Vedd el a férjet! - 1. fejezet

Park Yoora

Összezavarodva meredtem a naptáramra, és már szóltam is Seohyunnak. Egyszerűen nem fért bele az időmbe, még egy pár, bármennyire is akarták a dolgot. Négy éve dolgoztam esküvőszervezőként, és ennyi idő alatt sikerült egy olyan csapatot összehozni, akik minden kívánságomat a lehető legjobban teljesítették. Egyszerűen nélkülük nem lettem volna képes kielégíteni a hozzám betérő párok kívánságait.

- De Baekhyun, egyszerűen nem tágítanak, még a dupláját is kifizetik a munkadíjadnak, csak veled dolgozhassanak.
- Nem megy, nincs időm még egy párra. Ott vannak Minék, akik naponta változtatnak, és mindent rögtön akarnak, a Choi pár pedig egyszerűen nem tud dönteni. Mellettük meg még vannak öten. Jövő héten két esküvő és mind a két pár azt akarja, hogy ott legyek. És akkor kezdenem kell valamit azzal a dupla esküvővel is, akik miattam tolták el fél évvel a házasságot.
- Ah, megpróbálom, de…
- Seohyun!
- Jól van na, nem neked könyörögnek a telefonba.

A fotós már a haját tépte, ahogy Bang Mina ismét kicsapta a hisztit. Párja már a fejét fogta, és rám nézett várakozón, de én csak vállat vontam. A Han folyó partját akarták, itt voltak, este díszkivilágításban, megkapták. Ennél többet én már igazán nem tehettem volna.
- Baekhyun! Egyszerűen ez a cipő kényelmetlen, hogy nézek ki?! - parádézott nekem a lány, mire magamban vállat vontam, de felöltöttem legmegbízhatóbb mosolyom és máris a megoldáson agyaltam. - És a hajam! A szél összefújja.
- A hajad tökéletes - simítottam vállára és nyugtatón megszorítottam. Muszáj volt visszavennie magából, mert szemében már könnyek csillogtak. Ha a sminkjét is tönkreteszi, sose megyünk haza. - Minden rendben van Mina. Nincs semmi gond a cipőddel, nézd! - intettem Wonwoonak, aki máris felém vette az irányt, miközben a gépén a legszebb képet kereste. Örültem, hogy már ennyi ideje ismertem és tudta, mi kell a lánynak. - Nézd meg ezt a képet, gyönyörű vagy!
- Tényleg? - szipogott, mire az egész csapat egyöntetűen biztosította őt.
- Mina, pár nap múlva életed nagy napja lesz, miért nem erre gondolsz? Egyszerűen tökéletes leszel, bízz bennem, hisz most is az vagy.
- De...
- Nincs de, minden rendben lesz - ígértem, mire bizonytalanul bólintott és párjára nézett.

Két óra telt el, amíg az itteni fotók elkészültek, én pedig már alig vártam, hogy hazamehessek és ágyba vethessem magam. Sok volt ez már, délelőtt az egyik új pár hadakozott velem, délután pedig ők, reméltem vége mára a megpróbáltatásoknak. Persze sosem volt igazam.
- Baekhyun be kéne jönnöd az irodába, ha végeztél.
- Baj van?
- Emlékszel a pár nappal ezelőtti beszélgetésre? Hogy egy pár téged akart?
- Igen, és?
- Na, hát a leendő feleség itt ül az előtérben és addig nem hajlandó távozni, amíg nem beszélsz vele.
- Ez most komoly?

Dühtől vörös fejjel pattantam kocsiba, ahogy végre mindennek a végére értünk. A menyasszony túláradó lelkesedése a végén még egy fél óra plusz munkát jelentett, nem volt elég a mű hiszti, ami egója fényezésére ment el. Ó nem! Utána már nem lehetett egy képről se levakarni, pedig egyéni fotózást is kértek. Férfi a talpán, aki el bírja ezt viselni. Vagy egy papucs. Inkább a másodikra szavaztam.

Mivel felest nem ihattam a találkozóm előtt, mert még haza kellett vezetnem és ittasan sem állhattam a nőszemély elé, így csak hátul osontam be, miközben elszívtam még egy szál cigit.
Haza kellett volna mennem, de hát nem véletlenül voltam Byun Baekhyun, és nem véletlenül lettem Szöul egyik legjobban keresett csicskása. Mert ez a munka az volt. Időre kellett minden elvetemült ember kívánságát kielégítenem a lehető legkevesebb pénzből. És nem. Nem olyanokat, hogy ez vagy az a templom kell, ő dehogy. Volt olyan ügyfelem, aki pingvineket akart az esküvőjére. Egy másiknak akkora pereputtya volt, hogy még egy biztonsági céget is szereznem kellett, mert neki Amerikából mindenféle celeb jött gratulálni. Minden percét élveztem... Legalábbis az esküvőnek, a szervezés maga volt a pokol. Viszont volt közös képen Justin Bieberrel, és Ariana Grandéval. A másodikat még szerettem is. Meg pár koreai idollal. Ezért megérte ez a munka.
Nagy levegő, biztató mosoly a tükörképemnek, magamban mantra, és kinyitottam irodámból.

Saccra huszonkilencnek mondtam a nőt, karcsú volt és csinos, a ruhái elegánsak, tartása szép, egész egyszerűen egy összeszedett érett felnőtt nő volt, aki ahogy meglátott elmosolyodott és felállt. Alig pár centivel volt alacsonyabb nálam, a szemei kissé nagyok voltak arca egészéhez és fülei is valahogy furán álltak, mindettől függetlenül szép volt. A kisugárzása pedig egy tökéletes menyasszonyé. Ritka pillanatok.

- Üdvözlöm Byun Baekhyun vagyok - hajoltam meg kissé és egy oldalpillantással üzentem Seohyunnak, hogy aktivizálja magát, bár nem kellett csalódnom. Az asztalnál ahol a nő ült egy csésze pihent.
- Park Yoora - mutatkozott be ő is, majd táskáját magához véve lépett be az irodába. - Először is szeretnék elnézést kérni, tudom a titkárnője már rengetegszer elmondta, hogy nincs ránk kapacitása, - Akkor minek jött ide? - de muszáj voltam megpróbálni.
- Üljünk le és beszélgessünk el a részletekről, rendben? Aztán meglátjuk, mit tehetünk.
- Hálás vagyok önnek!
Tíz óra harminckettő. Már elmúlt fél tizenegy, de őt, cseppet sem aggasztotta a dolog. Ráadásul egyedül jött. Milyen leendő férj engedi el egyedül a jövendőbelijét az éjszaka közepén? Oké, oké, jó környék, meg biztonságos, meg minden, de… Nem volt szimpatikus.
- Akkor, mesélne egy kicsit magáról, a jövendőbelijéről, és a terveikről? - dőltem hátra, és áldottam titkárnőmet, amiért egy hatalmas csésze kávét csúsztatott elém.
- Park Yoora vagyok huszonkilenc éves - bingó! - Riporterként dolgozom a CBSnél. A párom, két évvel fiatalabb nálam, és egy multinál van vezető szerepben, ezért nem is tudott eljönni. Mindketten elég elfoglaltak vagyunk ráadásul... terhes vagyok, így a folyamatban lévő munkáimat is be kell fejeznem az esküvő előtt és más üzemmódba kapcsolni.
- Értem... - sóhajtottam és magamban már meg is volt a profil.

Kufircolt egy fiatalabb pasival, nem is akartak komoly kapcsolatot, de jött egy gyerek, akit már családként kénytelenek felnevelni. Micsoda móka. Fogadjunk, hogy valami irreális elvárású esküvő kell nekik, lehetetlen dátummal. Három hónap? Két és fél? Ennyit a tökéletes menyasszony képről...

- Hét éve vagyunk együtt, és már terveztük a gyereket, bár nem bánta volna egyikünk sem, ha mondjuk még egy évet vár a baba, de így esett. - Hát... nem minden Baekhyun következtetés helyes.
- És pontosan mit szeretne tőlem?
- Egy villámesküvőt, ami kielégíti a családunk összes kívánságát. Nagy eseményt akarnak, olyan hamar, hogy a hasam még ne legyen olyan szembetűnő.
- Ez elég lehetetlen feladatnak tűnik.
- Tudom. Ezért jöttem ide. Mindemellett fontos a diszkréció. Nem szeretnénk nagydobra verni az eseményt, hogy ne legyenek fennakadások.
- Megtisztelő, hogy rám gondolt, de azt hiszem, ezt nem tudom elvállalni.
- Kérem! Maga az egyetlen esélyem! Tudom ezer meg egy szervező van a városban, de tavaly voltam egy esküvőn, amit ön szervezett. Ha Joohyun esküvőjét meg tudta szervezni, akkor bárkiét. Bármennyit kifizetek.
- Itt nem a pénzről van szó. Tökéletesen megélek abból az összegből, amit keresek.
- A tripláját! Vagy ha kell a tízszeresét!
- Ne csinálja ezt - sóhajtottam. - A rövid határidős esküvők alapból is egy vagyonba kerülnek.
- Kérem...


Fáradtan csaptam fel a kézi naptáram és kerestem egy tollat. Park Yoora, tíz óra. Ez a nő egy zsarnok.