Mi nem vagyunk szerelmesek
Halkan léptem be a lakásba, és majdnem pofára estem Jongin cipőjébe. Az a marha sose pakol el, pedig most még mondhatni vendégségben is volt. Mondjuk amióta a kis románcunk tart többet volt nálam, mint bárhol máshol. Nem mintha lett volna máshol. Jongin, miután kirúgták a jogi suliból fogta magát és lelépett otthonról. Néha ugyan hazajárt, de szülei nem tudtak megbékélni döntésével, hogy ő táncos akar lenni, Jongin meg nem volt képes feladni az álmát. Ennek hatására alakult ki köztünk ez a fura kapcsolat.
Nálam volt, velem aludt, néha lefeküdtünk, olyanok voltunk, mint egy pár, mondtuk egymásnak, hogy szeretlek, de mégsem volt olyan igazi kapcsolat a miénk. Külső szemlélőként mi voltunk a tökéletes kapcsolat mintapéldányai, érzéseim is voltak felé, neki is felém, csak épp azok nem voltak szerelmesek. Szerettem őt, mégsem volt meg az az érzés, ami szerintem kellett volna. Nem mintha annyira ismerős lettem volna a dologban. Valahogy mindig leragadtam annál, hogy valaki milyen helyes, majd mielőtt megtetszhetett volna igazából, kiderült, hogy hetero. Aki meg nem az én pályámon játszott, abba nem voltam hajlandó belezúgni. Ez pedig az elmúlt huszonhat évem alatt tökéletesen működött.
Eszembe jutott a colos vidáman méregető tekintete és megráztam a fejem. Nem volt normális az a srác. Épp most készült elvenni a ragadós nőszemélyt, akkor mi a fenének méregetett engem? Esküszöm, ha megkérdeztem volna, tökéletes méreteket adott volna rólam.
- Baekhyun, mi az istent állsz az ajtóba? Baszod, hajnali éjfél van - pislogott fáradtan az órára, majd a háló ajtajának dőlt.
- Még nincs éjfél, és elgondolkodtam. Van valami kaja? - rúgtam le végül cipőimet, és felnyomtam a konyhai lámpát.
- Nincs, vagyis nem tudok róla. Tegnapelőtt vettem pár zsemlét, de szerintem azok már kiszáradtak - caplatott utánam, és az első székbe levetődött. - Arra gondoltam, hogy holnap délelőtt elmehetnénk vásárolni.
- Édes vagy - túrtam hajába és kicsaptam a hűtőt hátha találok valamit. - De kilenctől délután négyig be vagyok táblázva, utána meg Kyungsoo találta ki, hogy menjünk moziba. Kérdezni is akartam, nincs kedved jönni? Ő is hozza valami haverját.
- Mehetünk. De akkor semmi romantika? - nyavalygott.
- Mi mikor romantikázunk, már nem azért?
- Hát... zuhany alatt szoktunk.
- Az szex Jongin, nem romantika.
- Érzéketlen fasz - hagyott ott, mire felnevettem. - A spagettit ne edd meg, már egy hetes. Csak gondoltam szólok, bár nem érdemled meg... - kiabált még vissza én meg fintorogva néztem a kajára.
Ha ilyen régi mi a jó égért nem lett még kidobva?
Egy tál müzli után úgy éreztem enyém a világ, így bevetettem magam még némi munkába. Sokfelé kellett most figyelnem, így a megszokott rendszerem helyett, minden esküvőről kiválasztottam egységesen egy dolgot, ami jelen esetben a torta volt. Több cukrászdával is kapcsolatban álltam, mivel változatos igényeik voltak az embereknek, mégis Kyungsooval szerettem a legjobban dolgozni. Neki oda mertem adni a legnehezebb megrendeléseket is, és általában az ő érdeme volt a mestermű, a kisebb helyeknek, pedig az egyszerűbb feladatokat küldtem el. Mivel a nyakamba volt két esküvő, és utána is folyamatosan jöttek, így nem volt veszíteni való időm. Bár szerencsére csak két bajos társaság volt. Az egyik a dupla esküvő volt, ami miattam csúszott el fél évet, a másik pedig a tehetetlen páros, akik tényleg semmit nem tudtak eldönteni. Íz, forma, minta, kinézet, semmit. Volt már kör alakú csokis, majd négyzet alakú grillázs, aztán hatszögletes fekete erdő. Meg még vagy ezer. Ennyi határozatlanság ezer emberben sem volt, mint bennük.
- Baekhyun-ah, gyere már!
- Mi a fene van veled mostanság? - túrtam hajába, mire álmosan nyöszörgött, de hozzám bújt.
- Hiányzik egy igazi kapcsolat. Mármint a bújás, meg romantika, veled ilyeneket nem lehet csinálni - terült el mellkasomon, mire akaratlanul elfintorodtam. Tényleg nem voltam a kapcsolatok nagy ásza, jó, még a közelében sem jártam, de ennyire rossz lettem volna? Azért ennyire csak nem lehettem rossz, hogy még az érzéketlen egoista királynak csúfolt srácnak is sok volt az érzéketlenségem.
- Milyen vagy, ha szerelmes vagy? - nézett fel rám, mire vállat vontam.
- Nem tudom, még sosem voltam olyan igazán szerelmes. Mármint...
- Tudom, hogy mi nem vagyunk szerelmesek. Nem kell emiatt rosszul érezned magad. Jól érzem magam veled, te is velem, ne bonyolítsuk túl a dolgot.
- Örülök, hogy így vagy vele. Én is ezt érzem.
- Na, menjél dolgozni, látom, hogy már haladnál.
- Köszi - kócoltam össze haját.
Végigpillantottam a mappákon és legszívesebben hagytam volna a fenébe mára a munkát, de persze nem volt ilyen szerencsém. Seohyun csörgött be, hogy Park Chanyeol van itt, mire felvontam a szemöldököm, mert semmi nem volt mára lebeszélve velük. Én meg ebédelni szerettem volna végre, ha már a reggeli is kimaradt.
- Szia - dugta be a fejét, mire egy pillanat alatt összeszedtem magam.
- Szia, gyere be, miben segíthetek? - mosolyogtam rá, ahogy belépett és lehuppant szembe velem.
- Yoora érdeklődne néhány dologról, meg egy-két dolog még letisztázódott és gondolta segítség neked, ha minél hamarabb konkretizál még dolgokat - ebben volt valami, elvégre még semmit nem intéztem nekik.
- Nagy baj lenne, ha elmennénk valahova ebédelni? Éhen halok, közben pedig megbeszélhetnénk mindent.
Édes mosolyt villantott, valami furcsa fénnyel a szemében és lelkesen bólintott rá a dologra. Nem tudta elkerülni a figyelmemet, ahogy zakóm felvétele közben alaposan végignézett rajtam. Megint!
Cseszd meg, gyereked lesz, ne engem méregess!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése