A múlt képei, a jelen rémei? - 14. fejezet

Jongin

Egy alagsorban kialakított bárba kerültünk elegáns de sötét hangulattal. Eléggé rémisztő volt így elsőre, mégis tetszett valamiért. Baek tátott szájjal figyelte és ott volt az a furcsa csillogás a szemében, ami akkor jelenik meg mikor bejön neki valami elvont dolog. Az elrendezés hasonló volt a másik helyhez mégis teljesen más. Itt egy folyosón kellett végigjönni, hogy beléphess a központi részbe, ami jóval nagyobb volt. Több tucat asztal, hatalmas bárpult a terem végén, mellette pedig egy halvány fénnyel kivilágított folyosó. Mi mégis egy majdnem láthatatlan ajtó felé mentünk, ami teljesen beleolvadt a sötétvörös falba. A kidobó kétszer ütött az ajtóra, kopogása rémítően erőteljes volt. Aztán az ajtó kinyílt mi pedig ott találtuk magunkat... egy Disney mesés szobában.

- Főnök itt vannak.

- Áh! - fordult meg székében tipikusan rossz fiús mozdulattal a főnök...vagy mi... - Kim Heechul vagyok.

- Baekhyun vagyok, ő pedig Jongin.

- Vagyis Baekkie és Kai, jól sejtem? - mosolygott ránk. Aprót bólintottam és meghajoltam.

- Örülök, hogy itt vagytok. Sosem árt ha több a helyes pofi és ti lefeditek a hiányt. Ráadásul betanítással sem kell különösebben vesződni, aminek felettébb örülök. Mondtam a telefonban, hogy kicsit más a rendszer, de most kifejtem. Nem kell megijedni.

- A mai próbanap vagy véglegesek vagyunk – kérdeztem kicsit elbizonytalanodva.

- Ha nem követtek el orbitális hibát végleges. Jó helyről jöttetek, és csak jót hallottam rólatok, így hülye lennék valami mondvacsinált indokkal elküldeni titeket. Szóval, mint láttátok a hely vagy négyszer akkora, ami azt jelenti, hogy sokkal többen dolgoznak itt. Nem várok nagy csapatmunkát, sőt kifejezetten utálni fognak titeket, hisz itt mindenki a pénzre hajt.

Ezzel egyet értettünk, mikor a másik helyre mentünk ott is a kezdetben nem voltunk szívesen látottak. Utána egészen belerázódtunk a dologba.

- Az előtérben fogadtok mindig vendéget, a welcome drinket csak ott ihatjátok meg. Inni ihattok alkoholt, de lerészegedni tilos. Felőlem akár hánytathatjátok is magatokat, nem érdekel, de a részegséget nem tűröm el. Sokak maradnak elöl, hisz nem mindenki vágyik intim kapcsolatra, vagy nincs rá pénze agy kit érdekel. A lényeg, hogy mindig a lehető legtöbb pénzt csikarjátok ki belőle. Órákra lehet bérelni egy hostot a borravaló zsebbe megy, nem kell elszámolni vele. Ha a vendég többet akar, amibe ti belementek a pult mellett lévő folyosón vannak a szobák. Mivel egy elég nagy üzlet vagyunk így a lehetőségek szélesebbek, mint más helyeken. És ez az, ami eltér az előző munkahelyetektől. MA körbenéztek, és ha maradtok eldöntitek, hogy mi az, amiben enne vagytok, és mi az, ami ellenetekre van. Minden hostról készül egy ilyen – nyom mindkettőnk kezébe egy papírt, ami tele van adatokkal. - ez alapján választhatnak a vendégek. Ma mint próbaidősek vesztek részt, ilyen is csak a véglegesítés után készül. Kérdés?

- Mit takar a szélesebb lehetőség? - vonja fel a szemöldökét Baek. - Oh... megtaláltam.

Átfutottam a papírt és elborzadtam. Kötözés, kínzás... Jézusom!

- Én semmi ilyenbe nem egyezek bele – jelentettem ki, mire a főnök felnevetett.

- Ezzel nincs is semmi gond. Mindenkinek más beállítottságai vannak. A folyosó végén van még egy terem, ami sokkal fülledtebb hangulatot kínál mint a főhelység. Mindjárt jön valaki, aki körbevezet titeket. Kai, Baekkie – tekintette lezártnak a beszélgetést.

Meghajoltunk, és kiléptünk az ajtón, mondván majd összeszednek minket. Baek szeme kíváncsian csillogott, alig várta, hogy mindent megmutassanak nekünk.

- Hyung, kötözés? Mik ezek szadisták? - kérdeztem elborzadva, mire felém fordult.

- Vagy mazoisták – vont vállat vigyorogva, mire elsápadtam. Hogy tudja ilyen lazán kezelni a helyzetet?

- Baekkie! Ez nem vicces – ütöttem meg, mire felnevetett.

- Dehogynem – nevetgélt elégedetten, és a falnak dőlt. - Az az érzésem, hogy itt minden nap olyanná válhat, mint a másik helyen a durvák.

- Kizárt! - sápadtam el még inkább.

- Hello skacok. Kai és Baekkie? - nézett ránk egy pacák. Fura volt... valahogy nem illett ide. - Shin DongHee de csak Shindongnak hívnak. A főnök egyik segítője vagyok, gyertek megmutatom a helyet.

Szó nélkül követtük egy gyors összenézés után. Visszatértünk a bárpulthoz, de nem mentünk a folyosóra, hanem bementünk a pult mögé, hogy ott egy ajtón keresztül jussunk valahova.

- Ezt minden dolgozó használhatja. Itt vannak az öltözők a fürdő, szekrények, minden. Ide nem jöhet be idegen. Innen nyílik a hátsó kijárat, általában, azt használjuk.

Körbemutatott mindent, kész labirintusnak éreztem ezt a helyet, mai idegesített. Baek véletlen meglökött mire kijózanodtam és próbáltam minden fontos infót megjegyezni. Baromi sokat beszélt az arc.

Jóval nyitás után fejeztük be a körbenézést, de még utána sem engedett el minket, mondván nézzük még meg a szobákat, hogy melyik milyen. Már amelyik nem foglalt... gondoltam magamban ám tévedtem. Némelyikhez külön kis helység tartozott ahonnan végig lehetett nézni, hogy mi történik a szobában.

- Van, aki erre bukik – vont vállat döbbent arcom láttán. - A hátsó részhez nagyon észnél kell lenni, mert ha oda bemerészkedsz hostként, az nagyjából annyit tesz, hogy kapható vagy mindenre.

Nos igen... ezt megtapasztaltam.

Kilenc körül maradtunk magunkra az egyik öltözőben.

- Hova hoztál te? - estem neki Baekhyunnak. Ő egyáltalán nem tűnt meglepettnek. - Ez nem egy host klub hanem valami szexbarlang – sopánkodtam.

- Nem tetszik?

- Neked igen? - sokkolódtam le még inkább.

- Mondjuk úgy, hogy van benne lehetőség, persze bizonyos szűrőkkel. Belepusztulnék ha valaki tűket szurkálna belém vagy akármi, mondván ez élvezet.

Megborzongtam, és védekezőn öleltem át magam. Hál istennek ilyen jelenetet nem láttunk, de volt több szoba is, ami ilyen brutális eszközökkel volt felszerelve.

- Próbáljuk ma ki, ha nem akkor nem, ennyi, nem igaz?

Komolyan nem értettem honnan a francból szedte ezt a mentalitását. Elsőnek azt hittem nem érti a dolgokat, aztán leesett, hogy de érti, sőt érdekli is. Én legszívesebben visítva rohantam volna ki az ajtón, de ő?! Ő majdhogynem mosolyogva járta be a helyet. Nem tudtam eldönteni, hogy csak próbál pozitív maradni, vagy tényleg belemenne akár a hátsó helységbe is. Mert én biztos, hogy nem! Itt tényleg olyan volt egy átlagos nap, mint a másik helyen a durva. Hát akarta a franc!

- Jongin nyugi – pöckölte meg a homlokom. - Csak egy esély. Ha nem jön be megyünk, oké?

- Oké... - hagytam rá kedvtelenül. Aztán belevetettük magunkat az éjszakába.

Durvább munkaidő volt, mint megszoktam. Este nyolctól hajnali négyig. Ha a vendég maradni akart, akkor maximum hatig. Mikor előmerészkedtem az öltözőből, már zajlott az élet. Rengetegen voltak, szinte az összes boksz foglalt volt, a legtöbb szobát elfoglalták, és rengeteg host munkálkodott. Volt, aki egyszerre öt vendéget szórakoztatott, és nem is akárhogy. Bele se mertem gondolni, hogy mi lehetett hátul.

Hamar bekerültünk mi is a körforgásba. Érdekes módon nekem meg se kottyant, hogy szórakoztassam vendégem, de Baek tőlem alig pár méterre feszengett, és nem egyszer bakizott aprókat. Elfelejtette újratölteni a poharat, „véletlen” elhajolt a csók elöl. Másnak fel sem tűnt volna mert gyorsan korrigálta őket, de nekem majd kiégette a retinámat. És ezt ő is tudta. Így eshetett meg, hogy már aznap estére bevállalt egy szobát.

Mérges volt rá. Nem kellett volna ezt tennie. Ráadásul egész éjszaka kerülni próbált.

Fél négykor már fáradtan támasztottam a pultot vendég híján, mikor megragadott a körbevezetős srác. Shingdong vagy ki a fene, és a főnökhöz vitt. Baek már bent ült az egyik fotelba, és egy papírhalmot lapozgatott elmélyedt tekintettel. Egy kártya hevert előtte az asztalon, olyan, amit a többi host is kapott, és mellette hevert az enyém is.

- Á Kai! Foglalj helyet.

Lehuppantam Baek mellé, aki végre felnézett és rám mosolygott. Ki volt szívva a nyaka, és még csak eltüntetni se próbálta. Haja kusza volt, ami még inkább idegesített.

- Baekkievel már beszéltünk a dologról, de azt mondta nélküled nem dönt semmiről, szóval tessék itt egy példány neked is a szerződésből. Részemről elégedett voltam veletek, mindenki pozitív véleményt mondott rólatok, szóval ha rajtam múlik fel vagytok véve. Gondoljátok végig. A szerződésben minden benne van.

Baekhyun

Figyeltem Jongin reakcióját hátha rájövök, hogyan érezte magát, de semmit nem tudtam leolvasni arcáról. A bő másfél hónap kihagyás meglátszott rajtam, ami idegesített, így belementem a vendég kérésébe hiába is nem akartam elsőnek.

Hogy jobban éreztem-e magam? Nem. Megbántam? Igen...

De hiába volt szánom bánom, ha egyszer a pénz az pénz volt. Nem kevés. A borravaló zsebbe ment. A kibérlésünk negyven százaléka zsebbe ment. Rengeteg pénzről volt szó. Ezen nem léphettem csak úgy át.

Jongin ellenben csak elvette a papírokat, és rezzenéstelenül figyelte Heechult.

- Ha nincs más akkor mehettek is. Holnaputánig van időtök eldönteni a dolgot. Ha nem jelentkeztek úgy veszem, hogy ma se dolgoztatok és elbukjátok a pénzt, amit kerestetek. Válasz esetén, legyen az igen vagy nem a pénzt rögtön utalom, rendben?

Bólintottunk és felálltunk, majd egy köszönés után leléptünk. A hátsó kijáraton távoztunk ahonnan szinte rögtön a garázshoz jutottunk.

- Jongin? - néztem oldalra.

- Majd otthon. Még végig kell gondolnom... - morogta és bezuttyant a kocsiba.

Szó nélkül indítottam, és navigáltam magunkat haza, majd szó nélkül mentünk fel a lakásba, és szó nélkül ültünk a kanapén majd fél órát.

- Nem biztos, hogy akarom, de tudom, hogy kell. Csináljuk. De van, amibe soha nem egyezem bele, jó?

- Rendben – bólintottam.

- Semmiképp nem megyek a hátsó szobába – hallgatott pár másodpercig. - És te sem.

- Oké.

- Nincs kínzás, kötözés, alázás, rabszolgaság se semmi ilyen beteg perverzitás.

- Oké.

- Kifizetem a lakás felét, vagy albérlőként minden hónapba adok neked pénzt, és felezzük a rezsit.

- Ezt még megbeszéljük – hagytam rá.

- És megpróbáljuk a főiskolát.

- Rendben.

- Mindenbe belemész? - nézett rám csodálkozva.

- Igazad van, minek ellenkeznék?

- Egyikbe se mentél volna bele? - lepődött meg még inkább.

- Nem! - vágtam rá. - betegesnek tartom ezeket.

- Már kezdtem félni, hogy másfél hónap alatt megzakkantál... - jegyezte meg vigyorogva, mire fejbe vágtam a kezem ügyébe kerülő első párnával.

- Ya! Nem vagyok hülye!

- Akkor hostok maradunk? - kérdezte miközben feje alá tette a párnát, és kidőlt a kanapén.

- Úgy tűnik.

- De csak egy ideig – tette még hozzá.

- Mit akarsz tanulni?

- Nem tudom. Még sosem gondolkodtam rajta. Valami olyat, amit élvezek, és amiből lesz pénzem. És te?

- Hm... - gondolkodtam el. - Talán elmehetnék írónak.

- Micsoda? - hahotázott, és hozzám vágta a párnát, fejét pedig ölembe ejtette. - Hyung te még egy levelet se vagy képes megírni, nem, hogy valami történetet.

- Ez nem is igaz!

- Szánalmasan fogalmazol...

- Akkor elmegyek tanárnak!

- Utáltad az iskolai tanárokat. Utálni fognak téged.

- Majd jó fej leszek!

- Maximum akkor ha nem tanítasz semmit, de akkor megbuknak és azért utálnak.

- Akkor nem tudom – vontam vállat. Persze egyik ötletem sem volt komoly. - Szerettem angolt tanulni a suliba, de már teljesen elfelejtettem.

- Én utáltam.

- Ahhoz képest évfolyamelső voltál – jegyeztem meg morogva.

Jongin sose volt jófiú mégis lepipálta az osztály strébereit, és mindig jobb volt mindenkinél. Nem tudom, hogy csinálta hisz kevesebbet tanult, mint én. Ha beültünk a könyvtárba akkor is vagy miattam jött, mert nekem kellett mennem, vagy a meleg miatt, hogy télen ne fagyjunk meg az aktuális kis lyukunkba, ahol éltünk. Igazából nem voltam rá féltékeny, mert megérdemelte, és megesett, hogy láttam egész éjszaka tanulni. Egész egyszerűen hamar meglátta az összefüggéseket, és képes volt megjegyezni a bonyolult sokszor értelmetlen dolgokat is.

- Lehet tanulnék biológiát... - szólalt meg. - Tetszettek a kutatások, amiket csinálnunk kellett. A kémia sem volt rossz... - morfondírozott.

- Nehéz elképzelni, de illene hozzád – ismertem el. Kim Jongin fehér köpenyben miközben valami semmilyen nagyságú dolgot vizsgál mikroszkópon.

- Szerintem el tudnám viselni. És egész jól lehet vele keresni, nem?

- Fogalmam sincs... majd utána nézünk valamikor.

Őszintén bevallva az egész oktatásról fogalmam sem volt. Mármint, hogy meddig kell jelentkezni, hova, hogyan, minek és a többi. Az iskolában már nem is figyeltünk ezekre, mert tudtuk, hogy esélytelen volt a bekerülés. Mondjuk a jegyeink nem voltak rosszak, ami most egész hasznosnak bizonyulhat.

Egy pár óra alvás után felhívtuk Heechult, hogy ma este bemegyünk egyeztetni vele, hogy mi fogadható el számunkra. Örült nekünk és nem kezdett kötekedni, hogy ezt meg azt kell vállalnunk, hanem azt mondta megbeszéljük.

Éjfélkor úgy jöttünk el, hogy hostok voltunk. Hivatalosan. Megint. Jongin nem volt tőle boldog, de a pénz, ami szinte rögtön a számlánkra ugrott a hír után feldobta. Jobban kerestünk még így is, mint a másik helyen. A próbanapunkon. És lazább életünk lett.

Azt mondta Heechul, hogy van olyan hét, amikor elég négy napot dolgozni, máskor maximum hat, heti egy szabadnap mindenképp volt mindenkinek.

Tetszett, hogy nem akarta agyonhajszolni a dolgozóit, és rájött, hogy ha szabadságot ad, akkor többet kap vissza. Hisz egy kisimult arcú, vidám mosolyú kevésbé megjátszós host, több pénzt hozott, mint egy nyúzott búval baszott.

Szerdán délután munka előtt elmentünk telefont venni. Olyat akartam, mint előző készülékem, de az már kifutott. Nem volt elég menő a mai társadalomnak. Jongin is vett magának egyet, mert belezúgott az egyik legújabb modellbe. Az a hülye csak azért módon is vett magának egy Iphonet bár nem értetem mi szüksége volt rá. Én egy Samsung telefon mellett voksoltam, aminek végül az ára vetekedett Jongin kütyüjével.

A bankszámlánknak meg se kottyant...

- Ez a kép kibaszott jó! - vigyorgott Jongin, ahogy végigmérte új hostos adatlapját. Imádta szőke haját, ráadásul a képen lévő mosolyával állítom mindenkit magába tudott bolondítani.

A feladatkörünk hasonló maradt, mint a másik helyen. Egy fővel bármit, többel kellemes kis leitatós beszélgetés.

Ellenben hamarosan akadt egy igen komoly problémánk, amivel egyikünk sem számolt. Az alkohol. Az előző helyen nem volt ekkora szerepe, ám itt sok vendég várta el, hogy a host teljes mértékben vele igyon. Heechul megmondta, hogy ez őt nem érdekli, oldjuk meg.

Három napja dolgoztunk ott hivatalosan, mikor elsőnek kellett hánytatnom magam, hogy rövid távon megszabaduljak az alkoholtól. Az egyik srác mondta, hogy ez bevett szokás, és senki nem nézett rá furán, hanem rábólintottak.

Két hét után azonban Jongin szervezete felmondta a szolgálatot. Mindkettőnkön meglátszott a napi részegedés, fogytunk, a bőrünk sápadtabb lett, ám ő rosszabbul viselte. Rendszeresen rosszul volt tőle, és egy szombati napon nem bírta tovább. Nagyjából két hét után kórházba kötött ki.

Nem érdekelt a munka mentem vele a mentőbe, és végig mellette voltam, amíg nem pakoltak ki mellőle. Kiszáradt. Két hét alatt majdnem nyolc kilót fogyott. Borzalmas látvány volt.

Adtak neki infúziót, ami két óra alatt lecsepegett majd kibasztak minket a kórházból. Ott ültem a folyosón egy félig ájult Jonginnal és fogalmam sem volt mit kellene tennem. Végül félve hívtam fel a pár számközül az egyiket.

- Mi a franc van hajnali háromkor? - szólt bele egy kómás hang mérgesen.

- Segítened kellene, Sehun.

- Baj van? - változott meg rögtön. Lehet, hogy egy kicsit furcsa stílusú srác volt, de tudtam, hogy rá számíthatok.

- Kellene egy fuvar – elmagyaráztam a helyzetet, a kórház címét, mire közölte, hogy fél óra és itt vannak.

Nem kellett fél óra, hogy ideérjenek. Luhan elvette cuccainkat, Sehun pedig segített kivinni a félájult Jongint a kocsiba. Betuszkoltuk hátra, és rögtön mellé másztam, hogy ne dőlhessen el vagy akármi. Nem fenyegette végül semmi veszély a biztonsági öv teljesen tartotta kómás testét.

- Mi a franc történt? - nézett hátra Sehun, míg Luhan lassan kifordult a parkolóból.

- Kiszáradt. Túl sokszor hányt.

- Hányt? Mi baja? - értetlenkedett Lu, és hátrapillantott. Sikerült elkapnia a fintorom, amiből leszűrte a lényeget. - a munka miatt...

- A hostoskodás? - értetlenkedett Sehun. Nem reagáltam.

Jongin mire hazaértünk egészen magához tért. Azt az utasítást kaptam, hogy pár napig pihenjen és igyon rengeteget. Az orvos szerint a helyzet nem volt annyira súlyos, mint kinézett, így elengedték. Szerintem csak szartak a dologra...

A liftben, míg nem figyeltünk egy pillanatra benyomta az összes gombot, így az alapból két perces út, nagyjából tíz percet vett igénybe. A folyosón elhatározta, hogy csíkra lépni tilos játékot játszik, minek hála majdnem pofára esett úgy egy tucatszor. Az ajtónál mindenképpen ő akarta beírni a kódot, ám hiába mondtam meg neki, hogy mi az, csak azért is rosszul írta be, így három pittyegés után ki lettünk zárva, a pót kódot pedig egyikünk se tudta.

- Szólok Chanyeolnak. Vele már volt hasonló – szedte elő telefonját Luhan.

És még nem volt vége az éjszakának...