- Hyung... - nyögött
nagyot Chanyeol, mikor megérezte maga mellett besüppedni az ágyat.
Hulla fáradt volt, alig egy órája értek haza, ő pedig az utolsók
között jutott a zuhany alá.
- Nem tudok
aludni... - motyogta a kisebb, és közelebb fészkelődött hozzá.
Chanyeol nem értette minek ez a közelség elvégre nyár volt, majd
megsült egy szál pléd alatt is.
- Mi a gond? -
nyammogta félálomban. Alig várta, hogy visszaaludhasson.
Baekhyun tovább
mocorgott, még kisebb távolságot hagyva maguk között már ha ez
lehetséges volt.
- Félek a
sötétben...
- De hát reggel hét
van! - pillantott a falon kattogó órára. - és süt a nap.
Baekhyun csak
morcosan fújtatott egyet, magában már a következő indokot
keresve.
- Fázom –
motyogta és elégedett volt válaszával. Ám a magasnak erre is
volt kifogása.
- Huszonnyolc fok
van!
A kicsi most már
érezhetően morcosan simult a másikhoz.
- Rémálmom volt!
- De hát még...
- Akkor cseszd meg
te dög, hogy nem aludhatok veled! - vesztette el a türelmét, és
egy minitorpedóként lőtt ki a magasabb ágyából, bosszúból
pedig a plédet is magával vitte.
- Baek... -
kapkodott csukott szemmel utána Chanyeol - jobban mondva a plédje
után - de már csak az ajtó csukódását hallotta. - Ah... - esett
vissza a feje a párnára, és alig pár pillanat múlva az igazak
álmát aludta.
Baekhyun mérgesen
vágta le magát a kanapéra, és dühösen szuggerálta a
szerencsétlen takarót.
- Mindig csak azok a
hülye Yoda-kifogások! - puffogott halkan, de annál morcosabban magában, de lassan bevackolta magát az ülőalkalmatosságra. Az egyik
díszpárnát feje alá gyömöszölte, az ellopott pléddel pedig
betakarózott. Markába szorította az anyag egy részét és orrához
emelve, mélyet szippantott belőle.
- De olyan jó
illata van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése