2015. december 10., csütörtök

A múlt képei, a jelen rémei? - 22,5. fejezet

Sehun

Döbbenten meredtem a magából kikelt Luhanra.
- Sehunie mégis, hogy mondhattad el a szüleidnek?
- De hát tudják, hogy meleg vagyok – értetlenkedtem problémáján.
- De hogy mondhattad el, hogy velem jársz? Meg se kérdeztél!
- Mi ezzel a gond? A szüleim elfogadták, hogy mást szeretek, és téged is bírnak.
- De nem tudták, hogy... jézusom! - rázta fejét dühösen, megrettenve és csalódottan.
- Mi bajod van Luhan?
- Az, hogy kifecsegsz mindenkinek mindent, miközben semmi közük nincs hozzá!
- A szüleimről beszélsz! - kaptam fel már én is a vizet.
- Az lehet, de ne hidd, hogy mindenki olyan, mint ők! Miért kellett elmondanod?
- Mert nem akarlak letagadni?
- Hát nem érted? Ebbe nekem is beleszólásom van! Rólam van szó!
- Ha nem akarsz találkozni velük akkor nem kell – próbáltam lenyugtatni, de úgy tűnt csak olajat öntöttem a tűzre.
- Ez nem csak erről szól! Felelőtlenség kifecsegni, hogy együtt vagyunk!
- Szóval tagadjam le azt akit szeretek, mert egy kicsit eltér a megszokottól?
- Ne forgasd ki a szavaim!
- Találd ki a mondandód, utána veszekedj velem!
- Gyerekes vagy Sehun, ha így látod a dolgokat! A melegeket nem fogadják el, hát nem érted?
- Basszus Luhan. Nem a SNS-re vagy Weibóra tettem fel, hanem elmondtam a családomnak! Nem tettem közhírré!
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted! Meg sem kérdeztél! A beleegyezésem nélkül... érted? Hogy bízzak így benned? Ki lesz a következő, akinek elmondod?
- Szóval letagadni való vagyok – összegeztem megbántottam.
- Nem ezt mondtam!
- Dehogynem! Tegyük fel évek múltán is együtt leszünk, akkor is ezt gondolnád, nem? Én nem fogom úgy leélni az életem, hogy végig hazudok.

Ez volt az első vitánk, ráadásul egy ostobaság miatt. Úgy gondoltam, elég ideje mondhattam őt a páromnak, ahhoz, hogy be is mutathassam őt ebben a szerepében a szüleimnek. Ehhez képest Luhan majd felrobbant. Felelőtlennek és gyerekesnek titulált, és hiába próbáltam meggyőzni, hogy ha nem akarja nem kell az az ebéd, amit anya ajánlott fel, hajthatatlan volt. Valami megtört bizalomról beszélt, és arról, hogy nem veszem komolyan a dolgokat.
Akkor mentem elsőnek úgy haza, hogy dühös voltam rá, de arra gondoltam ha hagyok időt rájön, hogy nem olyan komoly a dolog, mint ahogy hitte.
Persze tévedtem.
Mikor másnap hívtam, nem vette fel a telefont, és nem is válaszolt a következő két napban. Nem akartam, hogy ez falat húzzon közénk ,így bármennyire nem értettem meg az álláspontját elhatároztam, hogy bocsánatot kérek. Persze újabb vita lett a végeredménye.
Ez ment egy csomó ideig. Fújtunk egymásra, mint a macskák én pedig kezdtem belefáradni ostoba pesszimista szavaiba.
Napok óta nem volt egy kedves szavunk a másikhoz, mindig engem hozott ki hibásnak, és meg sem próbált az én szemszögemből belelátni a helyzetbe. Végül közölte, hogy időre van szüksége ahhoz, hogy végiggondolja a kapcsolatunkat.
Nem értettem.
Azt hittem arra gondolt, hogy az ismerkedés lefújva, és továbbra is lakáskapcsolatban maradunk de nem. Luhan szünetet kért! Nélkülem. Hiába beszéltem neki, hogy erre nincs szükség és túlreagálta hajthatatlan volt.
Aztán közölte, hogy ő most hazamegy egy időre Kínába és majd utána megbeszéljük, hogyan tovább.

- Szóval ha jön egy probléma te becsomagolod a cuccaidat és elmenekülsz?
- Vond vissza! Gyerekes vagy, nem érted a felnőttek világát.
- Huszonegy vagyok Luhan! Huszonegy! Nem négy! Évek óta tudom magamról, hogy meleg vagyok, és igenis megtapasztaltam, hogy ez mivel jár. Ne nézz ostobának!
- Dehogy tudod. Ha tudnád megfelelően viselkednél nem úgy, ahogy most. Néha úgy érzem, hogy egy gyerekkel jártam, nem egy felnőttel!
Észre sem vette azt, ami engem lerombolt egy pillanat alatt. Jártam. Nem járok. Jártam. Gratulálok Luhan...
Felkaptam a telefonomat az asztalról.
- Majd szólj mielőtt mész Kínába és eljövök a cuccaimért – indultam az ajtó felé, mire utánam kapott.
- Micsoda? - nézett rám összezavarodva.
- Te magadba már lerendezted a dolgot, csak gyáva vagy kimondani. Akkor kimondom én. Szakítsunk!
- Sehun, ne légy gyerekes! - szólt rám tipikus megrovó hangján, ami életemben elsőnek baszta fel igazán az agyamat.
- Kettőnk közül nem én vagyok a gyerekes, hanem te.
Kirántottam a kezem, és nem foglalkoztam tovább veszekedésével. Az ajtóig próbált, ahogy ő mondta észhez téríteni, de utána befogta a száját és csendben végignézte, ahogy elsétáltam.
Három nap múlva hívott, hogy másnap elutazik, beszéljük meg a dolgot, de én akkor már tökéletesen tudtam, hogy nem fogok megbeszélni vele semmit.
Amíg csak a szája járt addig nagy legény volt, aki pofázott az élet kurva nagy igazságairól, de amint megkapta, amire vágyott máris visszabújt kis üregébe és döntésképtelenségébe.
Egyik sporttáskámat vettem magamhoz, majd mondtam anyának, hogy nemsokára jövök.

Luhan félve nézett rám, és elkeseredett mikor felfogta a táska jelentését.
- Beszéljük ezt meg, Sehunie.
- Már elég alaposan kiveséztük a témát, nem kell felesleges köröket róni. Összeszedem a cuccaimat és itt sem vagyok.
- Én nem ezt akartam! Gondolj bele a helyzetembe.
- Csak azt tettem az elmúlt kibaszott időbe! - néztem rá mérgesen. - Nem akartál találkozni a szüleimmel? Semmi vész, akkor nem kellett volna. Titkolni akartad, hogy velem jártál? Legyen! De nem... neked mindig voltak ostoba kifogásaid, amivel a porba tiporhattad az önbecsülésem. Gyerekes vagyok? Hát akkor legyek, nekem most már édes mindegy mit gondolsz rólam.
Összeszedtem a dolgaim, már amik épp kezem ügyébe kerültek, és ledobtam az ágyra néhány cuccát, ami időközben hozzám került. Alaposan mérlegeltem, hogy mi az, ami ténylegesen az enyém volt, mi volt az, amit esetleg tőle kaptam, vagy miatta vettem meg, és azokat ott hagytam.
Csendben figyelte ténykedésem, és látszott, ahogy próbált kitalálni valamit megállításomra. Az elmúlt három nap azonban csak még határozottabbá tett. Csalódtam benne, nagyon megbántott, és igen. A bizalom amiről beszélt elmúlt.
Az a szombat volt addigi életem egyik legelcseszettebb napja.
Hamar végeztem a pakolással, sok dolgomat ott hagytam, mert nekem már nem volt szükségem rá. Bármennyire akartam kemény és határozott lenni a szívem szakadt meg azért a halvány rózsaszín – igen csak Luhan volt képes ilyet venni – pólóért, amit valami müzli mellé adtak. Képes volt negyed órát válogatni és bontogatni, míg mindkettőnk méretében talált. Sosem fogom elfelejteni azt a diadalittas mosolyát. Csak hogy az a régi Luhan volt, nem pedig az, aki az elmúlt időszakban mást sem csinált csak sértegetett. Így a póló maradt, és nekiajándékoztam nosztalgikus kis mosolyomat is.

- Ezt még majd beszéljük meg Sehunie. Akkor, amikor már mindketten lenyugodtunk, jó? - Napok óta először hallottam kedves hangját.
- Megmondtam mia véleményem. Amúgy is, nincs mit végiggondolnod. Te beszéltél elsőnek múlt időben rólam.
Együtt hagytuk el a lakást, ő már indult a gépéhez, én pedig úgy tűnt hazacuccolok és kiélvezem életem egyik legszarabb nyarát.

Luhan

- Túlreagáltad – közölte Kris, mikor elmondtam neki Sehunt.
- Dehogy reagáltam. Elmondta a szüleinek! - próbálom felvilágosítani Sehunie tettéről.
- És?
- Mi az, hogy és? Elmondta, hogy meleg vagyok! Anélkül, hogy megkérdezett volna!
- Ugye tudod, hogy szánalomra méltón érvelsz? - temetkezett kávéjába, de egy korty után folytatta. - A srác szülei tudják, hogy meleg. Elfogadják. Bírnak téged. Hol itt a gond?
- Ott, hogy kifecsegte!
- A szüleinek. Ráadásul bocsánatot kért! Még mindig nem értem a problémádat.
- De hát ez tök egyértelmű! - pislogtam rá karamellás tejem mögül.
- Beijedtél.
- Micsoda?
- Nem tudsz kezelni egy kapcsolatot, és kiugrottál belőle, csak azért, hogy neked legyen igazad.
- Ez nem igaz!
- Luhan... - nézett rám sajnálkozón. - Kidobtad azt a srácot nem is egy bocsánatkérése ellenére, aki fülig beléd van zúgva.
- Ő szakított.
- Részletkérdés. Olyan ez, mint, hogy ugrasz magadtól a vonat alá, vagy lökjenek. Volt annyi önbecsülése, hogy saját maga tette meg a lépést a halálba. Persze metaforikusan. Kétlem, hogy szétbőgné érted a fejét.
- Sehunie van, hogy néha sír... - jegyzetem meg halkan. Nem sokszor láttam ugyan, na jó... talán kétszer, de örökre belém épült a kép.
- Egy barom vagy Luhan. Címeres ökör.
- Milyen barát vagy te, hogy nem mellém állsz? - háborodtam fel, mire leintett.
- Őszinte. Én a helyedbe azon gondolkodnék, hogy megbocsát-e még ha most visszamész hozzá és térden állva könyörögsz.
- Kris!
- Ez az igazság.
- Nincs miért bocsánatot kérnem.

Szentül hittem igazamban, ám kénytelen voltam megállapítani, hogy talán egy kicsit túlreagáltam. De én csak szünetet akartam! Ez volt az első ilyen kapcsolatom, persze, hogy nehezebben kezeltem. Anyáék unokákról álmodtak, nem pedig egy nálam négy évvel fiatalabb srácról, akit páromként mutattam volna be! Ráadásul ő volt az, aki kimondta, hogy vége. Én csak végig akartam gondolni. Olyan hirtelen jött, hogy nehéz volt elfogadni a dolgot.
Szüleim nem tudtak Sehunról semmit, és nem is akartam változtatni a dolgon, így csak elkeseredve hallgatták a mesémet, hogy bizony egyetlen aranyos lány sem lopta be magát a szívembe. Azt nem mondtam el, hogy egy aranyos srácnak sikerült helyette. Amúgy is vége volt.

Egész nyáron naponta csekkoltam az e-mailjeimet, facebookom, sns-em weibóm mindenemet, de Sehun egyszer sem írt. Három hét múlva mennem kellett vissza Koreába az egyetemre. Attól féltem úgy fog eltelni a nyár, hogy nem beszéltünk.
Kris Sehun mellé állt, a szívem felé húzott, az eszem saját maga ellen fordult. Napi rendszerességgel kerestem rá a neten, és fájt, amit láttam. Nem tudtam, hogy túllépett-e rajtam, vagy csak így próbált továbblendülni. Instán képek ezrei jelentek meg a nyárról. Idegen arcokkal szerepelt rajta, egyen se láttam a banda bármelyik tagját.
Sehun bulizni volt, Sehun nyaralt Európában a családdal, Sehun partizott a barátaival Jejun. Sehun kosarazott Jonginnal, Sehun Baekhyunnékkal lógott. Sehun sosem maradt nyugton, és Sehun rohadtul megcsépázta a szívem. Sehunt akartam. Vele akartam lenni a képeken, megölelni, megcsókolni, szeretni, bocsánatot kérni.
Szenvedés volt megnézni a videóit, képeit, amiket posztolt. Miért basztam így el?
Augusztus közepén pedig megkaptam azt, ami miatt biztossá kellett válnom, hogy Sehun tovább lépett. Instán csókolózós képe pihent, facebookon kapcsolatban állt. Sehun továbblépett és szerelmesnek tűnt. Egy lánnyal.

Aznap este Kris vállán szenvedtem ki magam, és mindenáron Kínában akartam maradni. Yifan egész végig azt hallgatta, hogy én bizony nem ülök fel az egy hét múlva Koreába menő gépre, nem nézek szembe Sehunnal és feladom a szakom. Valamikor az éjszaka folyamán kaptam egy jó nagy pofont és egy lelkesítő beszédet, minek hála nem kisírt szemekkel indultam haza.

A reptéren győzködtem magam, hogy minden rendben lesz, de hát ki hitte ezt el? Azon kattogtam, hogy mihez kellene kezdenem. Beszélnem kellett volna vele? Elmondani, hogy még mindig szeretem? Fel kellene adnom? De én vissza akartam szerezni őt.
Lustán húztam magam után a bőröndöm, és nyomorúságos hangulatomból Minseok vidám arca húzott ki, ahogy boldogan integetett nekem.
Egy hét múlva szembe kellett néznem Sehunnal és az ostobaságom következményeivel...


6 megjegyzés:

  1. OMG >< ne márT^T miért pont ők mentek szét? Ez olyan rossz így! Remélem minnél hamarabb újra együtt lesznek. Ugye... Ugye együtt lesznek újra? SeHun csak nem olyan hülye,hogy elengedi LuHant. Mert akkor megverem a gyereket! °^°
    Aaaa siess a folytatással pls*reméliazhunhanlesz*❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Sehunt? Sehunt vered meg? :'D Miért? :O Ő az áldozat, legalábbis az én szememben, Luhan cseszte el ezt az egészet.
      Azért őket választottam mert hát mégiscsak egy baekyeol, kaisoo történetről van szó, és már így is soknak éreztem a párosokat. Az, hogy kibékülnek-e még a jövő zenéje, sajnos már én sem tudom mit tervezek nekik ><".
      A következő fejezet, nem velük lesz, nagy valószínűséggel ők már csak a mellékszereplőkként jelennek meg :$ de remélem így is tetszeni fog ^^"
      Köszönöm hogy írtál, ahogy időm és energiám engedi hozom a következő fejezetet :3

      Törlés
  2. Nagyon sajnálom, hogy szakitottak,de így tudják csak megérteni azt, hogy mennyire fontosak egymásnak.Nagyon jó kis sztori,jelölést és folytatást .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is nehéz volt megírni, mert kedves páros számomra, de úgy éreztem szükséges. Luhan részéről teljesen igaz ez a felvetés, neki tényleg kellett ez az egész, hogy rájöjjön a szerelem lényegére, Sehun viszont...
      Köszönöm a véleményt, igyekszem a folytatással ^^

      Törlés
  3. Szia!
    Jaaj végre Baek nagy nehezen mesélt Chanyeolnak a múltjáról, igaz nem gondoltam volna, hogy sírás lesz a vége. Bár Chan egy érzékeny embernek tűnt eddig is, főleg most Baekhyunról volt szó. De szerintem bárki végighallgatná ezt a történetet megrendülne. :-) OMG a Kaisoo jelent Kyugsoo régi házában annyira édes volt. Talán még ilyen aranyos Kaisoo momentet még nem is olvastam. Na meg az emlék.. EEOFBDKEPW *.* Jongin egy tündér szexi pasi testben. :-P ahah nem is tudok mit írni. :-D
    Még mindig nem értem, Lu miért túráztatja magát azon, hogy Sehun haza akarta vinni, holott nincs veszélyben az élete, azok csak Sehun abszolút liberális szülei lennének. De ő tudja...ha neki így jó...most meg szépen egyedül maradt. Krisnek rettentően megörültem. ;-) Az meg, hogy Luhan hülyeségét ecsetelte még jobban bejött. Ilyen egy igaz barát, aki elmondja, ha totál idióta vagy. Lu megszívta, ha Sehun tényleg tovább lépett ... öhm egy hölggyel. o_O Kíváncsi vagyok ebből mi sül ki.
    Várooom a folytatást.
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Igen Baek végre szintet lépett és kicsit képes volt megnyílni. Hát Chanyeol ezen cselekedete senkinek nem jött be, idáig te voltál az egyetlen, aki nem szólt be érte. Igazából Chanyeolt nem akartam ennyire gyenge karakternek, szimplán neki Baekhyun annyira különleges és egyedi, és minden, hogy ezerszer rosszabbul fogadja a vele kapcsolatos dolgokat, mint bárki mással. És azért Baek átélt dolgokat, amibe ha belegondol... nehezen viseli. Szerintem mindenkinek fájna, ha egy nagyon fontos emberről ennyi rosszat tudna meg. Szóval nem bőgőmasina! xD Bocsánat csak már fájdítja a szívemet, hogy ennyire nem kedveltékxd
      Óó, annyira örülök, hogy tetszett a Kaisoo moment, és az emlék is, valahogy annyira elképzelhetőnek tartottam a szerencsétlen kis egymásra találásukat ><
      Luhan szimplán megijedt. A szülei folyton unokákról áradoztak neki, meg házasságról, meg lányokról, erre ő belezúg Sehunba, aki nem elég, hogy fiú még jóval fiatalabb is nála, ráadásul ilyen téren tapasztaltabb, és mint, ahogy Kris mondta, nem tud mit kezdeni egy ilyen kapcsolattal. De már ráébredt, hogy elcseszte, az, hogy rendbe tudja-e szedni még számomra se teljesen tiszta ><. Krist én egy ilyesfajta karakternek tudnám elképzelni, pedig az elején nem is volt tervbe, hogy ő is szerepel, de a végére lassan felvonultatom az egész bandát xD Kész káosz, én mondom xD
      És igen Sehun továbblép egy hölggyel :D szerintem a befejezésnél adok majd még nekik egy fejezetet, hogy minden megvilágosodjon, csak már így is elhúztam szerencsétlenek történetét :S
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés