A múlt képei, a jelen rémei? - 28. fejezet

Baekhyun

Vigyorogva nyitottam ki az ajtót, majd csaptam be miután Chanyeol belépett. Meglepődve nézett körbe a sötét nappalin, csak a konyhában égett a villany, az pedig nem adott elég világosságot a térnek.

- Miért van ilyen sötét? - nézett rám, mire elvigyorodtam.

- Horror este!

- Gondolhattam volna... - sétált be az előtérből.

Csak vidáman vállat vonva követtem, és figyeltem hatalmas lépéseit.

Jongin majdnem egy órája lépett le, miután a lelkemre kötötte, hogy szólok ha megint ilyen síros attrakciót, vagy bármi mást akarok rendezni és ő rögtön itt lesz. Megígértem neki, bár nem terveztem ilyet, ráadásul a lyukban kaptam egy sms-t Kyungsootól, hogy estére igényt tartana Jonginra, így ha rendben vagyok, akkor elkéri tőlem.

Tisztára valami fegyveres apukának éreztem magam, aki védi a lánya szüzességét, a csúnya, gonosz baráttól, aki rettegve kér randit a lányának tőlem. Nevetséges volt az egész, nekem pedig most épp borzalmasan jó kedvem volt.

Chanyeol lehuppant a már előkészített kanapéra és a tv-t kapcsolgatta, hogy megtalálja az ideális horrort. Lusta voltam kikerülni őt, így átmásztam rajta, amit csak egy nyögéssel – beletérdeltem a hátába – és némi halk morgással kommentált. Meg kiborította a pattogatott kukorica felét az ölébe.

- Nagyon elemedbe vagy... - méregetett sandán miután eltávolította magáról a popcorn darabokat, mire csak vállat vontam, és közelebb hajolva hozzá loptam tőle csókot. - tényleg rettenetesen fura vagy... - motyogta lehunyt szemekkel.

Egyik kezével karomat fogta, majd egész egyszerűen ölébe húzott. Két oldalt térdeltem combjai mellett, súlyom nagy része rá nehezedett, ám úgy tűnt nem zavarja. Keze felcsúszott tarkómra, és úgy húzott közelebb magához. Meg akart csókolni, de nem engedtem magam irányítani. Elsőnek orrára nyomtam egy puszit, aztán az arcát jártam körbe, majd a nyakát, végül megint az orrát. Apró mosollyal tűrte a puszik hadát, keze gyengéden simogatta csípőmet, nem akarva semmi többet.

Hajába túrtam mindkét kezemmel, összeborzoltam, simogattam, néha kicsit meghúzogattam, hagytam, hogy tincsei homlokára hulljanak, csak, hogy utána elsöpörhessem őket onnan, ő pedig szó nélkül tűrte kisded játékaim, hagyva, hogy érvényesüljön ostoba akaratom. Mikor homloka szabaddá vált fekete tincseitől, halvány puszit nyomtam rá, és a tervezettnél egy kicsivel több ideig pihentek ajkaim puha, forró bőrén.

- Miért csinálod ezt? - suttogta mellkasomnak, ahogy hirtelen magához ölelt. Állam feje búbján pihent, kezeimmel kobakját öleltem, és úgy meredtem a semmibe.

- Nem tudom. Tetszik, élvezem. Szeretem.

Lazított ölelésén, így eltávolodhattam tőle, hogy homlokának dönthessen a sajátom.

- Azért csinálom, mert bármennyire is helytelen ez az egész, tudom, hogy ez a helyes – ismertem el ostoba érvem szemeibe nézve. - Ugye?

Valahogy a filmezésből nem maradt meg sok minden. Sőt... semmi.

Csak a csókok, és az egyre hevesebb érintések, meg az elképzelhetetlenül mély vágy. Én sosem voltam ilyen, nem vágytam még úgy senkire, mint rá, és sosem akartam senkihez úgy hozzáérni, mint hozzá. Sok mindent megtapasztaltam már, rengeteg dolgot kipróbáltam, a host klubban pedig igencsak sok tapasztalatra tettem szert, de ez más volt.

Chanyeol szaggatott légzését hallgattam, és eszméletlenül gyorsan verő szívét, meg a sikertelenül elrejteni próbált sóhajokat. Tetszett, ahogy nevem sóhajtozta, miközben alig bírta tartani magát, és imádtam, hogy miattam hullott darabokra. Tényleg utáltam hozzáérni egy másik emberhez ilyen szinten mindig is csak a kényszer vitt rá, taszított, hogy valaha is bárkit így kielégítsek, de amikor Chanyeol el akarta húzni magáról a kezem, elsőnek éreztem azt, hogy én ezt akarom. Tetszett a csábító szerep, az pedig még inkább vonzott, hogy én adhattam meg neki a kielégülést akkor és úgy, ahogy akartam.

Bár nem volt ismeretlen ez az egész, mégis rettentő bizonytalan voltam. Chanyeol vágyott rám, ezt tagadni sem tudta volna, mégis bennem volt a félsz, hogy mit gondolhat rólam. Az egész izgató volt, mégis félelmetes, nem akartam, hogy rosszat gondoljon rólam. Nem értettem minek kezdtem bele, percekig voltam bizonytalan, de mikor sikerült megszabadítanom őt nadrágjától, elmúlt minden ellenérzésem.

Kezeimmel szabadon barangoltam testén, miközben a kanapé elé csúsztam, lábai tudatlanul nyíltak szét, hogy elférjek, és azt tehessek, amit csak akarok. Kezei óvatosan siklottak tincseim közé, mikor már számban éreztem őt, és bár a kielégülés hajtotta, nem tett olyat, amivel árthatott volna. Irányította a mozgásom, ő diktálta az ütemet, én pedig hagytam magam, hogy neki jó legyen. Mikor felpillantottam rá, bennem rekedt a levegő.

Annyira különleges volt. Szemei félig lehunyva, szája kissé nyitva, sóhajai gond nélkül szöktek ki ajkai közül. Teste néha megremegett, ahogy próbált uralkodni magán. Figyeltem őt, bármennyire is volt furcsa a helyzet, csak arra nem számítottam, hogy egyszer csak visszanéz rám. Szemei ködösek voltak, ahogy belém mélyesztette tekintetét, és ahogy tudatosult agyában az egész, éreztem megremegni, majd elmenni.

- Úristen... - suttogta lihegve, feje visszabicsaklott, míg én vörösödve figyeltem.

Hiába voltunk ennyire intim viszonyban, elvégre most szoptam le, nincs ezen mit szépíteni, valahogy sokkal többet adott, az a pillanat mikor szemeimbe meredt.

Számban még éreztem a sós ízt, mikor magához húzott és mélyen megcsókolt. Kapkodó érintéseiből tudtam, hogy mit akar, pillanatok alatt varázsolta le rólam a felsőt, és már farmerom gombjaival szórakozott, de nem engedtem neki. Vágytam rá, kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lenne, szinte lelki szemeim előtt táncolt a kép, ahogy kezei rám simultak, majd szájával juttatott a csúcsra, de nem engedtem. Ez nem annak az ideje volt, és én nem holmi hála szopást akartam.

Percek kellettek mire feladta a dolgot, és beletörődően csókolt sokkal gyengédebben, mégis ezerszer csábítóbban. Ha nem fogadta volna el a kudarcot, és tíz perc múlva újra próbálkozott volna, szinte én könyörögtem volna, hogy tegye meg. De nem tett ilyet, ami csak azt bizonyította, hogy mennyire figyelt rám.

- Eszméletlen furcsa ám így csókolni téged – szakadt el tőlem valamikor, mire értetlenül pislogtam rád. - Érezni rajtad az ízem – csóválta a fejét, mire zavar futott végig rajtam.

- Rossz? - néztem félve rá, és majdnem kiugrottam az öléből, hogy elrohanjak fogat mosni. Nekem sem volt épp természetes a dolog, de sosem volt különösebb problémám vele. Bár biztosan nekem is fura lenne...

- Tulajdonképpen tetszik – vigyorodott el.

- Örülök, hogy jól szórakozol rajtam.

-Sosem hittem volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülök veled. Még most is hihetetlen.

- Az lenne? - indult kezem felfedezőútra újra, mire rögtön felnyögött.

- Baek... ne – suttogta kábultan.

- Ó, dehogynem – vigyorogtam előre nyomorán, már ha lehet annak nevezni...

Izgatottan olvastam át újra az ezernyi papírt, amit küldtek, és aminek a nagy része lényegtelen volt, de muszáj volt olvasgatnom, mert majd belepusztultam. Egyetemista leszek! Én, Byun Baekhyun a reménytelen kis korcs.

Jongin a Mókusképű vállán pihent, aki helyette töltögette ki a dokumentumokat, mert a kis ostoba ilyenekkel sem szeretett foglalkozni. Helyette félálomban létezett, miközben fél szemmel még a dorama eseményeit követte a tévében, és egy pillalatra sem engedte volna el a másikat. Megnyugtatott, amit láttam, visszaváltozott a szerelmes kissráccá, akinek senki más nem jár a fejében, csak a ő nagy ő-je.

- Kész vannak – tette le a tollat Kyungsoo, de barátomat cseppet sem érdekelte a dolog, csak nagyot szusszant és szorosabban ölelte, majd mosolyogva nyomott csókot a nyakába.

- Szobára gyerekek... - jajdult fel Sehun, mert persze, hogy ő is nálunk vendégeskedett. Ahogy közeledett az iskola kezdete, azt mondta visszaszokik az unalmas életbe, így hát egyre többet telepedett meg nálunk. Kedves volt, csupa derű és jóindulat, de hát hol érdekelt ez engem? Felőlem lébecolhatott a lakásba, gyakran a kertben randalírozott, mint valami tízéves kölyök, Jongin meg vele csinált minden butaságot.

Fociztak, de a labda kirepült a tetőről – szerencsére nem számoltak be semmilyen ufőjelenségról, vagy tömegbalesetről az ostobaságuk miatt. Máskor elhatározták, hogy ő most kertészkednek, de a kert azon része azóta puszta... minden növényt kiirtottak. Sajnos nem a fűszernövény kertet, pedig azért nem fájt volna a szívem. Kyungsoo így is hetente kikergetett minket gyomlálni, mert, hogy vigyázni kell a gazokkal. Utáltam őket. Mármint nem a gazokat, mert azok sem érdekeltek, hanem a kis szerelmespárt mert nekem végig kellett velük csinálnom mindent, mintha a gyerekük lettem volna.

- Szóval – lapozgattam a halmot, miközben kidőltem a kanapéra. - Csak be kell iratkoznunk, utána felvesszük az órákat és csak be kell majd járnunk? - Pislogtam Sehunra, aki épp egy kártyavárat próbált összehozni a dohányzó asztalon.

- Ja – bólintott, de igazából nem is figyelt rám. - minden tök laza, csak tanulni kell.

- A tanulás, hol laza? - mormogott Jongin még mindig a másik nyakába bújva.

- Vagy tanulsz vagy kibuksz – vont vállat a Pösze, amire elvigyorodtam.

- És akkor Soo csalódni fog benned... - gügyögtem kegyetlenül elégedett vigyorral a szám sarkában.

- Ne figyelj rájuk, nem fogok kibukni...

- Hát ne is – szidta le őt Kyungsoo is – Nincs kedvem veled külön tanulni.

- Na!

Hiába volt lassan tizenegy óra, Chanyeol cseszett felkelni és előmászni szobámból, pedig semmi tekintettel nem voltak rá. Sehun hangosan veszekedett Jonginnal, Kyungsoo énekelgetett, én meg ténferegtem mindenfele.

- Keltsd már fel! - mormogott Jongin.

- Mert aztán neked nagyon fontos, hogy itt legyen Chanyeol – gúnyolódtam. - Miért ne aludhatna ha fáradt?

- Mert olyan kis búval baszott fejed van – vigyorgott, mire hozzá vágtam egy párnát. Nagyon felélénkült, és úgy tűnt alig várta, hogy visszavághasson.

- Még alvó állapotban is jobb társaság, mint te! - pattantam fel sértetten, és tényleg el akartam vonulni a szobámba.

- Baek várj! - kiáltott utánam Sehun, mire megtorpantam. Odatrappolt hozzám és valamit a kezembe nyomott. - Én gondolok rád is – paskolta meg a vállam, majd elslisszolt mellőlem.

