2015. október 31., szombat

A múlt képei, a jelen rémei? - 14. fejezet



Jongin

Egy alagsorban kialakított bárba kerültünk elegáns de sötét hangulattal. Eléggé rémisztő volt így elsőre, mégis tetszett valamiért. Baek tátott szájjal figyelte és ott volt az a furcsa csillogás a szemében, ami akkor jelenik meg mikor bejön neki valami elvont dolog. Az elrendezés hasonló volt a másik helyhez mégis teljesen más. Itt egy folyosón kellett végigjönni, hogy beléphess a központi részbe, ami jóval nagyobb volt. Több tucat asztal, hatalmas bárpult a terem végén, mellette pedig egy halvány fénnyel kivilágított folyosó. Mi mégis egy majdnem láthatatlan ajtó felé mentünk, ami teljesen beleolvadt a sötétvörös falba. A kidobó kétszer ütött az ajtóra, kopogása rémítően erőteljes volt. Aztán az ajtó kinyílt mi pedig ott találtuk magunkat... egy Disney mesés szobában.

2015. október 27., kedd

A múlt képei, a jelen rémei? - 13. fejezet



Jongin
Reggel megint a csengő hangjára keltünk, és mire kimentem már egy morcos Baek állt az ajtóban, egy Oh Sehunnal.
- Á hello neked is. Csak szólni akartam, hogy Luhan szeretne meghívni titeket egy késői reggelire, hogy jobban megismerkedhessünk.
Baekhyun magyarázott neki valamit, míg én azon gondolkodtam, mit takarhat a kései reggeli. Ráadásul valahonnan az rémlett, hogy ha vendégségbe megyünk oda illik vinni valamit, de nekünk nem volt semmi olyanunk...
Mikor ezt megkérdeztem Baektől, Sehun távozása után csak vállat vont, hogy majd veszünk nekik máskor valamit. Amúgy is most költöztünk ide sejthetik, hogy káosz az életünk.

Jelenés - Baekyeol

Néha elég egy pillanat, hogy minden a feje tetejére álljon. Egy kicsúszott szó, egy meggondolatlan mozdulat, és a lavina elindul. Apróságokkal kezdődik minden. Egy csepp víz, ami a végén az óceán maga. Ő is ilyen volt. Elsőnek semmi, később nevetséges gondolat, mára egy reménytelen érzés.
Nem tudta eldönteni, mikor vált a semmi mindenné, és az egykori minden mikor tűnt el a semmibe. Nem értette, hogyan fordulhatott meg vele a világ, ő sosem akarta ezt. Jól érezte magát úgy ahogy volt, aztán megjelent ő.

2015. október 25., vasárnap

15 perc - Baekyeol



Chanyeol idegesen igazgatta a szemét eltakaró kendőt, miközben próbált nem csalni. Bár aztán édes mindegy volt, hisz állítólag egy vaksötét szobába kerül ezek után.
Osztálytársai szerint ez egy bevett beavatás volt, amit ő legszívesebben kihagyott volna, de ha már ennyire akarták, nem hátrálhatott meg.
Hallotta, ahogy nyílik az ajtó, két újdonsült haverja, Jongdae és Yixing pedig belökték őt a szobába, majd már csak a kulcs hangját hallotta.

2015. október 23., péntek

A múlt képei, a jelen rémei? - 12,5. fejezet



Sehun

Luhan végre hosszú idő után kinőtte magát a legjobb barát szerepből, és egy egészen más körbe került. Legjobb barát maradt, ám a barátság extrákkal helyett, párnak mondhattuk magunkat.
Én elégedett voltam, nem tagadtam a dolgot, ám ő a kezdetben bizonytalan volt, és félt felvállalni a kapcsolatunkat. Nem lepett meg.

2015. október 20., kedd

A múlt képei, a jelen rémei? - 12. fejezet



Jongin
- Ya Kim Jongin! - kiabált utánam Baekhyun a folyóson, de nem foglalkoztam vele. Nevetve kerülgettem az utamba eső dolgokat és próbáltam talpon maradni.
Életem első fizetését a host klubból természetesen mindenféle szarra költöttem. Ezek között volt egy mp3 lejátszó, amit két hét múlva elhagytam, egy drága sapka, ami az első eső után szétment, egy rahedli édesség, meg még egy csomó dolog. A görkori is ide tartozott.

2015. október 19., hétfő

A múlt képei, a jelen rémei? - 11. fejezet



Jongin
Meglepő volt, hogy nem veszekedtünk, csatáztunk vagy akármi. Egész egyszerűen minden olyan volt, mintha nem tűnt volna el.
Bár Baek megjegyezte, hogy kimoshattam volna az ágyneműjét, én csak vállat vontam, mondván ismer és tudja, hogy rühellem a mosógépeket. El nem ismertem volna, hogy a végletekig ragaszkodtam hozzá.
Egész éjszaka csomagoltunk, aminek egy része azzal ment el, hogy random a nyakába borultam, és agyonölelgettem, hogy pótoljam Baekhyun hiányomat. Ő pedig egyszer sem ellenkezett, csak vigyorogva szorított magához.

