2015. október 13., kedd

A múlt képei, a jelen rémei? - 8. fejezet



Baekhyun
Minden a feje tetejére állt. A kibaszott mindenség tuti összefogott ellenem, hogy egy perc nyugtom se lehessen.
Chanyeol lecsókolt, Jongin bocsánatot kért az elmém pedig könyörgött a szabadságért, amit egy fecskendőnyi oldat adott neki.
Teljesen összezavarodtam, márpedig én utáltam bizonytalannak lenni. Megtanultam uralni magam, és mindig két lábbal állni a földön. De most úgy éreztem lábaim sincsenek, amiken megállhatnék, nem hogy valamiféle talaj!

Május 6.-a volt. A születésnapom. Huszonhárom éves lettem. Rég nem tartottam ünnepnek, de mindig kaptam tortát és valami idétlen ajándékot Jongintól. Ám most ez is más volt.
Hajnalban elmenekültem, és hagytam, hogy kiszakadjak a valóságból egy kis időre. Mikor felkeltem, barátom még aludt. Félkóválygó állapotban, csináltam valami reggelit, vagy ebédet, összeszedtem magam, és elmentem otthonról egy normális szó nélkül.

Virágot vettem, és a temető felé lépkedtem. Anya már tizenegy éve meghalt. Akkor romlott el ténylegesen minden. Chanyeol csak a boldog családi életünkre emlékezett, ami akkor még tényleg szép volt. De míg ő Amerikában élhetett, tanulhatott, addig nekem itt kellett maradnom, és családom eltiprását átélnem. Tíz voltam, mikor anyánál valami elváltozást találtak. Fél év múlva nem volt haja, legyengült, és alig volt súlya. Fáradt volt mindig, alig tudott mosolyogni, és ha látni akartam egy kórházi szobát kellett felkeresnem. Apa majd beleőrült, többet dolgozott, hogy minden lehetséges módon támogassa anyát, ám kevésnek bizonyult minden erőfeszítése. A tizenegyedik születésnapom utáni nyáron anya többet nem kelt fel.
Hiába mentünk bátyámmal a kórházba, hiába ültem az üres ágynál várva, hogy betolják vékony, sápadt de boldog mosolygó anyukámat többé nem történt meg.
Az elvesztése pedig mindenkit megviselt.
Bátyám a tanulásba menekült, alig beszélt velünk. Apa a munka megszállottja lett, ám fél év múlva leépítés volt a cégnél, ő pedig elvesztette mindenét.
Nem tudott rám nézni többé, mert tiszta anyám voltam, és ahelyett, hogy annak örült volna, hogy én megmaradtam, csak ráerősítettem az érzésre, hogy mit vesztett el.
Mikor elsőnek csattant pofon az arcomon, mindenki ledöbbent. Bátyám kiabált apámmal, apa sírva kért bocsánatot, én pedig megszeppenve csücsültem a földön, félve nézve rá. Sírva bújtam kezei közé, ő pedig esküdözött, hogy soha többet nem fog ilyen előfordulni.
A tizenkettedik szülinapomat nem vártam, mert ez volt az első anya nélkül. Bátyám apró tortát hozott, és ritka alkalmak egyikeként elvitt magával szórakozni. Vidámparkba mentünk, és megkaptam első telefonomat tőle és apától.
Ám mikor hazaértünk a tortám a falon kenődött szét, apám pedig részegen nézett minket.
Bátyámat szobájába parancsolta, aki elsőnek nem akart menni, de végül győzött apám parancsa. Rettegve figyeltem őt, azt hittem megint pofont kapok, ami egyre gyakrabban megesett, de nem.
Sírni kezdett, és átkozott, amiért mindig csak anya jut eszébe rólam. Azt mondta bár soha többet ne látna, és ne is léteznék, mert csak a fájdalmat okozok neki létezésemmel.
Akkor láttam tekintetében először a fájdalom mellett a tiszta gyűlőlelet. Könyörögtem neki, hogy ne mondja ezt, utána rohantam mikor kilépett a lakásból, és lábába csimpaszkodva sírtam. Ígértem, hogy megváltozom, bármit megteszek csak ne utáljon, de nem ért semmit. Lépcsőn indult el, miközben kiabált, hogy hagyjam békén, de nem akartam.
Ő volt az egyetlen szülőm aki maradt, nem akartam elveszteni. Két emeletet vonszolt magával, mikor lábába csimpaszkodtam, ám az egyik fordulónál megunta a dolgot, megragadta kezem, és hatalmas pofont adott, ahogy felállított. Megtántorodtam, de nem adtam fel. Sírtam, könyörögtem, visszaszaladtam hozzá, hogy átöleljem. Mondtam, hogy szeretem és szükségem van rá, hogy ne tegye ezt.
Csak még jobban felidegesítettem. Nagyot taszított rajtam, zoknim megcsúszott a legfelső lépcsőfokon és hátraestem. Szerencsétlen nyomi voltam. Végiggurultam a lépcsőn, éreztem a fájdalmat a testem különböző pontjain, ám az élet nem látta elégnek. A fordulónál hiányos volt a korlát, és mikor fel akartam állni, egy mozdulattal beestem a korlát közé. Talán annyi volt a szerencsém, hogy már csak másfél emelet magasan voltunk. Talán pont ez volt a szerencsétlenségem, hogy emiatt túlélhettem.
Furcsa csapódást hallottam, ami a testem földet érése volt, lépteket, és elképedt hangokat.
Nem érdekelt.
Apáért zokogtam, őt kerestem, és meg is találtam. Minden érzelem nélkül lépett ki az ajtón meg sem nézve, hogy mi történt velem.
Akkor vesztettem el lélekben mindkét szülőmet.

- Szia anya! - mosolyogtam a sírkőre, és óvatosan leraktam a virágot. A temetőtől nem messze mindig nyitva volt egy virágos, így vehettem mécsest, és pár szál növényt. Anya imádta a rózsát így mindig azt hoztam neki. Mindig tizenegy szálat. Valamiféle ismeretlen berögződésem volt, de senkit nem zavart. Ugyan kit érdekelt volna? Bátyám kéthetente kijárt, hogy gondozza, néha talán apám is meglátogatta, de vele sosem találkoztam. Egyszer láttam őt itt, de annyira megrémültem, hogy elmenekültem, és egész éjszaka Jongin ágyában remegtem, hiába próbált megnyugtatni.
- Baekhyun – hallottam egy hangot. Megfordultam bátyám állt előttem, feleségével, és pár hónapos fiával.
- Örülök, hogy látlak titeket – mosolyogtam rájuk. - Nagyon aranyos – mondtam az apró kis csomagra célozva felesége kezében.
- Szeretnéd megfogni? - mosolygott rám a nő, mire bátyám felé pillantottam. Aprót bólintott.
Óvatosan nyúltam a gyerekért, és szüntelen mosollyal figyeltem álmos szemeit. Félem nyújtotta kezét, mire közelebb emeltem arcomhoz. Megmarkolta orrom, ujjacskái számon matattak.
- Baekhyun – szólalt meg a nő. - sokat gondolkodtunk, és én azt szeretném ha te lennél a keresztapja.

Megmerevedek, hyung pedig abban a pillanatban elveszi tőlem a gyereket. Egy ilyen kis teremtésnek, mint ez a baba, nincs szüksége egy olyan elcseszett emberre, mint én.
- Ez... köszönöm... - motyogtam magam elé meredve.
- Nem! - szólalt meg a bátyám. - már mondtam, hogy nem.
- De... ő a testvéred, és... - ellenkezett.
- Akkor sem.
- Igaza van – mosolyodtam el, - megtisztelő, hogy rám gondoltál, de nem lenne helyes. Biztosan találsz nálam ezerszer jobb keresztszülőt.
- Miért csináljátok ezt? - nézett felváltva minket. - testvérek vagytok az isten szerelmére! Miért nem szeretitek egymást?
Hyung nem tudott megszólalni, csak révetegen ringatta a kezében lévő csomagot.
- Sajnálom – hajoltam meg. - De ez így van rendjén – mosolyogtam gyengéden a könnyes szemű nőre. - azt hiszem én megyek is, csak virágot hoztam anyának – bökök a sír felé.
Egyikük sem reagált, így szó nélkül indultam meg a kijárathoz.
- Baekhyun! - kiáltott utánam Hyung. - Boldog Születésnapot!
- Köszi – vigyorogtam rá, és gyorsan elfordultam, hogy ne látszódjanak könnyeim. Mi boldog a mai napban?

Nem mentem haza, elténferegtem a városban, és mire észbe kaptam már a munkahelyem felé rohantam, mert késében voltam. Ölni tudtam volna egy adag gyógyszerért, de nem bírtam magammal, ami miatt rohadt ideges voltam.
Nehéz volt a mai nap, nem számítottam rá, hogy találkoznom kell Hyunggal. Évek óta csak egy képeslapot kaptam tőle ilyen alkalmakkor, valószínű ha megnéztem volna a postaládát reggel, akkor ma is találtam volna.
Ahogy apának neki is mindig küldtem pénzt, de nála nem tudtam, hogy hogyan értékeli ezt. Apám részeges természete már elvárta a segítséget, de ő megállt a saját talpán. Nem akartam, hogy valami szánalom adománynak tekintse vagy akármi, de ennél többet nem tudtam érte tenni. Nem volt helyem az életében ezt megmondta már régen, de mégis akartam valahogy tartani vele a kapcsolatot, még akkor is ha rossz.

A hátsó bejáraton mentem be, és már terveztem a bocsánatkérést Jonginnak, hiszem sosem tűntem még így el. Ám mielőtt még csak a keresésére indulhattam volna, elsüvített előttem, utána néztem mire megdermedt, visszafordult és hatalmas vigyorral az arcán meredt rám.
- Hyung! - kiáltotta boldogan. - Boldog Születésnapot! - ugrott nyakamba és szorosan megölelt.
Hátraestem a lendülettől de töretlenül viszonoztam ölelését.
Köszönöm Jongin...

Jongin
Úgy döntöttem nem hagyom, hogy Baek bármi bolondságot csináljon. Legyen ez az eltűnése, a bezárkózása vagy drogozása.
Alig vártam, hogy végre beérjen, de már elkezdődött a munkaidő és sehol sem volt. Telefonomért rohantam, hogy felhívjam mégis hol a picsában van, mikor észrevettem.
Nyakába ugrottam, elterültünk a földön, de nem érdekelt.
- Nagyon boldog szülinapot, Baekhyun! - motyogtam neki perceken át.
- Köszönöm – tolt el magától, és boldogan mosolygott.
- Hyung. Én sajnálom, annyira buta voltam, és nem figyeltem, de már tudom mi a jó – magyaráztam neki gyorsan.
Nyakamhoz nyúltam, és tapintás alapján lecsatoltam az egyik nyakláncot. Mindig két darab lánc volt rajtam. Az az ajándék, amit Kyungsoonak akartam adni, mikor szakítottunk. Úgy éreztem sose tudnék tőle megválni, de most olyan természetesen jött a mozdulat. Tudtam, hogy így kell lennie, így mosolyogva hagytam, hogy a kapocs engedjen, majd Baekhyunhoz hajoltam és óvatosan a nyakába csatoltam.
- Mit csinálsz? - suttogott döbbenten, és alig mert az apró medálhoz érni.
- Boldog Születésnapot! - mosolyogtam rá.
- De Jongin... ez...
- Ez a tied. Nálad van a helye – ütögettem meg a fejét. - amúgy is milyen már, hogy valaki két láncot hord, nem? - vicceltem el a komolyságát a dolognak.
- De...
- Ne nyavalyogj már, Hyung. Egy ajándéknak örülni kell és megköszönni, hát ezt se tudod?
Vigyorogva megráztam ujjam, mintha fenyíteném, mire végre elmosolyodott.
- Nem kellett volna, de köszönöm – simított végig gyengédem a láncon. - sokat jelent nekem – mosolygott rám.
- Én nem foglak elhagyni Hyung. Sajnálom, hogy úgy kellett érezned. Beszélek a főnökkel, hogy ne engedje, hogy Kyungsooék még egyszer idejöjjenek. Nem kell találkoznom vele, nem érdekel, hogy mi van vele, ha te itt vagy. Jó? Gyere beszéljünk vele – álltam fel, és karom nyújtottam elfogadta, de mikor el akartam indulni megállított.
- Ne csináld ezt Jongin. Ne miattam, jó?
- De hát...
- Tudom, hogy mellettem állsz, nem kell bizonyítanod semmit, mert tudom, rendben?
Hazudtam volna ha azt mondom, nem örültem a döntésének. Nehezemre esett volna búcsút mondani Soonak akármi is van az életében jelenleg. Kicsit úgy éreztem visszakaptam, akarta a franc elengedni ha itt volt. De Baekhyunért megtettem volna, ám ő nem kérte.
Sosem voltam még olyan boldog, mint abban a pillanatban, mert egyszer az életben azt éreztem, hogy nem veszítettem, hanem nyertem. Visszakaptam a legjobb barátom, és esélyem volt látni azt, akit szeretek.
- Ne haragudj, hogy eltűntem ma, csak...
- Semmi gond – hadartam gyorsan. Nem akartam, hogy magyarázkodás miatt mondja el mi történt.
- Ti ketten! - csattant ránk hirtelen a főnök. - miért nem vagytok kint?
- Máris! - pattantam fel, és két külön irányba indultunk.
- És higgyem el, hogy nincs köztetek semmi... - hallottam még a morgását, mire Baekhyunnal egyszerre nevettünk fel.

A nyolcas szobába mentem, megint, és Soo már ott várt rám. Nem mosolygott, így tudtam, hogy nyomasztja valami, de nem kérdeztem meg mi baja.
- Szia – nézett fel rám, mikor beléptem. Megcsillant a szeme.
- Jongin – pattant fel, és megint megölelt. Bátran öleltem vissza. - azt hittem már nem jössz – motyogta bizonytalanul.
Úgy éreztem magunkat, mint régen, mikor titkos kis randikat beszéltünk meg, és késtem mert valami közbejött.
- Bocsánat – hajoltam meg, mert titkos kis affér ide vagy oda, host voltam. Megbántotta.
Lehuppant a kanapéra, én pedig rögtön szorosan mellé ültem. Nem akartam, de nem tudtam ellenkezni saját magammal. Végre rám mosolygott.
- Szeretnék bocsánatot kérni – morogta halkan, mire éreztem, hogy megfeszülök. Tudtam, hogy a szakítást nem fogja felhozni, de nem tudtam, hogy mit tehetett még. - én... el akartam menni a szüleidhez, de...
- Hogy mi? - pattantam fel. - elment az eszed?!
- Csak találkozni akartam veled máshol nem itt, és...
- Kyungsoo, nem élek a szüleimmel – morogtam neki.
- Tudom. Mikor? - nézett fel rám.
- Mit mikor?
- Mikor tagadtak ki?
- Amikor kiderült, hogy jártunk.
Nem volt kedvem hazudni, úgy voltam vele, tudja csak meg az igazat.
- De hát... - nyekkent egyet. - tizennégy voltál! - nézett fel rám elkerekedett szemekkel. Bólintottam, hogy igen, tisztában vagyok vele. - miattam?
- Szerinted? - kérdeztem a kelleténél több szarkazmussal, mire összerándult.
- Én... sajnálom, nem tudtam, ha tudtam volna...
- Akkor se lett volna semmi.
- Az én hibám...
- Nem a tiéd. Apa azt mondta elfelejti a dolgot, ha többet nem találkozom vele. Belemehettem volna de nem akartam. Az én döntésem volt nem a tiéd. A tiéd mint tapasztaltuk más volt.
Hiába voltam fülig belezúgva, mégis hajtott a csalódottság, ami azt akarta, hogy fájjon neki, és szenvedjen.
Nem voltam jó szerető, hisz akkor nem akartam volna, fájdalmat okozni. Aki szeretett valakit az megvédte, nem kaszabolta a szívét.
- Ezt megérdemeltem – ismerte el.
- Meg.

Belénk fagyott a szó, csendben gubbasztottunk egymás mellett. Nem értettem minek járt ide, hiszem én is láttam már ujján a gyűrűt. Valakit tényleg szerethetett, de ha ez így volt, akkor minek jött ide? Miért ment el egy host klubba, és miért remegett meg az érintésemtől?
- Jongin... - szólalt meg halkan, és megrángatta ingem ujját. Ránéztem, mire szembetaláltam magam bagolyszerű tekintetével.
Magamhoz rántottam és megcsókoltam. Tilos lett volna így viselkednem, egy host sosem kezdeményezhet ilyen szinten, de leszartam. Egy másodpercig sem tekintettem rá vendégként, a francba is! Ő Kyungsoo volt! Hasonló hévvel reagált rám, mire rögtön mélyítettem a csókot, keze megindult karomon, nyakamba csúszott, majd egyik lesimított hátamra, másik hajammal babrált. Imádtam már régen is mikor hajamba túrt.
Ledöntöttem a hátára, és csók közben helyezkedtem fölé, lassan vándorolt le egyik kezem a hasára, másikkal próbáltam tartani testsúlyom, hisz nehezebb voltam nála, és amúgy is nehezen vette már a levegőt.
Nem voltam normális. Tisztán és józanul kellett volna gondolkodnom, de olyan volt számomra, mint a drog. Végül ő lépte át a határt, mikor keze közénk tévedt, és rám markolt. Belenyögtem a csókba, és el akartam hajolni tőle, hogy leálljunk, de utánam kapott, és vadul húzott vissza magára.
Nem helyes... nem kellene, nem szabad – folyton csak ez járt a fejembe, de basszus, a kezem már csupasz mellkasán simított végig. Imádtam újra érinteni bőrét, és hallani az apró nyögését, mikor füle mögé csókoltam. Hiába voltam én a dominánsabb fél, ő irányított jelenleg minket. Én nem mertem túlmenni a mindig felhúzott határon, ő rombolta folyamatosan a falakat. Ő vetkőztetett le, ő szívta ki a nyakam, ő ért hozzám először, és végül ő volt az, aki kinyögte, hogy akar.

Nyakába lihegtem, és alig mertem megmozdulni. Elmém ködös rengetegében felrémlett, hogy úr isten, mit tettem, de nem voltam elég józan ahhoz, hogy tényleges felfogjam az esetleges következményeket.
Kyungsoo, még mindig hátam ölelte és próbált lenyugodni. Folyamatos lihegése ingerelte vállam, haja nyakamhoz simult ami csikizett.
Lefeküdtem vele, a host klubban, miközben külső szemlélőknek ő a vendégem. És jegyese van. Ha ez kiderül baromi nagy bajba leszek!

El akartam húzódni, de nem engedett el. Elfordította fejét ás nyakamra adott csókokat. Az őrületbe kergetett, és én nem a nyakamon akartam ajkait. Felé fordultam és a következő pillanatban végre megint csókolhattam.
Túl szép volt minden, túl jó, de abban a pillanatban nem érdekeltek a következmények. Tudtam, hogy valamiféle elcseszett kapcsolatunk nem oldódott meg ennyivel, de úgy éreztem most ez így is tökéletesen elég.

4 megjegyzés:

  1. Szerény egy nap alatt végeztem vele, mert azt hiszem, hogy csak kettő vagy három részt olvastam, de most pótoltam a lemaradásomat, és a többi apróságot is elolvastam a blogon. A Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói annyira nagyon bejövősek, mert hát alapból imádom az egyperces történeteket, és imádom a Baekyeol párost, és ha ez a kettő egybe van, akkor az nagyon király:3

    Egyébként először azt hittem, hogy majd olvashatok egy jó kis Kaibaeket is, aztán ez elmaradt, amikor kiderült, hogy ők gyakorlatilag a legjobb barátok, és szinte testvérek. A Kaibaek a második kedvenc párosom, és egyébként egyáltalán nem zavar, hogy így írtad le a kapcsolatukat, mert nagyon emberi, és amióta szeretem a Kaisoot, nem is nagyon bánom XD Bááár... majd esetleg, ha valamelyikük részeg lenne... Akkor talán elviselném, ha lenne köztük egy kis valami. Egy nagyon kicsi kis valami.

    Tetszik Baekhyun karaktere, igazi önálló típus, és próbálja magát erősnek mutatni, azonban én valamiért úgy érzem, hogy ezt a falat hamarosan le fogja rombolni valaki. A kérdés már csak az, hogy KI?:D Chanyeol? Vagy esetleg... JONGIN? Na jó, nem, nincs Kaibaek, nincs Kaibaek XD

    Viszont Jongin személyisége engem meglepett, egy kicsit pozitívan és egy kicsit negatívan. Nem gondolná róla az ember első ránézésre, hogy ilyen, azonban pont ezért tetszik annyira, mert végre nem egy sablonkaraktert hoztál össze, amiből már komolyan rohadtul elegem van. Általában a Jongin karaktereket mindenki elcseszi azzal, hogy "ő egy playboy, tud táncolni, és állandóan más ágyában köt ki, és nem érdekli semmi a szexen kívül, mert ő egy érzéketlen fasz". Szóval, köszönöm ezt a Jongin-karaktert, én így szeretem őt, amikor törődik másik érzéseivel, meg minden^^
    ÉS EZ A KAISOO RÉSZ SDOEOFEOFOFOEJFIJDS. Szóval tetszett, olyan érzelmes volt, és én annyira szeretem az ilyet. Persze, nem várom, hogy Baek és Chanyeol is egyből egymásra ugorjanak, de szerintem kössünk alkut. Ha valami kis izgalmas dolog történik velük, akkor én is írok valami kis izgalmasat a szívritmus csapdába:D na?

