2019. január 1., kedd

Csak Te és...Ő - 2. Fejezet



- Chanyeol! - fogadott lelkesen, ahogy hulla fáradtan beléptem a lakásba. Másra sem vágytam csak, hogy egy gyors tusolás után ágyba bújjak, de Baekhyun élénkségéből már tudtam, hiú ábrándjaim voltak. - Emlékszel múltkor tartott az az együttes egy villámkoncertet, akiket szeretsz.
- Aha... - ültem le fintorogva a kanapéra, mert minden vágyam volt eljutni rá, de a jegyek pillanatok alatt elfogytak. Szinte lehetetlenség volt bejutni rá, mert aznap délután tették közzé és alig száz belépőt szórtak ki. Ingyenes volt, de, aki nem csapott le pillanatok alatt bukta az egészet.
- Lelkesedj! - csapott oldalba és orrom alá dugta telefonját.
- Mi van? - kaptam ki kezéből és döbbenten pislogtam a két jegyre, ma estére. - Hogy csináltad? 
- Emlékeztem, hogy mennyire akarod, így néha ránéztem és tádám! Még találkozhatsz is velük, mert benne voltam az első tízbe - vigyorgott rám fülig érő szájjal.
- Komolyan? 
- Halálosan! Épp a tízedik meg tizenegyedik jegy lett az enyém, szóval...
- De akkor csak az egyik jegy nem? 
- És? Te szereted őket. Mármint én is, de tudod, hogy nem vagyok oda értük annyira, szóval alap, hogy te mész. 

Olyan egyszerűen mondta, mintha tényleg annyira egyértelmű lett volna, ám számomra nem volt az. Más nem adta volna nekem azt a jegyet, más elvárta volna, hogy, hálás legyek, már csak azért is, hogy magával visz, de Baekhyun csak Baekhyun volt, nem valaki más. Szinte földön túli örömmel szorítottam magamhoz, míg hátamra csúsztatva kezeit simult ölelésembe pár pillanatra, majd megjátszott komolysággal parancsolt rám, hogy kezdjek készülni. 
Negyed óra sem kellett, hogy kirángasson zombi valómból, és újra huszonévest csináljon belőlem, erre is csak ő volt képes. Pillanatok alatt manipulálta hangulatom, bár ezt a részét jobban élveztem, mint, amikor felcseszett valami hülyeséggel. A hőn áhított zuhanyom után, felfrissülve kerestem magamnak ruhát, és lőttem be a hajam, majd fejem csóválva méregettem épp sminkjével küszködő mivoltát. Sosem értettem miért volt ennyire oda érte, de hát mindegy is volt igazából. Engem nem csesztetett vele, ő pedig jobban érezte magát tőle. 
És felesleges lett volna tagadni, hogy jól állt neki. De még mennyire. 

A koncert olyan volt, mint egy megtestesült álom, éppen, hogy beestünk, mivel fél óra volt az út, és előtte egy órával tudtam meg az infót, mindezek ellenére nem volt semmiben hiányérzetem. Hátul csápoltunk, bár nem volt vészes a tömeg, de számomra mindig élvezhetőbbé vált így egy koncert. Persze megvolt az érzés, hogy ha valaki az első sorban zúzhatott a kedvenc bandájával, de sokkal jobb volt számomra hátul állni és érezni a zenét. A hely akusztikája kifogástalan volt, talán az egyik legjobb kis zugot célozta be Baekhyun. Hatalmas mosollyal az ajkain ugrált a zenére, fittyet hányva a körülöttünk lévőkre, olyan lelkes volt, hogy magával ragadott és mindent elfeledve ugráltam én is, mint egy idióta.
- Tessék - nyomta a koncert vége után kezembe a jegyet, amin ott virított, hogy ez bizony a tízedik volt az összes közül.
- Biztosan? Ahogy néztem élvezted te is, és imádsz beszélni.
- Ugyan már, elfolyt a sminken, ki vagyok száradva és leizzadtam, szerinted így odamennék hozzájuk? - affektált kissé, mint valami picsa, de én tudtam, hogy mindezek közül egyik sem akadályozná őt.
- De...
- Menj már, vagy seggbe rúglak! - lökött meg nevetve kissé. - Én addig iszok valamit, a pultos csaj egész jól néz ki... - fordított hátat, majd még visszapillantva kézzel hessegetett, hogy haladjak végre.

