2015. december 28., hétfő

A múlt képei, a jelen rémei? - 27. fejezet


Baekhyun

Fáradhatatlanul sétáltunk fel a kíméletlen emelkedőn, az elhanyagolt utakon, nekem pedig akaratlan mosoly játszott számon.
- Emlékszel? - pillantottam oldalra, mire Jongin csak fújtatva rázta meg a fejét.
- Nem kellene – csóválta a fejét, de én már rá is csaptam vállára és kissé hátra is löktem.
- Te vagy a fogó! - kiabáltam és megindultam.
Szorgosan kapkodtam a lábaimat, Jongin nevetve rohant utánam de nem kapott el.
Tudtam, hogy gond nélkül el tudott volna érni, de hagyott nyerni, mint mindig ha olyat játszottunk. Kifulladva támaszkodtam térdemre, ahogy megálltam az épület előtt. Falai málltak, az alagsorba vezető régen korhadt faajtó, csak a falnak támasztva pihent, nem védve az időtől a lenti részt. Nyáron ez nem volt olyan nagy baj, legalább bement a meleg a pállott falak közé, de télen halálra lehetett fagyni.
- Gyorsabb lettél – jegyezte meg, miközben nyakamnak döntötte homlokát. Ő is szaporán vette a levegőt, ami elégedettséggel töltött el.
- Az idő... az idő – vigyorogtam. - Nálad van a kulcs?
Előhúzta zsebéből, majd meglengette orrom előtt, de mikor érte nyúltam elrántotta. Fintorogva engedtem le kezem és engedtem előre.
A kellemetlen sötétbe telefonunkkal világítottunk, ahogy a hátsó kis tároló felé tartottunk, ami lakhelyünk volt régen. Vastag lakat pihent rajta, néhány helyen megsérülve, de nem adta meg magát a próbálkozásoknak. A kulcs gond nélkül csúszott bele és pár pillanat múlva már a kis helységben álltunk. Jongin most is csak kissé összegörnyedve tudott megmaradni a helységben, nekem még volt egy pici rés a plafon és fejem búbja között, de ha nyújtózkodtam nekem is képes volt fájdalmat okozni.
Ez volt az a hely, ahol a munka előtti időszakban éltünk. Egy esős napon találtunk rá, és a lakókban volt annyi, hogy nem üldöztek el minket, bár nem is kedveltek különösebben... Hiába voltak ugyanolyan nyomorultak, mint mi,egy idő után néhányukban volt annyi, hogy segítsen nekünk. Nem nagy dolgokban, de akkor az is több volt mint, amire számíthattunk volna. Adtak nekünk egy régi de puha matracot, vastag takarót, ami megmentett minket a fagyhaláltól, a negyediken lakó öreg néni, aki ma már nem élt, pedig mindig megengedte, hogy pár naponta alaposan lesúroljuk magunkat a fürdőszobájában.
Ma már elképzelhetetlen volt az, amit akkor átéltünk, most belepusztultam volna ha egy percig is így kellett volna léteznem.
Jongin csak lehuppant az elhasználódott matracra, és fél kézzel a korhadt szekrénybe turkált. Amikor megkaptuk a munkát mindent itt hagytunk egyik percről a másikra, csak egy lakatot vettünk és mentünk a nagyvilágba.
- Hé Baek! - vágott hozzám valamit. - Nem ez volt a kedvenc pólód?
Vigyorogva hajtottam szét a kissé nedves anyagot és tettem magam elé, mintha fel akarnám próbálni. A méret még mindig jó volt, ez pedig mosolyt csalt arcomra. Ez a póló volt egyfajta kezdet, akkor is ez volt rajtam mikor találkoztam Jonginnal. Érdeklődve pillantottam rá, de ő csak valamiféle furcsa fintorral figyelte a darabot.
- Na jó, ki vele!
- Szerinted jó, ami most van? - tekintete komor volt, nekem pedig fogalmam sem volt mire céloz. Láthatta rajtam a sötétséget mert bizonytalanul tovább folytatta. - Jó, hogy Soo velem van? Tönkretettem őt és ez...
- Állj le. Ne kezd megint ezt a furcsa logikát. Kyungsoo maga döntött úgy hogy téged választ. Te szereted őt és boldog vagy szóval állítsd le magad!
- És te? Veled mi van?
- Én? Mi?
- Semmi – zárta le inkább a dolgot, majd teljesen eltűnt a szekrénybe.
- Jongin... - léptem közelebb és szorosan mellé ültem. - Mi van velem?
- Neked – fordult hirtelen hátra, így rémületesen közelről néztünk egymásra. - Elég neked Chanyeol? Boldog leszel vele? Szereted?
- Mi az istenről beszélsz?
- Szereted őt, nem?
Meglepetten bámultam szemeibe, ám nem a kérdés sokkolt hanem a bennem végigfutó érzelmek.
Nem tudtam milyen szeretni valakit szerelemmel, bizonytalan voltam abba, milyen ha valaki fontos, és fogalmam sem volt az érzéseimről. Nem faggathattam senkit sem, olyanokkal, hogy milyen szerelem, milyen érzés mert mindenkinek más volt. Más volt kötődni Jonginhoz, és más volt szereti anyát, vagy Hyungot, és más volt az a lánc, ami gyermekként Chanyeolhoz kötött. Mindegyikük fontos volt, de más és más okból, minden teljesen más volt.
Mégis nem az volt az, ami lesokkolt, hanem a tény, hogy nem rettentem meg, nem kerstem kifogásoat és ellenérveket. Szeret Chanyeol? Lehet. Nem volt biztos, de már elfogadásra került bennem a lehetőség, hogy talán. Én nem voltam szerelmes, nem tudtam milyen érzés az, de kedveltem őt. Az is valami volt, nem?
- Nem tudom mit érzek iránta – vallottam be zavartan Jonginnak az igazat, amin elmosolyodott.
- Nálad már ez is haladás.
Szabadon engedett a témától, semmiségekről kezdtünk beszélgetni ám furcsa viselkedése sehogy sem akart elmúlni. Egész nap benne maradt, de nem tudtam mit kezdeni vele, nem akartam olyanról faggatni, amire nem állt készen, bár fogalmam sincs mi baja volt.

