzzogva rakta vissza a hatodik felsőt, és
elgondolkodva meredt a kínálatra. - Lehet jobban járnánk, ha méret nélküli
dolgokat vennénk.
- Olyan ünneprontó vagy...
- Realista Chanyeol, azt akartad
mondani, hogy realista.
- De hát, ha veszünk egy bizonyos
korosztálynak, akkor stimmelnek a méretek.
- Dehogy stimmelnek. Csak
elkeseredik, amikor meglátja a menő új pólóját, ami nem megy rá.
- Jól van... honnan tudsz egyáltalán
ennyit erről? Utána olvastál?
- Is... - nyögte megszeppenve, majd
félrenézett. - és volt olyan év, hogy kaptam is ilyet - tette hozzá halkan.
Chanyeol megdermedt egy pillanatra, és döbbenten meredt a másikra.
- Kaptál?
- Ja... na menjünk. - vágta el
gyorsan a témát, és inkább a kiegészítők felé vette az irányt. Nézegette a
sapkákat, és sálakat, majd leakasztott két szettet, amit ő megfelelőnek talált,
hogy megmutassa Chanyeolnak, de a másiknak hűlt helye volt. - Megölöm, ha ész
nélkül vásárol - morogta magában és keresésére indult.
- Gondoltam csinálhatnánk lányos meg
fiús dolgokat. Azt mondtad a méret nélküli cuccok nyerőbbek, nézd!
A kezében rózsaszín kis kesztyű
volt, hozza illő sapkával, a másikban pedig egy jégvarázsos kistáska, ami
nagyon menő darabnak számított mostanság. Amikor Baekhyun rábólintott a dologra
gyorsan belecsempészett még 1-2 lányos kis apróságot, de az alacsonyabb már nem
állt neki veszekedni.
Egyikük sem számított rá, hogy órák
hosszat fognak bóklászni a plázában, bár erre rátett az embertömeg, ami
Baekhyunt kezdte kihozni a sodrából. Amikor Chanyeol még be akart menni magának
is nézelődni, ő inkább a közelben lévő erkélyt választotta, hogy kicsit
kiszabaduljon a zsúfolt térből. A hidegben már látszott lehelete, azzal
szórakozott, miközben várakozott és cseppet sem bánta, hogy elmenekült kicsit,
inkább a fagypont, mint az a sok ember ott bent. Oké, ő nyitott a dolgokra, de
azért mindennek megvolt a határa.
Alapból sem szeretett vásárolni, új
ruháit is álltalában a colosnak köszönhette, mert muszáj volt elmenni vele
néha. De míg Chanyeol akár órák hosszát tudott nézelődni, ő bement és kijött
néha fel sem próbálva az adott darabot. Tudta éppen mire volt szüksége, így
feleslegesnek gondolta, hogy vegyen mellé még hat darabot. Emellett volt egy
kis különbség a bevételeik között. Míg Chanyeol otthonról is kapott támogatást,
Baekhyunnak az apja hitelét kellett fizetnie, emellett ott volt a tandíja egy
része is, bár kapott szociális támogatást meg ösztöndíjat, de nem mindig
futotta mindenre, pláne, hogy minden hónapban keményen félrerakott egy kisebb
összeget vész esetére.
- Hogy nem fagytál meg? - lépett
mellé a magas egy zacskóval a kezében.
- Elegem volt már kicsit az
emberekből, itt meg nyugi van, mert csak a cigisek jönnek ki, vagy a hozzám
hasonló antiszoc emberek.
- Menjünk haza?
- Aha. Holnap a bevásárlásnál majd
veszünk még csokit, mára szerintem épp elég volt.
- Még elnézhetnénk valahova -
mosolygott cukin Chanyeol, ő pedig csak hagyta magát.
A sok fa között a magas vidáman
rohangált, olyan volt, mint a nem messze álmélkodó kisgyerek, Baekhyun pedig
csak állt és várt.
- Neked melyik tetszik? Milyen
legyen? Mekkora? Az legyen? Vagy az? A lucnak nagyon jó illata van, de nem
bírja olyan sokáig, de a Normand az nagyon szép!
- Csak válassz egyet -
sóhajtott.
- De így nem buli! Ezt közösen kell!
- Akkor legyen ez - bökött az előtte
állóra.
- Túl nagy az alja, nem tudnánk tőle
normálisan közlekedni.
- Ez?
- Nagyon pici.
- Az?
- Nézd már milyen ferde a törzse.
- Akkor ez?
- Mire belevágjuk a talpba nem marad
rajta ág.
- Chanyeol, megöllek! - vesztette el
a türelmét.
- Jó, jó csak válassz egyet, nem
szólok bele.
Baekhyun borús tekintettel indult
neki a nagy választásnak, mert ez a fél óra jobban kiidegelte, mint a plázában
töltött idő. Ráadásul míg Chanyeol rohangált, nála volt az összes szatyor és
nem hozott kesztyűt.
Végül lecövekelt az egyik hátra
kirakott fa elé, és némán bökött rá, Chanyeol pedig elvarázsolódva szaladt az
eladóhoz, hogy azt kérik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése