Pasi szemmel is olyan helyes?
- A Mingu ház a tiétek, a torta tervezés alatt, a dekoráció megrendelve - soroltam Yoorának a haladást, ő pedig csak ámult és bámult. - Még van egy-két kérdéses dolog. A legtöbben szeretnek az esküvő előtt túllenni a fotózáson.
- Azt majd utána - legyintett. - Viszont szeretnék kérni tőled valami nagyon személyeset, amiért az egész család ki fog akadni rám.
- Micsodát? - vontam fel a szemöldököm, mert elképzelésem sem volt arról, mi lehet az. Annyi mindent kértek már tőlem.
- Te őszinte embernek tűnsz, és láttál már terhes menyasszonyt, igaz?
- Igen.
- Sok menyasszonyt láttál, sokfajta alakkal, és ruhában, nálad jobban talán csak a stylist ismeri azt, hogy mi állna jól... - láthatóan zavarban volt. Nagyon.
- Kezdek összezavarodni, szóval csak mondd, hogy mit szeretnél és megoldjuk - mosolyogtam rá biztatón.
- Szeretném, ha te jönnél el velem menyasszonyi ruhát választani.
Anyám...
Szinte meg sem lepett, hogy elég volt Yoorának egy telefon és egy óra múlva már Szöul legelegánsabb esküvői ruha szalonja előtt álltunk. Amint beléptünk körberajongták és szinte elrabolták mellőlem, ám ő kétségbeesetten kapott kezem után.
- Biztosan nem kellene szólnod a szüleidnek? - tettem fel a kérdést, ahogy a ruhák között nézelődtünk. Céltalanul fogott meg néhány darabot, de egyik sem ragadta meg a figyelmét.
- Ha szólok Anyámnak, akkor szólnom kell az Anyósomnak, aki szól a nagymamának, és mire kettőt pislogott itt fog állni az egész rokonság, miközben azt hallgatom, hogy miért nem követem a hagyományokat, és megyek férjhez egy öreg sárga ruhában. Tisztelem és szeretem őket, de ez az én napom. Miután megszületik, a gyerek úgyis szeretnénk egy csendesebb kis esküújítást, akkor minden további nélkül felveszem azt a ruhát. De most nem. Rám se jönne. Már így is látszik egy picit a hasam, másfél hónap alatt pedig ki tudja mennyit nő.
- Oké akkor most nyugodj le, egyél egy szelet tortát és mondd el, mire vágysz.
- Mindig is hatalmas ruhát szerettem volna, tudod olyan hercegnőset - ült le a kényelmes puha székre, és tényleg vett egy szelet tortát. - Most viszont fogalmam sincs.
- Hát akkor remélem arra is van ráhatásod, hogy tovább nyitva tartsanak - vigyorodtam el.
- Ugyan Baekhyun... egy gazdag terhes menyasszony, mire nem képes? - nevetett fel ő is.
Bár viccnek szántam a tovább nyitva tartást, nem is tévedtem sokat. Este nyolc múlt, Yoora vagy a bolt felét felpróbálta, mégsem tetszett neki egyik ruha sem. Mosolygott meg parádézott, de ismertem már a leendő arák minden mozdulatát. Még csak a közelében sem volt a katarzisnak egyik darab sem. Ellenben én már tudtam, hogy taxival megyek haza, mert lassan másfél üveg pezsgő volt bennem. Ahogy egyre inkább feladtam a dolgot, már mindenféle remény nélkül nézegettem a ruhákat. Az egyik túl egyszerű, a másik túl visszafogott a harmadik pedig még egy kurvának is merész.
Épp egy fura tüllruha csodálásával voltam elfoglalva, amikor megcsörrent a mobilom.
- Szia - szóltam bele vidáman.
- Szia, ne haragudj, hogy este zavarlak, de Yoora véletlenül nem volt ma nálad? Úgy volt, hogy nincs ma semmi dolga, de senki nem tud semmit róla és kezdek aggódni.
Furcsa arcon csapás volt a pillanat, amikor Chanyeol hangjából az őszinte aggodalmat hallottam ki. És én ebbe a pasiba kezdek belezúgni... Az isten szerelmére Baekhyun, ekkora nyomorék, még te se lehetsz!
- Velem van, szóval nem kell aggódnod - nyugtattam meg minden rosszérzésem ellenére.
- De jó... hol vagytok? Elmegyek érte, nem akarom, hogy este egyedül utazgasson.
- Hé Baekhyun, ez? - jelent meg az említett, majd szájára tapasztotta a kezét.
- Chanyeol kérdezi, hogy érted jöhet-e?
- Mi? Nem! Jesszus! Biztos elmondaná anyának! El ne mondd neki! - hadarta rémültem.
- Bocsi, de nincs szüksége gardedámra - adtam tovább az üzenetet.
- De hol vagytok? Most végeztem, tényleg nem nagy dolog érte menni - erősködött.
- De Ő meg tényleg nem szeretné, ha megnyugtat, akkor hazakísérem őt, jó?
- Jó... - egyezett bele egy lemondó sóhajjal. - Ha már úgy is vele jössz, készülj fel, hogy a család berángatnak egy italra.
- De jó, ma még úgy sem ittam eleget... Mennem kell, még dolgunk van - nyomtam rá a telefont.
Némi alkohollal a szervezetemben, még nagyobb fasz tudok lenni, mint alapjáraton.
- Igen! - visított, mint valami idióta kislány. - Ez az! Ez az a ruha, Baekhyun, nézd milyen gyönyörű - sikoltozott. Este kilenc. Hat óra próbálgatás. Két üveg pezsgő és négy szelet torta.
- Meg fogok halni... - fogtam a hasam, míg Yoora világáról nem tudva forgott körbe-körbe. Egy hasat helyettesítő párna volt a pocakjához kötve, hogy lássuk nagyjából milyen lesz nagyobb hassal, de a ruha tényleg tökéletes volt. Csak pár helyen kellett ráigazítani, de ahogy ismertem a nőt még azt is elérte volna, hogy holnapra legyen kész minden. Vidáman érintette kártyáját a terminálhoz és meg se kottyant neki az a hatalmas összeg, amit egy pillanat alatt levontak számlájáról.
- És most szembenézek a család utálatával. Szerinted enyhítő körülmény, hogy terhes vagyok? - bizonytalanodott el.
- Nehéz kérdés... - gondolkodtam el, miközben eltettem telefonom és a hívott taxi felé vettem az irányt. - Hazakísérlek, megígértem Chanyeolnak, csak akkor akadt le rólad.
- Néha olyan kis bolond - nevetett fel. - Mindig mindent túlaggódik, ami velem kapcsolatos.
- Mert szeret.
- Igen - mosolygott ábrándosan. - Nem vagy részeg? Az egyik öltöztető lány végig rólad kérdezgetett. Szerintem bejöttél neki - lökte meg a vállam célozgatva.
- Az szomorú, mert meleg vagyok, mint a téli kandalló - ismertem be, amit sose szoktam.
- Mi? - sokkolódott le egy pillanatra, majd valami ismeretlen lelkesedés költözött szemeibe. - Komolyan? Mióta?
- Ilyet nem szokás kérdezni - korholtam meg, mire elgondolkodott.
- Riporter vagyok, mindent megkérdezek, ami érdekel - vont vállat. - Mit gondolsz Chanyeolról? Pasi szemmel is olyan helyes, mint nőként?
- Anyám... - motyogtam halkan, miközben tenyerembe temettem arcom. - Messze laksz még? - érdeklődtem, mire felnevetett.
- Na de most komolyan! - bökdösött.
- Igen... - sóhajtottam szenvedősen. - Helyes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése