A múlt képei, a jelen rémei? - 7. fejezet

Baekhyun

Még elalvás előtt felhívtam a főnököt, hogy Jongin beteg lett így elfogadta, hogy nem dolgozhatott. Nem mondtam időpontot, hogy mikortól mehetne vissza, úgy voltam vele, hogy ez már az ő döntése.

Mérges voltam, és tehetetlen, aminek hála nem tudtam aludni. Túl sok minden járt a fejemben, magamra rángattam a saját gondjaim mellé Jonginét is. Nem éreztem tehernek, mert ő sosem volt az, de most nem tudtam mit kellene tennem.

Gyűlöltem a Mókusfejűt annak ellenére, hogy Jongin halálosan szerelmes volt belé.

A múlt képei, a jelen rémei? - 6. fejezet

Baekhyun

Szerdán Chanyeol semmiségekről kezdett beszélni. Mesélt nekem Amerikáról, a tanulmányairól, és hiába akartam nem figyelni, minden szavát ittam. Én nem mondtam semmit. Ismét a négyes szoba kényelmes foteljában ültem, és meredtem magam elé füleimet hegyezve.

Volt, ami érdekelt, de nem akartam feladni magam, és az éveket, amik megkeményítettek. Tudni akartam miért ment el, és kihez tartozik, hisz a jegygyűrűje lyukat égetett szinte retinámba. Ám ezekről nem beszélt.

Felesleges témák tömkelegét hozta fel, és úgy éreztem gyerekkorunkhoz képest fordult a kocka.

A múlt képei, a jelen rémei? - 5. fejezet

Baekhyun

Reggel fáradtan estem be a lakásba, és alig vártam, hogy lezuhanyozhassak. Több pénzt vertem el, azt hiszem, mint eddig bármikor de nem érdekelt.

Az már annál jobban, hogy a folyosón átestem egy cipőn, így megismerkedtem a földdel. Morogva fordultam a tárgy irányába. Eszméletlen magas és vékony sarkú cipő hevert a kövön.

A múlt képei, a jelen rémei? - 4,5. fejezet

4,5.fejezet

Chanyeol

Kiskoromban volt egy srác, akit mindenkinél jobban szerettem. Amikor csak lehetett a nyakán lógtam, vagy ő az enyémen. Sok szempontból más volt mint a többiek, ez már a kis Chanyeolnak is feltűnt.

Baekhyun nem a pénzem miatt barátkozott velem, nem azért hozták át a szülei, hogy az enyémekkel nyájaskodjanak. Neki sosem voltak meg a legújabb játékai, nem volt hatalmas szobája, és nem vitték mindenhova kocsival.

Ő tömegközlekedéssel jutott el az iskolába, engem külön sofőr szállított minden nap. Ő nevetgélt a szüleivel, és verekedett testvérével, míg én csak komoran ültem a családi vacsorák alatt.

A múlt képei, a jelen rémei? - 4. fejezet

4. fejezet.

Jongin

- Jongin! Neked kellett volna elmenned vásárolni! - hallottam Baek hangját.

- Mindjárt!- kiáltottam vissza, és felkaptam egy felsőt. Hajam még nedves volt de nem érdekelt. Kirobbantam a konyhába. - Mehetünk! - vigyorogtam rá.

A múlt képei, a jelen rémei? - 3. fejezet

Baekhyun

Több óra elteltével sikerült ismét Jongin közelébe kerülnöm, ám nem sejtettem, hogy ez mekkora hiba volt. Még hozzá se tudtam szólni, mikor megragadtak minket.

- Baekkie négyes szoba, Kai nyolcas.

Nagyot sóhajtva bólintottam. A hetesben első áldozatom pihengetett, nem messze az egyik fotelban, pedig az őt követő vendégem csókolózott talán a szülinapossal.

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - V. felvonás

 Szinte remegve kapkodott valami felső után a szekrényében turkálva. Taora reggel rájött, hogy itt bizony kurva meleg van és a hülye légkondi nem működik jól, minek hála elállított valamit, ezért a lakásban mínuszok röpködtek.

Na jó azért nem, de hála a rettegő kungfupandának a hőmérséklet jócskán húsz fok alatt volt. Pontosan 13 fokot mutatott a nappaliba kiakasztott hőmérő.

- Csak nem fázol? - lépett be vigyorogva Chanyeol, kis vörös elálló füleivel, vastag pulcsiba bújva.

- Szerinted? - nézett le libabőrös karjaira, aztán észrevett egy kellően melegnek tűnő pulcsit. Gyorsan magára kapta, mire máris jobb kedve lett. - Megölöm Taot...

- Legalább nincs meleg – vont vállat a magas.

- A Yoda füleid a fagyhalálról árulkodnak... - gúnyolódott rajta, mire Chanyeol a füleihez kapott, majd elvigyorodott.

- Nem mondtam, hogy nem fázom.

Baekhyun csak megcsóválta a fejét, aztán asztalához ült és elintézett még pár dolgot a gépén.

- Mássz beljebb – szólalt meg mikor laptopja már kikapcsolva pihent ágya szélén, ő pedig párnáját magához ölelve állt a magas ágya előtt.

- Miért? - pislogott rá Chanyeol, miközben nyakáig húzta a vastag takarót.

- Miért? Mert valaki – ejtette ki nem kevés célzatossággal a szót – reggel leöntötte a paplanomat kávéval. Rémlik?

- Ó, hogy az... - túrt kínos mosollyal hajába a magas. - Sajnálom.

- Kit érdekel a sajnálatod, ha megfagyok éjszaka egy nyamvadt pléd alatt? Húzz beljebb... - lökdöste lábával a másikat.

- Utálok belül aludni.

- Akkor mássz kintebb, nekem édes mindegy, de kell a paplanod. Nem fogok miattad megfázni és hallgatni mindenki szidását.

-Jól van na... - húzódott kintebb Chanyeol, mire Baek egy másodperc alatt az ágy belsejébe fészkelődött. Pulcsiját lehúzta és a földre dobta, így pólóban nyúlt el a másik mellett, a takaró nagy részét eltulajdonítva.

- Most velem alszol vagy a takarómmal? - kérdezett rá a magas, mire Baek egy morcos sóhajjal közelebb csúszott nagyjából két cetit. - Baekhyun...

- Yoda? - vigyorgott pimaszul a paplan alól, ám a következő pillanatban már torkába dobogott a szíve, ahogy Chanyeol megszüntette köztük a távolságot, és kényelmesen bevackolta magát mellé a vastag takaró alá.

- Jó éjszakát... - nyammogott elégedetten, mintha egy cseppet sem zavarta volna a tudat, hogy lábuk egymásnak simul.

- Neked is... - motyogta Baekhyun, és mikor úgy érezte a másik már elaludt óvatosan még egy egészen kicsikét közelebb simult hozzá.

Persze csak azért, hogy a takaró teljes fedje... egy másodpercig sem volt semmilyen hátsó szándéka... Dehogy!