- Most komolyan? - mértem végig a kis flakont, amiben síkosító volt.

- Csak, hogy ne fájjon – röhögött az a köcsög.

- Seggfej.

Morogva – síkosítóval a kezemben – bújtam be szobámba, minél halkabban. A függöny miatt még mindig kellően sötét volt, Chanyeol pedig szinte kisajátította az ágyam óriás méreteivel és kiterült alvási stílusával. A hülye kis flakont ledobtam az asztalra, majd elgondolkodtam pár pillanatra. Nem volt kedvem felkelteni, mert miért ne aludhatna, főleg a tegnapi este után...

- Mi van Törpe? - hallottam hirtelen hangját, mire felé fordultam. - Régóta ébren vagy? - nyújtózott álmosan.

- Pár órája – vontam vállat, ahogy felmásztam az ágy szélére.

- Jól vagy?

- Persze – mosolyogtam, és mellé feküdtem. - Kialudtad magad?

Csak ásítva bólintott egyet, majd hozzám hajolt és megcsókolt. Rögtön viszonoztam, miközben igyekeztem megtartani súlyomat felette, de ő egyre csak húzott maga felé, nekem pedig egyszer csak felmondták kezeim a szolgálatot, és rázuhantan.

- Néha borzalmasan béna vagy... - jajgatott mikor elhúzódtam tőle.

- Kell neked magadra rángatni.

- Még az én hibám... - ciccegett lemondóan, ami felderített.

- Ki másé lehetne? - incselkedtem elégedettem figyelve nevető szemeit.

- Nem tudom...

Egy pillalat alatt fordított át minket, és már ő volt felül. Kezeimet fejem mellett szorította le, arca izgatóan közel volt hozzám és már épp hajoltam volna a csókomért mikor megszólalt.

- A foglyom vagy.

- Mi van? - tátottam el a számat, és ficánkolni kezdtem.

Miniháború alakult ki köztünk, én pedig egyre vörösebb fejjel próbáltam szabadulni, miközben ő cukkolt, hogy milyen gyenge vagyok.

- Téged még álmomban is leterítenélek.

- Füles! - sziszegtem egyre idegesebben, de valahogy nem hatotta meg.

- Na de gyerekek! - hallottam meg Sehun hangját, mire abbahagytam a ficánkolást Chanyeol pedig felegyenesedett. - Tudtam, én, hogy nagyobb tubus kellett volna... - fordult is ki a szobából.

- Ya! Mi a fenéért jöttél? - kiabáltam utána, mire megállt. Az az ostoba Füles cseszett lemászni rólam, szóval még mindig az ágyba passzírozva figyeltem a Pöszét.

- Lemegyünk a pályára focizni. Gyertek majd ha gondoljátok – intett.

- Megy a halál... - morogtam. Utáltam a focit. Na jó nem utáltam... csak nem szerettem.

- Milyen tubus? - pislogott rám Chanyeol értetlenül.

- Síkosító.

- Ó, anyám – temette fejét nyakamba.

Lehelete csiklandozott így akaratlanul nevettem fel. Kellett neki mindig kíváncsiskodni.

Chanyeol magabiztos mosollyal nézett le rám, én pedig nem tudtam mire vélni a dolgot, legalábbis addig amíg akaratosan nem mart ajkaimra. Teljesen átvette az irányítást esélyt sem adott arra, hogy bármit is csináljak. Kezeimet egy kézzel lefogta, miközben igyekezett csókolni és a pólómtól is megszabadítani.

Abban a pillanatban vált még kapkodóbbá, mikor hallotta csapódni az ajtót, ami azt jelentette, hogy egyedül maradtunk.

- Basszus... - suttogtam megremegve, mikor köldökömbe csókolt és akaratlanul nyomtam felé magam. Túl izgató volt a tegnap, ő pedig túl jól értett ahhoz, hogy elvegye a eszem.

- Merre is van a a síkosító? - szakadt el számtól. Kissé ködösen böktem az asztal felé, immár félmeztelenül és ahhoz sem kellett sok, hogy nadrágomat levarázsolja rólam.

Valamilyen szinten ciki volt a helyzet, mert ő teljesen felöltözve – na jó pizsomában volt – míg én szinte már meztelenül szenvedtem alatta. Bolond voltam, hogy engedtem neki, erre már az első pillanatban rájöttem, ahogy megéreztem száját magam körül. Le akartam nézni, vagy csak leállítani, mert túl jó volt, de mozdulni sem tudtam.

Kezei közben lábamon barangoltak, majd éreztem egy ujját, ahogy óvatosan belém csúszik. Csak arra nem számítottam, hogy ez ennyire erős hatású lesz.

- Baszd meg... - szorítottam össze szemem, ahogy átjárt a bizsergető érzés. Chanyeol elszakadt tőlem, és elvigyorodva hajolt fel hozzám.

- Nem tetszik? – mozdította meg bennem ujját, mire megint nyögnöm kellett.

- Utállak...

- Szerintem meg mocskosul élvezel – csókolt meg, és közben még egy ujjával nekiállt kínozni. Az érzés pedig megsokszorozódott. Borzalmas volt az egész, Chanyeol érintései alapból ezerszeresen hatottak rám, de így...

Halkan nyekeregve próbáltam uralkodni magamon, de a kurva síkosító hatása, csak nem akart múlni. Lassan az egész testem bizsergett, Chanyeol pedig csak mosolyogva figyelte szenvedésem.

- Tényleg ennyire jó?

- Fogd beh... - szuszogtam összeszorított szemekkel, kezeimmel a lepedőbe markoltam. - Meg ne próbáld! - szóltam rá, mikor harmadik ujjával is izgatni akart. Visszavonulót fújt, békén hagyta megkínzott még mindig bizsergő alfelem, mire kissé csalódottan szusszantam fel.

Brutális érzés volt, teljesen más, mint amihez szoktam. Sehun az a mocskos dög, valami spéci kis tubusos szart adott, Chanyeol pedig élvezettel tesztelte rajtam a hatást.

Lehunyt szemmel próbáltam túllendülni az elképzelhetetlenen, de sehogy sem sikerült, testem akaratlanul rándult meg mindig egy picikét, pedig még csak orgazmusom sem volt. Ez az idióta pedig nem hagyott békén. Hasamat csókolgatta, volt, hogy nyakamat vette inkább célba, majd puha pusziakt nyomott arcomra. Lassan sikerült túljutnom az érzéki holtponton, mikor váratlanul magamban éreztem ismét két eszméletlen hosszú ujját. Eszeveszett mód ficeregtem alatta, egy részem többet akart, a másik a kiutat kereste, ő pedig fél kézzel igyekezett leszorítani, hogy kedve szerint szórakozhasson. Csókjaival nem állt le, lassan haladt folyamatosan lentebb és lentebb, míg ismét ajkai közé vett.

Kezembe haraptam, hogy ne visítsak, mert nem adtam meg neki ezt az örömöt. Én nem fogok nyögni alatta, hiába is tettem meg nem is olyan régen. Próbáltam uralkodni magamon, nem akartam ennyire gyenge lenni. Ő pedig nem akarta ezt hang nélkül elengedni.

Kegyetlen játék volt a miénk...

- Baek... - pöckölte meg a homlokom mire nagyot nyögve jeleztem még élek. - Jól vagy? - hajolt közelebb.

- Hmpf...

- Ez most jó vagy rossz? - már csupasz mellkasomon pihent álla, tudtam, hogy ha kinyitnám a szemeim, hatalmas füleivel találnám szembe magam. Így csak hallgattam és szuszogtam. Egészen addig a pillanatig amíg forró csókot nem nyomott bal mellbimbómra.

- Nem bírom... - nyögtem, amin felkacagott, de a csókok mellé halvány szinte suttogásszerű simogatás is társult. Testem a nemrég átélt dolgok miatt ezerszer érzékenyebb volt, már ennyitől rázott a hideg és végigfutott rajtam a bizsergés. Az a kurva bizsergés...

Chanyeol messzemenően kiélvezte helyzetét, jobban mondva egyáltalán nem, mert hiába művelt velem olyan dolgokat, ő egyszer sem engedte el magát, csak velem foglalkozott. Megint olyan dolgokat mutatott, amik bár ismerősen csengtek ismeretlenül hatottak. Ha vele voltam, minden ezerszer kiélezettebb és feszültebb volt, annyira érzékenyen reagáltam rá, hogy az valami hihetetlen volt. Erre a kis problémára ő is hamar rájött és az elmúlt pár órában volt, hogy már szinte röhögve nézte a szenvedésemet.

Persze felvetődött a kérdés, miért nem állítom le, de őszintén, neki mégis ki tud ellenállni?

- Zuhany – morogtam a késő délutánba, mikor belépett a szobába, valami harapni valóval. Meglepetten nézett rám, hisz szinte öntudatlan állapotba hagyott itt, de fejben sikerült magamhoz térnem. A mozgás? Hát az nem ment.

- Mi van? - nézett még mindig értetlenül, aztán ahogy mocorogtam, leesett neki.

- Nehogy nevetni merj! - ütöttem meg. - Ez a te hibád! - vagdalkoztam miközben próbáltam lábra kecmeregni.

- Már miért lenne az enyém? - ellenkezett döbbenten. - A te tested ilyen kielégületlen!

- Nincs semmi baj a testemmel. Tökéletesen elégedett!

- Ezt erősen kétlem – vigyorgott magában. - Nézd... - hátul nyakamba csókolt, miután eltűrte még mindig izzadságtól kissé nedves tincseimet. Nem tehettem róla, testem önkényesen reagált, és dőltem neki. - Vágysz rám – morogta nyakamba.

- Megeshet – ismertem el. - Megadod magad? - fordultam meg kissé sután kezei közt.

- Nem lesz sok?

- Most már nincs nagy szád? - néztem kihívóan szemébe.

Reakciója gyors volt és heves, ahogy magához rántott és már csókolt is. Mezítláb toporogtam a hideg padlón, és már neki is indultam a harci feladatnak, hogy róla is mihamarabb eltűnjenek a ruhák.

Az órák hosszát átívelő előjátéknak lényegült mozzanatainak hála egy cseppnyi fájdalommal sem járt az egész, és most ő sem fogta vissza magát. Bár még mindig figyelt rám, szinte megérezte mikor volt szükségem egy pillantásra vagy másfajta érintésre, hogy az egész félelmetesen tökéletes legyen.

Az már más kérdés, hogy estére nem ment a talpon maradás, vagy ülés, de még a létezés is kisebb problémákat idézett elő bennem.

Próbáltam normálisan viselkedni késő éjszaka mikor hazaértek és mint valami ostoba kölykök randalíroztak hárman, amihez nemsoká Chanyeol is csatlakozott. Én csak tisztes távolságból figyeltem őket halvány mosollyal, na meg néha némi fintorral, amikor nem sikerült megtalálni a kényelmes pózt.

Sehun csak párszor végigmért, majd ajkaira mindentudó grimasz ült és amikor egyedül talált cukkolgatott, de az sem tudta elvenni az érzéseket tőlem. Jó volt újra így lenni Chanyeollal, ismét mutatott valami különleges dolgot, ami biztosan sokáig élményként fog szerepelni bennem. Kételkedtem, hogy ezt lehet fokozni, de mégsem mertem biztosan kijelenteni, hisz eddigi életem során ő volt az első srác, akivel mindenféle dolgot élveztem. Vele másmilyen volt a szex, sokkal izgalmasabb és jobb, ezerszer jobb, mint akárkivel, de ezt el nem ismertem volna neki. Most még biztos nem, mert annyira még nem voltunk mi, később pedig ha bármi is történt volna, akkor sem. Ez az én titkom marad, amolyan nyílt titok-féle, hisz reakcióimat, nem tudtam kontrollálni, ő pedig tudott olvasni a jelekből. Ezért is lépett néha oda hozzám, miközben szórakoztak.

Nem tett semmi olyat, nem csókolt meg még puszit sem adott. Szimplán mosolyt ajándékozott nekem, esetleg összeborzolta, amúgy is kusza hajam, majd pár pillanat múlva már ott is hagyott kellemes magányomban, amit nem is bántam. Most tökéletesen elég volt, ha távolról, de mégis annyira közelről szemlélhettem őt, a mosolyát, és az egész lényét. Abban a pillanatban Chanyeolból ennyi pont elég volt. Talán még többet is adott, mint amit bármikor máskor kaphattam belőle.