Minden a feje
tetejére állt. A kibaszott mindenség tuti összefogott ellenem,
hogy egy perc nyugtom se lehessen.
Chanyeol lecsókolt,
Jongin bocsánatot kért az elmém pedig könyörgött a
szabadságért, amit egy fecskendőnyi oldat adott neki.
Teljesen
összezavarodtam, márpedig én utáltam bizonytalannak lenni.
Megtanultam uralni magam, és mindig két lábbal állni a földön.
De most úgy éreztem lábaim sincsenek, amiken megállhatnék, nem
hogy valamiféle talaj!
Május 6.-a volt. A
születésnapom. Huszonhárom éves lettem. Rég nem tartottam
ünnepnek, de mindig kaptam tortát és valami idétlen ajándékot
Jongintól. Ám most ez is más volt.
Hajnalban
elmenekültem, és hagytam, hogy kiszakadjak a valóságból egy kis
időre. Mikor felkeltem, barátom még aludt. Félkóválygó
állapotban, csináltam valami reggelit, vagy ebédet, összeszedtem
magam, és elmentem otthonról egy normális szó nélkül.
Virágot vettem, és
a temető felé lépkedtem. Anya már tizenegy éve meghalt. Akkor
romlott el ténylegesen minden. Chanyeol csak a boldog családi
életünkre emlékezett, ami akkor még tényleg szép volt. De míg
ő Amerikában élhetett, tanulhatott, addig nekem itt kellett
maradnom, és családom eltiprását átélnem. Tíz voltam, mikor
anyánál valami elváltozást találtak. Fél év múlva nem volt
haja, legyengült, és alig volt súlya. Fáradt volt mindig, alig
tudott mosolyogni, és ha látni akartam egy kórházi szobát
kellett felkeresnem. Apa majd beleőrült, többet dolgozott, hogy
minden lehetséges módon támogassa anyát, ám kevésnek bizonyult
minden erőfeszítése. A tizenegyedik születésnapom utáni nyáron
anya többet nem kelt fel.
Hiába mentünk
bátyámmal a kórházba, hiába ültem az üres ágynál várva,
hogy betolják vékony, sápadt de boldog mosolygó anyukámat többé
nem történt meg.
Az elvesztése pedig
mindenkit megviselt.
Bátyám a tanulásba
menekült, alig beszélt velünk. Apa a munka megszállottja lett, ám
fél év múlva leépítés volt a cégnél, ő pedig elvesztette
mindenét.
Nem tudott rám
nézni többé, mert tiszta anyám voltam, és ahelyett, hogy annak
örült volna, hogy én megmaradtam, csak ráerősítettem az
érzésre, hogy mit vesztett el.
Mikor elsőnek
csattant pofon az arcomon, mindenki ledöbbent. Bátyám kiabált
apámmal, apa sírva kért bocsánatot, én pedig megszeppenve
csücsültem a földön, félve nézve rá. Sírva bújtam kezei
közé, ő pedig esküdözött, hogy soha többet nem fog ilyen
előfordulni.
A tizenkettedik
szülinapomat nem vártam, mert ez volt az első anya nélkül.
Bátyám apró tortát hozott, és ritka alkalmak egyikeként elvitt
magával szórakozni. Vidámparkba mentünk, és megkaptam első
telefonomat tőle és apától.
Ám mikor hazaértünk
a tortám a falon kenődött szét, apám pedig részegen nézett
minket.
Bátyámat szobájába
parancsolta, aki elsőnek nem akart menni, de végül győzött apám
parancsa. Rettegve figyeltem őt, azt hittem megint pofont kapok, ami
egyre gyakrabban megesett, de nem.
Sírni kezdett, és
átkozott, amiért mindig csak anya jut eszébe rólam. Azt mondta
bár soha többet ne látna, és ne is léteznék, mert csak a
fájdalmat okozok neki létezésemmel.
Akkor láttam
tekintetében először a fájdalom mellett a tiszta gyűlőlelet.
Könyörögtem neki, hogy ne mondja ezt, utána rohantam mikor
kilépett a lakásból, és lábába csimpaszkodva sírtam. Ígértem,
hogy megváltozom, bármit megteszek csak ne utáljon, de nem ért
semmit. Lépcsőn indult el, miközben kiabált, hogy hagyjam békén,
de nem akartam.
Ő volt az egyetlen
szülőm aki maradt, nem akartam elveszteni. Két emeletet vonszolt
magával, mikor lábába csimpaszkodtam, ám az egyik fordulónál
megunta a dolgot, megragadta kezem, és hatalmas pofont adott, ahogy
felállított. Megtántorodtam, de nem adtam fel. Sírtam,
könyörögtem, visszaszaladtam hozzá, hogy átöleljem. Mondtam,
hogy szeretem és szükségem van rá, hogy ne tegye ezt.
Csak még jobban
felidegesítettem. Nagyot taszított rajtam, zoknim megcsúszott a
legfelső lépcsőfokon és hátraestem. Szerencsétlen nyomi voltam.
Végiggurultam a lépcsőn, éreztem a fájdalmat a testem különböző
pontjain, ám az élet nem látta elégnek. A fordulónál hiányos
volt a korlát, és mikor fel akartam állni, egy mozdulattal beestem
a korlát közé. Talán annyi volt a szerencsém, hogy már csak
másfél emelet magasan voltunk. Talán pont ez volt a
szerencsétlenségem, hogy emiatt túlélhettem.
Furcsa csapódást
hallottam, ami a testem földet érése volt, lépteket, és elképedt
hangokat.
Nem érdekelt.
Apáért zokogtam,
őt kerestem, és meg is találtam. Minden érzelem nélkül lépett
ki az ajtón meg sem nézve, hogy mi történt velem.
Akkor vesztettem el
lélekben mindkét szülőmet.
- Szia anya! -
mosolyogtam a sírkőre, és óvatosan leraktam a virágot. A
temetőtől nem messze mindig nyitva volt egy virágos, így vehettem
mécsest, és pár szál növényt. Anya imádta a rózsát így
mindig azt hoztam neki. Mindig tizenegy szálat. Valamiféle
ismeretlen berögződésem volt, de senkit nem zavart. Ugyan kit
érdekelt volna? Bátyám kéthetente kijárt, hogy gondozza, néha
talán apám is meglátogatta, de vele sosem találkoztam. Egyszer
láttam őt itt, de annyira megrémültem, hogy elmenekültem, és
egész éjszaka Jongin ágyában remegtem, hiába próbált
megnyugtatni.
- Baekhyun –
hallottam egy hangot. Megfordultam bátyám állt előttem,
feleségével, és pár hónapos fiával.
- Örülök, hogy
látlak titeket – mosolyogtam rájuk. - Nagyon aranyos – mondtam
az apró kis csomagra célozva felesége kezében.
- Szeretnéd
megfogni? - mosolygott rám a nő, mire bátyám felé pillantottam.
Aprót bólintott.
Óvatosan nyúltam a
gyerekért, és szüntelen mosollyal figyeltem álmos szemeit. Félem
nyújtotta kezét, mire közelebb emeltem arcomhoz. Megmarkolta
orrom, ujjacskái számon matattak.
- Baekhyun –
szólalt meg a nő. - sokat gondolkodtunk, és én azt szeretném ha
te lennél a keresztapja.
Megmerevedek, hyung
pedig abban a pillanatban elveszi tőlem a gyereket. Egy ilyen kis
teremtésnek, mint ez a baba, nincs szüksége egy olyan elcseszett
emberre, mint én.
- Ez... köszönöm...
- motyogtam magam elé meredve.
- Nem! - szólalt
meg a bátyám. - már mondtam, hogy nem.
- De... ő a
testvéred, és... - ellenkezett.
- Akkor sem.
- Igaza van –
mosolyodtam el, - megtisztelő, hogy rám gondoltál, de nem lenne
helyes. Biztosan találsz nálam ezerszer jobb keresztszülőt.
- Miért csináljátok
ezt? - nézett felváltva minket. - testvérek vagytok az isten
szerelmére! Miért nem szeretitek egymást?
Hyung nem tudott
megszólalni, csak révetegen ringatta a kezében lévő csomagot.
- Sajnálom –
hajoltam meg. - De ez így van rendjén – mosolyogtam gyengéden a
könnyes szemű nőre. - azt hiszem én megyek is, csak virágot
hoztam anyának – bökök a sír felé.
Egyikük sem
reagált, így szó nélkül indultam meg a kijárathoz.
- Baekhyun! -
kiáltott utánam Hyung. - Boldog Születésnapot!
- Köszi –
vigyorogtam rá, és gyorsan elfordultam, hogy ne látszódjanak
könnyeim. Mi boldog a mai napban?
Nem mentem haza,
elténferegtem a városban, és mire észbe kaptam már a munkahelyem
felé rohantam, mert késében voltam. Ölni tudtam volna egy adag
gyógyszerért, de nem bírtam magammal, ami miatt rohadt ideges
voltam.
Nehéz volt a mai
nap, nem számítottam rá, hogy találkoznom kell Hyunggal. Évek
óta csak egy képeslapot kaptam tőle ilyen alkalmakkor, valószínű
ha megnéztem volna a postaládát reggel, akkor ma is találtam
volna.
Ahogy apának neki
is mindig küldtem pénzt, de nála nem tudtam, hogy hogyan értékeli
ezt. Apám részeges természete már elvárta a segítséget, de ő
megállt a saját talpán. Nem akartam, hogy valami szánalom
adománynak tekintse vagy akármi, de ennél többet nem tudtam érte
tenni. Nem volt helyem az életében ezt megmondta már régen, de
mégis akartam valahogy tartani vele a kapcsolatot, még akkor is ha
rossz.
A hátsó bejáraton
mentem be, és már terveztem a bocsánatkérést Jonginnak, hiszem
sosem tűntem még így el. Ám mielőtt még csak a keresésére
indulhattam volna, elsüvített előttem, utána néztem mire
megdermedt, visszafordult és hatalmas vigyorral az arcán meredt
rám.
- Hyung! - kiáltotta
boldogan. - Boldog Születésnapot! - ugrott nyakamba és szorosan
megölelt.
Hátraestem a
lendülettől de töretlenül viszonoztam ölelését.
Köszönöm
Jongin...
Jongin
Úgy döntöttem nem
hagyom, hogy Baek bármi bolondságot csináljon. Legyen ez az
eltűnése, a bezárkózása vagy drogozása.
Alig vártam, hogy
végre beérjen, de már elkezdődött a munkaidő és sehol sem
volt. Telefonomért rohantam, hogy felhívjam mégis hol a picsában
van, mikor észrevettem.
Nyakába ugrottam,
elterültünk a földön, de nem érdekelt.
- Nagyon boldog
szülinapot, Baekhyun! - motyogtam neki perceken át.
- Köszönöm –
tolt el magától, és boldogan mosolygott.
- Hyung. Én
sajnálom, annyira buta voltam, és nem figyeltem, de már tudom mi a
jó – magyaráztam neki gyorsan.
Nyakamhoz nyúltam,
és tapintás alapján lecsatoltam az egyik nyakláncot. Mindig két
darab lánc volt rajtam. Az az ajándék, amit Kyungsoonak akartam
adni, mikor szakítottunk. Úgy éreztem sose tudnék tőle megválni,
de most olyan természetesen jött a mozdulat. Tudtam, hogy így kell
lennie, így mosolyogva hagytam, hogy a kapocs engedjen, majd
Baekhyunhoz hajoltam és óvatosan a nyakába csatoltam.
- Mit csinálsz? -
suttogott döbbenten, és alig mert az apró medálhoz érni.
- Boldog
Születésnapot! - mosolyogtam rá.
- De Jongin... ez...
- Ez a tied. Nálad
van a helye – ütögettem meg a fejét. - amúgy is milyen már,
hogy valaki két láncot hord, nem? - vicceltem el a komolyságát a
dolognak.
- De...
- Ne nyavalyogj már,
Hyung. Egy ajándéknak örülni kell és megköszönni, hát ezt se
tudod?
Vigyorogva megráztam
ujjam, mintha fenyíteném, mire végre elmosolyodott.
- Nem kellett volna,
de köszönöm – simított végig gyengédem a láncon. - sokat
jelent nekem – mosolygott rám.
- Én nem foglak
elhagyni Hyung. Sajnálom, hogy úgy kellett érezned. Beszélek a
főnökkel, hogy ne engedje, hogy Kyungsooék még egyszer
idejöjjenek. Nem kell találkoznom vele, nem érdekel, hogy mi van
vele, ha te itt vagy. Jó? Gyere beszéljünk vele – álltam fel,
és karom nyújtottam elfogadta, de mikor el akartam indulni
megállított.
- Ne csináld ezt
Jongin. Ne miattam, jó?
- De hát...
- Tudom, hogy
mellettem állsz, nem kell bizonyítanod semmit, mert tudom, rendben?
Hazudtam volna ha
azt mondom, nem örültem a döntésének. Nehezemre esett volna
búcsút mondani Soonak akármi is van az életében jelenleg. Kicsit
úgy éreztem visszakaptam, akarta a franc elengedni ha itt volt. De
Baekhyunért megtettem volna, ám ő nem kérte.
Sosem voltam még
olyan boldog, mint abban a pillanatban, mert egyszer az életben azt
éreztem, hogy nem veszítettem, hanem nyertem. Visszakaptam a
legjobb barátom, és esélyem volt látni azt, akit szeretek.
- Ne haragudj, hogy
eltűntem ma, csak...
- Semmi gond –
hadartam gyorsan. Nem akartam, hogy magyarázkodás miatt mondja el
mi történt.
- Ti ketten! -
csattant ránk hirtelen a főnök. - miért nem vagytok kint?
- Máris! -
pattantam fel, és két külön irányba indultunk.
- És higgyem el,
hogy nincs köztetek semmi... - hallottam még a morgását, mire
Baekhyunnal egyszerre nevettünk fel.
A nyolcas szobába
mentem, megint, és Soo már ott várt rám. Nem mosolygott, így
tudtam, hogy nyomasztja valami, de nem kérdeztem meg mi baja.
- Szia – nézett
fel rám, mikor beléptem. Megcsillant a szeme.
- Jongin – pattant
fel, és megint megölelt. Bátran öleltem vissza. - azt hittem már
nem jössz – motyogta bizonytalanul.
Úgy éreztem
magunkat, mint régen, mikor titkos kis randikat beszéltünk meg, és
késtem mert valami közbejött.
- Bocsánat –
hajoltam meg, mert titkos kis affér ide vagy oda, host voltam.
Megbántotta.
Lehuppant a
kanapéra, én pedig rögtön szorosan mellé ültem. Nem akartam, de
nem tudtam ellenkezni saját magammal. Végre rám mosolygott.
- Szeretnék
bocsánatot kérni – morogta halkan, mire éreztem, hogy
megfeszülök. Tudtam, hogy a szakítást nem fogja felhozni, de nem
tudtam, hogy mit tehetett még. - én... el akartam menni a
szüleidhez, de...
- Hogy mi? -
pattantam fel. - elment az eszed?!
- Csak találkozni
akartam veled máshol nem itt, és...
- Kyungsoo, nem élek
a szüleimmel – morogtam neki.
- Tudom. Mikor? -
nézett fel rám.
- Mit mikor?
- Mikor tagadtak ki?
- Amikor kiderült,
hogy jártunk.
Nem volt kedvem
hazudni, úgy voltam vele, tudja csak meg az igazat.
- De hát... -
nyekkent egyet. - tizennégy voltál! - nézett fel rám elkerekedett
szemekkel. Bólintottam, hogy igen, tisztában vagyok vele. -
miattam?
- Szerinted? -
kérdeztem a kelleténél több szarkazmussal, mire összerándult.
- Én... sajnálom,
nem tudtam, ha tudtam volna...
- Akkor se lett
volna semmi.
- Az én hibám...
- Nem a tiéd. Apa
azt mondta elfelejti a dolgot, ha többet nem találkozom vele.
Belemehettem volna de nem akartam. Az én döntésem volt nem a tiéd.
A tiéd mint tapasztaltuk más volt.
Hiába voltam fülig
belezúgva, mégis hajtott a csalódottság, ami azt akarta, hogy
fájjon neki, és szenvedjen.
Nem voltam jó
szerető, hisz akkor nem akartam volna, fájdalmat okozni. Aki
szeretett valakit az megvédte, nem kaszabolta a szívét.
- Ezt megérdemeltem
– ismerte el.
- Meg.
Belénk fagyott a
szó, csendben gubbasztottunk egymás mellett. Nem értettem minek
járt ide, hiszem én is láttam már ujján a gyűrűt. Valakit
tényleg szerethetett, de ha ez így volt, akkor minek jött ide?
Miért ment el egy host klubba, és miért remegett meg az
érintésemtől?
- Jongin... -
szólalt meg halkan, és megrángatta ingem ujját. Ránéztem, mire
szembetaláltam magam bagolyszerű tekintetével.
Magamhoz rántottam
és megcsókoltam. Tilos lett volna így viselkednem, egy host sosem
kezdeményezhet ilyen szinten, de leszartam. Egy másodpercig sem
tekintettem rá vendégként, a francba is! Ő Kyungsoo volt! Hasonló
hévvel reagált rám, mire rögtön mélyítettem a csókot, keze
megindult karomon, nyakamba csúszott, majd egyik lesimított
hátamra, másik hajammal babrált. Imádtam már régen is mikor
hajamba túrt.
Ledöntöttem a
hátára, és csók közben helyezkedtem fölé, lassan vándorolt le
egyik kezem a hasára, másikkal próbáltam tartani testsúlyom,
hisz nehezebb voltam nála, és amúgy is nehezen vette már a
levegőt.
Nem voltam normális.
Tisztán és józanul kellett volna gondolkodnom, de olyan volt
számomra, mint a drog. Végül ő lépte át a határt, mikor keze
közénk tévedt, és rám markolt. Belenyögtem a csókba, és el
akartam hajolni tőle, hogy leálljunk, de utánam kapott, és vadul
húzott vissza magára.
Nem helyes... nem
kellene, nem szabad – folyton csak ez járt a fejembe, de basszus,
a kezem már csupasz mellkasán simított végig. Imádtam újra
érinteni bőrét, és hallani az apró nyögését, mikor füle mögé
csókoltam. Hiába voltam én a dominánsabb fél, ő irányított
jelenleg minket. Én nem mertem túlmenni a mindig felhúzott
határon, ő rombolta folyamatosan a falakat. Ő vetkőztetett le, ő
szívta ki a nyakam, ő ért hozzám először, és végül ő volt
az, aki kinyögte, hogy akar.
Nyakába lihegtem,
és alig mertem megmozdulni. Elmém ködös rengetegében felrémlett,
hogy úr isten, mit tettem, de nem voltam elég józan ahhoz, hogy
tényleges felfogjam az esetleges következményeket.
Kyungsoo, még
mindig hátam ölelte és próbált lenyugodni. Folyamatos lihegése
ingerelte vállam, haja nyakamhoz simult ami csikizett.
Lefeküdtem vele, a
host klubban, miközben külső szemlélőknek ő a vendégem. És
jegyese van. Ha ez kiderül baromi nagy bajba leszek!
El akartam húzódni,
de nem engedett el. Elfordította fejét ás nyakamra adott csókokat.
Az őrületbe kergetett, és én nem a nyakamon akartam ajkait. Felé
fordultam és a következő pillanatban végre megint csókolhattam.
Túl szép volt
minden, túl jó, de abban a pillanatban nem érdekeltek a
következmények. Tudtam, hogy valamiféle elcseszett kapcsolatunk
nem oldódott meg ennyivel, de úgy éreztem most ez így is
tökéletesen elég.
Szerény egy nap alatt végeztem vele, mert azt hiszem, hogy csak kettő vagy három részt olvastam, de most pótoltam a lemaradásomat, és a többi apróságot is elolvastam a blogon. A Byun Baekhyun szerelemébresztő kommandói annyira nagyon bejövősek, mert hát alapból imádom az egyperces történeteket, és imádom a Baekyeol párost, és ha ez a kettő egybe van, akkor az nagyon király:3
VálaszTörlésEgyébként először azt hittem, hogy majd olvashatok egy jó kis Kaibaeket is, aztán ez elmaradt, amikor kiderült, hogy ők gyakorlatilag a legjobb barátok, és szinte testvérek. A Kaibaek a második kedvenc párosom, és egyébként egyáltalán nem zavar, hogy így írtad le a kapcsolatukat, mert nagyon emberi, és amióta szeretem a Kaisoot, nem is nagyon bánom XD Bááár... majd esetleg, ha valamelyikük részeg lenne... Akkor talán elviselném, ha lenne köztük egy kis valami. Egy nagyon kicsi kis valami.
Tetszik Baekhyun karaktere, igazi önálló típus, és próbálja magát erősnek mutatni, azonban én valamiért úgy érzem, hogy ezt a falat hamarosan le fogja rombolni valaki. A kérdés már csak az, hogy KI?:D Chanyeol? Vagy esetleg... JONGIN? Na jó, nem, nincs Kaibaek, nincs Kaibaek XD
Viszont Jongin személyisége engem meglepett, egy kicsit pozitívan és egy kicsit negatívan. Nem gondolná róla az ember első ránézésre, hogy ilyen, azonban pont ezért tetszik annyira, mert végre nem egy sablonkaraktert hoztál össze, amiből már komolyan rohadtul elegem van. Általában a Jongin karaktereket mindenki elcseszi azzal, hogy "ő egy playboy, tud táncolni, és állandóan más ágyában köt ki, és nem érdekli semmi a szexen kívül, mert ő egy érzéketlen fasz". Szóval, köszönöm ezt a Jongin-karaktert, én így szeretem őt, amikor törődik másik érzéseivel, meg minden^^
ÉS EZ A KAISOO RÉSZ SDOEOFEOFOFOEJFIJDS. Szóval tetszett, olyan érzelmes volt, és én annyira szeretem az ilyet. Persze, nem várom, hogy Baek és Chanyeol is egyből egymásra ugorjanak, de szerintem kössünk alkut. Ha valami kis izgalmas dolog történik velük, akkor én is írok valami kis izgalmasat a szívritmus csapdába:D na?
Várom a folytatást, kíváncsi vagyok sok mindenre, és remélem, hogy minél előbb választ is kapok rájuk. ÉS CHANYEOL ITT EKLJWEFJEJ♥
Szia :D
Törlés( Én szeretek köszönni xD)
Haha Kaibaek... nem ebbe nem lesz, még részegen se xD Amikor elkezdtem írni ezt a történetet csak a legfelkapottabb párosokat ismertem, így halványlila gőzöm sem volt a Kaibaek létezéséről xD meg hát ők itt nem... az olyan nem. Nem tudom őket elképzelni együtt ebben a helyzetben.
(Amúgy tök furi, hogy te írtál nekem és nem én neked. Nem is tudok mit írni >< Zavarba jöttem xD )
Baek karakterét én is szeretem ( lehet szeretni a saját karaktered? xD) de fogalmam sincs pontosan hogyan fog változni, nem volt vele semmi tervem, valahogy magától jött, hogy épp mit alkotnak.
Jongin nekem sosem volt az a szexéhes érzéketlen barom. Basszus a mosolya és az ártatlansága süt róla - már amikor nem táncol vagy a színpadon ad elő valamit, amit kell - alapjáraton számomra olyan tiszta az a gyerek, mint a friss hó. Nem is tudom, hogy tud valaki bármi rosszat és tisztátalan dolgot gondolni róla alapjáraton. Annyira cuki *.*.
Örülök, hogy bejött a karaktere :D. Remélem később is bírni fogod.
Hahah tizennyolcas részt nem tudok írni, így hát... nem tudok és kész. Egyszerűen képtelen vagyok részletezni, hogy mit tehetnének egymással, az valahogy annyira fura. De örülök, hogy végül is így is tetszett ^^
Ó ha tudnád, hogy most mennyire kész vagyok ettől az ajánlattól. Egyrészt utálom magam, másrészt meg örülök, hogy a gépemen már a huszonvalahanyadik fejezet pihen. Ha nem tartanék ott, tuti, hogy a következő fejezetben egymásra kattanna az a két majom, mert elcsábítanál xD De így szerencsémre és egyben brutális szerencsétlenségemre nem tudsz eltántorítani attól, hogy mikor fognak bármit is alkotni xD De fognak. Majd egyszer. Már meg van írva xD
( Azért nagy a csábítás remélem tudsz róla. Legszívesebben felpakolnám egy az egyben addig a fejezeteket, de az meg nem lenne az igazi. Szóval most az egyik szemem sír, a másik meg nevet, de inkább sírok... )
Szóval kérlek kérlek, írj valami izgalmas dolgot velük, attól függetlenül, hogy én mit szenvedek velük xD
Köszönöm, hogy írtál, nem számítottam rád, de tényleg örülök ^^
Liti ^^
Szia!
VálaszTörlésAnnyira örülök, hogy van új rész, annak már kevésbé, hogy megint lemaradtam pár nappal. De ez nem lényeges. ^^
Most nagyon elszomorodtam Baekhyun múltján. Igazán történhetne már valami jó is vele, ami tényleg boldoggá teszi és nem múlik el. Na persze ott van neki Jongin...
Jongin, aki annyira édes, hogy megzabálnám, de minimum agyon ölelgetném. ^^ Amikor előtör belőle ez a gyermeki aggódó-féltő szeretet, amit Baek iránt mutat tényleg nagyon aranyos. *.*
Kaisoooooo slndbdowakc o_O nem mondom, hogy meglepődtem azon, hogy lefeküdtek, mivel náluk éreztem, hogy lesz nem sokára valami, de arra nem számítotam, hogy pont most. Az jut eszembe, hogy ha ezt Baekhyun megtudja ettől is ki fog akadni. Hjaj, tényleg most nagyon izgatott lettem. Ès azt még nem is tudni, hogy Baek is kapott-e egy látogatót. Vajon Chanyeol emlékszik a szülinapjára :-/
Majd megtudom ^^ Izgatottan várom a folytatást. Pusz
Ditta <3
Szia :))
TörlésMivel mindenféle időbe hozom a részeket nem meglepő, hogy nem lehet követni :D de néha idetévedsz és ez nekem már öröm ^^
Ó Baek erős, nem fogja hagyni magát, és Jongin mindig ott lesz neki, és egyszer boldog is lesz. Tényleg! :D
Haha ölelgetheted, biztos nem értana neki egy szeretetbomba :D
A Kaisoo volt az első páros, amit megszerettem és tényleg érezhető volt már köztük a szikra, az, hogy most lobbant csak véletlen volt xD
A következő részben minden ki fog derülni, kivéve az, amit elfelejtettem beleírni ( igen lett ilyen, most, hogy így olvastam, amit írtál xD)
Köszi, hogy írtál <3
Liti ^^