- Hé Baek... - szólalt meg miközben épp Chanyeolt hívtam. Meglepetten fordultam bizonytalan hangja felé – ugye nem fogsz elhagyni? - kétségbeesett kérdése után szó nélkül nyomtam ki a telefont meg se nézve, hogy Füles reagált-e.
- Miért hagynálak?
- Mi van ha valaki fontosabb lesz neked, mint én? Mi lenne ha kapnál egy olyan életet, ahol elélnél?
- Buta vagy már megint. Mi együtt vagyunk – arca kissé megrándult erre. - Nem foglak elhagyni. Te vagy a legjobb barátom. Olyan, mintha a testvérem lennél.
- Igazad van – mosolygott fáradtan, majd szorosan megölelt. - Mintha testvérek lennénk – suttogta fülembe.
- Nagyon furcsa vagy – jegyeztem meg halkan, miközben hátát cirógattam.
- Csak eszembe jutott valami régről és... tényleg fura vagyok – húzódott el kínosan mosolyogva. Értetlenül néztem rá, de nem kezdett magyarázkodni. Nekem pedig eszembe jutott valami.
- Jo... - megszólalt telefonom, a képernyőn Chanyeol képe villant fel.
- Vedd fel Hyung.
Bizonytalanul néztem pár pillanatig, de szemében ott csillogott az a megszokott valami, ami megnyugtatott.

- Szia Füles! - köszöntem neki vidáman, mire Jongin a háttérben felkuncogott a becézésre. Olyan volt, mintha az egész meg sem történt volna, mintha nem is lett volna rossz kedve.
- Minden rendben van veled?
- Persze. Miért ne lenne?
- Mert tegnap...
- A tegnap megdöbbentő volt, de nem rossz – vallottam be. - Meglepődtem, de rég éreztem magam ennyire... - kerestem a megfelelő szót, de nem találtam.
- Valaki gyerekének?
- Talán. Nem tudom. De jó volt.
- Rendben. Csak ezt akartam... Akkor... - éreztem, hogy ez a majd később beszéljünk hangja, ami nem tetszett.
- Füles! - szóltam gyorsan mielőtt elköszönhetett volna.
- Igen?
- Nálad alhatok?
Felnevetett, ami zavarba hozott, elvégre saját magamat sem értettem. Hogy a fenébe mertem ilyen nyíltan rákérdezni. Ha igaz volt a feltételezésem, Jonginnak kellett egy kis idő nélkülem.
- Ha velem akarsz aludni, inkább hívj meg. Elfelejtettél két egészen apró tényezőt.
-Mit? - néztem meglepetten magam elé.
- A szüleimet, te bolond! - kiáltott bele a telefonba.
- Ó... tényleg... - esett le a dolog, de nem sokáig foglalkoztatott. - Akkor alszol nálam?
- Komolyan kérdezed? - hangja furcsálló volt, mintha nem várt volna ilyen ajánlatot.
- Persze.
- Akkor majd felmegyek.
- Hívlak ha otthon leszek. Szia.
Lecsaptam a telefont anélkül, hogy bármi reakciót vártam volna, és akkor tűnt fel, hogy nem azt értem el, ami az eredeti tervem volt. Én akartam eltűnni otthonról, nem pedig magamhoz rángatni őt. Chanyeol néha okozott számomra időszakos zavarokat.

Jonginnal végül nekiálltunk és összeszedtünk néhány doboznyi cuccot, amit magunkkal vittünk. Míg ő egy utolsó kört fordult, addig én a kocsiba raktam be a cuccokat majd a semmibe bámulva gondolkodtam a dolgokon.
Valamiféle izgalom járt át, ahogy az estére gondoltam, hogy Chanyeol nálam alszik, pedig nem volt ebben semmi különleges, már többször pihent ágyamba, miközben engem ölelt. Persze a mostani más volt, hisz szülei itt voltak. A szülei, akiknek ittlétének okáról, még mindig nem volt ötletem.
Megráztam a fejem, mert még mindig nem akartam ezeken gondolkodni. Egész nap jól sikerült kizárni ezeket a dolgokat, nem akartam most megtörni.
Mosolyogva pillantottam legjobb barátomra, mikor az utolsó dobozzal is leballagott, és berakta a csomagtartóba. Lecsapta a tetőt, majd beült mellém.
- Na lezártad? - meglepetten pillantott rám, de gyorsan félre is kapta a tekintetét.
- Dolgozom az ügyön, de haladok.

Jongin

Rossz volt a hangulatom, mert a bizonytalanság letaglózott. Nem értettem, hogy idáig miért került el, illetve most mi hozta elő ennyire. Talán Chanyeol szüleinek a megjelenése? Akárhogy néztük, mindannyiunk közül én váltam a legelhagyatottabbá egy pillanat alatt. Bár ezt kimondani nem mertem volna, hisz azzal Baek lelkét téptem volna még apróbb darabokra. Valószínűleg ezért törtek fel megint a ragaszkodásom legelcseszettebb formái.
Másfél éve is ez volt, mikor Baekhyun apja nyájaskodva jelent meg és visszahódította fiát, hogy utána alaposan a földbe döngölhesse. Baek akkor is gyermekké vált, aki minden kételkedés nélkül itta apja hazug szavait, bennem pedig akkor is eluralkodott az érzés, hogy magamnak akarom őt. Csak féltékeny voltam, gyerekes és megbántott ezzel nyugtattam magam. Ezért erősödött fel az egész, és képzeltem olyan dolgokat, amik nem voltak valósak.
Csendben vezetett, ajkai enyhén felfelé kunkorodtak, szemei pedig ritka élettel csillogtak a zavar fátyla alatt. Valamin gondolkodott, de nem láthattam fejébe, hogy megtudjam a megfejtést, ezen törni a fejem pedig nem volt célszerű. Ő mindig furcsa volt, talán még nálam is jobban, ez pedig elé magyarázat volt gondolatai megfejthetetlenségére.

- Nem állunk meg a közelben lévő boltnál? - szakított ki félálmomból, mire vállat vontam. Negyed órája hívott Soo, hogy este nála aludhatnék, én pedig örömmel egyeztem bele. Szükségem volt rá, jobban, mint bármikor, bár a kettősség mindig bennem lappangott, de próbáltam túllépni rajta, vagy legalább elnyomni.
- Álljunk. Úgyis venni akartam valamit.
- Mit? - csillant fel szeme, hogy végre kommunikálok vele.
- Soonak. Valami ajándékot... - rögtön megváltozott benne valami, de pár pillant múlva töretlen lelkesedéssel figyelt. Én próbáltam elnyomni magamban az undok bűntudatot. Borzalmas voltam.
- Menjünk be abba az izébe – csapkodott kuszán, amiért nem jutott eszébe az üzlet neve. - Irtó jó ruhák voltak ott. Az egyik totál illik a Mókusképűhöz.
- Menjünk – hagytam rá elmosolyodva. Természetesen hiba volt őt elengedni...

- Nézd, nézd, nézd! - csapkodta kapom, ami majd leszakadt, miközben egy feszes sötétkék farmerral szemezgetett.
- Nem volt elég?
- Nem. Fel kell próbálnod!
- Nekem?
- Neked. Gyerünk! Add ide a szatyrokat! Miért van nálad amúgy is az összes?
- Mert egy kerge-marha vagy.
Erre csak bokán rúgott, majd leemelte méretemet és elküldött próbálni. Természetesen jó lett, ami elviselhetetlenül elégedetté tette. Épp indult volna további felfedezésekre, mikor megragadtam a grabancát és a kijárat felé kezdtem vonszolni. Halkan nyüszögött, kissé elégedetlenül, de végül feladta az ellenkezést mikor szóba került Chanyeol. Ha tudtam volna már az elején benyögöm a dolgot. Sokkal könnyebb lett volna.

Soo kedves mosollyal fogadott, fáradt szemei megdöbbentettek, így inkább magamhoz öleltem. Halkan mesélte el rémálmát, nekem pedig amiatt támadt bűntudatom, hogy még így sem bánta, hogy az éjszaka Baekhyunnal voltam, és nem vele. Rosszabb voltam mindenféle rémálmánál, mert én a valóság voltam.
- Baj van? - kérdezte már miután teleettük magunkat mindenfélével, de csak megráztam a fejem. Hamis mosolyom melyet tökéletesnek szántam, elbukott, ahogy tekintetét csalódottan hunyta le.
Remek. Még hazudni se tudok igazán.

Egész este kelletlen feszült volt a légkör, hiába próbáltam mindenhogyan elterelni a figyelmet erről az egészről. Bolondos történeteket meséltem, de mosolya fakó maradt, cirógató érintéseim pedig mesterkélt hamissággal tűntek átitatottnak. Pedig szerettem őt. Tényleg és őszintén most valahogy mégsem tudtam magam kifejezni.
Ezzel pedig úgy tűnt mindenkinek ártok.

Miután megfürdött már álomkóros tekintettel pislogott felém. Könnyek csillogtak bennük, de nem szólt semmit, lemondóan hajtotta mellkasomra fejét, miközben erőtlenül ölelt át.
- Szeretlek – suttogtam fülébe gyengéden.
- Tényleg? - nézett fel, nekem pedig megszakadt a szívem.
Baekhyun, Baekhyun volt. A legjobb barátom, az új családom az egyetlen srác, aki rengeteg helyzetből mentett meg, aki nem engedett valami szörnyeteggé válni. Ő volt az a srác, aki folyton felnyitotta a szemem, miközben vakabb volt mindenkinél, és ő volt az, akit boldognak akartam látni... valakivel.
Soo pedig...
Sosem mentett meg, nem segített és évek kellettek hozzá, hogy egyetlenegyszer kiálljon értem, miközben a poklok poklát éltem meg ezerszer. De mégis több volt valamivel legjobb barátomnál. Baekhyun tökéletes volt, csak egy egészen apró probléma volt vele. Nem Kyungsoo volt. Nem az a srác, aki elcsente az első csókomat, aki nevetségesen könnyen bolondított meg. Soo mindenben a második volt az életbe, kivéve a szerelemben. Mert ott egyedül csak ő létezett nekem.
- Tényleg.
- Akkor miért érzem, azt, hogy bánod ezt az egészet?
- Azért... - néztem bizonytalanul szemébe. - mert igazad van.
- Micsoda?
- Ha nem lennék akkor nem lennél ilyen. Nem lennél hulla fáradt egy rémálom miatt, a szüleid foglalkoznának veled, ha nem jöttetek volna vissza minden a régi lenne és...
- Tényleg ennyire félsz? - sóhajtotta megkönnyebbülten én viszont csak összezavarodtam.
- Mi?
- Baekhyun mielőtt eljöttél írt egy smst. Azt mondta, hogy félsz és megijedtél, és, hogy legyek veled elnéző, ha bármi butaságot csinálnál.
- Tényleg?
- Aha – bólintott. - Meg utána telefonon is beszéltem vele – húzta el picit a száját, hisz ők ketten még mindig nem voltak jóban.
- És?
- Szerinte jót tenne neked ha kicsit csak mi ketten lennénk, és akkor végre dűlőre jutnál magadban, bár ezt nem tudom mire értette, mert kitért a válasz elől. Azt is mondta, hogy most furcsa vagy, de ne vegyem fel, és nem is tenném, csak felkavart az, amit a szüleim kavartak a háttérben. És...
- Nagyon-nagyon szeretlek – vágtam szavába és megkönnyebbülve csókoltam meg.
- Én is téged – motyogta apró puszik közben, én pedig rájöttem, hogy minden bizonytalan megmozdulásomnál nem léphetek vissza abba a kis világba, amit Baekhyun jelentett nekem. Nem menekülhettem mindig, most meg pláne nem, hisz az élet végre megadott nekem mindent, amire valaha vágyhattam.
Velem volt az a személy, akit szerettem, biztos háttérrel rendelkeztem, tartoztam valahova... Őszintén? Eddigi életem során most volt a legtöbb mindenem.



4 megjegyzés:

  1. Már azt hittem ,hogy szakít Kyungsooval.De a remény hal meg utoljára.Ugye?Jelölj, és folytasd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szerettem volna lerombolni a párosukat, ők jól vannak úgy, ahogy vannak. Igyekszem a folytatással, köszönöm a véleményt ^^

      Törlés
  2. Szia;;
    Nekem most nagyon nagy zűr van a fejemben. Már amikor kezdtem volna elhinni, hogy Jongin szerelmes Baekhyunba robbantottad a bombát, és újra Kyungsooval volt. Nekem végig fura volt Jongin, főleg a gondolkodásmenete. Mert nem tudtam kikövetkeztetni Baek szemszögéből hogy mégis mi járhat a fejében, szerintem teljesen máshogy vélekedett a dolgokról, és akkor is amikor már Kyungsooval volt. Azt hittem, hogy valami féltékenységi jelenetet fog rendezni, vagy hasonló. Minimum megkéri Baekhyunt, hogy ne vegye fel a telefont, mert tudta, hogy Chanyeol az. ÉS az a borzasztó az egészbe, hogy nem tudom, hogy melyiknek örültem volna jobban:D Nem szeretem, ha pont a két kis egyemmegem boldogtalan, de mivel Jonginnak ott van Soo, ezért nem az, ugye? Legalábbis az utolsó mondat erre engedett következtetni. Amúgy végig milyen feszült volt a hangulat köztük... Még akkor is, amikor Jongin azt mondta hogy szereti. Nem éreztem valódinak, aztán meginogtam, de végül megint nem tudtam eldönteni. Meg amikor először mondta... BAEKHYUNT KÉPZELTE ODA? Azért megnéztem volna Kyungsoo fejét, ha a szó mellé név is társult volna (vagy csak én értettem félre hahahaha). Aztán a vége tökéletes lezárás volt Kaisoo részére. Mindenesetre édes volt az a Kaibaek jelenet, és az előző fejezetről meg annyit, hogy JÉZUSOM. Nagyon váratlan volt, mert eddig nem esett róluk szó semmi vonzódásról, aztán így mostanra derült ki, hogy valójában Jongin érez valamit Baek iránt. Azért ezt furcsálltam, valamelyik régi fejezetben elkélt volna egy kis elszólás mondjuk Jongin részéről, hogy ez ne legyen ennyire érdekes most. Lehetséges, hogy nekem nem jó a memóriám, és már volt valami burkolt megjegyzés erre. Bár tudod, nekem jöhet Kaibaek, úgyhogy örülök neki hahahaha. Az a csók sksjdkjldkj, olyan szépen leírtad, és habár csak pár másodpercig tartott, akkor is szép volt.

    Akarok már olvasni valami Baekyeolt. Együttalvós Baekyeolt. Egyébként szeretem, hogy nem változtak meg egymás társaságában. Mármint ragaszkodóbbak lettek, én így látom, de úgy érzem, hogy megmaradt a barátságuk is. Kedvelik egymást, de Baek ugyanúgy cseszteti Chanyeolt, mint általában, és ez olyan jó. Szeretem, amikor valami új, mégis régi.
    Nem tudom mit szándékozol tenni, gyorsan hozd azt az új részt! Ami mostantól csak Baekhyun szemszög?:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van elég nagy káosz lett ez az egész, nem tudtam jól megoldani a dolgokat :/ Se itt sem az előzőben.
      Sokat gondolkodtam, hogy Jongin mit tehetne, de végül arra jutottam, hogy benne van, hogy neki van egy Kyungsooja, Baekhyun meg valamit érez Chanyeol iránt. Na jó, igazából fogalmam sincs. ez a fejezet messze nem volt átgondolt és megoldott, sokáig bizonytalan voltam benne és most sem tetszett. Ez az egész egy valami, ami nem sikerült :/.
      Az érzéseket direkt próbáltam bizonytalanná tenni, és még a feszélyezettség is tervben volt, csak a többi nem.
      Az egész Kaibaek miattad van >< egyrészt egyszer beszéltünk róla, utána pedig megszállt valami, hogy nekem kaibaek kell ><
      Igazad van, nem volt előzetes megjegyzés, cserébe próbáltam valami kétségbeesett ragaszkodássá szelídíteni a dolgokat Jongin részéről. Örülök, hogy legalább a sok baki mellé a csókot sikerült nagyjából jóra megírni ><.
      Lesz Baekyeol, azt nem mondom, hogy húú de jó, de lesz ><
      Szeretem amikor civakodnak, az annyira illik a párokhoz. Mármint akkor, amikor nem ilyen kegyetlen beszólós a dolog ><
      Haha én se tudom mit akarok. Borzalmas... de jön már az új rész ( illene hamarabb válaszolnom). Igen, egy kis csalással de Baekhyun szemszög :)
      Köszönöm, hogy írtál ^^ <3 és bocsánat, hogy nem sikerült még értelmesen válaszolni sem. Legközelebb összekapom magam >< <3

      Törlés