    Várom a folytatást, kíváncsi vagyok sok mindenre, és remélem, hogy minél előbb választ is kapok rájuk. ÉS CHANYEOL ITT EKLJWEFJEJ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      ( Én szeretek köszönni xD)
      Haha Kaibaek... nem ebbe nem lesz, még részegen se xD Amikor elkezdtem írni ezt a történetet csak a legfelkapottabb párosokat ismertem, így halványlila gőzöm sem volt a Kaibaek létezéséről xD meg hát ők itt nem... az olyan nem. Nem tudom őket elképzelni együtt ebben a helyzetben.
      (Amúgy tök furi, hogy te írtál nekem és nem én neked. Nem is tudok mit írni >< Zavarba jöttem xD )
      Baek karakterét én is szeretem ( lehet szeretni a saját karaktered? xD) de fogalmam sincs pontosan hogyan fog változni, nem volt vele semmi tervem, valahogy magától jött, hogy épp mit alkotnak.
      Jongin nekem sosem volt az a szexéhes érzéketlen barom. Basszus a mosolya és az ártatlansága süt róla - már amikor nem táncol vagy a színpadon ad elő valamit, amit kell - alapjáraton számomra olyan tiszta az a gyerek, mint a friss hó. Nem is tudom, hogy tud valaki bármi rosszat és tisztátalan dolgot gondolni róla alapjáraton. Annyira cuki *.*.
      Örülök, hogy bejött a karaktere :D. Remélem később is bírni fogod.
      Hahah tizennyolcas részt nem tudok írni, így hát... nem tudok és kész. Egyszerűen képtelen vagyok részletezni, hogy mit tehetnének egymással, az valahogy annyira fura. De örülök, hogy végül is így is tetszett ^^

      Ó ha tudnád, hogy most mennyire kész vagyok ettől az ajánlattól. Egyrészt utálom magam, másrészt meg örülök, hogy a gépemen már a huszonvalahanyadik fejezet pihen. Ha nem tartanék ott, tuti, hogy a következő fejezetben egymásra kattanna az a két majom, mert elcsábítanál xD De így szerencsémre és egyben brutális szerencsétlenségemre nem tudsz eltántorítani attól, hogy mikor fognak bármit is alkotni xD De fognak. Majd egyszer. Már meg van írva xD
      ( Azért nagy a csábítás remélem tudsz róla. Legszívesebben felpakolnám egy az egyben addig a fejezeteket, de az meg nem lenne az igazi. Szóval most az egyik szemem sír, a másik meg nevet, de inkább sírok... )
      Szóval kérlek kérlek, írj valami izgalmas dolgot velük, attól függetlenül, hogy én mit szenvedek velük xD

      Köszönöm, hogy írtál, nem számítottam rád, de tényleg örülök ^^

      Liti ^^

      Törlés
  2. Szia!
    Annyira örülök, hogy van új rész, annak már kevésbé, hogy megint lemaradtam pár nappal. De ez nem lényeges. ^^
    Most nagyon elszomorodtam Baekhyun múltján. Igazán történhetne már valami jó is vele, ami tényleg boldoggá teszi és nem múlik el. Na persze ott van neki Jongin...
    Jongin, aki annyira édes, hogy megzabálnám, de minimum agyon ölelgetném. ^^ Amikor előtör belőle ez a gyermeki aggódó-féltő szeretet, amit Baek iránt mutat tényleg nagyon aranyos. *.*
    Kaisoooooo slndbdowakc o_O nem mondom, hogy meglepődtem azon, hogy lefeküdtek, mivel náluk éreztem, hogy lesz nem sokára valami, de arra nem számítotam, hogy pont most. Az jut eszembe, hogy ha ezt Baekhyun megtudja ettől is ki fog akadni. Hjaj, tényleg most nagyon izgatott lettem. Ès azt még nem is tudni, hogy Baek is kapott-e egy látogatót. Vajon Chanyeol emlékszik a szülinapjára :-/
    Majd megtudom ^^ Izgatottan várom a folytatást. Pusz
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :))
      Mivel mindenféle időbe hozom a részeket nem meglepő, hogy nem lehet követni :D de néha idetévedsz és ez nekem már öröm ^^
      Ó Baek erős, nem fogja hagyni magát, és Jongin mindig ott lesz neki, és egyszer boldog is lesz. Tényleg! :D
      Haha ölelgetheted, biztos nem értana neki egy szeretetbomba :D
      A Kaisoo volt az első páros, amit megszerettem és tényleg érezhető volt már köztük a szikra, az, hogy most lobbant csak véletlen volt xD
      A következő részben minden ki fog derülni, kivéve az, amit elfelejtettem beleírni ( igen lett ilyen, most, hogy így olvastam, amit írtál xD)
      Köszi, hogy írtál <3

      Liti ^^

      Törlés