Sehun szerint nem kellett volna semmit bánnom és csak bele kellett volna vetni magam a dolgokba, de hétfőn reggel, amikor Chanyeol üzenete fogadott, hogy ebédidőben találkozhatnánk, mert van ideje legszívesebben visszatáncoltam volna mindentől.
De már nem volt visszaút. Hiába a félelem, a mérhetetlen rettegés, belementem, márpedig én nem olyan voltam, aki megszegi a szavát. Bár aztán lehet néha nem ártott volna kivételt tenni. Elvégre ez nem olyan dolog volt, amit csak úgy gondolkodás nélkül el kellett volna fogadnom! Istenem, nem is értem hol járt az eszem! Az a mocsok túl jó volt a rábeszélésben, ami csak még jobban elbizonytalanított. Nem akartam én ezt, nagyon nem.
A háromnegyed órás
szünetemben azonban a kijárat felé vettem az irányt, ahol már
Chanyeol mosolygós alakja várt. Most kellett volna hátraarcot
vágni, még most, ebben a pillanatban – végig ez járt a
fejemben, de én csak mentem felé és mire elhatároztam volna a
visszatáncolást már nem volt esélyem.
- Ugye tudod, hogy
úgy néztél ki, mint, aki a kivégzésére megy? – üdvözölt
hatalmas mosollyal, ő rettenetesen jól szórakozott rajtam.
- Figyelj én
gondolkodtam és...
- Nem érdekel. Már
igent mondtál és láttam, hogy akarod, szóval nincs helye a
bizonytalanságnak.
- Nem azt mondtad,
hogy semmi sem kötelező? – kapaszkodtam az utolsó kis
cérnaszálba, mire rögtön elkomolyodott.
- Nem kötelező
elviselned, hogy hozzád érjek, hogy bármit tegyek veled, de
gondoltam van benned annyi, hogy legalább megpróbálod. Tényleg
nem kötelező semmi, de ha örökre a kis csigaházadban
gubbasztasz, sosem fogsz élni. A döntés rajtad állt, és tegnap
igent mondtál.
Félrenéztem a
szemezésből, mert már megint olyan mindent látok, amit nem akarsz
pillantással méregetett. Végiggondolva a helyzetet csak el kellett
volna engednem magam. De ez annyit jelentett vele, hogy olyanokat
tesz velem, amik mindig távol álltak tőlem. Sosem vágytam egy fiú
érintésére, csókjára vagy bármi egyébre, sosem néztem meg egy
fiút az utcán, hogy hogyan néz ki, semmi ferde hajlamot nem
mutattam soha az életben. Erre megjelent ő derült égből
villámcsapás módjára és káoszt csinált az életembe. Talán
hagynom kellene magam... talán és azzal nyerhetnék. De! De mi van
ha csak még nagyobb felfordulást okoz és többet árt, mint
használ? Mi van ha ez az egész csak tönkretesz?
- Baekhyun... a te
legnagyobb hibád az, hogy mindenben értelmet keresel, pedig van,
aminek semmi értelme.
- Ennek se lenne?
- De. De ahhoz
másképp kéne gondolkodnod, hogy megértsd.
Számba haraptam, és
elhatároztam, hogy hagyom, hogy értelmetlen dolgokat csináljak.
Nem egy dolog volt már, ami megbántam életemben. Sajnáltam, hogy
hatodikban nem hívtam el azt a lányt randizni, sajnáltam, hogy
sosem vettem a fáradtságot, hogy hangszeren tanuljak, sajnáltam,
hogy azon az első egyetemi részeg bulimon lefeküdtem azzal a
noonával és sajnáltam istenem megszámolni sem tudtam, hány
kihagyott alkalmat sajnáltam az életemben.
- Egy idióta
vagyok, hogy megint rábeszélsz – félvigyort mutatott nekem,
ahogy felfogta győzelmét. – De vannak feltételeim! Ezeket már
tegnap meg kellett volna beszélnünk.
- Nem jó ebéd
közben? Kilyukad a gyomrom, ráadásul van időnk.
- Nincs időnk! A
leadási határidő még két és fél hónap.
- Mit is akarsz? –
zavarodott össze teljesen, ahogy megváltozott a kisugárzásom.
- Két és fél
hónap múlva le kell adnom egy kerek történetet, érzésekkel az
elejétől a végéig mindennel. Szóval nincs idő. Lassan írok és
az iskola is leterhel.
- Vagyis?
- Vagyis nem fogok
egy hónapot várni az első csókra va...
- Egy hónap kicsit
sok is lenne nem?
- Nem ez a lényeg,
hanem az, hogy...
- Csókoljalak meg
most? – határozottságom megint a homályba veszett egy pillanat
alatt, és megint visszatáncoltam volna az egésztől, de ha már
belementem megteszek mindent, amit tudok!
- Nem ebben a
pillanatban de igen.
- Tele vagy
meglepetésekkel – suttogta maga elé döbbenten. – Ezt
megjegyzem magamnak. Szóval mit szeretnél?
- Most nincs tanítás
így a termek...
- Tényleg meg kell
jegyeznem, hogy sokkoló tudsz lenni... – vágott szavamba és
egész lényéből sütött a meglepettség, nekem pedig tetszett,
hogy végre én is tudtam mutatni valami megdöbbentőt, nem csak ő.
– Akkor Byun Baekhyun mutasd az utat, kérlek – hajbókolt
nevetve, mintha az előbb még nem lett volna teljesen más a
hangulata.
Hátraarcot vágtam
és pár lépés után mellém csatlakozott. Túl izgatott és gyáva
voltam ahhoz, hogy képes legyek beszélni, így csak némán szedtem
lábaim, majd mikor a terem közelébe értünk előszedtem a
kulcsomat. Chanyeol értetlenül pislogott rám, mire csak vállat
vontam és két kattanás után már szabad utunk volt az apró
előadóba. Leginkább kis csoportos foglalkozásokat tartottak itt,
húsz max huszonöt fővel, inkább nézett ki középiskolás
teremnek mint egyeteminek de én szerettem. Biztosra mentem így
bezártam az ajtót, hogy ne lehessen olyan kényes helyzet, hogy
valaki ránk nyit, ám amikor meg akartam fordulni Chanyeol rögtön
ott volt.
Tipikus klisés
helyzetbe kényszerített, ahogy kénytelen voltam az ajtónak
hátrálni, ő pedig bal kezét a fejem mellé támasztotta, és
közelebb hajolva szemezett velem.
- Milyen csókot
szeretnél? Gyengédet vadat, vagy csak olyan chanyeolosat? –
szórakozott, nagyon jól tudtam, hisz az egész lényéből sütött
a bolondozás, de magamra vettem, hogy most is ilyen gyerekes.
- Egy első csókot.
A kivitelezést rád hagyom.
- Ne adj túl nagy
szabadságot, mert a végén olyat teszek, amit megbánnál.
Megállt bennem az
ütő, ahogy értelmeztem szavait, és elgondolkodtam miket is
tehetne velem. Elvégre elráncigáltam én – én idióta – egy
terembe, ahova senki nem járt, ilyenkor pláne nem, és be is
zártam. És valljuk be... Chanyeol nem volt ugyan egy a szó szoros
értelmében vett kigyúrt alak, de fél kézzel képes lett volna
arra, hogy lefogjon és bármit megtegyen. Én meg bezártam a
termet! Hát van nekem eszem? Tuti megőrültem.
- És már megint
hülyeségeken gondolkozol – pöckölte meg a homlokom, ami
kiszakított gondolataim közül, majd ellökte magát tőlem és
eltávolodott. De minek? – Nem fogok olyat tenni, ami ártana
neked. – Ezredjére próbálta a fejembe vésni, minden
elbizonytalanodó pillanatomban ezzel jött.
- Tudom.
- Akkor jó.
Megfogta a kezem és
elhúzott az ajtótól, majd szinte abban a pillanatban ajkaimra
hajolt. Lehunytam szemeimet és vártam a csodát. A szívem majd
kiugrott a helyéről izgalmában, és valamennyire ismerősként
találtak rám ajkai. Kényszeresen lazítottam el magam és hagytam,
hogy irányítsa az egészet. Lassú volt, semmi erőszakosság vagy
vadság nem volt benne, amit játékos piszkálódása ígért. Jobb
keze még mindig az enyémet fogta, a bal meg alig hozzámérve
simult a derekamra. Próbáltam érezni valamit, az izgalmat, a
vágyat, a többet akarást, az élvezetet de... semmi. Még csak
negatív érzések sem jártak át, amitől rettegtem mindeddig,
egész egyszerűen nem váltott ki belőlem az ég világon semmit.
Ez pedig frusztrált. Nagyon.
Nem sietettem a
dolgokat, vártam valami apróságra egy csipetnyi jó érzésre, ami
viszonzásra biztat de nem akart jönni semmi. Végül ujja halovány
érintése volt az, ami elégnek bizonyult, hogy érezzek valamit.
Nem élveztem, még csak az érzések sem váltakoztak bennem, nem
volt öröm vagy izgalom még undor sem a tettünk miatt. Olyan volt,
mintha nem tettünk volna abban a pillanatban semmit.
Szó nélkül
lóbáltam lábaimat a tanári asztalon ülve, Chanyeol pedig az
ablakon bámult ki. A terem ablakai a hátsó kertre nyíltak,
szerettem, amikor ezen a részen voltak óráim, mert ha unalmas volt
bármi, csak kibámultam az ablakon és repült az idő. Most mégsem
bírtam a tájra figyelni, és az idő sem haladt, súlyos csend
telepedett közénk a másodpercmutató halk kattogásával.
Végigsimítottam számon, ami kellemesen puha volt a csóktól, de
semmi. Látszólag Chanyeolnak sem ez volt élete csókja, hisz nem
úgy tűnt, mint aki különösebben élvezte volna, most meg ki
tudja mi járhatott a fejében. Pedig szerettem volna tudni, hogy
mire gondolhatott, mert úgy nekem is könnyebb lett volna. Végül
csak nem bírtam ki.
- Chanyeol?
- Bocs, hogy szar
volt az első csókunk.
- Azért szar nem
volt csak... – félredöntött fejjel keresgéltem a megfelelő
szót, de nem sikerült ráakadni. – Csak nem sikerült olyanra,
mint amit vártunk.
- Miért, te mit
vártál?
- Nem tudom
pontosan. Attól féltem, hogy undorodni fogok tőle, de bármennyire
is állt távol tőlem ez a dolog, nem éreztem benne undort.
- Hagyjuk inkább
ezt a témát... – úgy tűnt teljes letargiába esett, ami
meglepett, mert nem hittem volna, hogy ennyire a szívén viselte ezt
az egészet. – Kint mondtál valami szabályokat, mik is azok?
- Ja! Tényleg! Én
nem akarom ezt nyíltan csinálni, mármint a barátaim nem tudnak
erről az egészről és nem szeretném ha kiderülne – rám
meresztette szemeit, amikből nem tudtam kiolvasni az érzéseket,
mert túl sok kavargott benne.
- A hűség?
- Engem... nem zavar
ha van valakid. Én nem hinném, hogy belekezdenék most egy
kapcsolatba, szóval ez a téma engem nem érint.
Na itt már sikerült
értelmeznem pár pillantását, az eredmény viszont nem tetszett.
Csalódottnak és kissé sértettnek tűnt, sőt megbántottság is
csillant szemeiben. Nem tudtam megérteni, hogy ő mit akart, vagy
mit várt, semmit sem tudtam értelmezni Chanyelból magából.
- Menjünk. Lassan
mennem kell vissza, és már időm sem lesz beugrani boltba ha nem
indulok el.
- Várj! – gyorsan
az első padon heverő táskámhoz léptem, és kivettem egy apróbb
dobozt. – Nem sok, mert csak magamnak csomagoltam és én
látványosan kevesebbet eszem mint te, de tessék. Meglepetten
fogadta el a pálcikát és az ételhordót. – Ha menned kell menj
nyugodtan, de itt is megheted még.
- Hát, köszönöm...
Megyek, mert ilyenkor kiszámíthatatlan a közlekedés, és a főnök
nem örült, hogy eltűntem.
- Ez gondolom
érthető...
Vállat vont és
összeszedegette cuccait, majd az ajtó felé indult. Szó nélkül
követtem, elfordítottam a kulcsot és már nyitottam volna az
ajtót, amikor egy pillanatra számra hajolt. Ugyanolyan pillecukor
csókot kaptam, mint az első találkozáskor. Csak meglepetten
néztem rá, míg ő vigyorgott úgy tűnt sikerült az aprócska
puszival kárpótolnom őt az elszenvedett csalódásért.
- Gyakran fogunk
csókolózni, hogy egymásra hangolódjunk – és lelépett.
- Hát... jó? –
értetlenkedtem távolodó alakját bámulva.
Úgy tűnt egy csók
nem olyan nagy dolog.
Fogamat csikorgatva
néztem a falamat, amin teljes káosz uralkodott, valamint három
kitépett füzetlap csúfította a rendbe szedett képet.
„Baekhyun-ah NE térj át a sötét oldalra!!!!!!!!!!!! Szerike”
Tudtam, hogy Sehun
volt a bűnös, tegnap valami buliba volt, és úgy tűnt kihagyta a
hétfői órákat, helyette falamon randalírozott. Ha benéztem
volna a szobájukba, tuti itt is felfordulás fogadott volna, de
ennek a látványnak az örömét meghagytam Kyungsoonak. Csak kissé
idegtől tikkelő szemekkel szedtem le üzenetét és közben valami
bosszún gondolkodtam. A sors fintora volt, hogy a vastag alkoholos
filcet a kis asztalon hagyta, ez pedig számomra felhívás volt a
keringőre. Fittyet hánytam a személyes térre, és a
magánszférára, mégis szobájukba lopakodtam és nem csalódtam.
Félig a földön
feküdt a feje és kezei voltak csak az ágyon, és csak egy
kigombolt farmer volt rajta. Mi más is lehetett volna a tökéletes
bosszú, minthogy egyedien perfekt rajztudásomat az ő testén
mutatom be a jövőnek?
Egy másodpercig sem
haboztam mellé guggoltam és máris nekiálltam háta tarkításának.
Nem volt bűntudatom vagy bármi, utáltam ha a falamat piszkálták,
ráadásul Hyung is kijelentette, hogy az az én területem! Így
aztán pár esetlen apró vonalka után, már neki is álltam a
szárnyak vázolásának, majd a firkálásnak, elvégre Sehun nem
érdemelt szép angyalkáknak való fakó tollpihés
repülőeszközöket. Nem ám! A tervem az volt, hogy feketére
vázolom a hátát és ebben jelen pillanatban semmi nem
akadályozott.
Kicsinyes bosszúmmal
több mint fél óra ment el, de nem bántam mert karjai, a háta, a
feje, de még a bal füle is ezernyi fekete csúfmányságtól
díszelgett.
- Ugye tudod, hogy
meg fog ölni? – Kyungsoo hangja úgy megijesztett, hogy majdnem
seggre ültem és halálra váltan fordultam felé.
- De jól néz ki
nem?
- Precíz
szárnyvezetés – bólintott rá, mire elvigyorodtam. – Na add
ide szépen azt a tollat, és kifelé.
Szó nélkül
tettem, amit mondott, de még az ajtóból elkaptam ahogy talpára
kezdett firkálni. Legalább nem egyedül én vittem a balhét.
Kedd este szinte
félálomban estem haza, csak elcsórtam némi kaját a hűtőből,
amiért magamban előre bocsánatot kértem és gondolatban már az
ágyamban feküdtem és aludtam. De az még messze volt. Jiminnel
majd egy órát beszélgettem még a buszmegállóban, amiért enyhén
elfagytak kezeim és jóval később értem haza, mint terveztem de
nem zavart különösebben. Mesélt a feladatáról, amiért ő is
alváshiányos volt, belépett valami fanklubba és közölte, hogy ő
most army vagy mifene, ami nevetségesen hangzott főleg a lány apró
termetéhez és ártatlan arcához. De lelkesnek tűnt, mesélte,
hogy az egyik tag neve az mint az övé, ami szerinte tök vicces,
ráadásul valami fantalálkozóra vagy mifenére is hivatalos volt,
mert kisorsolták. Szóval lelkesedett... nagyon. Amiért egészen
picikét mélyen a szívem legmélyén... a fenébe is pokolian
féltékeny voltam. Ráadásul megírt vagy húsz oldalt! Húszat!
Szóval szarul állt
a szénám... nagyon szarul. Hát még akkor, amikor már pizsamában
feküdtem az ágyban egy one shotot olvasgatva és megszólalt a
telefonom. Chanyeol egyéni csengőhangot kapott, mint minden
közelebbi ismerősöm, ő meg ugye aztán pláne közeli volt
jelenleg. Vagy hát legalább nem megszokott. A lényeg, hogy
kapásból tudtam, hogy ő hívott, ami meglepett mert a tegnapi óta
nem beszéltünk. Egy szót se.
- Szia – nyögtem
bele szinte a telefonba, le se tagadhattam volna a lassan zombivá
válásomat.
- Gyere le.
Ennyi volt és ki is
nyomta. Ráadásul elég bebaszott hangja volt, ami kedd este fél
tizenkettő környékén nem sok jót ígért nekem. De hát
visszahívni nem volt kedvem, szóval csak előtúrtam egy melegítő
nadrágot, meg egy pulcsit és mínusz tempóban kezdtem
lebandukolni.
Nem volt nehéz
kiszúrni őt, egy távolabbi lámpa fényénél álldogált, és
ijesztően lelkes mosolyt villantott, ahogy felismert. Se egy szia
vagy helló, vagy mi van veled, semmi, egész egyszerűen, amint elég
közel értem hozzá keze tarkómra simult és magához rántott. Fel
sem fogtam igazán már ajkaimra tapadt, ami automatikus rémülettel
árasztott el és vészriadót fújt agyamba. Próbáltam ellökni
magamtól és kiszabadulni de esélyem sem volt aztán lassacskán
leesett, hogy ez jelen helyzetben úgymond... természetes. Mi most
együtt voltunk. Vagy valami hasonló ugyebár, így aztán
elengedtem magam és pár érzéketlen másodperc után próbáltam
felvenni ajkai vadságának fonalát. Idegen érzés volt a csók,
még mindig nem váltott ki belőlem semmit, ellenben ujjai ahogy
hajam tövét birizgálták adtak valami apró kis pluszt, amiért
képes voltam arra, hogy a közelébe maradjak.
- Ez mi is volt? –
szuszogtam megzavarodva, ahogy elvált tőlem, de még mindig
makacsul közelről bámult szemeimbe.
- Ez a menj a
fenébe, hogy ha én nem kereslek te baszol írni, de megígértem,
hogy sokat fogunk csókolózni csókunk.
- Nem inkább a
részeg vagyok és tudom, hogy őt megcsókolhatom csókod?
- Már nem azért
Baekhyunie, de kézzel-lábbal ellenkeztél.
- Mert nem
számítottam rád.
- Azt látom –
ujjai hajamban tekeregtek, én pedig hirtelen ráébredtem mennyire
vagyunk közel egymáshoz és milyen helyzetben.
Égető zavar futott
végig rajtam, éreztem végigszáguldani testemen a libabőrt és
épp abban a pillanatban vált elviselhetetlenül kínossá, hogy pár
centiről nézett a szemembe. Akaratlanul hajtottam le fejem, így
bőröm az övéhez simult, hisz még mindig közel volt és hozzám
ért. Homlokomnak döntötte állát és mindenféle magyarázat
nélkül emelte másik kezét egy laza ölelésre, még közelebb
láncolva magához.
- Mit csinálsz?
- Undorodsz tőle? –
Őszintén elgondolkodtam a kérdésen, és a válaszom saját magam
számára volt a legmegdöbbentőbb.
- Nem.
- Élvezed?
- Talán... talán
egy kicsit jól esik.
- Hiányozna ha nem
lenne, és hozzá tudnál szokni ha mindennapossá válna?
- Nm hiszem és azt
hiszem.
- Őszinteségi
rohamod van?
- Csak hulla fáradt
vagyok.
- Akkor nem jössz
el velünk bulizni...
- Eltaláltad –
mosolyogtam fel rá.
- És ha csak akkor
engedlek el ha megcsókolsz? – egoista mosollyal nézett le rám a
tekintete kihívón meredt rám. Talán a fáradtság volt az oka,
talán a kíváncsiság, hogy teketóriázás nélkül álltam
lábujjra és nyomtam szájára egy csóknak ugyan nem nevezhető
puszit, de reméltem, hogy ennyivel is beéri. Meglepetten pislogott
rám. – Ez nem volt csók.
- Az lehet, de ezt
élveztem.
- Álmodj szépeket
– engedett el rögtön, ami még inkább megmosolyogtatott.
- Te meg ne idd
magad ennél részegebbre.
- Csak ha velem
álmodsz. Akkor az agyhullámaim a tiedre kapcsolódnak és...
- Veled álmodok –
bólogattam szorgosan, mert nem akartam végighallgatni egy ittas
Chanyeol-féle elméletet.
Szióka! Nagyon tetszett ez a rész is, mint eddig mindegyik! 😃 Bár kicsit csalódott vagyok, hogy az első csókuk nem olyan lett mint várták, vagy amilyennek én is vártam volna! Most kicsit lightos lett a vége, de azért én így is tűkön ülve várom a folytatást! 😃
VálaszTörlésSzia :))
TörlésÖrülök, hogy tetszett ez a rész is. Sajnálom, hogy csalódtál benne, de bevallom számomra nem lett volna túl reális ha minden rögtön hú de jó, hisz Baekhyunhoz ez egy cseppet sem illik, ahogy magához a helyzethez sem. Igen egyszerű vége lett, bár sosem tervezek semmi csattanót vagy bármit egyik rész végéhez sem, sőt szeretem, amikor ilyen nyugisra sikeredik ^^ Köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy ezek ellenére is várod a folytatást.
Liti ^^
Szia! :)
VálaszTörlésJesszuskám, bocsánat, hogy az előzőkhöz valahogy nem írtam egyáltalán, de elkezdtem dolgozni, meg mindenféle, szóval rizsázhatnék ezer évet, de inkább csak elkezdtem a valós véleményírást.
Mikor Chanyeol előhozakodott azzal a szerelmes ötletével... Ó, nem hittem volna, hogy Baekhyun belemegy majd, illetve mégis, vagy nem is tudom... :D Képzelheted! Mindig olyan makacsnak tűnik, de persze valahol mélyen a fejemben sejtettem, igennel fog válaszolni. Jaj, és még azelőtt, mikor Baekhyun Taeminnel pornózott, á, reméltem, kifejt majd valamit az utána következő részben... :D De így is jó volt.
Igazad lett, tényleg megkedveltem Chanyeolt! Az előzőben és ebben a fejezetben olyan tökéletes kis baráttá avanzsálódott, nem lehet negatívan vélekedni róla, és ó, az a csókos jelenet... ó, ó, ó. Mit mondhatnék, ott is fantasztikus volt, tényleg olyan jó, persze aztán Baekhyun mindent elrontott a makacs nyavalygásával. Mondjuk tudom, milyen az erőltetett csók, úgyhogy végül is meg tudom érteni őt, de amiket utána kinyögött a hűséggel, meg minden mással kapcsolatban... Szegény Chanyeol. Tudom, hogy nincsenek... olyan kötöttségben egymással, de akkor is! Abban is igaza volt, hogy Baekhyun mindig mindenben túlságosan az értelmet keresi, nem így működik a világ, tényleg egyáltalán nem mindig a ráció a legfontosabb.
Jaj, és Sehunnal kapcsolatban is helyesen ítéltél, még most is kedvelem, nagyon, bármennyire is idegesítő lehet vele élni, igazán kis aranyos. Kyungsoo-val meg aztán... Így valahogy tökéletesen kiegészítik egymást.
És a vége... Istenem, ez a fajta Chanyeol csodálatos, még több ilyet, ha lehet, kérlek, bár nem mondom, aztán inkább minden fajta Chanyeolt, de tényleg főleg ilyet! Baekhyun most elmehet a búsba, elég lesz a magasabbik nekem, csak hozd őt többet... :D
Jaj, rémesen szedtem most csak össze a gondolataimat, sajnálom, későre jár most, meg én is szánalmas vagyok - mondjuk ez csak részletkérdés, de kérlek, hozd hamar a következőt... nagyon várom már, mi fog történni! Ó, és remélem, valaki hamarosan megneveli Baekhyunt! :D
Szió :))
TörlésUgyan-ugyan :D gyorsan voltak frissek, neked pedig dolgod van, persze, hogy nem jut mindenre idő, van ilyen, emiatt egy percig se aggódj :))
Nehéz volt eldönteni, hogy hogyan jussanak ide, és fura is volt megírni, de végül is úgy voltam vele, hogy bele kell mennie. Makacs ő - van, aki homofóbnak nevezte! (Miért??) - de azért nagy csábítást jelentett neki Chanyeol ötlete, még ha nem is épp Chanyeol miatt.
Jaj nem tudok én perverz részeket írni, hogy bármit kifejtsek, pedig annyi ilyet terveztem, de rossz lesz és csak belevörösödik a fejem, így mindig a kukában végzik :D Meg hát nem is akarom csak arra fektetni a hangsúlyt, bár kellene a történetbe ><.
Na hát ennek örülök *.* Ebben a történetben - bár nekem Baek a kedvenc - szerintem Chanyeol sokkal szerethetőbb főszereplő.
Örülök, hogy tetszett *.* szegény Baek nem tűnik a szíved csücskének :D De hát ha nem élvezi és nem jelent neki semmit, nem tud vele mit csinálni. Bennem még mindig az van, hogy nem meleg, nem jön be neki Chanyeol, hát mit élvezne rajta? És igen... az erőltetett csókok borzalmasak. Pedig Baekhyun nem olyan rossz gyerek, és talán Chanyeolról is változni fog később a véleményed, hisz nem lehet ő angyal... :)) Hát Baek picit földhöz ragadt, akinek szüksége van arra, hogy tökéletesen tudja és értse mikor, mi, miért történik vele, bármennyire is nem ez adott esetben a helyes.
Na neki meg pláne örülök :D Szerintem egyikükkel sem lehet könnyű az élet egy lakásban :D Talán Kyungsoo a legnormálisabb karakter a négyesükből. De számomra is valami egységet alkotnak így együtt ^^"
*.* Chanyeolból sosem lesz hiány, ezt meg tudom ígérni :D azt, hogy épp milyen lesz... :D hát azt sajnos nem :D Haha, Baekhyunt nem tudom kiiktatni, mégiscsak ő a főszereplő, de cserébe sok jelenetük lesz xD
Jaj már de bolond vagy :D Nem is volt rémes, szánalmas meg pláne nem vagy semmiben sem, szóval na! Igyekszem a folytatással :D Háááááááát... most valahogy elég perverz képek vetültek a szemem elé Baekhyun nevelésével kapcsolatosan x'D
Te szándékosan kínzol engem T.T Vègig idióta vigyorral olvastam, bár azért a csók utáni rész kicsit lelombozó volt. Szegény Yeol, én minimum a nyakába ugrottam volna, nem nekiállok a hűségről papolni, de hát Baekhyun már csak ilyen, változatlanul imádom.:3 Ami viszont meglepő volt, hogy olvasáskor egyáltalán nem hiányoltam HunHanékat, csak most jutottak eszembe, pedig a szívem csücske mind a kettő...tökéletes rész volt és túl hamar lett vége :c Nem bírok várni a következőig.><
VálaszTörlésSzánt szándékkal nem tennék én ilyet, esküszöm! Sajnálom, hogy lelombozó volt, de számomra így tűnt reálisnak, elvégre Baekhyunban még csak a halovány vonzalom sem létezik Chanyeol felé. Úgy tűnik Chanyeol Veled jobban járna :D haha :D ó nagyon örülök, hogy szereted őt *.* ezzel most megmelengetted a lelkem <3
TörlésHát nem tudom, hogy örüljek, vagy sajnáljam, hogy ők nem jutottak eszedbe, majd valamelyik következő fejezetben, már megpróbálok kitekinteni rájuk ^^Örülök, hogy ennyire tetszett^^ ígérem a következő már hamarosan jön is :))