A hős lovag
- Istenem Yoora úgy rám ijesztettél, hát, hogy lehet ezt tenni anyáddal? - nyitott rögtön ajtót egy idősebb nő, ahogy kiszálltunk a taxiból.
- Ugyan anya - nevetett.
- Jó estét anyuka - hajoltam meg mélyen, mire rám kapta a tekintetét és egy pillanat múlva már a házban voltam.
- Istenem, hát mondhattad volna, hogy ezzel az úriemberrel voltál. Még szerencse, hogy Chanyeol tudta a számát, és felhívta, már aggódtam érted, és mit intéztetek? - kapdosta köztünk a tekintetét, én meg próbáltam nem megmozdulni. Az a fránya torta. Pedig nem is volt olyan finom. Mármint csak egy egyszerű csokitorta volt. Vagy lehet a pezsgő volt sok?
- Hát – kezdte bizonytalanul. - nagyon fogtok haragudni, de kérlek, hallgassatok végig - folytatta miután levette cipőjét és megbökdösött, hogy én is tegyem ezt.
- Én inkább mennék... - böktem az ajtóra, de a két nő úgy nézett rám, hogy inkább szó nélkül levettem a cipőm.
Anyuka szinte eljátszotta a halálát, ahogy meghallotta, hogy Yoora képes volt a beleegyezése nélkül ruhát választani. Látszott rajta, legszívesebben velem is végezne, de valljuk be nem lett volna nyerő ötlet. Így is kihúzott háttal, félig halálra rémültem ültem az amúgy is kényelmetlen kanapén. Ennél rosszabb már csak nem lehet. A torta, pezsgő kombó miatt a hasam úgy fájt, hogy féltem meghalok. Miért eszek én ennyit?!
- És mond csak Baekhyun-ah, nem baj, ha így hívlak ugye? - mosolygott rám a semmiből a nő mintha előbbi kiakadása nem is létezett volna. - Vacsoráztál már?
- Uh... még nem, de sok to...
- Akkor maradj itt velünk, nemsokára Chanyeol is megérkezik.
Bizalmasan összenézett Yoorával, majd válaszomat meg sem várva robogott a konyhába, hogy befejezze a vacsorát.
- Nem mentenél meg? Meg fogok halni - pislogtam könyörgőn arámra, de csak tanácstalanul vállat vont.
- Degeszre fog etetni. Sajnos az evés nála egy olyan dolog, ami alól nincs kibúvás, ne haragudj - húzta el a száját, de nem tűnt különösebben érdekeltnek életem megmentésében.
***
A kanapén ejtőztem, próbálva rávenni szervezetem arra, hogy még bírja ki egy kicsit és ne hányjam el magam. Finom illatok áradtak szét a lakásba, amitől máskor már a konyhába sündörögtem volna, de ma... csak még inkább hányásra késztettek. Yoora telefonját nyomkodva mellettem nézett néha rám, de eszébe se jutott hazaengedni. Biztos, hogy a mai kalandjáért ráverek egy rahedli pénzt. Hogy teheti ezt velem?
- Megjöttem - szelte át a csendet Chanyeol hangja, és döbbenten pislogott kinyúlt alakomra. - Sziasztok - lépett a nappaliba, miután levette cipőjét és mosolyogva simított végig Yoora haján. - Örülök, hogy látlak - intézte már nekem szavait. - Nem volt szép, hogy leráztál telefonba.
- Legszívesebben most is leráználak... - dünnyögtem érthetetlenül, majd megerőltettem magam. - A menyasszonyt vádold, én csak a közvetítő voltam.
- De hálám jeléül elcipeltem magammal szegényt - nevetett fel a nő, fura pillantást váltva Chanyeollal. - Kedves vagyok ugye?
- Ahogy az arcát nézem, szerintem azon gondolkodik, hogy kivág, és nem szervezi tovább az esküvőd, vagy elszipuzza az összes pénzed.
- A másodikra szavazok...
- Gyere, hazaviszlek, nem úgy tűnsz, mint, aki jól van - nyújtotta felé kezét, én pedig rögtön elfogadtam a szabadság felé vezető utat.
- Na de gyerekek! Baekhyun-ah nem mehetsz el vacsora nélkül, ez egy nagyon fontos étkezés. Gyertek már meg is van terítve.
