Észveszejtő - 10. fejezet

Sziasztok^^ Nem szoktam belekontárkodni a fejezetek elejébe de most egy picike kivételt teszek. Szóval pár napja lett egy éves a blog, és közben átlépte a kicsikém a 30.000. megtekintését is, amiért nagyon hálás vagyok minden olvasónak. Szóval csak szerettem volna megköszönni, hogy idetévedtek néhanapján olvasni engem, azoknak meg akik írnak is külön hála és köszönet, nagyon örülök nektek <3 Ugyan próbálkoztam valami apróságot összehozni az évfordulóra, de csúfos kudarcot vallottam, mert mindkét ötletemben megakadtam, de a közeljövőben az egyiket biztosan befejezem.
Szóval csak köszönöm mindenkinek ^^

Taemin elgondolkodva hallgatta rövid összefoglalómat és látszott rajta, hogy tényleg jó tanácsot szeretett volna adni, de a helyzetemet tekintve nem tudom mi lett volna a jó.

- Ha a feladat végén szimplán ki akarsz lépni, akkor semmi érzelem. Élvezni élvezheted de nem keverhetsz bele érzelmet.

- Ezt, hogy érted?

- Te magadat nem vallod melegnek, ám most belevágtál egy ilyenbe. Ha nem akarod tönkre tenni magad, akkor ne kötődj ahhoz, akivel kavarsz. Maradjon csak kavarás mindenféle kapcsolat nélkül. Semmi együtt alvás, semmi mosoly, puszi, barátság, semmi. Csak sablon sablon hátán, különben nem menekülsz ki majd belőle könnyen.

- Szerinted ha kedvelem szarban vagyok?

- Kedveled, mint...

- Barát és ember.

- Igen. Kivel kavarsz?

- Chanyeolnak hívják.

- Parkkal? - tátotta e a száját, mire bólintottam. - Hát te idióta vagy... a helyedben minél hamarabb kiszállnék, ha meg Park a másik, akkor pláne. Kicseszettül szerencsétlen vagy, hogy vele hozott össze a sors.

- Miért? - értetlenkedtem, hisz sütött belőle az ellenszenv Chanyeol felé. Pedig nekem nem volt vele semmi bajom. Segített nekem, szimpatikus volt, mindig tartotta a határokat, és emberként is rendben találtam. Épp ezért nem értettem mi baja Taeminnek vele.

- Kapásból ott van Luhan. Ha azok ketten nem basznak össze, akkor senkik, de amúgy meg mindkettő szed fel bárkit, akit akar. Nem mondom, hogy ne lógj vele, de alaposan megégetheted magad ha nem vigyázol.

- Chanyeol ennyire rossz lenne?

- Én még nem láttam olyannak, hogy komolyan venne bármit.

Eszembe jutott a kedd éjszaka, amikor szinte bármit hagytam volna neki, de ő nem tett semmit.

Nem tudtam meddig csókolóztunk és simultam hozzá az apró előtérben, de nem is akartam ilyenekkel foglalkozni. Ellenben ő egy idő után elszakadt tőlem és beljebb húzott maga után és nem sokkal később már a kanapén ülve loptam tőle újabb csókot, miközben minden erőmet és elszántságomat összeszedve simítottam végig mellkasán. Nagyon tovább akartam lépni és mikor ujjai pólóm alá tévedtek úgy tűnt végül ő is erre szánta magát.

Borzalmas érzés volt, Chanyeol ujjai nagyok voltak, hiába gyengédek, teljesen más volt mint a már megszokott érintések. Ráadásul rohadtul ott volt bennem a tudat, hogy nem én irányítottam. A lépéseket jelen pillanatban én léptem meg, de az irányítás végig az ő kezében volt. Majdnem felnevettem a tudatra, hogy tenyere milyen hatalmas volt, szinte egész hasamon éreztem az érintését, ami csikizett, de... elviselhető volt. Nem kaptam tőle frászt, ami meglepett... és úgy tűnt ő is, mert nem sokkal később már sokkal bátrabban ért hozzám.

Próbáltam Chanyeolban arra utaló jeleket keresni, amit Taemin mondott, de felhozni ellene csak azt a két csókot tudtam, amit váltott a bulikon. Mondjuk aztán én voltam az, akinek nem kellett a hűség, és szabad utat adtam neki bármiféle kavarásra és hát... ki tudja lehet a hátam mögött félredugott párszor, ha úgy hozta a helyzet.

Vajon csinált ilyet? Ah kit érdekel?!

Mérges voltam, amiért máris erre terelődött a figyelmem, hisz semmi közöm nem volt hozzá. Lebeszélt dolog volt ez, szimpla kihasználás és ennek igazából a hallottak alapján illenie kellett volna Chanyeolhoz. Csak épp egy picikét idegesített a gondolat, hogy esetleg tényleg valami ilyesmi lenne a háttérben. Mármint... magamat sem értettem, mire fel ez a pörgés.

- Ne gondold túl a dolgokat csak szólok, hogy több egy éjszakás kalandját hallottam, mint tartós valamit.

- Végül is mi sem egyeztünk meg semmi olyasmiben, hogy kapcsolatunk lesz vagy ilyesmi...

Már Taemin sem értett igazán...

Ijedten néztem fel rá, amikor a pólómnak hűlt helye lett testemen és a kanapé másik felén landolt. Chanyeol csak mosolyogva pöccintette meg a homlokomat, majd felállt és... otthagyott. Na nem ilyennek képzeltem el a vetkőztetést. Most vagy szar testem volt – nem volt és kész – vagy pedig az ő fejében kattant valami, amitől nem normálissá vált. Értetlenül pislogtam, ahogy eltűnt pár percre, majd vissza is tért egy fehér pólóval, amit felém nyújtott.

- Gatya le és megyünk aludni – közölte aztán ölembe ejtette az anyagot és elbandukolt a fürdőbe.

- Mi van? - meredtem magam elé, ahogy tudatosult bennem, hogy engem bizony most egy meleg pasi ejtett. Egy csomó csók és tapizás után! Mert letapizott az a majom!

- Ha nem öltözöl fel, annak veszélyes vége lesz... - jelent meg újra, mire előjött bátor énem.

- Vetkőzzek, öltözzek, mi vagy te valami stylist?

- Ha a személyes stylistod lehetnék, folyton pucér lennél szóval ne remélj ilyeneket.

Tuti, hogy még a nyakam is bevörösödött, ahogy pofátlanul végigmért és kigúnyolt. Számba haraptam, hogy ne vegyem fel a civakodás fonalát és belebújtam a felsőbe, amit kaptam. Naná, hogy kétszer belefértem volna...

- Kisebb nem volt?

- Sajnálom, hogy a méreteim kiakasztanak – vigyorgott, mire – a fáradtság miatt, csakis amiatt lehetett – megint félreértettem a dolgokat. - Jézusom Baekhyun melletted egy mocskos perverznek érzem magam komolyan! - röhögött fel. Felháborodottan fújtattam egyet majd visszaültem a kanapéra.- Na gyere te durcás kiskölyök mert fáradt vagyok.

- Hova?

- Tán a kanapén szeretnél aludni?

- Hol máshol? - értetlenkedtem elvégre engem aztán nem viselt meg egy amúgy kényelmesnek tűnő kanapé.

- Reménytelen...

Azzal fogta magát felhúzott a kanapéról és belökdösött a szobájába. És leesett. Ő úgy gondolta, hogy én vele alszom... Na meg még mit nem! Fordultam volna, hogy megosszam abbeli aggályaimat, hogy félregondolta a dolgokat, de két egészen aprócska dolog megakadályozott. Pontosabban három. A mellkasa, ami a hátamnak simult, az ajkai, amik tarkómra csókoltak és kezei, amik övemet kezdték bontogatni. Lefagytam. Még levegőt sem mertem venni, csak álltam sokkosan és hagytam, hogy bármit tegyen. Szája előrébb araszolt, mire nyakam hátracsuklott, így még jobban hozzáfért. Akaratlanul hunytam le a szemem és futott rajtam végig a remegés.

Aztán kapcsoltam, abban a pillanatban, hogy sikerült az övemet kikapcsolnia. Hirtelen pördültem hátra, és el is távolodtam tőle pár lépésnyit.

- A nyakam tabu. Mindig – suttogtam, miközben levegőért kapkodtam. Ő meg csak nézett rám, és tudtam, hogy nem értette mi bajom.

- De...

- Ha akárcsak még egyszer a nyakamhoz érsz, akkor felejtős ez az egész. Mondjuk, hogy bármi csak a nyakam nem.

- Jó – sóhajtott pár perc hallgatás és méregetés után. - A nyakad tabu – hagyta rám kissé elégedetlenül. - Valami indok esetleg?

- Csak nem – ráztam meg a fejemet.

- Oké... azért aludni hajlandó vagy?

- Miért nem használod ki a lehetőséget?

- Mert azt akarom, hogy élvezd és ne bánd meg. Szóval mássz be szépen a paplan alá és aludjunk.

- Alhatok kívül?

- De figyelj Chanyeol nem tűnik olyan görény alkatnak...

- A franc se ért téged Baekhyun. Bejön neked?

- Dehogy. Csak nem tűnik olyannak, aki... nem is tudom. Szóval velem tök normálisan viselkedik.

- Hogy ismerted meg?

- Meg akart csókolni...

- És utána, hogyan lettetek jóba?

- Nyomult picit, de megtalálta a nyakláncomat és...

- És véletlen egy bulin, pont akkor hagyod el a láncod, amikor vele vagy?

- Na már, azért ne már! - tátottam el a számat. - Komolyan lenyúlta volna?

Nem akartam teljesen hinni Taeminnak, mert alapból úgy tűnt nem kedvelte Chanyeolt és nekem nem tűnt olyan rossz alaknak, mint ahogy ő leírta. De azért bennem volt egy aprócska kis tüske, ami folyton bökdösött, hogy mi van ha...

Bár aztán mi lett volna? Ki akart használni, hát üsse kavics, nekem aztán mindegy volt igazából, hisz én se tettem többet. Csak ha ez tényleg így volt, miért nem ismerte el egész egyszerűen, hogy csak annyit akar amennyit? Szerettem volna mással is beszélni erről, de hát Taemin volt az egyetlen, akinek elmondtam kis kilengésem és neki is a lelkére kötöttem, hogy hallgasson, mint a sír, mert nem akartam, hogy a többiek tudjanak róla. Belegondolni is rémes volt mi történt volna akkor ha kiderül. Sehun még csak túllendült volna, talán egy-két buzi poént benyomatott volna, hogy akkor már miért nem rá buktam vagy valami, Kyungsoo ő csak, hát ő leszarta volna az egészet magasról, amíg nem teszek olyat, ami az ő mércéjével durva, na de Junmyeon... na ő tuti kiakadt volna. Szóval inkább hallgattam. Talán még Jongéknak hozhatta volna szóba, de... hát ők enyhén szólva is homofóbnak gondoltak, így ők is kiestek. Más meg aztán végképp nem volt, akit egy ilyen titokba beavattam volna.

Végül a munkahelyemen mégsem bírtam ki és amikor egy kis pangás volt, és csak mi hárman voltunk a közelbe vázoltam egy homályosabbnál is homályosabb helyzetet, csak, hogy megtudhassam, mit gondoltak.

- Ha valaki neked szimpatikus, de egy másik ismerősöd, aki régebb óta ismeri legalábbis abban a közegben, és neki rossz véleménye van róla akkor mi van?

- Éljen a Baekhyun-féle megfogalmazás... - heccelt Jongdae, de azért elgondolkodott. - Ha neked szimpi, akkor szimpi, lehet veled másképp viselkedik, mint a többiekkel.

- Miért viselkedne vele másképp? - ellenkezett Jongin és mellém ült a székre. - Mármint ne vedd magadra, de miért pont veled kivételezne?

- Ugye? - értetlenkedtem.

- Lehet szimpatikus neki és ezért akar más lenni.

- Miért neked ha valaki szimpi, hogy bevágódj nála megjátszod magad?

- Nem feltétlen csak...

És megint rájöttem, hogy ezek ketten teljesen másképp gondolkodnak és képtelenek kompromisszumot kötni... Ellenben pont ezért volt jó, őket összeengedni mert olyan volt, mintha lenne két belső énem, akik pro-kontrázzák a dolgaimat saját magam helyett. Ráadásul ők több dologra is képesek voltak rávilágítani, mint én egyedül.

A hét hátralevő részére hanyagoltam Chanyeolt, aki ezt az ott alvásom miatti sokknak hitte, pedig szó sem volt róla. Magamnak kénytelen voltam elismerni, hogy nem zavart a közelsége... nem aludtunk ugyan sokat, mert neki reggel hétkor csörgött az órája, ellenben úgy keltünk, mint valami tipikus pár. A hátam a mellkasának simult, fél kézzel átölelt és egész végig a közelemben szuszogott. Igazából pokoli hangosan lélegzett. Nem horkolt csak szuszogott. Végig mélyen, egyenletesen, sokkal megnyugtatóbb volt, mint Hyungé. És ami még jobban meglepett, hogy a kómás félálomban kapott reggeli csók tetszett. Talán azért mert még nem voltam magamnál, talán más miatt, de felé fordulva kértem még belőle, ami neki is tetszett, mert lusta mosolyra húzta száját. Meg aztán látatlanban tapogatózott a pólóm alatt szép sunyiban...

- Na szóval! - huppantam le Jiyeon mellé, két kávéval, amiből az egyiket felé nyújtottam. - Mi volt az a nagy hír? - mosolyogtam rá.

- Sikerült a nyárra állást találnom! Így nem kell hazamennem hanem maradhatok. Tudod milyenek a szüleim... semmi kedvem nem volt hazamenni, és folyton a piszkálást hallgatni.

- Megértelek – sóhajtottam. - Mit fogsz csinálni hova mész?

- Egy pszichológus mellett fogok dolgozni, így a tanulmányaimba is vág. Bár kétlem, hogy sok beteg közelébe jutnék, de akkor is megéri. Fizetni tudom az albérletet és plusz pénzem is marad. Ráadásul ha bejövök, akkor maradhatok. Tiszta siker.

Elmélázva hallgattam lelkes csacsogását és reméltem, hogy valaha én is képes leszek ilyen lelkesedéssel állni a jövőbeni szakmámhoz.

- Na de mesélj te is valamit. Fura vagy. Más a kisugárzásod!

- A mim? - nyelten félre, és hirtelenjében ezernyi hazugság lódult meg a fejemben. Már csak ki kellett választanom az egyiket, és tökéletessé tennem, mindenki számára.

Így lett Chanyeolból valaki, akivel alakult valami, amikor óta és valahogy. Csak semmi konkrétum...

Kibaszottul rám szakadt az ég, ahogy kiléptem az egyetemtől pár utcára levő könyvtárból. Szakadt az eső, dörgött, villámlott nálam pedig naná, hogy nem volt esernyő. Ráadásul minimum fél órát kellett volna gyalogolnom hazáig a buszozáson kívül. Maradhattam volna de a fejem már majd szétrobbant, bent a hatalmas épületben ezerszer hangosabban visszhangzottak a dörrenések, ráadásul senki sem tudta mikor leaz vége a viharnak – a net legalább három órát írt, egyre nagyobb széllökésekkel – így mindenki menekülőre fogta.

- Hé – szóltam bele a telefonba, ahogy Chanyeol felvette.

- Szia – hangja teljesen eltérő volt a megszokottól, ami nem tudtam hova tenni. - Mit ak... szeretnél?

- Figyu csak, tudom, hogy nem örülsz nekem, de már otthon vagy én pedig a könyvtárba rohadtam idáig, ami két utcányira van tőled.

- Gyere fel! - Nem engedélyadás vagy kérés volt, hanem szimpla parancs.

- Minden rendben?

- Persze! Siess! A lenti kód tizenkilenc kulcs harminckilenc-hatvankilenc.

Elismételtettem vele még kétszer a belépési kódot, majd kinyomtam a telefont és futva tudtam le hozzá az utat, de mi tagadás így is szarrá áztam. Még a pólómból is csöpögött a víz, a hajamról meg pulcsimról egy szót sem szólva, ráadásul kezdtem fázni is, szóval nem bántam, hogy Chanyeol megengedte – parancsolta –, hogy feljöjjek.

- Szi... - máris szorosan ölelt magához, amire nem igazán számítottam. - Minden oké?

- Persze – morogta nyakamba, amitől kirázott a hideg és rá akartam szólni, de szinte rögtön elengedett. - Ha akarsz lezuhanyozhatsz, adok neked váltás ruhákat. Törölköző a fürdőbe a középső polcon.

- Nem lenne gond? - pislogtam rá hálásan, mire vállat vont, és elvette tőlem a táskám.

- Kiszedjem belőle a könyveket száradni?

- Aha légyszi, sietek!

Tíz perc alatt lezuhanyoztam és megtörölköztem, ami után leesett, hogy az ígért ruháknak nyoma sem volt a fürdőben. Csak gratulálni tudtam magamnak az ostobaságomért, és kénytelen voltam egy szál törölközőben kiosonni a lakásba. Pont akkor villámlott, mikor beléptem és láttam, ahogy Chanyeol összerezzent, majd igyekezett úgy tenni mintha mi sem történt volna.

- Valami ruhát kérhetek? - Szívás volt az élet mert még az alsógatyám is elázott, bár azt hajszárítóval még meg is oldottam volna, ám a Füles nem szenvedett sokat. A kezembe nyomott pár göncöt aztán visszairányított átöltözni. Meglepő volt, hogy a halványkék farmer pont jó volt rám, ráadásul a póló is passzolt, ami már végképp kezdett furcsa lenne. - Ezek kinek a ruhái?

- Luhan mindig itt hagy pár cuccot, ha úgy hozza az élet – mért végig. - A saját pólómban jobban néztél ki...

- A te pólód inkább az én stílusom volt – hagytam rá, mire elvigyorodott.

- Szeretnéd?

- Most már jó ez – törölgettem a hajam, majd lehuppantam a kanapéra. - Miért van behúzva minden?

- Idegesít a villámok fénye...

- Aha... - szóval tényleg félt a viharoktól.

- Ha szeretnéd elhúzhatod a függönyt és kitárhatod az ablakot, hogy nézd a kibaszott nagy villámokat, meg hallgasd azokat a baszott dörgéseket...

- Oké Chanyeol, nyugi – vigyorogtam.

- Nem az tényleg, engem nem zavar.

- Nézzünk inkább valami filmet.

- Mi van a haladással, meg a mi értelme filmet néznikkel?

- Úgy érzem kissé harapós kedvedben vagy – fordultam felé, mire csak sértetten vállat vont. - Mi bajod van?

- Nekem? Semmi! Te vagy az, aki csak úgy beijed és elhúz és...

- Mi van? - zavarodtam végleg össze és még jobban durcás feje arra utalt, hogy telitalálat volt a sejtésem. - Te besértődtél, mert csak kedden találkoztunk?

- Én ugyan nem!

- Ha befejezed a hisztit és leülünk filmet nézni megcsókolhatsz... - vigyorogtam sunyiban.

- Mintha nekem bármi ilyesféle indíttatásom lenne – morgott tovább de azért mellém ült.

- Hát persze, Chanyeol, persze.

- Nem tetszik mikor ilyen sunyi fejet vágsz és minden lében kanál hangon beszélsz.

- Nekem viszont tetszik, amikor sértődöttet játszol, mint valami kisfiú – dőltem hátra.

- Nem vagy vicces.

- Te viszont igen.

- Talán el kéne hallgattatnom téged.

- Talán betehetnél valami filmet és csendben maradnék? - gúnyolódtam, mire hirtelen felém fordult.

- Ki tudja... nekem biztosabb ötletem van – hajolt közelebb hozzám.

- És a film? - suttogtam ajkaira, miközben szemeibe bámultam és nem tudtam elrejteni a mosolyomat.

- Amilyen dumagép vagy úgy sem maradnál alatta csendben – simított végig számon a sajátjával.

- Milyen kár... - hunytam le a szemeimet. Csettintett egyet nyelvével csak, hogy övé lehessen az utolsó hang aztán végleg megszüntette köztünk a távolságot. Valahogy a pár perces civakodásunk után sokkal jobban tetszett a csókja...

- Hogy én mikről le nem maradok gyerekek, szobára kéne mennetek. Egyáltalán te már nagykorú vagy Baekhyun? - Ennyit arról, hogy az ismerőseim közül csak Taemin tud rólunk bármit. - És miért van rajtad a kedvenc pólóm?!