2015. november 25., szerda

A múlt képei, a jelen rémei? - 21. fejezet



Baekhyun

- Mit csinálsz? - kérdeztem, mikor otthagytam a képeket, és a konyhába csoszogtam Chanyeol után. Kissé összerezzent hangomra, de nem fordult meg.
- Palacsintát... - morogta, mire rögtön mellé léptem.
- Nem azt mondtad, hogy nincs tojás?
- Hazudtam.
- Bi...
- Biztos – nézett rám csúnyán. - Megnéztem a receptet! - jelentette ki morcosan.
- Oké – léptem hátrébb megadón. - Segítsek valamit?
- Ne zavarj! Még sosem csináltam... Kyungsoo tud főzni nekem sosem kellett ilyenekkel szenvednem...
- Mi lenne ha rament ennénk? - vetettem fel, mert bizony a tészta megint fura volt.
Mérges tekintettel fordult felém és a számba nyomta a kanalat. Meglepő, de jó íze volt.
- Ohé...befoftam... - mondtam kanállal a számba.
Elégedetten fordult vissza, hogy folytassa a készítést.
Az első palacsinta beleégett a sütőbe. A következő a földön végezte. A harmadik a tűzhelyen! A tűzhelyen!
- Nem megy ez neked Füles – nevetgéltem az egyik bárszéken.
- Mert te talán jobb vagy? - vesztette el a türelmét és a tűzhelyre vágta a palacsintasütőt.
- Nem hiszem – szórakoztam morcosságán. Állára tészta ragadt így magam felé intettem. Még mindig mérgesen ballagott hozzám. - Csak ismerd el, hogy nem tudsz főzni – húztam végig állán ujjaim, majd lenyaltam őket.
- Egy majom vagy – sóhajtott, de nem ment távolabb.
- Miért? - nevetgéltem.
- Mert azt mondtam...
Számba haraptam, hogy ne röhögjem képen de mosolyomat sehogy se tudtam letörölni.
- Egy mo... - megragadtam tarkójánál és magamhoz húztam.
- Gyerekes vagy! - morogtam szájába, mire combomra csapott, de folytatta csókunkat.
Csak a furcsa szagra szakadtunk szét, mire a tűzhelyre kaptuk a tekintetünket. A serpenyőben lévő tészta félig a tűzhelyre folyt és szénné égett.
- A reménytelent se felejtsük el... - jegyeztem meg majd lehuppantam a székről és elzártam a gázt. A palacsinta sütő a mosogatóban végezte és vizet engedtem rá. - ha kihűlt majd eltüntetjük.
- Ma se eszek palacsintát... - morogta lesújtottan.
- Annyira béna vagy...
Nekiláttam eltüntetni a nyomokat, míg Chanyeol topogott mögöttem. Nem fordítottam rá különösebb figyelmet, hanem próbáltam kitalálni, hogyan kell palacsintát sütni. Tíz perc pakolás és súrolás után a konyha csillogott villogott, én pedig nekiálltam a harci feladatnak.

- Annyira király vagy Baek! - tömte magába a hol félig nyers hol félig égett palacsintákat Chanyeol letörölhetetlen vigyorral az arcán. Nem jegyeztem meg, hogy ez messze van a finom kajától, csak ugyanolyan vigyorral tömtem a fejem. Szó nélkül kajáltunk, Chanyeol feleannyi idő alatt bezabálta a részét, így átadtam neki néhányat, amit lelkes bólintással jutalmazott.
- Ah... tele vagyok – ütögettem pocakom, és hátradőltem.
- Megehetem? - bökött arra a pár darabra, ami még tányéromon pihent.
- Hogy bírsz ennyit enni? - szörnyülködtem.
- Szeretem a palacsintát – vont vállat, mire megcsóváltam a fejem.
- Tényleg gyerekes vagy...
- Te meg begyepesedett vénember...
- Pár hónap van közöttünk, Füles! - csattantam fel, mire csak megforgatta a szemét.
- Nem úgy tűnik... - nyammog elégedetten az utolsó falattal.
- Ya!
- Most ki a gyerekes? - nevetett ki mikor sértetten néztem rá.
- Hát nem én...

Elmosogatott míg én tele hasamat fogdostam. Túl sokat ettem, de jó volt vele lenni, így húzni akartam az időt.
- Gyere! - nyújtotta felém a kezét mikor végzett a pakolással. Enyhén zavartan fogadtam el mancsát. Lazán felhúzott és a következő pillanatban egy szoros ölelésben találtam magam.
- Chan...? - nyögtem döbbenten.
- Csak egy kicsit... - suttogta fülembe. Meleg leheletétől kirázott a hideg és végigfutott rajtam a libabőr.
Bizonytalanul vezettem kezeimet hátára és viszonoztam ölelését.
- Könyörgöm hamar találd meg a miértedre a választ... - motyogta. Nem tudtam, hogy akarta-e, hogy halljam, így nem válaszoltam, csak szorosabban öleltem. Fejem mellkasának döntöttem, és csak kiélveztem a pillanatot. - Megcsókolsz? - kérdezte bizonytalanul.
Szótlanul bámultam még mindig mellkasát nem engedve a szorításomon. Ismeretlen érzések rohamoztak meg. A szívem ezerszeres sebességre kapcsolt, minden érzékem kiéleződött, csak ő járt a fejembe. Pár másodperc múlva elhúzódtam kicsit tőle, majd lábujjhegyre álltam és nagyot nyeltem.
Rémisztő volt szemeibe nézni. Nem tudtam kiolvasni a válaszokat pedig annyira egyértelmű volt. Minden ott volt a szemem előtt csak én voltam vak és ostoba, hogy nem jöttem rá semmire. Megremegve fújtam ki a levegőt, és megszüntettem a távolságot kettőnk között.
Ez a csók óvatos volt, gyengéd és rettentő bizonytalan. Megszorítottam pólója anyagát, miközben egy egészen kicsit jobban hozzásimultam. Inkább váltottunk apró puszikat, mint csókot, de a gyomrom így is beleremegett az érzésbe. Percekig maradtunk így, bennem pedig egyre inkább elhatalmasodott egy érzés, de egyszerűen nem tudtam dűlőre jutni magamban.

Nem igazán akartam eljönni Chanyeol mellől, de mégsem maradhattam ott. Így mikor megcsörrent a mobilja, a hívásra fogva – elég bizonytalan volt, hogy felvegye vagy rám figyeljen – gyorsan leléptem. Hazavánszorogtam, ami egy beszállok a liftbe kiszállok a liftből út volt, és azt terveztem bedöglök a nappaliba, és megfűzöm Jongint nézzünk valami filmet.
A tervem a belépés pillanatában megdőlt, mert az ajtó melletti tükörben néztem magam menet közben és pár apró lépés után felnyaltam a padlót, mert átestem valamin. Egy táskán...
Hangosan szitkozódtam, miközben magamban próbáltam értelmezni a táska jelenlétét, de semmire nem jutottam. Menne valahova Jongin? De hova? És miért nem szólt? Vagy... ebben a pillanatban pillantottam meg őt és a Mókusképűt... kézen fogva.
Összejöttek?

