Egy alagsorban
kialakított bárba kerültünk elegáns de sötét hangulattal.
Eléggé rémisztő volt így elsőre, mégis tetszett valamiért.
Baek tátott szájjal figyelte és ott volt az a furcsa csillogás a
szemében, ami akkor jelenik meg mikor bejön neki valami elvont
dolog. Az elrendezés hasonló volt a másik helyhez mégis teljesen
más. Itt egy folyosón kellett végigjönni, hogy beléphess a
központi részbe, ami jóval nagyobb volt. Több tucat asztal,
hatalmas bárpult a terem végén, mellette pedig egy halvány
fénnyel kivilágított folyosó. Mi mégis egy majdnem láthatatlan
ajtó felé mentünk, ami teljesen beleolvadt a sötétvörös falba.
A kidobó kétszer ütött az ajtóra, kopogása rémítően
erőteljes volt. Aztán az ajtó kinyílt mi pedig ott találtuk
magunkat... egy Disney mesés szobában.
2015. október 31., szombat
2015. október 27., kedd
A múlt képei, a jelen rémei? - 13. fejezet
Reggel megint a
csengő hangjára keltünk, és mire kimentem már egy morcos Baek
állt az ajtóban, egy Oh Sehunnal.
- Á hello neked is.
Csak szólni akartam, hogy Luhan szeretne meghívni titeket egy késői
reggelire, hogy jobban megismerkedhessünk.
Baekhyun magyarázott
neki valamit, míg én azon gondolkodtam, mit takarhat a kései
reggeli. Ráadásul valahonnan az rémlett, hogy ha vendégségbe
megyünk oda illik vinni valamit, de nekünk nem volt semmi
olyanunk...
Mikor ezt
megkérdeztem Baektől, Sehun távozása után csak vállat vont,
hogy majd veszünk nekik máskor valamit. Amúgy is most költöztünk
ide sejthetik, hogy káosz az életünk.
Jelenés - Baekyeol
Néha elég egy
pillanat, hogy minden a feje tetejére álljon. Egy kicsúszott szó,
egy meggondolatlan mozdulat, és a lavina elindul. Apróságokkal
kezdődik minden. Egy csepp víz, ami a végén az óceán maga. Ő
is ilyen volt. Elsőnek semmi, később nevetséges gondolat, mára
egy reménytelen érzés.
Nem tudta eldönteni,
mikor vált a semmi mindenné, és az egykori minden mikor tűnt el a
semmibe. Nem értette, hogyan fordulhatott meg vele a világ, ő
sosem akarta ezt. Jól érezte magát úgy ahogy volt, aztán
megjelent ő.
2015. október 25., vasárnap
15 perc - Baekyeol
Chanyeol idegesen igazgatta a szemét eltakaró kendőt, miközben próbált nem csalni. Bár aztán édes mindegy volt, hisz állítólag egy vaksötét szobába kerül ezek után.
Osztálytársai
szerint ez egy bevett beavatás volt, amit ő legszívesebben
kihagyott volna, de ha már ennyire akarták, nem hátrálhatott meg.
Hallotta, ahogy
nyílik az ajtó, két újdonsült haverja, Jongdae és Yixing pedig
belökték őt a szobába, majd már csak a kulcs hangját hallotta.
2015. október 23., péntek
A múlt képei, a jelen rémei? - 12,5. fejezet
Luhan végre hosszú
idő után kinőtte magát a legjobb barát szerepből, és egy
egészen más körbe került. Legjobb barát maradt, ám a barátság
extrákkal helyett, párnak mondhattuk magunkat.
Én elégedett
voltam, nem tagadtam a dolgot, ám ő a kezdetben bizonytalan volt,
és félt felvállalni a kapcsolatunkat. Nem lepett meg.
2015. október 20., kedd
A múlt képei, a jelen rémei? - 12. fejezet
- Ya Kim Jongin! -
kiabált utánam Baekhyun a folyóson, de nem foglalkoztam vele.
Nevetve kerülgettem az utamba eső dolgokat és próbáltam talpon
maradni.
Életem első
fizetését a host klubból természetesen mindenféle szarra
költöttem. Ezek között volt egy mp3 lejátszó, amit két hét
múlva elhagytam, egy drága sapka, ami az első eső után szétment,
egy rahedli édesség, meg még egy csomó dolog. A görkori is ide
tartozott.
2015. október 19., hétfő
A múlt képei, a jelen rémei? - 11. fejezet
Meglepő volt, hogy
nem veszekedtünk, csatáztunk vagy akármi. Egész egyszerűen
minden olyan volt, mintha nem tűnt volna el.
Bár Baek
megjegyezte, hogy kimoshattam volna az ágyneműjét, én csak vállat
vontam, mondván ismer és tudja, hogy rühellem a mosógépeket. El
nem ismertem volna, hogy a végletekig ragaszkodtam hozzá.
Egész éjszaka
csomagoltunk, aminek egy része azzal ment el, hogy random a nyakába
borultam, és agyonölelgettem, hogy pótoljam Baekhyun hiányomat. Ő
pedig egyszer sem ellenkezett, csak vigyorogva szorított magához.
A múlt képei, a jelen rémei? - 10. fejezet
Május végén járt
az idő, Baekhyun három hete tűnt el. Semmit nem tudtam róla, nem
értettem mi történt, és azóta, hogy a főnök behívta az
irodába nem hallottam róla.
Aznap este félve
léptem be a lakásba. Hiába hívtam telefonon nem reagált,
gondoltam dühös volt, de arra nem számítottam, hogy míg
Baekhyunnak hűlt helye lesz, addig a telefonja a konyhaasztalon
pihen.
Átkutattam az egész
házat többször is, mire végleg felfogtam, hogy mi történt. Egy
szó nélkül, minden nélkül elment. Fogta a cuccai egy részét és
egész egyszerűen felégetett maga mögött mindent.
Egy régi
beszélgetésünk jutott eszembe.
Volt régen egy
kuncsaft, aki bejött neki, és a vendég is érdeklődött iránta.
Végül szerelmet vallott neki, de Baekhyun kikosarazta, mikor
szökésre kérték őt. Megkérdeztem miért nem tette, mire azt
mondta mert nem szereti. A következő kérdésem a „mi lett volna
ha...” volt.
2015. október 14., szerda
A múlt képei, a jelen rémei? - 9. fejezet
Szombat délután
elrévedt tekintettel bámultam a tévét. Hiába halt meg épp a
főszereplő, egész napos vigyoromat nem tudtam letörölni. Tudtam,
hogy az éjszakának még meg lesz a böjtje, de annyira jó volt
újra érezni, és vele lenni, hogy semmi más nem érdekelt.
Baekhyun sejthette a
dolgot, de nem mondott semmit. Nem nézett rám rosszallóan, egész
egyszerűen úgy viselkedett, mint máskor. Akaratlanul érintette
meg ezerszer az apró kis medált nyakában, és mikor felfedezte
mindig mosoly szökött arcára.
2015. október 13., kedd
A múlt képei, a jelen rémei? - 8. fejezet
Minden a feje
tetejére állt. A kibaszott mindenség tuti összefogott ellenem,
hogy egy perc nyugtom se lehessen.
A múlt képei, a jelen rémei? - 7,5. fejezet
Másodéves voltam
és a második diplomámért tanultam mikor megismerkedtem egy pösze
elsőéves óriással. Sehun bunkó volt, nem tisztelte az
idősebbeket, és rengeteg galibát okozott hiperaktív viselkedése
miatt.
A kampuszon sétáltam
a következő előadásomra, mikor megszólított.
- Jé! Te kínai
vagy?
2015. október 12., hétfő
A múlt képei, a jelen rémei? - 7. fejezet
Még elalvás előtt
felhívtam a főnököt, hogy Jongin beteg lett így elfogadta, hogy
nem dolgozhatott. Nem mondtam időpontot, hogy mikortól mehetne
vissza, úgy voltam vele, hogy ez már az ő döntése.
Mérges voltam, és
tehetetlen, aminek hála nem tudtam aludni. Túl sok minden járt a
fejemben, magamra rángattam a saját gondjaim mellé Jonginét is.
Nem éreztem tehernek, mert ő sosem volt az, de most nem tudtam mit
kellene tennem.
Gyűlöltem a
Mókusfejűt annak ellenére, hogy Jongin halálosan szerelmes volt
belé.
2015. október 10., szombat
A múlt képei, a jelen rémei? - 6. fejezet
Szerdán Chanyeol
semmiségekről kezdett beszélni. Mesélt nekem Amerikáról, a
tanulmányairól, és hiába akartam nem figyelni, minden szavát
ittam. Én nem mondtam semmit. Ismét a négyes szoba kényelmes
foteljában ültem, és meredtem magam elé füleimet hegyezve.
Volt, ami érdekelt,
de nem akartam feladni magam, és az éveket, amik megkeményítettek.
Tudni akartam miért ment el, és kihez tartozik, hisz a jegygyűrűje
lyukat égetett szinte retinámba. Ám ezekről nem beszélt.
Felesleges témák
tömkelegét hozta fel, és úgy éreztem gyerekkorunkhoz képest
fordult a kocka.
2015. október 7., szerda
A múlt képei, a jelen rémei? - 5. fejezet
Reggel fáradtan
estem be a lakásba, és alig vártam, hogy lezuhanyozhassak. Több
pénzt vertem el, azt hiszem, mint eddig bármikor de nem érdekelt.
Az már annál
jobban, hogy a folyosón átestem egy cipőn, így megismerkedtem a
földdel. Morogva fordultam a tárgy irányába. Eszméletlen magas
és vékony sarkú cipő hevert a kövön.
2015. október 5., hétfő
A múlt képei, a jelen rémei? - 4,5. fejezet
4,5.fejezet
Chanyeol
Kiskoromban volt egy
srác, akit mindenkinél jobban szerettem. Amikor csak lehetett a
nyakán lógtam, vagy ő az enyémen. Sok szempontból más volt mint
a többiek, ez már a kis Chanyeolnak is feltűnt.
Baekhyun nem a
pénzem miatt barátkozott velem, nem azért hozták át a szülei,
hogy az enyémekkel nyájaskodjanak. Neki sosem voltak meg a legújabb
játékai, nem volt hatalmas szobája, és nem vitték mindenhova
kocsival.
Ő
tömegközlekedéssel jutott el az iskolába, engem külön sofőr
szállított minden nap. Ő nevetgélt a szüleivel, és verekedett
testvérével, míg én csak komoran ültem a családi vacsorák
alatt.
2015. október 3., szombat
A múlt képei, a jelen rémei? - 4. fejezet
Jongin
- Jongin! Neked
kellett volna elmenned vásárolni! - hallottam Baek hangját.
- Mindjárt!-
kiáltottam vissza, és felkaptam egy felsőt. Hajam még nedves volt
de nem érdekelt. Kirobbantam a konyhába. - Mehetünk! - vigyorogtam
rá.
2015. október 2., péntek
A múlt képei, a jelen rémei? - 3. fejezet
Több óra
elteltével sikerült ismét Jongin közelébe kerülnöm, ám nem
sejtettem, hogy ez mekkora hiba volt. Még hozzá se tudtam szólni,
mikor megragadtak minket.
- Baekkie négyes
szoba, Kai nyolcas.
Nagyot sóhajtva
bólintottam. A hetesben első áldozatom pihengetett, nem messze az
egyik fotelban, pedig az őt követő vendégem csókolózott talán
a szülinapossal.
2015. október 1., csütörtök
Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - V. felvonás
Szinte remegve kapkodott valami felső után a szekrényében
turkálva. Taora reggel rájött, hogy itt bizony kurva meleg van és
a hülye légkondi nem működik jól, minek hála elállított
valamit, ezért a lakásban mínuszok röpködtek.
Na jó azért nem,
de hála a rettegő kungfupandának a hőmérséklet jócskán húsz
fok alatt volt. Pontosan 13 fokot mutatott a nappaliba kiakasztott
hőmérő.
- Csak nem fázol? -
lépett be vigyorogva Chanyeol, kis vörös elálló füleivel,
vastag pulcsiba bújva.
- Szerinted? -
nézett le libabőrös karjaira, aztán észrevett egy kellően
melegnek tűnő pulcsit. Gyorsan magára kapta, mire máris jobb
kedve lett. - Megölöm Taot...
- Legalább nincs
meleg – vont vállat a magas.
- A Yoda füleid a
fagyhalálról árulkodnak... - gúnyolódott rajta, mire Chanyeol a
füleihez kapott, majd elvigyorodott.
- Nem mondtam, hogy
nem fázom.
Baekhyun csak
megcsóválta a fejét, aztán asztalához ült és elintézett még
pár dolgot a gépén.
- Mássz beljebb –
szólalt meg mikor laptopja már kikapcsolva pihent ágya szélén, ő
pedig párnáját magához ölelve állt a magas ágya előtt.
- Miért? -
pislogott rá Chanyeol, miközben nyakáig húzta a vastag takarót.
- Miért? Mert
valaki – ejtette ki nem kevés célzatossággal a szót – reggel
leöntötte a paplanomat kávéval. Rémlik?
- Ó, hogy az... -
túrt kínos mosollyal hajába a magas. - Sajnálom.
- Kit érdekel a
sajnálatod, ha megfagyok éjszaka egy nyamvadt pléd alatt? Húzz
beljebb... - lökdöste lábával a másikat.
- Utálok belül
aludni.
- Akkor mássz
kintebb, nekem édes mindegy, de kell a paplanod. Nem fogok miattad
megfázni és hallgatni mindenki szidását.
-Jól van na... -
húzódott kintebb Chanyeol, mire Baek egy másodperc alatt az ágy
belsejébe fészkelődött. Pulcsiját lehúzta és a földre dobta,
így pólóban nyúlt el a másik mellett, a takaró nagy részét
eltulajdonítva.
- Most velem alszol
vagy a takarómmal? - kérdezett rá a magas, mire Baek egy morcos
sóhajjal közelebb csúszott nagyjából két cetit. - Baekhyun...
- Yoda? - vigyorgott
pimaszul a paplan alól, ám a következő pillanatban már torkába
dobogott a szíve, ahogy Chanyeol megszüntette köztük a
távolságot, és kényelmesen bevackolta magát mellé a vastag
takaró alá.
- Jó éjszakát...
- nyammogott elégedetten, mintha egy cseppet sem zavarta volna a
tudat, hogy lábuk egymásnak simul.
- Neked is... -
motyogta Baekhyun, és mikor úgy érezte a másik már elaludt
óvatosan még egy egészen kicsikét közelebb simult hozzá.
Persze csak azért,
hogy a takaró teljes fedje... egy másodpercig sem volt semmilyen
hátsó szándéka... Dehogy!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)