Unottan nyomogatta a telefonját, miközben nagyokat sóhajtozott és
még csak véletlenül sem pillantott a másikra. Hosszas fejtörés
és sok felsülés után végre kitalálta a következő taktikát.
Egyszerűen átnéz rajta! Ennyi!
- Baekhyun a fene
essen beléd! - rántotta ki dühösen Suho füléből a kis
zsineget.
Hát igen. A terv
megint nem volt tökéletes... Ahhoz ugyanis, hogy a magas gyagyást
kizárja világából csak a max hangerős zenehallgatás jutott
eszébe. Csak épp ezzel mindenki mást is elbarikádozott, aminek
például leaderük nem örült.
- Bocsánat –
motyogta, és kiskutya szemekkel pillantott fel, remélve a gyors
megbocsátást.
Suho csak morogva
intett, hogy induljanak, több figyelmet nem is fordított rá. Várt
pár pillanatot, majd mikor meglátta, hogy Chanyeol felé igyekszik
visszadugta fülébe a kis szerkezetet, és gyorsan elmasírozott.
Este filmet nézett,
természetesen fülhallgatóval és teljes koncentrálással. Mégis
Chanyeol minden mozdulatáról tudott. Érezte, hogy gyakran nézett
felé a magas, néha talán beszélgetést is próbált
kezdeményezni, de Baekhyun minden alkalommal tett valami apró
mozdulatot, hogy megakadályozza.
Lassan ezt játszotta
már másfél hete. Chanyeol pedig egészen eddig mintha észre sem
vette volna. Ez pedig még jobban dühítette. Miért nem próbálkozik
a magas?
A dorm felé
ballagtak a közeli kajáldából, miközben Baekhyun ismét a zenét
hallgatok és nem látok, nem hallok alapelven működött. Fejét
leszegve bandukolt a többiektől kicsit lemaradva, aztán egyszer
csak egy ütközés hozta vissza a valóságba.
El sem hitte,
miközben seggre ült, hogy képes volt lefejelni egy lámpaoszlopot.
Egy lámpaoszlopot! Mindenki előtt!
- Minden oké? -
guggolt mellé Chanyeol, miközben végigsimított fájó kobakján,
mire kicsit felszisszent.
- Már, hogy lenne
rendben? - morgott a kicsi. - Lefejeltem egy cseszett oszlopot az
utca közepén!
- Tulajdonképpen a
házunk előtt... - jegyezte meg csendesen a magas de csak egy
gyilkos pillantást kapott jutalmul.
- Nem hiszem el –
morgott Baekhyun és morcosan, lassan pirosodó homlokkal
tápászkodott fel.
Annyira elege volt,
hogy érezte a szemében a könnyeit, mire még idegesebben szipogott
egy nagyot. Nem akart még bömbölni is, mint valami hülye kis
gyerek. Na az aztán már végképp betett volna neki.
- Gyere – lépett
felé Chanyeol és a következő pillanatban már a kezében is volt.
- Mit csinálsz?! -
háborodott fel, de a nyakába csimpaszkodott, nem akart még egyszer
a földön kikötni.
- Ahh... nehéz
vagy... - dobott rajta egyet a magas, amitől ha lehet még cikibbnek
érezte a helyzetet. - Azt mondtad kiskorodba mindig így vitt az
apukád, ha valami történt veled – indult el Chanyeol.
- Az agyam
eldobom... - morogta halkan, miközben fejét a másik nyakába
temette. Tényleg egy kisgyereknek érezte magát, Chanyeol pedig úgy
viselkedett vele, mint az apja. Mégis ahogy érezte a másik
tényleges közelségét vörösbe váltott arca. Kezeivel
szorosabban ölelte a balga magas alakot, és hagyta magát cipelni.
- Tuti, hogy
híztál... - jegyzete meg pár pillanat múlva Chanyeol, mire megint
felment benne a pumpa.
- Hülye Yoda... -
suttogta a nyakába, de nem tudott nem mosolyogni a kellemes érzés
miatt. Végre közel került hozzá, még ha nem is úgy, ahogy
vágyott rá.
Három dolgot szeretek nagyon: Baekyeolt, az egyperceseket, és az igényes írást. Nem hittem volna, hogy találni fogok egyszer egy ilyen fanfictiont, de én annyira imádom az egyperceseket, úgyhogy ez külön öröm nekem, pláne mert olyan kellemesen könnyed, és kikapcsol engem - igaz, hogy mindössze egy percre, de akkor is nyugodt leszek tőle:D
VálaszTörlésTetszik, hogy Chanyeol ennyire... keresném a megfelelő szót, de úgy fejezném ki magam, hogy nem vesz tudomást Baekhyunról. Annyira imádom az ilyesmiket, főleg most Baekhyuntól ezt, hogy "akkor most direkt el foglak kerülni, te köcsög", közbe meg természetesen anélkül tudja minden lépését, hogy odanézne:D Szeretem ezt, hogy Chanyeol nem adja könnyen magát - bár az az opció is megfordult a fejemben, hogy őt egyáltalán nem érdekli a Törpe szerelemkommandói, aztán a végszóval elbizonytalanítottál, de legalább pozitív csalódás volt. Egyébként hihetetlen, hogy nem sieted el a dolgokat, tehát abszolút nem érzem azt, mint egyes fanfictionöknél, amiknek ráadásul még hosszabb részei is vannak, de minek? Már a második részben dugnak a szereplői, aztán meg gyűlölködnek. Sosem szerettem ezt. Mindig a rögösen kiépített út a legjobb, ami majd egyszer aranyút lesz (és meghozza a kellő figyelmet is). Az egyik íróhölgyemény, akire felnézek ezt írta nekem: " a szívem mindig azt súgja, az a jó író, aki a jámbor szenvedéllyel többet ér el, mint más egy tökéletesen megírt szexjelenettel." Na, hát ez nálad is fennáll, várom a kövektező részt, és siess vele (és most már igazán szeretnék egy részt a múlt rémeiből is. Naa, légyszi♥)
Szia :))
Törlés(Tök furi úgy írni neked, hogy közbe már beszélünk. )
Ah repkedek, hogy ennyire tetszik és örülök, hogy olvasod őket.
Chanyeol egy mamlasz, nincs rá normális szó. Baek pedig egy bolond kis szerelmes, aki már nem tud magával mit kezdeni, és amúgy igen... Chanyeol nincs valszeg tisztában a dolgokkal xD.
Igazából ez a történet egy fellángolás volt, de olyan szinten, hogy megírtam három részét és egy másodpercig se gondolkodtam olyanon, hogy összességében mi lesz belőle.
Nem szeretem elsietni a dolgokat ^^" Ennek pedig több tök egyszerű oka van. Nem tudok romantikus szálakat írni, nem szeretem ha rögtön egymásra kattannak, és szerintem az emberi kapcsolatoknak legyen az szerelem vagy barátság több idő kell, mint hogy hopp és máris. Persze létezhet, hogy valaki elsőre megfog, de, hogy meg is tartson ahhoz több kell. Épp ezért szerintem nem kell sietni.
Ó ez de igaz és milyen szép :D Szeretem az okos embereket, akik ilyen gondolatokat tudnak szülni. *.* És köszönöm, hogy így gondolod *.*
(a rész már fent van és bocsánat, hogy ilyen soká írtam ><)
Köszönöm, hogy írtál :))
Liti ^^