Másodéves voltam
és a második diplomámért tanultam mikor megismerkedtem egy pösze
elsőéves óriással. Sehun bunkó volt, nem tisztelte az
idősebbeket, és rengeteg galibát okozott hiperaktív viselkedése
miatt.
A kampuszon sétáltam
a következő előadásomra, mikor megszólított.
- Jé! Te kínai
vagy?
- úgy gondoltam nem nekem szánta, bár egy pillanatra megdermedtem, végül tovább mentem.
- úgy gondoltam nem nekem szánta, bár egy pillanatra megdermedtem, végül tovább mentem.
Utánam trappolt és
vállamra tette a kezét. Meglepettem fordultam hátra.
- Tényleg kínai
vagy – nézett meg alaposan, mire felvontam a szemöldököm, és
lesöpörtem kezét vállamról. - egy pillanatra azt hittem lány
vagy. Nagyon lányos az arcod, és tök fehér vagy. Ez normális?
Ledöbbenve meredtem
rá, és végigmértem. Ő beszél fehérségről? Nézett tükörbe?
Ráadásul ez a hirtelenszőke haj...
- Nem beszéled a
nyelvet? - kérdezte mikor nem reagáltam semmit. - Az kár, mert én
nem beszélek kínaiul.
- Csak nem tudom,
mit kellene reagálnom – szólaltam meg, mikor befejezte mondatát.
- Ó – mosolyodott
el. - mindig akartam egy kínai barátot, de sosem beszéltem eggyel
se közös nyelvet, akihez odamentem – fecsegett tovább. - Oh
Sehun vagyok – mutatkozott be.
- Luhan –
mutatkoztam be.
- Luhan? - nézett
nagyot. - Fura neved van.
Mintha a Sehun olyan
jó lenne...
Mint később
kiderült Sehun első éves volt, és négy évvel fiatalabb, mint én
ám ez cseppet sem zavarta. Az egyetlen, amiben jelentkezett a
korkülönbség, az annyi volt, hogy néha Hyungnak hívott, és ha
valami bajt kevert, amibe bele tudott vonni engem is egész
egyszerűen rám kente.
Pár hónap után
elárulta magáról, hogy meleg, de megnyugtatott, hogy sosem fog
velem kikezdeni. A hírnek annyira nem, de kijelentésének örültem,
mert egészen megkedveltem őt, így sajnáltam volna ha emiatt
szakad meg a barátságunk.
Ő örült, hogy
elfogadtam őt, és nem ítéltem el, sőt gyakran mesélt is
kalandjairól, amiket az iskola falai között ejtett meg. Olyan
egyénekről árulta el, hogy megvolt neki, akikről nem hittem
volna. Oké, rajta se látszott, hogy meleg de akkor is meglepő
dolgok derültek ki.
Hamar elszállt az
év és nyáron hazautaztam szüleimhez Kínába pár hétre.
Hiányzott Sehun és furcsa mód kezdett idegesíteni, mikor
üzeneteiben meg-meg említette néhány kalandját. A visszautazásom
előtt, már inkább nem is beszéltem vele, mert annyira idegesített
folytonos váltogatása.
Yifan, egyik kínai
barátom megkérdezte, hogy miért nem jövök össze vele, ha bele
vagyok zúgva. Kinevettem és közöltem, hogy én nem vagyok meleg,
de még biszex sem voltam soha életemben, csak idegesít, hogy
barátom folyton másokkal kavar.
A következő évben
aztán bővült baráti körünk, mikor néhány srác Amerikából
érkezett az iskolába, hogy itt tanuljanak tovább. Sehun persze
hamar jóba lett némelyikkel, én pedig mérgesen figyeltem, ahogy
szégyenérzet nélkül flörtölt valamelyikkel.
Akkor ébredtem rá,
hogy féltékeny vagyok, és sokként ért a felismerés, hogy igaza
volt Yifannak. Bejött Sehun. Sőt. Egyenesen belezúgtam.
Idegesített a
felismerés és kerülni kezdtem, ami viszont őt idegesítette, így
még inkább nyakamra járt, és folyton kérdezgette mi bajom.
Megmondtam, hogy nem tetszik, ahogy viselkedik minden buzival, mire
megkérdezte mi ezzel a baj. Nem tudtam válaszolni. Hogy a fenébe
mondhattam volna el neki, hogy belezúgtam?
MinSeok bezzeg
tudta, így szülinapi meglepetésbulimat a szemét egy meleg host
klubba szervezte. Sehun nevetett, hogy a sok meleg majd engem is
elhajlít, pedig ha tudta volna, hogy az ő hibája az egész...
Fura volt ott lenni,
ám előtte gondoskodtak róla, hogy ne józanon érkezzek. Márpedig
feltűnt, hogy ha részeg vagyok más pasik is bejönnek nem csak
Sehun. Ez persze felvetette a kérdést, hogy akkor most mi vagyok,
de istenem! Idáig csak barátnőim voltak, sráccal se smároltam,
naná, hogy nem vallottam magam buzinak. Józanon bele voltam zúgva
Sehunba. Részegen? Akkor meg kicsit tágult pasis látószemléletem.
Ennyi.
Így kerültem egy
kreol félisten kezei közé, aki mindent megtett, hogy én jól
érezzem magam. Szánalmasan kezdődött a buli, megpróbáltam
leteperni de végül könnyekben törtem ki. Megértő volt,
megvigasztalt, és segítséget ígért. Nem tudom, hogy gondolta de
annyira elkeseredett voltam, hogy mikor kérésemre igent mondott,
úgy éreztem minden rendben lesz.
Sehunt legalább
három sráccal láttam smárolni, így esélyt sem adtam magamnak.
Ám valahogy a kezei közé kerültem és Kai tényleg segített.
Legalábbis valamiért hálás voltam neki. Még a bankkártyámat is
nekiadtam, ami utólag visszagondolva jó nagy baromság volt.
Igen ám de másnap
reggel idegen ágyban ébredtem, valakihez hozzábújva, anyaszült
meztelenül. Megrémültem, sőt nem csak, hogy megrémültem, hanem
majd frászt kaptam.
Főleg mikor
kiderült, hogy az a valaki Sehun volt.
Nem igazán
emlékeztem az éjszakára, de tudtam, hogy mit csináltunk, mert
fenekemen nem bírtam megmaradni, mikor ki akartam bújni az ágyból.
Félénken heveredtem vissza mellé, nem tudva, hogy mi fog történni,
hisz mégis csak legjobb barátok voltunk! A legjobb barátok pedig
nem fekszenek össze egymással!
Fészkelődtem, és
vártam, hogy magához térjen, hogy alaposan lekiabáljam fájó
pontjaim miatt. Ám várakozás közben valahogy elaludtam...
Valamivel később
arra keltem, hogy valaki figyel. Nem láttam hisz aludtam, de
éreztem. Rémülten nyitottam ki a szemeim, hogy felkészüljek a
támadásra, ám csak Sehunnal találtam szembe magam. Tekintete
láttán úgy éreztem jobban jártam volna egy láncfűrészes
gyilkossal.
- Mióta vagy
szerelmes belém? - kérdezte rögtön, mire elvörösödtem.
Basszus! Mondtam én, hogy neveletlen kölyök!
- Hát... egy
ideje... - motyogtam a paplan szélének.
- Legalább
szólhattál volna, vagy valami.
- Ya! Oh Sehun! -
pattogtam vörös fejjel. - mégis, hogy mondtam volna? Figyi már
szerintem beléd zúgtam, de amúgy tök heteró vagyok, csak te
jössz be.
- Mondjuk –
mászott közelebb mosolyogva. - Cuki vagy Bambi – nyomott egy
csókot a számra. - és imádom mikor elpirulsz. És rohadtul sok
egy éjszakás kalandtól kíméltél volna meg ha ezt hamarabb
benyögöd – terített le az ágyra.
- Ezt hogy érted? -
vörösödtem el még jobban.
Őt kicsit sem
zavarta meztelensége, sőt engem is próbált kiszabadítani a
paplan alól, de nem engedtem.
- Na vajon, hogy?
Tényleg azt hitted, hogy csak azért szólítottalak le mert kínai
vagy? Egy rahedli kínai jár az egyetemre, ha csak haver kellett
volna összeállok bárkivel.
- Azóta? - bámultam
rá kitágult szemekkel.
- Pokoli másfél év
volt... remélem tudod, hogy kárpótlást követelek – gonosz fény
csillant szemeiben, és mire feleszméltem már a paplan alatt simult
nekem.
Basszus, hogy fogom
végigülni az előadásokat a következő pár napban?
De valljuk be,
rohadtul megérte...
Szia!
VálaszTörlésNahát, nahàt...csak nem egy kis HunHan? *.* Csodálatos volt ez a pöttöm részecske. Eszembe se jutott, hogy külön fejezetben fognak visszatérni, ezért még kellemesebb volt olvasni. :-) Tényleg nagyon cukorborsók voltak külön is meg együtt is, szóval most minden nagyon happy. Így vasárnap estére, miközben a fenébe kívánom a holnapi munkát, igencsak feldobta a kedvem ez a rész.
Köszönöm, hogy olvashattam. Pusz
Ditta <3
Szia:))
TörlésDe bizony Hunhan xD Szeretem őket, így nem maradhattak ki ~*.*~
Örülök, hogy tetszett, és hogy feldobott, később persze még ők is fel fognak bukkanni valamilyen szinten a történetben.
Oh a munka. Nem csodálom, hogy nincs kedved hozzá, de kitartás ;)
Köszönöm, hogy írtál <3
Liti^^
Szia :D
VálaszTörlésAz elmúlt napokban (éjszakákon) végigolvastam ezt a történetet, legalábbis azt ami megvan belőle, és meg kell mondjam, nagyon tetszett :D Vagyis tetszik. És fog is :D Annyira tetszik, hogy a két barát szemszögéből van írva, mert ha csak az egyik lenne, vagy mondjuk nem Kai lenne a másik szemszög, tuti nagyon kíváncsi lennék vele mivan *~* És mint olyan sok helyen eddig...most itt is leírom, hogy imádom a BaekYeolt ^^ És a téma...*~* nagyooon tetszik. Izgi :3 Igazából nem tudom mit akartam írni még mert mindig akkor jut eszemben miközben olvasom, csak akkor nem tudtam írni xD De jövök majd még áradozni, csak legyen új rész :3
Ja és ez a Hunhanos dolog annyira édes volt! Meg ez a kis részecske is :3
Várom a folytatást :3
Szia :))
TörlésÖrülök, hogy sikerült felkelteni az érdeklődésedet és tetszett a történet.
Őszintén szeretem velük írni a történetet és mindkettejük szemszögéből megírni dolgokat, mert így sokkal egyszerűbb xD és átláthatóbb.
Ó a Baekyeol, nem csodálom, hogy szereted, én is oda és vissza vagyok tőlük <3
Nagyon örülök, hogy idáig tetszik a történet, remélem később is olvasni fogod még ^^
(A Hunhan a másik kedves párosom így ők is fel fognak még tűnni később :3)
Köszönöm, hogy írtál, a folytatás pedig már jön is :))
Liti ^^