A múlt képei, a jelen rémei? - 10. fejezet



Jongin
Május végén járt az idő, Baekhyun három hete tűnt el. Semmit nem tudtam róla, nem értettem mi történt, és azóta, hogy a főnök behívta az irodába nem hallottam róla.
Aznap este félve léptem be a lakásba. Hiába hívtam telefonon nem reagált, gondoltam dühös volt, de arra nem számítottam, hogy míg Baekhyunnak hűlt helye lesz, addig a telefonja a konyhaasztalon pihen.
Átkutattam az egész házat többször is, mire végleg felfogtam, hogy mi történt. Egy szó nélkül, minden nélkül elment. Fogta a cuccai egy részét és egész egyszerűen felégetett maga mögött mindent.
Egy régi beszélgetésünk jutott eszembe.
Volt régen egy kuncsaft, aki bejött neki, és a vendég is érdeklődött iránta. Végül szerelmet vallott neki, de Baekhyun kikosarazta, mikor szökésre kérték őt. Megkérdeztem miért nem tette, mire azt mondta mert nem szereti. A következő kérdésem a „mi lett volna ha...” volt.

2015. október 14., szerda

A múlt képei, a jelen rémei? - 9. fejezet



Jongin

Szombat délután elrévedt tekintettel bámultam a tévét. Hiába halt meg épp a főszereplő, egész napos vigyoromat nem tudtam letörölni. Tudtam, hogy az éjszakának még meg lesz a böjtje, de annyira jó volt újra érezni, és vele lenni, hogy semmi más nem érdekelt.
Baekhyun sejthette a dolgot, de nem mondott semmit. Nem nézett rám rosszallóan, egész egyszerűen úgy viselkedett, mint máskor. Akaratlanul érintette meg ezerszer az apró kis medált nyakában, és mikor felfedezte mindig mosoly szökött arcára.

2015. október 13., kedd

A múlt képei, a jelen rémei? - 8. fejezet



Baekhyun
Minden a feje tetejére állt. A kibaszott mindenség tuti összefogott ellenem, hogy egy perc nyugtom se lehessen.

A múlt képei, a jelen rémei? - 7,5. fejezet



Luhan
Másodéves voltam és a második diplomámért tanultam mikor megismerkedtem egy pösze elsőéves óriással. Sehun bunkó volt, nem tisztelte az idősebbeket, és rengeteg galibát okozott hiperaktív viselkedése miatt.
A kampuszon sétáltam a következő előadásomra, mikor megszólított.
- Jé! Te kínai vagy?

2015. október 12., hétfő

A múlt képei, a jelen rémei? - 7. fejezet



Baekhyun

Még elalvás előtt felhívtam a főnököt, hogy Jongin beteg lett így elfogadta, hogy nem dolgozhatott. Nem mondtam időpontot, hogy mikortól mehetne vissza, úgy voltam vele, hogy ez már az ő döntése.
Mérges voltam, és tehetetlen, aminek hála nem tudtam aludni. Túl sok minden járt a fejemben, magamra rángattam a saját gondjaim mellé Jonginét is. Nem éreztem tehernek, mert ő sosem volt az, de most nem tudtam mit kellene tennem.
Gyűlöltem a Mókusfejűt annak ellenére, hogy Jongin halálosan szerelmes volt belé.

2015. október 10., szombat

A múlt képei, a jelen rémei? - 6. fejezet



Baekhyun

Szerdán Chanyeol semmiségekről kezdett beszélni. Mesélt nekem Amerikáról, a tanulmányairól, és hiába akartam nem figyelni, minden szavát ittam. Én nem mondtam semmit. Ismét a négyes szoba kényelmes foteljában ültem, és meredtem magam elé füleimet hegyezve.
Volt, ami érdekelt, de nem akartam feladni magam, és az éveket, amik megkeményítettek. Tudni akartam miért ment el, és kihez tartozik, hisz a jegygyűrűje lyukat égetett szinte retinámba. Ám ezekről nem beszélt.
Felesleges témák tömkelegét hozta fel, és úgy éreztem gyerekkorunkhoz képest fordult a kocka.

2015. október 7., szerda

A múlt képei, a jelen rémei? - 5. fejezet



Baekhyun

Reggel fáradtan estem be a lakásba, és alig vártam, hogy lezuhanyozhassak. Több pénzt vertem el, azt hiszem, mint eddig bármikor de nem érdekelt.
Az már annál jobban, hogy a folyosón átestem egy cipőn, így megismerkedtem a földdel. Morogva fordultam a tárgy irányába. Eszméletlen magas és vékony sarkú cipő hevert a kövön.