Mielőtt még felfogtam volna mit csinálok leütöttem a gyereket, majd elvonultam. Igazából nem voltam mérges rá különösebben, csak tudatni akartam vele, hogy ha még egyszer...
- Hyung! Leütötted őt! - robbant be Jongin a szobámba, amiről arra következtettem, hogy a Mókusképű lelépett.
- Bocsánat... - Erre csak felnevetett és vállat vont. - Mi történt?
- Elmondta a szüleinek! - lelkesedett ragyogó szemekkel. - Velem van – sugárzott belőle a boldogság, amit megértettem.
- Akkor happy end?
- Még nem... összeveszett velük.
- Sajnálom.
- Én is, de... boldog vagyok. Ez rossz?
- Nem hiszem – vigasztaltam. - Azt hiszem nem vagy rossz attól, hogy örülsz, hogy vele lehetsz.
- Akkor is ha miattam veszett össze a szüleivel?
- Biztos nehéz lehet elfogadni nekik, ami történik, de talán megbékélnek.
- Szeretném ha nem veszítené el őket. Nem akarom, hogy miattam legyen ez.
- Jongin... hamarosan biztos megbékélnek...
- Remélem... - sóhajtott kiskutya szemekkel. - Na mindegy, nem tudom megváltoztatni a dolgokat – mosolya ismét felragyogott.
- Nincs kedved filmet nézni? - vetettem fel neki, mire még jobb kedve lett.
- De csak akkor ha én választok!

Aznap este csak egy valamit felejtettünk el... a munkát.  

Reggel a kanapén kidőlve ébredtem félig Jonginon feküdve, akinek a keze és a feje lógott a levegőben. Telefonom eszeveszett módon csörgött, ami nem jelentethetett jót. Semmi kedvem nem volt felvenni, de amint abbamaradt kezdődött újra. Most Jonginén.
- Basszus! - kiáltottam fel, mikor leesett. - Basszus, basszus, basszus, bassza meg Jongin kelj fel! - vágtam hasára, mire levágódott a kanapéról.
- Mi a fene? - morogta álmosan, és telefonjáért kutatott.
- Fel ne vedd! - húztam vissza.
- Mi van? - nézett értetlenül, félálomban lebegve.
- Nem mentünk dolgozni!
- Basszus! - pattant ki a szeme és hulla sápadt színt öltött arca. - Mi? Mi? Miért? Mikor? Hogy a fenébe?

Jongin

- Mi csak... elfelejtettük – meredt rám döbbenten Baek.
Minden álmosság kiröppent belőlem, és fogalma sem volt mit kellene tennünk. Végül Baek oldotta meg a problémát, amikor felállt, hogy felvegye épp az ő telefonját. Nagyot sóhajtott, majd a kert felé indulva kezdett beszélgetésbe.
Idegesen ültem a kanapén ujjaimat tördelve, de nem mentem utána. Kicsit bűntudatom volt, amiért ráhagytam a dolgot, de tudtam, hogy megoldja. Ő mindig mindent megoldott.

- Ki lettünk rúgva – mondta mikor belépett az ajtón.
- Micsoda? - tátottam el a szám.
- Jobban mondva közös megegyezéssel azonnali hatállyal felbontottuk a szerződést.
- De te... miért?
- Jobb ez így – vont vállat és mintha megkönnyebbülten dobta volna le a telefont.
- Akkor... - pislogtam nagyokat. - nem kell többet odamennünk?
- Dolgozni nem – mosolygott rám.
- Hál Istennek – fújtam ki a levegőt. - gyűlöltem azt a helyet.
- Én is... - ismerte el halkan.
- És akkor most?
- Most talán ideje lesz tovább szocializálódnunk...

Döglöttünk a kanapén, mindkettőnk előtt gép hevert és azon gondolkodtunk, hogyan kellene iskolát választani. Emlékeztem, hogy utolsó évben valami dolgozatot kellett írni vagy mit de fogalmam sem volt már róla hogyan is zajlottak az események. Arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán megírtam-e vagy sem.
Baekhyun sem volt jobb formában, ráadásul gondolatai valahol nagyon máshol jártak, mert volt, hogy percekig bámult ki a fejéből.
- Mi van Chanyeollal? - úgy megijedt a kérdéstől, hogy az ölében pihenő laptop majdnem a földön végezte.
- Mi... mi lenne vele? - nézett értetlenül, és arca, ó igen, megint elvörösödött.
- Tetszik neked – jelentettem ki, mire a gép végleg távozott öléből, de szerencsére csak a szőnyegre huppant.
- Mi van?! - háborodott fel hangja ugrott vagy két oktávot. - Nekem nem!
- Baek... mennyibe fogadjunk, hogy ő jár a fejedbe?
- Semennyibe... - morogta, mire elvigyorodtam. Igazam volt.
- Na ki vele!
- Nem tudom! Annyira egyértelmű és én nem tudom! - esett kétségbe, mire megesett rajta a szívem.
- Ezt hívják szerelemnek Baek, téged ismerve első szerelemnek.
- De... - nézett mereven előre, és próbálta feldolgozni a mondandómat. - hogy szerethettem volna bele? Mi csak...
- Azt nem tudom, én csak annyit tudok amennyit látok.
- Látsz? - sokkolódott még jobban.
Ezek után olyan gyorsan bújt el szobájába, hogy mire kettőt pislogtam már csak hűlt helye volt. Elmosolyodtam szeleburdi viselkedésén, és nagyon kezdtem remélni, hogy igazam volt. Jó páros lettek volna.

Fél órát vártam hátha visszamerészkedik a nappaliba de semmi ilyesfajta cselekvést nem mutatott, így meguntam az egyedüllétet és tehetetlenséget.
- Szia! - szóltam bele mikor felvették a telefont.
- Szia! - mosolygott. Tisztán hallottam a hangján, amitől nekem is mosolyognom kellett.
- Nincs kedved feljönni és segíteni kicsit?
- Miben?
- Tudod... gondolkodtunk Baekkel, hogy tanulnunk kellene, de...
- Chanyeol jobban ért az ilyenekhez. Jó ha szólok neki is?
- Persze! - vágtam rá gondolkodás nélkül túl lelkesen. Két legyet egy csapásra.
Vigyorogva nyomtam ki a telefont, majd elkiáltottam magam.
- Baek! Vendégeink lesznek!
- Mi? Kik? - kukkantott ki ajtaján.
- Soo feljön segíteni, de Chanyeol állítólag otthonosa...
Hátraarcot vágott és rémült tekintettel fordult vissza szobájába. Mi a fene?
Felpattantam a kanapéról és felé vettem az irányt. Az ágyban volt, feküdt és úgy viselkedett mint valami hisztis tinilány. Lába kilógott a takaró alól, ellenben feje nem látszott ki.
- Hyung, ez viselkedés elég kislányos!
- Jongin! - nyöszörgött sértetten. - Ha meglátom le akarom támadni! Ez nem normális!
- Csak bejön neked! - paskoltam meg a takaróhalmot mire megint szánalmasat nyögött.
- Hogy jöhetne be?
Kikukkantott a takaró alól, de mikor megszólalt a csengő visszabújt. Ennyit arról, hogy milyen felnőttes...

Otthagytam édes kis melegségében, és elsasszéztam ajtót nyitni. Tényleg segítségkérés miatt hívtam fel Soot, de alig vártam, hogy vele lehessek. Vigyorogva engedtem be őket, és rögtön megölelgettem barátomat. A barátomat! Még mindig hihetetlen.
- Baek? - nézett körbe Chanyeol, mire kitört belőlem a nevetés.
- A szobájába hisztizik, bemehetsz ha gondolod – nevetgéltem, mire csak értetlen pillantásokat kaptam, majd Chanyeol eltűnt.
- Mi ilyen vicces? - nézett rám Soo, csak vállat vontam.
- Majd kiderül egyszer – tértem ki, és közelebb hajoltam egy csókért.
Rögtön átölelt ő is és teljesen magához szorított. El is felejtettem miért jött...ek, csak a szobámban akartam őt tudni zárt ajtók mögött. Ám mielőtt tervem megvalósításához hozzákezdhettem volna valami puffanást hallottam, majd Chanyeol nyöszörgését.
Soo rögtön elszakadt tőlem.
- Mi történt?
- Hozzám vágott egy cipőt! - fogta hasát sértetten, mire megint kiröhögtem.
- Ya! Ez nem vicces – szólt rám Soo, de csak leintettem.
- De, ez pont, hogy vicces!
Eszembe jutott a megszólalása. „Ha meglátom le akarom támadni!” a franc se gondolta, hogy ebben az értelemben.
Nem foglalkoztam megrovó tekintetükkel csak magamban nevetgéltem az abszurd eseményeken. Tetszett ez a Baek.

Párperccel később már a nappaliban ültünk és próbáltam elmagyarázni, hogy mit akartunk, mikor Baekhyun is előmerészkedett szobájából.
- Egy mocskos dög vagy... - vágott nyakon, majd lehuppant Chanyeol mellé.
A magas rögtön őt kezdte figyelni, de Baek maradt az előre nézek és nem látok semmit tervnél. Annyira cukik voltak. Soonak is feltűnt a dolog, mire kérdőn pillantott felém, én pedig csak a megszokott vigyorommal és egy vállrántással feleltem.
Ennyi vakot egy helyen...

- Mit akartok tanulni? - nézett felváltva hol rám, hol Baekre Soo. Barátom csak tanácstalanul vállat vont.
- Megy neki az üzlet. Van érzéke hozzá.
- És te?
- Hát... - bizonytalanodtam el. - Az orvosit túlzásnak tartom, de érdekel a genetika meg a kutatás...
Meglepetten pillantanak rám, Soo pedig elmosolyodik.
- Járhatnánk egy karra! - vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Ez mind szép és jó, csak épp nem tudjuk, hogy kell jelentkezni! - szólt közbe Baek ezzel megvilágítva az alap problémánkat.
- Azt hiszem már lejárt a jelentkezési idő, és megírták a felvételiket, nem? - nézett Chanyeol Soora.
- Nekem is ez rémlik... majd benézek valamikor az egyetemre és utána érdeklődök jó? Biztos be lehet kerülni – próbált barátom vigasztalni, de nem ment túl jól. Már beleéltem magam a tanulásba, és alig vártam, hogy kipróbálhassam, milyen a főiskola. - Nincs kedved eljönni velem valahova? - hajolt közelebb egy váratlan pillanatban Soo, mire kirázott a hideg.
- Hova? - suttogtam én is és kíváncsian néztem rá.
- Meglepetés?
- Menjünk! - pattantam fel lelkesen.
Baek kérlelőn pislogott rám, miszerint ne hagyjam itt, de csak azért se vettem róla tudomást. Ébredjen csak rá az érzéseire, még ha meg is szenved vele egy ideig.

6 megjegyzés:

  1. Hát ez annyira édes :D Örülök, hogy Jonginék végre megvannak együtt, Baek viselkedése pedig iszonyú édes. Főleg mikor elbújt a takaró alá :3 Nekem is kell egy ilyen Chanyeol...v.v
    Folytatást...mooost....:c Nagyon kíváncsi vagyok a meglepire is, de főleg hogy mi lesz Baekékkel most így, hogy otthon hagyták őket összezárva *~*
    Várom a folytatást :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett ^^ Féltem, hogy Baek viselkedése furcsa lesz, de akkor inkább cuki lett, semmint ciki >< Ó Chanyeol, hát én is el tudnám fogadni, úgy mindenestől, szóval megértelek ( bár inkább Baek, de na, érteni értelek xdd) A folytatásból kiderül, hogy mit alkotnak ők ketten összezárva, de nem kell semmi rosszra gondolni ><
      Köszönöm, igyekszem vele ^^ és köszönöm, hogy írtál :3

      Törlés
  2. Imádni való !!! Nagyon örültem, mikor Kai és D.O összejöttek.Ők a kedvenc párosom.D.O szülei jobban tennék, ha elfogadnák a fiúk szerelmét. Baekhyun pedig jobban jár,ha abba hagyja duzzogást,mert még a végén elveszíti Chanyeolt,és mire észbe kap,már késő lesz.Isteni vagy.Jelölhetsz nyugodtan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, köszönöm szépen ^^ Jongin és Kyungsoo helyzetén innentől kezdve nem szeretném bonyolítani, megérdemlik, hogy nyugtuk legyen és boldogak lehessenek. Hát a szülei... ők még a jövő zenéi.
      Baek számára ez az egész új és ijesztő, így persze, hogy ki van akadva, Chanyeol pedig nem hinném, hogy rövidtávon képes feladni az érzelmeit, vagy Baek ellen menni, hisz szereti, és már talán közel a cél :)
      Köszönöm a dicséretet, és a véleményt ^^

      Törlés
  3. Szia!
    Nem terveztem, de most olvastam el az elmaradt részeket és jelenleg készülök meghalni. :-) Azt se tudom, hogy mitől kapjak instant halált. XD
    BaekYeol time volt megint, ami teljesen felvillanyozott. *.*
    Aztán Kyungsoo a sarkára állt és most megint van KaiSoo, hát végre, de jooooooó. :-D
    De ami borzalmas, hogy Luhanék szétmentek. :-( Mit is vártam...ha nem egyezik a vèleményük és egyikük olyan természettel rendelkezik, mint Sehun, akkor biztos ez lesz a vége. Remélem azért Lu elgondolkodik a világszemléletén. ^^
    Na meg a palacsinta sütés...megéheztem és ez nem jó. Nekem senki nem fog sütni, én meg Chanyeol szinten vagyok ebben a témában. :-P
    Annyira édes, hogy Baek nem jön rá a nyilvánvalóra, pedig szinte kiveri a szemét. Amilyen hisztit levágott az minden pénzt megért, vicces kisbaba. ^^
    Hála, amiért kiiktattad azt a melóhelyet, borzalmas volt, de most legalább koncentrálhatnak a sulira. Mondjuk az, hogy elaludtak annyira nem jó...legalább is nekem, mert eszembe jut, hogy tegnap 50 perccel később keltem és még ma is tiszta kómás vagyok. De ez most nem tartozik ide.
    Meg az se, hogy ebben a percben közölte velem ez egyik munkatársam, hogy 18-án céges bulin kell résztvennem. Èn még szalagavatö után se mentem bulizni, érdekes lesz. Úgy tűnik nekem is el kell kezdenem szocializálódni, mint Jonginéknak. *sóhajtozik*
    Most csak ennyi voltam. Várom a folytatást. ^^
    Ditta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Igen Baekyeol time van, nagyon rájuk vagyok kattanva mostanság ez a későbbi fejezetekből ki fog tűnni egy pillanatra xD
      A Kaisoo végre le van tudva, ők most már happyk és minden, legalábbis jelenleg úgy tűnik ^^
      Hát Luhanék... őket sajnálom, de már sok volt a páros, így utólag visszagondolva, nem is értem miért kevertem őket bele. Aztán, hogy később mi lesz velük, még a jövő zenéje ^^
      Jaj a palacsinta xD Azóta én is mániákus vagyok, bár szerencsém van, mert én boldogulok magam a konyhába xD De egy Baket elfogadnék azért, akár palacsinta nélkül is :D
      Baek egy érzelmi analfabéta. Ez mindent megmagyaráz. Ő tényleg reménytelen xD És az is marad jó ideig xD
      Jajj az elalvás borzalmas dolog, jelenlegi életem megkeserítője, szóval megértelek.
      Ó a szocializálódás jó dolog néha. Bár nem mindig xD Én a szalagavató utáni bulin rúgtam be elsőnek, és kapásból lehánytam két embert, szóval nem bántam volna ha kihagyom xD De hidd el jó dolog az. De tényleg csak néha :D Sok sikert hozzá és légy erős! Egy céges buli nem foghat ki rajtad :D
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Liti^^

      Törlés