2017. január 20., péntek

A másodperc babája - Kaisoo

Kai egy baba, akit csak egy valaki hív Jonginnak. Ugyanolyanok, idejük, mint a tenger, ám a létezés sem szól örökké. 

2017. január 9., hétfő

Észveszejtő - 18. fejezet



Taemin vigyorogva ölelt meg a buliba, majd egy pillanat alatt karon ragadott, es hiába kapott utánam Chanyeol már esélye sem volt.
- Na mizu kicsi Byun? - kérdezte már fent távol mindenkitől miközben egy szál cigit nyújtott felém.
- Ugye még mindig tudod, hogy te vagy a fiatalabb?

2016. december 19., hétfő

Byun Baekhyun szeremébresztő kommandói - VII. felvonás - Chanyeol visszavág

- Mi a fenéért kellett neked esőben hazajönnöd? Chanyeol legalább nem fázott meg, de te bezzeg... - Junmyeon mérgesen nyomta Baekhyun szájába a lázmérőt bár egyértelmű volt még mindig beteg. - Torokgyulladás és rekedt hang... a felvételek közepén.
- Sajnálom... - motyogta Baekhyun, ám igazából nem bánt egy kósza esőcseppel tarkított pillanatot sem, de nem ám! Túl élénken élt benne a pillanat. Még akkor is ha Chanyeol minden jel szerint teljesen elfelejtette a dolgot.

Ágynyugalom és citromos forró tea, meleg fürdő és szauna érzetet keltő takaróhalom, ez volt az élete már a negyedik napja. Meg a vörös arc minden pillanatban, amikor Chanyeol közelébe került. A szíve majd kiugrott helyéről, az első pillanatban megállt, majd százszorosára kapcsolt ezzel veszélyeztetve ép eszét.
- Jobban vagy már? - huppant Chanyeol az ágya szélére, mire a takaróba menekült és megjátszott köhögésre fogta bujkálását. -Szóval nem, de hoztam neked valamit, amitől ezer százalék, hogy két nap alatt meggyógyulsz.
- Micsodát? - kuksolt ki, de csak szemeit engedte láttatni, mert zavara túl nagy volt a másik közelsége miatt.
- Majd meglátod. Elmegyek fürdeni, aztán mit szólnál ha este moziznánk itthon?
- Nem kell holnap korán bemenned? - aggodalmaskodott, mert nem akarta maga miatt hátráltatni Chanyeolt.
- Nem, ma tovább is voltam bent, ráadásul jól mentek a felvételek, már csak a közös részekhez kell pár részlet.
- Ah... - bólintott. Túl sok pótolnivalója lesz ha végre összeszedi magát.
- Na mindjárt jövök addig készülj fel - mosolygott sejtelmesen.
- Jó...
Nem sok jót ígért ugyan neki Chanyeol mosolya, biztos volt benne, hogy vagy a dühtől vagy a zavartól vörösen fog elaludni. Emlékezett még, amikor Fülese csak úgy lazán benyomott egy pornót, majd öt perc múlva sírva röhögött szerencsétlen ábrázatán. Ha most is ilyenre mert készülni...

- Na nézhetjük? Csússz arrébb  a te ágyadból jobban lehet látni.
- Beteg vagyok.
- Király, ne tüsszögj rám ha kérhetlek - lökdöste beljebb Baekhyunt, majd pofátlanul elhelyezkedett az ágy nagy részét magának követelve.
- Chanyeol... - nyavalygott és vitázni kezdett volna, amikor észrevette, mi is indult el a laptopon. - Shrek?!
- Miért? Nem te vagy a kicsi szamár? - mosolygott rá.
- Ó anyám... - motyogta rekedt hangon vörös fejjel. - Neked miért sikerült egy pillanat alatt, ami nekem fél éve nem megy?

2016. november 20., vasárnap

Észveszejtő - 16. fejezet


Egyedül ébredtem. Egyedül, pedig emlékeztem Chanyeol hatalmas tenyerére a mellkasomon, a légzésére a nyakamban és lábaira az enyémek mellett, mégis egyedül voltam. Lustán sóhajtottam, átjárt a csalódás mintha az egész csak álom lett volna. Talán meg sem történt. Mi van ha nem voltam bátor? Mi van ha elment a sráccal és én nem tettem semmit?

2016. november 14., hétfő

Észveszejtő - 15. fejezet





Szinte ismerősként köszöntött a dübörgő zene és az aurát sértő emberek sokasága, ahogy beléptem a bulinegyed egyik egyetemisták által felkapott helyére. Megcsapott az alkohol és a cigi szaga, keveredve a buli egyedi parfümjével és máris nem bántam annyira, hogy az alvás helyett itt kötöttem ki. Imádtam bulizni, táncolni és inni, ezek mindig feldobtak, hát bánatomra egy ferde éjszaka tűnt a legjobb megoldásnak.

2016. szeptember 29., csütörtök

Észveszejtő - 14. fejezet



Elgondolkodva hallgattam Minseok szabályos légzését, ki tudja mióta lehetett ébren. Tegnap hálásan fogadta a lehetőséget, próbált mindenkivel jól kijönni, mégis valahogy csak velem találta meg az első pillanatban a közös hangot. Nem mintha sokat beszéltünk volna...