2015. október 13., kedd

A múlt képei, a jelen rémei? - 7,5. fejezet



Luhan
Másodéves voltam és a második diplomámért tanultam mikor megismerkedtem egy pösze elsőéves óriással. Sehun bunkó volt, nem tisztelte az idősebbeket, és rengeteg galibát okozott hiperaktív viselkedése miatt.
A kampuszon sétáltam a következő előadásomra, mikor megszólított.
- Jé! Te kínai vagy?
- úgy gondoltam nem nekem szánta, bár egy pillanatra megdermedtem, végül tovább mentem.
Utánam trappolt és vállamra tette a kezét. Meglepettem fordultam hátra.
- Tényleg kínai vagy – nézett meg alaposan, mire felvontam a szemöldököm, és lesöpörtem kezét vállamról. - egy pillanatra azt hittem lány vagy. Nagyon lányos az arcod, és tök fehér vagy. Ez normális?
Ledöbbenve meredtem rá, és végigmértem. Ő beszél fehérségről? Nézett tükörbe? Ráadásul ez a hirtelenszőke haj...
- Nem beszéled a nyelvet? - kérdezte mikor nem reagáltam semmit. - Az kár, mert én nem beszélek kínaiul.
- Csak nem tudom, mit kellene reagálnom – szólaltam meg, mikor befejezte mondatát.
- Ó – mosolyodott el. - mindig akartam egy kínai barátot, de sosem beszéltem eggyel se közös nyelvet, akihez odamentem – fecsegett tovább. - Oh Sehun vagyok – mutatkozott be.
- Luhan – mutatkoztam be.
- Luhan? - nézett nagyot. - Fura neved van.
Mintha a Sehun olyan jó lenne...
Mint később kiderült Sehun első éves volt, és négy évvel fiatalabb, mint én ám ez cseppet sem zavarta. Az egyetlen, amiben jelentkezett a korkülönbség, az annyi volt, hogy néha Hyungnak hívott, és ha valami bajt kevert, amibe bele tudott vonni engem is egész egyszerűen rám kente.

Pár hónap után elárulta magáról, hogy meleg, de megnyugtatott, hogy sosem fog velem kikezdeni. A hírnek annyira nem, de kijelentésének örültem, mert egészen megkedveltem őt, így sajnáltam volna ha emiatt szakad meg a barátságunk.
Ő örült, hogy elfogadtam őt, és nem ítéltem el, sőt gyakran mesélt is kalandjairól, amiket az iskola falai között ejtett meg. Olyan egyénekről árulta el, hogy megvolt neki, akikről nem hittem volna. Oké, rajta se látszott, hogy meleg de akkor is meglepő dolgok derültek ki.
Hamar elszállt az év és nyáron hazautaztam szüleimhez Kínába pár hétre. Hiányzott Sehun és furcsa mód kezdett idegesíteni, mikor üzeneteiben meg-meg említette néhány kalandját. A visszautazásom előtt, már inkább nem is beszéltem vele, mert annyira idegesített folytonos váltogatása.
Yifan, egyik kínai barátom megkérdezte, hogy miért nem jövök össze vele, ha bele vagyok zúgva. Kinevettem és közöltem, hogy én nem vagyok meleg, de még biszex sem voltam soha életemben, csak idegesít, hogy barátom folyton másokkal kavar.
A következő évben aztán bővült baráti körünk, mikor néhány srác Amerikából érkezett az iskolába, hogy itt tanuljanak tovább. Sehun persze hamar jóba lett némelyikkel, én pedig mérgesen figyeltem, ahogy szégyenérzet nélkül flörtölt valamelyikkel.
Akkor ébredtem rá, hogy féltékeny vagyok, és sokként ért a felismerés, hogy igaza volt Yifannak. Bejött Sehun. Sőt. Egyenesen belezúgtam.

Idegesített a felismerés és kerülni kezdtem, ami viszont őt idegesítette, így még inkább nyakamra járt, és folyton kérdezgette mi bajom. Megmondtam, hogy nem tetszik, ahogy viselkedik minden buzival, mire megkérdezte mi ezzel a baj. Nem tudtam válaszolni. Hogy a fenébe mondhattam volna el neki, hogy belezúgtam?
MinSeok bezzeg tudta, így szülinapi meglepetésbulimat a szemét egy meleg host klubba szervezte. Sehun nevetett, hogy a sok meleg majd engem is elhajlít, pedig ha tudta volna, hogy az ő hibája az egész...
Fura volt ott lenni, ám előtte gondoskodtak róla, hogy ne józanon érkezzek. Márpedig feltűnt, hogy ha részeg vagyok más pasik is bejönnek nem csak Sehun. Ez persze felvetette a kérdést, hogy akkor most mi vagyok, de istenem! Idáig csak barátnőim voltak, sráccal se smároltam, naná, hogy nem vallottam magam buzinak. Józanon bele voltam zúgva Sehunba. Részegen? Akkor meg kicsit tágult pasis látószemléletem. Ennyi.
Így kerültem egy kreol félisten kezei közé, aki mindent megtett, hogy én jól érezzem magam. Szánalmasan kezdődött a buli, megpróbáltam leteperni de végül könnyekben törtem ki. Megértő volt, megvigasztalt, és segítséget ígért. Nem tudom, hogy gondolta de annyira elkeseredett voltam, hogy mikor kérésemre igent mondott, úgy éreztem minden rendben lesz.
Sehunt legalább három sráccal láttam smárolni, így esélyt sem adtam magamnak. Ám valahogy a kezei közé kerültem és Kai tényleg segített. Legalábbis valamiért hálás voltam neki. Még a bankkártyámat is nekiadtam, ami utólag visszagondolva jó nagy baromság volt.
Igen ám de másnap reggel idegen ágyban ébredtem, valakihez hozzábújva, anyaszült meztelenül. Megrémültem, sőt nem csak, hogy megrémültem, hanem majd frászt kaptam.
Főleg mikor kiderült, hogy az a valaki Sehun volt.
Nem igazán emlékeztem az éjszakára, de tudtam, hogy mit csináltunk, mert fenekemen nem bírtam megmaradni, mikor ki akartam bújni az ágyból. Félénken heveredtem vissza mellé, nem tudva, hogy mi fog történni, hisz mégis csak legjobb barátok voltunk! A legjobb barátok pedig nem fekszenek össze egymással!
Fészkelődtem, és vártam, hogy magához térjen, hogy alaposan lekiabáljam fájó pontjaim miatt. Ám várakozás közben valahogy elaludtam...

Valamivel később arra keltem, hogy valaki figyel. Nem láttam hisz aludtam, de éreztem. Rémülten nyitottam ki a szemeim, hogy felkészüljek a támadásra, ám csak Sehunnal találtam szembe magam. Tekintete láttán úgy éreztem jobban jártam volna egy láncfűrészes gyilkossal.

- Mióta vagy szerelmes belém? - kérdezte rögtön, mire elvörösödtem. Basszus! Mondtam én, hogy neveletlen kölyök!
- Hát... egy ideje... - motyogtam a paplan szélének.
- Legalább szólhattál volna, vagy valami.
- Ya! Oh Sehun! - pattogtam vörös fejjel. - mégis, hogy mondtam volna? Figyi már szerintem beléd zúgtam, de amúgy tök heteró vagyok, csak te jössz be.
- Mondjuk – mászott közelebb mosolyogva. - Cuki vagy Bambi – nyomott egy csókot a számra. - és imádom mikor elpirulsz. És rohadtul sok egy éjszakás kalandtól kíméltél volna meg ha ezt hamarabb benyögöd – terített le az ágyra.
- Ezt hogy érted? - vörösödtem el még jobban.
Őt kicsit sem zavarta meztelensége, sőt engem is próbált kiszabadítani a paplan alól, de nem engedtem.
- Na vajon, hogy? Tényleg azt hitted, hogy csak azért szólítottalak le mert kínai vagy? Egy rahedli kínai jár az egyetemre, ha csak haver kellett volna összeállok bárkivel.
- Azóta? - bámultam rá kitágult szemekkel.
- Pokoli másfél év volt... remélem tudod, hogy kárpótlást követelek – gonosz fény csillant szemeiben, és mire feleszméltem már a paplan alatt simult nekem.
Basszus, hogy fogom végigülni az előadásokat a következő pár napban?


De valljuk be, rohadtul megérte...

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nahát, nahàt...csak nem egy kis HunHan? *.* Csodálatos volt ez a pöttöm részecske. Eszembe se jutott, hogy külön fejezetben fognak visszatérni, ezért még kellemesebb volt olvasni. :-) Tényleg nagyon cukorborsók voltak külön is meg együtt is, szóval most minden nagyon happy. Így vasárnap estére, miközben a fenébe kívánom a holnapi munkát, igencsak feldobta a kedvem ez a rész.
    Köszönöm, hogy olvashattam. Pusz
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:))
      De bizony Hunhan xD Szeretem őket, így nem maradhattak ki ~*.*~
      Örülök, hogy tetszett, és hogy feldobott, később persze még ők is fel fognak bukkanni valamilyen szinten a történetben.
      Oh a munka. Nem csodálom, hogy nincs kedved hozzá, de kitartás ;)
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Liti^^

      Törlés
  2. Szia :D
    Az elmúlt napokban (éjszakákon) végigolvastam ezt a történetet, legalábbis azt ami megvan belőle, és meg kell mondjam, nagyon tetszett :D Vagyis tetszik. És fog is :D Annyira tetszik, hogy a két barát szemszögéből van írva, mert ha csak az egyik lenne, vagy mondjuk nem Kai lenne a másik szemszög, tuti nagyon kíváncsi lennék vele mivan *~* És mint olyan sok helyen eddig...most itt is leírom, hogy imádom a BaekYeolt ^^ És a téma...*~* nagyooon tetszik. Izgi :3 Igazából nem tudom mit akartam írni még mert mindig akkor jut eszemben miközben olvasom, csak akkor nem tudtam írni xD De jövök majd még áradozni, csak legyen új rész :3
    Ja és ez a Hunhanos dolog annyira édes volt! Meg ez a kis részecske is :3
    Várom a folytatást :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :))
      Örülök, hogy sikerült felkelteni az érdeklődésedet és tetszett a történet.
      Őszintén szeretem velük írni a történetet és mindkettejük szemszögéből megírni dolgokat, mert így sokkal egyszerűbb xD és átláthatóbb.
      Ó a Baekyeol, nem csodálom, hogy szereted, én is oda és vissza vagyok tőlük <3
      Nagyon örülök, hogy idáig tetszik a történet, remélem később is olvasni fogod még ^^
      (A Hunhan a másik kedves párosom így ők is fel fognak még tűnni később :3)
      Köszönöm, hogy írtál, a folytatás pedig már jön is :))

      Liti ^^

      Törlés