- Ne... kérlek... - suttogtam Chanyeolnak könyörgőn, de csak egy bocsit tátogva terelt az étkezőbe.
Miután kétszer kellett szednem még pluszba az ételből, mert vékonyabb vagyok, mint Chanyeol, ami amúgy nem igaz, úgy éreztem magam, mint egy túllakott ház. Még levegőt venni is fárasztó volt, amúgy pont kényelmes nadrágom fájdalmasan feszült hasamhoz, és majdnem elhánytam magam, amikor az asztalra került egy finom bor.
Miért? Miért teszik ezt velem?!
Jongin volt, aki megmentett, miután fél tízkor végre valahára eszébe jutottam. Egy halk elnézést követően elhagytam az étkezőt és a nappaliba mentem.
- Szia, mikor jössz? - érdeklődött lelkesen. - Vettem kaját!
- Ne, kérlek ne. Szeretlek, de már a kaja szó hallatától rosszul vagyok - döntöttem fejem a falnak.
- Baj van?
- Csak degeszre ettem magam, és még innom is kellene.
- Hol vagy te szerencsétlen? - röhögött kegyetlen őszinteséggel rajtam.
- Az egyik esküvővel kapcsolatosan intézkedtem, aztán meghívtak vacsorára.
- Elraboltak tőlem, pedig a kedvenc olasz éttermedtől rendeltem házhoz.
- Ne már... Máskor, amikor éhesen megyek haza, miért nem teszel értem ilyeneket? - dramatizáltam.
- Érted megyek, mondj egy címet.
- Átküldöm jó? Siess, mert meghalok.
- A hős lovag megy érted - szállt be a drámai előadásba, mire felnevettem. - Sietek Baek, tényleg.
- Köszönöm... szeretlek.
- Én is.
Hátrafordulva egy kissé bizonytalan Yoorával és Chanyeollal találtam szembe magam, mire megint elöntött az a furcsa érzés. Annyira nem illettek össze, nem látta köztük semmi olyan kémiát, ami bármiféle szerelemre engedett volna követeztetni. Ott volt a féltés, és a szeretet, a bizalom, az őszinteség, de a szerelem. Na, annak a nyomát sem láttam.
- Neked van valakid? - kérdezte Yoora döbbenten.
- Oké, hogy riporter vagy, de mára nem volt elég a magánéletem? - bukott ki belőlem hirtelen. - Mármint ne haragudj, de már így is sokkal több személyes dolgot tudsz rólam, mint, ami szükséges lenne.
- Szóval van... - szúrta közbe Chanyeol.
- Ah, istenem, igen van. Fél éve vagyok vele, igen meleg vagyok, nem, nem volt tudatos választás, sokáig hittem abban, hogy ez csak valami fura dolog, igen sok idő kellett, míg elfogadtam, és hálás lennék, ha nem lenne közhírré téve, hogy Byun Baekhyun az esküvőszervező buzi. Köszönöm.
Nem értettem miért voltam ennyire kiakadva, de mára elég volt már belőlük. Yoora kisajátított belerángatott a családi dolgaiba, plusz feladatot sózott rám, és ezekkel még nem is lett volna különösebb problémám. De ott volt Chanyeol, a leendő férj, aki sokkal nagyobb hatással volt rám, mint bármelyik eddigi kapcsolatom. Nem akartam, hogy tudja, meleg vagyok, nem akartam, hogy azok a furcsa hangulatú találkozások megváltozzanak, és az járjon a fejébe, hogy egy mocskos buzi vagyok. Végig tudtam, hogy csak szórakozik, de sosem bántam, mert én is bizonyos szintig annak fogtam fel. Elvégre egy jó vicc volt, kicsit kiengedni, biztos stresszes az esküvő miatt és azért jött azokkal a szövegekkel, de így, hogy megtudta meleg vagyok, biztos azt gondolja, hogy végig félreértettem és többet láttam bele, mint kellett volna.
Ami ha úgy nézzük, nem igaz, mert sosem gondoltam, hogy kikezdene velem, de azért jó volt beleélni magam a képzelgéseimbe, hogy na, egy ilyen pasinak talán tetszhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése