Megkésett gyermekkor - 8. kanál

Kissé megváltozott a hangulat, legalábbis Chanyeol próbálta így felfogni a dolgot, és nem belelátni semmit az elmúlt pár napba. Talán a mikulásos húzása kicsit sok volt és túl nyilvánvaló. Igen, ezt el kellett fogadnia, de végül Baekhyun nem menekült el tegnap, pedig arra számított, hogy az üres lakás fogja fogadni.
Baekhyun és az érzelmek... hát szépen fogalmazva nem voltak túl jóban. Általában, ha valami nagyobb érzelmi sokk jött Baekhyun életébe akkor bezárkózott, és megesett, hogy napokra eltűnt, vagy beköltözött a szobájába, és akkor szó szerint látni sem lehetett.
Ám most nem ez történt, ez pedig két dologra engedte következtetni Chanyeolt. Vagy túlreagálta a dolgot, ahogy utólag belegondolt, vagy pedig Baekhyun érettebben tudta kezelni a helyzetet.


Ma reggel is már hallotta csörtögni a konyhába, míg kivételesen Chanyeol lett az, aki kissé félve lépett ki a nappaliba.
Gondolatai személye ott ült a kanapén, épp abból a bögréből kortyolt, amit tőle kapott két nappal ezelőtt, és a tévére meredt valami idióta műsornak szentelve minden figyelmét.

- Minden oké? - kapta Chanyeolra tekintetét, ahogy észrevette és halvány mosollyal jutalmazta a magasat.
- Aha, persze, miért ne lenne? - hadarta kissé zavartam és a fürdőbe menekült.

Ez a Baekhyun nem volt a megszokott személyiség. Hétfőn rettentő furán viselkedett miközben vacsoráztak, nyögvenyelősen kommunikált érezte Chanyeol a feszültséget, ami áradt belőle. Most viszont úgy mosolygott, mintha aznap nem is történt volna semmi.
Ennyire nem érdekli, ami akkor volt? Mármint oké, nyilván nem történt semmi egetrengető dolog, de az az ölelés számára is teljesen más volt, mint az addigiak. Az addig elnyomott érzései ott egy pillanatra előtörtek, ha akkor nem fogja vissza magát még meg is csókolta volna Baekhyunt tönkretéve a barátságukat.
- Mindegy. Felejtsd el Chanyeol, egy idióta vagy, hogy azon parázol, hogy nincs min parázni.

Gyorsan lezuhanyzott, fogat mosott és rendbe szedte magát, miközben néha megpaskolta arcát, hogy tényleg ne foglalkozzon felesleges dolgokkal. Minden rendben volt és csak ez számított.


- Hagytam neked kávét, bár nem tudtam, hogy ma, hogy dolgozol és lesz-e időd inni.
- Imádlak - szökött ki ajkain észre se véve magát, és Baekhyun reakcióját, miközben már készítette is magának a reggeli nap indítót.
- Figyelj csak, néztem a suli faliújságján, hogy van ilyen manó akció. Szegény gyerekeknek gyűjtenek, arra gondoltam, mi is vihetnénk be pár cuccot - ecsetelte Baekhyun a tervét.
- Mi? - nyelt félre a magas, és döbbenten huppant le mellé a kanapéra. - Idáig mindig kihúztad magad.
- Hát igen... de most csináljuk ezt a lisztes cuccot, és igazából eddig nem tűnik olyan rossznak, szóval gondoltam, nem is tudom... megpróbálok kicsit nyitottabban állni a dologhoz.
- Ha tudtam volna, hogy ez ilyen hatással van rád, már évekkel ezelőtt bedobom.
- Nem hiszem, hogy akkor célt értél volna. Tudod, hogy nekem ezek az ünnepes, meg érzelmes dolgok nem mennek túl jól, kicsit még most is a hideg ráz tőle, de... nem olyan rossz.
- Nem kell követnünk a sablonos dolgokat Baek. Nem azért találtam ki ezt az egészet, hogy beállj a sorba, hanem azért, hogy te találd meg azt, hogy neked miért jó az ünnep.
- Eddig csak miattad. Mármint maga az ünnepi csicsa hidegen hagy és tök feleslegesnek tartom, de, amikor mosolyogsz, úgy tűnik, mintha lenne értelme.
Chanyeol majdnem könnyes szemekkel nézett rá, mire két pillanat sem kellett, hogy Baekhyun felpattanjon a kanapéról, és valami késésről, meg feladatról beszélve meneküljön a helyzetből. Tíz perccel később, már az ajtó csapódott utána, de a magas tekintetét nem kerülte el az a frusztrált kis szájrángás, és enyhén kipirult orca.

Ahogy az sem, milyen izgatottan vert a szíve, ahogy felfogta, Baekhyunnak a karácsony ő maga.