Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - IV. felvonás

Unottan nyomogatta a telefonját, miközben nagyokat sóhajtozott és még csak véletlenül sem pillantott a másikra. Hosszas fejtörés és sok felsülés után végre kitalálta a következő taktikát. Egyszerűen átnéz rajta! Ennyi!

- Baekhyun a fene essen beléd! - rántotta ki dühösen Suho füléből a kis zsineget.

Hát igen. A terv megint nem volt tökéletes... Ahhoz ugyanis, hogy a magas gyagyást kizárja világából csak a max hangerős zenehallgatás jutott eszébe. Csak épp ezzel mindenki mást is elbarikádozott, aminek például leaderük nem örült.

- Bocsánat – motyogta, és kiskutya szemekkel pillantott fel, remélve a gyors megbocsátást.

Suho csak morogva intett, hogy induljanak, több figyelmet nem is fordított rá. Várt pár pillanatot, majd mikor meglátta, hogy Chanyeol felé igyekszik visszadugta fülébe a kis szerkezetet, és gyorsan elmasírozott.

Este filmet nézett, természetesen fülhallgatóval és teljes koncentrálással. Mégis Chanyeol minden mozdulatáról tudott. Érezte, hogy gyakran nézett felé a magas, néha talán beszélgetést is próbált kezdeményezni, de Baekhyun minden alkalommal tett valami apró mozdulatot, hogy megakadályozza.

Lassan ezt játszotta már másfél hete. Chanyeol pedig egészen eddig mintha észre sem vette volna. Ez pedig még jobban dühítette. Miért nem próbálkozik a magas?

A dorm felé ballagtak a közeli kajáldából, miközben Baekhyun ismét a zenét hallgatok és nem látok, nem hallok alapelven működött. Fejét leszegve bandukolt a többiektől kicsit lemaradva, aztán egyszer csak egy ütközés hozta vissza a valóságba.

El sem hitte, miközben seggre ült, hogy képes volt lefejelni egy lámpaoszlopot. Egy lámpaoszlopot! Mindenki előtt!

- Minden oké? - guggolt mellé Chanyeol, miközben végigsimított fájó kobakján, mire kicsit felszisszent.

- Már, hogy lenne rendben? - morgott a kicsi. - Lefejeltem egy cseszett oszlopot az utca közepén!

- Tulajdonképpen a házunk előtt... - jegyezte meg csendesen a magas de csak egy gyilkos pillantást kapott jutalmul.

- Nem hiszem el – morgott Baekhyun és morcosan, lassan pirosodó homlokkal tápászkodott fel.

Annyira elege volt, hogy érezte a szemében a könnyeit, mire még idegesebben szipogott egy nagyot. Nem akart még bömbölni is, mint valami hülye kis gyerek. Na az aztán már végképp betett volna neki.

- Gyere – lépett felé Chanyeol és a következő pillanatban már a kezében is volt.

- Mit csinálsz?! - háborodott fel, de a nyakába csimpaszkodott, nem akart még egyszer a földön kikötni.

- Ahh... nehéz vagy... - dobott rajta egyet a magas, amitől ha lehet még cikibbnek érezte a helyzetet. - Azt mondtad kiskorodba mindig így vitt az apukád, ha valami történt veled – indult el Chanyeol.

- Az agyam eldobom... - morogta halkan, miközben fejét a másik nyakába temette. Tényleg egy kisgyereknek érezte magát, Chanyeol pedig úgy viselkedett vele, mint az apja. Mégis ahogy érezte a másik tényleges közelségét vörösbe váltott arca. Kezeivel szorosabban ölelte a balga magas alakot, és hagyta magát cipelni.

- Tuti, hogy híztál... - jegyzete meg pár pillanat múlva Chanyeol, mire megint felment benne a pumpa.

- Hülye Yoda... - suttogta a nyakába, de nem tudott nem mosolyogni a kellemes érzés miatt. Végre közel került hozzá, még ha nem is úgy, ahogy vágyott rá.

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - III. felvonás

 Baekhyun még mindig mérgesen támasztotta a falat, miközben a vigyorgó magas alakot figyelte, aki épp az egyik staff tagnak tette az agyát.

- Minden oké? - jelent meg mellette Kai, mire kiszakadt a monoton nézéssel gyilkolok tevékenységéből.

- Persze, miért ne lenne? - mosolygott ártatlanul.

- Árad belőled a gyilkos aura.

- Áradna? - nevetett fel megjátszott jókedvvel majd elkomorult. - áradjon is, mert gyilkolni fogok, ha az az ostoba Yoda nem tolja el onnan a mocskosul formás seggét a nagyon közel jövőben! - sziszegte, mire Kait kirázta a hideg.

- Félelmetes vagy hyung... - ütögette meg a vállát, majd halkan próbált távozni a hidegháborús övezetből.

Ádáz tekintettel méregette a párost, és szuggerálta Chanyeol nevetős arcát, de a magas csak nem reagált. Még legalább öt percig próbálkozott mire végre sikerrel járt. Chanyeol rá figyelt.

Majdnem felvisított örömében, mikor lekoptatta a csajt, és felé indult. Próbált nyugton maradni, de még pislogni sem mert, nehogy a következő pillanatban, amíg nem figyel a magas mással kezdjen jópofizni.

- Belement valami a szemedbe? - kérdezte Baekhyunt mikor odaért, és közelebb is hajolt.

- Mi? Nem! Miért? - értetlenkedett.

- Mert már vagy tíz perce gúvasztod felém őket. Azt hittem valami gond van... de akkor örülök, hogy nincs. Elmegyek kávét venni.

- Majd én! - csapott le a lehetőségre.

Meghívja egy kávéra, elbeszélgetnek az egyik sarokba, és végre leesik ennek az ostobának, hogy ők egymásnak vannak teremtve.

- Tényleg elmész? Az tök jó lenne. Kérdeztem a többieket, is de csak Yixing, és Xiumin hyung kérik a szokásosat.

Baek csak bólint, hogy tudja mit jelent ez.

- És te?

- Én nem iszom, de Noonanak hozol egy vaníliás jegeskávét?

- Mi az, hogy te nem iszol? - ragadt le a számára lényeges információnál.

- Csak noonának akartam hozni és...

- Ezt nem hiszem el... - motyogta közbe Baek és már keresett egy üres falfelületet, hogy fejét néhányszor alaposan beleverhesse.

- Baek? Minden rendben?

- Persze... - sóhajtotta, majd felkapta pénztárcáját és elindult a bolt felé.

Már megint bakot lőtt...  

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - II. felvonás

 - Majd én! - kapta fel a kezét talán túl lelkesen is Baekhyun, mire a többiek értetlenül néztek rá.

- Biztos vagy te ebben? - pislogott Suho döbbenten. Az a Baekhyun, akit ismert, előbb mond le a kedvenc szemceruzájáról, minthogy önként és dalolva elmosogasson.

- Persze! - vigyorgott teli szájjal.

Fejben már ezernyi terv körvonalazódott benne.

A mosogatás közben véletlen összeér a kezük. Egyszerre nyúlnak egy tányérért, és akkor végre Chanyeolon is végigszalad az a ravasz kis bizsergés... esetleg véletlenül, és teljesen véletlenül megcsapja a... - ahh már a gondolatba is belepirult...

Gyorsan megrázta kobakját, hogy kitisztuljanak gondolatai, de fejében még mindig az a kép játszott, ahogy Chanyeol formás hátsójára csap a konyharuhával. Milyen szép is lenne...

- Hát rendben... -egyezett végül bele a leader. Igazából hidegen hagyta a mosogatás kérdése, egész egyszerűen nem akart reggel egy romhalmaz kinézetű konyhával találkozni.

Lassan szállingózott ki mindenki a konyhából, és mire Baek magához tért már kettesben álltak ott. Kedves mosolyt villantott Chanyeol felé, aki viszonozta.

- Köszi, hogy megcsinálod helyettem, igazán kedves tőled – vigyorgott a magas, majd felkapta a telefonját és eltűnt mint a kámfor.

- Mi van? - pislogott Baekhyun mikor egyedül maradt a konyhába. Kellett pár másodperc mire leesett neki, hogy bizony alaposan melléfogott. - ne mááááááár... - nyafogott.

Az edényhalomra pillantott, majd Chanyeol hűlt helyére.

Nekik most ott kellene állniuk a mosogató előtt, édes kis semmiségekről beszélgetni, miközben lopva a másikat figyelnék! Aztán a hangulat megváltozna, ahogy ő egy egészen kicsit közelebb araszolna, és... és... És nem egyedül kellene mosogatnia!

Toporzékolva nyúlt az első mocskos tányér után, és halkan szitkozódva engedte meg a vizet. Magában szépen és cifrán megfogalmazva küldte melegebb éghajlatra a gyagyás magas alakot.

De te így szeretsz... - Baekris

Baekhyun amikor elsőnek találkozott Yifannal egy egoista faszfejnek nézte. Órát tartott nekik, mert a professzor nem ért rá, és a legjobb diákját küldte be helyettesíteni. Nagyon utálta a kínai alakot, aki nem elég, hogy saját anyanyelvét hibátlanul beszélte, mellette tudott angolul, és koreaiul is jól kommunikált.

Rettentő féltékeny volt rá, elvégre ő hiába küzdött évek óta az angollal, az írásnál mindig a hangul jött kezére, beszédnél pedig hiába is koncentrált koreai szavak csúsztak csak ki a száján.

A bakfis és a sátán - Chansoo

Kyungsoo félve pillantott át a könyve felett, hisz tudta, ha arra néz, el fog veszni azokba a tökéletes vágású szemekbe. Hiába próbálta kontrollálni magát, szüksége volt azokra az érzésekre melyeket a másik tekintete vetített felé. Olyan szintű vágyakozást érzett, mint még soha. Fel akart állni, oda akart sétálni a másikhoz, megcsókolni, majd karon ragadni és elvonszolni innen.

De nem mozdult.

Sose mozdult.

Hangtalan sóhajjal temetkezett vissza könyvébe, de még hosszú ideig érezte magán a sóvárgó pillantásokat.

Park Chanyeol egy drog volt. Csak épp egy baj volt a vele. A függőséget okozó, függő volt. Kyungsoo tudta nem sétálhat bele a kelepcébe. Tudta, hogy távol kell a másiktól maradnia különben ugyanarra a sorsra jut.

Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói - I. felvonás

- Hyung... - nyögött nagyot Chanyeol, mikor megérezte maga mellett besüppedni az ágyat. Hulla fáradt volt, alig egy órája értek haza, ő pedig az utolsók között jutott a zuhany alá.

- Nem tudok aludni... - motyogta a kisebb, és közelebb fészkelődött hozzá. Chanyeol nem értette minek ez a közelség elvégre nyár volt, majd megsült egy szál pléd alatt is.

- Mi a gond? - nyammogta félálomban. Alig várta, hogy visszaaludhasson.

Baekhyun tovább mocorgott, még kisebb távolságot hagyva maguk között már ha ez lehetséges volt.

- Félek a sötétben...

- De hát reggel hét van! - pillantott a falon kattogó órára. - és süt a nap.

Baekhyun csak morcosan fújtatott egyet, magában már a következő indokot keresve.

- Fázom – motyogta és elégedett volt válaszával. Ám a magasnak erre is volt kifogása.

- Huszonnyolc fok van!

A kicsi most már érezhetően morcosan simult a másikhoz.

- Rémálmom volt!

- De hát még...

- Akkor cseszd meg te dög, hogy nem aludhatok veled! - vesztette el a türelmét, és egy minitorpedóként lőtt ki a magasabb ágyából, bosszúból pedig a plédet is magával vitte.

- Baek... - kapkodott csukott szemmel utána Chanyeol - jobban mondva a plédje után - de már csak az ajtó csukódását hallotta. - Ah... - esett vissza a feje a párnára, és alig pár pillanat múlva az igazak álmát aludta.

Baekhyun mérgesen vágta le magát a kanapéra, és dühösen szuggerálta a szerencsétlen takarót.

- Mindig csak azok a hülye Yoda-kifogások! - puffogott halkan, de annál morcosabban magában, de lassan bevackolta magát az ülőalkalmatosságra. Az egyik díszpárnát feje alá gyömöszölte, az ellopott pléddel pedig betakarózott. Markába szorította az anyag egy részét és orrához emelve, mélyet szippantott belőle.

- De olyan jó illata van...

A bronz bőrű baba - Sekai

Kai egy baba. Sehun megveszi őt. Ám az élet és a létezés két külön fogalom ebben a világban, és mire ezt mindketten megértik, már nem tudnak a másik nélkül meglenni.

***