Majdnem egy óra volt az a minitalálkozó, amit nyert nekem, én pedig féltem, hogy már faképnél hagyott, de csak a pultnál ülve, beszélgetett a kiszemelt lánnyal, akinek épp nem volt semmi dolga. Hangosan nevetett Baek valami megjegyzésén, alaposan rájátszva a kedvére, és megállás nélkül adta a félreérthetetlen jeleket, amik valahogy legjobb barátomat nem hozták lázba, pedig full melegen is el kellett ismernem, egy magas kilences volt a csaj. A haja bár festve volt, mégsem keltett természetellenes hatást, a körmei ugyanilyenek voltak, szépen illeszkedtek vékony ujjaihoz, nem voltak túl hosszúak, a dekoltázsa figyelemfelkeltő volt, de nem közönséges, a kisugárzása, pedig egy magabiztos lányt mutatott, nem holmi picsát.
- Hát sok szerencsét Baekhyun - köszönt el abban a pillanatban, hogy odaértem.
- Majd még beszélünk - intett és leugorva nyújtotta felém a kólát.
- Köszi, mehetünk?
- Persze, csak rád vártam.
- Hogy-hogy nem szedted fel?
- Chanyeol, ő a csoporttársam.
- De azt mondtam, hogy a pultos lány jól néz ki - értetlenkedtem.
- És nem is hazudtam. Nana gyönyörű nem? 
- Borzasztó vagy. Azt hittem legalább egy jó kis flörtöt hagyok rád, nem tételkibeszélést.
- Jóban vagyunk, egy cseppet sem bántam, hogy beszéltem vele. De haladjunk, hideg van én meg elfelejtettem kabátot hozni... - húzta össze magán vékony pulcsiját. 
- Túl sokat foglalkoztál a sminkeddel...
- Megérte, amíg Nanával beszélgettem, ketten akarták elkérni a számom, és az öt piából egyet se én fizettem - vont vállat fölényesen.
- Tudom, te sose költesz piára.
- Csak akkor nem, ha látom mit töltenek! És ha vi...
- Visszahívhatod, tudom. Te meg az önfejű egód, legalább ezt kihasználnád!
- Utálom, ha más fizet. Azzal azt hiszik, fel vannak jogosítva bármire.
- Bezzeg, ha én fizetek neked.
- Te Chanyeol vagy, az más - vont vállat. – Ah, remélem fűtenek a buszon - dörzsölgette kezeit fázósan.

Furcsán néztem körbe az üres lakáson és nem tudtam hova tenni merre lehetett Baekhyun. Ahogy azt sem, hogy miért nem idegesített, hogy baszott felkelteni és lelépett egy szó nélkül. Igazából valahogy nem voltunk olyanok, mint régen, nem azt mondom, hogy a másik nélkül sehova sem mentünk vagy folyton egymás seggében lettünk volna, de valahogy meggyengült a kapocs közöttünk. Már nem is viselt meg különösebben, ha nem reggeliztünk együtt, vagy ha lemondta valamelyik közös programunkat. És nekem sem volt olyan fontos a közös kimozdulás, mint régebben.
Helyette telefonomba feledkeztem és elmélyültem beszélgettem Vele.
Annyira tudni akartam ki ő, és milyen a valóságban. Látni a mosolyát, hallani a hangját, tudni mikor, mire, hogyan reagál. Meg akartam ismerni a pimasz énjét, aki az üzenetekből néha kitűnt, el akartam feledtetni vele azt a srácot, aki elcsavarta a fejét, aki miatt esélyem sem volt nála. Hiába nem láttam róla képet, és nem tudtam hogyan néz ki, csak egy barom lehetett, aki nem értékelte őt. Talán ennyire csúnya lett volna? Hiányzott pár foga, vagy hazudott a koráról? Miért nem kellett annak a nyomoréknak? Miért nem engedte el maga mellől, hogy az enyém lehessen?

Suli után unottan másztam haza, beugrottam még a közeli boltba is, és néha telefonomra pillantottam, de se Baekhyun se Ő nem írt. Lakótársam egyszerűen eltűnt, még csak nem is keresett semmi felesleges kérdéssel, mint általában, és ez annyira nem volt Baekhyunos. Minden nap írt valami hülyeséget, néha arról, hogy milyen unalmas az órája, vagy mekkora idiótákkal van körülvéve, esetleg, hogy menjünk már le a közeli pályára, mert ő épp focizni akar - amit persze nem tudott, de ez nem akadályozta.

"Rendeltem pizzát siess már haza!"
Valami furcsa öröm tört rám, ahogy a sorban állva jelzett a telefonom, majd enyhe csalódottság járt át, ahogy láttam csak Baekhyun írt.
- Azért ennyire ne örülj nekem - vágott háton a semmiből, kisebb szívrohamot okozva nekem. 
- Hát te? - nyeltem le egy káromkodást és szívemre szorítva kezem, próbáltam kissé lenyugodni.
- Beugrottam tollért, ma bemondta az unalmast az összes, zh közben - forgatta szemeit. - Cseppet sem akadt ki a tanár, amikor a kezdés után negyed órával kurvaanyáztam - nevetett fel, ám engem valamiért nem hatott meg a történet. Nézett rám pár pillanatig, ám mivel nem kapott reakciót csak szemöldök ráncolva nézett félre. 
- Itt hagyom a tollat, kifizeted? Kábé annyi, mint a pizzába a részed.
- Én nem kérek pizzát - csúszott ki a számon, és idegesített, hogy helyettem szervezkedett.
- Neked mi ba... mindegy. Akkor itt van pénz.
- Ne... - akartam közbevágni, mire már láthatóan torkig volt velem.
- Mindegy - fordult sarkon tollaival és egy perccel később már csak távozó alakját láttam.

Mi van vele? Mi van velem? 

Mire hazaértem már rájöttem, hogy jó nagy hülye voltam, elvégre tök megszokott volt, hogy rendelgettünk, hisz egyikünk sem volt túl jó a konyhában. Bár Baek inkább csak lusta volt, ha belendült olyan kajákat volt képes csinálni... Ám most nem lendült be, helyette az üres lakás fogadott a frissen sült pizza illatával, ami a kukában hevert, Baekhyunt pedig az isten se tudta merre vitték sértett érzései.