Fehér volt minden. Ezernyi más és más formájú apró hópehely hullott az égből, elfedve a fakó tájat, valami különleges ragyogást adva neki. Hiába volt minden kihalt és üres, a havazás szebbé tette a mindenséget, új külsőt, új esélyt adva neki. Lábai alatt halkan ropogott a porhanyós réteg, nyomai megmaradtak, de tudta hamarosan elvesznek. A hó tényleg mindent eltörölt.
2015. november 28., szombat
Tökéletes is lehetett volna - Baekyeol
Fehér volt minden. Ezernyi más és más formájú apró hópehely hullott az égből, elfedve a fakó tájat, valami különleges ragyogást adva neki. Hiába volt minden kihalt és üres, a havazás szebbé tette a mindenséget, új külsőt, új esélyt adva neki. Lábai alatt halkan ropogott a porhanyós réteg, nyomai megmaradtak, de tudta hamarosan elvesznek. A hó tényleg mindent eltörölt.
2015. november 25., szerda
A múlt képei, a jelen rémei? - 21. fejezet
- Mit csinálsz? - kérdeztem, mikor otthagytam a képeket, és a konyhába csoszogtam Chanyeol után. Kissé összerezzent hangomra, de nem fordult meg.
- Palacsintát... -
morogta, mire rögtön mellé léptem.
- Nem azt mondtad,
hogy nincs tojás?
- Hazudtam.
2015. november 21., szombat
A múlt képei, a jelen rémei? - 20. fejezet
Baekhyun
- Megnyomod még ma?
- hallottam egy hangot, mire megugrottam, és rémülten fordultam
hátra.
- Chanyeol?
Érdeklődve nézett
rám, míg én meg se bírtam moccanni, nem hogy kinyögni bármi
értelmeset.
2015. november 18., szerda
A múlt képei, a jelen rémei? - 19. fejezet
Óvatos motozásra
ébredtem, és mikor kinyitottam szemem, egyedül találtam magam az
ágyban. Chanyeol épp akkor csukta be maga után az ajtót, nem
vette észre ébredésemet. Hálás voltam érte. Ki kellett találnom
valamit. Meg kellett magyaráznom azt, ami történt.
2015. november 14., szombat
A múlt képei, a jelen rémei? - 18. fejezet
Baekhyun
A mélygarázsban
ültem a volán mögött, mikor megláttam Chanyeolt. Szatyrokat
cipelt, miközben próbált valakivel telefonon beszélni.
Elmosolyodtam langaléta szerencsétlenkedésén, ahogy próbálta
vállával tartani a telefont, lábban kinyitni az ajtót és nem
elejteni semmit.
Szenvedett majd
másfél percet, mire nekem már fülig ért a szám, de nem siettem
segítségére. Sokkal jobban éreztem magam a titkos kukkoló
szerepében. Aztán becsapódott az ajtó mögötte és elhalt minden
hang. Néma lett minden.
Rossz volt.
2015. november 11., szerda
A múlt képei, a jelen rémei? - 17. fejezet
Kissé bizonytalanul
mért végig, aztán kibökte a kérdést, ami aggasztotta.
- Bejönnél velem?
Szó nélkül
szálltam ki a kocsiból és sétáltam mellé.
- Örülök, hogy ti
ketten találkoztatok – mosolyodott el. - rengeteget segítettél
neki. Amikor ma ott ültem a cellában egy pillanatig sem volt
tanácstalan, hogy mit tegyen, vagy kit hívjon. Ő megtette azt
amire én képtelen lettem volna. Ugrott abban a pillanatban, ahogy
segítséget kértem.
2015. november 9., hétfő
A múlt képei, a jelen rémei? - 16. fejezet
- Felhívjam a
szerelőt, vagy szeretnétek még pár napig nálunk vendégeskedni?
- kérdezte Chanyeol pár perc múlva. Jonginnal épp a spongyabob
egy idétlen részén nevettünk miközben mandarint ettünk.
- Én szívesen
maradnék még pár napot, de Soonak elég kicsik a ruhái...
2015. november 6., péntek
A múlt képei, a jelen rémei? - 15,5. fejezet
2015. november 3., kedd
A múlt képei, a jelen rémei? - 15. fejezet
Chanyeol morcos
képpel nézett a zárt ajtóra, és közölte, hogy csak reggel
lehet kinyittatni, ha nincs meg a pót kód.
Persze, hogy nem
volt meg.
Aztán feltűnt neki
Jongin állapota, aki épp Luhan vérét szívta.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)