Fene se érti...
Chanyeol egész lénye teljes képzavart okozott, ahogy mosolyogva nyitotta ki az ajtót nekem, és engedett előre. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy lesegíti rólam zakómat, mint valami ténylegesen elcseszett romantikus történetben, amikor keze pár másodpercig hátamon időzött. De nem. Csak úgy hozzám ért. Rettenetesen zavart, ahogy kihúzta nekem a széket, egyszerűen olyan kettős érzések kerítettek hatalmukba, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Alapból, nem voltam lány, akinek ilyen édes, rettentően nyálas gesztusokra lett volna szüksége, máskülönben, pedig azért na, mégiscsak jól esett a gyengébbik, eddig fel nem fedezett énemnek.
- És miről le...
- Rendeljünk először, utána ráérünk megbeszélni a dolgokat nem? - mosolygott rám és felcsapta az étlapot, majd nézegetni kezdte. - Addig mesélhetnél magadról - vetette fel mintegy mellékesen, mégis várakozón nézett rám.
- Nem tudom, mit kellene mondanom...
- Bármit - vont vállat, de ezzel nem éreztem magam kisegítve.
- Kezd inkább te - passzoltam le a labdát, elvégre elképzelésem sem volt arról, hogy egy nemsokára nős férfi mégis mit akarhatott volna tudni rólam.
- Hm... hát nem tudom, mi lehet érdekes - gondolkodott el picit. - Huszonhét éves vagyok - tudom... - apám cégénél dolgozom helyettesként - tudom... - és alig várom, hogy lemenjen az esküvő, mert utána szabad leszek - lelkesedet gyerekesen. Mi?
- Ezt, hogy érted?
- Hát, ha meglesz az összeolvadás, utána apám végre szabad kezet ad nekem. Mindig más volt a nézetünk, ő azt akarta, hogy kövessem, de nekem más terveim vannak az életben.
- Értem - mosolyodtam el. Idáig sem tűnt olyan tipikusan nyámnyila alaknak, de valahogy tökéletesnek éreztem hozzá a szerepet, hogy kövesse a kijelölt utat. Milyen furán kettős alak volt ő.
- És te? Mindig is ezzel akartál foglalkozni?
- Igazából, mióta az eszemet tudom esküvőkre járkálok. Szóval még ha nem is akartam volna, kézenfekvő lett.
- Hogy-hogy?
- Apa fényképész, és jó a szakmában, amikor pedig nem tudott hova lepasszolni, akkor magával vitt, és én lettem a cuki kissrác, aki beugrott valamelyik gyerek helyére ha az kivágta a hisztit vagy bármi.
- Ez tényleg cuki - mosolyodott el, miközben igyekezett tartani velem a szemkontaktust.
- Nagyon. Több öltönyöm, meg frakkom meg, hanbokom volt, mint rendes ruhám.
- Biztos aranyos lehettél.
- Rettenetesen - sóhajtottam fel. - Viszont mivel folyton ilyeneken voltam, megismertem és megszerettem. Az iskolában ha volt valami kreatív, szervezős, tervezős dolog mindig rám hagyták az irányítást, mert jól fejben tartottam mindent.
- Illik hozzád igazából. Mármint eddig szinte csak jót olvastam rólad, és Noona sem hagyta annyiban, hogy mást keressünk, közölte anyáékkal vagy te, vagy ő bizony a szülés előtt nem megy férjhez.
Akaratlanul fintorodtam el, ahogy szóba került Yoora, pedig egy pillanatra már el is feledkeztem róla. Nem igazán vele volt bajom, a jövendőbelije sokkal jobban megcibálta a szívem és lelkem, amivel viszont nem tudtam mit kezdeni. Nekem ne mondja senki, hogy egy leendő férj így viselkedik, és egy másik férfira mond, olyanokat, hogy cuki meg aranyos. Nem. Nagyon nem! Eszement ember! Hát gyereke lesz! Meg esküvője! Miért az én fejemet akarja elcsavarni?!
Fene se érti...
Az ebéd után, ami pillanatok alatt tért vissza abba a furcsa kis világba, amit Chanyeol alakított ki velem, jöttem csak rá arra az apróságra, hogy bizony a lefixálandó dolgokról egy szó sem esett. Helyette most itt ültem kettőkor az irodámban - teljesen máshol járva -, a határozatlan párossal. Két hónap múlva esküdni akarnak, de most miután közölték, hogy a menyasszonyi ruha mégsem jó, mert a kedves ara titokban zabálni kezdett és kihízta, elbizonytalanodtak az esküvő helyszínében, majd a végén már annak dátumában is.
- Késtél!
- Olyan vagy - sóhajtottam, ahogy odaértem és adtam Jonginnak egy puszit. Kyungsoo csak a szemét forgatta, utálta, ha nem értem oda valahova időben, pedig megszokhatta volna, hogy befutóra veszem a dolgokat. - Ne legyél már ilyen, két utcával feljebb baleset volt, és hiába akartam lerakni a kocsit, hogy idesétálok, sehol nem volt hely. Úgy bedugult az egész, hogy húsz percet szobroztam. Ez most tényleg nem az én hibám volt - bizonygattam igazam, amire csak egy fintor volt a reakció.
- Megvettük a jegyeket meg a kaját, még van negyed óra a kezdésig - mosolygott békítőleg közöttünk Jongin, nekem pedig valamiért furcsa érzésem támadt. Jobban szemügyre vettem a környezetem és észrevettem az idáig csendben álldogáló negyedik alakot, Kyungsoo valami ismerősét.
- Szia Byun Baekhyun - mutatkoztam be gyorsan, mielőtt legjobb barátom még azt is felveti, hogy egy bunkó fasz vagyok. Mondjuk ebben is lenne igazság.
- Kim Minseok - fordult felém mosolyogva és mire kettőt pislogtam Kyungsoo és Jongin elmélyülten beszélgettek valamiről minket teljesen kizárva.
És ez valamiért rosszul érintett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése