- Mit csinálsz? - kérdeztem, mikor otthagytam a képeket, és a konyhába csoszogtam Chanyeol után. Kissé összerezzent hangomra, de nem fordult meg.
- Palacsintát... -
morogta, mire rögtön mellé léptem.
- Nem azt mondtad,
hogy nincs tojás?
- Bi...
- Biztos – nézett
rám csúnyán. - Megnéztem a receptet! - jelentette ki morcosan.
- Oké – léptem
hátrébb megadón. - Segítsek valamit?
- Ne zavarj! Még
sosem csináltam... Kyungsoo tud főzni nekem sosem kellett
ilyenekkel szenvednem...
- Mi lenne ha rament
ennénk? - vetettem fel, mert bizony a tészta megint fura volt.
Mérges tekintettel
fordult felém és a számba nyomta a kanalat. Meglepő, de jó íze
volt.
- Ohé...befoftam...
- mondtam kanállal a számba.
Elégedetten fordult
vissza, hogy folytassa a készítést.
Az első palacsinta
beleégett a sütőbe. A következő a földön végezte. A harmadik
a tűzhelyen! A tűzhelyen!
- Nem megy ez neked
Füles – nevetgéltem az egyik bárszéken.
- Mert te talán
jobb vagy? - vesztette el a türelmét és a tűzhelyre vágta a
palacsintasütőt.
- Nem hiszem –
szórakoztam morcosságán. Állára tészta ragadt így magam felé
intettem. Még mindig mérgesen ballagott hozzám. - Csak ismerd el,
hogy nem tudsz főzni – húztam végig állán ujjaim, majd
lenyaltam őket.
- Egy majom vagy –
sóhajtott, de nem ment távolabb.
- Miért? -
nevetgéltem.
- Mert azt
mondtam...
Számba haraptam,
hogy ne röhögjem képen de mosolyomat sehogy se tudtam letörölni.
- Egy mo... -
megragadtam tarkójánál és magamhoz húztam.
- Gyerekes vagy! -
morogtam szájába, mire combomra csapott, de folytatta csókunkat.
Csak a furcsa szagra
szakadtunk szét, mire a tűzhelyre kaptuk a tekintetünket. A
serpenyőben lévő tészta félig a tűzhelyre folyt és szénné
égett.
- A reménytelent se
felejtsük el... - jegyeztem meg majd lehuppantam a székről és
elzártam a gázt. A palacsinta sütő a mosogatóban végezte és
vizet engedtem rá. - ha kihűlt majd eltüntetjük.
- Ma se eszek
palacsintát... - morogta lesújtottan.
- Annyira béna
vagy...
Nekiláttam
eltüntetni a nyomokat, míg Chanyeol topogott mögöttem. Nem
fordítottam rá különösebb figyelmet, hanem próbáltam
kitalálni, hogyan kell palacsintát sütni. Tíz perc pakolás és
súrolás után a konyha csillogott villogott, én pedig nekiálltam
a harci feladatnak.
- Annyira király
vagy Baek! - tömte magába a hol félig nyers hol félig égett
palacsintákat Chanyeol letörölhetetlen vigyorral az arcán. Nem
jegyeztem meg, hogy ez messze van a finom kajától, csak ugyanolyan
vigyorral tömtem a fejem. Szó nélkül kajáltunk, Chanyeol
feleannyi idő alatt bezabálta a részét, így átadtam neki
néhányat, amit lelkes bólintással jutalmazott.
- Ah... tele vagyok
– ütögettem pocakom, és hátradőltem.
- Megehetem? -
bökött arra a pár darabra, ami még tányéromon pihent.
- Hogy bírsz ennyit
enni? - szörnyülködtem.
- Szeretem a
palacsintát – vont vállat, mire megcsóváltam a fejem.
- Tényleg gyerekes
vagy...
- Te meg
begyepesedett vénember...
- Pár hónap van
közöttünk, Füles! - csattantam fel, mire csak megforgatta a
szemét.
- Nem úgy tűnik...
- nyammog elégedetten az utolsó falattal.
- Ya!
- Most ki a
gyerekes? - nevetett ki mikor sértetten néztem rá.
- Hát nem én...
Elmosogatott míg én
tele hasamat fogdostam. Túl sokat ettem, de jó volt vele lenni, így
húzni akartam az időt.
- Gyere! - nyújtotta
felém a kezét mikor végzett a pakolással. Enyhén zavartan
fogadtam el mancsát. Lazán felhúzott és a következő pillanatban
egy szoros ölelésben találtam magam.
- Chan...? - nyögtem
döbbenten.
- Csak egy kicsit...
- suttogta fülembe. Meleg leheletétől kirázott a hideg és
végigfutott rajtam a libabőr.
Bizonytalanul
vezettem kezeimet hátára és viszonoztam ölelését.
- Könyörgöm hamar
találd meg a miértedre a választ... - motyogta. Nem tudtam, hogy
akarta-e, hogy halljam, így nem válaszoltam, csak szorosabban
öleltem. Fejem mellkasának döntöttem, és csak kiélveztem a
pillanatot. - Megcsókolsz? - kérdezte bizonytalanul.
Szótlanul bámultam
még mindig mellkasát nem engedve a szorításomon. Ismeretlen
érzések rohamoztak meg. A szívem ezerszeres sebességre kapcsolt,
minden érzékem kiéleződött, csak ő járt a fejembe. Pár
másodperc múlva elhúzódtam kicsit tőle, majd lábujjhegyre
álltam és nagyot nyeltem.
Rémisztő volt
szemeibe nézni. Nem tudtam kiolvasni a válaszokat pedig annyira
egyértelmű volt. Minden ott volt a szemem előtt csak én voltam
vak és ostoba, hogy nem jöttem rá semmire. Megremegve fújtam ki a
levegőt, és megszüntettem a távolságot kettőnk között.
Ez a csók óvatos
volt, gyengéd és rettentő bizonytalan. Megszorítottam pólója
anyagát, miközben egy egészen kicsit jobban hozzásimultam. Inkább
váltottunk apró puszikat, mint csókot, de a gyomrom így is
beleremegett az érzésbe. Percekig maradtunk így, bennem pedig egyre
inkább elhatalmasodott egy érzés, de egyszerűen nem tudtam dűlőre
jutni magamban.
Nem igazán akartam
eljönni Chanyeol mellől, de mégsem maradhattam ott. Így mikor
megcsörrent a mobilja, a hívásra fogva – elég bizonytalan volt, hogy felvegye vagy rám figyeljen – gyorsan leléptem.
Hazavánszorogtam, ami egy beszállok a liftbe kiszállok a liftből
út volt, és azt terveztem bedöglök a nappaliba, és megfűzöm
Jongint nézzünk valami filmet.
A tervem a belépés
pillanatában megdőlt, mert az ajtó melletti tükörben néztem
magam menet közben és pár apró lépés után felnyaltam a padlót,
mert átestem valamin. Egy táskán...
Hangosan
szitkozódtam, miközben magamban próbáltam értelmezni a táska
jelenlétét, de semmire nem jutottam. Menne valahova Jongin? De
hova? És miért nem szólt? Vagy... ebben a pillanatban pillantottam
meg őt és a Mókusképűt... kézen fogva.
Összejöttek?
Mielőtt még
felfogtam volna mit csinálok leütöttem a gyereket, majd
elvonultam. Igazából nem voltam mérges rá különösebben, csak
tudatni akartam vele, hogy ha még egyszer...
- Hyung! Leütötted
őt! - robbant be Jongin a szobámba, amiről arra következtettem,
hogy a Mókusképű lelépett.
- Bocsánat... -
Erre csak felnevetett és vállat vont. - Mi történt?
- Elmondta a
szüleinek! - lelkesedett ragyogó szemekkel. - Velem van –
sugárzott belőle a boldogság, amit megértettem.
- Akkor happy end?
- Még nem...
összeveszett velük.
- Sajnálom.
- Én is, de...
boldog vagyok. Ez rossz?
- Nem hiszem –
vigasztaltam. - Azt hiszem nem vagy rossz attól, hogy örülsz, hogy
vele lehetsz.
- Akkor is ha
miattam veszett össze a szüleivel?
- Biztos nehéz
lehet elfogadni nekik, ami történik, de talán megbékélnek.
- Szeretném ha nem
veszítené el őket. Nem akarom, hogy miattam legyen ez.
- Jongin...
hamarosan biztos megbékélnek...
- Remélem... -
sóhajtott kiskutya szemekkel. - Na mindegy, nem tudom megváltoztatni
a dolgokat – mosolya ismét felragyogott.
- Nincs kedved filmet nézni? - vetettem fel neki, mire még jobb kedve lett.
- De csak akkor ha
én választok!
Aznap este csak egy
valamit felejtettünk el... a munkát.
Reggel a kanapén
kidőlve ébredtem félig Jonginon feküdve, akinek a keze és a feje
lógott a levegőben. Telefonom eszeveszett módon csörgött, ami
nem jelentethetett jót. Semmi kedvem nem volt felvenni, de amint
abbamaradt kezdődött újra. Most Jonginén.
- Basszus! -
kiáltottam fel, mikor leesett. - Basszus, basszus, basszus, bassza
meg Jongin kelj fel! - vágtam hasára, mire levágódott a
kanapéról.
- Mi a fene? -
morogta álmosan, és telefonjáért kutatott.
- Fel ne vedd! -
húztam vissza.
- Mi van? - nézett
értetlenül, félálomban lebegve.
- Nem mentünk
dolgozni!
- Basszus! - pattant
ki a szeme és hulla sápadt színt öltött arca. - Mi? Mi? Miért?
Mikor? Hogy a fenébe?
Jongin
- Mi csak...
elfelejtettük – meredt rám döbbenten Baek.
Minden álmosság
kiröppent belőlem, és fogalma sem volt mit kellene tennünk. Végül
Baek oldotta meg a problémát, amikor felállt, hogy felvegye épp
az ő telefonját. Nagyot sóhajtott, majd a kert felé indulva
kezdett beszélgetésbe.
Idegesen ültem a
kanapén ujjaimat tördelve, de nem mentem utána. Kicsit bűntudatom
volt, amiért ráhagytam a dolgot, de tudtam, hogy megoldja. Ő
mindig mindent megoldott.
- Ki lettünk rúgva
– mondta mikor belépett az ajtón.
- Micsoda? -
tátottam el a szám.
- Jobban mondva
közös megegyezéssel azonnali hatállyal felbontottuk a szerződést.
- De te... miért?
- Jobb ez így –
vont vállat és mintha megkönnyebbülten dobta volna le a telefont.
- Akkor... -
pislogtam nagyokat. - nem kell többet odamennünk?
- Dolgozni nem –
mosolygott rám.
- Hál Istennek –
fújtam ki a levegőt. - gyűlöltem azt a helyet.
- Én is... -
ismerte el halkan.
- És akkor most?
- Most talán ideje
lesz tovább szocializálódnunk...
Döglöttünk a
kanapén, mindkettőnk előtt gép hevert és azon gondolkodtunk,
hogyan kellene iskolát választani. Emlékeztem, hogy utolsó évben
valami dolgozatot kellett írni vagy mit de fogalmam sem volt már
róla hogyan is zajlottak az események. Arra sem emlékeztem, hogy
egyáltalán megírtam-e vagy sem.
Baekhyun sem volt
jobb formában, ráadásul gondolatai valahol nagyon máshol jártak,
mert volt, hogy percekig bámult ki a fejéből.
- Mi van
Chanyeollal? - úgy megijedt a kérdéstől, hogy az ölében pihenő
laptop majdnem a földön végezte.
- Mi... mi lenne
vele? - nézett értetlenül, és arca, ó igen, megint elvörösödött.
- Tetszik neked –
jelentettem ki, mire a gép végleg távozott öléből, de
szerencsére csak a szőnyegre huppant.
- Mi van?! -
háborodott fel hangja ugrott vagy két oktávot. - Nekem nem!
- Baek... mennyibe
fogadjunk, hogy ő jár a fejedbe?
- Semennyibe... -
morogta, mire elvigyorodtam. Igazam volt.
- Na ki vele!
- Nem tudom! Annyira
egyértelmű és én nem tudom! - esett kétségbe, mire megesett
rajta a szívem.
- Ezt hívják
szerelemnek Baek, téged ismerve első szerelemnek.
- De... - nézett
mereven előre, és próbálta feldolgozni a mondandómat. - hogy
szerethettem volna bele? Mi csak...
- Azt nem tudom, én
csak annyit tudok amennyit látok.
- Látsz? -
sokkolódott még jobban.
Ezek után olyan
gyorsan bújt el szobájába, hogy mire kettőt pislogtam már csak
hűlt helye volt. Elmosolyodtam szeleburdi viselkedésén, és nagyon
kezdtem remélni, hogy igazam volt. Jó páros lettek volna.
Fél órát vártam
hátha visszamerészkedik a nappaliba de semmi ilyesfajta cselekvést
nem mutatott, így meguntam az egyedüllétet és tehetetlenséget.
- Szia! - szóltam
bele mikor felvették a telefont.
- Szia! -
mosolygott. Tisztán hallottam a hangján, amitől nekem is
mosolyognom kellett.
- Nincs kedved
feljönni és segíteni kicsit?
- Miben?
- Tudod...
gondolkodtunk Baekkel, hogy tanulnunk kellene, de...
- Chanyeol jobban
ért az ilyenekhez. Jó ha szólok neki is?
- Persze! - vágtam
rá gondolkodás nélkül túl lelkesen. Két legyet egy csapásra.
Vigyorogva nyomtam
ki a telefont, majd elkiáltottam magam.
- Baek! Vendégeink
lesznek!
- Mi? Kik? -
kukkantott ki ajtaján.
- Soo feljön
segíteni, de Chanyeol állítólag otthonosa...
Hátraarcot vágott
és rémült tekintettel fordult vissza szobájába. Mi a fene?
Felpattantam a
kanapéról és felé vettem az irányt. Az ágyban volt, feküdt és
úgy viselkedett mint valami hisztis tinilány. Lába kilógott a
takaró alól, ellenben feje nem látszott ki.
- Hyung, ez
viselkedés elég kislányos!
- Jongin! -
nyöszörgött sértetten. - Ha meglátom le akarom támadni! Ez nem
normális!
- Csak bejön neked!
- paskoltam meg a takaróhalmot mire megint szánalmasat nyögött.
- Hogy jöhetne be?
Kikukkantott a
takaró alól, de mikor megszólalt a csengő visszabújt. Ennyit
arról, hogy milyen felnőttes...
Otthagytam édes kis
melegségében, és elsasszéztam ajtót nyitni. Tényleg
segítségkérés miatt hívtam fel Soot, de alig vártam, hogy vele
lehessek. Vigyorogva engedtem be őket, és rögtön megölelgettem
barátomat. A barátomat! Még mindig hihetetlen.
- Baek? - nézett
körbe Chanyeol, mire kitört belőlem a nevetés.
- A szobájába
hisztizik, bemehetsz ha gondolod – nevetgéltem, mire csak értetlen
pillantásokat kaptam, majd Chanyeol eltűnt.
- Mi ilyen vicces? -
nézett rám Soo, csak vállat vontam.
- Majd kiderül
egyszer – tértem ki, és közelebb hajoltam egy csókért.
Rögtön átölelt ő
is és teljesen magához szorított. El is felejtettem miért
jött...ek, csak a szobámban akartam őt tudni zárt ajtók mögött.
Ám mielőtt tervem megvalósításához hozzákezdhettem volna
valami puffanást hallottam, majd Chanyeol nyöszörgését.
Soo rögtön
elszakadt tőlem.
- Mi történt?
- Hozzám vágott
egy cipőt! - fogta hasát sértetten, mire megint kiröhögtem.
- Ya! Ez nem vicces
– szólt rám Soo, de csak leintettem.
- De, ez pont, hogy
vicces!
Eszembe jutott a
megszólalása. „Ha meglátom le akarom támadni!” a franc se
gondolta, hogy ebben az értelemben.
Nem foglalkoztam
megrovó tekintetükkel csak magamban nevetgéltem az abszurd
eseményeken. Tetszett ez a Baek.
Párperccel később
már a nappaliban ültünk és próbáltam elmagyarázni, hogy mit
akartunk, mikor Baekhyun is előmerészkedett szobájából.
- Egy mocskos dög
vagy... - vágott nyakon, majd lehuppant Chanyeol mellé.
A magas rögtön őt
kezdte figyelni, de Baek maradt az előre nézek és nem látok
semmit tervnél. Annyira cukik voltak. Soonak is feltűnt a dolog,
mire kérdőn pillantott felém, én pedig csak a megszokott
vigyorommal és egy vállrántással feleltem.
Ennyi vakot egy
helyen...
- Mit akartok
tanulni? - nézett felváltva hol rám, hol Baekre Soo. Barátom csak
tanácstalanul vállat vont.
- Megy neki az
üzlet. Van érzéke hozzá.
- És te?
- Hát... -
bizonytalanodtam el. - Az orvosit túlzásnak tartom, de érdekel a
genetika meg a kutatás...
Meglepetten
pillantanak rám, Soo pedig elmosolyodik.
- Járhatnánk egy
karra! - vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Ez mind szép és
jó, csak épp nem tudjuk, hogy kell jelentkezni! - szólt közbe
Baek ezzel megvilágítva az alap problémánkat.
- Azt hiszem már
lejárt a jelentkezési idő, és megírták a felvételiket, nem? -
nézett Chanyeol Soora.
- Nekem is ez
rémlik... majd benézek valamikor az egyetemre és utána érdeklődök
jó? Biztos be lehet kerülni – próbált barátom vigasztalni, de
nem ment túl jól. Már beleéltem magam a tanulásba, és alig
vártam, hogy kipróbálhassam, milyen a főiskola. - Nincs kedved
eljönni velem valahova? - hajolt közelebb egy váratlan pillanatban
Soo, mire kirázott a hideg.
- Hova? - suttogtam
én is és kíváncsian néztem rá.
- Meglepetés?
- Menjünk! -
pattantam fel lelkesen.
Baek kérlelőn
pislogott rám, miszerint ne hagyjam itt, de csak azért se vettem
róla tudomást. Ébredjen csak rá az érzéseire, még ha meg is
szenved vele egy ideig.
Hát ez annyira édes :D Örülök, hogy Jonginék végre megvannak együtt, Baek viselkedése pedig iszonyú édes. Főleg mikor elbújt a takaró alá :3 Nekem is kell egy ilyen Chanyeol...v.v
VálaszTörlésFolytatást...mooost....:c Nagyon kíváncsi vagyok a meglepire is, de főleg hogy mi lesz Baekékkel most így, hogy otthon hagyták őket összezárva *~*
Várom a folytatást :3
Nagyon örülök, hogy tetszett ^^ Féltem, hogy Baek viselkedése furcsa lesz, de akkor inkább cuki lett, semmint ciki >< Ó Chanyeol, hát én is el tudnám fogadni, úgy mindenestől, szóval megértelek ( bár inkább Baek, de na, érteni értelek xdd) A folytatásból kiderül, hogy mit alkotnak ők ketten összezárva, de nem kell semmi rosszra gondolni ><
TörlésKöszönöm, igyekszem vele ^^ és köszönöm, hogy írtál :3
Imádni való !!! Nagyon örültem, mikor Kai és D.O összejöttek.Ők a kedvenc párosom.D.O szülei jobban tennék, ha elfogadnák a fiúk szerelmét. Baekhyun pedig jobban jár,ha abba hagyja duzzogást,mert még a végén elveszíti Chanyeolt,és mire észbe kap,már késő lesz.Isteni vagy.Jelölhetsz nyugodtan.
VálaszTörlésÓ, köszönöm szépen ^^ Jongin és Kyungsoo helyzetén innentől kezdve nem szeretném bonyolítani, megérdemlik, hogy nyugtuk legyen és boldogak lehessenek. Hát a szülei... ők még a jövő zenéi.
TörlésBaek számára ez az egész új és ijesztő, így persze, hogy ki van akadva, Chanyeol pedig nem hinném, hogy rövidtávon képes feladni az érzelmeit, vagy Baek ellen menni, hisz szereti, és már talán közel a cél :)
Köszönöm a dicséretet, és a véleményt ^^
Szia!
VálaszTörlésNem terveztem, de most olvastam el az elmaradt részeket és jelenleg készülök meghalni. :-) Azt se tudom, hogy mitől kapjak instant halált. XD
BaekYeol time volt megint, ami teljesen felvillanyozott. *.*
Aztán Kyungsoo a sarkára állt és most megint van KaiSoo, hát végre, de jooooooó. :-D
De ami borzalmas, hogy Luhanék szétmentek. :-( Mit is vártam...ha nem egyezik a vèleményük és egyikük olyan természettel rendelkezik, mint Sehun, akkor biztos ez lesz a vége. Remélem azért Lu elgondolkodik a világszemléletén. ^^
Na meg a palacsinta sütés...megéheztem és ez nem jó. Nekem senki nem fog sütni, én meg Chanyeol szinten vagyok ebben a témában. :-P
Annyira édes, hogy Baek nem jön rá a nyilvánvalóra, pedig szinte kiveri a szemét. Amilyen hisztit levágott az minden pénzt megért, vicces kisbaba. ^^
Hála, amiért kiiktattad azt a melóhelyet, borzalmas volt, de most legalább koncentrálhatnak a sulira. Mondjuk az, hogy elaludtak annyira nem jó...legalább is nekem, mert eszembe jut, hogy tegnap 50 perccel később keltem és még ma is tiszta kómás vagyok. De ez most nem tartozik ide.
Meg az se, hogy ebben a percben közölte velem ez egyik munkatársam, hogy 18-án céges bulin kell résztvennem. Èn még szalagavatö után se mentem bulizni, érdekes lesz. Úgy tűnik nekem is el kell kezdenem szocializálódni, mint Jonginéknak. *sóhajtozik*
Most csak ennyi voltam. Várom a folytatást. ^^
Ditta
Sziaa :)
TörlésIgen Baekyeol time van, nagyon rájuk vagyok kattanva mostanság ez a későbbi fejezetekből ki fog tűnni egy pillanatra xD
A Kaisoo végre le van tudva, ők most már happyk és minden, legalábbis jelenleg úgy tűnik ^^
Hát Luhanék... őket sajnálom, de már sok volt a páros, így utólag visszagondolva, nem is értem miért kevertem őket bele. Aztán, hogy később mi lesz velük, még a jövő zenéje ^^
Jaj a palacsinta xD Azóta én is mániákus vagyok, bár szerencsém van, mert én boldogulok magam a konyhába xD De egy Baket elfogadnék azért, akár palacsinta nélkül is :D
Baek egy érzelmi analfabéta. Ez mindent megmagyaráz. Ő tényleg reménytelen xD És az is marad jó ideig xD
Jajj az elalvás borzalmas dolog, jelenlegi életem megkeserítője, szóval megértelek.
Ó a szocializálódás jó dolog néha. Bár nem mindig xD Én a szalagavató utáni bulin rúgtam be elsőnek, és kapásból lehánytam két embert, szóval nem bántam volna ha kihagyom xD De hidd el jó dolog az. De tényleg csak néha :D Sok sikert hozzá és légy erős! Egy céges buli nem foghat ki rajtad :D
Köszönöm, hogy írtál <3
Liti^^