Az új lány
Elgondolkodva néztem a naptáramat. Letudtam két esküvőt, szóval maradt négy, ami meglepő volt. Most vagy elfelejtettem valamit, vagy laza időszakom volt. Mivel úgy tűnt mindennel jól haladtam, nekiestem annak a résznek, amit nem szerettem. A papíroknak. Ezt utáltam a legjobban. A pörgés a rengeteg feladat sosem vette kedvem, de a sok felesleges adminisztráció… Mivel hónap vége felé közeledtem muszáj volt erre is figyelnem. Bár a munka nagy része még így sem rám maradt, hisz Seohyun ennek volt a mestere, mégis szerettem tudni mi van a cégemmel.
Mellesleg szerettem rendszerezni a már lezárt projectjeimet. Sokan hülyének néztek, amiért szerettem mindent kézben fogni és lefűzni, de imádtam a falat, ahol nevek szerint szerepeltek a párok, akikkel dolgoztam. Mindenkinek volt egy mappája, benne azokkal a dolgokkal, amik számomra fontosak voltak. Mindenkiről tartottam meg képet, amit a mappa elejére raktam, és ha volt időm utána is néztem néha mi volt velük. Meglepően sokan váltak el, ami csak elbizonytalanított, de nem foghattam magamra. Elvégre az esküvő a közös élete kezdete volt csak. Én ott minden tőlem telhetőt megtettem, aztán már csak magukra számíthattak. Onnantól kezdve nem volt beleszólásom az életükbe.
Néhány pár, akik kifejezetten szeretek néha még írtak nekem, volt, aki elküldte az első gyerekek épét, más közös nyaralásról mesélt, páran pedig megköszönték a szervezést. Igazán ezek miatt szerettem ezt a munkát. Jó volt másokat boldognak látni.
Az irodában ültem, és épp a dupla esküvő utolsó simításait intéztem, amikor Seohyun becsörgött, hogy itt van Lee Gowon. Elégedetten elmosolyodtam és mondtam, küldje be. Nem voltam benne biztos, hogy eljön. Attól, hogy ez egy jó ajánlat volt, még nem lehettem biztos semmiben sem. Abban se, hogy tényleg olyan jó lesz, mint, ahogy éreztem.
- Szia - mosolyogtam rá, ahogy belépett, mire kissé félőn nézett rám. - Mivel tegeződtünk már, ezért ne érezd magad feszélyezetten, ülj le - mutattam a székre.
- Ne haragudj, csak nem tudtam pontosan, hogyan kéne most hozzád állnom.
- Ne vagyok azért, annyira félelmetes.
- Nem is erre gondoltam - oldódott fel egy kicsit. - Csak még sosem voltam ilyen helyzetben.
- Egyszer mindennek eljön az ideje, nem? Mivel eljöttél gondolom, érdekel ez az egész, szóval mesélném egy kicsit magadról?
- Do Gowon vagyok, idén érettségiztem és jelenleg anyukámnak segítek a boltjában valamint, könyvelést tanulok. Tudom, hogy egyiknek sincs sok köze az esküvőszervezéshez, de szeretem a számokat, és egyetemre nem tudtam menni, ezért döntöttem úgy, hogy ezt tanulom. Igazából akkor gondolkodtam el, hogy milyen jó, amit csinálsz, amikor láttam, hogy csináltad. Mielőtt jöttél csak a káosz és bizonytalanság volt Unniban, de te egy pillanat alatt a helyére varázsoltál mindent. Ahogy figyeltelek, annyira logikusnak tűnt minden, amit csináltál, hogy én is megpróbáltam figyelni rá, és tényleg tetszett ez az egész.
- Igazából szeretném, ha mellettem tanulnál. Nem mondom, hogy rögtön nagy feladatokat kapnál, de én sem úgy kezdtem, hogy kapásból egy száz fős esküvőt szerveztem.
- Persze, nem is várok ilyeneket. Bárminek örülök, szeretném kipróbálni, hogy milyen, és ha tényleg tetszik, akkor pedig örülök, ha tőled tanulhatok.
- Viszont akkor tudnom kell, hogy számíthatok rád. Nem várom el, hogy minden pillanatban elérhető legyél.
- Persze. Anya örült neki, amikor meséltem, így azt mondta, hogy nem baj, ha a boltban nem segítek, viszont az iskolát nem szeretném abbahagyni.
- Ezt nem is várom el. Mikor vannak óráid?
- Esti iskolába járok, de egyedül kedden kezdődik négykor órám, máskor öttől vagyok. Innen nagyjából fél órára.
- Akkor, mit szólnál, ha a héten, vagy jövőhéten benéznél valamelyik nap és velem töltenél egy napot? Ma pedig még mesélek kicsit, hogy jobban beleláss ebbe az egészbe.
- Nekem tökéletes - lelkesedett be, és előszedett egy füzetet. - Ha jegyzetelnem kellene - mosolygott töretlenül, amikor kérdőn néztem rá.
Pár alap dolgot terveztem ma neki elmondani, semmi bonyolultat, leginkább a viselkedésre koncentráltam, mivel, ahogy én láttam a legtöbb szakmabelinek azzal volt problémája. Elmondtam, hogy mindig az ügyfélnek van igaza, még akkor is, ha nem, és mindent meg kell tenni, amit tudunk, ha pedig mégsem, akkor a lehető legjobb alternatívát kell helyette nyújtani. Meséltem neki egy-két esetet, elmondtam, hogy mi az, amire mondjuk én hajlandó vagyok, és mi az, ami ellenkezik az elveimmel. Elborzadva majd nevetve hallgatta a történetet a párról, aki pingvineket akart gyűrűhordozónak, meséltem a leghisztisebb menyasszonyomról. Épp a tehetetlen páros került szóba, amikor Seohyun becsörgött.
- Mondd, figyelek.
- Park Chanyeol van itt, és veled szeretne beszélni.
- Megmondanád neki, hogy még dolgom van? Ha fontos, akkor várjon meg, vagy majd ha végeztem felhívom telefonon.
- Rendben.
- Szóval - tetem le a telefont. - Arra gondoltam, hogy ha a héten bejössz egy próbanapra, arra adok neked ötvenezer wont, aztán ha minden jó neked is meg nekem is, egyelőre gyakornoknak tudnálak felvenni. Ez maximum két hónap lenne, minimálbérben. Aztán beszélnénk a fizetésről. Mit szólsz?
- Tetszik - bólintott. - Viszont én megyek, mert nem szeretnélek zavarni a munkában. Valamint, ezen a héten még anyának segítenék, jövöhét csütörtökön jó lenne, ha bejönnék?
- Nem zavarsz, de menj nyugodtan, addig gondold át, ha van valami kérdésed, és rendben van.
Még pár szót váltottam vele az ajtóban, majd útnak eresztettem, és körbepillantva megláttam Chanyeolt, ahogy ott ült az egyik fotelban.
- Baekhyun, egy percre - szólított le Seohyun, és vissza is terelt az irodába.
- Baj van? - lepődtem meg, mert alapjáraton ő volt az egyik legnyugodtabb ember.
- Ki akarsz rúgni?
- Mi? Miért? Dehogy!
- Akkor az a lány? Baj van a munkámmal? Elmondhatnád.
- Nyugodj már le - fogtam meg a vállát. - Nem helyetted, melléd. Ma akartam ebéd közbe beszélni veled róla, csak mondtad, hogy Minhyuk jön érted.
- Ó... akkor nem rúgsz ki?
- Hülyének nézel? Előbb kötöm fel magam, minthogy kirúgjalak.
- Akkor jó - fújta ki a levegőt. - Már kezdtem féltékeny lenni. Esetleg tetszik neked a lány? - lépett vissza az előtérbe. - Nagyon szép.
- És fiatalabb is nálam pár évvel.
- Te szereted a fiatalabbakat nem? Jongin is fiatalabb nálad három évvel.
- Seohyun!
- Bocsi. Parancsoljon Mr. Park, Baekhyun fogadja - tért vissza asszisztensi szerepébe.
Komolyan előtte beszélt Jonginról?
- Megöllek - morogtam neki sötét tekintettel, mire felnevetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése