Fájó fejjel, teljes tudatlanságban ébredtem, őszintén még azt sem tudtam biztosan, hogy hol vagyok, vagy merre arccal. Erre pedig akkor jöttem rá végképp, amikor felülve a várt tér helyett a fallal találkoztam.
- Azt a kurva - nyögtem sokkosan, nem tudtam, hogy a másnaposság fájt jobban, vagy az, hogy szó szerint befejeltem a falat. Hol vagyok? Az én szobámba a másik oldalon van a fal! Mit keresek egy idegennél? És ki az az idegen?
Végül pár perc semmibe bámulás után rájöttem, hogy itthon voltam, a szobámban, csak épp a lábaim voltak a fejrésznél. Nem is értettem. Hogy kerültem haza, egyáltalán mi történt? Pedig nem is emlékezte, hogy ennyire szétcsaptam magam.
***
Két fájdalomcsillapító, egy fél liter ubarkalé és pár uborka kellett, hogy nagyjából összeálljon a fejembe a kép. Épp kávét főztem, amikor beugrott az este azon része, hogy találkoztam Chanyeollal. Majd az előtte levő, hogy tulajdonképpen tegnap szakítottam Jonginnal, aki a legjobb barátomat szereti. Aztán pedig az, hogy ma még rohadtul nem hétvége van, hanem csütörtök.
Mindig büszke voltam arra, hogy a reggeli készülődés hiába vagyok finnyás pasi nem tart negyed óránál tovább, kivéve, ha zuhanyozom, de akkor is laza húsz perc, de ma nem a büszkélkedések napja volt. Kilenc helyett fél tizenkettőre értem be az irodába, ráadásul még a telefonomat se tudtam bekapcsolni, mert... Fogalmam sem volt miért.
Mong mellettem lihegett, ahogy beléptem, direkt megálltam két utcával lentebb, hogy tudjon szegény útközben mindent csinálni, amit csinálnia kell, persze mindezt extra gyorsasággal. Az én kutyám pedig a lusta reggel után, még engem is levert a lassúsággal.
- Baekhyun! Az isten áldjon meg, most hívtam a rendőrséget, hogy biztos letartóztattak! - rontott nekem Seohyun, ahogy beléptem. Mi?
- Mi van? Miért csuktak volna le?
- Ki tudja, néha vannak fura szokásaid. Amúgy ő itt Lee Gowon, nem tudom emlékszel-e rá, de mára jött be szegény próbanapra.
- Ó...
- Ha neked nem jó, vagy meggondoltad magad - mérte végig bizonytalanul szétesett valóm, mire csak gyorsan megráztam a fejem és nem hagytam, hogy folytassa a mondatot.
- Kérlek. Nagyon durva feketekávé kell. Sok.
- Ha én nem lennék... - sóhajtott Seohyun, én pedig tudtam, hogy hiába enyém a főnöki szék most bizony a puncsolás pillanata van.
- Akkor én már nem élnék.
- Ezt már szeretem, kávé két perc múlva, szívj el addig egy cigit, te pedig kísért ki és ne hagyd, hogy leüljön - parancsolt a megszeppent lányra.
Ez volt az a nap, amikor az életemben először a helyettesként kinézett lány bejött próbanapra, és ez volt az a zseniális nap, amikor két összefüggő mondatot nem voltam képes megalkotni nyelvtani hiba nélkül. Még a tájszólásom is előjött, ami mindennél jobban zavarba tudott hozni.
Gowont végül fél négyig tartottam itt, nem mintha sokat tudtam volna mutatni a munkámból.
- Ne haragudj, remélem azért nem csalódtál akkorát, hogy elvesd az állást.
- Őszintén? - mért végig. - Igazából tök jól éreztem magam - nevetett fel. - Mármint, amikor találkoztunk egy tökéletes precíz embernek tűntél, de jó volt látni, hogy van egy másik oldalad is.
- Ezt az oldalamat valahogy nem egy munkanapon akartam megmutatni. Főleg nem a próbanapon.
- Mindenkinek vannak rossz pillanatai - veregette meg a vállam. - Ha lehetséges, akkor hétfőn jönnék. Mondjuk úgy egy második próbanapra, hogy lásd, tényleg megfelelő lennék.
- Jó - sóhajtottam fel megnyugodva. - Akkor már jobb formában leszek, és kikészítő főnök üzemmódba lépek - mosolyogtam rá.
- Már várom. Jó hétvégét - lépett ki és elköszönt Seohyuntól is.
