A múlt képei, a jelen rémei? - 4. fejezet

4. fejezet.

Jongin

- Jongin! Neked kellett volna elmenned vásárolni! - hallottam Baek hangját.

- Mindjárt!- kiáltottam vissza, és felkaptam egy felsőt. Hajam még nedves volt de nem érdekelt. Kirobbantam a konyhába. - Mehetünk! - vigyorogtam rá.

A múlt képei, a jelen rémei? - 3. fejezet

Baekhyun

Több óra elteltével sikerült ismét Jongin közelébe kerülnöm, ám nem sejtettem, hogy ez mekkora hiba volt. Még hozzá se tudtam szólni, mikor megragadtak minket.

- Baekkie négyes szoba, Kai nyolcas.

Nagyot sóhajtva bólintottam. A hetesben első áldozatom pihengetett, nem messze az egyik fotelban, pedig az őt követő vendégem csókolózott talán a szülinapossal.

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - V. felvonás

 Szinte remegve kapkodott valami felső után a szekrényében turkálva. Taora reggel rájött, hogy itt bizony kurva meleg van és a hülye légkondi nem működik jól, minek hála elállított valamit, ezért a lakásban mínuszok röpködtek.

Na jó azért nem, de hála a rettegő kungfupandának a hőmérséklet jócskán húsz fok alatt volt. Pontosan 13 fokot mutatott a nappaliba kiakasztott hőmérő.

- Csak nem fázol? - lépett be vigyorogva Chanyeol, kis vörös elálló füleivel, vastag pulcsiba bújva.

- Szerinted? - nézett le libabőrös karjaira, aztán észrevett egy kellően melegnek tűnő pulcsit. Gyorsan magára kapta, mire máris jobb kedve lett. - Megölöm Taot...

- Legalább nincs meleg – vont vállat a magas.

- A Yoda füleid a fagyhalálról árulkodnak... - gúnyolódott rajta, mire Chanyeol a füleihez kapott, majd elvigyorodott.

- Nem mondtam, hogy nem fázom.

Baekhyun csak megcsóválta a fejét, aztán asztalához ült és elintézett még pár dolgot a gépén.

- Mássz beljebb – szólalt meg mikor laptopja már kikapcsolva pihent ágya szélén, ő pedig párnáját magához ölelve állt a magas ágya előtt.

- Miért? - pislogott rá Chanyeol, miközben nyakáig húzta a vastag takarót.

- Miért? Mert valaki – ejtette ki nem kevés célzatossággal a szót – reggel leöntötte a paplanomat kávéval. Rémlik?

- Ó, hogy az... - túrt kínos mosollyal hajába a magas. - Sajnálom.

- Kit érdekel a sajnálatod, ha megfagyok éjszaka egy nyamvadt pléd alatt? Húzz beljebb... - lökdöste lábával a másikat.

- Utálok belül aludni.

- Akkor mássz kintebb, nekem édes mindegy, de kell a paplanod. Nem fogok miattad megfázni és hallgatni mindenki szidását.

-Jól van na... - húzódott kintebb Chanyeol, mire Baek egy másodperc alatt az ágy belsejébe fészkelődött. Pulcsiját lehúzta és a földre dobta, így pólóban nyúlt el a másik mellett, a takaró nagy részét eltulajdonítva.

- Most velem alszol vagy a takarómmal? - kérdezett rá a magas, mire Baek egy morcos sóhajjal közelebb csúszott nagyjából két cetit. - Baekhyun...

- Yoda? - vigyorgott pimaszul a paplan alól, ám a következő pillanatban már torkába dobogott a szíve, ahogy Chanyeol megszüntette köztük a távolságot, és kényelmesen bevackolta magát mellé a vastag takaró alá.

- Jó éjszakát... - nyammogott elégedetten, mintha egy cseppet sem zavarta volna a tudat, hogy lábuk egymásnak simul.

- Neked is... - motyogta Baekhyun, és mikor úgy érezte a másik már elaludt óvatosan még egy egészen kicsikét közelebb simult hozzá.

Persze csak azért, hogy a takaró teljes fedje... egy másodpercig sem volt semmilyen hátsó szándéka... Dehogy!  

A múlt képei, a jelen rémei? - 2. fejezet

Baekhyun

Kinyitottunk, de az ígért társaság még nem érkezett meg. Fura is lett volna ha pontosan érkeznek, így Jonginnal leültünk a pulthoz, míg a többiek az ajtóban álltak szépen sorban. A sor vége volt a mi helyünk, így szinte észrevétlenül tudtunk mindig az utolsó pillanatban beesni oda, ha megérkezett az akármilyen puccos népség.

- De most komolyan! - nyavalygott. - tényleg szar a hajam?

A múlt képei, a jelen rémei? - 1. fejezet

Baekhyun

Laposokat pislogtam, miközben próbáltam, kitalálni, hogyan is érhetett véget az este. Bár igazából mindegy, minden este ugyanolyan volt.

- Baekhyun, baszd meg, kelj már fel! Három múlt! - üvöltött Jongin, és közben erősen kezdte gyötörni ajtómat.

Ismertető - A múlt képei, a jelen rémei?

A múlt képei, a jelen rémei?

 Kim Jongin és Byun Baekhyun évek óta legjobb barátok. Nem is barátok... inkább testvérek. Csak ketten vannak egymásnak, nincs, aki közéjük állhatna.

Nehéz sorsuk köti őket össze, és együtt próbálnak túlélni a jelenbe, messze elkerülve a keserűségekkel teli múltat.

Ám mi történik ha a múlt visszaszökken jelenükbe, és nekik hirtelen szembe kell nézniük azzal, amit örökre felejteni akarnak?

Park Chanyeol Amerikában ismeri meg későbbi legjobb barátját, akivel bár történetük más, a végkifejlet tökéletesen ugyanaz. Do Kyungsooval karöltve határozzák el magukat, hogy Koreába költöznek, hogy ott folytassák egyetemüket. Gyűrűvel a kezükön.

Az élet senkivel sem kegyes, mindenkinek oszt pofonokat, de a pofonok száma és erőssége változó. Képesek szembenézni a régi énjükkel, érzéseikkel, és bajaikkal, amiket gyermekként átéltek? Minden rendbe jöhet, vagy ami elromlott az örökre romlott marad?  

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - IV. felvonás

Unottan nyomogatta a telefonját, miközben nagyokat sóhajtozott és még csak véletlenül sem pillantott a másikra. Hosszas fejtörés és sok felsülés után végre kitalálta a következő taktikát. Egyszerűen átnéz rajta! Ennyi!

- Baekhyun a fene essen beléd! - rántotta ki dühösen Suho füléből a kis zsineget.

Hát igen. A terv megint nem volt tökéletes... Ahhoz ugyanis, hogy a magas gyagyást kizárja világából csak a max hangerős zenehallgatás jutott eszébe. Csak épp ezzel mindenki mást is elbarikádozott, aminek például leaderük nem örült.

- Bocsánat – motyogta, és kiskutya szemekkel pillantott fel, remélve a gyors megbocsátást.

Suho csak morogva intett, hogy induljanak, több figyelmet nem is fordított rá. Várt pár pillanatot, majd mikor meglátta, hogy Chanyeol felé igyekszik visszadugta fülébe a kis szerkezetet, és gyorsan elmasírozott.

Este filmet nézett, természetesen fülhallgatóval és teljes koncentrálással. Mégis Chanyeol minden mozdulatáról tudott. Érezte, hogy gyakran nézett felé a magas, néha talán beszélgetést is próbált kezdeményezni, de Baekhyun minden alkalommal tett valami apró mozdulatot, hogy megakadályozza.

Lassan ezt játszotta már másfél hete. Chanyeol pedig egészen eddig mintha észre sem vette volna. Ez pedig még jobban dühítette. Miért nem próbálkozik a magas?

A dorm felé ballagtak a közeli kajáldából, miközben Baekhyun ismét a zenét hallgatok és nem látok, nem hallok alapelven működött. Fejét leszegve bandukolt a többiektől kicsit lemaradva, aztán egyszer csak egy ütközés hozta vissza a valóságba.

El sem hitte, miközben seggre ült, hogy képes volt lefejelni egy lámpaoszlopot. Egy lámpaoszlopot! Mindenki előtt!

- Minden oké? - guggolt mellé Chanyeol, miközben végigsimított fájó kobakján, mire kicsit felszisszent.

- Már, hogy lenne rendben? - morgott a kicsi. - Lefejeltem egy cseszett oszlopot az utca közepén!

- Tulajdonképpen a házunk előtt... - jegyezte meg csendesen a magas de csak egy gyilkos pillantást kapott jutalmul.

- Nem hiszem el – morgott Baekhyun és morcosan, lassan pirosodó homlokkal tápászkodott fel.

Annyira elege volt, hogy érezte a szemében a könnyeit, mire még idegesebben szipogott egy nagyot. Nem akart még bömbölni is, mint valami hülye kis gyerek. Na az aztán már végképp betett volna neki.

- Gyere – lépett felé Chanyeol és a következő pillanatban már a kezében is volt.

- Mit csinálsz?! - háborodott fel, de a nyakába csimpaszkodott, nem akart még egyszer a földön kikötni.

- Ahh... nehéz vagy... - dobott rajta egyet a magas, amitől ha lehet még cikibbnek érezte a helyzetet. - Azt mondtad kiskorodba mindig így vitt az apukád, ha valami történt veled – indult el Chanyeol.

- Az agyam eldobom... - morogta halkan, miközben fejét a másik nyakába temette. Tényleg egy kisgyereknek érezte magát, Chanyeol pedig úgy viselkedett vele, mint az apja. Mégis ahogy érezte a másik tényleges közelségét vörösbe váltott arca. Kezeivel szorosabban ölelte a balga magas alakot, és hagyta magát cipelni.

- Tuti, hogy híztál... - jegyzete meg pár pillanat múlva Chanyeol, mire megint felment benne a pumpa.

- Hülye Yoda... - suttogta a nyakába, de nem tudott nem mosolyogni a kellemes érzés miatt. Végre közel került hozzá, még ha nem is úgy, ahogy vágyott rá.