2015. október 5., hétfő

A múlt képei, a jelen rémei? - 4,5. fejezet




4,5.fejezet


Chanyeol
Kiskoromban volt egy srác, akit mindenkinél jobban szerettem. Amikor csak lehetett a nyakán lógtam, vagy ő az enyémen. Sok szempontból más volt mint a többiek, ez már a kis Chanyeolnak is feltűnt.
Baekhyun nem a pénzem miatt barátkozott velem, nem azért hozták át a szülei, hogy az enyémekkel nyájaskodjanak. Neki sosem voltak meg a legújabb játékai, nem volt hatalmas szobája, és nem vitték mindenhova kocsival.
Ő tömegközlekedéssel jutott el az iskolába, engem külön sofőr szállított minden nap. Ő nevetgélt a szüleivel, és verekedett testvérével, míg én csak komoran ültem a családi vacsorák alatt.

2015. október 3., szombat

A múlt képei, a jelen rémei? - 4. fejezet



4. fejezet.
Jongin
- Jongin! Neked kellett volna elmenned vásárolni! - hallottam Baek hangját.
- Mindjárt!- kiáltottam vissza, és felkaptam egy felsőt. Hajam még nedves volt de nem érdekelt. Kirobbantam a konyhába. - Mehetünk! - vigyorogtam rá.

2015. október 2., péntek

A múlt képei, a jelen rémei? - 3. fejezet



Baekhyun
Több óra elteltével sikerült ismét Jongin közelébe kerülnöm, ám nem sejtettem, hogy ez mekkora hiba volt. Még hozzá se tudtam szólni, mikor megragadtak minket.
- Baekkie négyes szoba, Kai nyolcas.
Nagyot sóhajtva bólintottam. A hetesben első áldozatom pihengetett, nem messze az egyik fotelban, pedig az őt követő vendégem csókolózott talán a szülinapossal.

2015. október 1., csütörtök

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - V. felvonás

 Szinte remegve kapkodott valami felső után a szekrényében turkálva. Taora reggel rájött, hogy itt bizony kurva meleg van és a hülye légkondi nem működik jól, minek hála elállított valamit, ezért a lakásban mínuszok röpködtek.
Na jó azért nem, de hála a rettegő kungfupandának a hőmérséklet jócskán húsz fok alatt volt. Pontosan 13 fokot mutatott a nappaliba kiakasztott hőmérő.
- Csak nem fázol? - lépett be vigyorogva Chanyeol, kis vörös elálló füleivel, vastag pulcsiba bújva.
- Szerinted? - nézett le libabőrös karjaira, aztán észrevett egy kellően melegnek tűnő pulcsit. Gyorsan magára kapta, mire máris jobb kedve lett. - Megölöm Taot...
- Legalább nincs meleg – vont vállat a magas.
- A Yoda füleid a fagyhalálról árulkodnak... - gúnyolódott rajta, mire Chanyeol a füleihez kapott, majd elvigyorodott.
- Nem mondtam, hogy nem fázom.
Baekhyun csak megcsóválta a fejét, aztán asztalához ült és elintézett még pár dolgot a gépén.

- Mássz beljebb – szólalt meg mikor laptopja már kikapcsolva pihent ágya szélén, ő pedig párnáját magához ölelve állt a magas ágya előtt.
- Miért? - pislogott rá Chanyeol, miközben nyakáig húzta a vastag takarót.
- Miért? Mert valaki – ejtette ki nem kevés célzatossággal a szót – reggel leöntötte a paplanomat kávéval. Rémlik?
- Ó, hogy az... - túrt kínos mosollyal hajába a magas. - Sajnálom.
- Kit érdekel a sajnálatod, ha megfagyok éjszaka egy nyamvadt pléd alatt? Húzz beljebb... - lökdöste lábával a másikat.
- Utálok belül aludni.
- Akkor mássz kintebb, nekem édes mindegy, de kell a paplanod. Nem fogok miattad megfázni és hallgatni mindenki szidását.
-Jól van na... - húzódott kintebb Chanyeol, mire Baek egy másodperc alatt az ágy belsejébe fészkelődött. Pulcsiját lehúzta és a földre dobta, így pólóban nyúlt el a másik mellett, a takaró nagy részét eltulajdonítva.
- Most velem alszol vagy a takarómmal? - kérdezett rá a magas, mire Baek egy morcos sóhajjal közelebb csúszott nagyjából két cetit. - Baekhyun...
- Yoda? - vigyorgott pimaszul a paplan alól, ám a következő pillanatban már torkába dobogott a szíve, ahogy Chanyeol megszüntette köztük a távolságot, és kényelmesen bevackolta magát mellé a vastag takaró alá.
- Jó éjszakát... - nyammogott elégedetten, mintha egy cseppet sem zavarta volna a tudat, hogy lábuk egymásnak simul.
- Neked is... - motyogta Baekhyun, és mikor úgy érezte a másik már elaludt óvatosan még egy egészen kicsikét közelebb simult hozzá.

Persze csak azért, hogy a takaró teljes fedje... egy másodpercig sem volt semmilyen hátsó szándéka... Dehogy!