Még mindig szétesve léptem asszisztensem mellé, aki csak bizonytalanul méregetett.
- Ne kímélj.
- Egyrészről marha vicces voltál ma, de gyanúm szerint nagy dolognak kellett történnie, hogy így szétess.
- Szakítottam tegnap Jonginnal - közöltem kertelés nélkül.
- Sajnálom, pedig cukik volttok együtt, és boldognak tűntél. Szóval miért?
- Mert ő másba szerelmes. Ez volt az első alkalom, hogy dobtak. Nem tudom, hogyan kéne ehhez hozzáállnom.
- Szerintem te már a szakítás előtt letudtad magadban átugrásokkal a szakítás lépéseit. Úgy tűnik már az előtt elfogadtad, hogy vége lett volna.
- Jó szemem van a vonzalomhoz.
- Jaj, te kicsi fiú - ölelt magához és összeborzolta a hajam. - Hidd el a következő pasi jobb lesz.
Ja, én is ettől félek.
Miután csúfos kudarcot vallott a napom, inkább az interneten néztem magam után. Szokásom volt az értékeléseimet figyelni, mert mindennél fontosabb volt a hírnevem. Az volt minden márka névjegye. Sokkal szívesebben ment az ember egy olyan boltba, aminek jó az értékelése, mint egy olyanba, amit minden második ember lehúz. Eddig mindig elégedetten olvasgattam a kommenteket és a netre felkerült tartalmat magamról, ám ez a mai nap, valami extra balszerencsésnek tűnt.
Eddigi öt csillagos névjegyem lecsúszott négy egész hatra, és több negatív vélemény is kikerült rólam.
"Byun Baekhyun egy remek szervező lenne... ha szervezne egyáltalán valamit. Három hónapa próbálok bejutni hozzá, de még csak beszélni se tudtam vele."
"Velem is ugyanez a helyzet. Két hete állandóan leráz az asszisztense, hogy nincs ideje, de az elmúlt időszakban alig került fel bármi a honlapjára. Mégis, hogy akar a legjobb lenni, ha nem is dolgozik? Pedig a vőlegényem családjának az volt a kikötése, hogy Ő szervezze az esküvőt."
És még egy pár ilyen. Egy volt, aki arra panaszkodott, hogy drága vagyok az előzetes árlista alapján, de azzal nem tudtam vitatkozni.
- Seohyun, aktivizáld magad és holnapra szervezd le az összes fröcsögőt a honlapomról időpontra.
- De Baekhyun az hat pár!
- Nem érdekel. Ha kell, az összesnek megcsinálom, de az én hírnevemet nem rontják ilyenekkel. Szerintük van nekem időm ennyi balekkal foglalkozni? Mégis mit képzelnek magukról? Nekem is van életem. Nem mintha most olyan, hű de izgalmas lenne, de attól még van! - akadtam ki fennhangon, mindezt megosztva Seohyunnal, aki csak érdektelenül bólogatott, majd már tárcsázta is az első számot. - És szedesd le arról a pletykaoldalról a cikket, ahol Jonginnal van fent rólam közös kép. Mondd meg nekik, hogy bíróságra megyek rágalmazásért.
Másnapra bár lelkileg nem voltam jobban, mégis teljes felkészültséggel léptem be irodámba. Az előtérbe már egy pár ült, valamelyik nagyotmondó, akiket csak el akartam hallgattatni, így feléjük biccentettem, majd kértem még egy kis türelmet. Seohyun tökéletes volt, az adatlapjuk az asztalomon pihent, amikor szalagon készültem gyártani az esküvőket nem volt időm mély elbeszélgetésekbe belemenni, csak a lényegre koncentráltam. Ebből a lapból megtudtam mindazt, ami csak közvetettem volt a saját szemszögemből nézve fontos, és a mellébeszélés helyett kapásból a lényegre térhettem velük.
Reggel kilenctől délután kettőig csak jegyzeteltem és egy pár kivételével, akik sokkot kaptak attól, hogy külföldre mennyibe kerül egy esküvőt szervezni, mindenkivel megegyeztem. Így a nyakamba szakadt öt pár, és bár nemrég ég úgy tűnt a határozatlan páros is feladta, ma mégis felhívtak, hogy mégis csak meg szeretnének házasodni.
Már csak abban reménykedtem, hogy Gowon tényleg olyan zseniális lesz, mint ahogy a megérzésem súgta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése