Jongin
- Jongin! Neked
kellett volna elmenned vásárolni! - hallottam Baek hangját.
- Mindjárt!-
kiáltottam vissza, és felkaptam egy felsőt. Hajam még nedves volt
de nem érdekelt. Kirobbantam a konyhába. - Mehetünk! - vigyorogtam
rá.
Hálás voltam,
amiért nem hozta fel az éjszakát, bár tudtam valamikor beszélnünk
kell róla. Ellenben sejtettem, hogy ő sincs toppon így, nem
akartam kínozni. Durván kiosztott mindenkit, aki hirtelenjében nem
tetszett neki, és nem hagyta, hogy elveszítsem az eszem. Azt nem
jegyeztem meg, hogy bűzlött egy másik pasitól... ő így akarta
levezetni a feszültséget.
Én hajnalba csak
beestem a kanapéra, és bekapcsolt tévé mellett vártam az
álommanókra. Baekhyun rögtön lefürdött, gyűlölt szex után
létezni ilyen téren, de inkább vállalta ezt, minthogy egy
másodperccel tovább maradjunk a kelleténél.
Hat körül már
majdnem bealudtam, mikor megéreztem, hogy mellém telepszik. Végül
rajtam talált magának helyet, és a tv halk hangja mellett nyomott
el minket az álom.
- Ya! Vizes a hajad!
- pöckölte meg homlokom.
- Jó ez így. Már
jó idő van – vontam vállat.
- Menjünk... -
hagyta rám. Felkapta kulcsát, és papírjait. Telefonnal nem
vesződött mondván aki el akarja őt érni, az majd keres engem.
Végül is igaza volt. Mi mindenki szemében együtt léteztünk.
A nem messze lévő
boltba bandukoltunk, hogy beszerezzük túlélésünk legalapvetőbb
dolgait. Egy rakat gyorskaját, és egy tucat félkész ételt.
Egyikünk sem volt
konyhafőnök, én egyszer egy konyharuhát gyújtottam fel, Baekhyun
meg felrobbantotta a kávéfőzőt. Sírva nevetünk mindkét eseten,
hisz akkoriban még a csórók soraiban lépdeltünk. Egy cseszett
konyharuhát sajnáltunk, mert alig volt másik. A kávéfőzőt
pedig egyenesen megsirattuk.
Visszasétáltunk
házunkhoz, és menet közben megterveztük a mai programot. Ramen
készítés, étkezés, és punnyadás. Úgy voltunk vele ha lesz
erőnk kipróbáljuk a pár napja vett egyik pc-s játékot, de az
éjszaka beszélt játéktermezést hanyagoltuk.. Ennél többre nem
is vágytam a mai napon.
- Rendben vagy? -
kérdezte Baek, miközben legyilkolt egy zombit.
- Megvagyok. Ha nem
lettél volna, valószínűleg nem így festenék. Honnan tudtad
rögtön, hogy Soo, Soo?
- Elég volt
megnézni mindkettőtök fejét. Egyértelmű volt.
- Értem...
- Jongin...
- Hm?
- Ne reménykedj.
Eljegyzési gyűrű volt rajta.
Zombivadászom
kipurcant, és megjelent a game over felirat.
Szóval már jegyben
járt valakivel. Sokkolt a dolog, bár aztán tőle mit várt volna
az ember? Nagyot sóhajtottam. Nem az én dolgom volt. Nem tartozott
rám. Mégis hálás voltam, hogy Baekhyun közölte. Soo volt életem
azon része, amin nem tudtam egyszerűen túllépni. Pedig nem volt
nagy kaland a miénk. Egy elcseszett kis első szerelem volt, semmi
több. Ám mégis minden tönkrement.
- És te?
- Adott egy valag
pénzt...
- Micsoda? - dobtam
le a konzolt.
- Egy borítékba.
Azzal a szöveggel, hogy hagyjam ezt abba. Nevetséges.
Felnevetett de
egyáltalán nem őszintén. Hazaúton is gyanítottam, de most már
biztosra vettem, hogy ő is kibukott.
- Hajnalban láttam,
egy gyűjtést. Egy állatmenhelynek szánják. Majd nekik adom –
mosolygott.
- Nem akarunk egy
kutyát? - meredtem rá. Egyedül nyomkodta a joystickot.
- Minek? Sok vele a
macera és nincs rá időnk... szar lenne neki, ha csak aludni járunk
haza, amit még csak nem is normális időben teszünk.
Nem válaszoltam,
tudtam, hogy igaza van, mégis szerettem volna egyet.
- A főnök sem
biztos, hogy megengedné – folytatta – de majd rákérdezünk jó?
- mosolygott rám. - Ha meg nagyon akarsz, maximum keresünk egy
olyan lakást, ahol lehet tartani.
- Majd még
kitaláljuk... - vonogattam lelkesen vállat. Nagyon akartam, de azt
is tudtam, hogy Baek utál minden kötődés félét.
Lustán feküdtem a
kanapén, fejem Baekhyun ölében, miközben lehunyt szemmel
meditáltam. Párnám töretlen lendülettel gyilkolt mindenkit a
játékban, nem foglalkozott azzal, hogy barát vagy ellenség volt
az egyén.
- Tudtad, hogy
Chanyeol meleg? - halkan kérdeztem. Éreztem, hogy egy pillanatra
megmerevedik, de hamar összeszedte magát.
- Nem. Kiskorában
mindig a szomszéd lányról áradozott. Dara volt a neve, és
idősebb volt nálunk, de be sem állt a szája róla...
- Azt mondta
szereti? - szerettem a gyerekkori történeteit. Aranyos gyerek volt,
boldognak tűnt, én pedig szerettem ha boldog.
- Nem. Arról
mesélt, hogy szép, és egy nap biztosan beleszeret egy remek
srácba. Nagyon odavolt érte, hetente járkáltunk hozzájuk. Dara
szeretett minket, hiába voltunk két taknyos kölyök. Volt egy
nálunk talán két évvel idősebb öccse. Ő sosem bírt minket.
- Milyen volt?
- Már meséltem,
Jongin – pöckölte meg a homlokom.
- Tudom. De
szeretném hallani. Szeretem a kicsi Baekhyunt.
Lemondóan
sóhajtott.
- Egyszer volt hol
nem volt...
- Hyung! -
csapkodtam meg lábát.
- Nem volt nagy
házunk vagy sok pénzük, de nagyon szerettem akkoriban mindent.
Anyáék otthont csináltak a kis panellakásból, és mindenki jól
kijött a szomszédaival. Chanyeol viszont nem a házból való volt
mégis mindenki ismerte. Rengeteget játszott nálunk, hiába volt
egy gazdag kisgyerek. A mi házunk a paneltenger végén volt, rögtön
mellette már egy gazdag negyed állt. Chanyeol háza pedig a a mi
épületünk mellett volt. Alig volt közte pár méter mégis egy
teljesen más életet ígért. Engem nem zavart, hogy ő gazdag, őt
pedig nem érdekelte, hogy én nem vagyok az. Egy utánzós kis majom
volt, és nagy füleivel folyton történeteket akart hallani.
Rengeteget beszéltem mellette, de mindig többet akart hallani.
Egyszer kapott egy kémjáték készletet, és volt benne két
wooki-toki. Az egyiket nekem adta, és mindig azon beszélgettünk.
Sose kapcsoltuk ki, mert nem akartuk, hogy bármiről lemaradjon a
másik. Volt, olyan, hogy egész nap náluk voltam, de mire hazaértem
már azon zaklatott...
- Ilyen nekünk is
jó lenne – jegyeztem meg mosolyogva.
- Minek? Itt vagyunk
egymástól jó esetben is pár méterre.
- Igen, de ha
rosszat álmodik valamelyikünk csak mondanánk, hogy gyere, és a
másik már ott is lehetne.
- Most sincs
másként...
- Szerinted
lehetséges az, ami az este történt?
- Sosem hittem
volna, hogy valaha még látom... - sóhajtott. - tíz éves sem
volt, mikor fogták magukat és Amerikába költöztek. Franc se
hitte, hogy egyszer csak megjelenik. Ráadásul így...
- Ugye? Soo...
beszélni akart velem, és... olyan volt a tekintete mint régen.
Éreztem a szívverését mikor átölelt. Baek... nem akartam, de
éreztem. És minden olyan volt mint régen.
Felnéztem rá, és
meglepetten bámultam szemeibe. Sosem volt még szerelmes, így nem
érezte át azt, amit mondtam neki. Hülyeségnek tartotta az ilyen
érzéseket, sőt bárminemű kötödést ellenzett. Máig nem
értettem meg, hogy engem hogyan tudott a bizalmába fogadni,
miközben már senkiben sem hitt.
- Sajnálom –
morogtam megtörten. - utálom őt. Tényleg. de...
- Semmi vész –
ütögette meg gyengéden a fejem. - nem lesz semmi gond...
Hiába hagyott
cserben az a nyomorék, hiába maradtam egyedül miatta fiatalon még
mindig szerettem. Nem érdekelt, hogy mindent elvesztettem.
Megbocsátottam volna neki, ha akkor ott lett volna. De nem. Egyedül
voltam, egyedül vártam, és örökre egyedül maradtam. Már, ami a
szerelmet illette.
Emlékszem mikor
bepályáztuk a host állást, a főnök rahedli kifogása közül az
egyik az volt, hogy Baekhyunnal dugópajtik vagyunk. Hiába tagadtuk,
és magyaráztuk, hogy nem, sokáig nem hitte el. Még akkor sem
mikor állandósult munkaerők lettünk, és néha úgy éreztem a
mai napig is kételkedik bennünk.
Engem nem érdekelt,
Baekhyunt nem érdekelte, így nem foglalkoztunk vele. Magasról
tettem rá, hogy más mit gondol rólunk. Volt, hogy az utcán
zokogtam kezei közt, volt, hogy ő őrjöngött, megesett, hogy csak
ő tudott megállítani, mikor elkattant a fejem a tökéletes család
láttán. Ő ment szembe értem Kyungooval, és védte meg magát
Chanyeol ellen. Bármikor bevertem volna a magasnak, de nem lett
volna erőm Kyungsoot bántani. Baek túllépett magán, és értünk
megtett mindent.
Tudtam, hogy gond
nélkül tenné tönkre Kyungsoot, ha úgy érezné ezzel
megvédhetne. Ismertem annyira, hogy tudjam határok nélkül rohanna
értem. És tudtam, hogy ő az egyetlen, akiért feladnám Soot.
Romantikus
értelemben nem. Soot szerelemmel szerettem, Baek pedig a családom
volt, de ha valaha is választásra kényszerültem volna, szó
nélkül mondok búcsút neki. Akármikor. Őszintén.
Baek az életem, Soo
pedig annak csak egy fejezete volt.
Baekhyun
Jongin kezei közt
aludtam el, végigálmodtam a hajnalt, és kínkeservesen ébredtem.
Rengeteg pénzzel
tértem haza, aminek örültem volna. Csak épp a mocskos colos pénze
is táskámban lapult. Komolyan azt hitte ezzel eléri, amit akart?
Egyáltalán mit akart? Semmi értelme nem volt tetteinek.
Jó... el kellett
ismernem én magam sem voltam normális. Beszélhettem volna
kulturáltabb módon is, hisz mégiscsak a munkahelyemen voltunk, de
a francba is. Ki gondolta volna, hogy megjelenhet ő?
Jongin belendült,
és mesét akart hallani. Nem volt elég, hogy végigálmodtam újra
gyerekkorom, még mesélni is kellett. De hát Jongin egy gyerek
volt. Szerette a meséket. Egy szerencsétlen szerelmes kölyök
volt.
Igazán nem
értettem, mit evett a másik kölykön, annyira semmilyennek
tartottam. Ő sokkal különlegesebb volt. Mégis olyan átéléssel
és szerelemmel beszélt arról a srácról, aki faképnél hagyta és
tönkretette, hogy egy elcseszett részem vágyott rá. Nem Jonginra.
Az érzéseire. Csak a beszélgetéseink közben jött rám, hogy
bárcsak egyszer én is így szeretnék valakit.
Hasonlót már
éreztem, de még sosem ismertem el magamról, hogy szerelmes vagyok.
Volt, aki bejött, srác és lány egyaránt, olyan is akadt, akivel
amíg tartott komolyan gondoltam, de ugye az elmúlt másfél évben
nem is kerestem semmi hasonlót.
Délután hat körül
nekiálltunk összeszedni magunkat. Jongin fürdött, én addig kaját
csináltam. Míg én fürödtem addig ő összeszedte gönceinket. Jó
ízlése volt, és mindig keresett nekem is a munkához való
ruhákat. Sosem öltöztünk tipikusan buzisan, leginkább egymás
iránti ragaszkodásunkat értették félre az emberek, pedig semmi
nem volt köztünk. Előbb vágtam volna le a kezem, minthogy úgy
érjek Jonginhez.
- Hyung! Le kéne
majd mennünk a mosodába – caplatott a fürdőbe miután végeztem.
- Lassan feléljük az egész ruhatárunkat...
- Hát menj... -
morogtam miközben hajammal próbáltam valamit kezdeni.
- Hyung... -
morgott. - tudod, hogy utálom azokat a mosógépeket.
- Mi lenne ha az
itthonit használnánk? - vetettem fel. Egy külön helységben állt
egy remek kis szerkezet, de Jongin mily meglepő, azt is utálta. Azt
mondta jobb a mosodákban mosni, mert ott is lehet hagyni, hogy
kivasalják őket. Egyikünk sem volt házitündér. Ez van.
- Húzd ki a szemed
– bökött szemceruzámra.
Ő utált sminkelni,
gyűlölte a szemceruzát, de engem mindig nyúzott, hogy csináljam.
Nem volt vele bajom, és a klubban még jobban buktak rám emiatt, de
az utcán sokszor megnéztek. Volt, hogy egy csapat lány jött oda
hozzám, és arról faggattak, melyik cégnél vagyok. Nem tudtam
hirtelen mire gondolnak, de végül kiderült, hogy kezdő idolnak
néztek. Én meg majdnem kiböktem, hogy host vagyok. Buzi host.
Szerencsére találtak helyettem más érdekességet, így dobva
lettem pillanatokon belül.
Laza este volt,
visszatért a megszokott rend, nem volt csoportszex, sem
engedélyezett durvaságok. Taemin a pultnál törölgette a
poharakat, és Kai fenekét bámulta. Egyszer felhoztam barátomnak,
hogy mozduljon rá a pultos srácra, de, azt mondta nem az esete. Jól
kijöttek de nyoma sem volt a szikrának, csak az egyik oldalon.
- Baekkie – jelent
meg főnököm. - Eunhyuk-ssi téged vár a hármasban.
Bólintottam, és
egyik visszatérő vendégem kedvenc borát kértem ki. Két pohárral
indultam a szobához.
- Szia Baekkie –
mosolygott rám a kanapéról.
- Rég láttalak
–viszonoztam gesztusát, és lehuppantam mellé.
Kedveltem mert
lehetett vele beszélgetni, mert kedves volt, és a pár ember közül
ő volt az egyik, akivel élveztem a szexet, ha arra került a sor. A
hármas szoba a kedvence volt, egyszerű berendezésével, és
hangulatos világításával.
- Sok a munka.
Mindig bent tartanak a cégnél. De örülök, hogy megérezted a
hiányom. Nálad sosem tudhatja az ember.
- Persze, hogy
hiányoztál – hajoltam közelebb miután megszabadultam az
italtól. Rögtön ajkaimra hajolt.
Céltudatos csókot
kaptam, amit hevesen viszonoztam. Azt akartam, hogy érezze mennyire
vágyom rá, hogy nem csak neki jó, hogy velem lehet. Egyik keze
derekamra simított, másik tarkómnál húzott közelebb magához.
Elfordította fejét, hogy mélyítse csókunkat, és úgy tűnt azt
akarta én vezessem összekuszálódott testünket.
Hamarosan már
nyakát csókolgattam, míg ő ingemet rángatta le rólam.
- Kiszívhatod –
morogta, mikor megérezte fogaimat. Imádtam jeleket hagyni, de
szabály volt, hogy csak engedéllyel tehetem. Eunhyuk pedig már
tökéletesen ismerte ezeket.
Minden alkalommal
meg kellett kérdeznie, hogy lefekszem-e vele, hogy mit tehet, én
pedig bármire nemet mondhattam. És minden alkalommal meg kellett
mondania, hogy mit akar. Rajtam állt, hogy teljesítem-e.
Ritkán mondtam neki
nemet, hisz élveztem az együtt töltött perceket. Néha sajnáltam,
hogy mennyit költött rám, előfordult, hogy nyitástól zárásig
magának akart, de hát ez van. Megértem az áramat, és
kiköveteltem mindenkitől, hogy fizessen értem, ha akart valamit.
Hiába kedveltem,
nem volt több, mint egy vendég. Az egyetlen különlegessége, hogy
úgy élveztem vele a szexet, hogy közben nem kellett megjátszanom
magam.
Négy órát maradt
velem, valagnyi borravalót hagyott, és kielégülten távozott.
Testileg és lelkileg is kisegítettem. Tudtam róla, hogy magányos,
de szeret beszélgetni, így mindig szívesen hallgattam. Nem mondott
felesleges dolgokat, érdekes és okos személy volt, így nem volt
nehéz rákoncentrálni.
Egy gyors zuhany
után, kitisztult fejjel, és más ruhában tértem vissza munkámhoz.
Hajnali kettő körül járt, ami azt jelentette a javán már túl
vagyok. Ha tízre jöttem alapból kettőig kellett maradnom, de ha
olyan kedvem volt folytathattam a melót.
Kielégült voltam,
jó kedvem volt, így gondoltam keresek még valamennyi pénzt
magamnak. Táskámban amúgy is ott lapult Chanyeol pénze, hogy
reggel a vásárlás után beadjam a kiszemelt jótékonysági
szervezethez.
Nem voltam nagy
adakozó, mert nem érdekeltek az emberek. Sajnáltam a betegeket, és
az árvákat, de rajtam sem segített senki mikor ugyanabba a
helyzetbe kerültem. Egy nálam majdnem két évvel fiatalabb srác
kapart össze, aki ugyanolyan csóró és szerencsétlen volt, mint
én.
Az állatokat
legalább bírtam. Ők az emberek hibájából kerültek olyan
helyzetbe, amilyenbe, így a közös ellenség a barátaimmá tette
őket.
Mikor visszatértem,
Jongin egy nagyjából vele egykorú háromfős társaságot
szórakoztatott. Mosolyogva flörtölt egyszerre mindegyikkel, akik
nem tudtak mit kezdeni a figyelemmel, és röhögve próbálták
elszórni szüleik pénzét.
Körbenéztem de úgy
tűnt mindenkinek megvan a dolga, így a pulthoz sétáltam. Taemin
rögtön jeges teát nyújtott felém, mire hálásan biccentettem, és
felugrottam az egyik székre. Neki sem volt dolga, hát sablonos
beszélgetésbe elegyedtünk, hogy elüssük az időt. Hazamehettem
volna, de gondoltam megvárom barátomat, aki cseszettül élvezte a
kis görcsök húzását.
Felé fordulva
élveztem a műsort. Pénz csúszott zsebébe, és az egyik
szerencsétlen csókot nyomott arcára.
- Hihetetlen, hogy
el tudjátok ezt viselni – jegyezte meg Taemin, mire
visszafordultam.
- Élvezi hát miért
ne csinálná? - vontam vállat.
- De nem mindig
élvezitek. Mielőtt jöttetek volt pár durvább eset, amik miatt
szigorított a főnök.
Megint megrántottam
vállam, mert teljesen leszartam. Én a kezemben tartottam az
irányítást. Első alkalmakkor nem voltam hajlandó kamerázatlan
szobákba menni. Ha történt is intimitás közöttünk, hát legyen
inkább kamerák előtt sem mint megerőszakoljanak.
- Ha ennyire
undorítónak tartod, miért vagy itt?
- Mert kell a pénz
– vigyorgott rám, mire felnevettem.
- Hasonlítunk –
koccintottam vele.
Jongin részegen
baktatott mellettem, hangosan nevetett saját fogásán. Rengeteg
pénzt szedett be a három kis újonctól, akik vörösen, felizgulva
közölték, hogy mindenképpen visszatérnek.
- Megijedt, mikor
hozzáértem – nevetett elégedetten, és komolykodva játszotta el
a szituációt.
Tipikus gyerek volt.
Élvezte hódításait, de nem zavart mert legalább jó kedvre
derült. Táncolt az utcán valami hallhatatlan számra, és örült
mikor elkaptam esése előtt.
Vigyorogva
hazacibáltam és ágyba dugtam, magamat pedig rendbe szedtem. Fél
hét volt még csak, de nem akartam lefeküdni aludni. Estére
szabadnapot kaptam, így arra jutottam beszerzek és elszórok néhány
cuccot. Leginkább költekezni vágytam, erre pedig a vásárolgatás,
és Chanyeol pénzének eltüntetése remek lehetőség volt. Tudtam,
hogy Jongin mérges lesz ha nélküle veszek ruhákat, de istenem!
Rosszabb volt, mint egy lány.
Egyszer öltönyt
akart venni, de alapból egy sportruházati boltba ment, utána a
kedvenc üzleteit kellett végig járnunk, és mire a célhoz értünk
volna bezárt a hely.
Tudtam azt is, hogy
külön töltjük az estét. Másképp szerveztünk magunknak
egy éjszakás kalandokat. Ő bulizni ment, ahol felszedett csak és
kizárólag lányokat, míg én maradtam a magamfajtáknál, és egy
host klubba ültem be, de ilyenkor én is csak nőkkel szűrtem össze
a levet. Tetszett, néha a fordított helyzet, és élveztem, hogy
átlátok olcsó cseleiken, amiket én is nap, mint nap bevetettem,
de nem sajnáltam rájuk a pénzt. Volt, hogy amit egy nap kerestem,
azt következő szabad éjszakámon el is vertem. Annyira nem
érdekelt...
Fél kilenc körül
léptem le otthonról, és örültem, hogy alig volt bennem alkohol,
mert így mehettem kocsival. Főnökünk természetesen ezt is
biztosított nekünk, bár mi ebből is csak egyet kértünk. Nem az
eget rengető luxus modell volt, de a felső kategóriába még
belelógott, amivel megelégedtem. Beugrottam a szervezethez, ami a
menhelynek gyűjtött, nem kicsi sokkot okozva a felajánlott
összeggel. Mikor nevet kértek Chanyeolt adtam meg, és mivel
értesíteni kívánták, egy üzenetet is csatoltam hozzá, hogy ha
személyesen megjelenne adják át neki.
Idegesíteni
akartam, és megmutatni, hogy nélküli is jó vagyok.
„Ne tedd ezt
többször. Ha még egyszer pénz kerül hozzám tőled, esküszöm a
bérgyilkosodat fizetem ki belőle.”
Kedves üzenetem
felvetette, hogy ez nem is lenne rossz, ám a levélke felérne egy
esetleges vallomással ha bármi hasonló történne vele. Ráadásul
hiába utáltam mindenkinél jobban, nem kívántam a halálát. Még
csak annyira rosszat se neki. Csak azt akartam, hogy tőlem jó távol
legyen. És legyen. Meg legyen valamilyen élete. Többet nem.
Szia!:) (el sem hiszem, hogy így kezdtem el)
VálaszTörlésSzóval, én most titokat fogok felfedni előtted, ami talán bunkóság lesz más szemszögéből, és emiatt nem mindig kedvelnek az emberek, de a te szemszögedből remélhetőleg jó lesz.
SOHA nem szoktam többször elolvasni egy fictiont, annak már olyannak kell lennie, hogy minimum elbőgjem magam rajta, ilyen feltehető kivétel volt az Október 27, és Vanda írásai. Vanda írásait mindig örömmel olvasom el többször is, mert valami különleges pluszt visz minden egyes mondatába. Ez tudod, hogy mit jelent? Látok benned valamit. Látok valamit az írásmódodban, ami megfogott. Szeretem a karaktereidet. Szeretem, hogy érzéseket közvetítesz. Nekem azok nagyon fontosak, és mindig ki is hangsúlyozom akkor is, amikor én írok, hogy nem feltétlenül azt szeretném elérni, hogy minél líraibban fogalmazzak, hanem hogy olyan érzelmeket tudjak közvetítetni, ami engem kísér végig írás során, ami megfog, ami bizserget. Borzasztó kevés embernél érzem ezt, de te, kedveském... Hihetetlenek ezek a karakterek. Nem tökéletesek, még csak azt sem mondanám, hogy okosak (na de buták se:D), de kellően intelligensek, és megtesznek mindent a megélhetésért. Annyira realisztikus az egész. Emberek. Húsvér emberek. Olyan karaktereket formáltál, akiket nem fogok elfelejteni egykönnyen. Rengeteget olvastam már, könyveket, fanfictiont, de most ha fel kellene eleveníteni egyet, akkor csak Daemon Black karaktere ugrana be. Vagyis a kedvenc könyvem férfikarakterével. Hasonlóan erős karakter számomra Baekhyun. Annyira eltaláltad. És igen, így számomra egy picit eltörpül Jongin, meg a Kaisoo (ejj, még mindig kellene azért valami Isteni áldás), de őket sem lehet kihagyni a teljes képből. És engem egyáltalán nem zavar, hogy trágár szavakat használsz. Régebben borzasztóan zavart egyébként. Aztán elolvastam a Larry Stylinsont, amiben Harrynek hasonlóan erős karaktere van, és ez egy életre megváltoztatta a véleményem. Annyira emberivé lehet tenni egy történet, ha belecsempészik az ember egy-két trágár szót. Már csak magamból kiindulva is. Úgy kezdem a hétfő reggeleket, hogy a rohadt életbe:D Szóval igen, na. Szeretem ezt a történetet. És várom a folytatást ;; ♥
Szia! :))
TörlésMilyen cseles, észre sem vettem, hogy írtál ><
Hát más szemszögéből nem tudok és nem is akarok nyilatkozni, de saját részemről nagyon örülök, és köszönöm <3
Fogalmam sincs mit láthatsz bennem, mi látható bennem, de rettenetesen örülök, hogy van valami.
Furcsa én pont azt érzem mindig, hogy nem tudom átadni az érzéseket, és a líraiság sincs meg, mert hát nincs az tény. De egyszerűen így sikerülnek a dolgok, ha változtatni akarok se tudok rajta. Már csak azt kell majd eldöntenem, hogy ez baj, vagy sem :3
Próbálok reális karaktereket teremteni, még ha az adott helyzet nem is teljesen reális - mert valljuk be, nem az. Na de ugye ha már csak magunkból indulunk is ki, rengeteg hibát elkövetünk, és ez tesz minket emberre. Szóval nem is áll szándékomban tökéletes karaktert létrehozni, mert olyan nincs is. A másik pedig, hogy szeretem így őket ><
Igen én is érzem, hogy a Kaisoo rész gyengébb, és fogalmam sincs miért. Amikor ez az egész kezdődött, még a Kaisoo páros volt a gyengém, de Baekhyun hát... úgy látszik tényleg erős személyiség lett, mert mire kettőt pislogtam már csak vele forgott az agyam.
A trágár szavak. Haha ezt már írtam neked, de tényleg nem tűnt fel. Sőt nem szeretem írásban használni őket, de úgy tűnik hozzájuk illik, mert teljesen maguktól jöttek az események.
És igen a hétfő reggeleket szerintem mindenki hasonlóan kezdi :D vagy rosszabbul magamból kiindulva :D
Köszönöm. Nagyon köszönöm. Úgy mindent ^^
Liti ^^
2016 óta ez a 8.dik eset,hogy olvasom ezt a ficit és basszus még mindig megtudd fogni és még mindig olyan beleélésel tudom olvasni mint először ❤
VálaszTörlésÚristen *.* El sem hiszem, köszönöm szépen ❤❤❤❤❤❤❤❤❤
Törlés