Észveszejtő - 16. fejezet

Egyedül ébredtem. Egyedül, pedig emlékeztem Chanyeol hatalmas tenyerére a mellkasomon, a légzésére a nyakamban és lábaira az enyémek mellett, mégis egyedül voltam. Lustán sóhajtottam, átjárt a csalódás mintha az egész csak álom lett volna. Talán meg sem történt. Mi van ha nem voltam bátor? Mi van ha elment a sráccal és én nem tettem semmit?
Pedig éreztem a csókjait, az érintéseit, tökéletesen vissza tudtam idézni mosolyát és szívverését. Ugyanolyan izgatott volt, mint én.

Fél szemmel vágtam neki a világnak és elakadt a lélegzetem, ahogy tisztes távolságra tőlem, ő nézett vissza rám. Éber volt, mintha nem is aludt volna, csillogtak a szemei, ajkain mosoly játszott, mégsem tűnt olyannak, mint, aki oda van a boldogságtól, hogy végre azzal kelhetett, akit magának akart.

- Szia.

- Szia...? - érkezett a halk válasz reggeli üdvözletemre, és álomvilágnak hitt valóságom minden dimenzióban megdőlni látszott. Magamhoz tértem, felmértem a helyzetet, de minden engem látszott igazolni. Megtettem éjszaka, feljöttem hozzá, vele voltam, mégis olyannak tűnt, mintha nem hitte volna el.

- Most ez így... micsoda?

- Nincs kiakadás és megfutamodás? Nincs felejtsük el Chanyeol, ami tegnap történt?

Nem jött közelebb, még mindig tartotta a tisztes távolságot. Fejemet pár pillanatra a takaróba rejtettem, míg próbáltam összeszedni a darabkákat, hogy összeillesszem őket. Aztán a néma másodpercek alatt agyam lassan életre kelt, és nem tudtam hirtelen megszólalni. Nem volt megfutamodás bennem, se visszatáncolás. Ha csókkal keltett volna? Talán kirázott volna a hideg és átjárt volna a bizonytalanság, de őszintén viszonoztam volna neki, és önként dalolva simultam volna gyengéd ölelésébe.

- Nincs... - nyögtem végül halkan, és minden bátorságomat összeszedve megtettem az első lépést felé. Közelebb csúsztam, míg ő minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelte. - Nem merlek megcsókolni...

- És kiakadsz ha én megteszem?

- Nem...

Annyira szerencsétlennek éreztem magam, idiótán nevetséges volt a helyzet feszült és kiszámíthatatlan, nem is értettem magunkat. Chanyeol miért most húzta be a kéziféket, miközben ezelőtt képes volt padlógázzal menni? Pont, akkor, amikor már képes voltam becsatolni az övem és kényelmesen hátradőltem, hogy vele együtt élvezzem az utazást.

Ujjai végigfutottak arcélemen minden rezdülésemet sasszemmel figyelte, és annyira elhúzta a pillanatot, hogy már én éreztem túl lassúnak.

Aztán míg vártam az utolsó lépésre, eszembe jutott, hogy milyen lehet neki. Neki, aki eddig mindent bevetett, és ezer alkalomból ezeregyszer futott zsákutcába. Ha a helyében lettem volna, én már ennyit sem tűrtem volna. Igaza volt a lassúsággal és bizonytalansággal. Most nekem kellett magyarázkodnom nem neki, én voltam a soros mindenben.

- Megbeszéljük? - ültem fel végül mielőtt megérezhettem volna csókját, ő pedig tehetetlenül fordult hátára, hogy a plafont nézze.

- Nem biztos, hogy akarom. Az ami most van messze van attól, amire vágyom, de mégis több, mint amit reméltem. Ha le akarsz lépni és elfelejteni tedd csendben és elfogadom, de ha komolyan gondolod, vagy értelmes magyarázatod van hallgatlak.

- Nem biztos, hogy értelmes... - jegyeztem meg mire hajába túrt nyűgösen.

- Ne bizonytalankodj folytonosan mert megőrjítesz és ebben egy csepp pozitívum sincs.

- Tudom. Mindjárt összeszedem magam jó? Becsukod a szemed?

- Hogy ne nézzem végig, ahogy lelépsz?

- Hogy ne nézd végig a szenvedésemet. Nem megyek sehova, maximum a fürdőbe – ígértem, mire rám nézett és elmosolyodott. Végre-valahára. Egy hát jót mormogva lehunyta szemeit, én pedig gond nélkül mérhettem végig kisimult bizonytalan vonásait.

Kissé gyorsabban vette a levegőt, láttam rajta, hogy próbált uralkodni magán és feszültem rezzent össze minden apró kis neszre, ahogy mozgolódtam. Vettem pár mély lélegzetet, majd óvatosan hajoltam fölé és nyomtam apró puszit a szájára.

- Rettenetesen furán érzem magam. Mármint idáig folyton kikosaraztalak...

- Igen, megtörtént néhányszor – értett egyet még mindig lehunyt szemekkel, de keze felém araszolt, és lenyugodott, ahogy térdemet megtalálta.

- Na, hagyj érvényesülni.

- Bocsánat.

- Szóval... - kezdtem újra, és kezét figyeltem lábamon. - Fura nekem ez az egész. Itt vagy te, aki gond nélkül rám másztál, és pokolian idegesített, de utána belementem ebbe az egészbe de olyan idegen volt...

- Hogy nem élvezted. Undorodtál? - nézett rám, mire rögtön megráztam a fejem.

- Sosem undorodtam tőled, csak úgy éreztem nincs szükségem arra, amit adni tudsz.

- És ez most megváltozott?

- Konkrétan azt mondani, hogy akarok mindent, amit adni tudsz jelen pillanatban képtelen lennék. De élveztem a tegnap estét, tetszett, hogy csókoltál és nem bánom, hogy féltékeny voltam, ahogy azt sem, hogy...

- Féltékeny voltál? - ült fel és fejünk hirtelen olyan közel került egymáshoz, hogy pislogni is alig mertem. Pár kósza bólintást kieszközöltem magamból és felváltva merengtem szemein és ajkain. Istenem a fene se gondolta volna, hogy én valaha Chanyeol ágyában leszek, még ha csak ülök is... de azt se hittem volna, hogy akarni fogom a csókját valaha. - Nehéz veled az élet, Baekhyun – simított arcomra, mire akaratlanul haraptam alsó ajkamba.

- Tudom.

- De nem tudok tőled hosszú távon távol maradni... és jelen állás szerint nem is akarok.

Még mindig a pár számmal nagyobb pólóban üldögéltem, csak épp már a kanapén. Müzlit eszegettem magam mellett Chanyeollal, aki halkan szitkozódott, ahogy a játékban újfent elvesztette egy életét. Unottan döntöttem vállának a fejem, mire kinyitotta száját, jelezve, hogy kér egy falatot. Hát idáig jutottunk egy fél óra ágyban csókolózás után. Szám még mindig érzékeny volt, de mosolyra húzódott ahányszor csak rápillantottam, mégis furcsa volt az egész légkör. És Chanyeolon is látszott, hogy hirtelenjében nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Olyan idegen volt ez nekünk, mintha kamaszok lettünk volna, akik elsőnek estek szerelembe. Csak épp mi már túl voltunk azóta pár éven és megtapasztaláson.

- Mi van a történeteddel? Még mindig a mi sztorin az alap? - kérdezte, de fel sem pillantott játékából, ami miatt olyannak tűnt mint egy gyerek. Egy nagy gyerek elálló fülekkel és kusza tincsekkel.

- Igen azt hiszem – igazgattam meg haját, majd el is húzódtam. Ez normális volt?

- Mondd el min gondolkodsz, mert nem vagyok képben veled kapcsolatban.

- Próbálok rájönni, hogy hogyan tovább.

- Kedvelsz... vagy valami hasonló nem igaz? - pillantott rám.

- Igen, olyasmi – ismertem el megint bólogatva.

- Akkor, hogy viselkedsz azzal, akit kedvelsz?

- Kedvesen? - meredtem rá, mire kiröhögött.

- Csak add magad Baekhyun. Ismerlek már egy ideje, kedvellek is egy ideje, kiszúrtál már velem párszor. Felesleges köröket futni egyikünk sem akar, nem igaz?

- Szóval csak legyek önmagam?

- Kérlek... - sóhajtott, mintha szenvedést okoznék neki.

- Akkor kérhetek a müzlibe kakaót?

- Nem pont erre gondoltam – vesztette el végleg a reményt.

'Merre vagy?'

'Chanyeolnál voltam, már megyek haza Anyu~'

'Nem vagy vicces Baekhyun, és vegyél kaját!!'

'Menjetek a fenébe... nyomi éhenkórász társaság'

Kénytelen voltam hát kitérőt tenni egy bevásárlásra, és mindenféle földi jóval megpakolva értem haza délután. A társaság kinézete pedig önelégült mosolyt csalt az arcomra. Sehun a kanapén feküdt, fejét fogta és halkan morgott így megszántam és a bubuteák egyikét a kezébe nyomtam, mire máris fellelkesült, Hyung elvörösödve pillantott félre rólam, ahogy ránéztem, úgy tűnik élénken megmaradt benne a tegnap esti belépésem, bár meg is érdemelte a zavart, nekem sem volt kellemes látvány. Nem az Eunji szép lány volt, csak épp sosem vágytam arra, hogy ilyen helyzetbe lássam.

- Minseok? - néztem körbe, mert míg Kyungsoo a konyhában ólálkodott a vásárlásomat szemlélve, addig az említettnek nyoma sem volt.

- Nem tudom, nem jött még haza.

- Aha...

- Na és most mesélhetsz, és segíthetsz... te vagy az egyetlen használható személy itthon. Mosogass el, közbe meg regéld el nekem mit csináltál te Chanyeolnál.

- Ó... hát az érdekes történet – néztem félre és inkább némán álltam a mosogató elé.

- Tudok rólatok mindent. Szóval nem kell kínosan érezned magad, még csak meg se lepődtem, amikor megtudtam.

- Nem vagy kibukva, hogy kikezdtem egy pasival?

- Nem igazán, szerintem már mindenkinek volt egy ferde kapcsolata legalább kipróbálás szinten.

- Neked is? - pislogtam rá, mire gonoszul elmosolyodott és a mosogatóra bökött. - Ó anyám – suttogtam ledöbbenve. - Mennyire?

- Csak egy részeg csók volt.

- Ó anyám...

Túl izgága voltam ahhoz, hogy lakatot tegyek a számra, így még csak nagyon noszogatnia se kellett, hogy kibökjem mi volt. Szükségem volt arra, hogy hangosan kimondjam a dolgokat, és kellett az is, hogy végre valaki tudja az egész történetet, Kyungsoo pedig remek hallgatóság volt és nem ítélkezett szerencsére. Kezdtem az elején a történettel, meg a bulival, majd a felajánlással folytattam, amit Chanyeol tett nekem és akkor sem állt be a szám, mikor a tegnap este került szóba. Nem értettem magamat, szóval nem ártott valaki, egy külső szemlélő, aki kimondja azt, amit én nem tudok. De Kyungsoo csak végighallgatott bólogatott, majd hajamba túrt és nem mondott semmit.

Mégse neki kellett volna elmondanom mindezt.

Minseok csak vasárnap délután támolygott haza, még mindig másnapos fejjel, pedig volt egy egész napja kipihenni magát de úgy tűnt nem járt sikerrel. Halkan mormolt egy köszönést majd egy órára eltűnt a fürdőbe, hogy utána már csak az ágyába láthassam hangosan szuszogva. Hyunggal tekintettel voltunk rá, kiköltöztünk a nappaliba, én írtam, ő magolt valamit, míg Sehun Kyungsooval játszott valami gyilkolós játékot.

Úgy tűnt helyre álltam lelkileg mert egy teljesen új megközelítésből láttam neki már ki tudja hanyadjára a történetnek, bár még mindig nem éreztem a magaménak, de minden próbálkozásom közül ezt éreztem idáig a legjobbnak. Egy fél napig csak püföltem a billentyűzetet és szinte ragyogott a szemem, ahogy sikerült öt oldalt teleírnom.

Végül Chanyeol zökkentett ki, ahogy rám írt Sns-en és felvetette, hogy találkozhatnánk. Semmi kedvem nem volt kimozdulni, még arra is lusta voltam, hogy normális ruhába bújjak és a lakásáig átmenjek, ide pedig nem akartam felhívni, hisz mindenki otthon volt. Végül lepötyögtem vele a keddet és csak miután elköszöntem jöttem rá, hogy ott fogok aludni nála. Kicsit sem éreztem magam elmebetegnek. Ha egy lány ezt írta volna nekem, azok után, amin átmentünk ribancnak néztem volna. Hát fiúba úgy tűnik én se lettem jobb.

Épp ezért voltam kedden kissé frusztrált, ahogy felcsengettem neki, és alig pár pillanat múlva már a liftre vártam. Tanárom megint nem elégedett meg újra írt „remekművemmel” a laptop ott pihent a vállamon, míg én fintorogva néztem végig magamon a lift tükrében. Nem voltam épp csúcsformában, így hajamat igazgattam.

- Be akarsz vágódni? - ismertem fel Chanyeol hangját, ahogy kinyílt az ajtó. Pár pillanatra megdermedtem, csak meglepetten pislogtam, majd kihúztam magam.

- Csak volt valami a hajamban.

- Persze – mosolygott, és ahogy kihúzott a liftből leheletnyi csókot nyomott arcomra.

- Ez miért? - pislogtam.

- Miért ne?

Ott volt a pont.

Lerúgtam a cipőmet és máris a kanapé felé vettem az irányt. Fáradt voltam, éhes és picit mérges, amiért megint nem sikerült tanáromnak megfelelni. Chanyeol csak mellém ült, halvány mosollyal üdvözöltem, majd felé fordultam és óvatos csókot kezdeményeztem.

Igen. Még mindig furán éreztem magam. De még mindig tetszett.

- Nem hoztam magammal pizsit - jelentettem ki, amikor a pultnak dőlve szemlélődtem. jól állt neki a csókoktól vörös és kissé duzzadt száj.

- Oda se neki, majd alszol meztelenül.

- Ne légy gonosz. Kényelmes volt a múltkori póló.

- Jól van, jól van, ne is aludj úgy, mert csak beindulok rád.

Végigmért én pedig éreztem vörösödni fejem. Hozza vágtam a konyharuhát mire kiröhögött. Nevetése kereszttüzében pedig elgondolkodtam mivel is járt egy kapcsolat, főleg ezután a megjegyzése után.

- Már megint mivel hergeled magad ellenem? - állt elém és állam alá nyúlva kényszerített, hogy ránézzek.

- Eszemben sincs ilyet tenni, csak... tudod a mi helyzetünkben elég furcsa belegondolni dolgokba. Számomra kissé lehetetlen is - célozgattam, de csak értetlenül pislogott kissé talán bosszúsan is hogy nem voltam egyenes. - A szex - böktem.ki végül szemébe meredve, mire egy pillanatra megakadt. - Nekem idegen terep.

- Ne viselkedj buta tinilányként az ég áldjon meg. Először is a csók után nem a szex jön, a mi kapcsolatunkban meg pláne nem. Ha most lefeküdnénk egy életre megutálnád.

- Miért?

- Mert pokolian fájna. Nem sietünk Baekhyun ezernyi más dolog van, amit még megtapasztalhatsz. És megértem ha mondjuk az orál távol áll tőled de az ujjaimmal mindenképp jóban kell lenned - mosolygott perverzül, amiért végigfutott a hátamon a hideg, de mélyen belül izgalmas borzongás futott végig bennem.

- Nehéz elképzelni - Sóhajtottam szenvedősen mire magához rántott és keze hátsómra tévedt. Erősen rámarkolt, majd besimított nadrágom alá, és mutatóujja illetlen helyen bandukolt. Az egész testem befeszült, vállát markoltam míg csókokkal borította be nyakam. végigsimított párszor bejáratom környékén, majd visszavett magából és nadrágon keresztül cirógatta fenekem.

- Látod? Messze van még a szex ha ennyitől remegsz.

megzavarodva néztem rá és ahogy kiestem a kábulatból éreztem, hogy tényleg mindenem remegett.

- Pedig bízom benned.

- Tudom, és ezért hálás vagyok. De egy ennyire új helyzetbe érthető hogy így reagálsz.

Szerintem meg nem volt az. Ha kedveltem és bíztam benne, miért volt ez a helyzet ennyire képtelen?

Kaja után valamivel lazább lett a hangulatom, a forró teával hadakoztam mert már két korty után érzéketlenné égett a nyelvem. Chanyeol a gépén keresett valami filmet esti időtöltés végett, én meg csak csendben figyeltem. Néha rám pillantott mosolyogva de valahogy még mindig nem tűnt túl hihetőnek az ami köztünk volt. Pedig megcsókoltam, akartam és igyekeztem, de mintha most nem velem lett volna baj. Elmerengve elemeztem profilját és azon gondolkodtam mi nem volt jó. Talán még benne volt a bizonytalanság, amin még mindig nem kellett volna csodálkoznom, elvégre ő honnan tudhatta volna igazán, hogy mi jár a fejemben?

- Mire gondoltál, mikor azt mondtad, hogy nem rögtön a szex jön?

- Jesszus Baekhyun. Ne csinálj ki, nagyon jól tudod mire gondoltam, vagy hallani akarod?

- Elképzeléseim vannak az tény, de jobb tisztába tenni a dolgokat még most.

- Mennyire akarsz zavarba jönni? - hajolt közelebb, mire akaratlanul nyeltem egyet, ő meg csak felnevetett. - Rosszabb vagy mint egy szűz, de tessék. Elégítettél ki már pasit? Vagy elégített ki pasi? Járt már benned valaki? - tévedt le megint keze, mire hirtelen csaptam rá, és éreztem vörösödni magam. Tényleg rosszabb voltam, mint egy szűz.

- Szóval játszani fogunk?

- Igen, bevezetlek az előjátékok világába, és ez addig lesz program, amíg rá nem érzel, hogy hogyan tudsz fájdalom nélkül kielégülni és élvezni mindent.

- Nagyon fáj? - húztam el a szám, hisz megint ezzel jött.

- Egy ideig biztos.

- Leállsz majd ha arra kérlek?

- Nem is csinálok semmit ameddig meg nem kérsz rá.

- Uh, ha csaj lennék most beléd zúgnék – vigyorogtam.

- Szerintem ez pasiként is menni fog – simított arcomra és végre megint megcsókolt. - Addig foglak kínozni, amíg könyörögni nem fogsz a folytatásért – suttogta ajkaimra perverz ígéretét.