~

Sziasztok!
Azt hiszem ideje valami életjelet adni, legalább valami apróságot.
Először is köszönöm mindenkinek, aki az oldalra téved, hálás vagyok minden véleményért és rettentően sajnálom, hogy mindig elmaradva írok vissza, de tudom, hogy vannak és akárhányszor végigolvasom őket mindig rájövök, hogy vannak emberek, akiket érdekel, amit csinálok.
Szóval bocsánat a sok kimaradásért a késői reakciókért és azért is, amiért nem tudom mikor lesz egy esetleges folytatás.Azt hiszem mondhatom, hogy az oldal egy ideig szünetel. Ha azt nézem már egy ideje ezt is teszi.

Elég sok oka van, amiért nincs folytatás, de nem fogom arra, hogy fáradt vagyok, dolgoznom kell, sokat utazom és a többi, mert nem igaz. Tényleg gyakran vagyok fáradt és már a munkám sem az, hogy megyek ha akarok, de ezek csak mellékesek. 

Fura mód bár imádom a yaoit és szeretek írni, mégsem tudok egy szót sem leírni, hiába is szeretnék. Bárhol, bármikor, bármiről. Tartottam szünetet, ültem felette sokat, egyik sem segített. Egész egyszerűen nem megy, és nem is érzem szükségesnek, hogy menjen. Gondoltam rá, hogy két fejezetbe összecsapom az Észveszejtőt és akkor nem marad biztosan félbe, de nem akartam annyira és nem is ment volna, szóval igyekszem a folytatással, remélem lesz még addig valaki, aki várni fogja.
Tényleg köszönöm mindenkinek!

Liti

A másodperc babája - Kaisoo

Kai egy baba, akit csak egy valaki hív Jonginnak. Ugyanolyanok, idejük, mint a tenger, ám a létezés sem szól örökké. 

Észveszejtő - 18. fejezet

Taemin vigyorogva ölelt meg a buliba, majd egy pillanat alatt karon ragadott, es hiába kapott utánam Chanyeol már esélye sem volt.
- Na mizu kicsi Byun? - kérdezte már fent távol mindenkitől miközben egy szál cigit nyújtott felém.
- Ugye még mindig tudod, hogy te vagy a fiatalabb?

Észveszejtő - 17. fejezet

Sziasztok! 
Sajnos muszáj egy minimonológgal kezdenem ^^"

Byun Baekhyun szeremébresztő kommandói - VII. felvonás - Chanyeol visszavág

- Mi a fenéért kellett neked esőben hazajönnöd? Chanyeol legalább nem fázott meg, de te bezzeg... - Junmyeon mérgesen nyomta Baekhyun szájába a lázmérőt bár egyértelmű volt még mindig beteg. - Torokgyulladás és rekedt hang... a felvételek közepén.
- Sajnálom... - motyogta Baekhyun, ám igazából nem bánt egy kósza esőcseppel tarkított pillanatot sem, de nem ám! Túl élénken élt benne a pillanat. Még akkor is ha Chanyeol minden jel szerint teljesen elfelejtette a dolgot.

Ágynyugalom és citromos forró tea, meleg fürdő és szauna érzetet keltő takaróhalom, ez volt az élete már a negyedik napja. Meg a vörös arc minden pillanatban, amikor Chanyeol közelébe került. A szíve majd kiugrott helyéről, az első pillanatban megállt, majd százszorosára kapcsolt ezzel veszélyeztetve ép eszét.
- Jobban vagy már? - huppant Chanyeol az ágya szélére, mire a takaróba menekült és megjátszott köhögésre fogta bujkálását. -Szóval nem, de hoztam neked valamit, amitől ezer százalék, hogy két nap alatt meggyógyulsz.
- Micsodát? - kuksolt ki, de csak szemeit engedte láttatni, mert zavara túl nagy volt a másik közelsége miatt.
- Majd meglátod. Elmegyek fürdeni, aztán mit szólnál ha este moziznánk itthon?
- Nem kell holnap korán bemenned? - aggodalmaskodott, mert nem akarta maga miatt hátráltatni Chanyeolt.
- Nem, ma tovább is voltam bent, ráadásul jól mentek a felvételek, már csak a közös részekhez kell pár részlet.
- Ah... - bólintott. Túl sok pótolnivalója lesz ha végre összeszedi magát.
- Na mindjárt jövök addig készülj fel - mosolygott sejtelmesen.
- Jó...
Nem sok jót ígért ugyan neki Chanyeol mosolya, biztos volt benne, hogy vagy a dühtől vagy a zavartól vörösen fog elaludni. Emlékezett még, amikor Fülese csak úgy lazán benyomott egy pornót, majd öt perc múlva sírva röhögött szerencsétlen ábrázatán. Ha most is ilyenre mert készülni...

- Na nézhetjük? Csússz arrébb  a te ágyadból jobban lehet látni.
- Beteg vagyok.
- Király, ne tüsszögj rám ha kérhetlek - lökdöste beljebb Baekhyunt, majd pofátlanul elhelyezkedett az ágy nagy részét magának követelve.
- Chanyeol... - nyavalygott és vitázni kezdett volna, amikor észrevette, mi is indult el a laptopon. - Shrek?!
- Miért? Nem te vagy a kicsi szamár? - mosolygott rá.
- Ó anyám... - motyogta rekedt hangon vörös fejjel. - Neked miért sikerült egy pillanat alatt, ami nekem fél éve nem megy?

Észveszejtő - 16. fejezet

Egyedül ébredtem. Egyedül, pedig emlékeztem Chanyeol hatalmas tenyerére a mellkasomon, a légzésére a nyakamban és lábaira az enyémek mellett, mégis egyedül voltam. Lustán sóhajtottam, átjárt a csalódás mintha az egész csak álom lett volna. Talán meg sem történt. Mi van ha nem voltam bátor? Mi van ha elment a sráccal és én nem tettem semmit?

Észveszejtő - 15. fejezet

Szinte ismerősként köszöntött a dübörgő zene és az aurát sértő emberek sokasága, ahogy beléptem a bulinegyed egyik egyetemisták által felkapott helyére. Megcsapott az alkohol és a cigi szaga, keveredve a buli egyedi parfümjével és máris nem bántam annyira, hogy az alvás helyett itt kötöttem ki. Imádtam bulizni, táncolni és inni, ezek mindig feldobtak, hát bánatomra egy ferde éjszaka tűnt a legjobb megoldásnak.