Mivel az előzőnél két részt posztoltam, gondoltam belinkelem az első fejezetet, ha esetleg valaki elkeveredett volna.
1. fejezet
Jó olvasást ^-^
Órák után a már
megszokott útvonalon indultam munkahelyem felé, ahol a szabad óráim
nagy részét töltöttem. Szüleim ugyan támogattak, de mégsem
támaszkodhattam rájuk egész életemben, az egyetem melletti munka
pedig igazán célszerű kezdésnek tűnt. Jó fej, hozzám hasonló
korú munkatársaim voltak, akik folyton váltogatták egymást.
Talán két srác volt, akikkel rendszeresen találkoztam, de velük
szerencsére sikerült megtalálni a közös hangot. Jongin és
Jongdae egész jól beleillettek a baráti körömbe, ők is
valamilyen szinten művész lelkek voltak, ami jót tett néha
megviselt idegeimnek.
Ám nem ma. Ma hulla
fáradt voltam, enyhén másnaposan az első órámat pedig sikeresen
el is aludtam. Jongdae szokásosan pörgött, ami mindig életet vitt
a kissé nyomi helybe és belém is, most mégsem volt hangulaton
nevetgélni meg poénkodni. Jonginnal egész idő alatt próbáltak
felpörgetni ám estére már a fejem is megfájdult tőlük. Végül
csak a fiatalabbal indultam haza, elég volt ő nekem a buszon.
Jongin nem messze
lakott a kolitól egy albérletben így ha együtt dolgozunk, együtt
is indultunk haza.
- Ma nagyon nyomi
vagy, mi bajod van? - kérdezte mikor helyet foglaltunk, mostanra
pedig annyira le voltam amortizálva, hogy kibukott belőlem minden.
- Tegnap este
ittunk, így szar volt a nap, ráadásul egy elég genya feladatot
kaptam a speciális kurzusomon.
- Na mit? -
vigyorgott. Szerette ha az órámról mesélek neki, magam sem tudom
miért.
- Egy meleg
történetet kell írnom alárendelt fél szemszögéből.
- Utálod a
melegeket? - tippelt a problémámra mire vállat vontam.
- Nem mondanám,
hogy utálom őket. Igazából, amíg normálisan viselkednek bajom
sincs velük, de ez a téma... távol áll tőlem és sosem akartam
ilyeneken agyalni. Ez pedig egy nehéz feladat. Nem elég a tanárnak
két oldal, vagy egy fejezet egy konkrét történetet akar
mindenestől.
- Ismerek két meleg
srácot... ha gondolod megpróbállak összehozni velük, jó fejek.
Az egyikükkel közös óráim vannak.
- Nem gázak? -
fintorodtam el, hisz akármennyire tagadtam a tipikus sztereotípia
bennem volt. A felesleges hangelvékonyítás, a picsás affektálás,
az a tagadhatatlan buzi viselkedés, amitől a falra másztam... nem
volt kedvem ilyen emberekkel foglalkozni.
- Ha nem tudnám,
hogy melegek, sosem tippelném őket annak. Akkor sem mikor együtt
vannak.
Elgondolkodtam
ajánlatán, egy ilyen találkozás talán nem lett volna rossz.
Jongin nem volt egy tipikusan túl okos fiú, ám az emberismerete
rendben volt, és ami a szívén a száján személyiség volt, így
bíztam benne, hogy nem valami elmebeteg párost ismer. Mondjuk
olyanokkal nem is mutatkozott volna, ő eléggé adott magára és a
környezetére, a baráti társasága is bár vegyes volt, mégis
olyan összeszedett.
- Még elgondolkodom
rajta, de nem lenne rossz.
- Megkérdezem.
Amúgy sem biztos, hogy belemennének, nem hirdetik magukat, nem
szeretik a feltűnést.
Ez az információ
pedig nekem rendkívül imponáló volt így ismeretlenül is. Talán
egy ilyen beszélgetés még az én javamra is válhatna.
Majdnem tizenegy
múlt mire hazaértem a lakrészben pedig teljes sötétség
uralkodott. Halkan ólálkodtam be a szobába, és telefonom fényénél
próbáltam kikerülni a földön heverő cuccokat. Éjszaka csak
hazavergődtünk és ledöglöttünk aludni, reggel pedig kapkodással
készültünk így mindenhol kupi volt. Kikerültem Junmyeon vastag
könyvét, ami a szoba közepén kevert, ám megcsúsztam egy ruhán,
minek hála halk – de nem elég halk – puffanással értem
földet. Pár másodperc múlva kattant a lámpa, és szobatársam
fáradt tekintetével találtam szembe magam.
- Minden oké? -
meredt rám kómásan.
- Bocsi, nem
akartalak felkelteni.
- Semmi vész,
kapcsold fel a lámpád aztán már alszom is.
Gyorsan felkeltem,
világosságot csináltam a saját térfelemen, majd jó éjszakát
kívántam. Alig vártam, hogy lefeküdhessek aludni, ám holnapra
még volt pár dolog, amit meg kellett csinálnom. Összeszedtem a
laptopom, meg a kellő könyveket, na meg a fürdős alvós
cuccaimat, és osonva – fényt hagyva ugyan magam után, bár ez
szobatársamat sosem zavarta – elhagytam a szobát.
Reggel alig bírtam
felkelni, de a telefonom nem hagyott aludni tovább. Kinyomtam majd
felvettem fülesemet és benyomtam az első zenét, ami kezem útjába
került. Égi áldás volt, hogy zenére nem bírtam aludni legyen az
akármilyen halk, így reggelente ezzel elintéztem magamnak a kelést
mindenféle megzavarás nélkül. Pár számot végigmeditáltam,
majd hirtelen pattantam ki az ágyból. Ha többünknek kellett egy
időre menni, és nem voltam épp kibaszós kedvemben, akkor
igyekeztem elsőnek kelni, hogy ne legyen torlódás. Sehun
szerencsére percek alatt elkészült és ha olyanja volt, simán
bejött fogat mosni meg ilyenek miközben én a hajamat lőttem be.
Kyungsooékkal ez nem fordult elő, bár velük nem is voltam olyan
szoros kapcsolatban, mint a pöszével...
Nyolctól volt órám,
én pedig hét előtt pár perccel már kész voltam. A konyhában
sündörögtem, mikor Junmyeon kimászott a szobából. Csak egy
félálombeli intésre futotta tőle, majd el is vánszorgott, én
pedig tovább bűvöltem a kávéfőzőt, hogy végre megkapjam a
koffein adagomat.
Csütörtök délután
Jongin az öltözőben kapott el, miközben igyekeztem magamra
szenvedni a fehér inget. Még volt öt perc a műszakváltásig, de
a főnök nem szerette ha ennyire a végére ér be valaki, mint ma
én. Ám hiába minden. A buszt lekéstem és csak negyed óránként
járt, így befutóra kellett vennem a dolgot.
- Beszéltem a
sráccal, aki meleg. Holnap este lesz egy buli, ahova meghívott, azt
mondta ott nézelődhetsz is, meg minden, mert több meleg is fel
szokott tűnni.
- Akkor beszélnek
velem? De miért egy bulin? - értetlenkedtem. Ott nem készíthetek
semmi jegyzetet vagy bármi, nem mintha valaha is jól ment volna a
jegyzetelés nekem.
- Nem ismernek, ha
genya vagy könnyen lerázhatnak – vont vállat.
- És te nem
spanoltál fel nekik? - akadtam meg az ing egyik gombjánál.
- Figyelj. Taemin jó
srác, de rengeteget szopatták őt a hajlamai miatt. Nekem két év
kellett mire beismerte, hogy meleg, alig pár hónapja tudom, erre a
nyakára viszek egy számára idegent.
- Oké, oké van
benne valami.
- Én tudom, hogy
normális vagy, de attól neki még nem kötelessége vakon hinni
bárkiben. Az elején még egyértelmű nem volt a válasz, csak a
fényezésed miatt mentek bele ennyibe is.
- Értem, és kösz
Jongin. Ez sokat segít.
Egész munka alatt
azon gondolkodtam, hogyan kellene viszonyulnom a srácokhoz. Nem
akartam úszni hagyni a lehetőséget, de ajtóstól sem ronthattam a
házba, főleg ha ennyire bizalmatlanok voltak. Ezernyi kérdés volt
a fejemben, de próbáltam csak a jellegteleneket elraktározni, amik
nem olyan tolakodóak. A többi ráért akkor is ha már egy kicsit
bíznak bennem, és felengednek a közelembe. Nagyon reméltem, hogy
nem leszek akkora idióta, hogy elbasszam ezt a lehetőséget.
Sehun halványkék
ingben és egy sötétkék zakóban feszített a tükör előtt,
fehér feszülős farmerban. Mindig utáltam az alakját, magas volt
és vékony, mégsem nyeszlett, teljesen az ellentétem. Én kicsi
voltam, a csontozatom valahogy tömörebb volt és olyan kis
esetlennek tűntem, pedig egyáltalán nem voltam az. Néha igazán
féltékeny voltam a barátaimra, hisz mindegyiküknek volt valami
egyedi jellemvonása, ami még pozitívabb irányba nyomta
megjelenésüket. Jonginnak ott volt az a hihetetlen bőrszín, amit
ő nem szeretett, és néha tényleg piszkálásra adott okot ha
olyan kedvünk volt, de titokban mindenki féltékeny volt rá egy
picit. Talán két hónapja változtatta meg a haja színét a
szokásos feketéről, erős szőkére, azóta pedig még feltűnőbb
lett. Imádott szórakozni, sorban szedte fel magának a lányokat,
ami nem volt meglepő azzal a kinézettel.
Bennem azonban nem
volt semmi ilyen. Pici voltam, a kezeim még apróbbak és lányosak,
az arcomban sem volt semmi különös, se sehol máshol. Egész
egyszerűen átlagos voltam, amit egy kis figyelemmel fel tudtam
pörgetni, de mégsem volt olyan kisugárzásom, mint nekik. Még
Kyungsoo is erőteljesebb volt mint én! Pedig ő aztán nem csinált
általában semmit! Most is csak az idegesség miatt mondta rá, hogy
eljön velünk bulizni, Junmyeon pedig kihasználta az alkalmat és
áthívta Eunjit valami romantikus izélésre. Így én kibéreltem
Jongin kanapéját ma éjszakára.
Ha jól sejtettem
Sehun úgy sem jön haza, Kyungsoot meg el sem tudtam képzelni mit
csinálhat majd ott. Talán nekem is fel kellene szednem valakit, de
most nem a buli volt a fő dolog, amiért mentem bármennyire is
vonzott pár feles gondolata. A komolyabb ivás gondolata
egyértelműen csak a beszélgetés után jöhet. Jól kellett
viselkednem, hogy ne gondoljanak taplónak...
- Mégis mi a rák
ez a hely? - cövekelt le Sehun a valami előtt. Egy nyomoronc
raktárépület előtt álltunk, a kapuban négy hatalmas biztonsági
őr lentről pedig üvöltött a zene. - Hagyjál már én ide le nem
megyek! - lépett hátrébb.
- Biztos ez az?
-vetettem egy oldalpillantást Jonginra, aki elmélyülten fürkészte
telefonját.
- A gps ezt dobta
ki. Jó busszal jöttünk, jó helyen szálltunk le, szóval ja. Itt
vagyunk.
- Ez tuti valami
drogtanya. Nézz már rájuk, még a biztonságiak szeme is keresztbe
áll.
Kyungsoo
erőltetetten felnevetett míg én még egyszer végignéztem a
helyen. Nem volt túl bizalomgerjesztő de ha már itt voltunk...
- Nézzünk le -
vetettem fel. - Ha szar eljövünk aztán maximum beülünk abba a
bárba, ami pár megállóval arrébb volt.
Ezzel nem tudtak
ellenkezni, Sehun Jonginnal vitatkozott, Soo pedig csak némán
követett. Gondoltam vége a megpróbáltatásoknak legalább addig
amíg leérünk de tévedtem. Majd tíz perces vita következett
mikor kiderült, hogy a beugró tízezer won. Sehun kijelentette,
hogy viszlát, majd sarkon is fordult, ahogy arra is fény derült,
hogy ebből még egy sört sem ihat le. Alig tudtam meggyőzni, hogy
visszajöjjön, igazából csak amiatt nem ballagott el a közeli
buszmegálló irányába mert végelkeseredésemben felajánlottam,
hogy kifizetem a belépőt.
És a mocsok tényleg
elvárta ezt. Elővette személyiét, tartotta a kezét a
karszalagért, majd besétált rám hagyva a fizetést. Nagyot
sóhajtva hagytam hátra húszezer wont, és csak reméltem, hogy jól
járok ezzel az egésszel.
Félsötét, meredek
lépcsőn jutottunk le a helyre, ahol rögtön megcsapott a fülledt
forróság és az első, ami megláttam két srác volt a falnál.
Mélyen egymásba feledkeztek nem foglalkozva a külvilággal, bennem
pedig kezdett érlelődni a gondolat, hogy nem is lenne rossz tényleg
lelépni innen. Ám Jongin még időben ragadta meg a karom és
húzott el egy irányba.
- A sarokban az
asztalnál ülő srácok.
- Mi van velük?
- A szőke hosszabb
hajú Taemin, aki meg mellette ül a barátja Minho. Gyere! - indult
meg, én pedig akár akartam akár nem követtem.
Nem voltak messze,
ám mindig elénk került valaki, így lassan haladtunk, én pedig
felmérhettem őket. Nem tűntek ki a tömegből, ebben igaza volt
barátomnak, kissé közel ültek egymáshoz, de sehol egy kézfogás
vagy tapizás nem volt, tényleg normálisan viselkedtek. Sokan ültek
az asztalnál, négy srác és három lány, így nem kezdeményeztem
mikor odaértem, hanem Jonginra hagytam a dolgokat. A szőke hamar
észrevette, és mosolyogva állt fel, hogy kezet fogjanak, majd
kissé bizalmatlanul nézett felém.
- Helló Baekhyun
vagyok – eresztettem ki a hangom, hogy biztosan halljon és kezet
nyújtottam neki.
- Taemin – rázta
meg, majd elengedett és valamit mondott a másiknak. - Menjünk fel
– bökött a felszínre, és felvett egy pulcsit a székről. -
Cigizel?
- Néha.
- Meghívlak egy
szálra – indult meg, én pedig tétlenkedés nélkül követtem.
Furcsa volt a hely
és a helyzet, de igyekeztem a legjobbat kihozni belőle. Fent kaptam
egy szál cigit, miután belebújt a felsőjébe, majd öngyújtót
is adott.
- Jongin mesélte,
hogy valami történet miatt akarsz beszélni. Mi is ez? - Kérdezte
mikor kifúja füstöt.
- Az egyetemen van
egy speciális kurzus, ahol különböző alapokból kell történetet
írnunk. Teljesen véletlenszerűen lettek kiválasztva az én egy
meleg kapcsolatot kaptam, az alárendelt fél szemszögéből –
bólintott, hogy felfogta, majd méregetett kis ideig.
- Meleg ellenes
vagy?
- Nem különösebben.
Nincs semmi bajom azzal ki kihez vonzódik, annyiban zavarnak az
ilyen dolgok, mint az elfogadott kapcsolatoknál.
- Vagyis?
- Vagyis gyűlölöm
ha mellettem falják egymást orrba-szájba, vagy ha mondjuk
nyilvános pettinget csapnak az utcán.
- Szóval akkor
nincs bajod azzal, hogy meleg vagyok.
- Nincs, ameddig
normális vagy.
- Egész értelmesnek
tűnsz – mosolyodott el egy pillanatra, amit jó jelnek vettem.
Elnézett fejem mellett miközben folytatta mondandóját. - Minho
nem nagyon csípi ezt az egészet, ő rögtön nemet mondott szóval
ha jót akarsz nem faggatod őt, néha kicsit forrófejű.
- Ha nektek nem
fekszik ez az egész, akkor nem kényszer – ellenkeztem, mert hát
mégiscsak ők tettek nekem szívességet ezzel.
- Jól van kis srác
átmentél – paskolta meg valaki hirtelen a fejem, majd Taemin
mellé lépett. - Choi Minho.
- Byun Baekhyun.
- Mire vagy
kíváncsi?
Elregéltem neki is
röviden a feladatot, meg a témát, majd próbáltam minél
finomabban körvonalazni, hogy mi érdekel. Bár aztán ezen nem volt
mit szépíteni, nekem ez az egész világ újdonság volt. Sok
minden érdekelt, intim és kevésbé intim téma is de mégsem
kezdhettem azzal, hogy hogyan dőlt el ki hol van, vagy akármi. Meg
aztán nekem ez olyan sötét volt, mint az éjszaka, így maradtam
az alap kérdéseknél. Hogyan találkoztak, hogyan jöttek össze,
mit gondoltak az elején a másikról? - ezek mind olyanok voltak,
amit feltehettem volna egy heteró párnak is, szóval nem éreztem
kínosnak. Közben pedig megfigyeltem őket. Apró gesztusaik voltak,
amik számukra talán fel sem tűntek. Taemin ha csipkelődött a
másik valamelyik rossz szokásával, vagy csak beszólt nevetve
valamire, mindig óvatosan hozzáért Minhohoz, mintha valami
bocsánatkérés lett volna, vagy valami jel, hogy viccel. A
forrófejű pedig fél szemét mindig a másikon tartotta, vagy a
környéket pásztázta. Olyan volt, mint valami védelmező.
Egész sok mindent
tudtam meg róluk, és bár közben halálra fagytam – minimum
háromnegyed órát fent álltunk a hidegben – megérte a dolog,
mert fokozatosan lazultak el. Akkor éreztem, hogy nyert ügyem van,
amikor Minho elsütött egy spontán poént és már nem figyelte
összehúzott szemekkel pislogás nélkül a reakcióimat.
Elváltam tőlük,
és egy mosdós kitérő után a többiek keresésére indultam. Nem
volt nehéz megtalálni őket, Jongin szőkesége vonzotta a
tekinteteket, mellette pedig Sehun piszkafa torony alakja már csak
hab volt a tortán. Átverekedtem magam a tömegen és melléjük
szerencsétlenkedtem magam.
- Na mizu? - nézett
le rám Jongin.
- Okésak.
- Kiidegelted őket?
- Nem hinném.
Tényleg jó fejek voltak.
-Mondtam én, hogy
nagy arcok – vigyorgott, majd inkább a tánctér közepén tekergő
két lányra figyelt. Pár percig figyeltem a tömeget, és ennyi idő
alatt sikerült kiszúrnom két leszbikus párt és még egy srác
párost, és ekkor éreztem, hogy nekem nem ártana végre némi
tömény alkohol.
Bár nem terveztem,
hogy sokat iszok, és igazából ez nehezen is volt kivitelezhető
mert gyér volt a kínálat, de második nekifutásra találtam
valami szimpatikus nevű vodkát. Nem reménykedtem sok jóban, hisz
ha itt nem, hol máshol vizeznék a piát, így kapásból kikértem
négy rövidet biztos, ami biztos alapon, meg egy formás kis üvegnyi
energiaitalt. Nem voltam én nagy alkoholista, mint például Sehun,
akinek annyi alkohol kellett a spiccességhez, mint nekem a
gyomormosáshoz, de néha szerettem elveszni a részegség
homályában.
Két lány
méregetett a pult túloldaláról és az első felesemnél
megindultak felém. Fakó bőrű, ártatlan arcú, erős sminkes
ribancok voltak, ez már sütött belőlük. A félreérthetetlen
mellkidobás, a hajigazgatás, és dekoltázsmutogatás... jobbnak
láttam felhúzni a nyúlcipőt, ám épp a harmadik pohárral
próbáltam lehúzni mikor mellém értek.
- Szia, nincs kedved
táncolni? - hajolt közelebb az egyik így szinte fejbe kólintott
parfümje túlzott erőssége.
- Talán majd kicsit
később – hárítottam, és igyekeztem gyorsan inni, ám nem volt
ez olyan könnyű. A harmadik pohár már marta a torkom és másért
kiáltott nyelőcsövem, de a miniszoknyás leányzó az
energiaitalommal játszadozott. - Bocs elkérhetem? - nyújtottam
érte a kezem de csak pajkosan mosolyogva elhúzta előlem.
Máskor lett volna
kedvem játszani, beillett abba a közegbe, ahonnan lányokat szoktam
felszedni, de most semmi kedvem nem volt hozzá.
- Hagyj Yui, a
farkakra bukik – hajolt valaki közénk és elszedte a csajtól az
üveget, majd lazán kinyitotta és felém nyújtotta. - Igyál csak
cica... - vigyorgott a kigyúrt alak, én pedig csak kitágult
szemekkel meredtem rá.
- Neked mi a fasz
bajod van? - szakadt ki belőlem hirtelen, és kikaptam a kezéből
az üveget.
- Jaj láttalak
fenn, nem kell tagadni.
- Nem tagadok semmit
baszd meg, de... - hirtelen hallgattam el ahogy közelebb hajolt
hozzám, és mozdulni sem mertem mikor keze végigsimított arcomon.
Kirázott a hideg, végigfutott rajtam a borzongás, undorodtam a
helyzettől.
- Olyan kis édes
vagy... és imádom, ha valaki kéreti magát... - leheletét már
éreztem az arcomon, de még mindig nem vitt rá a szentlélek arra,
hogy megmozduljak.
Szinte az utolsó
utáni pillanatban szedtem össze magam és spricceltem az arcába a
fél üvegnyi italomat. Megdermedt, ahogy végigfolyt rajta a sárgás
folyadék, én pedig elégedetten mosolyodtam el. Ezt neked de retek!
- Baszd meg az
édességedet és a kéretésedet te faszfej – köptem dühösen a
szavakat és az utolsó felest lehúzva, hagytam ott a francba.
- Hát te meg? -
állított meg Kyungsoo, ahogy igyekezetem vissza hozzájuk.
- Rám startoltak...
- Ja azt láttam,
két csaj – vigyorodott el és vállon veregetett.
- Az még a jobbik
eset volt. Utána rám talált egy srác is – na ennyi volt a
mosolya.
- Mi van?
- Ja. Fogjuk
Sehunékat aztán húzzunk innen.
- Az nehéz lesz –
rántott vissza, ahogy nekiindultam.
- Miért?
- Negyed órája
vitatkoznak egy egyénen, hogy fiú-e vagy lány, és Sehun épp most
tart felé, hogy felszedje.
- Franc ebbe a
helybe már komolyan! - temettem kezeimbe meggyötört arcom.
Ez írtó jó eddig! Kíváncsian várom a folytatást! Remélem hamar hozod! Bár nem akarlak sűrgetni... ja de mégis... 😃😃😃😉😉😉
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik *.* Igyekszem a folytatással, bár jelenleg el vagyok picit havazva, de a héten remélhetőleg még sikerül befejezni ^^ A sürgetés pedig sosem árt... :D
TörlésMiért érzek HunHant a következő részben?:3 (kérlek mondd, hogy igazam van:D)
VálaszTörlésSzegény Baek, sok volt ez így neki...x3
Gyorsan kérem a következőt v-v ^^
Ötletem sincs miért lehet ez :D Nem merek semmi konkrétumot mondani, legyen egy minimális meglepetés benne ^^
TörlésHát nem Baek világa ez az egész, az tuti.
Igyekszem vele ^^
Szia!
VálaszTörlésNa, végre én is elértem ide, bocsánat is, hogy csak ilyen késve, de eddig nemigen volt időm - pedig eredetileg még az előzőhöz is szerettem volna írni. Most viszont itt vagyok, úgyhogy jobb, ha gyorsan bele is kezdek még az órám előtt.
Olyan furcsa Baekhyunt ilyen különféle szerepekben látni, de szerintem te eltaláltad azt, amilyen ő a valóságban is. Legalábbis én, őszintén szólva, egész hasonlóan képzeltem el a személyiségét mindig, ha ezen gondolkodtam; számomra Baekhyun pont ezt a fajta srácot jelenti, és ezért is biztos, hogy nagyon nem lennék jóban vele... Nem lennék képes elviselni őt :D Sehun karaktere eddig a kedvencem Kyungsoo személyével egyetemben. Olyan szelídnek tűnik a fiatalabbik, bár persze még nem derült ki róla sok minden. Jaj, és majdnem elfelejtettem Jongint, pedig őt aztán lehetetlen... Olyan kis édes, ártatlan teremtés szerencsére nálad is.
Az ötlet szerintem nagyon egyedi, egy ilyen írói kis társaság egy egyetemi kurzus keretében - bár lenne ilyen a valóságban! :) Remélem, megismerhetjük a többi tagot is, bár Chaerint már bemutattad, de én kíváncsi vagyok mindenkire.
Bevallom neked, én nem szeretem a 2mint, mert Jongho-rajongó vagyok, itt mégsem volt semmi bajom velük, aranyosnak tűntek, mondjuk ki tudja, sokat változik a véleményem :D
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog megjelenni Chanyeol, és a többi szereplő, aki említésre került a történet külön kis oldalán, szóval kérlek, siess a folytatással! :)
Jaj, biztos kihagytam még valamit, amit mondani akartam, de hirtelen semmi sem jut eszembe :D
Sziaa :)
TörlésSemmi gond, már annak is örülök, hogy vetted a fáradtságot arra, hogy írj. Tudom, hogy szinte mindig rohansz.
Szegény Baekhyun, én ilyen személyiséggel is odalennék érte, bár amilyennek elképzelem, olyanként lehet én se jönnék ki vele. Nehéz dolog ez. Annak viszont örülök, hogy egész valóságos karakternek érződik.
Hát a későbbiekben igyekszem majd nekik is valami karakterképet festeni, hogy milyenek lehetnek, bár ez számorma mindig helyzettől függ, de jó olvasni, hogy eddig szimpatikusak :D
Ó igen jó lenne ha lenne valami ilyen, olyan lenne talán, mint valami béke szigete a sok idióta óra között. Bevallom a többi tagról fogalmam sincs, most elgondolkodtam és egy-két lehetőség beugrott, majd még gondolkodom rajtuk, aztán ha úgy jön össze írok róluk is.
Haha én nem is ismerem őket igazán. Gondolkodtam egy pároson, és a 2mint mondták, hogy ők aranyosak. Megnéztem egy videót, Taemint már előtte is kis cukinak tartottam, így ők lettek. Remélem nem változik, mert őket aztán nem szeretném senkivel megutáltatni ( jelen állás szerint legalábbis).
A következő fejezetben a java ki is derül, szóval nem kell sokat várni rájuk.
Köszönöm szépen, hogy írtál ^^